Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

Nem félünk a fiataloktól..." A VÁROSIASODÁS ÚTJÁN Lassan egy éve, hogy a ter­vekről, gondokról beszélgettem a Somogy megyei Beruházási Vállalat igazgatójával és fő­mérnökével. A múlt év sokban igazolta őket A beruházások számát tekintve a vállalat or­szágosan a negyedik. És egy másik jellemzője: nagyon sok a fiatal a vállalatnál. Teljes kapacitással Tervvázlatok, szerződések, dossziék fegyvertárából vála­szolt az első kérdésre Stadler József főmérnök és Vogel Alfréd főkönyvelő. — Milyen nagyobb létesit- :nények beruházását bonyolí­totta le a vállalat, és hogyan alakult a megbízások száma? A főmérnök: — Tavaly a váUalkozwkedv- ről óvatosan beszéltünk. Ta­valyelőtt még óvatosabban. Az elővigyázatosság sohasem ár­tott, de a vállalatok megbízása annyi, hogy léköti a teljes ka­pacitásunkat. Hogy mi készült el? Barcsom a szennyvíztelep, Visontán a fürdő, parcelláz­tunk házhelyeket, építettünk lakásokat vidéken és Kaposvá­ron, és sok az olyan beruhá­zás, amely még 1970-re- is át­húzódott. Például a nagyatádi kórház, a kaposvári szolgálta- tóház, de sorolhatnám sokáig. Majdnem kifelejtettem az együk legfontosabbat, az Egye­sült Izzó létesítményét, a rá­diócsőgyárát ... A főkönyvelő: — Az adatok nemcsak arról beszélnek, amit csinálunk, ha­nem rólunk is. A műszaki szakember-ellátottságunk jó. Azt hiszem országosan a má­sodik helyen állunk. És higy- gye el, ez az alapja a vállalat jó munkájának. A régi gárda • mellett egyre több a fiatal. Szemünkre vetették azt, hogy magas a bázisbér. Lehet, de ezt a szakember-ellátottságot — minek tagadni — ezzel te­remtettük meg. És ez így jó. A főmérnök: — A fiatalokról érdeklődött nagyon sokat. Az egyik cso­port élén egy 28 éves fiatal­ember áll. Ez is beszédes adat. Igaz, hogy nincs nagy gyakor­lat mögöttük, de lelkiismere­tesek és lelkesek. A gyakorla­tot pedig meg lehet szerezni. Megértjük egymást, de erről nem is mondok többet.. (Egyébként a főmérnök san sokkal több harmincnál.) Ahol szorít a cipő A gazdasági életben a Be­ruházási Vállalat helyzete leg­inkább egy mérleghez hason­lítható. Képviselnie kell a megbízót, a megbízó érdekeit, másrészt figyelembe kell ven­nie a kivitelező lehetőségeit. Megbízó pedig bőven van. Tanácsok, iparvállalatok. Egy­re inkább úgy alakul ki a SOMBEÍR profilja, hogy a la­kásépítési és ipartelepítési be­ruházások alkotják legerősebb oldalát. (Ügy mondják, »egész­séges« versenyben vannak a MEZÖBER-rel a mezőgazdasá­gi beruházások területén, de nem törekednek piaci uralom­ra.) De van verseny, van egész­séges piac az építőiparban, az építőipari beruházásoknál? Azt hiszem, az a tapasztalat, hogy a megbízások a döntőek, és a kivitelezők nem mindig bírják kapacitással. Olyan a parolázás ezeknél a megegye­zéseknél, hogy a vevő, vagyis az építtető legtöbbször nem tudja, hogy pontosan mikor lesz kész az, amit megrendelt. És az üzletkötő, a SOMBER. Nehéz és felelősségteljes a helyzet. A partnerekről kérde­zem őket. Korszerű korszerű Január 6-án tartatták a műszaki szemlét a Budapesti Híradástechnikai Ktsz bala- tonleUei üzemében. Igaz, az avatás már a múlt éviben megvolt, a kőművesek azonban még dolgoznak. En­nek ellnére a termelés már megkezdődött, a tápegységsze­reidében meghatározott mun­karend szerint folyik a szere­lés. A fővárosból szállítják a félkész árukat, amelyeket az üzemben tápegységgé szerel­nek össze. További összekap­csolásuk alakítja ki a színes tv komplex generátorokat. — Ez a termék egyébként a bu­dapesti' Ipari Vásáron nagy­díjat nyert — és a GELKA szervizekben nélkülözhetetlen rádiótestereket. Ezek a műsze­rék a híradástechnikai készü­lékek bemérésére és hitelesí­tésére szolgálnak. A komplex ipari televíziós láncok (kame­ra, monitor stb.) ugyancsak az üzem termékei közé tartoz­nak. — A ktsz megvette a szom­szédos telket — mondta Ha- rasztovics Gyula üzemvezető —, s ezen 1970 augusztusára szeretnénk fölépíttetni egy 1200 négyzetméter alapterüle­tű szerelőcsarnokot. A jelen­legi 60-as munkáslétszámot két év alatt négyszázra növel­jük. — Rendkívül pontos mun­kát végeznek. Nem jelent ne­hézséget a szakképzetlen munkaerő? — Nem. Az egyes munkafo­lyamatok annyira részekre vannak bontva, hogy könnyen áttekinthetők, s rövid gyakor­lás után könnyűszerrel elsajá­títhatja bárki. A részlegveze­tőket egyhetes tanfolyamra küldtük, s ott tanulták a szakmát — ön fővárosi ember. Mi késztette arra, hogy vidékre költözzön ? — Szeretem a munkámat Különös szakma a miénk. Az Üzemben termékek ember csak akkor csinálhatja elfogadhatóan, ha egy kicsit megszállottja is a híradás- technikának. Nyughatatlanul. fáradhatatlanul keresi a job­bat az ésszerűbbet S akkor pedig mindegy, hogy Buda­pesten, vagy Balatonlellén te­szi. Egyre megy. Cs. T. A főkönyvelő: — Az a véleményem, hogy a pénzintézetek, a Beruházási és a Nemzeti Bank nagyon sokat segítenek a vállalatoknak. Amiben csak lehet A megbí­zók szívesen építkezne!:, hiszen ha jól felmérték a lehetőségei­ket és ezt bizonyítják, akkor van miből. Mi a legnagyobb súlyt a lakásra helyezzük, ide igyekezünk összpontosítani a kapacitást is. A főmérnök: — Igaz, hogy a kivitelezés, a tervezés a hitelviszonyok, a pénzügyek függvénye, de azt hiszem, itt tetőznek mégis a gondok. A kapacitástól függ, hogy mikor válik a beruházás valósággá A tervezőkkel jó a kapcsolatunk. Budapesti, bara­nyai tervezőintézetekkel dol­gozunk és a Somogy megyei Tanácsi Tervezőirodával is. Minek tagadni, sok vitánk volt a kaposvári tervezőkkel, de önkritikusan igyekeztünk meg­oldani a problémákat. Ponto­sabb, részletesebb munkát, jobban körülhatárolt feladato­kat adunk a jövőben. És az építőipar ? A főkönyvelő: — Itt szorít legjobban a cipő. A főmérnök: — Tavaly az év elején is be­széltünk kapacitáshiányról, és egész évben jellemző maradt. Azt hiszem, csak az összefo­gott munka, a megyei szinten dolgozó operatív bizottság Irá­nyítása hoz majd megoldást. Vjra a SOMBER-ről. A főmérnök: — Nem növeljük tovább szakembereink létszámát, mert úgy érezzük, ez a kapacitásunk megfelel az igényeknek. Az a bizonyos 1,2 százalék, amely , vállalatunkat illeti, korántsem merev, és nem egyszer s min­denkorra kikötött. Nagyobb beruházások esetén kedvez­ményt is nyújtunk. A legtöbb problémát a sok jogvita okoz­za nekünk. Erről már sokszor esett szó, íragyon sok fórumán. A hivatali ügyvitel hosszúsá­ga. A bürokrácia megköti a kezünket. Ezen kellene segíte­ni Nem mondom, hogy meg­szüntetné a problémákat, de enyhítené. Tröszt Tibor A megye harmadik nagyközsége Marcali Az ünnepélyes tanácsülés elnöksége. Fellobogózott házak, fúvós­zenekar fogadta a tegnap reg­gel Marcaliba érkezett vendé­geket, s aki nem tudta hirte­len, hogy hová is tegye a dá­tumot, azt gyorsan felvilágosí­tották, hogy »névadót« tart a községi tanács. Igaz, hogy Mar­cali neve nem változott meg az ünnepi tanácsülésen, de ka­pott , egy jelzőt, aminek az egész község egy emberként örült Nagyközséggé nyilvání­tották — de menjünk sorjá­ban. Dr. Ress Zoltán, a járási ta­nács vb-elnöke köszöntötte a tiszti klubban összehívott ta­Az alapító oklevél. Negyvenhatezer fölött A megyei pártértekeziet 1966-ban azt a feladatot tűzte a megyei lap terjesztői elé, hogy a Somogyi Néplap^ pél­dányszáma ötvenezerre nőjön. Most az új év elején fölke­restük Sárdi Andrást, a me­gyei postahivatal hirlapcso- portjának vezetőjét, és meg­kérdeztük, hogyan halad a ha­tározat végrehajtása? — A társadalmi és tömeg­szervezetek, s természetesen a posta is mindent megtesz azért, hogy előrelépjen a lapterjesz­tésben, minél több új olvasót szerezzen. Most januárban a lap pél­dányszáma meghaladja a 46 ezret, az előfizetők száma pe­dig 42 204. — A járásokban hogyan \altozott az előfizetők szá­ma? — A nagyatádi és a fonyódi járás eredményét emelném ki elsősorban, de sikeres volt a barcsi és a csurgói járás tevé­kenysége is. Kaposvár sem áll rosszul, lemaradás a kaposvá­ri és a siófoki járásban, va­lamint Siófokán van. i — Milyen intézkedéseket tettek a lapterjesztés meg­javítására, és hogyan vál­tak ezek be? — Több értekezletet tartot­tunk, amelyen elsősorban a szállítási gondok megszünte­téséről volt szó. A MÁV és az AKÖV nagy ígéretekkel biz­tatott bennünket, a téli időjá­rás azonban máris közbeszólt Igyekszünk elkerülni a kézbe­sítők vándorlását; Kaposmé- rőn például fél éve nincs kéz­besítő. összességében mégis azt mondhatom, hogy az idő­járás okpzta gondokon túlme­nően sikerült valamennyi pos­tai dolgozót mozgósítani. — Milyen megállapodást kötöttek végül Is a szállí­tókkal, a MAV-va! és az AKÖV-vei? — Az újság miatt menet- rendmódositásra nem kerül­het sor, de májusban, ha ki­adják az új menetrendet, ké­résünket és igényünket mesz- szemenöem figyelembe veszik. Lakócsa környékét érinti leg­jobban, hogy nem sikerült Pé­csen keresztül megszervezni az aznapi újság odaszállítását — pedig emiatt fő a fejünk. A buszjáratok reggel Kaposvár felé jönnek, s nem a délszláv községek felé mennek. Hatá­rozott ígéretet a gyökeres vál­toztatásra nem kaptunk. Tö- rökkoppányban és környékén, ahol sókat és jogosan zúgo­lódtak az emberek a késedel­mes kézbesítésért, sikerült a lap gyors szállítását biztosíta­nunk, az előfizetők száma azonnal nyolcvannal emelke­dett — Kaposváron is van pa­nasz az újság kihordására? — Igen, ez így van, de már­is több elképzelés született a panaszok orvoslására. Az egyik az, hogy a főfelügyelőknél tennék le az újságot kézbe­sítőink, s ők adnák tovább. Természetesen a házfelügyelők megfélelő díjazásban részesül­nének. Érről most tárgyalunk az Ingatlankezelő és Felújító Vállalattal. Lehetséges az is, hogy a vasút helyiséget ad kézbesítőinknek az állomáson, s onnan viszik szét a lapokat A harmadik terv pedig az, hogy telepített kiosztóbelyeket hoznánk létre például a Don- nerben és az északnyugati vá­rosrészben, s onnan meggyor­sulhat a lap útja. Ennek egyik variációja pedig az, hogy gép­kocsival elvinnénk a kézbesí­tőket addig a pontig, ahol a munkájukat megkezdik, s on­nan gyalog mennének tovább. Hogy melyük lesz a legcélsze­rűbb, azt még nem döntöttük eL — Milyen erkölcsi és anyagi elismerésben része­sítik a kézbesítőket? —, Jutalmazási kereteink eléggé szűkre szabottak, éven­ként és személyenként ötven forint áll rendelkezésre, vala­mint az év végi jutalom. Ez a negyven betétkézbesitőnél kétezer forintot jelent. Monda­nom sem kell, ez nagyon ke­vés. Ami az erkölcsieket illeti, a törzsgárda megbecsülése, ki­váló dolgozók kitüntetése ta­lán soha nem volt olyan fon­tos, mint napjainkban, s en­nek mi is tudatában vagyunk. — Végül a véleményét szeretnénk kérni a tavalyi lapterjesztési munkáról. — Feltétlenül előrehaladást jelentett, hogy a múlt évben lényegesen több példányt ad­tunk el a napi- és hetilapokból, s az újságok árának módosí­tása ellenére többen és többet fordítottak Somogybán az új­ságvásárlásra, mint korábban. Amikor dolgozóinknak el­mondtuk, milyen nagy munka vár rájuk, mindenki termesze, tesnek vette, hogy tudasa ma­ximumát kell adnia. — A Somogyi Néplap elő­fizetői mellett a Népszabadsá­got járatók száma is nyolc­százzal emelkedett, tehát az eredmeny tényleg csak hozzá­állás kérdése. Ez a munka nem lezárt, hanem állandóan fel­színen levő és folyamatos, s ha az időjárás is '-megembe­reli« magát — a decemberi hóviharok és járhatatlan utak ugyanis nagyon visszavetettek bennünket —, akkor remélem, nem vallunk szégyent, ha szá­mon kérik, mit és hogyan vé­geztünk el — fejezte be nyi­latkozatát Sá.’di András. iS. G. nács tagokat, és vendégeket, akik között ott volt dr. Kas­sai János, a megyei tanács vb- titkára, Király Ferenc, a járá­si pártbizottság első titkára, Műdig István és dr. Tóth Sán­dor, a megyed tanács vb osz­tályvezetői, Sátori János, a Mechanikai Művek, vezérigaz­gatója és Koller Tamásné, a* MM párttitkára, Bállá István* az Országos Vízügyi Hivatal főmérnöke, György József, az Óbudai Gépipari Ksz elnöke, valamint a község párt-, ta­nács és tömegszervezeti veze­tői. Az ünnepély szónoka dr. Kassai János volt. aki beszé­dében ismertette az állam* igazgatás korszerűsítésére ho­zott kormány és megyei taná­csi határozat lényegét és vá­zolta azt az utat, amelyet »Somogyars zág« a feudális nagybirtokoktól napjainkig megtett Foglalkozott Marcali történetével is, elmondotta, hogy hány földesúré volt a község, amíg végre a felszaba­dulás után a jogos gazdájáé fehetett — A végbement . fejlődés alapvető változást jelentett a község életében. A lakosság száma ma már meghaladja a kilencezer főt, és ennek csak­nem egyharmada az iparban dolgozik — mondotta a szó­nok, majd a kommunális, ke­reskedelmi, népművelési és egészségügyi fejlődés megva­lósult és várható eredményei­ről szólt — Engedjék meg. hogy ezek után hivatalosan is nagyköz­séggé nyilvánítsam községü­ket és átadjam a Somogy me­gyei Tanács alapító okiratát — mondotta nagy taps köze­pette dr. Kassai János és Nya­kas Zoltán, a községi tanács vb-elnöke boldogan vette át a nemzeti színű szalaggal átkö­tött okiratot Ezután a KISZ-esek és az úttörök köszöntötték a tanács­ülést. Valamennyi részt vevő szegfűt kapott a gyerekektől, majd Király Mária szavalata után dr. Ress Zoltán felolvas­ta az ünnepélyes tanácsülést köszöntő táviratokat és jókí­vánságokat. köztük Bernátk Aurél levelét is. Nyakas Zoltán vb-elnök a község középtávú tervét is­mertette az egybegyűltekkel, és ígéretet tett arra, hogy minden erejüket latba vetik a nagyköszéggel szemben tá­masztott követelmények meg­valósításáért Király Ferenc, a járási {Járt­bizottság első titkára a pártbi­zottság üdvözletét tolmácsolta, és felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a ranggal együtt jár az itt élők egyre növekvő igényeinek magasabb szintű kielégítése is. Az ünnepség Ivók Irma szavalatával és dr. Ress Zoltán zárszavával ért véget. Tab és Barcs nagyközséggé nyilvánítása után két héttel immár Marcali is megkapta ezt a rangot, s ezzel nagv lé­pést tett a városiasodás felé. Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1910. jannár 15. 3

Next

/
Thumbnails
Contents