Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

Mit ígér a falunak a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat kezet bel — Lengyeltótival, Ka- diarlkiúttal — már tavaly szo­cialista szerződést kötöttünk. A közeljövőben Karóddal, Ba- la tan szárszóval, Marcalival, Siófokkal és több szövetkezet­tel szintén megkötjük. A szer­ződés túlnő az üzleti kapcso­latokon. Sok szövetkezetnek adunk több irányú támogatást a zárszámadási vásárokhoz. Ho- moikszentgyörgy, Somogysám- san, Mezőcsakonya kapott a közelmúltban ilyen segítséget. A balatonlellei áruház és a marcali műszaki szaküzlet megnyitásánál sem fukarkod­tunk a támogatással. Több esetben adtunk és a jövőben Is adunk bizományi árut a boltokba. Tudjuk, hogy a som agyi falvak fejlődése, az itt élő la­kosok növekvő igényeiazt követelik vállalatunktól, hogy még nagyobb gonddal lássuk el, a boltokat — fejezte be tá­jékoztatását a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat ka­posvári telepének igazgatója. Dévai Zoltán Portrévázlat egy kitüntetett véradóról A surrogó tollhegy alatt cikázó vonalakból készül a portré. — Kérem, ne élénk színek­kel ... Akad még háromszor ennyi ember, aki nálamnál is jobban rászolgált a kitünte­tésre. A halk szavú, negyvenes férfiról, aki karosszékében ül­ve most mintha mégse érezné otthon magát; erről az életben különösen próbára tett em­berről, apáról és férfiról, aki vérében a testvériséget hor­dozza, nem is lenne igaz egyet­len hangos kiáltású szín, erős falú vonal sem, csak a játé­kosan egyszerű rajz lehet hi­teles portréja. Saláta Andor, a VBKM munkaügyi vezetője húszéves véradói tevékenységének, szervezői munkájának elisme­réséül a Véradás szervezéséért című' vöröskeresztes kitünte­tésben részesült Tegnap Bu­dapesten az Erkel Színházban díszbemutatót rendeztek a a véradómozgalomban kiváló eredményt elért aktívák tisz­teletére. A nézőtér soraiban ott ült Saláta Andor is. El­utazása előtt látogattam meg. — Mikor adott először vért? Mezőgazdasági jubileumi seregszemle készül — 1947- ben. Es ha azt mondom, hogy mintegy harmincszor feküdtem föl ezért a fehér asztalra, akkor azt hiszem, nem tévedek. De először nem adtam, hanem kap­tam. 1945-ben a budai har­cokban súlyos sérülést szen­vedtem. Ezen túl — csak ad­tam. — Taiálko- zott-e olyan emberrel, akit esetleg az ön vérével is gyó­gyítottak? — Az egyik munkatársam lánya szülés előtt állt. Vér kellett neki, de ő nem volt hajlandó el­fogadni sen­kiét sem. Az orvosok szava, hiábavaló volt. j Édesanyja a betegágy mellett j függő vérpalackon meglátta j az én nevemet: »A Saláta i Bandi vérét igazán elfogadha­tod, rendes ember, én isme­rem« — mondta. Azóta az egészséges gyermeket szült fiatalasszonnyal testvérként tiszteljük egymást. — Gondol minden esetben arra, hogy emberéletet gyó­gyít, vágj’ éppen ment meg? — Föltétlenül. S ez az érzés akkor teljesül be, amikor érte­sítést kapok, hogy véremmel eredményesen gyógyították. — Nemcsak véradó, hanem a mozgalom társadalmi szer­vezője is. Változott-e valamint az utóbbi időben az emberek magatartása az önkéntes vér­adás fontosságának megérté­sében ? — Egyre természetesebb, hogy az egészséges ember se­gíti a beteget. Csak érdekes­ségként említem, hogy a fér­fiakat nehezebb megközelíteni ebben az ügyben. A nők. úgy látszik, jobban átérzik a vér­adás fontosságát. Meggyőző­désből kevesen mondanak ne­met, inkább a félelem, tart még távol embereket az ön­kéntes véradástól. A kék bársonyborítású do­bozból elővett aranyfényű ki­tüntetésre esik a pillantásom. — Boldog? — Annak örülök, hogy nem jár vele pénz. H. B. NEVELES Kinek higgyen a gyerek? Hortobágyi Istvánnéval, a Somogy—Zala megyei Vas­műszaki Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári telepének igazgatójával beszélgettünk arról, milyen igényei vannak a falainak és mit ígér a vál­lalat. — Az utóbbi években, kü­lönösein 1969-ben, forgal­munk nagyabbik felét vidé­ken értüik el a falusi vásárlá­sok növekedése következté­ben. Ezt azzal magyarázha­tom, hogy a parasztság élet- színvonala jelentősen növek­szik. A falusiak munkájuk gyümölcsét a városi színvonal elérésére, kényelmük növelé­sére, a lakások gépesítésére, szórakoztató eszközök vásár­lására, motorok, kerékpárok beszerzésére fordítják. 1969- ben például százötven millió forint értékű árut adtunk el a falusi üzleteknek, többet, mint a városokban, és ha több árunk lett volna, alkkor ez az összeg jóval magasabb lehet­ne. A sok ellátási zavar elle­nére az ország nyolc nagyke­reskedelmi vállalata közül a legjobban nálunk emelkedett a forgalom. — Mit ígér a kaposvári telep 1970-ben a falunak? — Ilyen magas még nem volt az árukészletünk, mint jelenleg. Soha nem tapasztalt kereslet van a tartós fogyasz­tási cikkek iránt. Televíziók­ból — a megkötött szerződé­seink alapján. — kedvező el- látáist ígérhetiinik. A rádió iránti kereslet eltolódott a zseb- és táskarádiók felé. A hazad gyártmányú kevés len­nie, ezért segít az import. A Szovjetunióból, Bulgáriából, Csehszlovákiából és az NDK- ból érkezik jelentős mennyi­ség. Hűtőszekrényből körülbe­lül ezerötszázzal lesz több, minit tavaly. Ezeknél a cik­keknél sem elegendő a hazai gyártás, sokat segít a szovjet import. örömmel mondha­tom, hogy mosógép, centrifú- ga, porszívó és bojler lesz elég. Félezer bojlert Jugoszlá­viából importálunk. Sok bosszúságot oíkozott a táskarádió- és zse b ráflió- tu­laj donosoknak a korábbi évék­ben a telepek, a szárazele­mek hiánya. Az eddig megkö­tött szerződéseink szerint 1970-íbem mér nem lesz a telep hiánycikk. Igaz. hogy itt sem elég a hazánkban, gyártott mennyiség, viszont segít — a Szovjetuniból, Lengyelország­ból, Japánból és Angliából — a behozatal. — A járművék közül ke­rékpárból, 250 köbcentis mo­torokból, kismotorokból je­lentős importtal jó, a 125 köb­centis motorból hiányos lesz az ellátás. (Sajnos az is szomorú, hogy villanyvasalót, kávéfőzőt, hajszárítót nem tudtunk a gyártó cégékkel annyit lekötni, amennyi szük­séges. Ezreket érdekel az olajkályha, és nem tudtunk eleget beszerezni, bár 1969- ben az előző évinek kétszere­sét adtuk el, és az idén még A kutya a szövetkezeti bolt ajtaja előtt feküdt. Vé­letlenül ráléptem a farkára. Dühösen vakkantott és a lá­bamba kapott. No, ennek a fele se tr^fa — gondoltam —■, és érdeklődtem, hol talá­lok orvost ebben a faluban. A doktor megnézte a sebet, lemosta alkohollal, bekente jóddal, azután tapasszal be­ragasztotta. — Semmi az egész — mondta. — És ha a kutya veszett volt? — kérdeztem. — Ismerem itt az összes kutyát. Nincs közöttük beteg. — Jó, de egyik percről a másikra is megveszhetett! — Hogy nézett ki az a ku­tya? — kérdezte az orvos. — Nagy, fehér, az orrán fekete folt. Az orvos bólintott: — Jól ismerem. Morzsa a neve. Nem volt veszett! De ha mégis, rögtön megtávira­tozom magának. ötven százalékkal többet is kapunk, mint tavaly. — A drótfonat-, — különö­sen a gépfonat-ellátással nem lesz baj. Fekete lemezből ele­getkapunk. A horganyzott le­mezáru viszont kevés lesz. Fekete csőből nem lesz hiány, horganyzott már jóval keve­sebb érkezik. Pedig ezekre az épülő falusi törpe vízművek­nek nagy szüksége van. A lakosság építkezéséhez szük­séges betonvasból bőséges lesz az ellátás; lapos- és szögvas­ból választéki hiányosságok lesznek. De ezt lehet majd pótolná a hidegen húzott áruk­ból. Mind választék, mind mennyiség szempontjából lesz­nek még gondjaink a zomán­cozott edényék beszerzésénél. A tavalyi hiányosságokat vi­szont sikerült megszüntetni a csatorna, az idomáru és a le­folyóik szállításában, —- Milyen a kapcsolatuk a falusi boltokkal és szaküz­letekkel? — Néhány kivételtől elte­kintve nyugodtan mondha­tom, hogy jó. Néhány szövet­Kerek hét hónap vá­laszt még el bennünket attól a pillanattól, amikor a főór- bócra felkúszik a zászló, je­lezvén a felszabadulás 25. év­fordulója alkalmából rende­zett 67. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállí­tás és Vásár megnyitását. Az Albertirsiii úti telepen azon­ban már most 300 ember dol­gozik a sikerért. Ez azonban a kisebbik szám, mert mostanáig nem kevesebb, mint ötszáz országos hírű szakember fáradozott azon, hogy kialakítsa a jubileumi kiállítás mondanivalóját, főbb kereteit. ■ Mit is akar hát elérni ez a hatalmas rendezvény? Először is be akarja mutat­ni a negyedszázad alatt elért eredményeket és a következő öt évben ránk váró feladato­kat. A falusi lakóházak fejlő­dése éppen úgy szerepel ezen a bemutatón, mint a gabona­feldolgozás tökéletesedése. A teljes keresztmetszetet szeret­né bemutatni, a házak táját, a mezőgazdasági termelőüzeme­ket, az erdőgazdaság, az élel­miszeripart — ezt együtt élel­miszer-gazdaságnak nevezzük —, de ezen túl az iparnak azo­kat az ágazatait is, amelyek legnagyobb vevője, legfonto­sabb partnere a mezőgazda­ság. A bemutatóval egy idő­ben alkalmat adnak az össze­hasonlításra is. Ma már bizo­nyosnak tekinthető, 1 hogy nyolc szocialista ország ren­— Jóval vigasztal! — dü­höngtem. — Megtörténhetik, hogy addigra négykézláb fo­gadom a táviratkihordót, ugatok és beleharapok. — Nem megy olyan gyor­san. Veszettségnél habozik a száj. A táviratkihordó ész­revenné és elmenekülne, mi­előtt megharapná — mondta. — Tréfál? — Mondja csak, ugatott a kutya? — kérdezte még min­dig vidáman mosolyogva. — Igen. — Na lassa. Amelyik ku­tya ugat, az nem harap. — De harapott! — Mert a farkára lépett. Ebben a pillanatban fiatal nő lépett a rendelőbe, mö­götte a nagy fehér, fekete foltos kutya állt meg az ajtó­ban. Az orvos elvégezte a bemutatás szertartását. — Engedje meg... A fele­ségem ... A kutya pedig az én Morzsám ... Az eb barátságosan csó­válta a farkát, amelyre ne­dez nemzeti kiállítást és mintegy 100 kapitalista cég jön el, hogy bemutassa termé­keit. Az idén először lesz a kiállításon expoi’t istálló is. A cél nem csupán az isme­retterjesztés, a nemzeti öntu­dat és önbizalom erősítése. A rendezők tanítani is akarnak. Több tízezer szervezett látoga­tója is lesz a kiállításnak, ök csoportonként jönnek fel, elő­adásokat hallgatnak, sőt a megbeszélt témát bemutató gazdaságokban a gyakorlatot is megtekintik. A tanító sze­rep is nagyobb méretű lesz, mint eddig bármikor. Augusztus 28-a és szeptem­ber 20-a között azonban , az il­letékesek reménj’sége szerint egymilliónál is jóval több lá­togatója lesz a mezőgazdaság és élelmiszeripár jubileumi se­regszemléjének. Falusiak és városiak, munkások és parasz­tok, akik ez alkalommal nem­csak a mezőgazdasággal, de egjmiással is találkoznak. Nyil­vánvaló, hogy ez az egymillió- nál több ember nemcsak ered­ményekre és feladatokra kí­váncsi, nemcsak tanulni akar. Ezért készülődnek a rendezők, hogy szórakozást is többet nyújtsanak, mint az eddigi 66 mezőgazdasági kiállítás. A lovasbemutatók pél­dául nemzetköziek lesznek, és tárgyalások folynak, hogy ven­dégeink legyenek a világhírű grúz lovasok. A kutyakiállítás "yedordval előbb ráléptem, közelebb lépett, és az orvos szavára a pracliját nyújtotta. Az asszony két kis kockacuk­rot vett ki táskájából és fe­lém nyújtotta: — Barátkozzanak meg, ad­ja oda neki a cukrot. Szót fogadtam, a kutya is­mét bebizonyította, hogy éle­sek a fogai, mert a két szem kőkemény cukrot úgy ketté­harapta, mintha vajból lett volna. Aztán megnyalta a szája szélét. — Most már tudja, hogy miért voltam biztos a dol­gomban. Amikor leírta a kutyát, tudtam, hogy az enyém. Morzsa odafeküdt a lábam elé. Az asszony ismét kocka­cukrot nyomott a kezembe. Az orvos kisfia szólt be a kutyáért, de Morzsa nem mozdult. A kisfiúra vetett tekintete azt jelentette: »Nem vesztem meg itthagyni a cuk­rot«. Palásti László — természetesen. — ugyancsak nemzetközi lesz. A műsorok­ban a legnépszerűbb művészek lépnek fői. A KISZ is tárgya­lásokat folytat, hogy a szabad­téri színpadon nemzetközi né- pitánc-bemutatót, esetleg ver­senyt rendezzen. Maga a mű­sor is sok ország fiait foglal­koztatja majd, így szinte ma­gától adódott az ötlet, hogy megrendezzék a nemzetek napját. A rendezvény hosszú elne­vezésében azonban szerepel a «•vásár« szó is. Komolyan is veszik. Aki feljön, annak mód­ja lesz, hogy vásároljon, a legszélesebb skálán. Kaphat virslit vagy halászlét, virág­magot vagy tenyészállatot, sőt traktort vagy kisebb gyárat is. A részvevőket külön felszó­lította a rendezőség, hogy gondoskodjanak vásárlási le­hetőségről. Vágj’ ott közvetle­nül, yagy pedig előjegyzés for-' májában. így a kiállítás tulaj­donképpen visszatér hagyo­mányos szerepéhez is, betölti az árumintavásár funkcióit. Talán a legérdekesebb új­donság lesz, hogy a - kiállítás névsorában már nem annyira minisztériumok szerepelnek, mint inkább testületek, válla­latok. A kiállítás szabályzatát az idén miríden tsz, minden állami gazdaság, gépgyár, ve­gyi üzem. tehát minden érde­kelt megkapta. A kiállítási iroda ugyanis lehetővé teszi, sőt örömmel fogadja az önálló kiállításokat. A nagy. országos anyag mellett kívánságra be­mutatkozhat egy-egy termelő­szövetkezeti területi szövetség, egy-egy állami-tsz fogyasztá­si szövetkezeti vállalkozás, egy megye, egy kisipari szövetke­zet vagy bárki. Sőt, ezt a be­mutatkozást összekötheti üz­leti céljainak szolgálatával is. Tehát a tsz megteheti, hogy pavilonjának egyik részén be­mutatja eddigi pályafutását, másik részében pedig borkós­tolót vagy éppen virágüzletet rendez be. Ha óhajtja, ugyan­itt árusíthatja valamely kiegé­szítő üzemágának termékeit is, vehet föl rendelést, köthet szerződéseket Aligha Volt mostanában ilyen bemutatkozási lehetősé­gük az érdekelt testületeknek. A jelentkezés határideje az eredménybemutatókra február 28-a, az önálló kiállításra pe­dig április vége. Látszólag sok idő van még, de ez ne té­vesszen meg senkit. A kiállí­tás területe ugyanis nem nyújtható. És a rendelkezésre álló hely 70 százalékát a nagy kiállítók már elfoglalták. E. B, A család életének tükre a gyermek. Egész lényén vissza­tükröződik otthonának lég­köre. A kiegyensúlyozott, meghitt, nyugodt környezet vagy az örökké feszült, hábor­gó családi élet rányomja bé­lyegét a gyermek lelkületűre. A hatás nyomon követhető munkájában, közösségi maga­tartásában, még baráti kapcso­lataiban is. A gyermek nevelésében sok­szor nincs meg az összhang a szülők, vagy a szülők és a nagyszülők között ígj' aztán megesik, hogy egymás nevelé­si eljárását hibáztatják — éppen a nevelés tárgya, a gyermek füle hallatára. Beláthatatlan következmé­nyei lehetnek, ha a szülök egyike többet megenged a gyermeknek, mint a másik fél, akár tudatlanul, akár tuda­tosan. Egymás tekintélyét és nevelési eredményeit rombol­ják le. A gyermek igen hamar felismeri, hogy számára me­lyik fél magatartása a kedve­zőbb, a kényelmesebb, és ki is használja a szülői gyengesé­get. A gyengébb kezű szülő a másikra — mondjuk, az anya az apára — hivatkozik, mu­must csinál belőle: »-Megállj, te haszontalan, majd az apád!« — A gyermekben kialakult és állandósult félelem aztán meggátolja a nevelési eljárá­sokban néVkülözhetetlen őszin­te, bizalmas kapcsoUu kiala­kulását a szülők és a gyermek között; ez a rettegés azonban mégsem tartja vissza a gyer­meket a további helytelen cse­lekedetektől. A gyermek fél, tehát ravaszkodik, és min­denképpen megpróbálja a ma­ga javára kiaknázni a nevelési összhang fogyatékosságait. Az apa büntetésből nem ad zsebpénzt a gyereknek. Az anya túlzottnak taxija a bün­tetést, megesik a szíve a gye­reken: »-Nesze, te haszontalan, de az apád meg íré tudja!«... Az anya panaszkodik, hogy a gyerek rossz, szóíogadatlan. az iskolában, is sok rá a pa­nasz. Az apa szerint ő még égetni valóbb gyerek volt, és mégis ember lett belőle. Még tovább rétegeződhet á gyermekben az ellentétek ki­váltotta lelki zűrzavar, ha a. család és az iskola közt sincs meg a kívánatos egyetértés. A gyermek mást hall otthon, mást az iskolában, egyazon fo­galomról. Az ilyen gyermek erős értelmi megosztottságba kerül a felnőttek között. Hon ­nan tudja, kinek, van igaza, kire hallgasson, kinek higv- gyen? Súlyosan károsodik lá­tás- és gondoikodásmódin. Alakoskodik. kétszínűvé vé­lik. Megtanul '' ügyesen He­lyezkedni. ahogy az érc'e - kívánják. Cselekedete: elv vetik árnyékét annak, hogv milyen ember lesz belőle. Sokszor a nagyszülők o'- > ■ nak zavart túlzott szeret .1 kel. Hiszem úgy mondják a - unoka mindig kedvesebb. A szülők és a nagyszülők közti nevelési ellentétekben a vesz­tes megint csak a gyerek le­het. Ha a nagyszülők együtt méltatlankodnak a gyerekkel a vélt sérelmeken, segítenek ■elkendőzni a gyerek dolgait, segítségére vannak a szülői tilalmak kijátszásában, kétes értékűvé válik a szeretetük. Napjainkban egyre nő a dolgozó nők száma, Egyre több nagymamára hárul a háztartás és ezzel o gyermek­nevelés gondja is Megfontol­tan egyeztetni kellene a né­zeteket a nevelésben. Ezt kí­vánja a gyermek érdeke. Mihályi Margit Kutyaharapást — kockacukorra! SOMOGYI NÉPLAP 19; Kedd. 193«. jHioir S3. {££,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents