Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
Mitől korszerű nagyüzem a tsz? Nem újkeletű, de mostanában is napirenden lévő kérdés, hogy elég nagy területűek-e a magyar termelőszövetkezetek? Vannak, akik szerint a 4—5 ezer holdas tsz-ek sem alkalmasak már a további korszerűsítésre, fékezik az előrehaladást. Ezért lehettünk tavaly is tanúi annak, hogy az ország néhány vidékén erőteljesen szorgalmazták a tsz-ek egyesülését. Helyenként jelmondatot is szerkesztettek: »nagy termelőszövetkezetek — nagy lehetőségek-«. Ha nagyobb a tsz — mondják —, akkor gazdaságosabb beruházásokra van mód, sikeresebben alkalmazhatók a tudományos vívmányok, a korszerű technika, könnyebben szakosítható a termelés. Hivatkoznak arra is, hogy az egyesülések révén csökken a nem kielégítő eredménnyel gazdálkodó termelőszövetkezetek száma, nagyobb körben hat a szakemberek hozzáértése. Figyelemreméltó azonban, hogy az egyesülések szószólói szinte kivétel nélkül a területével azonosítják a termelőszövetkezet nagyságát Ám, ha előrelátó józansággal és szakszerűséggel történik a vizsgálódás, nem csak a terület nagyságának, hanem másféle tényezőknek, körülményeknek is fontos szerepük van abban, hogy korszerű-e, gazdaságos-e a termelőszövetkezetek működése. Egyebek között olyan körülményeknek: hányán vesznek részit rendszeresen a munkában, mekkora a beruházott vagyon, s mennyi értéket állítanak elő a tsz-ben. Van-e annyi és olyan istálló, műhely és gép, amennyi és amilyen kell? Kielégítő-e a technikai fölszereltség, a műtrágyák, a növényvédő szerek használata? Jók-e a gazdaság útjai, raktározási, szállítási lehetőségei? Ott tart-e a szövetkezet, hogy a termelési eszközök ésszerű gyarapítására, korszerűsítésére már azért nincs módja, mert kicsiny a területe? Fenyegeti-e az a veszély, hogy másképpen, mint egyesüléssel, nem képes megvalósítani olyan gazdaságos beruházást, amihez a kellő anyag Is, pénz is rendelkezésre áll? Természetesen lehetséges, hogy e kérdésekre pozitív választ ad a valóság, s akkor valóban Indokolt, szükséges az érdekéit tsz-ek egyesülése. Kormányunk a népgazdaság erejéhez mérten segíti a mezőgazdaság korszerűsítését. A mostani és a következő néhány év folyamán megvalósuló beruházások azonban többnyire nem akkorák és nem olyan jellegűek, hogy ne lennének kiválóan hasznosíthatók a tsz-ek mai méretei között. Mi értelme lenne tehát a terület- nagyság hajhászásának?! Ebből a szempontból is kötelességünk vizsgálni a területnagyság ésszerű halárát, amely nagy eltéréseket mutat tájanként, a termelés irányától, a szakosítottságtól, a természeti adottságoktól, a közlekedési viszonyoktól és más tényezőktől függően. Tételezzük fel, hogy minden gazdasági számítás az egyesülést indokolja. Ha két állami gazdaságról van szó, akkor a személy szerint felelős vezetők döntésén, megegyezésén múlik a dolog. Termelőszövetkezetek esetében azonban az anyagi feltételek mellett igen nagy, sőt döntő szerepe van annak, hogy a tsz: a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Tulajdonosai a benne tömörült tagok, akiknek megélhetése, boldogulása attól függ, milyen eredményesen gazdálkodik szövetkezetük. Magától értetődik, hogy senki masnak nincs, csak nekik van joguk dönteni a tsz működését befolyásoló 'minden, tehát az egyesülés kérdésében is. Mindenképpen komolyan veendő alapelv:.a szövetkezés lényegéhez tartozik, hogy a tagság a magáénak érezze, tudja szövetkezetét. Igen sokra hivatott társadalmi közösség is, nem csupán gazdálkodási egység a termelőszövetkezet Lényegéhez tartozik, hogy tulajdonosai, a tagok, át tudják látni egész működését, hiszem különben hogyan tekinthetnék sajátjuknak, hogyan vezethetnék, éllenőrizhenék, s dönthetnének a gazdálkodásnak minden lényeges mozzanatában. S igazuk vám azoknak, aíkiik ehhez hozzáteszik: »-Állami vállalatnál baj, ha a dolgozók nem ismerik az igazgatót: termelőszövetkezetben veszélyes, ha a tagok csak látásból ismerik az elnököt«. Gyakran hallani, hogy az érintett tagok így vélekednek, amikor az egyesülést javasolják nekik: »rendben van, de az egyesülés után ne. legyen kisebb, hanem növekedjen a jövedelmünk«. Bármennyire leegyszerűsítettnek tűnik ez a szemlélet, nehéz lenne rásütni, hogy hibás. Az egyesülésnek ugyanis csak akkor van lét- jogosultsága, ha eredményesebb gazdálkodáshoz vezet, annak pedig abban is kifejezésre kell jutni, hogy nő a tagok jövedelme. Különben is, 1968 eleje óta törvény mondja ki, miképpen vagyunk kötelesek figyelembe venni a tsz-ek egyesülésénél a tagság akaratát. »Két vagy több termelőszövetkezet kü- lön-külön tartott közgyűlésen az összes tagok kétharmadának titkos szavazatával elhatározhatja, hogy új termelőszövetkezetté egyesül, illetőleg egyik a másikba beolvad«. Igen, titkos szavazást és minősített többséget ír elő a törvény. Helyesein, mert ha a tagságot valóban sikerült meggyőzni realitásokra építkező érvekkel az egyesülés előnyeiről, akkor mellette szavaz. Amióta megalakultak a termelőszövetkezetek területi szövetségei, országszerte erősödik a tsz-eknek az az egészséges törekvése, hogy különféle társulások, egyszerűbb együttműködés, közös vállalkozás, termelőszövetkezeti közös vállalat, illetve vegyes vállalat létesítésével, erűik ilyen'ajta egyesítésével tegyék eredményesebbé gazdálkodásukat Abból a helyes felismerésből fakad ez a magatartás, hogy mostani körülményeink között nem annyira az egyesülések, hanem a kölcsönös érdekeken alapuló szövetkezeti társulás, együttműködés az ágazati összefogás különféle módszerei visznek előbbre. Ezek megfelelő alapot adnak egy-egy termelési ágban a fejlett technika, a nagyüzemi termelési eljárások alkalmazásához, Ha most és a kővetkező években ezen az úton haladunk bátran előre, akkor szolgáljuk jól mind a termelőszövetkezetek, mind a népgazdaság érdekeit és a tsz-ek fontos társadalmi, gazdasági szerepének még jobb érvényesülését is. G. P. INEPI EGYSÉGGYOLÉS: Sikeres év után, éj ieladatok eleit Kaposváron, a Fegyveres Erők Klubjában tartotta tegnap délelőtt ünnepi egységgyű- lósét a kaposvári járás Szalma István mártír nevét viselő munkásőrszázad. A díszelnökségben helyet foglalt Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka, Tar Gyula, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, dr. Virágh Ferenc alezredes, járási-városi rendőrkapitány, Nagy Vendel, ősz topán i tsz-elnök, valamint a tanács. a KISZ, az üzemek és gazdaságok képviselői Bemáth Károly, a járás munkásőregységének parancsnoka arról számolhatott be az ünnepségen, hogy 1969. évi feladatukat becsülettel teljesítették, erősödött, szilárdult az egység fegyelme, javult a kiképzés színvonala, a harckészültség foka. — A múlt év kiképzési céljainak megvalósítása nem volt könnyű feladat. Parancsnokaink, munkasöreink lelkiismeretes. becsületes helytállásának 'köszönhető, hogy ezeket sikerült jó, illetve megfelelő eredménnyel végrehajtani — mondotta a parancsnok, majd az idei feladatokat ismertette. Ezután tavalyi kiemelkedő tevékenységük elismeréséül átnyújtotta a Kiváló parancsnok kitüntetést Pohátka Gyula, Kadaravek József és Horváth Imre munkásőröknefc. Kiváló munkásőr kitüntetést nyolcam kaptak. ■— Munkásőreink évről évre bizonyítják: méltóak pártunk, népünk bizalmára, s méltó örököseik, utódjaik az 1919-es Tanácsköztársaság vöröskato- náinak... Derék munkát végeztek, elismerés, köszönet jvár érte — szólalt fel Tar Gyula, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára. Tolmácsolta a pártbizottság elismerését, s arra kérte a munkásőröket, hogy idei nagy feladataink végrehajtásában is mutassanak példát a járás lakói, dolgozói előtt Az ünnepi egységgyűlésen elbúcsúztatták a leszerelő, tartalékállományba vonuló munkásőröket, majd Zsók Ferenc megyei parancsnok és Tar Megyénk autóközlekedéséről Fő iránymutató: a ossag KOZMIKUS SEBESSÉGGEL fejlődő korunk tudományos változásai, az egyre sokasodó ismerethalmaz megkövetelik az alaposságot és a tudományos elemző szemléletmódot A vállalatvezetőknek is í egyre nehezebb feladatokkal kell megbirkózniuk, s a vezetés művészete megteremtette a vezetés tudományát Az új gazdaságirányítás megköveteli, hogy rendszeresen szervezzenek vezetőképző tanfolyamokat A múlt év szeptemberében a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pa- rádi tanfolyamán vett részt Flach Tibor, a 13. számú AutóKétstí" w teherautó az erdogt*, Jóságokban Javul a t -•ifa-ellátás Az erdő- és fagazdaságok — mint ismeretes — a múlt év végéi a rendikívüli időjárás miatt lemaradtak aiz esedékes tűzifaszállításakikal. Tavalyról 50 000 tonnányi tűzifa átadása húzódott át, és a január első napjaiban esedékes szállításoknál sem volt minden randiben. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi "Minisztérium a nehéz helyzetben rendkívüli intézkedéseket tett: az erdőgazdaságai " járműparkját — amsiy navonta hozzávetőleg 80 00Ó tonna tűzifa szállítására alkalmas — kétszáz te- h«"autóval egészítették ki. A járművek szinte megállás nélkül fuvarozzák az erdőkben tárolt i -intagy 220 000 tonnányi fát, amelyet a méternyi magas hótarlasaok miatt beteken át szinte meg sem tudtak közelíteni Sokat javított a helyzeten, hogy január közepén felfagytak az erdei utak, és így zökkenőmenite- sebb lett a szállítás. Az erdei táiolóhelyékiről a vasúti rakodókra szállított fát a MÁV olyan szerelvényekkel továbbítja a főváros, illetve a nagyvárosok felé, amelyeknek a pályáin elsőbbséget biztosítanak. Az elmúlt napokban a vértesi és a somogyi erdő- és fagazdaság indított nagyabb szállítmányokat a fővárosi telepekre. A tűzifa már meg is érkezett A hónap végére további nagyobb mértékű javulás várható a tűzifa-ellátásban. közlekedési yállalat főmérnöke —- A tanfolyam a közlekedéspolitikai elképzelésekről tájékoztatott bennünket. A KPM legjobban felkészült szakemberei tartották az előadásokat — Az országgyűlésen elfogadták az új, tizenkét éves fejlesztési tervet Hogyan változnak a közlekedés eddigi arányai? — A jövőben nagyobb mértékben terelődik közútra a személy- és teherszállítás. Ez abból a felismerésből fakad, < hogy a vasúti és a közúti közlekedés jelenlegi aránya már korszerűtlen. A gépjárművek gyorsabban oldják meg a feladatokat. s ami fő, gazdaságosabban is. A vasútnál körzetesítést hajtanak majd végre, s ezekből a körzetekből fogják az árut a környező községekbe szállj tant A vasút így a nagy távolsági csomópontok között szállít majd. míg közúton a közép- és rövidtávú szállítás folyik. — Érintik-e az új törekvések az AKÖV belső szerkezetét? — Mivel a gazdaságosság a fő iránymutató, kiszámították, hogy a korszerű, nagyobb teherbírású gépkocsik számát kell növelni. Azt is kimutatták, hogy a rendszeres felújítás korszerűtlen már, sőt káros is. Leköti a javító kapacitást, hitelképességünket rontják az állandó meghibásodások, késéseit. Ezért nagyjavítás helyett inkább kiselejtezünk egy-egy kocsit, s újat vásárolunk. Higgye el, így jobban megéri! — A nagyobb járművek karbantartásához korszerűbb műhelyek kellenek. Lesznek ilyen beruházásaik? Bemáth Károly parancsnok beszámolóját tartja. Gyula, a járási pártbizottság titkára kitüntetéseket, emlékérmeket, okleveleket nyújtott át a tíz éve fegyveres szolgálatot ellátó, illetve a leszerelő, tartalékállományba vonuló munkásőröknek. A Ieszerelök nevében Somogyvári Mihály munkásőr búcsúzott társaitól, s tett ígéretet arra, hogy bármikor készek ismét a fegyveres szolgálatra. Helyükbe újak, fiatalabbak léptek, akik az egység csapat- zászlaja előtt tettek esküt arra, hogy önként vállalt pártmegbízatásukat, a haza fegyveres szolgálatát becsülettel teljesítik. Erre tett ígéretet társai nevében is Koncz Attila fiatal munkásőr. Ezután Zsók Ferenc megyei parancsnok köszöntötte az egység munkásőreit és tolmácsolta a megyei párt-végrehaj- tóbizottság üdvözletét Arra kérte a kaposvári járás munkásőreit, hogy idei feladataikat is becsülettel teljesítsék, javítsák tovább a század fegyelmét. fokozzák annak harckészültségét, és fokozzák az egységnél az eredményeket növelő szocialista versenyt — Az év elején Siófokon nyolc-milliós beruházással egy forgalmi-műszaki telepet adnak át Az év végére — tekintettel a megnövekedett határforgalomra — Barcson is elkészül az új telep. A kaposvári telephelyünkön egy hónap múlva átadják a korszerű iparitanuló-tanműhelyt, melyben száznyolcvan fiatalt képeznek majd. — Az AKÖV-nek szolgáltató tevékenysége is van. Nehezen képzelhető el, hogy az egyre növekvő, a lakosságot érintő szállításokat nagy kocsikkal végzik. — Van kisebb. ZUK teherkocsink. A kisebb szállításokat ezekkel bonyolítjuk le. — Az emberek gyakran panaszkodnak, hogy drága az AKOV. — Változott a tarifarendszerünk. 1968-ig 20 százalékos nyereséggel szállítottunk, ma már csak a két százalékost engedélyezik. Módosítani Kell az autóbusztarifát is. Miért fizesse ugyanazt az árat az az utas, aki végig áll, mint aki a kényelmes ülésen kap helyet A jövőben lényeges szempont lesz a kényelem biztosítása is. — Hogyan alakul majd a megyei személyszállítás? — AZ UTAZÁSI FELTÉTELEKET szeretnénk javítani. Ez évben újabb négy községet — Szántát, Kőkutat, Libic- kozmát ép Kisasszondot — kötünk be az autóbuszhálőzatba. Távolsági járatokat indítunk; Paksra, Szekszárdra. Zalaegerszegre, sőt a jugoszláviai Bje- lovárra is gondoltunk. Volánirodáink erősítik szolgáltató hálózatunkat és növeljük majd a taxik számát is. Ez évben húsz gépkocsit szedünk ba, Cte. T. A szakkönyv munkaeszköz A munkálkodó ember fogalmához kimondatlanul is hozzátartozik a munkaeszköz. Any- nyira természetes és magától értetődő ez előttünk, mint például az, hogy a tél hideggel és rendszerint hóval jár. A szakkönyv is munkaeszköz. Nem mondok újat ezzel, és nem magam kitalálta személyes vélemény ez. Három évvel ezelőtt 1967 januárjában már megjelent a Mező- gazdasági Értesítőben az a minisztériumi állásfoglalás, mely szerint a »szakkönyv munkaeszközként szerezhető be és fogyóeszközként kezelendő«. A bevezetőben elmondottakból így logikusan következik, hogy az a mezőgazdasági szakirányító, középszintű szakvezető vagy szakmunkás, aki nem használja munkaeszközét a szakkönyvet valójában nem is töltheti be igazán hivatását. Lehet, hogy ez így megfogalmazva kicsit erősnek, túlzónak tűnik, de ahogy elfogadtuk az előzőkben az alkotó ember és a munkaeszköz egységének a fogalmát, époúgy, el kell fogadnunk ezt is. Nem véletlenül, ok nélkül jutott mindez eszembe. A napokban a kezembe került egy, a termelőszövetkezeti kézikönyvtarakról szóló országos felmérés tapasztalatait elemző kiadvány. Rendkívül sok, figyelemreméltó tényt gyűjtöttek össze és rendszereztek a felmérést végzők — ezekre kitérni nem célom. Végigolvasva, tanulmányozva ezt a több naint ötven oldalas füzetecs- kért, az az összkép alakul ki, hogy korántsem megnyugtató a helyzet, talán még közepesnek sem nevezhető a mező- gazdasági szakirodalom olvasottsága. (Természetesen a Mezőgazdasági üzemekben dolgozókra vonatkoztatva értem ezt) Kisebb-nagyobb szóródással jellemző ez országosan. Ám ennél az átlagnál is elszomorítóbb a kép Somogybán. Kétségtelen összefüggésben van ez azzal, hogy szellemi tőkében, szakmailag hozzáértő emberekben is szegényebb a mi megyénk mezőgazdasága, mint az átlag. Az is igaz. hogy a szakmai irodalom olvasottsága akkor emelkedhet, ha gyarapodik a szakmai hozzáértők száma is. Tehát a két vonalon csak együttesen érhetünk el előrehaladást, fejlődést. Bár jó néhány személyes tapasztalatom is van. bevallom azért egy kicsit meghökkentett az említett kiadvány egyik melléklete. Ebben az áll, hogy a megye mezőgazdasági üzemeinek csak egyötöde rendelkezik kézikönyvtárral — s ezrei az aránnyal országosan az utolsó előttiek vagyunk! Jól tudom, hogy főként a felső ízintű szakirányítók többsége rendelkezik saját szakkönyvtárral. Ez azonban nem pótolhatja és nem helyettesítheti teljes egészében az üzemi kézikönyvtárakat. Más ennek és más annak a rendeltetése. Február minden évben a mezőgazdasági szakkön wek ünnepi hónapja. A figvelem. az érdeklődés még inkább az értékes. és a ma mezőgazdaságában nem nélkülözhető szak- irodalom felé irányul. Fogad- !uk és Ismerjük el, hogy a "zakkönw munkaeszköz. Kiki a saját érdekében — érmen az ünneni időszak méltó elismeréseképpen — tegyen többet a szakkönyvek olvasott ságáért. a kézi könyvtárak ál- ’ománvának bővítésiért. Hiszen. ha hiányzik a numkaeszs- köz, az ember nem dolgozhat tehetsége szerint Vörös Márta SOMOG7* NÉPLAP Vasárnap. 1970l Január 25. 3
