Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
KISZ küldöttértekezlet Kaposváron Tegnap reggel a Kilián György Ifjúsági és Üttorőház nagytermében több mint hétezer kaposvári ifjúkommunista nevében százegy küldött és harminc meghívott részvételével kezdődött meg a kaposvári városi KISZ-bizottság vezetőségválasztó küldöttértekezlete. Horváth András, a városi KISZ-bizottság munkatársa köszöntötte a megjelenteket. A vörös drapériával borított asztal mögött ott ültek a megye és a város vezetői, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, Szikszói László, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Stier Sándor, a megyei KISZ-bizottság első titkára, a város üzemeinek, intézményeinek, iskoláinak KISZ- vezetői. Ezután került sor a KISZ-bizottság beszámolójára, amelyet Balázs Nándor, a városi KISZ-bizottság titkára terjesztett a küldöttértekezlet elé. Balázs Nándor bevezetőjében utalt az 1967-es városi küldöttértekezletre, majd a mostani értekezlet munkajellegét liangsúlyozva a város alap- szervezeteinek és a KISZ-bi- zottságnak két és fél éves munkáját elemezte. Az eredményeknek nem csak élvezői... — örömmel és büszkeséggel szólhatok arról, hogy az elmúlt két és fél év alatt a város fiataljai mindenütt ott voltak, ahol helytállásról, öntudatról, politikai, meggyőződésről kellett tanúbizonyságot tenni. Gondoljunk csak a vízprogram és a városfejlesztési feladatok megvalósítására vagy a forró hangulatú ifjúsági találkozókra, táborozásokra, vietnami műszakokra. KISZ-tagjaink nemcsak élvezői voltak az elért eredményeknek, hanem létrehozói is. Ügy érzem, va- lamenyiünk nevében fogalmazok akkor, amikor bizottságunk nevében eredményekben és élményekben gazdag két és fél évről adok számot. — Nevelési céljaink elérését jól segítették a nagy esemény- sorozat rendezvényei, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplése, a KMP, a KIMSZ és a Lenini Komszomol megalakulásának félévszázados jubileumára rendezett ünnepségek, megemlékezések. Tovább erősödött a forradalmi hagyományok tisztelete és sze- retete. Ezután a honvédelmi neveléssel, az Ifjú Gárda helyzetével, a KISZ tömegszervezeti jellegének erősödésével foglalkozott. Hangsúlyozta a KISZ- taggá nevelés fontosságát, majd az alapszervezetek önállóságában fellelhető hiányosságokról szólott. Eszköz a nevelés szolgálatában — Az elfhűlt években — folytatta — szemre is tetszetős, az érzelmekre is ható ünnepségeket rendeztünk, és sok bírálatot kaptunk, hogy mind- ezek városi jellegű akciók voltaié, így nem fejlődhet az alapszervezetek kezdeményezőkészsége és önállósága. Valóban, mi is éreztük, hogy ezek miatt háttérbe szorult az alapszervezetek belső életével való fbglalkozás, de változatlanul az a véleményünk, hogy a tömeges rendezvények csak szervezetileg erős alapszervezetekre épülhetnek. Nem akarjuk megnyirbálni az alapszervezetek önállóságát, támogatjuk az egyéni kezdeményezéseket, mint amilyeneket a Híradás- technikai Vállalat és a Villamossági Gyár KISZ-fiataljai valósítottak meg, de csak akkor, ha egy-egy rendezvény nem cél, hanem eszköz a nevelés szolgálatában. Kaposváron hétezerötszázkét KISZ-tag van, közöttük a leg- öntudatosabb és a legerősebb ifjúsági réteg az ifjúmunkásoké. Amikor az egyes ifjúsági rétegek munkáját vizsgáljuk, róluk kell először szólni. Az a véleményünk, hogy 1967 óta nagyot léptünk előre, főleg a szervezettség tekintetében, s helyzetünk megismerésében, amelyet a városi ifjúmunkás parlamentnek köszönhetünk. Örömmel vettük tudomásul a gazdasági vezetők véleményét, akik elmondották, hogv aZ üzemek KISZ-esei magukénak érzik munkahelyüket, helytállnak és hallatják hangjukat, ha szervezési vagy fegyelmi hiá- n,yosságokról van szó. Balázs Nándor ezután a város szakmunkásképző és középiskoláiban folyó KISZ- munkáról szólott. Beszélt a felsőoktatási intézmények KISZ- eseiröl, a hivatalokban, intézményekben dolgozó ifjúkom- munisták munkájáról, az egészségügy KISZ-tagjairól és végül az »utánpótlásról« — a kisdobosokról és az úttörőkről. Ismertette a vezetőségválasztások előkészítésének munkáját, a szövetség érdekvédelmi feladatait, és-felhívta a figyelmet arra, hogy a KISZ-tagok továbbra is vállaljanak aktívan szerepet a társadalmi-politikai életben. — Meggyőződésünk — mondta befejezésül Balázs Ná'dor —, hogy a párt, a város kommunistáinak útmutatásával, a megyei KISZ-bizottság irányításával az alapszervezetek a jövőben is készen állnak az előttünk álló nagyszerű feladatok megvalósítására. A városi KISZ-bizottság titkárának beszámolója után Miliőn László, a pénzügyi ellenőrző bizottság titkára lépett a mikrofonhoz, s adott számot a bizottság tevékenységéről. A két beszámolóról kezdett vitában húszon öt felszólalási kérelem került Horváth András elé, aki először Völgyi Lászlónak adta meg a szót. A Híradástechnikai Gyár KISZ- titkára arról a munkáról beszélt, amelyet az egyre növekvő üzemben az egyre növekvő KISZ- íagság végez, és saját tapasztalatai alapján felhívta a figyelmet az eszmei-politikai nevelőmunka javításának fontosságára. A következő felszólaló Vis- nyei Zoltánná volt, aki KISZ-esek és az úttörők közötti kapcsolatok szorosabbá fűzéséről beszélt, majd a bala- tonfenyvesi tábor és az új Ifjúsági és Üttörőház 1971-ig történő felépülését szorgalmazta. Beszéde után dobpergés és harsonaszó kíséretében úttörők köszöntötték a küldöttértekezlet valamennyi részvevőjét, s virágokkal kedveskedtek az elnökség tagjainak. Délután folytatta munkáját a küldöttértekezlet. Összesen tizenhármán kaptak szót, köztük Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára is, majd az új városi bizottság és végrehajtó bizottság, valamint a pénzügyi ellenőrző bizottság megválasztására került sor. A küldöttértekezlet harminckilenc tagú városi bizottságot, és a bizottság kilenc tagú végrehajtó bizottságot választott meg A városi KISZ-bizottság titkára Balázs Nándor lett A küldöttgyűlés Horváth András zárszavával és az In- ternacionálé eléneklésével fejeződött be. Közös tanácsok a fonyódi járásban Az államigazgatás korszerűsítése és demokratizmusának továbbfejlesztése már négy é Jt rendszeresen napirenden szereplő téma a fonyódi járásban. Itt kezdték először a közös községi tanács kialakítását, ami a termelőszövetkezetek egyesítése után már nem i> látszott olyan lehetetlen és megoldhatatlan feladatnak, mint amilyennek máshol a megyében vélték. A balatonszentgyörgyi közös tanács munkája, eredményei, a hozzá tartozó kisközségek egyöntetű igenlése nagyban elősegítette a járás közigazgatásának további korszerűsítését. Ma már a harminc községből tizenhét közös tanácsú, és a jövő évben is sor kerül néhány »kézfogóra". Az első közös községi tanács megválasztása óta négy év telt el, ez évben július elsején alakítottak utoljára. Volt tehát tapasztalat és »mankó« a további szervezéshez bőven, és a járási tanács vb napirendjére is tűzte ezt a témát. A tanácsok szervezeti életéről szólva a jelentés és a hozzászólók is megállapították, hogy a tanácstagok fokozottabban érzik a község fejlesztésében vállalt felelősségüket, számon kérik a végrehajtó bizottság vezetőitől a határozatok állását. Addig azonban, amíg a tanácstagok ilyen aktivitásról és határozottságról tesznek tanúbizonyságot, a végrehajtó bizottságok vezetőinél jócskán akadnak javítani valók. Nehezen megy a munka irányítása és szervezése, szakmai, általános műveltségi és politikai színvonaluk alig-alig emelkedett az elmúlt évek során. Az apparátusról viszont már több jót lehet elmondani. Az ügyfelekkel kapcsolatos magatartásuk alaposan megváltozott, szinte nincs is a járásban olyan panaszos, aki a községi tanácson neheztel valakire, és ezért a járási tanácshoz jönne orvoslásért. Az ügyintézés színvonala annyit javult, hogv az elsőfokú határozatok kilencvenkilenc százalékát érdemben és időben intézik el.' Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tanácsok épülete többségében korszerűtlen, dűlede- ' ző, az irodák berendezése és gépesítettsége egyáltalán nem mondható jónak, akkor végeredményben azt a következtetést lehet levonni, hogy a jelenlegi körülményekhez képest a közös tanácsok megfelelő minőségű munkát végeznek. A járási végrehajtó bizottság fontos feladatként szabta meg a közös tanácsok munkájának segítését és ellenőrzését, ügyrendi határozatokat hozott, és megállapította, hogy a kisközségek alapellátottsága és fejlesztése érdekében a járásnak tervet kell készítenie a negyedik ötéves tervre. I szocialista menedzser A számítások szerint Magyarországon mintegy 150 ezer- főre tehető a különböző szintű vezető pozícióban dolgozók száma. Ez tehát az a parancsnoki kar, amelynek döntéseitől számottevő mértékben függ a gazdasági fejlődés üteme. Ha szigorúan vesszük, vezető mindenki, aki az emberek és a termelési eszközök bizonyos csoportosításával végeztet el bizonyos feladatot. Néhány évvel ezelőtt e lap hasábjain még arról értekeztünk, hogy a vezetés szakma-e? És hogy mi a vezetési tudásanyag tartalma, szükség van-e a vezetők rendszeres továbbképzésére stb. Azóta a vezetés- tudomány Magyarországon polgárjogot nyert, amit a vezetőképzés intézményes rendszerének gy-ors fejlődése is bizonyít. Most inkább arról folyik a vita: milyen követelményrendszer állítható a vezetők elé, s milyen a szocialista menedzser? Nos, a válasz nem egyszerű, hiszen a követelmények nem választhatók el attól a gazdasági környezettől, amelyben a gazdasági egységek tevékenykednek. Például, leegyszerűsítve a helyzetet — a gazdaságirányítás direkt rendszerében a tulajdonos (ti. az állami tulajdon képviselői) mindenekelőtt a tervutasítások teljesítését és túlteljesítését várta el a vezetőktől és a vezetőket is lényegében ennek alapján értékelték. Bonyolultabbak az elvárások a gazdaságirányítás új rendszerében, ahol nem a tervutasítások végrehajtása, hanem a gazdasági egység komplex, sokoldalú gazdasági fejlődése alapján minősítik a vezetőket. Rövid távon a vállalat által elért nyereség fejezi ki leghívebben ezt a komplexitást (feltéve, hogy a nyereség alkalmas a vezetői döntések következményeinek egyértelmű kifejezésére.) Hosszú távon a tulajdonos szabta követelmények még bonyolultabbak, hiszen szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy a vezető mit tett, illetve mit tesz a rábízott gazdasági egység fejlesztése érdekében. A gazdasági döntések eredménye — rövid és hosszú távon egyaránt — nem kizárólag a vezetőtől függ. A gazdasági élet világa tele van kisebb-nagyobb bizonytalansággal. Ezért a döntéshez kapcsolódó időtávlat, továbbá a termékpiac jellege a bizonytalanság fokát is befolyásolja. Nyilvánvaló: minél hosszabb távra készít a vezető terveket, minél messzebb gyűrűző következményei vannak a ma hozott döntéseknek, annál nagyobb a bizonytalanság foka. Ez utóbbi azonban aszerint is változik, hogy viszonylag stabil termékpiaccal rendelkező vállalatról van-e szó (pl. acélmű), vagy a keresleti struktúra gyors változásainak kitett termékpiacról (pl. ruházati és más divatcikkeket gyártó iparok). A bizonytalanság foka abban is különbözik, hogy a vezető teljesen új termelési eljárást vagy terméket kíván-e bevezetni, vágy úgynevezett követő üzletpolitikát folytat, azaz átvesz máshol már jól bevált eljárást vagy terméket. A lényeg tehát a kockázat- vállalás mértéke, és jó vezető a vállalat erőforrásait, különleges képességeit, adottságait optimálisan összehangolja a kínálkozó lehetőségekkel és a reálisan vállalható kockázatviselési szinttel. Ilyen értelemben beszélünk vérbeli,vállalkozó gazdasági vezetőről. Nem hivatásos vezető az, aki csak ,bizonyosra’ megy, aki akkor és abban mer dönteni, ha minden információ a rendelkezésére áll. A mai világban ez utópia. Mégis akadnak vezetők, akik erre várnak, és ezért későn — vagy egyáltalán nem — döntenek. Ilyenkor a tulajdonos — tehát a szocialista állam — joggal kérheti számon az elmaradt hasznot. A gazdasági vezetővel szemben támasztott fontos követelmény tehát a vállalkozás dinamikus fejlődésének, verseny- és piacképességének biztosítása és előkészítése. »Hatásos vezetőnek lenni annyi, mint magas hatékonyságú gazdasági tevékenységet biztosítani" — mondotta a legutóbbi vezetéstudományi konferencia egyik résztvevője. Ügy vélem, fején találta a szöget. A vállalati kollektíva és a társadalom egyaránt azt várja a vezetőktől, hogy a rájuk bízott társadalmi erőforrásokat a lehető legnagyobb hatékonysággal működtessék. Ez a kérdés gazdasági vetü- lete. A gazdasági követelményeket a különböző társadalmi rendszerek eltérő módon befolyásolják. Amíg a tőkés vállalat menedzsereitől mindenekelőtt a részvényosztalékok maximálását várják és a hatékonyság úgyszólván minden tevékenységük egyetlen kritériuma, addig a szocialista társadalomban a vezetők az állami tulajdonos megbízottaiként széles körű társadalmi felelősséget is vállalnak. Ennek a felelősségvállalásnak része a jó munkahelyi légkör kialakítása is; de része az.is, hogy a vezető (fejlesztési terveiben és döntéseiben) figyelembe vegye a szociálpolitikai feladatokat is, Van-c joga egy vezetőnek például arra. hogv munkásainak 5—10 vagy 15 százalékát elbocsássa? Kétségtelen, ehhez minden törvényes lehetőség a rendelkezésére áll. (A tőkés menedzserek például a termelés csökkenése esetében nem riadnak vissza ettől a lépéstől.) A szocialista menedzsernek azonban olyan tervszerű fejlesztési politikát kell kialakítania, amely biztosítja a vállalat életképességét, és így munkaalkalmat is teremt dolgozói számára. Szeretném azonban aláhúzni, hogy a hatékonyság tartós csökkenése vagy alacsony színvonala nem magyarázható és védhető szociális »megfontolásokkal«. A jó vezető mind > nekelőtt színvonalas, a vállalati kollektíva által is támogatott gazdasági munkával veti meg a szociális célok megvalósításának alapját. A távolról sem a teljesség igényével megrajzolt kép kiegészítőjeként még csak egyetlen kérdést. A tőkés menedzser számára az üzlei játék- szabályok keretein belül mindén eszköz alkalmazását szentesíti a cél, a profit: így a fogyasztó rafinált megkárosításától a megvesztegetésen át az ipari kémkedésig minden eszköz a rendelkezésére áll. A szocialista menedzser olyan politikai rendszer meghatározta közegben él. amelyben döntéseivel és üzleti akcióival „Irány Prága!' Hat szocialista ország versenye Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulója és a Le- nin-cen lenár ium ünnepségeinek keretében »Irány Prága!« elnevezéssel megrendezik a szocialista országok védelmi és technikai versenyét. Ennek a versenynek az előkészítése érdekében tegnap Karlovy Varyban megkezdődött Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia védelmi szervezetei képviselőinek háromnapos tanácskozása. Az »Irány Prága!«-verseny megismerteti majd az ifjúsággal többek között a felszabadulás időszakának harci viszonyait is. nem sértheti meg az állami és a társadalmi érdekeket. Az ilyen sérelmeket az állam megtorolja — például bíróságok révén —, még akkor is, ha a vállalat nyereségé számottevően emelkedett.. Bizonyos, hogy a kib takozó új gazdaság irányi tárj rendszer számos új vonássá’ gazdagítja majd a vezetés tartalmát, jellegét, és ezzel összefüggésben markánsabban rajzolódnak ki a szorin’ista vezető jellemző vonás«’ i«.. f. G.v. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. december 10. El