Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-30 / 25. szám
MŰVÉSZETI SZEMLE ELŐTT Fölvenni a versenyt Vannak, akik nem tudnak megválni az iskolapadoktól. Kisdiák korukban beülnek ebbe az ülőalkalmatosságba, a pad megöregszik alattuk, magán viseli jó néhány nemzedék zsebkésének a nyomát, de ők észre sem veszik az évek múlását- »Ideenyvezi-« őket valami, amit így fogalmaznak: tudásszomj. Néha maguk is érzik, hogy a magyarázat nem elég meggyőző. Molnár Ágota egészségügyi dolgozóval beszélgetek. — Nem kérdezem magamtól, hogy miért járok iskolába. Kétségkívül van benne valami megnyerő, hogy a tanár magyaráz és a diák — még ha kinőtt is a diáksorból — feszülten figyeli szavait. De minél idősebb a diák, annál inkább kritikusa lesz a tanárának. Ha felnőttként ül az iskolapadban, már vitatkozik-;s. S mennyi minden születhet egy-egy ilyen vitából... Az iskolának varázsa van. — Hol is tanul most? —' A Marxista—Leninista Esti Egyetem általános tagozatának harmadéves hallgatója vagyok. Emellett röntgenasz- szisztensi szakot is végzek. — Ez hány vizsgát jelent egy évben? — Tavaly december kivételével minden hónapra esett egy-kettő. — Hogy jut ideje minderre? — Napirend szerint élek. így aztán sok minden belefér a huszonnégy órába. Még a reggeli jógázás is. — Túl logikusnak tűnik. — Pedig csak ésszerű. Nem engedhetem meg, hogy kifusson az idő a markomból. Tartozom ennyivel magamnak. — Nem unalmas így élni? Szürkén, minden kalandtól, meglepetéstől mentesen? — Egyáltalán nem. Bár nagy ritkán előfordul, hogy unatkozom, ilyenkor magamra vagyok dühös. Akkor a napirendem. Kalap ‘■3dig nem vágyam. nt ne higgye, hogy szí. .ek a napjaim. Az egészségügyi pálya' mindig tartogat annyi meglepetést, amennyire nekem szükségem van. Sőt, időnként romantikus is. A felgyógyuló betegek gyakran kedveskednek virággal.... — Alapállása? — A korszerűség. Ezt tartom a legfontosabbnak. Felvenni a versenyt a gyorsuló idővel. — Szereti a munkáját? — Az én szakterületemen nincs különbség férfi- és női munka között. Ha jól sejtem, az érdekli, hogy a nő szeret- heti-e olyan odaadóan a munkáját, mint a férfi? Egyértelmű válasz erre nincs. Az én véleményem pedig: aligha. A nő a társadalomban elfoglalt sajátos helyzeténél fogva ritkán lehet olyan szerencsés helyzetben, hogy teljesen átadhassa magát munkájának. A férjről, a családról való gondoskodás időben is, energiában is áldozatot követel a nőtől. — Kedvenc írói? — Ne várjon neveket Sokat és mindenfélét olvasok, és talán ezért nincs rangsorolásom az írókról. Kedvenceim mindazok, akik a modem ember helyét, szerepét keresik a társadalomban. Akik túl szerények ahhoz, hogy tanácsokat osztogassanak, de információikkal segítenek a tájékozódásban. — Egy sablonkérdés: tervei? — Csak rövid távon vannak terveim, mivel egy pillanatra sem szeretnék elszakadni a valóságtól. Az idén befejezem a marxista egyetem általános tagozatát és esetles elkezdem a szakosítót filozófiából. Persze mindenekelőtt szakmai téren akarok fejlődni. — Lehet, hogy a jelenlegi munkakörénél többre vágyik? Erre már nem kaptam választ De egy rejtélyes mosoly elárulta: »Ez csak természetes.« Seres Attila Á relevízió tervei A televízió művészeti és íiimfőosztályar.ak ez évi terveiből kiemelkednek azok a jubileumi műsorok, amelyekkel hazánk fa.szabadulásának 25. évfordulóját köszöntik. Egyebek között kőt nagy operettestet sugároznak az Erkel Színházból, az első csupa szovjet, a másodikat pedig kizárólag magyar szerzők dallamaiból. Érdekesnek ígérkezik az elméit negyedszázad Kossuth- díjasaival és az új kitüntetettekkel készülő műsor, továbbá az a 30 perces képzőművészeti film is, ume1 vei a budai Várpalotában forgatnak. A Deák téri állomáson veszik föl a ■metró építői tiszieletére rendezett hangversenyt GeHért Endre, a főosztály vezetője nyári előzetesként mondotta el a többi között azt, hogy ‘áncdalfeszt.ir ál helyett nemzetközi gálaesteket rendezi c'“ az idén. amolyan igazi sztárparádékat; az elsőt május végén, a másodkat pedig augusztusban sugározzák. A televízió is csatlakozik a Bartók- és Beethoven-évfor- duló ünnepségeihez, továbbá a budapesti zenei hetek eseménysorozatához. A tervek szerint a klasszikusak közül képernyőre kerül a harmadik évnegyedben több Shakespeare-darab — köztük A jelsült szerelmesek, a Sok hűhó semmiért, Minden jó, ha jó a vége — is. Szombat éjszakánként vetítik a már klasszikusnak mondható alkotások közül a Szeszélyes nyár'című csehszlovák, a Találkoztam boldog cigányokkal című jugoszláv produkciót, s ismét lepergetik a Hamu és gyémántot. Képernyőre kerül — ötször 45 perces adásokban — Zola Nanájának francia filmváltozata. Tervezik, hogy a harmadik negyedévben szombati, illetve vasárnap délelőtti ismétlésre magyar íilmvígjáték-hónapot rendeznek, vagy esetleg Latabár-ciklust, s mert meg nem döntöttek, az sem kizárt, hogy az ’smétlésék műsorát a két elgondolás ötvözetéből állítják össze. A várható sorozatok között lesz Shakespeare: A rózsák háborúja teljes sorozat a BBC produkciójában, ötször hatvan percben vetítik Stevenson: A fekete nyíl című kalandregényének tv-változatát, 9x60 percben az India felfedezése című olasz dokumentumsorozatot. Az év műsortervei között a Kalandfilmek mellett szerepel a Turpi úrfi és a Flinstone család. Vitalij Grigorjevicset magához kérette a vállalat igazgatójának első helyettese. A csendes természetű, szerény, udvarias emberke könnyedén meghajolt és félénken leült. A tettkarcsú, erősen dohányos első helyettes méregetve nézett Vitalij Grigorje- vicsre, és így szólt: — Szedje össze a holmiját. — Hogyhogy? — Átköltözik az új, saját külön bejáratú irodájába. Vállalatunk igazgatója ugyanis kinevezte második helyettesévé. Mégpedig kedveske- dési, udvariaskodási feladatok ellátására. Világos? — Engedelmet... de nem egészen... i — Eh! Ne mafláskodjon. Az igazgatónk, mint ahogy azt maga is nagyon jól tudja, egy goromba ... szóval forrófejű. És hirtelen haragú. Előfordul, hogy ordít az ügyfelekre. Néha kidobja őket. Igaz? — Szent igaz ... — No látja. Maga lesz az »elkapó legény«. Azaz a kidobottakat beviszi a saját irodájába. Most már világos? — És azután mit csinálok velük? Műkedvelőknél a művelődés otthonában A színpadon roprouan tonnaruhás út------------------ törők. Égnek emelt karjaik fölszakított síneket idéznek emlékezetünkbe. Csengő gyerekhang fűzi tovább a narrátorszöveget: »..~A Rinya-patak keleti partján építették ki állásaikat. Henészben és Simongáton a szovjet és a bolgár csapatok, a Zrínyi utcai kertekben, a község keleti részén pedig a németek ástak védővonalat.« A Nagyatádi Általános Iskola irodalmi színpadának fel- szabadulási műsorára toppantunk be szerdán délután. Éppen főpróbát tartottak. »Magyar! Hajnal hasad!« című dokumentumműsorukat — Nagyatád felszabadulásáról — ár. Donászy Aladárné tanárnő állította össze eredeti forrásokból, Ady- és Radnóti-versek- ből és visszaemlékezésekből. Hónapok óta dolgoznak rajta délutánonként. A próba légkör réből úgy éreztem: nagy szeretettel, méltó érdeklődéssel, figyelemmel. — Fontos szerepet szántam a kórusnak ebben a dokumentumjátékban: a közösséget, az emberek gondolatait, vágyait fejezik ki. Stilizált mozgás jelzi az eseményeket, a szovjet és a bolgár csapatok bevonulását. Törekedtem a gyerekekkel érzelmileg megértetni a felszabadulás lényegét — hisz éneikül üres szövegmondás lenne a legjobb műsor is... Atádan súlyos harcok voltaic, a község csak március 30-án szabadult fel. Sokan elestek a szabadságot hozó katonák közül. S akik a temetetlen halottakat elhantolták, emlékeznek, emlékeztetnek — mondotta a műsorról szerkesztője és rendezője, Danásziné tanárnő. Az irodalmi szídpad helyét az iskola hatalmas kórusa és zenekara foglalta el. Üde gyermekhangok csilingelésével Brenton Dob pereg című indulójának kedves dallama sokáig elkísért bennünket Közösségben------------------— tsz klubh elyiségéből hangulatos tánczene és vidám beszélgetés hangjai szűrődtek ki. A néptáncszakkör lány tagjait találtuk itt. Fekete Mihály szakmai vezetésével népijáték-összeál- lítással készülnek a körzeti művészeti szemlére és a fel- szabadulási ünnepségre. A tizennyolc fiatal két év alatt közösséggé kovácsolódott Eddig ott, helyben, néhányszor vidéken és egyszer Kaposváron is szerepeltek. Fra- sangi játékban helyi szokásokat (»iparbálok«, fonó, dohánysimítás stb.) mutattak be. Sikert aratott a cigánytánc, és a legutóbb — végig a falun — szüreti menettáncuk is. Találkozón látták vendégül az egyik kaposvári üzem KISZ- eseit. Szakköri programjukban Somogy és Baranya népművészetével és néprajzi tájegységeivel is megismerkedtek. Munkájukban a helyi termelő- szövetkezet saves, jóakaratú patronálása igen sokat jelent Eddig mintegy 15 000 forint értékű támogatást kaptak: táncfelszerelésben,' a csoport szállításában. Olykor klubesten is találkoznak. Ottjártunkkor a felszabdulás örömét, a népek barátságát kifejezni akaró né- pijáték-feldolgozás lánytánc- részletét gyakorolták. Szorgalommal, türelemmel és fegyelmezetten. Dolgozó fiatalok. Van köztük tsz-adminisztrátor, bolti eladó, óvónő. Meghitt beszélgetés, zenehallgatás közben találtam őket a próba szünetében. Mi lehet a fő összetartó erő Itt? Azon túl. hogy fiatalok, szeretik a néptáncot; hogy természetes igényük a szabad idő értelmes, hasznos eltöltése? Beszélgetés közben az egyik kislány ezt így fogalmazta meg: »Valami szépet tanulni — amit eddig soha nem is ismertünk — és a gyakorlatban is csinálni, nagy örömet jelent, kitölti az emberi. r: azt, hogy a semmiből — általunlt — lesz valami...« Deres hajjal is désT^ott--------------------------honban, K adarkúton hetenként kétszer próbál naiv a színjátszók és a kórus. Századik előadását készíti elő Thuróczy Sándor nyugdíjas, aki húszéves kora óta — hullámvölgyeket is megjárva — lelkes híve a színjátszómozgalomnak. Jelenleg Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című dramatizált művét adják elő. A községben régi hagyománya van az egész estét betöltő színpadi művek előadásának. — Az idősebbek még benne élnek — mondja az egykori kadarkúti bonviván —. a fiatalokkal pedig szeretnénk megismertetni. A próbán egyformán találkoztam felnőttel és fiatallal, a legkülönbözőbb foglalkozá- súakkal, a tanárnőtől a tsz-tagon át a szíjgyártóig; — Beszélhetünk-e összeforrott együttesről Kadarkúton? — kérdeztem Szukics Györgytől és feleségétől. — Még nem forrt úgy össze a csoport, hogy valóságos együttesről beszélhessünk. De remélem — az lesz... Noszty Feri szerepében Simon Miklós, a művelődési otthon igazgatója mutatkozik be. — Mi a véleménye Noszty Feriről? — Olyan ember, akit egyetlen cél vezet: lumpoló életéhez pénzt szerezni. Erkölcs, becsület — ez ismeretlen nála. Ennek az életformának, úgy gondolom, ma már nincs társadalmi alapja, de kell-e mondanom. hogy az erkölcsről, becsületről még kell beszélnünk. .. A szomszéd teremből, a klubszobából az énekkar próbája hallik ki. Nagy Tibor iskolaigazgató, kórusvezető eleinte sokszor »álljte int. Egy új népdalcsokor első próbáira léptünk be. A kadarkúti »dalárdának» nagy múltja van. 1925-től majd egyvégtében működött itt férfikórus. Tavaly ősszel átalakultak vegyeskarrá. Húsz férfi énekes mellé negyven nő állt be a kórusba. A ruhaüzem nődolgozói is lelkesen próbálnak. A felszabadulási ünnepségre egy összeállítással készülnek huszonöt év kórusdalaiból. A férfikar legidősebb tagja Stadler József. Kedvvel és hangulattal — érezni —, szinte magával viszi a többieket is. Valamennyien közép, illetve az idősebb korosztály tagjai. — Van-e olyan törekvésük, hogy megfiatalítsák a kórust? — Missziót tölt be az országos felszabadulási népdalvetélkedő, a Röpülj páva. Ezen keresztül lemérheti, hogy kedvet kapott az ifjúság a népdalok éneklésére. Talán Kadarkúton is... H. B. ~ W. E. Fiatal szívvel... Jurij Zolotarjev: Clkapó legény — Bocsánatot kér tőlük — rikoltott rá az első helyettes. Majd hozzátette: — Nincs itt semmi érthetetlen. Egyenesen kell beszélni a bajokról ezekkel az emberekkel!... ... Eleinte semmi nem sikerült az új helyettesnek. Ingadozott, habozott, elvörösödött, és csalt elcsépelt frázisokkal operált. Az igazgató által halálra sértett ügyfél elsodorta Vitalij Grigorjevicset és rohant, hogy megírja panaszos levelét. Nem sok idő múlva az első helyettes magához kérette a második helyettest. — Az utolsó időszakban legalább öt alkalommal kellett eredménytelen munkája miatt bocsánatot kémünk a sértettektől. Három esetben ez sem vezetett eredményre! — Képzelje csak el, milyen nehéz a dolgom. Kiabálás, veszekedés, sőt sokszor könnyek is. Ami ott történik, az már az idegeimre •M0U. — De valami árat csak fizetnie kell azért, hogy az igazgató második helyettese lett! Vitalij Grigorjevics ettől kezdve olyan mézesmázos mosollyal jelent meg az igazgató fogadószobájában, olyan barátságosan fogta karon a kirúgott vagy kidobott pácienseket, s olyan kedvesen vendégelte meg őket citromos teával a saját szobájában, hogy az előbb már kidobott ügyfél szinte olvadozott és megbékélten távozott — Vannak még derék em-» berek! — mondták az ügyfelek és írásos panaszlevél helyett távozáskor puszit dobáltak Vitalij Grigorjevicsnek. — Hogy tudja ilyen gördülékenyen, ilyen közszeretetnek örvendően csinálni? — kérdezte csodálkozva az első helyettes. — Egyszerű az egész — mondta mosolyogva a második helyettes. — Ilyeneket mondok: A főnök fáradt, feszített tervet kell teljesítenie. Meg azt: éppen csak, hogy elment Szabadságra, már vissza is hívták, hogy elhagyta a neje, s ráadásul egy másik igazgatóhoz ment hozzá. És ha ez nem használ, akkor előszedem az öregeket is. — Miféle öregeket? — Hát a kedves szülőket. Mondjuk, a főnök apjának cukorbetegsége t állapítottak meg az orvosok; mamáját a hideglelés kínozza, ráadásul szegénykének még a bordája is eltörött. Így pedig főnöknek lenni nagyon nehéz!... Az igazgatónak az utóbbi időben igen rossz kedve volt, s ezért a második helyettes munkája hihetetlen mértékben megszaporodott. És, hogy Vitalij Grigorjevics könnyítsen a munkáján, a bocsánatkérő frázisait leírta: 1-es, 2-es, 3-as sorszámmal látta el. De nézzük csalt. Leszidták ? ... Hát már az is valami? Vagy azt gondolja, hogy az igazgatóikra nem szoktak kiabálni a főnökségen? Vagy vegyük csak: önt ez a forrófejű kidobta. Hát már ez is baj? Lehetséges, hogy a mamája nagy betegen fekszik otthonf ön pedig kedvessége; vár tőle? Hogy magát nagyon kiosztotta? Hát előfordul ilyesmi az életben. Mert bizonyára követelödzött, vént' az asztalt... De azt nem vette figyelembe, hogy itt mégiscsak irodában van, és nem a piacon. Úgy látszik, önnek a szép szó nem ér semmit. Hordja el magát gyorsan ... Vitalij Grigorjevicset ismét mayához kérette az első helyettes. — Figyeljen ide, barátocs- kám! Panaszkodnak önre az emberek. — A panaszos nagyon sok. en meg csak egyedül vagyok — mondta Vitalij Grigorjevics. — Az igaz, hogy legépeltettem a testhezálló szöveget. Meg az is. hogy zűrök is vannak ... Nem lehetne nekem is hivatalból egy \elyettest biztosítani? Természetesen kedvességi feladatok ellátásával: ez kitűnően megoldaná a helyzetet. Fordította: Stgér Is»» tOMOOTI WBPl.AF
