Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

A’ I z ÍJ évtized MszObén azt a kérdést tettük fel né­hány vezető tudósunk­nak, hpgy az 1970—80-as évek között mit várnak saját szak­területük fejlődésétől? JANOSSY LAJOS akadémi­kus, a Központi Fizikai Ku­tató Intézet igazgatója, egyete­mi tanár, az MTA alelnöke: —; Egy évvel ezelőtt egy kör- tntérjú során engem is megke­restek egy kérdéssel: »-Miként változtatja meg a technika fej­lődése az emberiség egészének életét, sorsát a kétezredik év beköszöntőig?-» fl TUDOMÁNY JÖVŐ ÉVTIZEDE Ekkor elmondottam, hogy' erre a kérdésre nehéz lenne a tényleges valóságot éppen csak megközelítő választ is adni, hiszen tapasztalataink egyre inkább azt mutatják, hogy a tudomány, a technika fejlődé­se legtöbb esetben a várttól el­térő eredményeket produkál. Amit egy évvel ezelőtt há­rom évtizedre előrevetítve el­gondoltam, most a következő egy évtizedre vonatkoztatva is igaznak tartom. A fejlődés várható legérde­kesebb kérdései egyikének tar­tom, mennyiben sikerül a kö­vetkező évtizedben megoldani az eddig csak bombákban fel­használt fúziós energia békés célú alkalmazását, vagy gya­korlatban és széles körben hasznosítható módszereket ki­dolgozni a nagy tömegben fel­található tórium hasadási energiájának felhasználására- Á technika fejlődésének ezek a remélt eredményei — vagy közülük akárcsak egyik is — óriási, ma még nem ismert és várhatóan rendkívül olcsó energiaforrósokat szabadítaná­nak föl és adnának az emberi­ség rendelkezésére. Milyen technikai újítások és mikor váltják valóra ezeket az — el­méletileg már mindenképpen megalapozott — elképzelése­ket, még nem tudjuk. Egy dologra azonban — és nemcsak a fúziós energiával kapcsolatban — a kérdés fel­merültekor és a továbbiakban is állandóan figyelmeztetnünk kell. Sokakban él a tévhit, hogy a jövőben majd korlát­lan mennyiségben rendelke­zésre álló és olcsó energia az emberiség problémáinak dön­tő többségét megoldja. De ez nem így van — az energia nem minden. Az ipari költsé­geknek az energiafogyasztás csak kisebb része, és ha ezt a részt igen jelentősen csökkent- ^ hetnénk is. csak annyit jelen­tene, hogy a rendelkezésre ál­ló munkaerő kisebb hányadát kellene fűtőanyagok előállítá­sára használni, és így több ter­méket és olcsóbban tudnánk előállítani. Erinek kihatása azonban lényegileg azonos lenne bármely más, a munka hatásfokát növelő felfedezésé, vei. Az olcsó, vagy akár ingyen energia még nem jelenti a föl­di paradicsomot. Nagy segít­ség az árubőség megteremtésé­re és ér kedvező a társadalom szempontjából, de önmagában még nem jelenti az emberiség boldogságát Az USA-ban pél­dául, ahol az egy főre jutó fo­gyasztás jelentősen meghalad­ja bármely más ország fo­gyasztását az emberek milliói sokat szenvednek politikai és társadalmi problémáktól. A vietnami háború milliók szá­mára jelenti a rettegést, a faji megkülönböztetés a lakosság jelentős százalékát tölti el el­keseredéssel, de mindezen túl a hihetetlenül kiélezett kapita­lista kofikyrrenci.a miatt min­denki egTisstmcialvsta problé ■ mákkal küzd. ' A technika robbanásszerű fej'^d'se mellett elengedhetet­len, hogy a politikai és társa­dalmi fejlődés lépést tarthas­son ezzel, mert csak ez te­remtheti meg az előfeltételét annak, hogy az emberiség nyu­godtan élvezhesse munkájának gyümölcseit Sokszor már köz­helynek tűnik, de ez marad az emberiség sorsdöntő kérdése a technika és a tudomány sok­szor fantasztikusnak tűnő eredményeinek évtizedeiben is: hogyan lehet a háború ve­szélyét elhárítani az emberi­ség feje felől. Amíg ez a veszély nem szűnt meg, a termelés igen nagy ré­szét foglalja le, elvonja az élelmiszert, ruhát, lakást vagy akár nagyobb értékű fogyasz­tási javakat váró. emberektől az agresszióra vagy agresszió elleni védelemre történő felké­szülés, és ez köti le nagymér­tékben a tudományos erőfeszí­téseket Nem ismeretlenek azok a millárdos nagyságren­dű számok, amelyek önma­gukban megmutatják, hogy a gazdaságilag fejletlen országok emberetelen nyomorát szinte egy csapásra meg lehetne szüntetni a fegyverkezésre for­dított kiadások egy részével. Mindezen túl azonban az emberiségnek viszonylagos anyagi jólétben élő része sem élhet mindaddig nyugodtan, amíg a háború veszélye fenye­get Reméljük — és nem tar­tom túlzott optirhizmusnak —, hogy a következő évtized a tu­dományok fejlődésének ered­ményeként is — amelytől el­választhatatlan a szocializmus építésének várható további fej­lődése — segít közelebb hozni az emberiség nagy álmának megvalósulását, és a tudomány eredményei az egész világon a békés építés céljait szolgálhat­ják. DR. STRAUB F. BRUNO biokémikus, akadémikus, egye­temi tanár, az MTA alelnöke: — Az elmúlt évtized egyik legnagyobb változása az volt, hogy gyakorlatilag minden tő­kés állam rátért a tudomány hosszú távú tervezésére, felis­merve annak jelentőségét az élet minden területén és egy­úttal elismerve a szocialista ál­lamok tervszerű tudományos fejlődésének eredményeit. A tervezés égjük előfeltétele az elérhető célok kijelölésé, mi­előtt az erők és eszközök moz­gósítását elvégezzük. Az elér­hető célok kijelölése azonban egyre nehezebb lesz, éppen a gyorsuló haladás miatt. Ha visszatekintek arra, hogy tíz évvel ezelőtt mit jósolhattam volná meg szűkebb tudomány- területem fejlődéséről, egyér­telműen azt mondhatom, hogy meg tudtam volna jósolni an­nak elérését, aminek tudomá­nyé» elvi alapjai már rendel­kezésre álltak. Azt például, hogy a fehérjék szerkeze­tének felderítésére megis­mert módszerek alkalmazásá­val nemcsak több fehérje szer­kezetét, hanem a szerkezet el­vi lényegét megismerjük, és lehetővé vált fehérje mester­séges előállítása. Meg lehetett volna jósolni és be is követ­kezett, hogy a nukleinsavak szerepének fő vonásait megis­merjük, s most az évtized vé­gén sikerült is egy gént (egy dezoxiribonukleinsavat) tisz­tán előállítani. Ugyanígy most meg tudom jelölni azt, hogy a ma rendel­kezésre álló elvi és módszerta­ni alapokon a hetvenes évek során meg fogjuk ismerni a magasabbrendű sejtek oszlása és specializálódása alapját ké­pező biokémiai, molekuláris biológiai folyamatokat. El fog­juk érni, hogy bizonyos tulaj­donságokat alacsonyabbrendű, talán még növényi szerveze­tekbe is, kémiailag szintetizált, gének bevitelével kívánatra be tudunk vinni. Meg fogjuk is­merni a gyógyszerhatások alapját képező sejthártyák szerkezetét és működését Ta­lán teljes mértékben meg fog­juk ismerni a növényi foto­szintézis módját, és azt utánoz­ni fogjuk tudni laboratóiiumi körülmények között Végül előrelátható az is, hogy a köze­li években a hazai kutató te­vékenység ugrásszerűen növe­kedni fog az építés alatt álló új intézetek (Szeged) segítsé­gével, s így a magyar kutatás részesedése a jövő eredmé­nyeiben nagyobb lesz, mint az elmúlt két évtizedben. A tudomány fejlődése azon­ban az előrelátható mellett meglepetésekkel is jár, ezt az elmúlt évtized biológiai kuta­tása is bizonyítja. Nem lehetett 10 évre előre látni, hogy a mű­ködések szabályozásának alap­elveit (allosztéria, operátor-el­mélet) felfedezzük; ha előre láttam volna 1959-ben, akkor ezt én fedeztem volna fel 1960-ban, s nem mások ké­sőbb. El kell készülni várat­lan, még nagyobb jelentőségű dolgokra is, hogy milyen te­rületen, nem tudom. A zse­niális, nagy horderejű felfede­zések. mint amilyen az urán­hasadás vagy a biológiában a Mendel-törvények, vagy a pe­nicillin felfedezése volt — nem jósolhatok meg. A biöló- gia az elmúlt időkben a leg­jobb képességű fiatalokat von­zotta magához, így az megjó­solható, hogy több ilyen vá­ratlan felfedezés várható a kö­vetkező évtiaedben­Mit jelent mindez a gyakor­lat szempontjából? Azt, hogy pl. rövidesen enzimgyárak fognak létesülni, amelyek nemcsak a mosószerek, hanem számos más ipari folyamat szá­mára fognak enzimeket készí­teni (élelmiszeripar, gyógy­szeripar stb.). A mezőgazda­ság és az állattenyésztés a ne­mesítés és termesztés új mód­szereivel hatalmasan növekvő termékenységet fog elérni. Az orvostudományban az egyes örökletes betegségek megnyil­vánulását meg tudjuk akadá­lyozni, egyes daganatos beteg­ségek kórokozójának felisme­résével tovább fog erősödni a rák kemoterápia! kezelése. Ha­talmas fejlődés várható az or­vostudomány szempontjából azért is, mert ez az évtized meg fogja oldani az ellenanya­gok keletkezésének módját, f. így eldönthető, hogy a sebé­szetben mi ültethető át és mi nem. DR. GEGESI KISS PÄL or­vos, akadémikus, egyetemi ta­nár, az MTA elnökségének tagja: — Az orvostudományt — úgy vélem — helyesebb len­ne egészségtudomány elneve­zéssel jelölni- Ma az a kutató korszerű, akinek figyelme dön­tően a meglévő egészség meg­védésére és ezzel együtt a baj, a betegségek megelőzésére irányul. Mennyi bajt, aggo­dalmat, szorongást, fájdalmat, mennyj költséget, sőt mennyi idő előtti halált lehetne meg­előzni, ha az orvostudományok eddig elért elméleti és gyakor­lati eredményeit teljesen át lehetne vinni minden család, minden ember mindennapi életében való folyamaté* al­kalmazásra. Az orvostudomá­nyok által elméletileg megol­dott kérdések közül csak né­hány olyant emelek ki, amely­nek általános alkalmazását szeretném megvalósítva látni az 1970—1980 közötti évtized­ben. A csecsemők és kisgyer­mekek helyes táplálása, helyes testi és lelki »nevelése«: gon­dozása, szoktatása, tanítása, oktatása mind a családban, mind a családon kívüli közös­ségekben, mind a társadalom széles életében. Ugyanígy szeretném megva­lósítani a felnőttek mindenna­pi életélésében a tudományok által elért eredmények haszno­sítását A megfelelő életrit­mus beállítását: a munkálko­dás, a pihenés, az üdülés, a szórakozás egészséges válto- gatódásának érvényesítését az emberi életnek mind az egyes napjaira, mind éveire, mind évtizedeire vonatkoztatva. Kell-e itt hangsúlyoznom a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás, a nem megfelelő oihenés, üdülés, az éjszakai, a hétvégi szórakozásokkal való hajszoltság ártalmait? Azt sze­retném, ha a mi »ember köz­pontú« társadalmunkban az 1970—1980 közötti évtizedben e kérdésekben elért orvostu­dományi Ismeretekből minél több vélegesen átmenne az em­berek mindennapi életének gyakorlatába. Ami az orvostudományok el­méleti jellegű munkáját illeti, a kutatóknak van néhány na­gyon súlyos, »adósságuk« az embereik, az egész világ iránt. Talán első helyre teszem, mint megoldható kérdést, az ún. ér­elmeszesedés kérdését. Az ed­digi kutatások eredményei mintegy előkészítették a követ­kező évtizedre e súlyos és úgy­szólván minden idősödő emert fenyegető probléma megoldá­sát. E kérdés végleges tisztá­zása sok szívható!, sok agyi halál, sok szívbaj, sok vesebaj, sok idegrendszeri és érzékszer­vi betegség megoldását hozza majd. A megoldásra elméletileg mintegy előkészített másik kérdés $z ún. »vírusprobléma«. Mind a vírusok szaporodására, terjedésére, az élő szervezetben való megtapadá&ára, az ekként megbetegedett szervezet- gyó­gyítására, sőt a megbetegedés megakadályozására irányuló kutatások eddigi eredményei olyan reménykeltők, hogy el tudom képzelni az 1970—1980 közötti évtizedben a kérdés el­méleti általános megoldásét Ide sorolom az tateroferonra, a sejtekben keletkező általán y védő ellenanyagra vonatkozó kutatásokat is. Nem látom ilyen megnyug­tatónak az emberi rák, vala­mint az emberi fehérvérűség mibenlétére, gyógyítására, ke­letkezésének megelőzésére irányuló kutatások eddig eredményeit A2 eddigi ered­mények nem azt mutatják, mintha 1970—1980 között az emberi ráknak és az ember' fehérvérűségnek a kérdése megoldásra kerülne. A végle­ges megoldáshoz az eddigiek­nél sokkal nagyobb anyagi, fel- szereiltségi és szervezettségi fel­tételek biztosítására volna szükség még további évtize­dekben. Talán 1970 —80 között felismeri az emberiség, hogy a katonai kiadásokra, a háborús felkészültségre, a világon levő feszültség fokozására fordított müliárdok hasznosabban ’ vol­ná nak felhasználhatók ilyen célra. Az anyagi ráfordítottságon. a felszereltségen és szervezett­ségen túl bizonyos fokig a te­chnikai eredmények alkalma- zásától is függnek majd az 1970—1980 közötti' években az átörökíthető betegségek kérdé se kutatásainak eredményei. Ebben az évtizedben az átörö­kíthető készségek, képességek — ide értve az átörökíthető kóros készségeket — vizsgála­taitól, elsősorban a kromoszó­ma vizsgálatoktól komoly eredmények várhatók az em­bergyógyászat szempontjából is. Meg vagyok győződve arról is, hogy az orvostudományok, felhasználva más tudomány­ágak: az általános biológia, a kémia, a fizika, a technikai, műszaki, kibernetikai tudo­mányok eredményeit az or- voskutatók mind a kórismé- zéshez, mind a gyógyításhoz, mind a betegségek megelőzé­séhez. a szervek átülteidéhez sok új gyógyszert, sok új bel­gyógyászati és sebészi eljárást fognak kidolgozni. ERDEI FERENC, agrárköz­gazdász, akadémikus, az MTA alelnöke: — Most vagyuník'abban az időszakban, amikor a tudomá­nyos-technikai forradalom elég széles fronton betört mezőgaz­daságunkba. Törvényszerű, hogy ez a folyamat haladjon tovább a következő években, illetőleg az egész évtizedben. Ennek különösen adott felté­tele a mi mezőgazdaságunk­ban, hogy nemcsak végrehaj­tottuk a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, hanem szocialista nagygazdaságaink többségükben már megszilár­dultak, és a korszerű technika alkalmazásában is alapvető tapasztalatokat szereztek. Ob­jektív törvényszerűség tehát, hogy ez a folyamat ellenáll­hatatlanul és viszonylag gyor­san előrehaladjon a magyar mezőgazdaságban. Vannak azonban akadályok, illetőleg nehezítő körülmények is. Az egyik ilyen akadály: egész népgazdaságunk, ezen belül különösen mezőgazda­ságunk viszonylag kismérvű akkumulációja. Ez erősen kor­látozza mindazoknak az új be­rendezéseknek a beszerzését amelyek a korszerűsítéshez nélkülözhetetlenek. Másik ha­sonló köriilmóny, hogy a tér» melöeszközök piaca mind a saját ipari termelésből, mind a behozatalból eléggé szűkre korlátozott. Ezek a tényezők lassítják az egyébként termé­szeténél fogva gyorsaan előre­haladó folyamatot Én személy szerint úgy ité­tfv tényezője Mind mezőgazdaságunk gazda. ságpolittkai irányításában, mind a gazdaságok vezetésé­ben és általában az agrárköz­véleményben uralkodnak az előrevivő erők. Mindenütt akarják nagyüzemi mezőgaz­daságunk teljes korszerúsíté- . sének a megvalósítását, és ezért meg nem szűnő erőfeszí­téseket tesznek. Várható azon­ban az is, hogy a nehezítő té­nyezők frontján bizonyos ja­vulások bekövetkezhetnek. így a mezőgazdasági vermélcek árában és a mezőgazdasági akkumuláló képességének a növekedésében; valamint nem alaptalan az a várakozás sem, hogy a termelőeszközök árá­ban is csökkenés következzék be. Egy évtized alatt lényegé­ben végbement mezőgazdasá­gunk teljes korszerűsítése. Ed­dig megtörtént ez a baromfi­ás a kenyérgabona-termelés­ben, előrehalad a kukorica esetében, most bontakozik ki a sertéstenyésztésben, de a többi területek még ezután következnek. S együtt -zzel a folyamattal számos kiegészítő ipari jellegű feldolgozó és előkészítő tevékenység is ki fog fejlődni nagygazdasá­gainkban. Ez a folyamat a mezőgaz­daságban érdekelt összes té­nyezők számára sokoldalú, ér­dekes és vonzó feladatot je­lent. Legnehezebbet minden­esetre gazdaságpolitikánkban, e téren ugyanis azt kell elérni, hogy népgazdaságunk növeke­désének és egyensúlyának az érdekeihez képest javítani tudja a mezőgazdaság, illető­leg az élelmiszergazdaság köz- gazdasági feltételeit. Hasonló­képpen sokoldalú és nagy fel­adatot kell elvégezni e téren az összes mezőgazdasági tudo­mánynak is. Ezek közül a leg­bonyolultabbat az agrárgazda­ságtannak és az üzemszerve­zésnek, hogy hozzájárulhasson az előrehaladás közgazdasági és üzemgazdasági feltételeinek a javításához. A technológiai rendszerek fejlesztésében, a kemizálás és mechanizálás elő- revi telében pedig egyaránt sok újat kell produkálniuk a mezőgazdasági szaktudomá­nyoknak. A várakozásnak megfelelő korszerűsítés előrehaladása sem jelenti azonban azt, hogy mezőgazdaságunkban elveszti jelentőségét a kiegészítő kis­termelés a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságokban. Egy évtized múlva is lesznek ága­zatok, amelyekben számottevő e kisegítő termelés. Az összes termelésből való hányad csök­kenése mellett egészében még tekintélyes lesz az a mennyi­ség. amit részben önellátásra, részben - áraként termelnek meg a kiegészítő kistermelés keretei között. A kétféle termelés aránya tekintetében is ellentétes erők hatnak. Az életviszonyok át­alakulása és általában az ur­banizáció előrehaladása olyan irányban hat, hogy gyorsan csökkenjen a kiegészítő kis­termelés. Támogatják ezeket a törekvéseket általában a nagy­gazdaságok vezetői is. Gazda­ságpolitikánk azonban — az egész népgazdaság érdekeit nézve — továbbra is védi és | támogatja a háztáji és egvéb ! kisegítő termelést, sőt úi ösz- j tönző és támogatási módszere­ket is kell alkalmaznunk. Valószínűleg úgy alakul * helyzet, hogy az eddigi ház­táji termelési formák csök­kennek — elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben —, egy részük azonban tar­tósan fennmarad, és emellett új formák is kifejlődnek. Ériek lényege a bedolgozás, akár a helyi nagygazdaság termelésé­be és feldolgozó tevékenységé­be, akár kereskedelmi, illető­leg ipari vállalatok tevékeny­ségéhez kapcsolódva. A technológiai korszerűsö­dés ilyen folyamata a termelő­szövetkezetek és az állami gazdaságok belső üzemi szer­vezetére is kihat. Továbbfejlő­dik vállatótszerű gazdálkodá­suk, s a bennük dolgozók is mindinkább a munkás-szak­munkás pozío’ótóba kerülnek. Eme'tótt sokféle fe’do’gozó és i kiegés-itő ioari tevékenység lem, hogy közepesen gyors j f->g m~ző',a»da<=á­lesz ez a folyamat, ami az elő- 1 gi m-vüz'=m»'nkir»n. Mindez revivő és az akadályozó lénye-j emrütt a»t Jelenti.. ho»v me­zők kölcsönhatása {olytári jön j zőga»A-sámv"iik határ«—ttam és léire. Maga a fejlődés szubjek-1 egyértelműen iparosodik.' SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. december &L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents