Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
I Bsmutaljuk népköztárssságirnk intézményeit A minisztér Kiállítás a Táncsics Gimnáziumban A béke szolgálata A MINISZTERTANÁCS AZ AELAMIGAZGATÁ8I feladatodat a különböző minisztériumok útján oldja meg. Mellettük csak speciális feladatokat bíznak a kormánynak közvetlenül alárendelt, más országos hatáskörű igazgatási szervekre. Az alkotmány az államszervezet szocialista felépítésének, álta'ános elveinek alapján rögzítette a minisztériumok jogi helyzetét, valamint a miniszter és a minisztérium egymáshoz való viszonyát. Eszerint a miniszterek az egyes igazgatási ágazatok egyszemélyi felelős vezetői. A minisztériumok egyik csoportjába olyan mimsztréiu- mok tartoznak, amelyet: az állami élet, az államigazgatás meghatározott területeit irányítják. Ilyen pl. a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazságügy-minisztérium, a Külügyminisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium. A minisztériumok másik nagy csoportját a gazdasági minisztériumok megjelöléssel illethetjük. A népgazdaság ágazatai a következők: nehézipar; kohó- és gépipar; köny- nyűipar; közlekedés, posta és távközlés; építésügy; mező- gazdaság, erdészet és elsődleges faipar; élelmiszeripar; belkereskedelem; külkereskedelem. Az ország belső rendjének elsőrendűen fontos funkcionális szerve a Belügyminisztérium; ennek keretébe tartozik a rendőrség, a tűzoltóság, a határőrség. A Belügyminisztérium útlevélosztályán bírálják el az állampolgárok útlevélkérelmeit; a minisztérium illetékes szervei döntenek a különböző egyesületek alapításával, illetve alakulásával kapcsolatos ügyekben; a BM illetékes rendőrségi szervezeteinél kell engedélyt kérni különböző gyűlések, rendezvények íratására stb. Az Egészségügyi Minisztérium az ország egész közegészségügyi hálózatának a gazdája, vagyis felső fokon valamennyi egészségügyi intézmény szakfelügyeletét ellátja. a községi szociális otthontól és egészságháztól a járási. illetve megvei kórházon át a központi klinikákig, az orvosegyetemekig. A Honvédelmi Minis é ' ^ neve pontosan jelzi f—’fő- iát: amellett, hogy a ko' ■ -:rű, ütőképes hadsereg biztosítása fontos kormányzati feladat is. e minisztérium a gyakorlati gazdája honvédelmünk állandó szervezésének, fejlesztésének. AZ IGAZSÁGÜGY-MINISZTÉRIUM HATÁSKÖRÉBE TARTOZIK egész bírósági apparátusunk, és a börtönök, a büntetásvégrehajtási helyek felügyelete. A minisztérium fontos feladata új jogszabályok előkészítése, illetve a más tárcáknál folyó hasonló tevékenység összefogása, koordinálása. A Külügyminisztérium hazánk külkapcsolatainak a gazdája. A magyar diplomáciai karon, a nagykövetségeken és követségeken át őrködik hazánk külföldi államérdekem, a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok törvényes jogain. A Munkaügyi Minisztérium dolgozza ki a munkajogi szabályozás elveit, az ezzel kapcsolatos jogszabályokat; biztosítja a szakmunkásképzést, a szakmunkástanuló-képzést; állami vonalon ő a gazdája a szociálpolitikának, a társadalombiztosításnak, és — egyebek közt — vizsgálja a kollektív. szerződések megkötését, végrehajtását, a munkaügyi döntőbizottságok működését, irányítja a pályaválasztást segítő tevékenységet stb. A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozik — elvi irányítás szempontjából —a népművelésügy; az alsó, közép- és felső fokú (egyetemi) oktatás, a könyvkiadás és terjesztés; a film-, illetve a hanglemezgyártás és forgalmazás; a tanszergyártás; a színházak, múzeumok stb. VÉGÜL — ANÉLKÜL, HOGY RÉSZLETEKBE MENNÉNK — a Pénzügyminisztérium hatásköréről is mondjunk el annyit, hogy közreműködik a különböző éves és távlati tervek koncepcióinak megfelelő pénzügyi politikai kidolgozásában, a gazdaság- fejlesztés kívánatos ütemének, a népgazdaság fő arányainak (felhalmozás—fogyasztás) meghatározásában; gazdasági és pénzügyi ellenőrzést végez a minisztériumoknál, országos hatáskörű szerveknél, a fővárosi, a megyei, a megyei jogú városi tanácsoknál, s természetesen ellátja a pénzintézetek (bankok, Országos Takarékpénztár, Állami Biztosító stb.) felügyeletét. Harminc éve már. hogy kitört a második világháború. Az azóta felnőtt generáció már csak hírből ismeri a háborút. Érthető, hogy a nemzetközi diákszolidaritás évfordulója (november 17.) tiszteletére rendezett kiállításuk is úgy szólt a háború ellen, hogy csak a szép jelent és a még szebb jövőt idéző képeket láthatták a Kaposváron nyílt kiállítás látogatói. A kiállítás helye a Táncsics Miháiy Gimnázium első emeleti folyosója. Tárgya: pillanatfelvételek tizenhat ország életéből, szokásaiból, kultúrájából. A kiállítás létrehozói: az iskola francia tagozatos harmadikos diákjai, dr. Polony Istvánná tanárnő vezetésével. A vállalkozás mottója az .UNESCO alapítási okmányából idézett gondolat: »A háború gondolata az ember agyában született meg — az emberi szellemet kell tehát a béke védőbástyájává nevelnünk:.« A kiállítás ötletét az adta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium jelölése folytán a Táncsics Gimnáziumnak jutott az a megtisztelő feladat, hogy a bonneuil-i (Franciaország) nemzetközi diáktáborozáson hazánkat képviselje. Az UNESCO védnöksége alatt dolgozó nemzetközi ifjúsági szervezet, az AIJ (Action Internationale des Jeunes) vezetőinek célja, hogy egy-egy táborozás alkalmával minden részvevő ország 4—4 fiatalja személyes élmények alapján vigye haza és terjessze iskolájában, városában a nemzetközi összetartozás érzését. Készülnek a télre a somogyi méhészek Kavicsbánya Siófokon (Tudósítónktól.) Megyénkben 46 méhésztái- sulás és egy méhészeti szövetkezet dolgozik, összesen kétezer taggal. Még az év elején a somogyi társulások tagjai 71 vagon méz szállítására vállaltak kötelezettséget. A méhészek szempontjából is jó esztendő volt az idei. November közepéig a társulások mír 61 vagon mézet szállítottak az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalatnak és biztosnak' jövő év első negyedében, vár- liatóan mintegy mésfél százat. A szakbizottság több jól képzett előadót javasolt a társulásoknak, akik közül választhattak. Olyan szakembereket, mint Jankovits József nyugdíjas tanító, Horváth Lajos, a kaposvári méhész szakszövetkezet elnöke, Cicatritis Géza nyugdíjas tanító, Jakus Imre evangélikus lelkész. Űj kavicsbányát tártak fel Siófokon. A bányában — amelyből az M—7-es autóút építéséhez mintegy kilencvenezer köbméter kavicsot termelnek ki — két és fél méterrel a Balaton szintje alatt találták meg az első réteget. A feltárt bányából szállítószalagon továbbítják majd a betonkeverőkhöz az értékes kavicsot, s a szállítási költségek csökkenése miatt jóval olcsóbb lesz az útépítéshez szükséges anyag. A háromhetes táborozáson dr. Polony Istvánné tanárnő vezetésével Illés Zsuzsa, Jakab Vali, Nagy Ilona és Agics Éva a magyar és közelebbről a somogyi kultúra népszerűsítőivé váltak. Nemzeti kiállításuk anyaga iskolai életünktől és a kaposi földvár korabeli metszetétől kezdve a Balaton és fővárosunk ábrázolása mellett a gyönyörű buzsáki hímzésekig terjedt. Zenedokumentációs . anyaguk Bartók és Kodály életművének bemutatása mellett a népdalgyűjtés, a ^gyermekkórus fotók és a művészi hanglemezek révén aratott sikert A nemzeti est programjaként a buzsáki pámatánc, a népdalcsokor, a gyermekek szabadelőadása Somogyról, Kaposvárról, a másfél száz éves iskoláról, Bartókról, Ily- lyés Gyula franciára fordított Bartók-verse és a karádi korsóstánc megérdemelt sikert aratott A tapssal, filmezéssel mérhető sikernél sokkal kedvesebb volt az az éjszakai hálótermi utójáték, amikor a csoportvezető tanárnő éjfélkor halk neszre fefligyelve, a magyar kislányok ágyán és ágya körül vagy harminc feketé, fehér, minden néphez és fajhoz tartozó kis diáklányt talált, akik halkan, nagy barátságban énekelték együtt legszebb népdalainkat. Az iskola folyosóján bemutatott kiállítás, a fel-felhangzó sok-sok országból származó népdalegyveleg és a magnetofonszalagokon, fényképeken, filmeken hazahozott barátság- hangulat a legszebb, leghatásosabb és legkorszerűbb propagandának bizonyult. Az emberiség fejlődéséhez minden nép hozzájárult valamivel, s ha azt keressük, ami összeköt bennünket, nem történhet meg újra, hogy egymás elleni új ellenségeskedés támadjon a népek között. Sz. I. látszik, hogy a visszalevő 10 f vagont megküldik még ebben ( az évben. A somogyi méz, fő- í leg az akác- és a hárs-, nagy . keresletnek örvend a külföldi piacokon. < Nemrég ülésezett Kaoosvá- ron a méhészeti szakbi ott- ság. Megtárgyalták az évi munkát, értékelték az augusztusi méhészeti kiállítást, a felvásárlást. Meghallgatták dr. Balázs Vilmos megyei szakálla torvos előadását a méh egészségügy helyzetéről, és örömmel hallották, hogy a betegség elkerülte a somogyi méhészek kaptárait. •'áft A v . & '■<■■■ DARVAS === JÓZSEF == Ezen az ülésen fogadták el a téli oktatás tervezetét. Januárban Kaposváron hallhatják az érdeklődő méhészek Faluba Zoltánt, a leányfalui méhaiya- nevelő-telep vezetőjét, aki a korszerű anyanevelésről tart előadást. A lépesméz termeléséről Szőnyi János, a zalaapáti méhészeti szakiskola igazgatója mondja el véleményét. Dr. Balázs Vilmos a méhek fertőző betegségeiről, dr. Reinhardt Miklós, az Állategészségügyi Intézet állatorvosa ugyancsak a beteg egekről tart elődást. A rendezvén ezre a megye minien méhészét meghívja a szakbizottság. A központi előadásokon kívül szinte valamennyi társulás tervez hasonló programot a fi SOMOGYI NÉPLAP ■U Kedd, 1969. december S. — Ha hallottad, akkor aludj — mordult rám ellenségesen. Kicsit megrettentem a mo• górva hangtól, és elhallgattam. De nemsokára újra kezdtem: — Hallottam, hogy kukoricát akarnak hozni Benkőék gó- réjából... — Mondtam már, fogd be a szád, és aludj! Ne törődj te a nagyok dolgával! Már-már úgy volt, hogy hagyom az egészet, de egyszerre újra belémnyilallott a fájdalom: az én bátyám lopni fog... Nem bánom, ha megver is, de megmondom, ami a szíve- l, men fekszik. ■ — A lopás csúnya dolog — vetettem oda a szavakat. — *; Feri bácsinak nem szabad ilyen dolgot csinálni. * — Nem vagyok kíváncsi a i taknyosok véleményére. i — Pedig én megmondom ) anyámnak ... — Azt adja csak az a nagyon jó úristen! Kitekerem a nyakad, az biztos. — A csendőröknek is elárulom. — Hallgass, míg szépen mondom! Mikor ilyen kis tak- nyos voltam, mint te, eszembe se jutott, hogy beleüssem az orrom a nagyobbak dolgába — Megmondom az anyámnak, a csendőröknek. Mindenkinek megmondom, hogy mit akarnak — kiabáltam most már hisztérikusan, és ordítva sírni kezdtem. A belsőmet majdnem szétrágta a vad fájdalom, és kínomban a párnát harapdáltam. Bátyám éppen föl akart kelni az ágyból, valószínűleg, hogy megverjen, de ebben a pillanatban nyílt kint az ajtó. Anyám jött haza. Hirtelen befelé gyűrtem a sírást, és úgy tettem magam, mintha aludnék. A bátyám sem szólt. Anyám sietve levetkőzött, és odabújt mellém. Egy ágyban feküdtünk. A bátyáim is együtt, egy másikban. Nem volt több ágy, meg a takaró is kevés volt. Így legalább összebújtunk, és melegítettük egymást, mint a malacok a hideg ólban. Éjjel nyugtalanul aludtam, és sokszor fölriadtam. Azt álmodtam, hogy a bátyámat csendőrök kísérik. Másnap egy szót sem beszéltünk a bátyámmal az estéli dologról, csak kerülgettük egymás pillantását. Feldúlt lélekkel mentem,az iskolába, mintha szörnyű titkokat hordoznék magamban. Rettegtem, hogy valaki megérzi a gondolataimat, és kikiabólja a világnak. Egész nap az esti beszélgetés rettenetében éltem. Hiába próbáltam mással foglalkozni, gondolataim, akár az elhajított bumeráng, egyre csak ehhez a szörnyű tényhez hajlottak visz- sza: a bátyám lopni akar. Görcsösen meredt föl bennem a kérdés: miért? Újra és újra megkérdeztem ezt magamtól, de megnyugtató feleletet sehogy sem találtam. A tanító nyelvtanból magyarázott valamit, de nem értettem a szavait, csak azt láttam, hogy a szája mozog. Beszél. Szerettem volna odarohanni hozzá, és sírva elpanaszoljni nagy bánatomat. Talán ő tudna segíteni. De háthá szólna a csendőröknek? Ezt pedig nem szabad. A bátyámat is csak elkeseredésemben fenyegettem meg ezzel az este. Mi lenne, ha délután elmennék Benkőékhez, és könyöiög- nék nekik, hogy adjanak néhány zsák kukoricát? Akkor lenne a bátyámnak csizmája, és nem menne lopni. De biztosan nem adnának. Veréb Jani bácsi csak kölcsönbe kért tőlük, hogy ősszel majd visszaadja, mégse adtak. »Zsugori vén paraszt az« — így mondta Jani bácsi, és szidta, mint a bokrot. — »Ha ott rothadna el az egész a góré- ban, akkor se adna«... Miért kell nekünk ilyen nagy nyomorúságban élnünk? Miért nem lehet nekünk is annyi kukoricánk, mint Benkőéknek? Vagy annyi nem is kellene, csak hogy a bátyám csizmát tudna magának venni. Meg nekem is, hogy ne fázzon a lábam, és ne kelljen sz>'gven- keznem a többiek előtt. M ért kín nekünk újra és újra a tó!? Nem tudom, volt-e még gyerek az iskolában, aki ilyen kérdéseken törte a fejét, de engem nagyon elkeserít: tt életünk céltalansága. Délben nem mentem haza az iskolából, mert messze lak unk. Iskolai tarisznyámban, a könyvek és füzetek mellett, hoztam magammal egy darab kenyeret, és azt majszolgattam el ebédre. Otthon sem kapnék mást, és azért igazán kár lett volna hazacsúszkálni a fagyos hóban, hogy otthon fogyasszam el. Pedig most nehéz volt a falak között maradnom. Szerettem volna otthon lenni, és hű kutyaként a bátyám nyomában maradni, hogy a kezénél fogva visszacibáljam, vagy a könyörgésemmel visszatartsam, ha el akar menni. — Hiszen úgyis csak este niennének — nyugtattam meg azután magam. — De biztosan nem is megy... Nem szabad, hogy elmenjen... Estefelé, mikor vége volt a tanításnak és hazamentem, csak az anyám volt otthon. — Hol van Feri bátyám? — kérdeztem tőle sürgetve. — Csavarog valahol. Hol enne? Jobb, is ha nem ül itthon, mert mindig csak morog. Neki semmi se jó. Eng:m is bánt, hogy így van, de mit csináljak... Nem téphetem magam ketté. (Folytatjuk.)
