Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

MŰVÉSZETI SZEMLE ELŐTT Fölvenni a versenyt Vannak, akik nem tudnak megválni az iskolapadoktól. Kisdiák korukban beülnek eb­be az ülőalkalmatosságba, a pad megöregszik alattuk, ma­gán viseli jó néhány nemze­dék zsebkésének a nyomát, de ők észre sem veszik az évek múlását- »Ideenyvezi-« őket valami, amit így fogalmaznak: tudásszomj. Néha maguk is érzik, hogy a magyarázat nem elég meggyőző. Molnár Ágota egészségügyi dolgozóval beszélgetek. — Nem kérdezem magam­tól, hogy miért járok iskolá­ba. Kétségkívül van benne valami megnyerő, hogy a ta­nár magyaráz és a diák — még ha kinőtt is a diáksorból — feszülten figyeli szavait. De minél idősebb a diák, annál inkább kritikusa lesz a tanárá­nak. Ha felnőttként ül az is­kolapadban, már vitatkozik-;s. S mennyi minden születhet egy-egy ilyen vitából... Az is­kolának varázsa van. — Hol is tanul most? —' A Marxista—Leninista Esti Egyetem általános tagoza­tának harmadéves hallgatója vagyok. Emellett röntgenasz- szisztensi szakot is végzek. — Ez hány vizsgát jelent egy évben? — Tavaly december kivéte­lével minden hónapra esett egy-kettő. — Hogy jut ideje mind­erre? — Napirend szerint élek. így aztán sok minden belefér a huszonnégy órába. Még a reggeli jógázás is. — Túl logikusnak tűnik. — Pedig csak ésszerű. Nem engedhetem meg, hogy kifus­son az idő a markomból. Tar­tozom ennyivel magamnak. — Nem unalmas így élni? Szürkén, minden kalandtól, meglepetéstől mentesen? — Egyáltalán nem. Bár nagy ritkán előfordul, hogy unat­kozom, ilyenkor magamra va­gyok dühös. Akkor a napirendem. Kalap ‘■3­dig nem vágyam. nt ne higgye, hogy szí. .ek a napjaim. Az egészségügyi pá­lya' mindig tartogat annyi meglepetést, amennyire nekem szükségem van. Sőt, időnként romantikus is. A felgyógyuló betegek gyakran kedvesked­nek virággal.... — Alapállása? — A korszerűség. Ezt tar­tom a legfontosabbnak. Fel­venni a versenyt a gyorsuló idővel. — Szereti a munkáját? — Az én szakterületemen nincs különbség férfi- és női munka között. Ha jól sejtem, az érdekli, hogy a nő szeret- heti-e olyan odaadóan a mun­káját, mint a férfi? Egyértel­mű válasz erre nincs. Az én véleményem pedig: aligha. A nő a társadalomban elfoglalt sajátos helyzeténél fogva rit­kán lehet olyan szerencsés helyzetben, hogy teljesen át­adhassa magát munkájának. A férjről, a családról való gondoskodás időben is, ener­giában is áldozatot követel a nőtől. — Kedvenc írói? — Ne várjon neveket Sokat és mindenfélét olvasok, és ta­lán ezért nincs rangsorolásom az írókról. Kedvenceim mind­azok, akik a modem ember helyét, szerepét keresik a tár­sadalomban. Akik túl szeré­nyek ahhoz, hogy tanácsokat osztogassanak, de informá­cióikkal segítenek a tájékozó­dásban. — Egy sablonkérdés: ter­vei? — Csak rövid távon van­nak terveim, mivel egy pilla­natra sem szeretnék elszakad­ni a valóságtól. Az idén be­fejezem a marxista egyetem általános tagozatát és esetles elkezdem a szakosítót filozó­fiából. Persze mindenekelőtt szakmai téren akarok fej­lődni. — Lehet, hogy a jelenlegi munkakörénél többre vá­gyik? Erre már nem kaptam vá­laszt De egy rejtélyes mosoly elárulta: »Ez csak természe­tes.« Seres Attila Á relevízió tervei A televízió művészeti és íiimfőosztályar.ak ez évi ter­veiből kiemelkednek azok a jubileumi műsorok, amelyek­kel hazánk fa.szabadulásának 25. évfordulóját köszöntik. Egyebek között kőt nagy ope­rettestet sugároznak az Erkel Színházból, az első csupa szovjet, a másodikat pedig kizárólag magyar szerzők dal­lamaiból. Érdekesnek ígérkezik az el­méit negyedszázad Kossuth- díjasaival és az új kitüntetet­tekkel készülő műsor, továbbá az a 30 perces képzőművészeti film is, ume1 vei a budai Vár­palotában forgatnak. A Deák téri állomáson veszik föl a ■metró építői tiszieletére ren­dezett hangversenyt GeHért Endre, a főosztály vezetője nyári előzetesként mondotta el a többi között azt, hogy ‘áncdalfeszt.ir ál helyett nemzetközi gálaesteket ren­dezi c'“ az idén. amolyan iga­zi sztárparádékat; az elsőt május végén, a másodkat pe­dig augusztusban sugározzák. A televízió is csatlakozik a Bartók- és Beethoven-évfor- duló ünnepségeihez, továbbá a budapesti zenei hetek ese­ménysorozatához. A tervek szerint a klasszi­kusak közül képernyőre kerül a harmadik évnegyedben több Shakespeare-darab — köztük A jelsült szerelmesek, a Sok hűhó semmiért, Minden jó, ha jó a vége — is. Szombat éjsza­kánként vetítik a már klasszi­kusnak mondható alkotások közül a Szeszélyes nyár'című csehszlovák, a Találkoztam boldog cigányokkal című ju­goszláv produkciót, s ismét le­pergetik a Hamu és gyémán­tot. Képernyőre kerül — öt­ször 45 perces adásokban — Zola Nanájának francia film­változata. Tervezik, hogy a harmadik negyedévben szom­bati, illetve vasárnap délelőtti ismétlésre magyar íilmvígjá­ték-hónapot rendeznek, vagy esetleg Latabár-ciklust, s mert meg nem döntöttek, az sem kizárt, hogy az ’smétlésék műsorát a két elgondolás öt­vözetéből állítják össze. A várható sorozatok között lesz Shakespeare: A rózsák háborúja teljes sorozat a BBC produkciójában, ötször hatvan percben vetítik Stevenson: A fekete nyíl című kalandregé­nyének tv-változatát, 9x60 percben az India felfedezése című olasz dokumentumsoro­zatot. Az év műsortervei között a Kalandfilmek mellett szerepel a Turpi úrfi és a Flinstone család. Vitalij Grigorjevicset ma­gához kérette a vállalat igaz­gatójának első helyettese. A csendes természetű, szerény, udvarias emberke könnyedén meghajolt és félénken leült. A tettkarcsú, erősen dohá­nyos első helyettes méreget­ve nézett Vitalij Grigorje- vicsre, és így szólt: — Szedje össze a holmiját. — Hogyhogy? — Átköltözik az új, saját külön bejáratú irodájába. Vállalatunk igazgatója ugyan­is kinevezte második helyet­tesévé. Mégpedig kedveske- dési, udvariaskodási felada­tok ellátására. Világos? — Engedelmet... de nem egészen... i — Eh! Ne mafláskodjon. Az igazgatónk, mint ahogy azt maga is nagyon jól tud­ja, egy goromba ... szóval forrófejű. És hirtelen haragú. Előfordul, hogy ordít az ügy­felekre. Néha kidobja őket. Igaz? — Szent igaz ... — No látja. Maga lesz az »elkapó legény«. Azaz a ki­dobottakat beviszi a saját iro­dájába. Most már világos? — És azután mit csinálok velük? Műkedvelőknél a művelődés otthonában A színpadon roprouan tonnaruhás út­------------------ törők. Égnek emelt karjaik fölszakított sí­neket idéznek emlékezetünk­be. Csengő gyerekhang fűzi to­vább a narrátorszöveget: »..~A Rinya-patak keleti partján épí­tették ki állásaikat. Henészben és Simongáton a szovjet és a bolgár csapatok, a Zrínyi utcai kertekben, a község keleti ré­szén pedig a németek ástak védővonalat.« A Nagyatádi Általános Isko­la irodalmi színpadának fel- szabadulási műsorára toppan­tunk be szerdán délután. Ép­pen főpróbát tartottak. »Ma­gyar! Hajnal hasad!« című do­kumentumműsorukat — Nagy­atád felszabadulásáról — ár. Donászy Aladárné tanárnő ál­lította össze eredeti források­ból, Ady- és Radnóti-versek- ből és visszaemlékezésekből. Hónapok óta dolgoznak rajta délutánonként. A próba légkör réből úgy éreztem: nagy sze­retettel, méltó érdeklődéssel, figyelemmel. — Fontos szerepet szántam a kórusnak ebben a dokumen­tumjátékban: a közösséget, az emberek gondolatait, vágyait fejezik ki. Stilizált mozgás jel­zi az eseményeket, a szovjet és a bolgár csapatok bevonulását. Törekedtem a gyerekekkel ér­zelmileg megértetni a felsza­badulás lényegét — hisz énei­kül üres szövegmondás lenne a legjobb műsor is... Atádan súlyos harcok voltaic, a köz­ség csak március 30-án szaba­dult fel. Sokan elestek a sza­badságot hozó katonák közül. S akik a temetetlen halottakat elhantolták, emlékeznek, em­lékeztetnek — mondotta a mű­sorról szerkesztője és rendező­je, Danásziné tanárnő. Az irodalmi szídpad helyét az iskola hatalmas kórusa és zenekara foglalta el. Üde gyer­mekhangok csilingelésével Brenton Dob pereg című in­dulójának kedves dallama so­káig elkísért bennünket Közösségben------------------— tsz klub­h elyiségéből hangulatos tánc­zene és vidám beszélgetés hangjai szűrődtek ki. A nép­táncszakkör lány tagjait talál­tuk itt. Fekete Mihály szakmai vezetésével népijáték-összeál- lítással készülnek a körzeti művészeti szemlére és a fel- szabadulási ünnepségre. A ti­zennyolc fiatal két év alatt közösséggé kovácsolódott Eddig ott, helyben, néhány­szor vidéken és egyszer Ka­posváron is szerepeltek. Fra- sangi játékban helyi szokáso­kat (»iparbálok«, fonó, do­hánysimítás stb.) mutattak be. Sikert aratott a cigánytánc, és a legutóbb — végig a falun — szüreti menettáncuk is. Ta­lálkozón látták vendégül az egyik kaposvári üzem KISZ- eseit. Szakköri programjukban Somogy és Baranya népművé­szetével és néprajzi tájegysé­geivel is megismerkedtek. Munkájukban a helyi termelő- szövetkezet saves, jóakaratú patronálása igen sokat jelent Eddig mintegy 15 000 forint ér­tékű támogatást kaptak: tánc­felszerelésben,' a csoport szál­lításában. Olykor klubesten is találkoznak. Ottjártunkkor a felszabdulás örömét, a népek barátságát kifejezni akaró né- pijáték-feldolgozás lánytánc- részletét gyakorolták. Szorga­lommal, türelemmel és fegyel­mezetten. Dolgozó fiatalok. Van köz­tük tsz-adminisztrátor, bolti eladó, óvónő. Meghitt beszél­getés, zenehallgatás közben ta­láltam őket a próba szüneté­ben. Mi lehet a fő összetartó erő Itt? Azon túl. hogy fiata­lok, szeretik a néptáncot; hogy természetes igényük a szabad idő értelmes, hasznos eltöltése? Beszélgetés közben az egyik kislány ezt így fogalmazta meg: »Valami szépet tanulni — amit eddig soha nem is ismertünk — és a gyakorlatban is csinálni, nagy örömet jelent, kitölti az emberi. r: azt, hogy a semmiből — általunlt — lesz valami...« Deres hajjal is désT^ott­--------------------------honban, K adarkúton hetenként kétszer próbál naiv a színjátszók és a kórus. Századik előadását készíti elő Thuróczy Sándor nyugdí­jas, aki húszéves kora óta — hullámvölgyeket is megjárva — lelkes híve a színjátszómoz­galomnak. Jelenleg Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Mari­val című dramatizált művét adják elő. A községben régi hagyománya van az egész estét betöltő színpadi művek előadá­sának. — Az idősebbek még benne élnek — mondja az egykori kadarkúti bonviván —. a fia­talokkal pedig szeretnénk megismertetni. A próbán egyformán talál­koztam felnőttel és fiatallal, a legkülönbözőbb foglalkozá- súakkal, a tanárnőtől a tsz-ta­gon át a szíjgyártóig; — Beszélhetünk-e összefor­rott együttesről Kadarkúton? — kérdeztem Szukics György­től és feleségétől. — Még nem forrt úgy össze a csoport, hogy valóságos együttesről beszélhessünk. De remélem — az lesz... Noszty Feri szerepében Si­mon Miklós, a művelődési ott­hon igazgatója mutatkozik be. — Mi a véleménye Noszty Feriről? — Olyan ember, akit egyet­len cél vezet: lumpoló életéhez pénzt szerezni. Erkölcs, becsü­let — ez ismeretlen nála. En­nek az életformának, úgy gondolom, ma már nincs tár­sadalmi alapja, de kell-e mon­danom. hogy az erkölcsről, be­csületről még kell beszél­nünk. .. A szomszéd teremből, a klubszobából az énekkar pró­bája hallik ki. Nagy Tibor is­kolaigazgató, kórusvezető eleinte sokszor »álljte int. Egy új népdalcsokor első próbáira léptünk be. A kadarkúti »dalárdának» nagy múltja van. 1925-től majd egyvégtében működött itt fér­fikórus. Tavaly ősszel átala­kultak vegyeskarrá. Húsz férfi énekes mellé negyven nő állt be a kórusba. A ruhaüzem nő­dolgozói is lelkesen próbálnak. A felszabadulási ünnepségre egy összeállítással készülnek huszonöt év kórusdalaiból. A férfikar legidősebb tagja Stadler József. Kedvvel és hangulattal — érezni —, szin­te magával viszi a többieket is. Valamennyien közép, illet­ve az idősebb korosztály tag­jai. — Van-e olyan törekvésük, hogy megfiatalítsák a kórust? — Missziót tölt be az orszá­gos felszabadulási népdalvetél­kedő, a Röpülj páva. Ezen ke­resztül lemérheti, hogy ked­vet kapott az ifjúság a népda­lok éneklésére. Talán Kadar­kúton is... H. B. ~ W. E. Fiatal szívvel... Jurij Zolotarjev: Clkapó legény — Bocsánatot kér tőlük — rikoltott rá az első helyettes. Majd hozzátette: — Nincs itt semmi érthetetlen. Egyenesen kell beszélni a bajokról ezek­kel az emberekkel!... ... Eleinte semmi nem si­került az új helyettesnek. In­gadozott, habozott, elvörösö­dött, és csalt elcsépelt frázi­sokkal operált. Az igazgató által halálra sértett ügyfél el­sodorta Vitalij Grigorjevi­cset és rohant, hogy megírja panaszos levelét. Nem sok idő múlva az el­ső helyettes magához kérette a második helyettest. — Az utolsó időszakban legalább öt alkalommal kel­lett eredménytelen munkája miatt bocsánatot kémünk a sértettektől. Három esetben ez sem vezetett eredményre! — Képzelje csak el, mi­lyen nehéz a dolgom. Kia­bálás, veszekedés, sőt sok­szor könnyek is. Ami ott tör­ténik, az már az idegeimre •M0U. — De valami árat csak fi­zetnie kell azért, hogy az igazgató második helyettese lett! Vitalij Grigorjevics ettől kezdve olyan mézesmázos mosollyal jelent meg az igazgató fogadószobájában, olyan barátságosan fogta ka­ron a kirúgott vagy kidobott pácienseket, s olyan kedvesen vendégelte meg őket citromos teával a saját szobájában, hogy az előbb már kidobott ügyfél szinte olvadozott és megbékélten távozott — Vannak még derék em-» berek! — mondták az ügyfe­lek és írásos panaszlevél he­lyett távozáskor puszit dobál­tak Vitalij Grigorjevicsnek. — Hogy tudja ilyen gördü­lékenyen, ilyen közszeretet­nek örvendően csinálni? — kérdezte csodálkozva az első helyettes. — Egyszerű az egész — mondta mosolyogva a máso­dik helyettes. — Ilyeneket mondok: A főnök fáradt, fe­szített tervet kell teljesítenie. Meg azt: éppen csak, hogy el­ment Szabadságra, már vissza is hívták, hogy elhagyta a ne­je, s ráadásul egy másik igaz­gatóhoz ment hozzá. És ha ez nem használ, akkor elősze­dem az öregeket is. — Miféle öregeket? — Hát a kedves szülőket. Mondjuk, a főnök apjának cukorbetegsége t állapítottak meg az orvosok; mamáját a hideglelés kínozza, ráadásul szegénykének még a bordája is eltörött. Így pedig főnök­nek lenni nagyon nehéz!... Az igazgatónak az utóbbi időben igen rossz kedve volt, s ezért a második helyettes munkája hihetetlen mérték­ben megszaporodott. És, hogy Vitalij Grigorje­vics könnyítsen a munkáján, a bocsánatkérő frázisait leír­ta: 1-es, 2-es, 3-as sorszám­mal látta el. De nézzük csalt. Leszid­ták ? ... Hát már az is vala­mi? Vagy azt gondolja, hogy az igazgatóikra nem szoktak kiabálni a főnökségen? Vagy vegyük csak: önt ez a forró­fejű kidobta. Hát már ez is baj? Lehetséges, hogy a ma­mája nagy betegen fekszik otthonf ön pedig kedvessége; vár tőle? Hogy magát nagyon kiosztotta? Hát előfordul ilyesmi az életben. Mert bi­zonyára követelödzött, vént' az asztalt... De azt nem vette figyelembe, hogy itt mégiscsak irodában van, és nem a piacon. Úgy látszik, önnek a szép szó nem ér sem­mit. Hordja el magát gyor­san ... Vitalij Grigorjevicset is­mét mayához kérette az első helyettes. — Figyeljen ide, barátocs- kám! Panaszkodnak önre az emberek. — A panaszos nagyon sok. en meg csak egyedül vagyok — mondta Vitalij Grigorje­vics. — Az igaz, hogy legépel­tettem a testhezálló szöveget. Meg az is. hogy zűrök is van­nak ... Nem lehetne nekem is hivatalból egy \elyettest biztosítani? Természetesen kedvességi feladatok ellátá­sával: ez kitűnően megoldaná a helyzetet. Fordította: Stgér Is»» tOMOOTI WBPl.AF

Next

/
Thumbnails
Contents