Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
(Folytatás az 1. oldalról) —, hogy az egyensúlyi helyzet tovább javul, és várható, hogy a korábbi feszültségek to- vábbgyűrűzése csillapul és a 4. ötéves terv első felére megteremthetjük a költségvetés teljes, dinamikus egyensúlyát. A gazdaság további előrehaladásában azonban a döntő szó a vállalatoké — hangsúlyozta a miniszter. — Mindenekelőtt az élőmunka hatékonyságának fokozása szükséges. Jó dolog, hogy a foglalkoztatottság gyors növekedése kedvező politikai, társadalmi közérzetet teremt, biztonság- érzetet ad, de nem lehet szó nélkül hagyni a munkafegyelem tapasztalható lazaságait és a több fontos területen jelentkező munkaerőhiányt. Éppen ezért a jövő évtől növelik a vállalati érdekeltséget a belső munkanélküliség felszámolásában, és más ösztönző intézkedéseket is hoznak a hatékonyság érdekében, A létszám így is előreláthatóan 2 százalékkal növekszik. A jövő évi beruházási terveket ismertette ezután Vályi Péter, elsősorban a nagy beruházásokat. valamint a lakásterveket: több mint 69 ezer lakás kerül tető alá, ebből megközelítőleg 27 ezer (!) állami és szövetkezeti. Jövőre a külkereskedelemben erőteljesebben ösztönzik a szocialista gépimportot, egyszersmind mérsékelik a tőkés országokba irányuló kivitelt, ami a belkereskedelmi ellátásnak is javára válik. Hatósági ármódosítás 1970- ben nem lesz — jelentette be nagy figyelem közepette a pénzügyminiszter —, és a szabad árak változásának hatására csak 1—1.5 százalékos árszintemelkedés várható. A kiosztott nyereségrészesedés átlaga már az idén több sráz forinttal felülmúlta az előző évit, a kategorizálásban azonban végrehajtják a már korábban ismertetett változásokat. Mindazonáltal igen fontos, hogy a személyes jövedelmek ti tényleges teljesítményeken alapuljanak. Fontos életszínvonal-politikai intézkedéseket is bejelentett a miniszter, amelyek 1970. március 1-től esedékesek. 7— ft'O millió forint éves kihatással mintegy 275 ezer dolgozó bérét emelik; közöttük a 3 műszakos intézményekben dolgozó ápolónőkét, takarítónőkét és kisegítő munkásokét, a felső- oktatási intézmények oktatóiét Nagy Józsefné miniszter is felszólalt a tanácskozáson és technikai személyzetéit, a honvédség néhány területén dolgozói tisztekét és tiszthelyettesekét, valamint a rendőrökét. Emelik a kedvezőtlen munkaterületen dolgozó vasutasok, néhány közlekedési vállalat és a fővárosi köztisztasági hivatal gépkocsivezetőinek és karbantartóinak bérét. A nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében ugyancsak március 1-töl kiegészítik az 1600 forintnál kisebb nyugdíjakat, a saját jogú nyugdíjak esetében átlagban havi 60 forinttal, a származékos és egyéb nyugdíjak esetében havi 40 forinttal. Ez az intézkedés több mint egy és negyed millió nyugdíjast és járulékost érint, és összességében 900 millió fo_ rinttal növeli a klötségvetés nvugdíjterheit. A közeljövőben döntenek arról, hogy az intézkedés az ez évben nyugdíjazottakra is kiterjeszthető-e Ugyancsak bejelentette a pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjasok reáljövedelmének állandósítása érdekében 1971-tő) évente 2 százalékkal emelik a nyugdíjakat, a költségvetési szerveknél dolgozók béréhez hasonlóan. A kulturális és egészségügyi fejlesztés terveiről szólván részletesebben foglalkozott a miniszter a kórházi ellátás ja. vitására tett intézkedésekkel és az ezzel kapcsolatos beru házások nehézségeivel. A képviselők a miniszter tömör, sok fontos adatot, tényt felsorakoztató, jelentős intézkedéseket bejelentő és mindvégig a lényegre törő expozéját tetszéssel fogadták. Ezután Inokai János, a terv. és költségvetési bizottság titkára szólt hozzá a költségvetéshez. Elmondotta, milyen alaposan megvitatták az egyes parlamenti bizottságok az állami költségvetés teljes anyagát, és hogy e tárgyalások során milyen behatóan foglalkoztak az állami és a vállalati gazdálkodással. Többek között a beruházásokkal is, amelyeknek nem a száma, vagy a mértéke nem kielégítő, liánom az a gyorsaság és hatékonyság, amellyel belépnek a gazdasági életbe. Pedig vannak már beruházások — mondotta a képviselő —, amelyek az ügyes szervezés jóvoltából igen hamar visszatérítik a befektetéseket. Kitért Inokai János a kereskedelmi ellátás problémáira is. Voltaképpen ezeket a kérdéseket elemezte dr. Prieszol Olga képviselő is. Hangsúlyozta: az emberek bíznak a reformban, de egyes negatív jelenségek olykor a reálisnál nagyobb hangsúlyt kapnak. Az országos átlagadatok megbízhatóak, de nem lehet csodálkozni, ha az olyan rétegek, amelyeknek élete alakluásában ezek az adatok kevéssé tükröződnek, szóvá teszik nehézségeiket. A pénzügyminiszter bejelentései jogosan kelteitek megnyugvást, Többek közölt felszólalt Valter Imre tsz-elnök, Somogy megyei (6. vk.) képviselő is. Valter Imre Somogy megyei képviselő: A mezőgazdaság sajátos problémái Tisztelt országgyűlés! Az 1970. évi költségvetés vitájában olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek egyrészt sajátosan Somogy megyével kapcsolatosak, másrészt általában a mezőgazdaságot érintik. A mezőgazdasági termelés nagyobb hányada Somogy megyében is a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban realizálódik, mivel So. mogy megyében a népesség 47 százaléka a mezőgazdaságból él, ezért nem túlzás azt mondani, hogy szűkebb hazánkban a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok szerepe alapvető fontosságú. Az 1970. évi költségvetés indokolásában megállapítják hogy a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzete 1969-ben kedvezően alakult, s ennek fo_ kozódása várható az 1970. évben is. Ezért 1970-ben a közös gazdaságokban növekvő jövedelemmel számolnak, amelynek hatását mér a költségvetés ösz- szeállításakor is figyelembe vették. Az indokolás megállapítja azt is. hogy a közös gazdaságok mintegy 50 százalékában a tartalékalapok feltöltött- sége olyan mértékű, hogy az időjárás okozta szélsőséges terméskieséseket is képesek kiegyenlíteni. Ezek szerint a közös gazdaságok helyzete általában megnyugtató. Mindamellett beszélni kell néhány nyugtalanító körülményről is. Tisztelt országgyűlés! Közismert tény, hogy az őszi időjárás az átlagosnál jobban kedvezett a mezőgazdasági munkáknak. A hosszú és nem túl csapadékos ősz mind a betakarítást, mind a vetést és az őszi mélyszántás munkáját is elősegítette. Ennek ellenére megyénk területén az utóbbi években megszokottnál most rosszabb a helyzet. A kukorica egy része szedetien maradt. Az őszi mélyszántást sok helyütt nem tudták elvégezni, s olyan gazdaság is akad, amely a tervezett vetést sem fejezte be. Aligha lehet ezt a jelenséget véletlennek tekinteni vagy elintézni azzal, hogy ezekben a gazdaságokban a vezetés színvonala, a munkaszervezés nem kielégítő, jóllehet helyenként ilyen okok is vannak. Az ob- jektív> üzemeken kívüli okok közül ' elsőként említem a számszerűen mérhetőt. Somogy megye közös gazdaságainak állóeszköz ellátottsága, gépi felszerelése a megyék között sorrendben az utolsó előtti helyen áll. Ez azt jelenti, hogy a megye e tekintetben az átlagosnál több figyelemre szorul. Ha elfogadjuk azt, hogy ma a mezőgazdasági nagyüzemben az elvégezhető munka mennyisége és a munkavégzés időtartama nagyobb mértékben a gépesítettségtől, kisebb mértékben a kézi munkaerő meny. nyiségétől és összetételétől függ, akkor ezt a rangsorolást komolyan kell vennünk. Miért jött létre ilyen helyzet — annak ellenére, hogy megyénk alapvetően mezőgazdasági jellegű terület, ahol a népesség fele a mezőgazdaságból él? A gépesítettség foka nem ennek ellenére, hanem éppen ezért alacsony színvonalú. A mezőgazdaságból élők viszonylag magas száma ugyanis a kezdeti években nem kényszert tette a közös gazdaságokat az erejüket gyakran meghaladó fokozott gépesítésre. Másutt, ahol a rendkívül kevés munkaerő ezt már az első években kikényszerítette, saját erejüket messze meghaladó mértékben vásároltak gépeket, és hozzá kénytelenek voltak bizonyos javítási szolgálatot is létrehozni. Ez volt a szerencséjük, mert akkor még bőven volt hitel, azután pedig »-jött-" a hitelek elengedése. Ezekben a gazdaságokban ma már lényegében csak a gépek pótlásáról, kisebb mértékű kiegészítéséről kell gondoskodni. Mr a helyzet azonban a több munkaerővel rendelkező gazdaságokban? Az évek folyamán itt is jelentős változások következtek be a tagok összetételében. A belépéskor is magas életkorú, de akkor még zömmel munkaképes munkaerő megöregedett, nyugdíjba ment. A fiatalok bentmaradá- sa és visszaáramlása a lsz-be kétségtelenül megindult, de az előbbinél kisebb mértékben, és ami ennél fontosabb: egészen más összetételben, más igényekkel. A tsz-ben maradó vagy oda visezajövö fiatalok többsége csak a gépesített munkafolyamatokban kíván részt venni, vagy szakképzettségénél fogva éppen azért és akkor lép be, amikor ilyen lehetőség szántára adódik. Ha tehát a munkaerőhelyzetben Somogy megye és más megyék között volt különbség, ez a különbség a fiatalok szükségszerű visszaáramlásával egyre csökken. A gépesítettségben való lemaradás ténye viszont fennáll. Minél hosszabb ideig tart ez az állapot, annál nagyobb károk keletkeznek a termelésben, annál lassúbb a fiatalok visszaáramlása. Ez a folyamat csökkenti a szövetkeze, tek jövedelmét, amely viszont éppen a gépesítés fokozásához szükséges pénzeszközök létrehozását teszi lehetetlenné. Tehát tenni kell valamit, mégpedig minél hamarabb, annál jobb. Kérdés: képesek-e a gazdaságok e probléhiával önállóan megbirkózni? Képesek-e gyors ütemben gépesíteni az eddig kézi munkára alapozott munkafolyamatokat? A válasz: nem képesek. De ennek indoklását érdemes tovább is folytatni. Milyen feltételek hiányoznak? , 1. Nem rendelkeznek erre a célra felhalmozott alapokkal. A gazdaságok zöme amortizációs alapját évente felhasználja a legszükségesebb pótlások, ra egyrészt, másrészt az államilag erősebben dotált építési beruházásokra. 2. Nincs olyan gyakorlat, hogy a szövetkezetek a jövedelmükből későbbi beruházásokra pénzt halmoznának fel, mert erre a jövedelem nem elég nagy, de amit mégis elvonnak, azt a mindig feszített fejlesztési igény évente felszívja. 3. Feltételezhető, hogy a napokban nyilvánosságra került kormányhatározat — az állatfelvásárlási árak emeléséről — lehetővé teszi a jövőben erre a célra nagyobb összegek fel- használásét TT azonban a kér- d' .....zsebben elemezzük, nyilvánvaló lesz, hogy a szarvas martra, és sertésfelvásárlási árak növelése nem jelent abszolút Összegű jövedelem növekedést a mezőgazdaságban a más irányú elvonások miatt (beruházási kedvezmény csökkenése, takarmányárak stb.). Ez az árrendezés, célját illetően is csupán a fejlesztés irányát orientálja, arra ösztönöz, hogy a gazdaságok a szarvasmarhára és a sertésre koncentrálják rendelkezésre álló erőiket. Ebből viszont több következmény adódik. Például: az árrendezés következtében azok a gazdaságok kerülnek előnyös helyzetbe, ahol az állomány mennyiségi fejlesztésének 'beruházási, technológiai feltételei már adottak, vagyis a férőhelyek, berendezések már rendelkezésre állanak. Ahol azonban az ilyen beruházások megvalósítása éppen az árváltozások hatására, kerül napirendre, ott a fejlesztésre fordítható eszközöket éppen ez fogja legkötni, a jövőbeni nagyobb haszon reményében. Te hát, elmarad a közvetlenül szükséges gépi beruházás. De van a gépesítés gyors megvalósításának közvetlen akadálya is: a jelenlegi árak mellett, a kézi munkának géppel yaló helyettesítése az üzem költségeinek csökkenését nem eredményezi. Ellenkezőleg, figyelembe véve a gépekkel járó évente emelkedő tendenciájú járulékos községeket, egyenesen költségnövekedéssel keli számolni'. Ez a probléma növekszik a gépjavítási kedvezmény megszüntetése miatt is, hiszen ez a gazdaságok jelentős részét a jövőben saját javítóműhely, szakgárda létrehozására kényszeríti. Mindezt figyelembe véve, a jelenleg alacsony állóeszköz ellátottsígú szövetkezetek körül a kör bezárul. Az üzem pontjából alapvető fontosságú, saját erejéből nem tud kitömi nélkülözhetetlen gépek megvá- abból a keretből, amit salát sárlására adják, valóban szükségletei és gazdasági ősz önzők határodnak meg. Tiszteit országgyűlés' Tudjuk, ncgy az állami költségvetés lehetőségei korlátozottak, tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak adható dotáció, ártámogatás, fejlesztési hitelek nagysága sem növelhető tetszés szerint. Van azonban olyan igény, amely jogos lehet és kielégíthető is talán. Ez az igény pedig a rendelkezésre álló kereteknek az eddiginél körültekintőbb, differenciáltabb elosztását sürgeti. A közép- és hosszú lejáratú hitelek folyósítására gondolok. A jelenlegi körülmények között még nem feltétlenül üdvözítő az az egyébként helyes közgazdasági gyakorlat, hogy a hitelt annak adják, aki annak leggyorsabb visszafizetésére tesz ígéretet. Ennek a gyakorlatban olyan következménye van. hogy a hosszú lejáratú hitelből közép-, a középlejáratú hitelből már-már rövid lejáratú hitel lesz. A gazdaságok kényszerhelyzetükben egymásra licitálnak az ígéretekben. A következmény: a két-há- rom éves lejáratra adott hitelek miatt — amelyek természetesen csak hosszabb idő alatt térülnek meg valójában — ezek a »merész« gazdaságok súlyos pénzügyi problémákkal kerülnek szembe. Mások viszont, akik nem mertek ekkorát ígérni, a legszükségesebb, létkérdésberuházásokat sem tudják megvalósítani hitel hiányában. Vagyis: amíö az előbbi gazdaságokban csak a fejlesztés üteme lett volna lassúbb, ha nem kapnak hitelt, s most pénzügyi helyzetük is kiegyensúlyozott lenne — addig a többi gazdaságnak alapvető szükséglete maradt kielégítetlenül. ' Mi lehet tehát az igény, a hitelek jövőbeni elosztását, folyósítását illetően? A fejlesztés orientálására, a hatékonyság növelésére ösztönző alapvető állami hozzájárulás legyen a volumenében is nagyobb árkiegészítés és ártámogatás. Az egyébként szűkebbre szabott hitel viszont legyen hosszú lejáratú, és a termelés szemszoruló gazdasagoknak. Azt gondolom, az állam számára, a népgazdaság számára ez az olcsóbb megoldás. Még valamit a hosszabb lejáratú hitelek igényével kap-* esolatosan: a mezőgazdaságban minden termelési célkitűzés a feltételek egész sorát igényli. Ha a népgazdaság ak jelenleg az eddiginél több sertéshúsra, több hízottmarhára van szüksége, akkor e szükséglet kielégítése komplex feladat. Több állathoz több takarmány, több takarmányhoz több növénytermesztési munka, több gép, erőgép, talajművelő, betakarító és szállítógép szükséges. De — ha mindez megvan — akkor a megtermelt több terméket még tárolni is kell, és a tároláshoz szárítani is kell. Mindezen tényezők együttes eredménye az elegendő mennyiségű sertéshús és hízottmarha. Említettem a tárolóhely. a raktár és a termény- és takarmány-szárítás problémáját. Ismét Somogy megyére hivatkozom, mert ez megyénk másik megoldatlan problémája. Ebben az évijen sok gazdaság kiváló eredményt ért el a kukoricatermesztésben. Termésátlagaink messze az eddigiek fölött járnak. Siralmas a már említett szedetlen kukoricatáblák látványa, meg siralmasabb a betakarított kukorica — tárolóhely hiányában az ég alatt. Ehhez a terméshez nincsen tárolóhely. Sem a gazdaságokban, sem a gabonaforgatmi vállalatnál. A tárolóhelyekkel szorosan ösz- szefügg a szárítóüzemek problémája is. Rohamosan terjed a kukorica szemesen történő betakarítása, ami csak megfelelő szárítókapacitás létnsnozása esetén lehet hatékony. Mind a tárolás, mind a szárítás erősen beruházás igényes, és nem látványosan megtérülő. De szükséges, nélkülözhetetlen. Ismét csak a hosszú lejáratú hitelek-erre a célra való koncentrálását igényelhetem. nemcsak a kívánt termelési növekedés érdekébén, de pusztán a jelenleg megtermelt termékek megóvása érdekében is. Ä háztáji gazdaságok kérdése Az elmondottak mellett más jellegű problémának látszik a háztáji gazdaságok, a háztáji állatállomány fejlesztésének kérdése. Olyasmiről beszélek, ami az utóbbi időben sokat és sok helyen van napirenden — jelezvén, hogy fontos népgazdasági érdekről van szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy e probléma csak látszólag más jellegű a fentebb elmondottakénál. Az a felfogás ugyanis, amely szerint a közöst és háztáji gazdaságot komplex egységnek kell tekinteni — a termeléshez szükséges gépek és felszerelések tekintetében reális tartalmat takar. A gazdaságok területének mintegy 10 százaléka háztáji terület, ehhez hozzászámítva a háztájiba kerülő takarmányokat, azt lehet mondani, hogy a szántóterület mintegy 20 százalékán a háztáji számára termelünk. Ezt a területet pedig ugyanazokkal a gépekkel, felszerelésekkel kell megmunkál ni, mint a közösségit. A háztáji kukoricatermelés az üzem szempontjából csak abban különbözik a közös kukoricáétól, hogy a szedésre nem kell a tagokat külön munkába szólítani. Sajnos azonban ez a munka- szervezés a gépek kihasználása szempontjából éppen nem előny, hanem hátrány. A szervezetlen, kézi betakarítás ugyanis az egyébként is szűkös szállítókapacitást kétszei olyan hosszú ideig köti le. mint az ugyanazon nagyságú közös terület, ahol a pontos szervezés érvényesül. Ha tehát a termelés feltételei hiányosak, nincs elegendő gép a közös gazdaságban, ez szükségszerűen a háztáji problémája is. Az a követelmény tehát, hogy a tsz-elnökök a háztájit a közössel egyenlő mértékben szívügyüknek tekintsék, nem is annyira jószívűség vagy szemlélet kérdése, hanem nagyon is anyagi kérdés. A szövetkezet vezetői a közös gazdaság fejlődéséért, az elért munkadíjazási szint tartásáért és szüntelen fejlesztéséért felelősek, maga a tagság is elsősorban ezt kéri számon minden zárszámadáskor. Ha tehát a termeléshez rendelkezésre álló eszközök szűkösségé miatt a szövetkezet vezető a közöst először szolgálják k és csak a maradék jut a háztájiba. ezen nem nagyon lehe csodálkozni, de változtatni sen lényegesen. Meg kell állapíta ni azt, hogy a háztáji és a kö zös általában elfogadót együttélése és egymásra ha tása melleit, jelenleg adottal az eltérő érdekek miatti állan dó ellentétek. A megoldást itt is csak feltételek javítása, a rendel kezésre álló gépek és felszere lesek sokasítása hozhatja meg Gondolkodni kellene telié azon, hogy a hozott kormány határozaton túlmenően amely a háztáji fejlesztését a árakon keresztül igyekszik éle mozdítani — milyen gyakoris ti intézkedéseket lehetne mé hozni. Elsősorban annak érdé kében, hogy a közös és a ház táji gazdaság ténylegese komplex egységgé váljék. Nem sokkal ezután köve kezett szólásra Nagy Józsefr könnyűipari miniszter. » » * Ugyancsak nagy érdeklődé sei hallgatták a képviselő Bondor József építésügyi < városfejlesztési miniszter fe szólalását. aki az építőipar n< kézségeiről és feladatairól b< szélt A további felszólalások i expozén túlmenően főleg a k mmisztsri felszólalás gondola köréhez kapcsolódtak. Az országgyűlés ma folytat mimikáját SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök. 1369. december tL
