Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Téli örülitek Semcgyiröcskén H agy, kövér pelyhekben hull a hó. Óriási fehér lepel borítja a földet. Ügy tűnik, mintha megder-1 medt volna minden élet a tél kemény hidegében. Pedig nem halt meg, csupán téli álmát alussza a természet világa. A vastag hótakaró alatt azonban ott szunnyad már a búzavetés, új kenyerünk ígérete. Űj tavaszra vár, hogy szárba szökkenjen, kalászt érlel jen, éltető kényéivé válhasson. S ahogy nincs tétlenség télen sem a természet világában, úgy a falvak népe sem ül semmittevőén. Igaz, koránt sincs annyi munka, mint tavasztól löszig, az első hóig a földeken, de azért talál munkát bőven a parasztember a téli hónapokban is. Elsősorban a háza táján. Disznót hizlal, tehenet tart, borjút nevel, s gondoskodik a termelőszövetkezet állat- állományának a kiteleltetésé- rőL Akad aztán kellemesebb munka is ezekben a téli hónapokban. A tél a disznóvágások ideje. Rendszerint kora reggel fognak hozzá, hogy minél előbb bekerülhessenek a meleg konyhára. Ott vidám anek- dotázás mellett folytatják tovább a munkát A nap fénypontja a disznótoros vacsora. Ez ma is valósággal eseményszámba megy falun. Igen sok család asztalánál IS—20 személyre is terítenek, mert hivatalos rá a rokonság nagy része. Valamikor a disznótor mellett sok más kedves foglalatosság is kitöltötte a téli hónapok estéit Nem is olyan régen, néhány évtizeddel ezelőtt még nagy divat volt Somogydöröcsikén és a környékbeli, felső-somogyi németlakta községekben a fonó. Az asszonyok és a lányok téli hétköznapjaihoz tartozott ez is. S bár minden háznál lehetett rokkát látni, mégis legtöbbször nem magányosan végezték ezt a munkát, hanem összejöttek — elsősorban a lányok — a hosszú téli estéken, hol az egyik, hol a másik háznál. Ezek a »fonók« Somogy- döröcskén mindig az Erzsébet- napi búcsút követő héten, november 19-e után kezdődtek, és az ünnepnapok és a lakodalmas napok kivételével február végéig tartottak. Különösen a lányok kedvelték a fonókat, mert eljártak ide a legények is. Mindegyik fonóba járó leánynak megvolt a maga párja, aki ott ült mellette egész este. Így aztán sokkal vidámabban ment a munka, mert beszélgettek, tréfálkoztak és énekeltek a rokkák per- gése közben. Nemcsak kellemesek, hasznosak is voltak ezek az esték, mivel a falusi emberek akkor nem a boltban vagy a városi üzletekben vásárolták a ruházati cikkeket, hanem otthonaikban saját maguk szőtték azokat. Férfi és női alsőneműt, zsákokat, asztalterítőket, lepedőket, törülközőket stb. szőttek abból a kenderből, amit maguk termeltek és készítettek ki. Minden családnak, még a legszegényebbnek is, volt »kenderföldje« a falu határában, s mellette a kenderáztató, ahol ki-ki a maga és családja szükségletére megtermelte nyáron a téli fonókra való »anyagot«! Minden egyes háznál tartottak birkákat is. A tehetősebbek egész birkanyájat és nemcsak a húsuk kedvéért, hanem főleg a bundájuk végett. A birkák gyapjújából pulóvert, mellényt kötöttek, sőt még házipapucsot. »tutyit« is kötöttek. A birkagyapjút megfestették, többnyire feketére. Eh-< hez a házicipőhöz még a talpat is maguk készítették, erős kendervászonból. Ha a talpa elkopott, házilag többször is »megtalpalták«. Gyermekeiknek *is tutyikat kötöttek, ezeket elől színes fonálból készült rózsák és virágok díszítették. Ezt a praktikus viseletét nemcsak háznál hordták, hanem az utcán is. Cipőt csak ünnepen húztak. De hol van ma már az az idő, mikor a szoba közepén függő petróleumlámpa alatt, körben ültek a lányok a fonóban? Azóta száműzték a petróleumlámpa sárga fényét. Már régen villanyfény árasztja a világosságot minden házban és az utcákon is. Nem peregnek a rokkák sem; a házilag készült holmikat kiszorította teljesen a nylon fehérnemű, a nylon- harisnya, a tutyikat pedig a modern fazonú cipők. Ebben a vonatkozásban a iálu régen utolérte a várost. E .eknek a régi fonóknak már csak az emléke él az öregekben. A lányok és az asszonyok azonban ma sem unatkoznak falun, mert szorgalmasan kötnek, horgolnak, hímeznek a hosszú téli estéken. S ha nem is mindennap, de hetenként összejárnak a kézimunka-szakkörben. S mire vége lesz a hosszú, hideg télnek, újabb és mindig szebb, népi hímzésű párnák, asztalterítők és faliszőnyegek díszítik majd otthonaikat. Szerdahelyi Pál „ROPÜLJ PÁ VA, RÖPÜLJ.. « Viszontlátásra a képernyőn! „A mi fiatalkorunkban volt egy álomképünk: as éneklő Magyarország.’' (Kodály) Néhány éve magyamóta-estre hívtak. A Latinka zsúfolt színháztermében ismert rádióénekesek szerepeltek. Feltűnt, hogy műsorukban vegyesen, összekeverve énekelnek zeneileg értékesebb műdalokat és hivalkodóan édeskés, rossz magyarnótákat meg egy-két hangulatos, üde népdalt is. A közönség lelkesen megtapsolta valamennyit Szünetben felhős hangulatban kopogtam be a művészekhez. Azzal a tiszteletteljes körkérdéssel, hogy volnának-e szívesek csillapítani gyötrő kíváncsiságpmat: véleményük szerint műsor blokkjaikban hány nótát és hány népdalt énekeltek? Pontosabban: közülük melyik műdal, melyik népdal? • Zavart csend. Az énekesek — volt köztük operaénekes, élvonalbeli meg harmadrangú rádióénekes — nem tudtak válaszolni. i Akkor úgy gondoltam, semmi értelme... A cigányzenére van igény; a közönség így szokta meg. Ízlésének teljesen mindegy, népdal-e vagy nóta. A hivatásos művészeknek — úgy látszik — nemkevésbé. A népdal turn — de kit érdekel? Örülök, hogy ennyire tévedtem. A népdal nemcsak van. É l is. A Röpülj páva sorozat a legszebb bizonyíték erre. Űj felismerések, új lehetőségek birtokában újabb ösvény ez egy régi álomkép mai valósága, az »éneklő Magyarország« felé. Négy somogyi arcot villantunk fel. Részük van ebben az »új ösvényben•«. A képernyőn találkozhatunk velük február 1-én, a Röpülj páva kaposvári adásán. Somogyvári Imre Életében egy kis somogyi falu jelentett sorsfordulót Ide került le testnevelést tanítani Budapestről — kétszeres ifjúsági birkózóbajnokként — 1957-ben. — Szüleim somogyi születésűek, tőlük sokat hallottam arról a tájról. Szívesen jöttem ide 13 éve. Tagja voltam a megyei pedagóguskórusnak, ott ismerkedtem a kórusmuzsikával, a népdalokkal... Az ismerkedés jól sikerült A testnevelő tanár és a nép ízes dalai között örök barátság szövődött Amikor 1960- ban a tabi művelődési ház igazgatója lett, már forgatta a fejében a gondolatokat: ahol egy kis vonzódást érez a népdalok iránt, ott kórust szervez. Vezette, illetve támogatta a törökkoppányi, a miklósi, a kapolyi, a bedegkéri, a nágo- csi és a tabi kórus működését — Több volt ez nekem, mint kórusvezetés. Esténként kiutaztam a kis falvakba. Mivel nem tudtam már hazajönni, kinn is aludtam. Bőven akadt lehetőségem, hogy a somogyi parasztemberekkel, az idősebbek féltve őrzött dalaival megismerkedjek. Hétről hétre nagyobb erő húzott ki oda, azokba a házakba; később ceruzát és kottapapírt is vittem magammal, végül népdalgyűjtő lettem. Saját gyűjtésű dalaim vannak már; részben ismertek, de sok közöttük még ismeretlen. Hát így történt, hogy végleg hátat fordítottam a sportnak — a népművelés kedvéért Somogyvári Imre kultúrfele- lős a siófoki Bányász ÜdülőHanglemezgyártás — világszínvonalon Bartók, Kodály, Liszt zenéjének éf előadóművészeink produktumainak világhíréhez újabban a magyar hanglemezgyártás is felsorakozik. A Vérnász operalemezért német lemezdíjat, a Liszt hanglemezekért a Cross Akadémia nagydíját, a Bartók zongoraművekkel a Japán Lemez-akadémia díját szerezték meg. Legutóbb, 1969-ben a Francia Hanglemez-akadémia nagydíját ítélték a Liszt kórusműveket tartalmazó négy lemezünknek. Ez a díj, túl azon. hogy neves intézmény adományozza — alapítói között volt Cocteau, s védnöke a mindenkori francia köztársasági elnök — nemcsak a zsürj szubjektív véleményét tükrözi, hanem a hanglemez- piac rendelését is tartalmazza. A japán díj alapján hívták meg hangversenykörútra Gabos Gábort, aki Bartók zongoraműveket szólaltatott meg a díjazott lemezen. Tervbevették Bartók sorozatunk kiadását, nagyar felvételeik alapján, ja- -án lemezen. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat betört a világpiacra a nagy magyar szerzők — Liszt, Bartók, Kodály — műveinek autentikus tolmácsolásával, magyar előadóművészek közvetítésével. Megindították • Musica Rinata sorozatot, amelyben jólismert kismestereknek magyarországi főúri kastélyokban őrzött kottái alapján készítettek lemezeket. Népszerű mesterek eddig ki nem adott műveit vették hanglemezre. Igen nagy az érdeklődés külföldön a mai magyar szerzők muzsikája iránt is. A hazai közönség viszont klasszikus szerzők műveit keresi. Az elmúlt év tíz legsikeresebb lemeze Vivaldi, Bach, Kodály, Bartók, Liszt, Beethoven, Mozart, Schubert, Erkel, Puccini és Verdi műveket tartalmaz. Magyarországon 1964-ben indult meg a »nagyüzemi« hanglemezgyártás. Érdekes összehasonlítani, hogy néhány év alatt hogyan bővült a mű- vészlemez-gyártás. A komolyzenei felvételek percben számítva 247 százalékkal nőttek, 1964-től 1066 percről 1969-ig 2650 percre — 1964-ben 110 ezer, 1968-ban 280 ezer és tavaly már 330 ezer művészlemezt értékesítettek. Az idei év, a jubileumok, az évfordulók éve. Tükrözik ezt a Hanglemezgyártó Vállalat tervei is. Folytatják a Bartók összkiadás lemezeinek megjelentetését. Az eddigi tíz lemezhez újabb tizet liallga thatunk meg új tolmácsolásban. A Bartók évfordulóra — magyarul és angol szöveggel; külön emléklemez is . megjelenik: Bartók dokumentumokat, leveleket és zenét tartalmaz majd a lemez. A Lenin centenáriumot köszönti az Így láttam Lenint című kiadvány, amelyen magyar veteránok, közéleti személyiségek mondják el a Leninnel való személyes találkozásuk történetét. A felszabadulás huszoriötödik évfordulójára megjelenő lemezkülönlegesség a Szabadság címet viseli. A felszabadulás dokumentumait, a napi parancsokat. és mozgalmi dalokat örökít meg. A Költészet Napjára kerül a vásárlókhoz a Magyar Költők sorozat ötvenedik lemeze. Ebből a nagyon népszerű sorozatból eddig 40 lemez került forgalomba, 50 ezer példányban. Folytatják a Kodály válogatott művei sorozatot, a Liszt műveli lemezre rögzítését. A Mai magyar szerzők sorozat Ránki lemezzel örvendezteti meg az érdeklődőket. Beethoven V. szimfóniáját Ferencsik János vezényli, Brahms hegedűversenyeit Kovács Dénes adja elő. A fiatal magyar előadóművészek közül az idén Petényi Eszter és Kovács L6- ránd kap önálló lemezt Már megjelent a Magyar Tudományos Akadémia nőpzenegyűj- teményéből egy album, négy lemezzel. További három album — albumonként 4—4 lemez — az Akadémia teljem népzenei gyűjteményét publikálja majd. Áprilisban új kezdeményezésként hanglemezklubot hívnak életre. A hanglemez kedvelők és a gyűjtők népes táborát kívánják összefogni. A 100 forintos tagsági díj alapján 12 vásárlási utalványt kapnak a klubtagok, s ezekért 29 forintos áron vásárolhatják az egyébként 60 forintos művészlemezeket Szegeden és Debrecenben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat saját boltjaiban árusít hanglemezeket Pécsen szerződést kötöttek a kiskereskedelmi vállalattal, egyik üzletében a vállalat hanglemezboltot nyit, s ezt áruval közvetlenül a Hanglemezgyártó Vállalat látja eL Ilyen megoldással más vidéki városban is kulturáltabbá tehetnék a hanglemez- áurístást, bővíthetnék a választékot, a kínálatot. Az üzleti kultúrát kívánják fokozni azzal is. hogy márciusban egy balatoni üdülőben a hanglemezeladók részére tanfolyamot tartanak. K. HL ben. Az üdülő vendégeinek rendszeresen tart előadásokat Somogy népművészete címmel. A vetélkedőre Törökkoppányi, buzsáki és más somogyi dalokkal — napi két-három órai gyakorlással — készül. Egyedüli férfiversenyző lesz a zalai és a somogyi mezőnyben, A karádiah Pedagógusok, ruhagyári és tsz-dolgozók. Esténként összeösszegyűlnek az iskolában, ahol Gárdonyi tanított és Kodály Zoltán gyűjtötte a Kará- di nótákat. Karádi dalokat énekelnek ebben az énekkari hagyományairól is nevezetes faluban és mindenütt, ahol szerepléshez jutnak. Egykor hetventagú kórus élt Karódon; ma már csak harminc tagja van a kórusnak. De van ... Dalolnak, ápolják, éltetik a falu népzenei emlékeit. És ha valaki az iskolai kórus elaődásában hallja felcsendülni a hamvas, régi népdalokat és gyermekjáték-dallamokat, örömmel gondolhatja, hogy ez a szép hagyomány követőkre is talál majd a Karádi nóták falujában. A kórus vezetője: Herk Mihály pedagógus. Tóth Marika Karcsú, törékeny alkatú kislány. Kollégáinak az ötletére nevezett be a vetélkedőre; neki eszébe se jutott... Hangszeren soha nem játszott Iskolai kórusokban énekelt, jelenleg tagja a Vikár Béla Kórusnak és harmadik éve tanul magánéneket. Érettségi után dolgozott rádiócsőüzemben, a húskombinátban; féléve pedig a kaposvári városi KISZ-bi- zottság gazdasági ügyintézője. — Mint mai fiatal, hogyan kedvelte meg a népdalt? — Ösztönös vonzódás ez bennem a népdal egyszerűsége. tisztasága iránt. Nagyon át kell élni ezt az érzésvilágot ahhoz, hogy olyan őszintén és egyszerűen adhassuk vissza. mint amilyen maga a népdal itthon a család magyarnóta- kedvelő, így nekem sokáig egyet jelentett a népdal a magyar nótákkal. A Berzsenyi iskola kórusában figyeltem először meg a Kodály-feldolgozá- sok sajátos harmóniáit, népi dallamait Azután már tudatosan kerestem mindazt ami szép a népdalokban... Tóth Marika öt régi — közönség előtt aligha ismert — dél-dunántúli (köztük egy vízvári meg egy igali) népdallal készül a tv-vetélkedőre. Járdányi Pál gyűjtéseiből választotta őket Ágoston néni A horhos végében, az Iván- fa-hegy oldalában találtunk rá a házra. Itt él Ágoston Sándor- né. Már nagymama, öt gyereket neveit Évtizedekig volt uradalmi napszámos, gyári idénymunkás, legutóbb pedig nyolc évig (míg le nem száza- lékolták) egyhuzamban a cukorgyárban dolgozott Mindig a legnehezebbjén, ami jól fizetett: nagy a család, kellett a pénz. Több száz népdalt ismer, jó részben somogyiakat — Amikor a hatodikból kiálltam, mindjárt befogtak aratni. Hajnaltól estéiig. Mentem a szüleimmel együtt Nehéz volt, gyerek voltam, rossz, gyenge kosztot adtak; sokat sírtam... Akkor az édesanyám megtanított egy dalra. Borsodi meg vasi sommásokkal dolgoztunk, tőlük tanulta. Mikor az intéző meghallotta, nagyot nevetett Felültetett a kepe tetejére: most nem dolgozol, hanem dalolsz nékem... — Elénekelné? Fiatalos szopránhang csendül a szobában: »Intéző úr, az istenit magának! / Ne adja a büdös húst a summásnak! / Vagy egye meg, vagy adja a kutyának, / De ne adja a szegény summásnak/«... Harmincháromban volt, Bőszén- fán. Aratáskor, masináláskor daloltuk ezeket Munka köziben is meg este, ahol »laktunk«, a birkaakol előtt... — Miről ismeri meg, hogy ez vagy az népdal? — Miről? Hát a ritmusáról meg a zenéjéről. Meg a belőle jövő érzésekből... Ha cigányzene van a rádióban, mondom a gyerekeknek mindig, hogy »ez csak dal, nóta ... « Máskor meg: »ez már népdal... « Jelentkezését a vetélkedőre nem tudta a család. Csak az egyik unoka, ö jelezte: mikor ás hová jelentkezzen a »mama«. Három népdallal készül a szereplésre. Két vidámmal, egy lassúval. »Az édesanyámtól tanultam őket. Ismeretlenek, somogyiak.« B. Zs.— W. E. SOMOGYI WEPLAP Yatóiaap» im jananár 25. 5
