Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

VITA Nélkülözhetetlen a közgazdasági elemzés A termsiőszövettezeiek szak­ember problémájával kapcso­latos észrevételek többségében a szakemberellátás nehézségei­vel, e kérdés megoldásának szükségességével foglalkoztak. Kevés szó esett a közgazdasági szemlélet hiányosságairól, a számviteli, pénzügyi nehézsé. gekről, melyeket pedig a je­lenlegi gazdasági viszonyok között hasonlóan fontosnak kell értékelni. Sokszor hangoztatjuk, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerben az önálló vállalatsze­rű gazdálkodás során a ter­melőszövetkezetek tevékeny­sége növekszik, a műszaki fej­lesztés meggyorsul, de csak akkor, ha az elhatározásokat megalapozott döntés előzi meg! Ezek a döntések pedig csak akikor eredményesek, ha meg­bízható Ismeretanyagra tá­maszkodnak. Gondolok itt el­sősorban a ma már nélkülöz­hetetlen külső és belső infor­mációszerzés szükségességére. Véleményem szerint a terme­lőszövetkezetekben vezető be­osztásban dolgozó szakemberek napi feladatok végzésében nem nélkülözhetik azokat a köz- gazdasági ismereteket, melyek meghatározzák a termelés és értékesítés irányait, nem nél­külözhetik a termelés folyama­tos figyelését, a jövedelmező­ség folyamatos vizsgálatát. Igen kevés olyan termelő­szövetkezet van a megyében, ahol üzemgazdász segíti a szakvezetők munkáját. Éppen ezért szövetkezeteink többségé, ben a közgazdasági munkát leszűkítik, sőt gyakran azono­sítják a számviteli munkával. Feltétlenül helyes és szüksé­ges, hogy a termelőszövetkezet főkönyvelője elsődleges felada­tának tekintse a közgazdasági munka szélesítését, de ugyan­akkor helytelen, ha a szövetke. zetben más szakembert nem érdekelnek, vagy csak másod­lagosan érdekelnek a közgaz­dasági problémák (piac, ár, fejlesztés, támogatás, hite), adózás stb.). Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy oktatási intézményeink — a régebbi években különösen — nem fordítottak megfelelő figyelmet ezekre a kérdésekre. Igaz, hogy a gazdaságirányítási reform kezdetével különböző oktatá­sokkal, könyvekkel, folyóira. tokkal sokszor felhívták erne a termelőszövetkezeti szakembe. rek figyelmét, de véleményem szerint mindez nem vojt olyan hatékony, mint amit az új kö- rölményék megkívántak volna. Feltétlenül nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítani a ter­melési szakemberek módszeres, rendszeres és folyamatos köz- gazdasági továbbképzésére, ugyanakkor igen lényeges, hogy megfelelő ismeretanyag­ra tegyenek szert a termelőszö­vetkezeti főkönyvelők is. Ne­kik igen jelentős feladatuk van az üzemi döntések helyes 'rányha való terelésében. A tsz-fökönyvelők többsége fel­sőfokú főiskolai vagy egyetemi végzettség nélkül látja el a A TIT művészeti választmányának plenáris ülése Hódmezővásárhelyen AZ ALFÖLD EGYIK LEG­JELENTŐSEBB VAROSA, az ötvennégyezer lakosú Hódme­zővásárhely kérte a TIT , ez évi országos művészeti vá­lasztmánya plenáris ülésének megrendezés! jogát. Ha ezt az igyekezetei is besoroljuk a város egyéb törekvései kö­zé, amelyekkel háromnapos ottlétem alatt találkozhat­tam, megismerkedhettem, ér­zem a plenáris ülés különös fontosságát — Hódmezővásár­helyen. A hagyománytisztelő város reprezentálni szeretné jelenét. Arra pedig csak ez a szó illik: fejlődés. Az ülés programját is úgy állították össze, hogy a városba érkezett ismeretterjesztőknek módjuk legyen meggyőződni erről. Természetesen a gondokat sem hallgatták el. Érdemi tanácskozás, vita volt ez az ülés a múló napok egyre sürgetőbb óráiban. Ezért értékelve a TXT országos mű­vészeti választmányának há­romnapos plenáris ülését meg­áll api thatjuk: valami elkezdő­dött a művészeti ismeretter­jesztés megújhodásában. Miről volt szó? Vitányi Iván felszólalása indította el a gondolatárada­tot, melynek mindenkori jel­lemzője az őszinteség, a vita hevében született érzelmi oda­adás volt. Vitányi rögtönzött mondanivalója a vitában, il­letve a válaszadásban kereke­dett ki: A művészetszocioló­giái vizsgálatok — ha rend­szeresen folynának — lehető­vé tennék az azonnali reagá­lást az új jelenségekre. A budapesti beat-klubokat hozta föl példának arra, hogy ezeket az összejöveteleket népművelési célzattal is ki le­hetne — és kellene — hasz­nálni. De mire fölfedezzük az efféle klubokban rejlő nevelé­si lehetőségeket., addigra le­het. hogy már nem is lesz klub, hanem valami egészen más forma születik... Vitányi Iván ebben a fel­szólalásában foglalkozott még a képzőművészeti ízlésszinttél is. “A lakosság beteg gyereke a képzőművészeti ízlés« — ál­lapította meg. Rámutatott azokra az új vonásokra is, amelyek a jövőben feltétlenül éreztetni fogják hatásukat. A tíz évvel ezelőtti Csontváry- kiállitással kezdődött el egy folyamat, amelynek gócai töb­bek között Székesfehérvár és Hódmezővásárhely is. Lénye­ge pedig a korszerűbb képző- művészeti szemlélet kialakítá­sa. Vasarely nemrégiben lezaj­lott budapesti bemutatkozása ennek a folyamatnak a leg­utóbbi állomása volt. A TIT pleáris ülésének olyan »hasznossági« célja is volt .hogy vizsgálat alá vessék a művészeti ismeretterjesztés módszereit, tehát az ismeret- terjesztés hogyanja is hang­súlyt kapott. Az ismeretterjesztésben részt vevők — az előadók, a hall­gatók és a nézők viszonyát szemléletesen fejezte kj Vitá­nyi. »A mert tegnap szerettél nem elég ahhoz, hogy holnap is meglegyen a kapcsolat«. Éppen ezért az agitáció fon­tosságát emelte ki a módsze­rek és a népművelői erények közül. VITÁNYI HEVESEN SZÓR. GALMAZTA a szociológiai vizsgálatokat, melyekben le- maradottnak érezhetjük ma­gunkat. ö maga is említett néhány »partizán« fölmérést, olyat, amely alkalomszerű, egyéni ambíciójú volt- A más­napi előadások, felszólalások pedig mintha rá akartak vol­na cáfolni Vitányira. Minden­ki felsorolt néhány vizsgálatot, azok eredményével vagy vélt eredményével. S ezzel csak megerősítették Vitányi iga iát. összehangolt, időben történő szociológiai vizsgálatok nélkül »időzavar« áll be az ismeret­terjesztésben a lehetőség és a gyakorlat között. Balogh Jenőnek, a Képző- művészeti Főiskola tanszékve­zető tanárának előadását kell kiemelni még az elhangzottak közük A művészeti ismeret- terjesztésben rejlő világnézeti és erkölcsi nevelési lehetősé­gek volt a témája A kézenfek­vő téma — a művészet termé­szetéből fakad, hogy ilyen le­hetőségeket rejt magában — elsősorban módszertani kérdé­seket vet föl. Ezek közül a legfontosabb: verbálisán, azaz szóban lehet-e »közvetíteni« egy képet? Balogh Jenő meg­állapítása szerint — ő is csi­nált jó néhány fölmérést — a művészetektől idegen módon mutatnak be műveket a né­zőknek az ismeretterjesztő előadások. Túlságosan racio­nálisai? ezek a »közvetítések«. Márpedig a nézőknek újra kell alkotniuk magukban a műve­ket, hogy azokat befogadhas­sák. Tehát az ismeretet az ér­zéki és racionális megközelítés egysége adhatja csak. Csupán szóabsztrakcióra támaszkodva kép áttahetetlen veszteség nélkül. Ennek az eszmecserének a rendkívüli fontosságát és szük­ségszerűségét azzal is bizonyí­totta az előadó, hogy elmond­ta: a nevelésügyi kongresszus előkészületéi arra utalnak, hogy a pedagógia, azaz az is­kola egyre kevésbé tudja el­látni azt a feladatot. És mu­tatkoznak olyan vélemények is, miszerint a művészeti ne­velést fakultatív módon, az iskolai pedagógián kívül kell megoldani. Ebben az esetben rendkívül megnőne az isme­retterjesztésnek, a TIT-nek a szerepe, de ez az elképzelés helytelen. Az iskolának kell mindenkor fölkeltenie az ér­deklődést a tanulókban a mű­vészetek iránt. S az ifjúság kapacitását ezen a téren is jobban ki kellene használni a jövőben. A GONDOLATOKBAN RENDKÍVÜL GAZDAG vá­sárhelyi plenáris ülésen nem született határozat, még csak különösebb összefoglalót se hallottunk az elhangzottakról. A művészeti ismeretterjesztés kérdései ellenben gazdagabbak lettek. H. B. feladatát, többségükben az 1960—1965-ös években sze­rezték meg a mérlegképes ké­pesítést Ezeken a mérlegké­pes tanfolyamokon döntően a számviteli és a tervezési isme­retekre helyezték a fő súlyt, kisebb mértékben foglalkoz­tak közgazdasági, jogi, ellenőr, zési és egyéb problémákkal. Ezek az ismeretek az új gazda­sági mechanizmus viszonyai között részben elavultak, to­vábbi új ismereteik megszer­zése válik szükségessé. A főkönyvelők intézményes szakmai képzésére eddig igen kevés gondot fordítottak, jólle­het belátható időn belül ők nem pótolhatók más, nagyobb képzettséggel rendelkező szak. emberekkel. Tsz-szövetségünk ezért is fordított gondot más szervek (TIT. szabadegyetem) közreműködésével a tovább­képzésükre. Ez az oktatás még inkább arra hívta fel a figyel­met, hogy nem elég egyes té­mák kiragadott ismertetése, hanem szükséges a .gazdaság- irányítás igényeinek megfelelő - új ismeretek rendszeres és fo­lyamatos oktatása. Összegezésül annak a vé­leményemnek szeretnék hangot adni, mely szerint a szakem­berkérdés megoldásának nél­külözhetetlen feltétele, hogy a meglevő szakemberek szakmai es közgazdasági ismereteinek gyarapításával is foglalkoz­zunk. Körmendi Ottó, a közép-somogyi tsz-szövetség munkatársa MAI KOMMENTÁRUNK Ötletszerűség helyett — gazdálkodást Ha arról kérdezték az ipari vezetőlcet az elmúlt hónapok, ban, hogy miért stagnál — vagy éppen csökken — vál­lalatuknál a munka termelé­kenysége, a válaszok vissza­térő indokolása az volt: mert a szabályozók erre ösztönöznek. Valóban, a szabályozó rend­szer egyes kötöttségei, előírá­sai nem tették érdekeltté a vállalatokat abban, hogy csak a termelés mennyiségi növe­kedése esetén és csupán a szükséges mértékben alkal­mazzanak új munkaerőt. Sőt, számos vállalat fölöslegesen is munkába állított — főleg alacsony bérű — dolgozókat azért, hogy ezzel béremelési tartalékhoz jusson. Az érvényben levő szabá­lyozók mellett — vállalati nézőpontból — az átlagbér növelése lényegesen »drá­gább«, mint a létszám eme­lése. Az előbbi ugyanis a nye. reségrészesedést, az utóbbi vi­szont csupán a költségeket érinti. Ezért számos helyen félretették a hatékony mun­kaszervezés, a műszaki fej­lesztés eszközeit' s helyettük extenziv módon, újonnan al­kalmazott munkaerőkkel ol­dották meg a feladatokat. A kormány gazdasági bi­zottsága az elmúlt napokban — a munkaügyi miniszter elő. terjesztése alapján — meg­vizsgálta a létszámgazdálko. dósra ható közgazdasági sza­bályozókat, és állást foglalt részleges módosításuk mellett. Az iparban és az építőipar­ban 1970. január 1-töl a bér- színvonal emelésére fordított bértömegnek csak. 70 százaié, kát kell a vállalatoknak a ré­szesedési alapból fedezniük, a további 30 százglélcot költség­ként számolhatják el. Ez a módosítás lehetőséget biztosit év közben a fokozott anyagi ösztönzésre, a bérek folyama­tos emelésére. Egy másik rendelkezés ar­ról intézkedik, hogy a lét­számnövelés miatt jelentkező és kifizetésre kerülő bértömeg egyharmadát a részesedési nyereségrészből kell fedezni- Indokolt az a várakozás, hogy ez a módosítás visszafogja a megalapozatlan létszámnöve­lési szándékolhat, s mert egy to­vábbi szabálykorrekció a lét­számcsökkentés miatt föl nem használt bértömeg egyharma- dával a részesedési nyereség- rész növelését is lehetővé te­szi, a vállalatok bizonnyal tö­rekedni fognak az élőmunka hatékony felhasználására. Az említett módosítások összességükben és végső so­ron a munka termelékenysé­gének fokozását, az üzemen belüli munkaerőiölösleg meg. szüntetését, az indokolt mun­kaerő-átcsoportosítást segítik elő. B. T. Ellenőrzést, de hogyan? A tsz-ellenőrző bizottsá­gok munkájáról, ponto­sabban e munka fogya­tékosságairól gyakran lobban vita mostanában. Érthető ez, hiszen a »felülről« irányított, tervlebontásos gazdálkodás he­lyébe az önálló tevékenység lé­pett, amelyben fokozottan elő­térbe kerülnek olyan követel­mények. mint a vezetők egy­személyi felelősségének növe­lése, amelynek együtt kell jár­nia a szocialista demokratiz­mus erősödésével. Azzal, hogy a szövetkezeti tagok jobban ér­vényesítik tulajdonosi jogai­kat, magukénak érzik és vall­ják a termelőszövetkezetet, an­nak minden helyes célkitűzésé, vei, sőt gondjaival együtt. Közügyekben bátrabban szót emelnek, érdekli őket, hogy választott vezetőik miként sá­fárkodnak a gondjaikra bízott javakkal, beleszólnak, s joggal az ügyek menetébe még ott is, ahol nem kérdezik őket. Egy időben viták voltak arról: kié a tsz ellenőrző bizottság, a tagságé-e vagy pe­Nem vehetők fel bölcsődékbe a gyermekgondozási segélyben részesülő anyák gyermekei Az egészéségügyi miniszter utasítása szerint nem szabad bölcs "débe felvenni a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő dolgozó nő gyermekét. Ha az anyának olyan bölcső; dés korú gyermeke is van, aki után nem kap segélyt — az ilyen gyermeket — rendkívül indokolt esetben — átmeneti­leg el lehet bölcsödében he­lyezni. A kérelem indokoltsá­gát a bölcsődét fenntartó szerv bírálja eL Amerikai hibrid baromfi 1 A szári Béke tsz-ben a Hareo amerikai tojóhibridekből az idén háromezer szülőpárt nevelnek. A kendermagos anya­vonal és a vörös színű apavonal évi tojáshozama mintegy 240—270 darab. Jövőre százezer szülőpárt akarnak nevelni, amelyeknek utódai az aranygalléros, fekete színű csibék. Az országban mintegy 20—30 ezer darab van már a ten> ész­töknél belőlük. dig a vezetőségé? Helyenként nem kis éllel úgy tették föl a. kérdést: azért választjuk-e az ellenőrző bizottságot, hogy az elnöknek gazsuláljon, vagy pe­dig, hogy a közgyűlés által rá­bízott tennivalót hiánytalanul elvégezze? Ha figyelembe vesszük az egyes tsz-ekben ta­pasztalt kisebb-nagyobb visz- szaéléseket láthatjuk: az illeté­kes állami szel vek ellenőrei komolyan szóvá teszik min­den ilyen esetben, hol volt az ellenőrző bizottság? Ma már a gyakorlatban is eldőlt, hogy az ellenőrző bi­zottság a tagságnak tartozik felelősséggel, tevékenységéről a közgyűlésnek felel, vezetők­nek és tisztség nélkülieknek egyaránt. Ahhoz tehát, hogy az ellenőrzés javuljon, nagyobb határozottság és ügyszeretet szükséges az ellenőrzést vég­zők részéről. S megfelelő hozzáértés. Itt meg kell állnunk egy pil­lanatra. Mert ez az a követel­mény, amelynek hiányában soha nem állhatnak hivatásuk magaslatán azok, akik a nagy­üzem gazdálkodását, szerte­ágazó, bonyolult pénzügyeit fe­lülvizsgálják. És hiába vesz- szük be az alapszabályba az ellenőrzés fontosságát, hiába hangsúlyozzuk megunásig a hi­vatástudatra, a közösségi fele­lősségérzetre apellálva, ha olyanok végzik, akik nem tud­ják, hová kell nyúlni, ha nincs meg a képességük az eligazo­dásra, egyebek között a kettős könyvelés elég bonyolult labi­rintusában. Hozzáértés híján az ellenőrző munka csak külső­ségekre korlátozódhat. S ezek a külsőségek esetenként bár­milyen lazaságra vessenek is fényt, legtöbbször nem fedik föl a lényeget, s adósok ma­radnak a tételes bizonyítással. rvendetes, hogy a Ter­melőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa beható vita után kidolgozta álláspont­ját és javaslatait az ellenőrzés megjavításával kapcsolatban. Megtudhatjuk ebből, hogy a tsz-ek gazdálkodásának kívül­ről jövő és belső ellenőrzése egymást szervesen kiegészítő tevékenység. A külső ellenőr­zés arra irányul, hogy miként tartja be a közös gazdaság a vállalatokkal és az intézmé­nyekkel kötött különböző meg­állapodásokat, s azt. hogy mi­iként biztosítják a tsz-vezetők o a törvényes előírások, szabá­lyok betartását. A belső ellen­őrzéssel kapcsolatban a TOT irányelvei hangsúlyozzák, hogy annak ki kell terjednie a gaz­dálkodás valamennyi területé­re, ágazatára, ugyanakkor fo­lyamatosnak kell lennie. Dön­tő fontosságú az az állásfogla­lás, mely szerint az ellenőrző bizottság független a tsz-elnök- től és valamenpj ; vezető­től a közös gazdaságban. Az irányelvek nagy segítséget ad­nak a termelőszövetkezetek­nek, amikor kimondják, hogy a »területi tsz-szövetségek kül­döttközgyűlésének — amelyen részt vesz valamennyi termelő- szövetkezet elnöke is — mód­jában van és jogában áll de­mokratikus úton olyan határo­zatot hozni, amellyel az igény­be vevő szövetkezetek részére — külső szakmai szakértők se­gítségével — rendszeressé teszi a termelőszövetkezetek műkö­désének és gazdálkodásának számviteli adatok alapján tör­ténő ellenőrzését«. Még nem telt el sok idő, mindössze pár hónap a TOT irányelveinek megjelenése óta, de megfigyelhető, hogy egyes tsz-ek máris élnek a megnöve­kedett lehetőségekkel, közülük számosán kérik külső szakem­ber segítségét egy-egy átfo­gó belső ellenőrzés lefolytatá­sához. Lépéseket tettek az el­lenőrző bizottságok elnökeinek szervezett továbbképzésére. Nem kevésbé fontos, új fejle­mény, hogy a közgyűléseken, sőt itt-ott a brigádgyűléseken is jobban megjön a tsz-tagok hangja az ellenőrzés tenniva­lóival kapcsolatban. Számos jó javaslatot tesznek a tisztség nélküli emberek, akiknek kö­zösségi felelősségérzete egye­nes arányban növekszik az el­lenőrzés tervszerű fejlesztésé­vel. L átják, hogy van értelme szólni, visszásságokat fölvetni, s erősödik gaz­datudatuk, tulajdonosi beállí- tosságuk. Korrupciótól, vissza­élésektől mentes, tiszta légkör­ben pedig — ahol ez már meg­valósult, ott mindenki látja, ér­zékeli — a vezetők munkája is könnyebb, hatékonyabb. Meg­gyorsul a gazdasági fejlődés, mert a minden visszélésnek út­ját álló demokratikus közs' el­lem légkörében kölcsönös bi­zalom jellemzi a közösség tag­jainak mindennapi életét. Kovács Imre SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. december 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents