Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

Mérlegen a szakszervezet és a KISZ együttműködése A SZAKSZERVEZETI bi­zottságok és a KlSZ-vezetősé- gek munkakapcsolatát tette mérlegre a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége és a megyei KISZ-vb a t g- napi együttes ülésén. Ez a kö­zös tanácskozás egészen más légkörben folyt le, mint a két évvel ezelőtti, hiszen az 1968. évi együttes határozat végre­hajtása meghozta a gyümöl­csét Akkor lemaradásról, kez­deti lépésekről esett a legtöbb szó, most pedig az eredmé­nyekről, s fő.íéppsn a további feladatokról. Az együttműködési terv el­készítése után pezsgőbb és mozgalmasabb élet indult meg a termelési, a kulturális, a nevelési és az ifjúsági közös érdekvédelmi területen. Szo­rosabbá vált az SZMT és a KISZ-bizottság munkakapcso­lata. Az 1968. évi együttes ülés úgy határozta meg, hogy a sa­játságos ifjúsági termelési mozgalmak szervezése a kez­det kezdetén tart. Most vi- szon arról számolhattak be a két testület tagjainak, hogy e mozgalmak elismerést és tekintélyt szereztek a részve­vőknek. A megvizsgált üze­mekben százhúszon négy ifjú­sági brigád dolgozik a szak- szervezet és a KISZ közös szervezésének eredményeként Száznyolcvanháram fiatal szakmunkás kapcsolódott be a Szakma ifjú ne dere mozga­lomba, s ha néhányan lemor­zsolódtak is, legtöbben el­nyerték a jelvények valame­lyik fokozatai. Ezt az egyéni versenyformát összekapcsol­ták a Ki minek mestere ver­sennyel is. A Villamossági Gyárban, a textilművekben, a ruhagyárban, az Állami Épí­tőipari Vállalatnál szakdolgo­zatokat írnak a fiatal műsza­kiak és közgazdászok. E moz­galom révén részt vállalhat­nak a műszaki és a közgazda- sági feladatok megoldásában. Éppen ezért még nagyobb se­gítséget kell adni mindenhol a fiatal műszakiak és közgaz­dászok tanácsának. az újítási munkában egyébként kevés fiatal vesz részt Ennek okát az akadozó elbírálásban és a nem meg­felelő anyagi-erkölcsi meg­becsülésben látják. Az viszont elismerésre méltó, hogy a fia­tal műszakiak, közgazdászok tanácsának tagjai az országos pályázatra is elküldték a Delta étterem Fonyódon Ütemterv és túlóra — Készülnek a berendezések Közügy lett a fanyódi Delta építése. A járási székhelynek a part közelében ugyanis na­gyon hiányzik már ez az étte­rem. Reménykedtünk, hogy el­készül a múlt nyárra, s most is mindenki nagyon bízik, hogy ebben az idényben vendégeket fogadhat majd. Szendrői Pál, a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat balatoni egy­ségeinek igazgatója igaz len­dülettel haladónak minősítet­te azt a munkát, amellyel a Tanácsi Építőipari Vállalat hozzálátott az építkezéshez. Az átadási határidő május 31. Ez Szendrői Pál igazgató az ütemtervet emeli ki, amelyet a Tanácsi Építőipari Vállalat készített ennek a majdnem ti­zenötmillió forint értékű mun kának a befejezéséhez. A decemberi rossz időjárás miatt azonban körülbelül há­rom-négy hét lemaradás mu­tatkozik. Súlyos ez? , — Az ütemterv betartása, a szombat—vasárnapi túlórázás lehetővé teszi, hogy behozzák a késést. Az érdek közös. A Pannónia azt jelenti, hogy rá két-három hétre vendégeket fogadhat az étterem. Inke Sándor, a kivitelező vállalat igazgatója azt közölte, hogy a kaposvári előregyártó telepen az étterem vala­mennyi alkatrésze készen áll már. Néhány elemmel kapcso­latban, amelyet a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat készített, minőségi kifo­gás merült fel, de ígéretet kaptak, hogy nagyon gyorsan kicserélik a rosszakat. Hogyan vélekedik a munká­ról a megrendelő? Szálló és Vendéglátó Vállalat már februárban meg is kezdi a munkaerő-toborzást az ét­teremhez, amelyet a Kereske­delmi Tervező Intézetben raj­zoltak meg először. Hogy mi­lyen lesz? Télen—nyáron üze­mel majd, s reméljük, hogy jól érzi magát itt a vendég. A be­rendezési tervek is készen van­nak már. Az étterem, a magyar terem, a bisztró és az emeleti presszó berendezését a pacsai faipari szövetkezet vállalta. S a másodosztályú étteremhez is már készülnek az egyedi por­celán felszerelések. szakdolgozatukat, s elfogadtak újításnak. Egyre többször tapasztalha­tó, hogy a szakszervezeti bi­zottságok és a gazdasági ve­zetők bevonják a KISZ illeté­kes bizottságait a termeléssel és a bérezéssel kapcsolatos kérdések megtárgyalásába, ki­kérik a véleményüket és a döntéskor figyelembe veszik (például Villamossági Gyár, textilművek. Siófoki Kőolaj- vezeték Vállalat). Máshol azonban (mint például az Élelmiszer-k iskereskedelmi Vállalat, a MÁV vontatási fő­nökség, a nyomda, a Tanácsi Érr'tőipari Vállalat, a vendég­látó vá’lalat, ruhagyár) nem biztosítják ezt a jogot a KISZ •ezetőinek. A kollektív szerződések rög­zítették a fiatalok termelési mozgalmaival, nevelésével és művelődési igényeinek kielé- gitésével összefüggő kérdése­ket. A bér és az egyéb jutta­tások felosztásánál a KISZ képviselői is jelen vannak, a vizsgálat során hátrányos -negkülönbözteté'sel nem ta- ’•í'koztak. A vállalatok nagv része — Például a húskombi­nát. a Villamossági Gyár, az elektroncsőgvár — figyelembe ■vette a felső határ eltörlését a kezdő fiatalok bérezésében. A fiatalok lakásproblémájá­nak megoldását különféle módon támogatták a vállala­tok. Az együttes ülés úgy értékelte, hogy ebben na­gyot léptek előre mindenhol. A KÉT TESTÜLET tagjai hozzászólásaikban elsősorban a tennivalókra irányították a figyelmet. A művelődési élet­ben és a tömegsportban sok­kal összehangoltabb tevékeny­ségre van szükség. Példáid a szakszervezeti könyvtárakat jobban felhasználhatnák az ifjúság nevelésére. A szak­munkásképzésben, a fiatalok munkássá válásának meggyor­sításában szintén szükséges az együttműködés. Pusztai Ferenc, az SZMT titkára szerint megyei és vál­lalati szinten is nagyon fon­tos a testületi együttműködés. Amikor döntenek valamilyen kérdésben, kölcsönösen legye­nek ott a szakszervezet, illet­ve a KISZ képviselői. Stier Sándor, a megyei KISZ-bi- zottság első titkára úgy össze­gezte az együttes ülésen el­hangzottakat, hogy a két szerv együttműködése megfelelően fejlődött. Javasolta.' hogy azokban az üzemekben is tár­gyalják meg az együttes ha­tározat végrehajtását, ahol még nem tűzték napirendre. L. G. Tél a gyümölcsösben A Balatoné jhelyi Állami Gazdaság gyümölcsösét hó bo­rítja. A csupasz, lombtalan fák között most messze látni. A rügyek, a fák még alszanak, ám az ember már javában végzi fontos, nélkülözhetetlen tevékenységét. Szalad a kis kézifűrész, hullanak a gallyak, hogy az idén még gazdagabb, szebb termést érleljenek a a fák. Ez a szakértelmet, gondossá­got igénylő téli munka ezek­ben a havas hónapokban har­minc-negyven dolgozónak ad nap mint nap feladatot Har­minckétezer fa »rendbetétele»« vár rájuk. Eddig mintegy hat­vanezer fa metszését végezték el. Természetesen ez az adat naponta változik. Különösen az utóbbi hetekben gyorsult meg a munka, mióta véget ér­tek az erős hóviharok. Munkában a metszők. A metszők után járja a faso­A gallyazúzó járja a fasorokat rókát az új HZ—3-as galjyzu- zó. A vastagabb ágakat össze­szedik. kihordják a sorok szé­lére, de a nagy tömegű vékony gallyat ez az új gép zúzza ösz- sze és teríti eL Lényegében most próbálják ki, mit is je­lent ez a munkaeszköz. Sokat várnak tőle — és nem véletle­nül. Hasznosnak ígérkezik egy­részt azért, mert jelentős mun­kától szabadítja meg a gazda­ságot Sokat számít ez, de ta­lán még nagyobb horderejű az a közvetett haszon, amit al­kalmazásával elérnek. Az ósz- szezúzott gallyat ugyanis mű­trágyával együtt dolgozzák majd a talajba, s így igen szá­mottevő mennyiségű szerves anyagot juttatnak vissza. Por­tos számítások majd az év vé­gén állnak rendelkezésre. Tjgy remélik, úgy vélekednek: ezzel a géppel ismét egy lépést tett előre a gazdaság. Hagy tervek a DÉDÓSZ-nál M ajdcsaknan országos gondot vállalt magára néhány évvel ezelőtt a Kaposvári Ruhagyár: a 2 és K5 esztendő közötti korosztály telsőruházatának kilencven százalékát itt állítják elő. A vállalkozást megillető el­ismerés mellé persze hívatla­nul is odatelepszik a kögazda- sági kétkedés: nem kedvező-e éppen ez az iparágon belüli elkülönülés? Vajon nemcsak a napos oldalon jár-e az ilyen üzem? A válaszért Müller László­hoz, a gyár igazgatójához for­dultunk. — Először irányítsunk né­hány reflektort a tavalyi év­re. Az éles fényben nem csu­pán az események körvonalai válnak kirajzolttá; mélyebbek lesznek az árnyak is. Csüggesztő rendeléshiánnyal kezdtünk. Nyolcvanezer méter szövet porosodott a raktárak­ban, fájó tréfaként idézve azt a lehetőséget, hogy akár sző­nyeget is teríthetnénk a Nagy­bajomban és a Kadarkúton el­készült telepeinkig. Égették kezünket a soron kívüli ten­nivalók, amelyek a veszteség­gel küszködő tanácsi Textil­ipari Vállalat hozzánk csato­lása kapcsán adódtak, és mé­lyen a zsebünkbe nyúlt az az intézkedés is, mely az export­tételek központi szubvencióját több mint ötven százalékkal mérsékelte. Főleg a belföldi piac, a ke­reskedelem tartózkodása volt érthetetlen; a keresleti prog­NAPOS OLDAL nózisok forgalmi felfutással számoltak, hozzánk viszont partnereink a korábbi meg­rendeléseiknek alig kétharma­dát, háromnegyedét juttatták el. Az olcsóbb, kártolt alap­anyagú öltönyök például alig szerepeltek listáikon. Növelte a gyáron belüli feszültséget, hogy a modem technikával előállított, hőrögzített, nemes kikészítésű árukból viszont nem tudtuk a hirtelen magas­ra szökött igényeket kielégí­teni. Ennek részben az alap­anyag, részben a kellő techni­kai fölszereltség hiányából eredő akadályai voltak. A gyár termelőkapacitásá­nak, valamint a rendelések összegezésének ismeretében — a gyorsan múló napoktól is sürgetve — dönteni kellett: vagy tartjuk a korábbi gyár­tási szintet, vagy a rendelé­sekhez mérsékeljük a terme­lést. A két lehetőség közül — a harmadikat választottuk: új piacok után néztünk, és elha­tároztuk: az előző esztendő temelési értékét 8—10 száza­lékkal túlhaladjuk. — Nagyszerű kollektíva a miénk, s üzletszerzőink, ke­reskedelmi embereink is fel­nőttek már a feladatokhoz, így korábbi külföldi vásár­lóinkat megtartva, líbiai, NSZK-beli, libanoni, kuvaiti partnerekkel is aláírtunk szerződéseket. Mire az utolsó megállapodáson végigszántott a golyóstoll, a végső summa hetvervmillió forint exportkö­telezettséget mutatott. Ez ép­pen kétszerese volt az egy évvel korábbinak, és több szállítási egyezmény az idei évre is elkötelezett bennünket. Már úgy tűnt, hogy kilába­lunk a bajokból, amikor új gond jelentkezett: az áruhiány. Kiderült, hogy a kereskedelem a hitelfeltételek készletcsök­kentő hatásától és a nyereség- növelés káros formájától in­dítva nem töltötte fel raktá­rait, a nyereségrészesedés és egyéb források viszont meg- duzzasztották a vásárlók pénztárcáit. A kereslet és ki-' nálat egyensúlya megromlott, g mert importból fedezni nem lehetett a kielégítetlen hazai szükségletet, a gyermekruhá­zati ellátás az év végéig fog híjas maradt A második félévben jelent­kezett ugyan a kereskedelem, de ekkorra már megkötöttük szállítási szerződéseinket A hazai vállalatoknak' kétszáz­ezer darab gyermekruházati cikket nem tudtunk határidő­re átadni, illetve a megrende­léseik egy részét el sem fo­gadhattuk. Hát ez volt a múlt eszten­dő. Gazdaságilag rendezett ic 3 ív Vöt zártunk, de még sincs benne örömünk. Olyan ez, mint mikor a ti­nomszesszel a sebet kell tisz­títani. — Most annak kellene kö­vetkeznie, hogyan jön min­den rendbe az idén. Amit ki kell mondanom, az nem en­nek a receptje. Abban biztos vagyok, hogy jobb lesz az el­látás, de ez nem jelent hiány­talan és választékos kínálatot. Ügy gondolom, az elkötele­zettségünkkel nem lesz baj: a régtől fogva megbízható, az üzleti kapcsolatokat kölcsönö­sen ápoló vásárlóinkat igyek­szünk megfelelően kiszolgálni. Az év második felében gyer­mek nylon velúrkabátból negyven százalékkal, orkán- anorákból, lastex pantallóból is jelentősen többet tudunk átadni a belkereskedelemnek, mint egy évvel korábbam. A hazai ellátás javításában sze­retnénk segédkezni azzal is, hogy csak részben használjuk ki exportlehetőségeinket. Ez a vállalatpolitikai döntés per­sze nem kockázat nélküli, hi­szen. a rendszeresem visszatérő külföldi ryvtnyr-'1- rn »»« ...tása i w csupán h»]v< érdek, ha­nem egrben apró súly is a népgazdaság nemzetközi fize­tési mérlegében. Tehát jobban, több áruval láttuk el az idén a belkereske­delmet: ez föltett szándékunk. előre, ha " vidéki tele­peink termelését, illetve eme üzemek kiszolgálására hozzá­kezdünk központi gyárunk 20 millió forintos bővítéséhez. Szót kell értenünk a keres­kedelemmel a tárolási költsé­gek méltányos megosztásában, s az ilyen irányú haladást a merev pénzügyi kötöttségek ma már nem akadályozzák. Van is rá jó példa — mint a texasnadrágok esetében —, hogy az árucikk folyamatos, éven át tartó termelése meg­oldható, és ez a körülmény érthetően növeli a gyártott termék mennyiségét. Persze, egyéb tennivaló is akad. Nem akarok szakmai kérdésekbe bonyolódni, ezért csak két témát említek. A vásárlók hiányolják az ol­csóbb, kártolt alapanyagból készült öltönyöket. Megoldás­ként a kártolt szövetek for­galmi adójának kulcsát kelle­ne csökkenteni — és ez indo­koltnak, lehetségesnek látszó intézkedés. A másik gondolat egyes ruházati cikkek magasra szaladt árához kapcsolódik. Ebben a vonatkozásban az egészséges kereskedelmi ver­seny , hiányát, a vevő kiszol­gáltatottságát látom a hibák eredőjének. — Hát ennyit talán röviden üzemünk néhány problémájá­ról. Közvetlen szavakkal nincs rá benne utalás, de talán ki­tetszik az elmondottakból: sokszálú, hatásait tekintve olykor messzire nyúló, felelős­ségteljes feladatokkal kell bir­kóznunk. Akkor járunk a napos olda­lon, ha ezek a fáradozások eredményt homak, B. T. A közelmúltban rövid loir je­lent meg az országos napila­pokban, hogy korszerűsítik a Balaton-part közvilágítását, s ezzel egyidőbep nagy beruhá­zások kezdődnek. Megyénkben jelenleg két 120 20 kilovoltos elosztó állomás működik, de ez kevés. És így még az idén tavasszal megkezdődik egy ha­sonló teljesítményű állomás építése Balatonbogláron. majd a. későbbiekben egy másiké Nagyatádon. Az idei év legnagyobb beru­házása a Vörös Hadsereg út és a Május 1. utca közvilágításá­nak korszerűsítése lesz, amely párhuzamosan halad az út- és gázépítés munkálataival. 'A Mező Imre ul ■■'ói a Srbün- herz Zoltán utcáig úgynevezett EKA-fejes, armatúrás világí­tást szerelnek be, a Schön her? utcától Széntjaka big pedig erő­sítik a meglévő világítást. A faoszlopokat betontartók vált­ják fel, s ez lényegesen meg­változtatja majd az utcaképet is. A DÉDÁSZ az idén három­millió forint értékű munkát végez a megyeszékhelyen. Ha a statisztikát nézzük, ki-, derül, hogy nem lakw-.M- --hód­iunk tavaly az árammal. Ka­posváron 104 millió kilowatt­órát fogyasztottak a gépek, a neoncsövek és a háztartások; a megyében pedig összesen 250 millió kilowattóra »fogyott el«. Ez azt-ie'enil. hóm 1968- hoz viszw.yutu nyolc-uz szá­zalékkal több áramot fogyasz­tottunk az elmúlt évben. SOMOGYI NÉPLAP frl Centek, 1970. január 30. flgg

Next

/
Thumbnails
Contents