Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

OLVASÓ NÉPÉRT

Hz olvasás alapja az oktatás

társadalmunknak

EGY ÜJ, SZOCIALISTA műveltségtartalommal felvértezett embertípust kell formálnia. Olyan típust, amely rendelkezik a korszerű, általános műveltséganyaggal és lépést tart szakmájának tudományos előrehaladásával. Ezt az új modellt az iskoláknak kell megalapoznia.

Ahhoz, hogy az olvasás jelenlegi nem kielégítő helyzetén változtassunk, minden eddiginél nagyobb szükség van az iskolai olvasástanítás korszerűségére, valamint a közoktatás és népművelés szerves egységére.

A változtatás alapját az iskolában, továbbá az iskola és népművelés együttműködésében látom. Hogyan?

Jól tudom, hogy a kérdés boncolgatása nem ad a vitaindító cikkben felsorakoztatott gondokra mindent megoldó választ, de minden bizonnyal segítségére lesz az oktatási és népművelési szakembereknek. Ismeretes: növekedtek a nevelés követelményei. Ma már kevés lenne, ha a tanulók az iskolai oktató-nevelő munka során csak ismereteket szereznének, és egyúttal nem sajátítanák el és nem fejlesztenék a további ismeretszerzés igényét és képességét. Véleményem szerint éppen ezen a ponton' kell találkoznia az oktatásnak és a népművelésnek. Ha az iskola — a népművelés jól bevált módszereinek eszközeivel

— tudatosan és tervszerűen irányítja a tanulók figyelmét

— önálló olvasásra, rádióhallgatásra, tv-nézésre, színházi és mozielőadások, kiállítások látogatására, ismeretterjesztő előadások hallgatására —, akkor elérhetjük, hogy az iskolából kilépő fiatalnak igénye lesz a további ismeretszerzés, az önművelés. Tehát a felnőtté válás, az önállósulás idején sem szakad meg a megkezdett folyamat. Ám jelenleg itt, ezen a ponton látom a legnagyobb törést

Jól tudjuk: a népművelésnek kell biztosítania, hogy az ismeretszerzés láncolata ne szakadjon meg. Ez könnyebb akkor, ha az életbe kilépő fiatal az irodalom, az olvasás szeretetével, értésével rendelkezik. Ha érzi az olvasás örömét, szükségességét.

A középiskolai irodalomtan1 tást azonban hiányosnak, hibásnak tartom ott és akkor ha az érettségiző fiatal csak a pedagógus elmagyarázta irodalmi alkotást tudja elemezni, és a kötelező irodalmon kívül — ponyva kivételével — egy könyvet sem olvasott. És hibás az a népművelési terv és munka is, amelyik ilyen szempontból nem számol az iskolával.

Megyénket vizsgálva a két terület együttműködésének számtalan eredményes formájával találkozhatunk. Vannak évek óta jól működő diákszínpadok, énekkarok, rangos gyűjtő-kutató és feldolgozó munkát végző honismereti szakkörök, tanuló—író találkozók. Mindezek után szeretném összefoglalni, hogy az olvasás javításának érdekében milyen intézkedésekre lenne szükség.

Mindenekelőtt javítani kellene az iskolai könyvtárak helyzetén. A jelenlegi korszerűtlen állománnyal nem segíthetjük a tanulók munkáját Ha a korszerű anyagú és felszereltségű iskolai könyvtárak létrehozása megoldhatatlan, akkor kérni kell a közművelődési könyvtárháló- lózat segítségét.

Célszerű lenne, ha a pedagógusok a tanulókat már korán /könyvtárba szoktatnák. S az iskolák szak- és általános könyvanyagának ismeretében fontosnak tartom, hogy a pedagógusok is rendszeres könyvtári olvasók legyenek. Az iskolák vezető és nevelő testületé őszi n te elemzéssel, folyamatosan mérje föl és kísérje figyelemmel az irodalomtanítás és az olvasás helyzetét.

A közoktatási intézmények a legkülönbözőbb rendezvényekkel — könyvkiállítások, író—olvasó találkozók, szellemi vetélkedők stb. — keltsék fel a tanulók olvasás iránti érdeklődését. Kérjék ehhez a művelődési intézmények támogatását.

Az oktatási intézmények munkatervei vegyék figyelembe a népművelési terveket. A két terv együttesen, a feladatok kölcsönös ismeretében készüljön.

A pedagógusok ragadjanak meg minden lehetőséget az olvasóvá nevelés érdekében. Beszéljék meg a fontosabb tv-, film- vagy színházi előadásokat; hívják föl a figyelmet az új könyvekre, szerkesszenek együtt irodalmi műsort, és rendezzenek közösen hangulatos klubdélutánokat.

A MŰVELŐDÉSI INTÉZ- MÉNYHALÖZAT ANYAGI ÉS TECHNIKAI lehetőségénél fogva tervszerűen segítse a tanulóifjúság olvasóvá nevelését. Iskolán kívüli szakkörökkel, klub- és egyéb rendezvényekkel adjon alkalmat, a tanulók irodalmi-művészeti ismereteinek gyarapítására.

Ha a közoktatás és a népművelés ezeket a feladatokat csak részben is megoldja, jelentősen hozzájárulhat az Olvasó népért mozgalom nemes célkitűzéseinek eléréséhez.

Klujber László

“Tizenéves dolgok

Álmodozás

Zsuzsanna állandóan a rádiót bújja, ha a rádió beat muzsikát sugároz. Most éppen kikapcsolta a készüléket, csak addig, míg a vízállásjelentés tart. Gondolatai messze kalandoztak, miközben a nyugágyban hevert.

— Zsuzsánna! — kiáltott az anyja. — Mintha mondtam volna neked valamit.

— Tessék? — rebbent jel Zsuzsánna.

— Indíts törölgetni.

— Mindjárt — mondta Zsuzsánna és nem mozdult. Nehéz volt kikapcsolódnia a messzi gondolataiból. Onnan szólt ki az anyjának:

— Anyuci, tudsz te valami isztánt?

— Miféle isztánt?

— Ha nem tudsz, akkor nem érdekes.

— Minek az neked?

— Semminek.

— F.gy dinnyejajtát azt tudok. Turkisztán.

— Országot, várost

tudsz-e? ...

— Az is van olyan, hogy Turkisztán.

— Mrs isztán nincs?

— De van. Afganisztán, Üzbegisztán...

— Mondd még egyszer!

— Üzbegisztán.

— Az az... Messze lehet az?

— Csak nem oda akarsz menni? — kérdezte az anyja.

— A — mondta Zsuzsánna —, csak ott járt a Dobos Attila.

S kelletlen felnyalábolta a nyugágyból hosszú, nyurga végtagjait.

Öltözködés

Manapság — talán visz- szahatásként elmúlt évtizedek uniformizáló törekvéseire — az egyéniség a divat. A váratlan és a meglepő. Sőt hajmeresztő — ha mondjuk a frizurát tekintjük.

De nézhetjük az öltözködést is.

Mindenkinek önmagát divat követnie, s ez szerfölött növeli a zűrzavart. Nincs jó, nincs helyes, nincs szép. Csak az van, amit ki-ki magának állít fel.

A múltkoriban láttam egy ruhaösszeállítást a pomázi állomáson. Egy futurista költemény volt. Rózsás kendő, gumicsizma, texas kabát. A modell a Pomáz mögötti hegyekbe tartott egy madár sejárta faluba. Parasztmenyecske volt. A kabát rengeteg zsebét és számos villogó aranygombját úgy hordta, mint egy latin-amerikai tábornok.

Az emberek az egyéniség korában is emberek. Nem tudnak letenni az utánzásról.

De hogy az utánzásban is egyéniek legyünk, manapság a hölgyek nem egymást utánozzák, hanem a férfiakat, a férfiak viszont a hölgyeket. öregek a fiatalokat, fiatalok pedig az öregeket.

Gondoljunk a farmernad- rágos lányokra: csaknem le- kopaszított fő, zsebrevágott kéz, fittyedt cigaretta míg oldalukon a veretes műmar- habőr szíjon, amely darázs- derekukat összecsípi, karabinerek csilingelnek.

De a színpompás fiúkat is említhetnénk, a vállukra omló hajcsodával, míg lazán nyakukba kötött muszlin kendőjüket kapkodja a szél.

Túl a megyehatáron

SÉTA VÁSÁRHELYEN

Hódmezővásárhely közel van Kaposvárhoz — autóúton. Négy óra együltében.

Bajáig, ha Szekszárdnak megyünk, jobb az út, a dirnbes- dombos Dunántúlban gyönyörködhetünk, aztán ott a Duna, a holt ággal, érdemes itt megállni. A város főterén lehet parkolni, s csakis itt érdemes, mert Magyarország egyik legszebb terét láthatja az utazó maga előtt. Század eleji hangulatú filmek készítői is itt táboroznak le a helyszín miatt. Itt forgatták többek között a Kosztolányi Aranysárkány című regénye nyomán készült filmet is. A holt Dunán ringó halászcsónakok megejtő látványa bármennyire marasztaló is, ha sietős az út, indulni kell Szeged felé. A Duna—Tisza köze az első kilométerek után még átmenet a Pannon-föld és az Alföld között. Fenyveserdő és nyírfás ligetek szegik a szegedi tanyavilágot, majd az átvezető főútvonalat. Ez már az Alföld. Sík, a szem messze ellát, fás udvarokban egymástól távol csöndes kis tanyák. De mennyire tiszták! Az útmen- tieket megfigyeltem. Fehérre meszelt falak csillognak a napsütésben, csak a táj egyhangú. sehol itt már zöld. A barna tónusai csak. És egyszerre piros, vörös függönyso- rok gyúlnak ki a tanyák többnyire fehérre meszelt falain. Kilométereken ót látom ezeket a paprikafüzéreket. Olyan színes rendet alkotnak a házzal, hogy legszívesebben megállnák mindegyik előtt, mint egy kép előtt.

Szeged határában a paprikafeldolgozó.

Az Alföld egyik »hírős városától-«, Szegedtől már csak

Egy tanya a szegedi tanyavil&gból. Paprikafüzérek, motor, fogat és autó.

Az eklektikus városháza árkádjai alól a Kossuth téri barokk ótemplomra látunk. A Bercsényi adományozta harang szólal meg amikor én odahuszonnégy kilométer Hódmezővásárhely. Elfelejtem, hogy az Alföldön járok, az algyői olajmező »Eif fel-tornyai« a »paraszt Párizsba-« vezetnek, ahogy Vásárhelyt Ady nevezte.

Sokakban még két Magyar- ország él. A Dunántúl meg az Alföld. Aki a régi képekből, régen tanultakból táplálja mai ítéleteit, föltétlenül téved. Helytelenül állítja be magának az ország keleti részét. A friss információkat is meg- meg kell újítani, mert talán naponta lesz más ez a táj, mások ezek a városok, az itt élő emberek.

Németh László írja a Sajko- di esték című tanulmánykötetében: »Vásárhely tanított meg rá, hogy irodalmunk, ameny- nyiben adott, milyen felületes, mondhatnám importált' képet adott a magyar vidéki városok, legalábbis egy részük életéről. Az egyik, amit ezekre a városokra rákentek: a műve- letlenség. Nos, nemigen hiszem, hogy az ország bármely pontján, még az értelmiséget magába szívó Budapesten is ezer lélekre több művelt fő esett volna, mint Vásárhelyen,

itt délben.

kerültem.«

Mátyás kori városalapító levelet őriz Vásárhely, de eredete az Árpád korig nyúlik visz- sza. Az egyik legjellegzetesebb alföldi város. Budapest után a legnagyobb területen fekszik Nyolcvanháromezer kát holdon A terület nagysága adta meg az építészet lényegét is: terpeszkedő város, földszintes házakkal. Az első magasabbra törő házakat most húzzák föl Vásárhelyen, s ellentétben más városokkal, bent a központban épül az új város. Hét kilométer átmérőjű Hódmezővásárhely, körötte tanyák, összesen ötvenháromezer ember tarthatja magát vásárhelyinek, ebből tizenhétezer külterületen éL

A régi alföldi városok mezővárosok. Vásárhelyen 1945 előtt egyetlen ipari jellegű üzem működött, a NORCOC harisnyagyár címkekészítő telepe. Ma a porcelángyár, a kötöttárugyár, a gépjavító és a mérleggyár foglalkoztatja a lakosság egy jelentős részét. 1968-ban a hárommilliárd forintos termelési érték hetven százalékát ezek adták.

Egyik este megnéztük a Vásárhelyi Őszi Tárlatot a Tornyai János Múzeumban. Az alföldi képzőművészet központja. Nincs még egy magyar város, amelynek olyan gazdag volna a képzőművészeti múltja, és olyan egységes szemléletű, iskolát teremtő jelene, mint Hódmezővásárhelynek. A vásárhelyi művészet első virágkora e század elején bontakozott ki, a művésztelep létreMég aznap este egy újabb kiállítást is bemutatnak. A művelődési házban Picasso- műveket láthatunk. Grafikákat, plakátokat és kerámiákat. Hogyan kerültek a Picasso- művek ide kiállításra? Vallau- ris, a népi kerámiájáról és Picasso ottani kerámiaműhelyéről híres kis francia város testvérvárosa Hódmezővásárhelynek. A kapcsolat eredménye a szép kiállítás. Itt tudtam meg azt is, hogy tizenöt új műtermes lakást adnak át a közeljövőben Vásárhelyen.

Kizökkentett egy »látomás« mindabból, ami már kezdett bennem összeállni. Amikor a majolikagyár felé mentünk gépkocsival, az úton egy szekérrel találkoztunk, s a bakon egy subás parasztot láttam meg. Nem volt idő megállni, hogy lefényképezhessem, gondoltam, lesz még rá idő ilyen fölvételt is csinálni. Találkoz- hatom még velük.

Este elmeséltem egy vásárhelyiekből álló társaságnak a látottakat, s a legnagyobb csodálkozásomra az egyik azt mondta, ő már itt lakik néhány éve, de nagyon ritkán látott ilyen subás parasztot a városban. Így hát le kellett mondanom a képről.

A majolikagyárról is kell mondanom valamit. 1911-ben alapították a vásárhelyi kerámia hagyományának továbbvitelére neves művészek. De már a század elején gyáriparrá nőtt. A XIX. század végén négyszáz fazekas dolgozott a városban, s messze tájakon ismerték munkáikat. A kézműSOMOGYI NÉPLAI

Csütörtök, 1969. december 11.

Lám, az egyéniség kora megteremti a tökéletes uniformizálást, nemek és korok összemosódnak.

Elnéztem azt az élteskés hölgyet, kinek bájtájai régen elvesztették ifjonti formájukat: lenge selyem nadrág féllábszárig, halovány égszínkék, a comboknál puk- kadásig telve, lila boleró, akár a pirkadati égalj, s a nagy rózsaszín masni, mely csitrisen összefogja a gyér piros hajat a búbonj kerekre nyíló gyermekszemek felett látni ezt a régi fényképeken.

Ilyenek vannak, s mindezt azért írtam, nehogy elítéljék Zsuzsannát.

Zsuzsanna elhordta a térdharisnyáimat, az ingeimet, a pulóvereimet, a sapkámat.

Azt mondja, az a divat most a fiatalok között, hogy a szüleik avítt cuccaiban járnak. Minél ócskább, annál jobb.

Ugye, hogy így már minden határ elmosódik. De mondhatom, ez az új divat a fiatalok közt igazán praktikus. Tartsa meg isten a szokásukat. Másképp gondban főnék, hogyan ruházzam növekvő lányaimat.

Sz. L.

Hagyományos formák a vásárhelyi majolikagyárban.

hozói között ott volt Tornyai és Rudnay. Az itt élő művészek és a város lakossága között mély, közvetlen emberi kapcsolat alakult ki, mely megszakítatlanul él és hat ma is — vallják. Az alföldi realista irányzatot Koszta és Nagy István bontakoztatja ki. Az ötvenes évek közepétől újul meg ismét a vásárhelyi művészet. Tenniakarásból, lelkesedésből jön létre a Vásárhelyi őszi Tárlat, művésztelep létesül Mártélyon, tehetséges fiatalok telepednek le a városban. Köztül a kaposvári Németh József is. Fölismerték és vállalják azt, hogy a magyar képzőművészetben van olyan hagyomány, amelyet érdemes folytatni. Ez számukra szűkebben az alföldi realisták hagyománya.

vesség megszűnt, a gyárban dolgoznak azok is. akik régen otthon korongoztak. Háromszáz munkást foglalkoztat a, hatalmas ipartelep, a majolikagyár. Az államosítás után a majolikagyárban ismét a hagyomány ápolása lett a cél, s most megint arról hallok, hogy gazdasági szemlélet uralkodik. Nem kell mondani, látja az ember, a sok giccses árun keresztül is. Amerika, Nyugat ilyesmit rendel. Perselymala- cot magyaros motívumokkal Mi lesz a vásárhelyi kerámiával? Éppen ott-tartózkodásom egyik napján tette föl ezt a kérdést a televízió. Talán még idejében, amikor a hagyományos formák nem vesztek ki teljesen.

Horányi Barna