Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
OLVASÓ NÉPÉRT A mozgalom gondjai — egy falusi könyvtáros tapasztalatai alapján A Somogyi Néplapban több cikk jelent meg már az Olvasó népért mozgalommal kapcsolatban. A cikkírók különböző problémákat vetettek «öl, melyek a mozgalom céljának elérését aikadályozzák. Hozzájuk csatlakozva szeretném elmondani tízéves könyvtárosi tevékenységem tapasztalatait. Több cikkíró említette, hogy a könyv megszerettetését már az iskolában kell kezdeni. Ez valóban így van, éppen ezért az iskolai oktatás és a könyvtári munka között szorosabb kapcsolatot kellene kialakítani. A könyvtáros pl. az iskola számára jegyzéket készíthetne tantárgyanként a könyvtárban megtalálható azokról a művekről, amelyek a tanulóiknak kiegészítő olvasmányként ajánlhatók. Ilyen pl. a Képes Történelem sorzat, amelynek egyes köteteit az ordacsehi könyvtár gyermekolvasói szinte »cukorként-« fogadták. Ezekre a művekre az említett jegyzék alapján az egyes szaktárgyakat tanító tanárok felhívhatnák a tanulók figyelmét Így együttműködve valószínű, hogy szebb eredményeket lehetne elérni. A könyvtáraktól távol lakó — elsősorban idősebb emberek — nem szívesen mennek el a könyvtárba. Erre is van egy megoldás, mégpedig a Kónyvkézoesítés. Ordacsehi- oen már évek óta házihoz szállítom a könyvárét tizenöt olyan családnak, amelyik a könyvtáradtól távol lanik. Ebben a múmiában nem vehetek segítséget igénybe, mert nem vagyok pedagógus, s így nem kérhetem föl erre az iskolás gyerekedet. Mivel azonban a legtöbb helyen pedagógus látja el a könyvtárosi munkát, a könyvkézbesítésre nagyobb lehetőségük van, mint nekem. Hogy mégsem csinálják, azt hiszem a tiszteletdíj minimális összegével magyarázható. Most szinte hallom az ellenérveiket: aki a könyvtári munkát csak pénzforrásnak tekinti, inkább ne is foglalkozzon vele. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy sok helyen könyvtáros nélkül lennének a könyvtárak, ha a könyvtárosok csak pénzért végeznék munkájukat, ugyanis az alacsony tiszteletdíj egyáltalán nem ösztönző számláira. Remélem, hogy ezek a problémák rövidesen megoldódnak és nem lesz akadálya, hogy népünket olvasó népnek nevezhessük. Dégi Zoltán könyvtáros, Ordacsehi Színészek, bohémek... A régi txlnészvilág mlékeibSl — Mibe kerül egy szoba az első emeleten? — kérdezte a színész. — Hat pengő. — A másodikon? — öt pengő. — És a harmadikon? — Ott csak 3 pengő. A színész köszönt és elindult. A portás utánaszólt: — Hát nem veszi ki a szobát? — Nem elég magas nekem ez a szálloda! Sebestyén Mihály A bban az évben csontfagyasztó hidegek jöttek: a kőkeviény rögök szikrát vetve csókolóztak össze a lovak patáival. Az emberek ha kicsire húzódva kióvakodtak az utcára, a csípős széltől lilára vált szájjal vacogták egymásnak: — Hó kellene nagyon! Az idén még utóbb fekete karácsonyunk lesz. Marioara, a román asszony magas, nagy csontú nő volt, az arca még őrizte a nyári nap sugarának nyomát, loannak tetszett az anyja. Szégyellte ezt az érzést, s emiatt homályos bűntudat nyomasztotta. A fiút a világhoz — láthatatlan köldökzsinórként — a félelem kötötte. Viszonyának alapját az emberekhez ez jelentette. Kevés felnőttet fogadott bizalmába, még barátja sem igen akadt a vele egykorúnk között. Nem szeretett közéjük járni, mert azok, látva félénkségét, már messziről kiabálták a csúfolót. A házakhoz lapulva osont, s a sarkokon hosszan kukucskált ki, mielőtt befordult volna, ha apja cigért küldte a boltba. Milyen ember is volt loan apja? Feje kalapácsra emlékeztetett: hátul hosszú volt, elől laposan lefutó arcban folytatódott. Kemény, széles áll, orr fölött összefutó szemöldök egészítette ki vonásait. Esténként énekelve jött haza Nagyon régen Miskolcon a »HI. Richard« került színre. Amikor Richard kétségbeesve felkiáltott: — Egy országot egy lóért! — valaki leszólt a karzatról: — Szamár Is jő lesz magának! A színész szembrebbenés nélkül válaszolt a kedélyeske- dőnek: — Igaza van, Jöjjön le! • • • Harmath Imre színpadi szerző benyújtotta darabját az egyik színház igazgatójához, akiről köztudomású volt, hogy nem az C' véleménye a döntő, hanem amit a felesége mond. A darabot a színház nem fogadta el előadásra, mire Harmath a következő táviratot intézte az igazgatóhoz: — A fúria ítéletét megfellebbezem! • • • A régi idők népszerű kabarékomikusa, Szenes Ernő, akit a kövér Szenes néven ismertek, állandó pénzzavarral küzdött A Lánchídon ment át egy barátjával — Látod — szólt Szenes —, ha ez a királyi vár az enyém lenne, azonnal rendbe tudnék jönni anyagilag. — Mit érnél vele, ha a királyi vár a tied lenne? Szenes csodálkozva válaszolta: — Mit?! Hát egy húszast csak kapnék érte? « • • Az első világháború alatt Föld Aurél igazgató rendelkezése szerint az akkori Városi Színház csak szombat-vasárnap tartott előadást. A színészek természetesen hetenként csak két napra kaptak fizetést Amikor egymást követték a katonai behívások, az egyik színész keserűen megjegyezte: »Most már csupán az kéne, hogy Föld Aurélt is behívják katonának, s akikor csak szombat-vasárnap lenne háború !« • • • Egy népszerű vidéki táncoskomikus nem kapott albérleti lakást, s kénytelen volt felkeresni a városka szállodáját. A színészt a portás nagy örömmel üdvözölte: — Miben lehetek szolgálatára, kedves művész úr? a kocsmából, ahol a foghíjas Schattmann mérte a pálinkát. A kalavácsfejű ember mindig ezt énekelte: »Ki tudja merre, merre visz a végzet...« Ilyenkor Lukács Andorás komája azt mondta neki: »Hányd ezt. te nehézfejü! Mi az, hogy végzet? Neked tán nem lett otthonod ez a falu itt a Dunántúlon? Befogadtak minden telepest! örülj, Fábián Sebestyén/« Gabi és a Kék fény »Segítsen nekem megköszönni azoknak a rendőröknek, akik ez év szeptember 25-én olyan gyorsan és szolgálat- készen segítettek felkutatni eltűnt 6 éves kisfiámat« — olvasta fel a legutolsó Kék fény adásában a riporter a hozzá- küldött levelet Igen, azon a napon helikopter körözött Balatonlelle fölött, a földön pedig szapora mozgású emberek kutattak az eltűnt kisfiú, Dudás Gabi után. Az anya, aki a köszönőlevelet irta, még most is izgatott, amikor elmeséli, mi történt azon a napon. A Rákóczi utca 53. számú ház emeletén, az apró konyhában hallgatjuk szavait. — Átmentünk Gabival a 41-es számú házba, Milosi- csékhoz. Beszélgettünk. Gabi azt mondta, hogy lemegy a kukoricásunkba, megnézi, megvannak-e a tökök. A kukoricásunk, egy keskeny, rövid darab föld, ott van a ház környékén. Amikor utánamentem, hiába kerestem. Azt hittem, hazament. De otthon sem volt. Nagyon megijedtem. Szaladtam vissza Milo- sicsékhoz, de Gabi nem került elő. Együtt kerestük — hiába. Háromszor mentem el a vízházhoz, hogy húzzák fel a rácsot, hátha vízbe esett Értesítették a rendőrséget Az anya kétszer kapott közben nyugtató injekciót. Gabi fél ötkor épen, talán kissé csodálkozva a sok emberen, előkerült Hatéves, barna szemű, barna hajú kisfiú. Játszik a kék abrosszal letakart asztalnál. — Hány kockából építetted a várat? Egy pillanat alattt kész a válasz: — Hatból. Nem. Egyet tévedtem. HétbőL »Egyet tévedtem« — ez nagyon pontos, szabatos válasz egy hatéves kisfiútól, aki még csak jövőre megy iskolába. — Mivel játszol most? Rám néz, kicsit csodálkozik. hogy miért kérdezem, hiszen számára ez olyan egyszerű. — Hengerezőgép, emelő, betonkeverő — sorolja. — Szoktál televíziót nézni? — Műsorzárásig nézi mondja az asszony. — A kalandos, Izgalmas . filmeket szeretem — meséli a kisfiú. — A Zorrót a legjobban. *Meg a meséket * könyvekben. — Gabi! Mit tudsz a boszorkányokról? Vannak ilyenek? Egy ideig néz, aztán kicsit határozatlanul azt mondja: — A mesékben vannak, az életben nincsenek. \ — Ismersz olyan embert » környéken, akitől félsz? — Egy nénit Tőle félek. — Fiatal a néni? — Nem. öreg. Talán már várta a kérdést, ami ezután következik. — Miért és hová mentél azon a bizonyos napon. Hamar mondja a választ: — Letörtem egy virágot a Milosicséknál és féltem, hogy anyu megver. Nem tudom mit higgyek. Lehet, hogy így volt. Egy biztos: Gabi az átlagosnál jóvá! fejlettebb értelmű fiúcska. TÖBB NAPIRENDDEL FOLALKOZOTT legutolsó ülésén a Somogy megyei népművelési tanács. Mindenekelőtt két albizottságának működ ésévéL A helytörténeti albizottság másfél éves. Fontos feladata a szakemberek összefogása, irányítása, egyebek közt a levéltári kutatások és különböző helytörténeti kiadványok előkészítése publikálása terén. Ilyen kiadvány például a márciusi történésztanácskozás készülő kötete, a Somogyi Almanaoh sorozat, amelyből 1968-ban két, az idén egy füzet jelent meg. Több újabb kötete előkészületben, illetve nyomdában van. Több kézirat szintén megjelenésre vár, és sok kutató jelentkezett munkáival. Többen szóvá tettsk: általában rossz vagv fogyatékos kiadványaink propagandája. Á somogyi kiadványok, illetve kötetek nem jutnak el oda, ahol a legna gyob szükség volna rájuk. Ezért helyes lenne a tájtörtéKépzeletét a Zorró-szerű figurák népesítik be. Lehet, hogy csak rájuk akart hasonlítani, s hőstettet véghezvinni? Vagy csakugyan az általa említett ok miatt bújt el? nett anyag beszerzését és gyűjtését kötelezővé tenni legalább iskoláink nevelői könyvtáraiban — javasolta az egyik felszólaló. A zenei szakbizottság csaknem két éve működik. Kaposvár és Somogy zenei életének föllendítésére hozták létre. Tagjai tevékenyen részt vettek a somogyi napok zenei rendezvényeinek előkészítésében, lebonyolításában. Figyelemmel kísérik a megye zenei életét, felhívást adtak ki a népzenegyűjtés megindítására — olvashattuk az errő' szóló jelentésekben. A beszámoló különösebb észrevételeket nem váltott ki. Ezt nehezményezte a szakbizottság egyik vezetője. Véleményük szerint alaptalanul, hiszen a- érdemi munkának az elemzésétől maga a jelentés eltekintett. Azzal a meglepő h’vat 'sózással, hogy a zenei szak- bizottság tevékenvs'-g'ről a népművelési tanács tagtet •tevis me»vőteteettek, ha figyelemmel kísérték a város é° Gabi már elmondta a magáét. Újra a játéka föl' görnyed. Az eset szerencsére nem végződött rosszul. De figyelmeztet minden szülőt a megye területén folyó zenei élet »mindennapos eseményeit« ... A népművelési tanács * mindkét szakbizottság tevékenységét jónak, sikeresnek ítélte meg. Újvári Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója tájékoztatást adott a somogyi napok 1970. évi tervezetéről. A népművelési tanács javaslatira a tervezett 18 rendezvény sora előreláthatólag az országos helytörténeti konferenciával, bővül ki 1970-ben. A NÉPMŰVELÉSI TANÁCS JÓVÁHAGYTA az 1970. évi munkatervét, A jövő évben egyebek közt megvitatják a műkedvelő-mozgalom és az ismeretterjesztés helyzetéj;,- a népművelés ötéves tervez®** lénél: irányelveit, a tsz-ek- bsn folyó népművelési munka tapasztalatait, az üzemekben folyó népművelést, valamint az Olvasó népért mozgalom helyzetét Somogybán. L. L. Jóváhagyták a népművelési tanács jövő évi tervét Ha Fábián Sebestyén nem énekelt, akkor loan félt, mert olyankor nagy lapátkezeivel megverte az anyját, aztán kikergette őket a meszeletlen falú szobából. Egyszer még a petróleumlámpát is utánuk dobta, s loan anyja a kötényével oltotta el, hogy meg ne gyulladjon a szalmakazal, loan ilyenkor gyűlölte az apját, és félt az anyjától is, aki könnytelen szemmel állta az ütéseket, még csak nem is szitkozódott, pedig a fiú látta, mint serken ki a vér a szája szélén. Csak egyszer mondta csendesen az ura szemébe nézve: — Nem vagy te ember, Fábián Sebestyén! Állat vagy! Hát nem volt neked elég? Még mindig nem volt elég?! At hazátlanság! A vándorlás! A ' cigány'let! Az sem volt elég, hogy kiadták az utadat a bányából is?! Mert akkor már egy hónapja ténfergett otthon Fábián Sebestyén. Azt mondta ' a műszakvezetőnek: »Te nagyokos! Mond meg nekem, minek írtátok ki az irodában, hogy nálunk legfőbb érték az ember? Tudod, mit ér az ember élete itt 1952-ben? Semmit /« Másnap már nem szállhatott le sihtára. »Bélista! Bélistai/« — mondogatta loan egy-két napig az ismeretlen töltésű szót, aztán elfelejtette. Azért voltak jó napok is loan életében. Ha apja nem ment kocsmába, együtt volt a család. A román asszony csöndesen foltozgatott a sarokban • petróleumlámpa áimositó fénye mellett, az apa a kemencének vetette a hátát, loan pedig a boldogságtól fél- önkívületben hempergett a zizegő szalmajú ágyon. A kemencében nyikorgó hangon énekelt a kukorica kocsánya. Később foszlós bélű sült tököt ettek, amire Fábián Sebestyén azt mondta: bosz.ány. Aztán egyszer csak a román asszony énekelni kezdett. Ritka pillanatok voltak ezek, loan lehajtott fejjel, kicsit szégyenkezve hallgatta, mert úgy érezte magát, mint a leselkedő, aki tanúja lesz valami nagy-nagy titoknak. Mély, búgó hangja volt az asszonynak, loannak mindig sírni lett volna kedve tőle. arácsony előtt pár héttel ? iá* csak pityókán éltek, azt is lassan ették, hogy tovább tartson. — Hej, te roladt-rohadt i>i- lág! — ordította bele részegen Fábián Sebestyén az éjszakába aznap, amikor a vízügyiekhez sem vették fel kubikolni. Marioara kicsoszogott klumpájában és betámogatta. A szentestén loan a kuckóban üldögélt, kezei tétován csüngtek térdei között. Már reggel óta fészkelődön benne a gyanú, hogy ma este elmarad a karácsony. A karácsonyt néhány szem száraz keksz, nyárról aszalódott szilva, pirosból barnára váltó alma jelentette loannak. És a fa! Eleven zöldjével, apró, szúrós tűleveleivel. — Te cula! — mondta neki anyja. — Te meg mit gunnyasztasz? De azért nem haragudott rá, inkább szomorú volt, ezt loan érezte a hangjából. A fiú tudta, hogy anyja szalmazsákjában már egy árva fillér sincs. A kalapácsfejű ember nem szólt egész este, csak nézett maga elé, ujjat fehéredésig szorították a szék karját. Es akkor hirtelen kivágódott az ajtó — Szabad-e betlehemezni? Feleletét sem várva, rázendítettek az énekre. Előbb csengő hangon Mária beszélt, aztán a palástba burkolódzó Király. Amikor az álarcos csobánok következett, loan látta, hogy a fekete csobán subája alól egy kerek ötforintos gurul elő. Azt is látta, amikor az apja óvatos mozdulattal ráhelyezte csizmás lábát. loan á sarokba húzódott és feszülten figyelt. A csobánok csak tessék-lássék ütötték egymást a hamubotokkal, a szemük a földön járt. A Király, akiben a fiú felismerte Lukács Andorást, azt mondta: — Add elő a pénzt, Fábián Sebestyén! loan apja a tarkójáig vörös lett, úgy ordított: — Te! Te nyüves, mindenki kapcája, te! Amikor ezt a svábjankó Leitnert bevettétek a betlehemezésbe, szóltam?! Nem szóltam! Amikor idepofátlankodtatok a házamba, szóltam? Nem szóltam! — Minden ember egyforma, te Sebestyén. Nagy kor ez! Minden ember testvér. Lám, te is román asszonyt hoztál magaddal Bukovinából — próbált közbeszólni Lukács Andorás, de loan apja túlkiabálta: — Kifelé a házamból egy szálig, mert különben én tip- rok utat köztetek! Elmenőben Lukács Andorás azt mondta sírás hangon: — Te nehézfejű isten barma! Eddig jutottál már?! Az ilyeneket a föld bé ne fogadja! Az éjféli miséket szerette loan. A sok ember ott áll a tömjénillattól terhes levegőjű templomban és énekel: »Csordapásztorok, midőn Betlehemben ___« H árman mentek hazafelé, kicsit elhúzódva a többiektől, loan az anyja kezét fogta. A sarkon ugrottak eléjük nyitott pengéjű késekkel. Aztán a vállukra emelték Fábián Sebestyént és vitték a ház felé. loan mintha Lukács Andorást is köztük látta volna. Olyan gyorsan történt minden, hogy sokáig azt hitte, játék az egész. Látta, hogy ott, ahol az előbb még az apja feküdt, egy ötforintos csillog. De az anyja nem engedte fölvenni. Mentek befelé a házba. A román asszony az ajtó előtt megállt, égre emelte szemét, mintha csillagot keresett volna: — Miért adtál nekünk fekete karácsonyt? •ym is felnézett, kér ■ te-kereste a csillag . mely a háromkiráfi ■ kát a kisdedhez vezette, ■: hiába erőltette a szemét sírésig, a csillag nem volt seh' Leskó Lás> IOMOOTI NÉPLAP Vatintu. IMS. deeamber tL g
