Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Vitaindító MILYEN AZ IFJÚSÁG? Az üjúság életének, magatartásának és nevelésének problémái a világon mindenütt élénken foglalkoztatják a közvéleményt. Vezetők, pedagógusok, pszichológusok ez- nei próbálják megfejteni a kor ifjúságának lélektani rejtélyét. Először megismerni... Tapasztalat, hogy egyes emberek meggondolatlanul és felelőtlenül mondanak ítéletet ifjúságunkról. Látnak, hallanak valamit maguk körül, és máris megvan a véleményük, amit szentnek, igaznak és megdönthetetlennek tartanak. Többször föltették a kérdést nekünk, ifjúsági vezetőknek is, hogy »helyes vagy nem helyes, KlSZ-taghoz illő vagy nem illő viselet a miniszoknya és a beatfrizura?« Mi úgy gondoljuk, hogy a hosszú haj és a rövid szoknya önmagában nem bűn, nem erkölcstelen. ' Mondhatnánk azt is, hogy egyszerűen divat, amit felkapnak, aztán megunnak és abbahagynak. Egyébként is »nem a ruha teszi az embert«« *— tartja a közmondás. Nem a külső forma, hanem a belső tartalom a lényeg. Az a fiatal, aki váliig érő hajat visel, még lehet kitűnő szakmunkás, jelesen tanuló diák, nagyon is értékes művésztehetség. De van ennek a divathóbortnak egy másik oldala is — jelentkezzen az ruhában, szálkámban, zenében, táncban vagy frizurában — először, hogy mindig nyugatról jön, másodszor, hogy mindig hord magában valamilyen ideológiát. Jóllehet, nem mindig rosszat, de nem is mindig jót... Ostobaság volna letagadni, hogy a mi ifjúságunknak vannak rossz vonásai, jellembeli fogyatékosságai is, a mai fiatalok között is vannak bűnözők, munkakerülők, durvák, felelőtlenek, közömbösek, cinikusak. De ugyanígy ostobaság volna tagadná azt is, hogy a mai fiatalok általában műveltebbek, oknsaibbak, talpra- esettebbak, ön-tudatosa.bbák, mint a korábbi nemzedék. Többsége kultúráltain viselkedik, szorgalmasan tanul, dolgozik, törekvő, szellemi és fizikai képességekben egyaránt felülmúlja elődeit. ehetségesek, renedesek, becsületesek. Igék ök vannak többségben. A megítélésnél is legyen a normatíva, hogy ne a kisebbségből,' hanem a többségből ítéljünk. Az elbírálásnál az legyen a .mérce, mint minden ember megítélésénél a mi társadalmunkban: »Mit tesz a gyakorlatban, hogyan él, dolgozik, hogyan teljesíti kötelességét?« Maximalisták , Ügy gondolom, hogy az utolsó két és fél évtized maximalistává tette nálunk az embereket A felszabadulás utáni években örültek az ifik és a felnőttek minden kis eredménynek. Ma már a nagy dolgokat — űr trojka, ember a Holdon, új gyár épül a városban — egyszerűen tudomásul veszik. Sokkal jobban élünk, ruházkodunik, táplálkozásunkat össze sem lehet hasonlítaná a korábbival. Mégis kibuggyan az elégedetlenség, mert még többet, még jobbat akarunk. Ez a maximális követelmény az ifjúsággal, a KISZ-szel szemben is érzékelhető, Hol van ma az az apa, aki annyit követel fiától, mint saját magáitól. Lehet, hogy ő csak négy elemit végzett, de azért családi tragédiának tekinti ha gyermekét nem vészük föl az egyetemre. Lehet, hogy rassz tanuló volt, de gyermekét szidja, ha véletlenül nem ötöst, hanem »csak« négyes osztályzatot kapott. Miért kívánunk olyat 'a nálunk fiatalaibbaktól, amire mi magunk sem vagyunk kénesek?! Hogy ma jobbak a körülmények, a lehet" 'g-'k? És a képesíts? Ma sem lehet mindenki kitűnő tanuló, ma sem lehet mindenki tudós, művész. Miért akarjuk, hogy minden gyerek az iskolán túl még járjon művészi tornára, tanuljon zongorázni, hegedülni, legyen sportoló, emellett professzori szinten tudja a matematikát, irodalmat, és még elvárjuk, hogy a KISZ-ben is dolgozzon. Menjen társadalmi munkára, kapcsolódjon be az irodalmi színpad munkájába, legyen klubtag, vegyen részt a politikai oktatáson, a felvonuláson és a társai érdekében is tegyen valamit. Nem gyerekek Ha már itt tartunk, nézzük meg, hogyan is állunk a köz- életiséggel. Akármelyik oldalról nézzük, jó pár ellentmondással találkozunk. Gyakran tapasztalja az ember, hogy a felnőttek úgy beszélnek a tizennyolc-húsz évesekkel, mintha azok még nem tudnának semmit. »Ti még csak gyerekek vagytok, titeket nem lehet komolyan venni.« »Bezzeg a mi időnkben másként volt. Mi már húszéves karunkban államosítottunk, földet osztottunk«. S köziben ezek a »gyerekek« már személyi igazolvánnyal rendelkeznek, szavazhatnak. Őík azok, akik a katonai szolgálatuk idején, védik hazánkat, szocialista rendszerünket. Milliós értékeket bíznak rájuk egy-egy műszaki alakulatnál, maholnap családot alapítanak. Sok helyen mégsem hívják meg az ifjúság képviselőjét azokra a tanácskozásokra, amelyéken a vállalat, a gazdaság vgy az intézmény jövője felől döntenek, ott sem, ahol a munkások többsége fiatal. Nem hívják meg csak azért, mert a KlSZ-tit- fcár még gyerek — ha közeledik a harmadik X-hez, akkor is. I Az 1967. évi tanácsválasztá- soknál például a harminc éven aluli tanácstagok aránya igen kedvezőtlen volt. Hasonló a helyzet a sporttanácsokban, pedig zömmel a Jhuszon- hat éven aluli fiatalok az aktív sportolók. Osszuk meg a terheket Már sokszor hangsúlyoztuk armák a segítségnek a jelentőségét, amelyet a párt, az állami szervek (tanácsok), a társadalmi szervek nyújtanak az ifjúság kommunista neveléséhez. Mi, KISZ-vezetők különböző alkalmakkor módot találunk arra, hogy erről méltóképpen megemlékezzünk. (Például a megyei tanács vb és a megyei KISZ-vtb együttes ülésén.) Elismerjük az erőfeszítést, amelyet a társadalom tesz az ifjúság kommunista neveléséért, véLeméinyünk szerint azonban az ifjúság sorsáért érzett felelősség, valamint a nevelési folyamatban való részvétel tekintetében még vannak különböző problémák. Ezt a Nagyatádi Járási Tanács elnöke úgy fogalmazta meg, hogy »adósai vagyunk az ifjúsági mozgalomnak«. Elég csak arra emlékezni, hogy a felszabadulás után a MADISZ és az EPOSZ tagjainak vidéken is volt helyiségük, néprádiójuk, asztali- tenisz- és röplabda-felszerelésük. Ma viszont mindössze a KISZ-szervezeték hatvan százalékának van helyisége, nem beszélve a fölszerelésről. Ez is arra kötelez bennünket, hogy az adósságot sürgősen próbáljuk törleszteni. Elgondolkoztató, hogy vajon az egész társadalom meg- tesz-e minden tőle telhetőt a közteherviselés érdekében? Ha igen, elegendő-e a jövő nemzedéke számára? Jó lenne, ha nem tennék k i mindig az egyenlőségjelet az ifjúság és a KISZ közé, amikor fiatalokról vitatkoznak. Hiszen a fiataloknak csak negyven százar léka tagja az ifjúsági szövetségnek megyénkben is. Szerintünk a szülő legalább annyira felelős gyermeke sorsáért, mint az ifjúsági szövetség; a munkahely, a pedagógusok, a sportkörök, a munkacsoportok is az embert nézzék és neveljék, segítsék az érdetovédebnót a KISZ-szel közösen. Tehát vitatható az a szemlélet, hogy mind KlSZ-prob- léma az, ami a fiatalokkal összefügg? Az ifjúság sorsáért érzett felelősséget lehet leszűkített értelemben felfogni? A KISZ-nek van olyan anyagi alapja, hogy egyedül megoldja a helyiségek, a kulturális és sportlétesítmények építését? A megnövékedett honvédelmi előképzéshez, szükséges fölszereléseket, rádiós berendezéseket, fegyvereket — be tudja szerezni? Nem! Csakis a felnőtt társadalom összes erőforrásának felhaszná lásá val. A KISZ-nek sajátos szerepe van az ifjúság nevelésében. Sok a kérdőjel. Sok a probléma. Vajon ezek a legfontosabb kérdések, amelyek az ifjúságot és a felnőtteket foglalkoztatják? Vágj’ mások? Varga Teréz, a megyei KlSZ-bizottság titkára Aktívaértekezlet Kaposváron a polgári védelem feladatairól Aktívaértekezleten tanácskoztak a megyeszékhely társadalmi és gazdasági vezetői a polgári védelem időszerű tennivalóiról Kaposváron. Rostás Károly, a városi tanács vb-el- nöke, a polgári védelem városi parancsnoka tájékoztatójában — a többi között — ismertette a polgári védelmi szervezetek továbbfejlesztésének lehetőségeit és soron levő feladatait. Megállapította, hogy az átszervezés ütemesen halad, s az érintett szervek határidőre befejezik munkájukat Foglalkozott az előadás a különböző szakegységek feladataival. felkészítésük rendjével. A lakosság és az üzemi dolgozók kellő felvilágosítása a jövőben differenciáltan történik — jelentette be Rostás elvtárs. A tizenöt órás eligazító oktatás lehetőséget ad arra, hogy változatos módszerekkel, a tömegkommunikációs eszközök széles körű felhasználásával készítsék elő a lakosságot és a különböző üzemek kollektíváit azokra a feladatokra, melyek különleges időszakokban jelentkezhetnek, s amelyek megoldásának ismerete és gyakorlása biztosítja a hátország szilárdságát Foglalkozott az értekezlet a társadalmi és a gazdasági szervek más természetű polgári védelmi feladataival, s útmutatással szolgált azok megoldására. A tájékoztatót követő konzultáció során több felszólaló ismertette az irányítása alá tartozó szervezetnél, vállalatnál Ifolyó átszervezési munkát, vagy vetett föl azzal kapcsolatos problémát. A polgári védelem váron törzsparancsnokának válaszai és összefoglalója után az aktívaértekezlet részvevői megtekintették azt a filmet, melyet az egyik megyeszékhelyen lefolytatott polgári védelmi gyakorlatról készítettek. A gazdaság új erei Beszélgetés dr. Papp Ferenccel, a Barcsi Járási Tanács elnökével Az ipar és a település viszonya sok mindent eláruL Különösen akkor tűnődöm ezen so. kát, ha olyan helységben járok. amely évszázadokon keresztül a mezőgazdaságból élt, paraszti gazdaságok duzzasztották, terebélyesífették. Any- nyira, hogy néha lakói keze alól kifogyott a munka. Az új életlehetőség az ipar. Így van ez a Dráva mentén, Barcson is. Tulajdonképpen most »ássák« azokat a csatornákat, amelyeken ezek, a felszabadult energiák majd elvezetődnek. A község és környéke iparosodásáról beszélgettem a Barcsi Járási Tanács elnökével, dr. Papp Ferenccel. — Két számot mondok. Járásunkban az iparban jelenleg 2334 ember dolgozik. A népLehet tévedni majdnem egymilliót? A hogy az alábbi tények bizonyítják — sajnos igen. Az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének múlt évi munkáját összegező beszámolóban találkoztam ezzel a »tévedéssel«. A fennálló rendeletek és egy korábbi megállapodás értelmében a szövetség elhatározta, hogy felülvizsgál minden háromszázezer forilitot meghaladó, ártámogatásos tsz- beruházást, és ha szükséges, számlakorrekciót hajtanak végre. A múlt év áprilisától az év végéig 17 létesítményt ellenőriztek és vizsgálták felül a számlákat. A ( 17 létesítménynél a költségvetési végösszeg csaknem tizenhat és fél millió forint volt. Nagyon szívesen folytatnám úgy, hogy ez az összeg tükrözte a valóságot, és ez a ti" zenhét létesítmény valóban, ténylegesen ennyibe került. De nem tehetem. Az alapos, részletes felülvizsgálat kiderítette, hogy a szövetkezetek összesen 855 645 forinttal (!) fizettek többel, ekkora összeggel kellett korrigálni a számlákat. A •feltüntetett értéknek nem is kevés, pontosan 5,2 százaléka ez az indokolatlan többletfize- lés. A beszámoló további részében ezt olvashattam: »A kivitelezők kezdetben ezt a tevékenységünket kifogásolták, később azonban ez elmaradt, mert meggyőződtek arról, hogy az általunk végzett munka a tényleges helyzetet tükrözi ... A számlákban megállapítható tévedéseket mi jóhiszemű tévedéseknek minősítjük.« Nem kívánok vitatkozni ezzel a megállapítással, de úgy érzem, túlzás nélkül mondható, hogy a szövetség messzemenő jóindulatáról tanúskodik, mikor egy ilyen, csaknem egymilliós többletszámlazast »jóhiszemű tévedésnek« minősít. De talán nem is ez a leglényegesebb. Bennem sem a rosszindulat ébresztette föl a gondolatot.: ha tizenhét létesítménynél ekkora tévedés fordulhat elő, akkor mekkorára rúghat ez az összeg megyei hinten?! M ert nem tudom elképzelni azt, hogy kizárólag ennél a tizenhét be- -uházásnái kerültek hibás ösz- szegek a számlára, vagy fordítva: olyan »pechje« volt a kivitelezőnek, hogy a szövetség — valami »földöntúli megérzéssel« — éppen azokat a beruházásokat vizsgálta felül, ahol nem volt minden rendjén. Egyszóval ebből a feltételezésből kiindulva mondom azt — és ismét nem rosszindulatból —, hogy megyei szinten talán nem is kevés tehénférőhely megépülhetne abból az összegből, ami a számI Iákon »tévedés«. Ügy vélem, mindenkeppen és több szempontból is elgondolkodtató, figyelmeztető ez. Az önálló gazdálkodás szükségessé teszi, sőt megköveteli, a fokozottabb ellenőrzést. Ahhoz már nem is kell magyarázat, hogy mennyire hasznos, valóban a termelőszövetkezetek érdekében végzett feladatokat lat el a szövetség ezzel a tevékenységével. Ebben a tizenhét konkrét esetben a tények beszélnek. Nem kell kommentár. Ám az sokkal inkább magyarázatot kívánna, hogyan következhet be ilyen több százezres elírás a számlákon?! A szövetség küldöttgyűlésén részt vevő égjük szövetkezeti vezető azt mondta: »Mindenképpen fontos, hogy tovább folytassa szövetségünk ezt a tevékenységét, de nem szeretnék a következő év végi beszámolóban ismét találkozni ilyen »jóhiszemű tévedéssel«. I a gyetértünk ebben. Mert ‘j tévedni — emberi dolog. De sorozatosan és sokat tévedni — az már bizony távol áll ettől. Akkor már a legnagyobb jóindulattal sem lehet j óhiszem űségre hivatkozni, akkor már másfiak kell következnie. És ez a más a nagyon határozott, következetes felelősségre vonás. Optimista vagyok. Remélem erre nem kerül sor. Vörös Márta számlálás adatai többet mondanak majd. Ez régebbi fölmérés. A másik adat: kétezer- ötszáz a munkaerő tártaién. — £s ebből sok a fiatal? — Sok. Több mint húsz százaléka. Látja, az ő sorsukon rágódunk sokat. Kora reggel kelnek ... irány az állomás. Aztán haza. Szinte nincs idejük fiatalnak lenni. Higgve el, ez lelkiismereti kérdés is. Ezeknek a gyerekeknek szóra kozniuk kellene. Pihenni. Meg tanulni, képezni magukat. Ehelyett több órás vonatozás, ácsol gás a várótermekben. És valljuk meg őszintén, fárad az öregek karja is. Elkelne a segítség otthon. Eme nemigen vau idejük. Eljárnak Pécsre, •Sz'getvárra. Nagyatádra. Ipar keli ide... — Azt hiszem, mint folyó menti településnek, Barcsnak is van ipari múltja. — Van és érdemes is visszatekinteni rá. Először arról, ami a múlté: a hajózás. Valamikor nagy szerepe volt, szállításban, kereskedelemoen, de amire mi alapozhatunk, az a Dráva menti fűrészipar. Több mint hatszázan dolgoznak jelenleg is a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi telepén. Ügy jellemezhetem, hogy régi vállalat és a gerince is jól összeszokott szakmai gárda. Az egykori malom helyén pedig létrehoztuk a vasgyárat Több mint háromszázan dolgoznak itt. És ők már nemcsak munkát adnak a fiataloknak, hanem képezik is őket És ez az igazi út Nyolcvan ipari tanulójuk van. De itt is határok között mozog a munkásfelvé- ieL Érthető is. — A két központi iparág mei- , lett milyen fejlesztési lehetőségek voltak? — Nemcsak mi, hanem a megyei vezetők is jól látták problémáinkat Segítettek nekünk. Még a próbálkozásban is. Milyen ipar' vetheti meg a lábát errefelé? — ez volt a kérdés. Jó lehetőségnek mutatkozott a ktsz. Csokonyavi- sontán, Barcson is dolgozik egy-egy építőipari ktsz. Itt helyben vegyesipari ktsz is működik. Hogy a növekvő igényekhe milyen jól alkalmaznod nak, azt bizonvítiák terveik is. Bővítik a szolgáltató részlegeket. A vegyesipari ktsz szolgáltató centrumot szeretne kialakítani, az építőipari ktsz pedig szervizállomást. Főleg a női munkaerő foglalkoztatási gondjain enyhítene a Kaposvári Ruhagyár itteni és a heresz- nyei telepe. — A jövő útja? — Elsősorban a felsorolt üzemekből indul ki. Ezeket bővítjük, fejlesztjük tovább. — A jövő útjaiként említik a Dráva basznosítáüsáf, is. — Ha már a Dráváról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy a kérdés megoldása nemcsak a járás gondja, hanem a megyéé is. Hogy a Dráva miképpen hasznosítható, arról most ne beszéljünk részletesen. Hogy ki kell használnunk, az tény. Amit most elmondhatunk erről, az tulajdonképpen még csak előleg. Sokat tárgyalunk erről, és ha úgy jellemezzük, mint a jövő útját, akkor azt kell előrebocsátanunk. hogy csak a körvonalai rajzolódtak ki. Tárgyalunk arról, hogy ve- gyeipari üzem települ majd ide és az használja fel a Dráva vizét. De az is lehet, hogy a fűrészüzemet, a fafeldolgozást fejlesztjük tovább. Még eeyik sem végleges megoldás, "Iképzelhető, hogy másfajta mar alapjait rakjuk majd le. Olyan kérdés ez. amelyet nagyon megfontolunk és főleg "azdaságpssági alapon mélyrehatóan mérlegelünk. Kuaralmasan alkalmazkodik a megváltozott igényekhez a ktsz. Azt hiszem, ezeket az igényeket n*ffvhan formája a járás már metrlevő ínr.ra. Hogyan alkalmazkodik ehhez a kereskedelem? — Jól. De az ellátást szeretnénk tovább fejleszteni. Nem térek ki részletesen a. beruházásokra, csak annyit: a Somogy megyei Inarc’kk-k'ske- reskedelmi Vállalat émt itt műszaki áruházát. Egészs-'-ms verseny alakul ki majd a helybeli fogyasztási szövetkezettel. és ennek mindenképpen a vásárlók látják hasznát. Ezért támogatjuk ... A rövid beszélgetés a Dráva menti iparról még korántsem ad teljes képet De amit a járási tanács elnöke elmondott, abból kitűnik hogyan bővülnek, erősödnek a jövőben a járás gazdasági erei. Tröszt Tibor SOMOG7I NÉPLAP Kedd, 1970. Jaanár 27. El
