Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

I hossziilávii népgazdasági tervezési hizotlságok munkájából Foglalkoztatás, jövedelem és életszínvonal Magyarországon 1985-ig Tudományos feltételezések, elgondolások az életkörülmények alakulásáról (I.) AZ OKSZAGOS TERVHI­VATAL irányítása alatt dolgo­zó távlati tervezési bizottságok tavaly befejezték eddigi nép- gazdasági fejlődésünk és jele­nünk elemző vizsgálatát. A következő munkaszakasz az úgynevezett »tervezési hipoté­zisek« kidolgozása. Ezek az ed­digi elemzésekre támaszkod­va és különböző tudományos feltételezéseken alapuló számí­tásokra építve előzetes elgon­dolásokat vetítenek elénk. A munkaerő és életszínvonal távlati tervezési bizottsága ar­ról dolgozott ki hipotéziseket: hogyan alakulhat a foglalkoz­tatás és az életszínvonal Ma­gyarországon 1985-ig. Hangsú­lyozni kell, ez még nem kész terv. A benne foglalt feltétele­zéseket további részletes szá­mításokkal ellenőrizni és bi­zonyítani kell. Mégis, ,a hipo­tézisek lehetséges és reális kö­vetelményrendszert és fejlődési utat vázolnak: Ebben az érte­lemben tehát a foglalkoztatás­ra és az életszínvonalra vonat­kozó gazdaságpolitikai és tár­sadalompolitikai elképzelések­nek ez az első vázlata. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — e hipotézisek főbb adatait és néhány alap­vető elgondolását ismertetjük. Közismert: az életszínvonal emelkedésének gazdasági alap­ja a nemzeti jövedelem növe­kedése. Feltételezhető, hogy a nemzeti jövedelem a követke­ző 15—20 évben átlagosan évi 5—6 százalékkal emelkedik, és az életszínvonalat, az életkö­rülményeket meghatározó anyagi keretek legalább ugyanilyen ütemben bővülnek. Ilyen ütem mellett feltételez­hető, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem az 1965-ös évi mintegy 500 dollárról (a mai kb. 650 dollárról) 1985-ig mintegy 1200—1400 dollárra emelkedik. (A dollárra való átszámítás a nemzetközi össze­hasonlíthatóságért történt.) Ez a nívó természetesen csak bonyolult feltételek együttha­tásával érhető el. Az egyik fő tényező, amit számításba kell venni, a népesség .számának és összetételének várható alaku­lása. A népesedési előreszámítások szerint az élveszületések szá­ma (1968-ban 154 ezer volt) fokozatosan emelkedik és — a szülőképes nők létszáminga­dozását némileg követve — évente 165—180 ezer között váltakozik.. így az ország la­kosságának összlétszáma 1985- ig kis mértékben meghaladja a 11 milliót. Ebből a munkaké­pes korú foglalkoztatott 14— 59 éves férfiak száma 1985-ig várhatóan 200—220 ezerrel, 8 százalékkal; a 14—54 éves fog­lalkoztatott nők száma mint­egy 250 ezerrel, 14—15 száza­lékkal növekedhet. Különböző tényezők vizsgálata azt jelzi, hogy az 1970-es évek második felétől fokozatosan több lesz a nyugdíjkorhatár után is fog­lalkoztatott korosztály: 1985-ig mintegy 140—180 ezer fővel, kb. 35—40 százalékkal növe­kedhet a még dolgozó nyugdí­jasok száma. ÖSSZEGEZVE MINDEZT, ez a munkaerő-kínálat lehető­vé teszi és igényli is, hogy a népgazdaságban a foglalkozta­tottak összlétszáma a jelenle­gi 4,9 millióval szemben 1985- ig elérje az 5,5 milliót. Való­színű, hogy ebből a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak száma 1985 körül 800 ezer — 1 millió körül alakul. Vagyis to­vább csökken a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak aránya a mai mintegy 30 százalékról 15—18 százalékra. Az iparban foglalkoztatottak számának nö­vekedése fokozatosan lassul majd, és 1985-ig valamivel kétmillió fölött tetőzik (36— 38 százalék). Mérsékelten nö­vekszik a közlekedésben fog­lalkoztatottak száma, de nem sokkal haladja majd meg a lelenlegit. Viszont a létszám dinamikusabb növekedése vár­ható az építőiparban, a keres­kedelemben és a vendéglátás­ban, különösen pedig az egész­ségügyi és a kulturális ellá­tásnál, valamint az egyéb szol­gáltatásoknál. Említettük: a foglalkoztatot­tak száma 1985-ig mintegy 5,5 A MÉK zákány! szárítóüzemében megkezdték a sárgarépa feldolgozását. 19—20 vagonra való sárgarépát dolgoznak feL A szárított árut részben bel-, részben külföldön értékesítik. millióra növekszik, s 600 ezer fővel meghaladja a mai létszá­mot. Ha a törvényes és tény­leges mai munkaidővel szá­molnánk, akkor a társadalom rendelkezésére álló munkaidő- alap hatalmasan megnöveked- i}ék. A valóságban azonban ez nem várható. Miért? Csak a főbb csökkentő tényezőket említve: 1985-ig tovább emel­kedik az iskoláztatás átlagos időtartama, a fiatalok az ed­diginél későbbi életkorban lépnek majd munkába. 15—20 év távlatában valószínű, hogy a munkába lépés alsó határa a mai 14 év helyett 16 év lesz. Továbbá: a 44—45 órás mun­kahét már a közeli időben ál­talánossá válik és az 1970-es években sor kerülhet az ötna­pos munkahét bevezetésére, átlagosan heti 42,5 órás mun­kahét mellett. Ezt követően valószínű és indokolt a fize­tett szabadság idejének a meg­hosszabbítása. Még tovább: a termelékenység alakulásától és más tényezőktől függ, hogy 1985-ig még tovább csökken­het-e a munkaidő esetleg heti 40 órára. Minderre figyelemmel a fog­lalkoztatottak nagyobb létszá­ma mellett is 1985-ben a tár­sadalom rendelkezésére álló munkaidőalap legföljebb a je­lenlegi szinten marad, de eset­leg még kevesebb is lesz. Vagyis: több dolgozó lesz, de — időben — kevesebbet fo­gunk dolgozni. Hogyan valósulhat meg így a gazdasági növekedés, az élet- színvonal feltételezett emel­kedése? Ennek sok összetevő­je között az egyik leglényege­sebb: az 1970-es évek második felétől a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt a munka termelékenysége emelkedésé­nek fokozatosan el kell hagy­nia a termelés növekedésének ütemét. Ez pedig az anyagi erőforrásoknak és a személyi képességeknek az eddiginél jó­val hatékonyabb felhasználá­sát igényli. A JÖ GAZDASÁGPOLITI­KA mellett ehhez egyaránt szükséges gazdasági mechaniz­musunk teljes kibontakoztatá­sa; a gazdasági vezetés szín­vonalának javulása; a nemzet­közi munkamegosztás kifejlő­dése, elsősorban a szocialista országok gazdasági integrá­ciója keretében. (Folytatjuk.) Sz. S. BIZTATÓ SZÁMVETÉS a Somogy—Zala megyei Tégla-és Cserépipaii Vállalatnál Tulajdonképpen négy szám jellemzi a Somogy—Zala me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tavalyi működését: 205 millió téglát, négymillió cseperet gyártott a vállalat kétezer főnyi munkásgárdája, s pénzügyi mérlegének egyen­lege tizenhétmillió forint nye­reséget jelez. A vállalat gazdasági muta­tói jobbak a téglaipar orszá­gos átlagánál. Az elismerés pecsétjét mégis az ellátási ol­dalról érkező vélemény üti rá a végbizonyítványra: »Nem volt téglából hiány a múlt eszten­dőben.« A termelés kötéltánca Az adatokra egyszerűsített vizsgálódás jóformán arra al­kalmas csak, hogy elfedje a termelés, a kereslet, a piaci ér­tékítélet, a készletezés, a pénz­ügyi egyensúly és az egyéb közgazdasági kategóriák talál­kozási pontjait, a választott út végigjárása közben felmerülő akadályokat. — Pedig éppen az a szép ma a gazdasági vezető munká­jában — vallja Fehér József, a vállalat igazgatója —, hogy irányító tevékenysége terme­lőerővé válik, s határozatai­nak helytállóságát eredemé- vyekkel kell bizonyítania. Tavaly a vállalat azzal a felismeréssel készült a ter­melésre, hogy a gyártásra ter­vezett téglamennyiség egészé­re Somogy és Zala lakossága, közületei nem tartanak igényt. Táyolabbi vevők után kellett nézni, így született ötéves szállítási szerződés — évi húszmillió téglára — a Bács- Kiskun megyei TÜZÉP-köz- ponttal, s ezért kapcsolódott be a vállalat a Csehszlová­kiába, illetve Jugoszláviába irányuló exportba. Míg a téglatermelés a kö­téltáncát járta, kiderült, hogy a cserépgyártás nem képes lépést tartani a kereslettel. A téglafelesleg feltárult új értékesítési lehetőségei és az állandósult cseréphiány kaput nyitottak a fejlesztési elgondo­lások előtt. Fejlesztési gyorsfénykép A vállalat 32 gyárának többsége megrekedt, eddig a kevéssé gépesített munkánál. Közülük négy egységben — Kéthelyen, Balatonszent­györgyön, Zákányban és Mol­náriban — ezért programba iktatták a szállító körpálya kialakítását, vagyis a gépi szállítás bevezetését. Balaton- szentgyörgyön és Kéthelyen már tavaly végeztek az építési munkákkal, a másik két gyár­nál az idei termelési idény előtt fejezik be azokat. A vállalat legjelentősebb beruházásaként Balatonszent- györgyön — a két megye ha­tárán — negyvennégymillió forint felhasználásával elké­szült az új téglagyár, mely a sikeres próbaüzemelés után az idén tavasszal már teljes kapacitással termelni' kezd. A cseréphiányt a zalaeger­szegi I. sz. gyár bővítésével enyhítik: kétmillió forintos beruházás eredményeként 1970-ben ötven százalékkal több cserepet bocsát a lakos­ság rendelkezésére a vállalat. S mert a jelek szerint még ez­után is marad kielégítetlen kereslet, a teskándi téglagyár mellett új cserépüzemet léte­sítenek. A 46 millió forintos építkezés munkáit még az idén megkezdik, a termelés azonban csak 1972 tavaszán indul meg az új egységben. A beruházási keretet elnye­lő nagy létesítmények mellett persze akad több új, kisebb vállalkozás is. — Központi tmk-múhc- lyünk hozzákezdett az ország különböző tájain épülő tégla­gyárak egyes vasszerkezeti, gépészeti berendezéseinek gyártásához — említi az igaz­gató —,s tartalék alkatrésze­ket is készítünk. Emellett megállapodtunk a présgépeket hazánkba exportáló harkovi Vörös Október gyárral abban, bogy gépeik jótállási szerviz- munkáit ellátjuk, s alkatré­szeiket értékesítjük. A tavalyi esztendő kétmillió forint for­galmat hozott ennél az üzem­ágnál, s azzal az előnnyel is járt. hogy saját gyárainknál alkatrészhiány miatt nem esett ki termelési idő. A törzsgárda megbecsülésével A vállalat idei előirányza­ta a teljes gyártási érték tíz- százalékos növelésével szá­mol. A 17 millió forintos ter- melésemelkedésnék számos összetevője van — ezek sorá­ban egyik leglényegesebb a termelékenység hatszázalékos növelése. Mint az építőanyag-ipar más ágaiban, a tégla- és cse­répgyártás üzemeinél is sok szálú tárgyalás, mérlegelés központjában áll a dolgozók anyagi ösztönzésének kérdése. — Munkásaink több mint fele öt évnél hosszabb ideje dolgozik a vállalatnál — mondja Fehér József igazga­tó. — Elsődleges szándékunk nyilvánvalóan e törzsgárda megtartása, anyagi megbecsü­lése. A részesedési alap fel- használását szabályozó új ren­delkezések ehhez a korábbi­nál több lehetőséget kínálnak, s mi élünk is ezekkel. A kielé­gítő eredményeket felmutató törzsgárdatagok anyagi elis­meréséhez kellő hatáskört adunk a gyáregységeknek, hi­szen ott tudják legjobban el­bírálni, k)i az arra érdemes. A nehéz fizikai munkát végzők — elsősorban a kemencemun­kások — átlagon felüli telje­sítményét nyereségprémium­mal ismerjük el, s a gyárak vezetői kellő jutalomkerettel is rendelkeznek. A megfelelő munkahelyi közérzet kialakítását a szo­ciális fejlesztés segíti elő. Ta­valy a szolgálati lakások fel­újítására 200 000 forintot köl­tött a vállalat, s Marcaliban, Pacsán, Böhönyén, Molnári­ban, Tqbon és Kéthelyen bő­vítette, korszerűsítette a gyá­ri fürdőt. Ilyen és hasonló fej­lesztésre készül az idén is. Márkajel és bizalom Említ még valamit az igaz­gató: márkajelet szeretnének rendszeresíteni. Olyan jelzést, melyről a vevők megismerik termékeiket, s amely garan­tálja egyben, hogy megbízha­tó. jó minőségű árut vásárol­nak Nem mindennapos gyakorlat ez az építőanyag-iparban. Sajnos, a fogyasztási cikkek sok-sok más ágában sem az. De hogy van ilyen törekvés, a vásárlók bizalmára számot tartó igény, híven jelzi: mind­inkább hatnak a gazdasági re­form szabályozói. Ezt a megújulást tükrözik a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tava­lyi eredményei, s az idei’ évre szóló elgondolásai is. B. T. A géppel megtisztított sárgarépát g ’ 'V’ák. A megszárított szeleteket 10 kilós zacskókba csomagolják. » i------------KÜRTI EE i ANDRÁS == A budai jvilla titka * 1 = 4---------------------------------------------------------­* / Azt hiszem van némi ^esélyünk. Természetesen nem /garantálhatom a sikert. Azt is 5 tekintetben kell vennie, hogy ién gyakorló orvos sem vagyok, ide majd innen-onnan kölcsön­özünk megfelelő segítséget... /Igen, most már eszembe ju- itott. Nem angol, nem is német /szaklapban olvastam, hanem /olaszban . . . Persze, a Sclenzá- f ban .. Manfredo Bottá bará- Ítom publikációja... Várjunk icsak! Miikor is lehetett? Mind* éegy, az intézeti folyóirattárban fbiztosan megtalálható. Andi! — /fordult felvillanyozottan a /lányhoz — Kérlek, szólj át té­riéi onon... nem, nem inkább rszaladj le a kocsival! Hatig 'van könyvtárügyelet. Fél óra -alatt megjárhatod. Az idei és ia tavalyi számok között keres­ésetek! Manfredo Rotti. Nem ffelejted el? A Scienzában. Mi Jmajd addig szépen elbeszélge­ttünk Honda úrral. Futás! — Hat ez volna az én ma­szek boszorkánykonyhám — mutatott körbe Ambrózy a la­boratóriumnak berendezett manzárdon, ahová felvezette vendégét. Hosszú orrával fintorogva szimatolt a levegőbe. — Ez a két tűzrevaló nősze­mély azóta sem szellőztetett itt, amióta elutaztam! Félig kinyitotta az egyik ab­lakot. Kint már majdnem tel­jesen besötétedett, nagy, las- -sú esőcseppek koppantak az ablakpárkányon. Hűvös lég­áramlat támadt. Honda közbén udvarias ér­deklődéssel pislogott körül a ferde mennyezetes helyiség­ben. Tekintete megpihent egy üvegfalú kis centrifugán, aztán a rázógépen, a mikroszkópo­kon, a lombikokból, gumi-, üveg- és fémcsövekből álló kü­lönös szerkezeteken. — Professzor úr — szólt vé­gül —, nem árulna el nekem közelebbit is erről a szimpat- ronról? A... az asszisztens kisasszony már beszélt róla, de csak nagy vonalakban. 'Bocsá­nat a kíváncsiskodásért, de igazán nagyon izgat, hogy mi ez az egész. Különösen, amióta már magam is nyakig benne '‘agyok. Mégha a tengerimalac vagy a nyúl minőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyulakkal általában nem köz­ük ... Ambrózy felnevetett, és ba­rátságosan hátba veregette vendégét. — Ez most rendkívüli hely­zet — jelentette ki, Ezúttal a tapsdfüles kivívta magának a jogot az alakosabb tájékozta­tásra, . minthogy önként vállal­ta a kockázatot. Bitka az ilyen nyúl. Egyébként megsúgom magának, hogy nekem kezdet­től: fogva nem tetszik ez a fene nagy titkolózás. Minek?! Előbb-utóbb másutt is rájönr nek. Dohát szigorú ukáz van, miniszterhelyettesi utasítás. Ismeri Gilicz Jósikát? Ö ren­delte el. Szerinte a felfedezé­sem felér egy nukleáris rob­banással. Szép kis hasonlat, mondhatom. 3ár filologice féljg-meddig igaza van. A nuk- leus, a latin mag szócska mind­két esetben alap-vető szerepet játszik Dehát micsoda nuk­leáris robbanás ez, amellyel szemben tökéletes védelmet nyújt egy megfelelően csiszolt Zeiss-szemüveg ?! Patron ez, ne. n bomba. Azért is neveztem 'J így: szimpátia patron, szim- oatron. összevontam a kettőt. Mit szól hozzá? Jó név. Nem? Mint egy kisdiák az önikép- zőköri szavalóverseny után, olyan dicséretei sürgető, szin­te könyörgő tekintettel nézett a másik szemébe. Mintha fon­tosabbnak tartaná az elneve­zést, büszkébb lenne erre a kis leleményre, mint magára a felfedezésre, amit a név ta­kar. — Nagyon jo név — jelen­tette ki a kis kopasz lelkesen. — Kifejező, frappáns, erős. Gratulálok! Megszorították egymás ke­zét. — Ennek szívből örülök — folytatta a professzor. — Ed­dig jóformán senki vélemé­nyét sem kérhettem ki. És egy ilyen jócsengésű nevet ti­tokban kell tartani! Érthetet­len. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy Gilicz száz év alatt sem talált volna ki egy ilyen príma elnevezést. Magénak mi a véleménye? — Ezer év alatt sem! — jött a határocott válasz. — Hm. tudja, kedves Hon­da úr, hogy ón mire gyanak­szom ? De köztünk maradjon. — Köztünk marad. Eskü­szöm ! — Nos. ez a Gilicz Jósika miniszterhelyettes. Ezzel mi valaha évfolyamtársak vol­tunk az egyetemen. Még on­nan az ismerettség. Kutatólei- ke van neki is. De pechje volt, kiderült róla, hog}’- szer­vezni, irányítani is • tud, és így funkcionáriust csináltak belőle. Most pedig irigykedik ránk, és szenved. És ezért ta­lálta ki azt is, hogy nekem a sízimpatran kikísérletezését itthon kell folytatnom, zár alatt. Senki nem tudhat róla. Miért ez a hokusz-pókusz? Egyszerűen azért, hogy ő ide ellenőri alapon néha beállít­son, köpenyt húzzon beledug­ja az orrát a fazekaimba, ráz­za a kémcsöveket a Bunsen- láng felett. Elüldögél óra­számra a mikroszkópnál, míg a minisztériumban szaporod­nak a papírok, elmaradnak az értekezletek. (Folytatjuk.) B iOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. január 37.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents