Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

Alapvető feladataink egyike szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése Száz kilométer a hóliiggönyiien A közelmúltban lá­tott napvilágot egy kormány- határozat, mely az állatte­nyésztés, ezen belül is elsősor­ban a szarvasmarha-tenyésztés, a vágóállat és az állati ter­mék termelésének fejlesztését, fokozását célozza. Az állatte­nyésztés fejlesztése igen fontos népgazdasági érdekünk, ennek az ágazatnak kiemelkedő sze­repe van — távlatilag is — egész gazdasági életünkben. A korábbi évek részintézkedései, átmeneti megoldásai, melyek a mezőgazdaság »nehézipará­nak«, az állattenyésztésnek s fejlesztését célozták, nem hoz ták meg a várt eredményt. Ezért olyan komplex gazda­ságpolitikai, termeléspolitikai intézkedések váltak szükséges, sé, és lépnek életbe 1970-től, melyek megteremtik a fejlesz­tés közgazdasági, technikai és technológiai feltételeit. Mezőgazdasági nagyüze­meink, valamint a háztáji gaz­daságok életében, történetében jelentősek ezek az intézkedé­seik. S ha ez a. megállapítás érvényes országosan, akkor nem túlzás azt mondani, hogy sokkal inkább érvényesül me­gyénkben. Ismert, hogy a me­gye mezőgazdaságában a fő termelési ág az állattenyésztés és ezen belül is a szarvasmar­ha-tenyésztés. »Somogybán a szarvasmarha-tenyésztés jöve­delmezőségét alapnak kell te­kinteni, ezért itt fokozottan szükség van olyan közgazda- sági ösztönzőkre, szabályozók­ra, melyek a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését szolgál­ják:« — mondta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának egyik októíberi ülésén. Ugyan­ezen a tanácskozáson Fábri István, a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztályve­zetője így summázta vélemé- pyét: »Ä szarvasmarha-te­nyésztés megyénkben a lét alapja, a kétmilliárd-kétszáz­milliós bevételből 400 milliót ez az ágazat hozott.« Készakarva utaltunk erre a fontos októberi vb-üiésre, mert ezen egyrészt hangsúlyozottan kifejezésre jutott az új ösztön­zők iránti igény, másrészt az idézett gondolatok igazolják azt is, hogy Somogybán meg­különböztetett figyelmet érde­melnek az új kormányhatáro­zatok. Ahogy országosan, ná­lunk is nyomon követhető a szarvasmarha-állomány bizo­nyos mértékű csökkenése. Ez a tendencia elsősorban a háztáji és a kisegítő gazdaságokban jelentkezik. Többféle okot is lehetne felsorolni, de vala­mennyi közül a leglényegesebb az állattenyésztés és ezen belül elsősorban a szarvasmarha-te­nyésztés rendkívül alacsony jö­vedelmezősége. A helyzetet súlyos­bítja a többnyire korszerűtlen elhelyezés, s a fejlődést gátló tényezők között kell említeni a nem megfelelő fehérjeellá­tást is. Mindezek indokolják az új intézkedések komplex, át­fogó jellegét. Az 1970. január elsejével életbe lépő árintézkedések kö­zül talán a legjelentősebb a szarvasmarha hústermelés fo­kozását célzó anyagi ösztön­zés; a felvásárlási ár kilónkénti átlagos 5,60 forintos emelése. A tej literenkénti felvásárlási ára 20 fillérrel növekszik, de úgy, hogy a negyvenfilléres nagyüzemi felárból 10 fillért Előadó a Brand Purina Nemrég mintegy kétszáz diák előtt nagyszabású, film- bemutatóval egybekötött elő­adást tartott a nemzetközi Brand. Purina cég a Kaposvá­ri Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Az előadáson részt vett dr. Magyary Károly, a Purina kelet-európai osztá­lyának igazgatóhelyettese, Leppin Wolfgang szaktanács- adó és Posevitz Vilmos, az Ál­latforgalmi és Húsipari Tröszt termelésfejlesztési osztályának mérnöke. A vetítést meg-rv- zően dr. Magyary Károly rii- vid ismertetést tartott a kon­szern évi forgalmáról, készít­ményeiről. Az első film megismertette a hallgatókat a St. Lous-i köz­ponttal, a vállalat munkájá­val, tevékenységével, szerveze­tével és nemzetközi kapcsola­taival. Ez főleg propaganda jellegű volt. A többi film már konkrét szakmai kutatásokat mutatott be. A második a kocaellés kö­rüli higiénia fontosságára, a korai, három-négynapos kor­ban történő herélésre és a vas­adagolás egy-kétnapos kprban való megkezdésének jelentősé­géré hívta fel a figyelmet. Az utolsó film a St. Lous-i laboratórium egyik érdekes kí­sérletéhez vezette el a nézőket. Egy tehén bendőjében kame­rát helyeztek el, és ezen ke­resztül figyelték a bélbaktériu­mok, mikroorganizmusok te­vékenységét és az emésztést. Később az emésztés folyama­tát mesterségesen, laboratóriu­mi viszonyok között is sikerült megismételniük. Az előadás a megjelent ta­nárok, kutatók és jövendőbeli szakemberek körében egyaránt nagy elismerést aratott. Ezután dr. Magyary Károly- lyal a vállalat múltjáról, jele­néről beszélgettünk. — Cégünk az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Azóta a világ legnagyobb ta­karmánykeverék-előállító vál­lalatává nőtte ki magát. Több mint harminc országgal tart­juk ma már a kapcsolatot, s ezekben az országokban száz­nál több gyárunk van. A ta­karmánykeverékek gyártása meghaladja az évi 12 millió tonnát. Saját halászflottával rendelkezünk, s az alaptakar­mányokat gyárainkban dolgoz­zuk * fel. Szójafeldolgozásban a világranglistán az első he­lyen állunk. így aztán termé­szetes, hogy tevékenységünk a fehérje iparra épül. Farmja­ink, hús- és tojáshibrid-szapo- rító telepeink révén, csak ott­hon, az USA-ban évi 200 mil­lió broiller kérni forgalomba. Mindezt huszonháromezer dolgozóval végezzük. Tevé­kenységünk eredményeként évi forgalmunk meghaladja az, 1,3 milliárd dollárt. — Milyenek a kapcsolataik a szocialista országokkal, ezen belül Magyarországgal? — Mi elégedettek vagyunk. A Szovjetunióval, Lengyelor­szággal még most folynak a tárgyalások, de Jugoszlávia, Románia. Csehszlovákia és Magyarország már régi part­nereink közé tartozik. A ma­gyar kapcsolatokról talán a budapesti kollégánk, Posevitz Vilmos tudna többet monda­ni. — Három éve állunk kap­csolatban a Brand Purinával. Ennek során több intenzív, nagy hatékonyságú takar­mánykeveréket — például Starter malacindító tápot és hizlaló koncentrátuvnokat — vásároltunk, hogy sertéshizla­lásunkat, malacnevelésünket eredményesebbé tegyük. Az ő technológiájuk alapján három- lépcsős sertésakciót szervez­tünk. Ezen az 56—42—21 napos malacleválasztások eredmé­nyeit kísérjük figyelemmel egészen a vágásig. Az eddigi tapasztalatok alapján csak a legjobbakat mondhatom róla. Nemrég pedig szarvasmarha baby-beef hizlalást indítot­tunk. Ez mintegy tíz megyét érint. Az eddig eltelt három év alapján a takarmánykeve­rékekről szerzett ismereteink igen kedvezőek. Részünkről az a fő törekvés, hogy magyar viszonyok közt is tapasztala­tokat szerezzünk a biológiailag kiegyensúlyozott, takarmá­nyokkal elérhető eredmé­nyekről. Győri András az alapárba számítanak, így a háztáji gazdaságok részére az áremelkedés 30 fillér lesz. A tenyészállat-forgalom fokozá­sára ösztönöz a tenyészüszők átlagos háromezer forintos áremelése. A vágósertés min­den kilójáért két forinttal fi­zetnek többet, és további egy forinttal emelik az alapárat (a nagyüzemi felár egyforintos csökkentése mellett). A vágó­juk felvásárlási ára 3 forint­tal lesz több. Mindemellett fi­gyelemreméltó az is, hogy az egész mezőgazdaságban alkal­mazzák a jelenlegi termelőszö­vetkezeti üzemviteli támogatás1 rendszert. Mint említettük, a háztáji gazdaságokban különö sen nagymértékű a szarvas­marha-állomány csökkenése, jóllehet népgazdaságunknak még hosszú ideig szüksége van az itteni lehetőségek teljes ki­használására. Megítélésünk szerint az új intézkedés, a te­nyészállatok vásárlásánál nyúj­tott ötezer forintos kedvez­mény nyolcezer forintra való emelése, a szabad takarmány- forgalmazás, a korszerű kis­üzemi fölszerelések beszerzési lehetőségének javítása feltét­lenül ösztönzően hat majd a háztáji termelés fokozására. Köztudott, hogy az állatte­nyésztés fellendítésének fontos feltétele a tartási technológia korszerűsítése. Azért, hogy a nagyüzemek érdekeltsége job­ban kifejezésre jusson, hogy az eddigieknél jobban ösztö­nözzenek a saját anyagi erők mozgósítására, mind a szarvas- marha-, mind a sertésférőhe­lyek építésének jelenlegi 70 százalékos állami támogatását ötven százalékra mérsékelték Eezek az ár- és pénzügyi in­tézkedések az üzemen belül várhatóan termelési, beruházá­si átcsoportosítással is járnak majd. de előreláthatólag azt az alapvető célt segítik, hogy ked­vezőbbé váljon az ál lattenyész­tés és a növénytermesztés ará­nya, hogy javuljon az állatte­nyésztés — főként a hátrányos helyzetben levő szarvasmarha­tenyésztés jövedelmezősége. Megyénk mezőgazdaságá­ban a negyedik ötéves terv so­rán egyik legfontosabb feladat az állattenyésztés, ezen belül a jelentős termelési hagyomá nyokkal rendelkező szarvas marha-tenyésztés fejlesztése. Az új kormányhatározat min­den bizonnyal segíti, támogat ja ennek a döntő feladatnak mielőbbi, eredményes megva­lósítását. Vörös Márta Havazik. A kilométeróra spirálja nyu­godtan kúszik a száz felé, s a végtelen fehérségben sejteni is alig lehet, merre vezet a sín: csak a zöld lámpák fénye jel­zi, hogy minden rendben van. Mehetünk. — Hamarosan jön a neheze — mondja a vonatvezető, s a távolba kémlel. Mögöttünk há­lókocsi, Moszkvából, Prágából, Varsóból hozzák az utasokat. Előttünk a fehérség, s a szem­be futó hópelyhek. Álmosítóan duruzsol a svéd Diesel-moz­dony. — Kaposmérőben ked­den több mint nyolc órát áll­tunk — folytatja az öreg vas­utas. — Itt, ezen a környéken akadt el egy tehervonat. Nem lehetett menni: délután fél öt­kor értem haza Pestre. Az asz- szonynak csak éppen telefonál­ni tudtam és fordultunk visz- sza. Nemrég múlt négy óra. Kö­rülöttünk a fehérségben is tö­mör a sötétség, s a vonatveze­tőnek, Németh Ignácnak elfo­gyott az első doboz cigarettá­ja. Fél órával éjfél után in­dultak Budapestről, s ahogy megyünk az országhatár felé, egyre sűrűbbek a hóbordák a síneken. És látjuk a keddi küz­delem nyomait is: ezen a szer­da hajnalon a süvítő szélben még veszélyesek a pályáig hú­zódó fél-másfél méteres torla­szok. Aztán Kaposfő és Kiskor­pád között hirtelen fehér hótö­meg húz függönyt az ablak elé. A hóbucka, melyet a szél a sí­nekre rakott, keresztülbukik a motor tetején, s míg ez tart, nem látunk semmit. A kilomé­teróra alig észrevehetően visz- szabillen. Mögöttünk kétezer lóerő forgatja a kerekeket. — Meg kell húzatni a mo­tort — mondja a fiatal moz­donyvezető, Zsidi József —, mert különben bent mara­dunk. Kiskorpádon lassítani kell: az egyenes sín foglalt. Egy mozdony nélküli teherszerel- vényt kerülünk. Kaposvárról 26 perc késéssel indultunk. Jákó—Nagybajomig kettőt le­faragtunk belőle. A menetrend szerint Gyékényesig nincs megállás. — Addig még valamit beho­zunk a késésből — mondja Tejmel Ferenc, a dombóvári fűtőház vezető mérnöke. S sza­vaira a felcsapódó hózápor ke­mény kopogással válaszol. A Diesel pléh orrán mintha gép­puska sorozna, úgy kopog a hó. Ezt is meg lehet szokni. A harmadiknál már észre sem veszi az ember, hogy jön a hó­lavina. Az álmatlanságot is meg le­het szokni? A mérnöktől kérdem: mikor aludt ágyban utoljára? — Mikor is? Azt hiszem pénteken. Igen, pénteken. — Mennyit aludt azóta? A szeme mindig a pályán van. Nem ül le, nehogy el­aludjon. — Talán egy éjszakára va­lót... összesen. Egy órára, A következő lépés a területi munka A megyei művelődési központ a megyei tanács vb. napirendjén kettőre nem érdemes lefeküd­ni. Akkor nehezebb. — Most miért nem alszik? — Meg akartam nézni a pá­lyát. Tegnap délután járt er­re a hókotró. Alig látunk a’ sűrű hóesés- , ben. Keressük a zöld fényeket. — Itt nem lehet tévedni — mondja a mozdonyvezető. — Nem a pénzért. Az életekért... Csurgón megállítják a sze­relvényt. Késünk. Éppen két perccel többet, mint fél órát. Míg állunk, tovább vall a hu­szonnégy éves mozdonyvezető: — Fura dolog, de én ezt nem tudom a pénzért csinálni. En' mindig mozdonyvezető akar­tam lenni. — Nős? — Nem. De nem is tudom, hogyan nősüljek meg. Nem ér­tik meg az embert. Kiszámol­tam: karácsonykor is meg szil­veszterkor is fordában leszek. Gondolja, jó néven venné ezt a család? Indulunk. Aztán Gyékénye­sen ráállunk a másik szerel­vényre, a reggeli gyorsot hoz­zuk vissza, fékpróba, s felbűg a motor. Míg ez megtörténik, teát keresünk a mérnökkel. — Teát? Ilyen korán? — kérdezi vissza, * sínek íözött két vasutas. — Nincs. Nekünk is az este főzték meg, azóta jól kihűlt. A restiben feketekávét mér­nek és rumot. Tea helyett a pesti vfezel indulunk vissza. Jobb oldalon ül a huszonnégy éves mozdonyvezető, bal olda­lon harmincegy évi szolgálatá­val a vonatvezető. Szinte pat­riarchális rend. Háromnegyed órás a késés. Pestig — tgérik — behozzák. A hómezőben vágtató piros paripa nagyon engedelmesnek látszik. A fia­talember nyergeli, s a tapasz­talt öreg segít neki. A hóbor­dákra már ügyet sem vetnek. A vonatvezető előveszi a ciga­rettáját. Aztán meggondolja magát és rágyújtás nélkül vísz- szateszi. A kétezer lóerő egyenletesen tolja a kilométer- órát a száz felé. Kercza Imre Értelmiségi klub Siófokon (Tudósítónktól.) Kedden ülést tartott a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat dél- balatoni elnöksége. Egyebek közt. elhatározták, bogy még ez évben megindítják az értelmiségi klub munkáját a művelődési célokra át­alakított Kálmán Imre-házban. Rendszeresen tartanak klubna­pokat, ankétokat. Az első előadást Kocsis Lajos mérnök, Siófok fő­építésze tartja a jövő héten. Ezt követően dr. Cenner Mihály szín­háztörténész, dr. Karsai Elek tör­ténész, dr. Király József pszicho­lógus előadásaival folytatják majd a programot. A tervek szerint he­lyi előadók is tartanak előadáso­kat. A városi tanács segítségével TIT-bált rendeznek, és számos más rendezvénnyel és intézkedés­sel kívánják összefogni a siófoki értelmiséget, valamint az elmúlt években megfogyatkozott TIT-elő- adóí gárdát. LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN a Latinka Sándor Megyei Mű­velődési Központ munkájá­ról, helyzetéről tanácskozott a megyei tanács vb. Mint ismeretes, egy éve új igaz­gatót neveztek ki. Ezután szervezettebbé vált az intéz­mény munkája — állapítja meg a művelődésügyi osz­tály és az SZMT közös elő­terjesztése, amely részletesen elemzi a megye művelődési központjának tevékenységét. A termelést a népművelés eszközeivel főleg az intézmény keretein belül segítik. A szo­rosabb üzemi kapcsolatokhoz több függetlenített kultúr- munkásra és nemcsak két— három, hanem valamennyi gazdasági vezető pozitív nép­művelési szemléletére is szük­ség volna. Széles körű, sok­rétű feladatokat teljesítenek a szocialita ízlésformálás, a szabad idő hasznos eltöltése területén, a népművelés né­hány Kaposváron új, érdekes formáját is megkeresve. Te­rületi munkájuk viszont nem kielégítő. Ebbén bizonyos ob­jektív körülmények (például gépkocsihiány) valóban gátol­ják tevékenységüket, azonban I ház nem' kapja meg. De sok nincsenek tapasztalatcserék, \ egyéb körülmény, például <*z gyakorlati bemutatók és nem 1 SZMT használatában levő he­hozták létre a megye műve- 1 lyiségek fűtése is a művelő­lődésiház-igazgatóinak taná­csát sem, jóllehet ezt az SZMT elnökségének és a me­gyei tanács vb-nek együttes határozata előírta. Az intézményt az SZMT működteti és három tanácsi szerv támogatja. A működési kiadásokat azonban a műve­lődési központ az SZMT-nek évente visszatéríti. ebre Vonatkozóan TÖBBEN állást foglaltak az ülésen. Kellner Béla hangsú­lyozta: Az intézmény belső rendje helyreállt. Pontos, rendszeres munkát végeznek, de — gazdasági nehézségek­kel birkózva. Az SZMT 374 000 forintos évi támoga­tása igen kevés. Fékezi a tartalmi munkát; az intéz­mény — rendezvényeiben — figyelmét a nagy bevételes szórakoztató műsorokra kény­telen fordítani. A működési kiadások címén kapott csak­nem 300 000 forint ugyanis csak papíron létezik; ezt vég­eredményből a művelődési dési központot terheli. Ezért javasolta egyebek közt, hogy az SZMT mondjon le a mű­ködési költségek visszatérít- tetéséről: a városi tanács céltámogatásán kívül is ad­jon támogatást; a tarthatat­lan gépkocsihiány pótlásáról pedig a megyei tanács és az SZMT közösen gondoskodjon. Sárái Lajos, a minisztéri­um főosztályvezető-helyettese is érintette ezt a kérdést. A közös fenntartású megyei művelődési központok orszá­gosan 1.5 millió forintos költségvetéssel működnek. (A kaposvárié kb. 1,3 millió fo­rint, ha a — visszatérítésre kötelezett — működési kia­dásokat is beszámítjuk.) A napirend anyagát Böhm József vb-elnök foglalta ösz- sze. Hangsúlyozta: a szemé­lyi változások megnyugtató­ak, az intézmény egy év alatt szép eredményeket ért el az együttes határozat vég­rehajtásában. Különösen fi­gyelemreméltó az iparitanuló­iskola támogatása; a vezető agrárszakemberek klubja; a családi és a társadalmi szer­tartások tartalmában, kultú­rál tságában kifejtett munká­juk, valamint a hátrányos helyzetű tanulók segítése. (A fizikai dolgozók gyerekei ré­szére végzett korrepetálás eredményeképpen ugyanis 156 tanuló pótvizsgázhatott sike­resen az ősszel.) Fejlődtek, színvonalasabbak a rendezvé­nyek. A TERÜLETI MUNKA MEGJAVÍTÁSA a fejlődés soron következő lépése le­gyen — mondotta a vb elnö­ke, majd utalt a meglévő anyagi és gépkocsiproblémák megoldásának lehetőségeire. A művelődési központ fejlesz­tésével kapcsolatban nyoma­tékosan kiemelte: »A fej­lesztésre szánt pénz már há­romnegyed éve megvan. Ez igen sürgős. Addig ugyanis a színházi rekonstrukció sem indulhat meg. Feltétlenül tá­mogatásra érdemes Kellner elvtárs javaslata: a fejlesz­tési program elkészítését egy művelődési szakemberekből álló bizottság ellenőr zze. Szem előtt tartva, hogy erre mindössze 5—6 millió áll rendelkezésre.« SOMOGÍI NÉPLAP Csütörtök, 1969, december 1L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents