Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
_£ e* István valójában fi nem szerette a Soós IB féle műhelyt... Az U autókat nyaranta m belepte a por, télen a bő. A javításra várakozva mindig csapdában érezte magát. A Francia útnak csak az egyik oldalán sorakoztak l)á- sak, üzemi telephelyek, a másikon magas vasúti töltés húzódott, melyen örökké vonatok tmbolyogtak. Kormos vicinálisok és nemzetközi motorvonatok váltották egymást tíz—tizenöt percenként A vonatok ablakából nők csodálkoztak a mélybe, pillantásuk végigmotozott az autók közöd. Ács István idegesen toporgott a kocsija mellett, és cigarettázott Utálta magát hogy ismét a Soós féle bütykölő műhelybe szorult s a műhelyt saját magánál is jóbban, mivel a főnök mindent elvállalt, s a lerohadt autók így hetekig derroedeztek a hóban. Az ófájára pillantott Tíz éra elmúlt. — Igyekezhetne egy kicsit ■ Mikó úr, a harmincasát már előkészítettem — mondta fakó, kedvetlen hangom Az öregember, akire a Soós féle műhelyben, a fiitó, javL tásokat bízták, a kocsi alatt feküdt égy olajfáik® farostlemezen. A cserébe felszerelt indítómotor alsó csavarját igyekezett meghúzni, s közben keservesen nyögött — Hová indtflt Ács úr? — Jánosházára... kivettem egy . nap szabadságot... Az anyám, tudja, a nénjével ott őrzi a régi házat Viszek nekik valamit karácsonyra. Ha nem robban le ez a tragacs, már ott vagyok.... — Meglátja, bent ragad majd a hóban ... •— A nyolcason már nincsenek torlaszok. Az este azt mondta a rádió, hogy... — A rádió... — MiJkó lesajnálóan nyögött a kocsi alatt ' A töltésen ismét vonat robogott Az első kocsi oldalán piros betűk színesedték: »Curtiei KEL*. Ács István hátat fordított a vasúti töltésnek. 1943-ban Tyim fölött egy vasúti töltés oldalában sebesült meg. Leguggolt, és beszólt az öregembernek a kócsi alá: — Mennyit Űzet' magának a Soós? — Tizenkét forintot... — Nem .fizet rosszuk Óránként^ tizenkettőért nálunk az üzemben” már kalapot emelnek Sikerült..; ? — .Még kettőt húzok rajt... Aztán rákötöm... De ez sem lesz ám jó... Meg kellene fordítani a fogaskoszorút... Az olajfoltos úton egy sántító gyerek érkezett. Benyitott a szűk műhelybe, aztán a kocsihoz botorkált. — A Mikó bácsi hol van? — kérdezte. Az öregember előbújt a kocsi alól, és felállt. Nyögött, és görnyedve masszírozta a derekát. — Mit akarsz? — fordult aztán a gyerekhez. — A házmestemé azt üzente, hogy tessék hazajönni... — A Horváthné...? Mit akar? — Látogatója érkezett a Mikó bácsinak. Azt mondta a Horváth aétó, hogy azwetnai tessék hazajönni... — Nem .negyek... Mondd meg fiam a Horváthnénak, hogy nekem ne üzengessen... A sántító gyerek elindult a Francia út távoli vége felé, az öregember pedig a motor fölé görnyedt szerszámaival Acs figyelte, hogyan állít az automatika tengelyén, s babrál a stifttel öt percig, tíz percig, húáz percig... Fent a töltésen ismét vonat robogott. Acs István megfordult, és nézte az ablakokat — Meggómbe.'edett a kezem — mondta az öregember. «•» A Margit.;: Visszajött ... Ott ül nálunk a konyhában ... Azt mondja, itt tölti az ünnepeiket, aztán majd meglátja... Finom cigarettákat szív... Gázöngyujtót hozott az uramnak,:.. Magának meg... Azt mondja, hogy... — Nekem nincs feleségem — szólalt meg újra az öregember, és felegyenesedett — A Margit azt mondja, /rogy... —» A Margit elvált tőlem Nekem nem feleségem. Ha szeret maguknál üldögélni, Horváthné, akkor csak üldögéljen ott, ameddig akar BERTHA BUICSU: LÁiosflfú Éhezett *— Hideg van — bólintott rá Ács István, de közben arra gondolt hogy az öregember nagyon lassan dolgozik: Éppen sürgetni akarta, amikor a Francia út mocskos haván ismét felbukkant valáiá. . Az öfegetober kipillantott a mb- torház mögül, és méltatlankodott: — Ez meg a Horváthné ... Nem tudom, mit akarnak ezek... Talán csőr -pedás van. A kövér asszonyság utat tört magának a hóban, és fújta tvg megállt: — Jónapot, Mikő úr!... Az előbb már elküldtem magáért egy gyereket... — Kár volt Horváthné ... A munkáját nem hagyhatja ott az ember, akár a v'zesek jöttek, akár a gázosok, akár... — Mikó úr, nagyon kérem, hagyja most ezeket a vasakat! ... Jöjjön szépen haza! — Horváthné... Maga. _ Maga... Én nem is tudom, mit gondol. Ez egy műhely. A tulajdonos ott van bent... Bn, itt... A z öregember a motor fölé hajolt, igazított a vezetékeken, aztán a karosszéria, dinamó, levegőszűírő széles fedezékéből Ács István felé mormogott: —- Ha megkérnek, segítek mindenkinek. Akár vízcsap, akár olajkáiyha... De csak vasárnap, vagy esténként... A házmestemé tanácstalanul toporgott a hóban. Majd közelebb húzódott a motorhoz, é? újra megszólalt Halkan, zavartan ejtette ki a szavakat: — Mikó űr... Megjött a felesége... Az öregember leejtette a villáskulcsot A chromváná- diurn tompán csörrent, aztán belesüppedt a hóba. — Nincs nekem feleségem — hallatszott az öregember hangja a motorházból Aztán csend lett Fent a vasúti töltésen himbálózva elrobogott égy vonat A kövér házmestemé a megfeketedett kocsikra bámult, aztán újra megszólalt: —- mondta az öregember. Aztán hégykézlábra állt, és bemászott a kocsi alá a villáskulcséit — Én most akkor hazamegyek Mikó úr... — Mepj én csak Horváthné. — Én most hazamegyek Mikó úr. de a Margitnak nem szólok ezekről... A Margit... — Menjen csak Horváthné... A Margit meg csak üldögéljen ott... A házmestemé lassan távolodott a kocsitól. — Végre elment — mondta az öregember, és a kulccsal ismét á motor fölé hajolt — Látom magának is van baja elég — csóvála fejét Ács István, de az öregember nem válaszolt Zörgölődése, nyögése a karosszéria minden rgsén, szakadásán előszivár- gott Ács István ismét szemben állt a vasúti töltéssel, és miközben a havas földhányást bámulta, arra gondolt, hogy Jánosháza legfeljebb száz- nyolcvan kilométer. Ha sikerülne kihozni a hetvenes, átlagot, akkor kettő és fél vagy három óra alatt biztosan megérkezne... Ha... Há... Megfordult, és ingerülten az öregemberre meredt: — Mikor készülünk el Mikó úr? — Késznek látom .1. Szőlők a főnöknek, aztán mehet.,. Az öregember a hűtő tetejére rakta a szerszámait, és elindult a műhely felé. Kifelé dülöngélő, roncsolt bakancs- nyomokat hagyott a hóban. Acs István szemügyre vette a nyomokat, aztán az idős embert, ahogy megállt a műhely ajtajában, és bekukkantott a fénybe. Nézte az öregember meggömyedt hátát, ahogy lassan keskenyedett, s végül eltűnt a Francia út hó- szürke szomorúságában. Várt néhány percig. Néni hitte, hogy az öregember visszatér, csak illendőségből várt. Csend volt, és tizenegy óra. Lassan hullani kezdett a hó. Aprócska pelyhekben szállingózott, bizonytalankodva, kSs reményeket hagyva, sejtetve. Acs István az égre nézett, aztán beült a kocsijába. Hiába indítózott, a motor meg sem nyekkent Négyszer- ötször próbálkozott s amikor felnézett már 'ott állt az egyik segéd a kocsija mellett. — Az öreg elment? — El — mondta Acs István. — Gondoltam, hogy elmegy... A Horváthné szerint megjött a félesége mondta a segéd, aztán az autó fijlé 'könyökölt és nézte az indítógombot Néhány pillanat múlva újra megszólalt: — Szegény öreg. fordítva kötötte be a vezetékeket Lassú is... Léhet, hogy a főnök elküldi elsején.,.. A segéd gyorsan becsavarta az anyákat, fölcserélte a vezetéket, majd ismét rögzítette a csavarokat — Indítózzon — mondta. Acs István bekapcsolta a gyújtást A motor egyre indult Leállította, aztán újra inditózott... A rpoter újra és újra felduruzsolt... A segéd odaállt melléje, és a műszerfalra bámult ■ T-. Tudja, az öregnek fiatalabb >óit ’a:.felesége... Azt hiszem, most sem lehet több negyvenötnél... Nagyon szerette az öreg... Itt laktak a Francia út végén. Az asz- szony egész nap az ablakban könyökölt egy diszpámán, és a vonatokat nézte. Az abla- kokbán ugye, sok volt a puccos ember, mert aki utazik felránt magára valami rendesebb rongyot... Nem tudom, hány évig nézte az asszony ezeket a rohadt vonatokat... De aztán lelépett... Akkoriban azt beszélték, hogy egy osztrák mozdonyvezetővel, vagy kalauzzal szökött meg... Bácsben lakott. Ennek a Hor- váthnénak szokott írni... Most aztán hazajött... Nem tudom mihez kezd az öreg. Ha én vagyok a helyében... — Azt soha nem lehet tudni — mondta Ács István. — Hát nem. Ez igaz. Ha ugye hazajön valaki... Mert nem úgy van, hogy Piliscsabá- ról tér vissza. Honvágya is lehetett,. Majd szólok a főnöknek, hogy tartsa még az Öreget Nyáron gyorsabban dolgozik ám, de ilyenkor ugye meggómberedik a keze... Elindul? — El kell indulnom. Itt vannak az anyám ajándékai... Egyedül van, és a »énjei... Ács István bement a műhelybe, és kifizette a javítást. Mire visszaérkezett a kocsihoz, a segéd már összeszedte a szerszámokat — Az öregnek szántam, osszák el — mondta, és a harmincast a segéd zsebébe, gyűrte— Odaadom majd az öregnek — mondta a segéd. r A cs István hátratolá- tott, aztán elindult a Francia út mocskos haván. Puhán, kavarogva esett a hó, s a szürkés ködöt az úttestre nyomta. KARÁCSONY (Kiss Attila, rajza.) PIMEN PANCSENKO: Éjszakai hangok Kezem á rádió gombján. Ujjam alatt mintha a Föld forogna. Twist, fütty, valaki prédikál A hangok hegyes ágain angyaíhaj-surrogás. Szép szavak hóesés. Csendes az éjszaka, olyan hangos a világ. Kinek a fütty, kinek a fütyörészés, kinek a hang, kinek a hallgatás, Milánóból operaária. Marseille-ből karácsonyi dal Brüsszelből szól a dzsessz. Északon hóvihar. Hullámok tornyosulnak, halászhajót himbál a széL Murmanszkból üzenet: »Édesapám apukám nagyon vigyázz magadra, várunk!« Vékony gyerekhang. Íme, a fény a hangok ágain, a szelek ágain. Kassa! Perem fordítása Barátom fruska lánya kíméletlen őszinteséggel — ez korral jár — elmesélte egy téli vakációját, amit a rokonodnál, a Dunántúlon töltött. — Bájos dombvidék -r- bólintottam. —■ Bájos? — szólt ő. — Unalmas földek. Szürke meg barna földek. Ahogy a vonat a városi- "Ihagyja, fázik az ember, éz. Mintha minden s: úna. Szántás és szántás iff egyformaság. A szél id. Kérded magadtól: »£• jerek laknak ott?* Van ez a pusztaság, és benne házak. Sehol se látsz utat. Embereket se látsz... Csak a házakat látod, hogy magukban állnak... És a legtöbb falu olyan egyforma: van a régi rész, aztán külön az áj telep, aztán a. tsz-épületek. — Sok ú j ház... — Sok, De annyi közöttük a vakolatlan. Úgy látszik, elfogyott á pénzük. Vagy nem is fontos nekik. Elgondoltam, hogyan lehet ott élni! — Ott születtek és éltek a nagyapáik is. Szép dombvidék. — Sehol egy fa. Egy fát nem láttam. — Es a telefonoszlopok? SZEBERÉNYI LEHEL: Pesti kislány — Persze, az is fa..,. De úgy hidd el, ami még volt, azt is kivágták. Mindig összeráz- kódom, mikor a vonatból leszállók, hogy végig kell menni azon a hosszú, unalmas utcám Nem tudom, miért vágták ki. a gesztenyefákat. — Szóval pokolian untam. Egy utca az egész egy kopár domb hátán. — Az ember bárhol tud magának otthonosságot teremteni. Ettől ember az ember. — Szép kis otthonosság! Látnád az udvarokat. — Ott sincs fa? — Fa?! — De virág van? — Vjrág? Gyep. Olyan göndör, foltos gyep, amit a tyú- kok, kacsák szeretnek. — Páré. — Az. Egy ecetfájuk azért van. Egyetlenegy. Olyan satnya. — Ecetfa? A leghaszontalanabb a fák közt Még árnyékot sem. ad. — No ugye En se számítom fának. — És milyen a ház belül? i— Három szobájuk van. Mindenütt annyi van. Egy hosszú gang fut előttük, de csak a középső szobába nyílik onnan ajtó. A két szélsőbe meg a középsőből. Ezt úgy is hívják: átjárószoba. Balra van az ünnepi szoba, jobbra meg amiben laknak. AZ átjáró szobából nyílik még a konyha. Ebben van az új konyhabútor. De itt sohase főznek, ezt csak mutogatják. A gang végén főznek egy Icamrában. Ilyenkor télen az egész ház, mint a jégverem. Hidegebb van, mint kint, mert még azok a hideg falak is hidegítenek. A lakószobában van csak kályha, mindenki ott tartózkodik. Van még egy kis helyiség, abból fürdőszobát akarnak.-rr Fürödnek is benne? — Nern ott A lakószobában, teknőben. — Hát ezt honnan tudod? — Mert a szomszédnak már van, és azok is a lakószobában fürödnek. Teknőben. Es konyha is van, mégse ott főznek. Üj bútorukat nem használják... Ja, még ezt nem is mondtam. Az ünnepi szobában helyezték el a modern bútort. Az a világos, a legdrágább, ami létezik. A régit átvitték a lakószobába, ami pedig a lakószobában volt, feltették a padlásra. — S ott élnek abban az egy szobában, ott is alszanak, annyian? — A mamának minden este beviszik a szalmazsákot, reggel pedig kiviszik. Nem fér már oda fekhely. — Es ha jön valaki hozzájuk, azt a tiszta szobába viszik? — Az ünnepi Szobába senki se mehet. Csak nyáron az egy- szem lányuk a ba.rátnőivel, amikor nem kell fűteni. Qtt vannak a játékai is — a háromajtós szekrényben. A lakószobába mehet, de csak a jó ismerős. Más falubeliek oda nem mehetnek, azokat az áljáró szobában ültetik le. — És télen is? — ... Télen nemigen jár senki, ök se járnak sehova. Benn vannak a házban, a lakószobában, és szaladgálnak a gang végébe, a konyhára. Ott sül meg fői egész nap a zsíros hús. Ok mást nem esznek, csak húst Mindennap sok húst, csöpög a zsírtól És néha, hogy mégse mindig hús legyen, rántottat esznek soksok tojásból Van nekik ez a tíz éves lányuk. Olyan kis sápadt, beteges. Hát azt látnád, mennyire válogat. Csak a kolbászt eszi, meg a rántotthúst. Talán életében nem evett egy főzeléket A tejet a világ kincséért meg .nem inná. Az a házból soha ki nem megy, csak az iskoláig, meg vissza, de most még iskola se volt. Reggel felül az ágyban, ránéz az órájára és kiabál: »Mama, kezdődik az adás!* S akkor a mama besötétít, és hiába nincs gesztenyefa, egész délelőtt nem süthet be a nap. Ét vem lehet semmit se csinálni a szobában, mert Adriénne a televíziót nézi míg van benne kép. S akkor átjönnek a barátnők, azok. is egy- szemek, és mindegyik a maga játékával játszik. — Es az öregek mit csinálnak egész nap abban a téli időben? — Ök is a televíziót nézOt, és sütik a húst, vagy fát aprítanak, vagy az állatoknak adnak enni. De csak az asszonyok. István a tsz-ben van délutánig. Amikor hazajön, leül a csatos üveg mellé. Saját noha borukat iszogatja, és nézi a televíziót Megiszik két litert, és mindig beszél köziben. Másnap reggel rettenetesen beteg, marja a gyomor- sav. Akkor megiszik két liter kávét. Délre valahogy elmúlik a gyomorsava, délutánra él is felejti. És megint jön a csatos üveg. Előfordul, hogy együtt jajgatnák a mamával. Öt sas epe bántja meg a máj. Tovább is beszélgettünk, ám hosszú lenne leírni. Sókat tudok a tagi faluról és a régiről, de most úgy gondoltam, nem árt néha kölcsön- vensd az ifjúság szemét. « SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök. IMS. deeesstfeet tS
