Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

I LENGYELORSZÁG A BALATONON A Somogyi Néplap munka­társa is hivatalos volt még ok­tóberben arra a lengyel—ma­gyar barátsági nagygyűlésre amelyet a bogiári lengyel lí­ceum megszüntetésinek 25. év. fordulója alkalmából rendez­tek. A lengyel televízió mellet' az egyik krakkói napilap, a Pziennik Polski szerkesztős 'g is képviseltette magát az ün­nepségen. s Danuta Jakubi. újs.V.iírónőiről kiderült, hogy lapjában többször is irt már az egykor Bogláron tanuló diákoktól. 0 maga is jól beszél magyarul, de arra, hogy erről a témáról magyarul tájékoz­tassa a somogyiakat, nem vál­lalkozott. így anyanyelvén ír­ta meg számunkra a líceum történetét, amelyet most for­dításban közlünk. A Balaton partján jó né­hány közkedveltebb és látoga- tottabb fürdőhely is van, mint Batatonboglár. És mégsem ezek, hanem éppen a szerény Boglár szolgál rá leginkább a lengyelek figyelmére. Rászol­gál a történész tollára is, aki megkísérli feldolgozni a máso­dik világháborús lengyel emig­ráció magyarországi történe­tét. A több mint száz menekült­központ közül Boglárnak kü­lönleges szerep jutott. 1940. ízcptevnber 20-tól 1944. július 29-ig itt tartózkodott a legtöbb .•r.gyel fiatal. Hivatalosan Ba. ’atont glárl Lengyel Ifjúság' Tábornak hívták, amelyben — úgymond — különféle iparra! foglalkoztak a fiatalok de e- csak az igazi tartalom : zésén? szolgált. Valóján ' egé­szen 1944, március 19-ig (Ma­gyarország hitlerista megszál­lásáig) ez volt a menekültek legnagyobb iskolarendszere. Elemi iskolából, általános gim­náziumból és líceumokból — kezdetben humán és matema­tika-fizikai, később természet tudományos jellegű is — állt. Kijátszva a németeket Egyébként senki sem ragasz­kodott teljes következetesség­gel ehhez a konspirációhoz, amelyet csakis azért gondol­tak ki, hogy elkerüljék a né­met birodalom budapesti kö­vetségének ingerlését. Annyira nem tulajdonították ennek je­lentőséget. hogy a bogiári köz­pontot különleges gondoskodás övezte. Leutaztak felügyeletre a hatóságok és a magyar tár­sadalmi szervezetek képviselői a menekültek pártfogolásának ügyében — köztük dr. Antall József, a kormány megbízott­ja —, Vajkai Rózsa, á Nem­zetközi Gyermekvédelmi Bi­zottság képviselője, külföldi személyiségek és a nemzetközi szervezetek munkatársai. Ilyen alkalmaikkor nem mulasztot­ták el megnézni az osztályo­kat. legtöbbször tanítási idő­ben. A balatonboglári érettsé­gi bizonyítvány egyébként ele­gendő okmány volt a tanulmá­nyok megkezdéséhez bármely magyar felsőfokú tanintéz­ményben. Okmány, amelyet — 'fégvük hozzá — sokan gondo s-an fel is használtak. Voltak természetesen olyan időszakok is, amikor alaposabban el kel­lett rejteni az iskolát a nan kívánatos tekintetek elől, A legveszélyesebbek talán 1941 tavaszának azok a napjai vol lak. amikor a hitleri hadse­reg a jugoszláv frontra vonult. Szünetelt a tanítás, a fiúknak el kellett tűnniük nemcsak a község utcáiról, hanem még az internáitus ablakaiból is. ami nem volt olyan egyszerű mivel az internátus a község főközlekedési útvonala mentén helyezkedett el. A tanterme'- túlnyomórészt a nyaralók el­távozása következtében kihasz­nálatlanul maradt éttermek voltak. Éppen az,on az útvo­nalon, amelyen a német had­oszlopok vonultak. De más miatt is volt ok az idegesség­re. Ebben az időben még töme­gesen menekül téli az em berek Lengyelországból, hogy eljus­sanak a lengyel csapatokhoz, először Franciaországba, majd később a Közel-Keletre. A bog­iári tábor pedig — amely jó ürügy volt a katonai táborok elhagyására — tele volt még fiatalokkal, akik az osztályok­ban csak a bevetésük idejét várták. Lengyel iskolák az ország különböző tájain Létrehozták tehát a Polgári Bizottságban — amelynek ve­zetője a sziléziai szocialista hírlapíró, Henryk Slawik volt — a magyarországi lengyel is. kólák vezetőjének és tanfel­ügyelőjének tisztét. Kezdetben ezt dr. W-tadystan Dziegiel szi­léziai tanfelügyelő töltötte be, Bárki, aíkit csak egy kicsit is érdekelt az ügy, megtudhat­ta, hol és mit tanulnak a len­gyel gyeremekek, a lengyel fiatalok. Időmként közleményeik is megjelentek róluk, hivatalos és cenzúrázott, rendszeres ki­adványokban, elsősorban a Lengyel Hírekben. Ez a nép­szerű budapesti folyóirat nem sokkal Magyarország hitlerista megszállása előtt — 1944. március 1-én — nagy cikket^ közölt a Lengyel Menekülték f Védnökségének Polgári Bízott. A sága elnevezésű szervezet mun- ^ kátéról. Ebben a cikkben tér- ( jedebnes részt szenteltek a len- } gyei iskoláknak. } Itt szerezhetett az olvasó tu. t dr "ást arról, hogy ez idő sze-J ri-nt általános iskolák működ- J tok BalatonboqlAron, Vácon. J Keszthelyen. Kad-arkúton, Du- namócson. Eererben. Zalaszent- gróton, Püskiben, Kiskunlac- házán. Ezekben az iskolákban mintegv 450 gyermek tanult. Volt még több továbbképző . tanfolyam, kertószeti-keireske- ( delmi főiskola Bényben no és j ^^Varra jellemző példa °;7.ás, s 7,-*1 í’ személyes megbízottjának, ^utassy vezérkari ezredesnek (adott utasítása. Az ezredes ok­majd a bogiári központ első vezetését dr. Piotr Jedrasik igazgatója, Hieronim Urban, vette át, és ő is maradt ott Ekkor az intézet és a Balaton- egészen az iskolák megszűn bogiári Lengyel Ifjúsági Tábor ; téig. Megjelenik az „Ifjúság“ Bár ez az iskola már 25 éve nem létezik, az akkor kialakult erős kapcsolatok fennmaradtak mindmáig. A bogiári iskola tanulói (hozzájuk tartozván, ezt teljes bizonyossággal állít­hatom) igazán büszkék erre. Mindig azt tartottuk, hogy Ba- latonbogláron húzódott keresz­tül a II. világháború egyik frontvonala. Ügy látszik, hogy véleményünkkel nem voltunk egyedül, mivel a Polgári Bi­zottság igyekezett az iskolának megadni a lehető legnagyobb tanulmányi segítséget és tan­könyveket, amelyeket a buda­pesti lengyel könyvtárban sok­szorosítottak. Azon fáradozott a Polgári Bizottság — a ko moly nehézségek ellenére is —, hogy a fiataloknak saját folyóiratuk legyen. Kezdetben Ifjúság címmel jelent meg havilapjuk, melyet Marian Ja- • leriski tanár, lengyel nyelvész szerkesztett tragikus haláláig. Utána Stefan Grochowski ta­nár szerkesztette a folyóiratot a fiatalok közreműködésével. Később kiadói engedély hiá­nyában olyan megoldást ta­láltak, hogy váltogatták a cí­meket, azt a benyomást kelt­ve, mintha különálló, alkalmi "ihdványökról lenne szó. A frontvonal átvonult nagy­számú magyar barátaink szí­vén is. akik mindig igen élén­ken érdeklődtek az iskola és az itt tanuló fiatalok sorsa iránt. Ez az érdeklődés külö­nösen megnőtt a Bogiári Len­gyel Ifjúsági Táborban szer­vezett ünnepségek és művé szett rendezvények idején. Mindig csúcssikerük volt a len­gyel nemzeti táncoknak Helena Dubirisika tanárnő koreográfia! feldolgozásában (aki a leány­internátus vezetője volt), s az iskolai kórus fellépéseinek Stanislaw Swirad tanár ve­zényletével. A fiatalokat, akik a szülői munkaközösség ké­szítette gyönyörű népviseletben léptek föl, nemcsak Balaton- boglár és a környékbeli falvak- lakosai nézték meg, hanem gyakran olyanok is, akik Ma­gyarország túlsó végéből jöttek el külön erre az alkalomra. Magyarországon a háború éveiben a lengyel fiatalokat nevelő intézmény komoly sze­repét, jelentőségét bizonyítja a hitlerista megszállóik dühe is. 1944. július 29-én Boglár és környéke tele volt a Gestapo egyenruhásaival. Elhurcolták majdnem az összes tanárt, csak néhányuknak sikerült elrejtőz. ni. Letartóztatták az idősebb tanulók egy csoportját is. A rabok útja a pécsi és a buda­pesti börtönökön keresztül a mauthauseni. a nőké a ra- vensbrücki koncentrációs fá_ borokba vezetett, együtt a Polgári Bizottság tagiaíval és a m.aavarorszógi lengyel me­nekültek vezető funkcionáriu­saival. Sajnos, nem mindenki­nek sikerölt ezt túlélni. El­pusztult Kazimierz Gurgul volt tanár, a Polgári Bizottság tag- ia és Stefan Grochowski tanár, lengyel nyelvész. Meghalt né­hány diák is. Negyedszázaddal később A bogiári tábor és iskola nuszek nagykövet leleplezte az megszüntetésének ez évi 25. évfordulója adta a tervet, hogy tartsák meg Balatonboglárop e felejthetetlen iskolák volt elő­adóinak és tanítványainak ta­lálkozóját. És eljött 1969. október 2. A magyar vendéglátók helyesen adták e napnak a nevet: »ma­gyar—-lengyel barátsági nap». A tábla leleplezése mindenki számára felemelő pillanat volt. Kár. hogy mi »bogiáriak«, oly kevesen voltunk jelen ezen az ünnepségen: Bogumil Dab­rawski, a nagykövetség első titkára, Mieczystan Mitkiewitz, a budapesti Lengyel Informá­ciós és Kulturális Központ igazgatója és én. A tanári kart a magyar nyelv előadója, Ta­más Sándor képviselte. Miután elhangzottak az ün­nepi beszédek, és Tadeusz Ha­emléktáblát, az ünnepség rész­vevői a helyi temetőbe indul­tak. A négy lengyel menekült sírját friss virágok borították. A bogiári ünnepi nap befeje­zéseképpen gyűlés volt, ame­lyen — a hagyományos len­gyel—magyar barátság mér. földköveiről szólván — ki­emelték azt a szerepet, ame­lyet a barátság erősítésében a magyarok testvéri segítsége játszott a második világháború éveiben. Balatonbogláron minden visszatért a szokásos kerékvá­gásba. Elutaztak az ünnepség vendégei, de a kultúrház falá­ba ágyazott tábla mostantól emlékeztetni fog a háborús pa­pokra és eseményekre, vala­mint ez utóbbi ünnepségre — a barátság, a segítség és a hála jelképére. Danuta Jakubiec ISill TÓTH SÁNDOR |||| páncélos hadosztályok pedig a Es a felszabadítók iiiiiimiiiiiimiiimiiiiimimiii 4-, Csapatai időt nyertek, szívósan tartották a védelemre jól be- Hogy Horthy miképpen kép- rendezkedett helységeket; a zelte el a fegyverszünet végre­szolnoki hídfőből, Berettyóúj­falu körzetéből és más irá­nyokból mért csapásokkal igyekeztek a szovjet előnyomu­lást megállítani. A kialakult helyzetben Malinovszkij mar­sall október 12-én Nagyvárad térségéből Nyíregyházának fordította Plijev tábornok cso­portját, amely most már a 6. gárda harckocsihadsereggel együtt támadott a főirányban. Debrecentől délre nagysza­bású páncélos csata bontako­zott ki. Egy héten át változat­lan hevességei tombolt a küz­* »5 0 »trim* *>cä<*üv«S*t jes jogú gimnázium és líceu­mok mellett, amelyekben kb. 250 diák tanult, az egri és a K™ 13.án érkezett DeSzkre, kxskunlnchazi ttsztt táborokban i Malinovszkij marsaU főhadi­lrin*'7iieAlzo+ eyjT A , szállására, ahol az alabbi ha­gímnáziumi kurzusokat szer veztek. amelyeknek hallgatói, mint. magántanulók, évenként Boglárra utaztak záróvizsgát, tenni. dászati-hadműveleti képtelen­séget terjesztette elő: »A szov­jet csapatok lehetőleg ne Ma­gyarországon át támadják a Ez volt a helyzet 1944-ben. Jnémeteket, hanem Horvátor- de meg lehetne nevezni még > szágon és Szlovákián út.«, más helvségeket is, amelyek- ^Ugyanakkor »a fegyverbarát- ben lengyel fiatalok tanultak, j) ságra, az erő elégtelenségére és Barötonzamárdin elemi iskolává németek bizalmatlanságára volt. mintegy elódie a boglá- ) hivatkozva« kitért az elől, hogy r'nc>v. Onnan kerültek Ki 1940 a magyar hadsereg teljesítse a ősnén mind a tanári kar mind moszkvai megállapodásbaú a tanítványok — a boglárnak vállalt kötelességét és a néme- hágyóbbik része. ^tek ellen forduljon. Az így kiópttett iskolarend-» így a magyar uralkodó ko­széi' megkövetelte az egysé-; írok taktikázása ideiglenesen a ges programot, szükségessé i német »Dél« hadseregcsoport - vált vezetés és a felügyelet, parancsnokságának kedvezett. B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. december : Téli munkák a Vetiiaag-íeíipüsépél Az évi .munka adatait dol­gozzák fel ezekben a napok­ban a Somogy megyei Vető­mag-felügyelőség központjá­ban — ugyanakkor azonban még folyik a vetőmagttsztí- tás és vizsgálat is a megyében. Mint azt Váradi Gyulától, a felügyelőség vezetőjétől meg­tudtuk, az öreglaki telepen most a hereféléknek és a répának a magját meg a bor­sót fémzárolják. Még ebben a hónapban hozzáfognak a tavaszi kalá­szosok — a tavaszi árpa és a zab — vetőmagjának a vizsgálatához, hogy mire sor kerül a vetésre, megfelelően ellenőrzött mag álljon a gaz­daságok rendelkezésére. Min­denekelőtt a termelőüzemek érdeke, hogy éljenek a lehe­tőséggel és megküldjék a fél kilónyi mintákat a kiválasz­tott szabvány vetőmagból a felügyelőségnek, hiszen a vizsgálat eredménye útmu­tatóul szolgál a vetésre szánt magra vonatkozóan. A tél folyamán a tavaszi kalászosok magjából- mint egy 25 vagonnyit fémzárol­nak. Öreglakon jelentős meny- nyiságű aprómagot tisztíta­nak: a Daránypusztai Állami Gazdaság az egyik legnagyobb szállító, tőlük érkezett a te­lepre a 6 vagon fűszerr.övény- mag zöme. Kis tételű pap­rika- és paradicsommag is került a tisztítóba. Még ugyancsak ebben a hó­napban végzi el a szokásos ellenőrzést a felügvlőség a vetőmagot árusító boltokban. Ez a munka a vásárlók ér­dekében történik, annak néz­nek utána, hogy a forgalom­ba kerülő vetőmagvakat az előírásnak megfelelően tárol­ják-e, azok minőségileg al­kalmasak-e az eredménye* termesztésre. Tekepálya a Latinka Művelődési Központban Űj játékot állítottak fel a Latinka Művelődési Központ­ban. Máris nagy népszerűségnek örvend az új tekepálya a látogatók körében. delem, amelyben csaknem 1000 harckocsi és rohamlöveg vett részt. A szovjet csapatok súlyos harcokban nyomultak előre. Október 19-én reggel értek Debrecen alá. A déli órákban megtörték az elkeseredetten védekező hitleristák ellenállá­sát, és benyomultak a városba, amelyet 20-án kora reggelre teljesen megtisztítottak az el­lenségtől. Két nap múlva a gyorscsa­patok felszabadították Nyír­egyházát, 23-án pedig Raka- maznál elérték a Tiszát. Ez­zel kettévágták az ellenség arcvonalát, és elzárták a Wöhlér-hadműveleti csoport visszavonulási útját. Felszabadul a Tiszántúl Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a 46. hadsereg is megújította támadását, és ok­tóber 22-ig elérte Csongrád— Baja vonalát. Ezzel kedvező helyzet alakult ki a hadműve­letek kifejlesztésére Budapest irányába. A német főparancsnokság látta, hogy a »Dél« hadsereg­csoport helyzete katasztrofális­sá vált, és intézkedéseket tett annak elhárítására. Freissner vezérezredes még Debrecen el­vesztése előtt megkapta Hitler október 17-én kelt »Vezéri pa- rancs«-át, amely feladatát is megszabta: »Hiúsítsa meg az ellenségnek azt a szándékát, hogy a hadseregcsoportot dél­ről, délkeletről és az Erdős- Kárpátokból mért koncentri­kus "csapással megsemmisítse«. Friessner a parancs értelmé­ben október 19-én reggel a IV. páncélos hadtesttel Kisújszál­lás és Mezőtúr irányában csa­post mért az 53. hadsereg vé­delmére a szolnoki hídfőből. Támadásával erők elvonására, akarta kényszeríteni a 2. Uk­rán Front parancsnokságát Debrecen alól, illetve a nyír­egyházai irányt szándékozott tehermentesíteni. Ért is el kez­deti ereményeket, de eredeti szándékát nem tudta megvaló­sítani. Malinovszkij marsall ugyanis a jobb szárnyról ko­rábban átcsoportosított 7. gár­dahadsereggel és a 6. gárda barckocsihadsereggel megerő­sítette a szolnoki irányt. Ezek a csapatok október 26-ig nem­csak felszámolták a ná-rret tá­madás következményeit, ha­nem a hídfőből is kiverték az ellenséget, és Tiszafüredtől Csongrádig szilárdan tartották a Tisza vonalát. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents