Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
Azt a taggyűlést még mindig emlegetik... Kardos János. Sokáig emlékezetes maréd a Kaposvári Állami Gazdaság december kilencediki összevont párttaggyűlése. Azon a napon havat hordott a szél, belevágta az emberek arcába. Olyan idő volt, amire azt szokás mondani: »Ilyenkor még a kutyát sem verik ki 'a házból.— A taggyűlést meghirdettük, az emberek csalódtak volna, ha nem ál Íjuk szavunkat — mondja Kardos János, a gazdaság csúcstitkára. — A mi mezőgazdasági üzemünk területének átmérője hetven kilométer. Ilyen nagy távolságból kellett az embereket eljuttatnunk Tátompusztára, ahol a taggyűlést tartottuk. Hét kerületünkben vártak az emberek nagyon gyors intézkedésre. Megkezdtük a tolólappal fölszerelt lánctalpasokkal az utak tisztítását. Így aztán, bár kilenc óra helyett délben kezdődött a gyűlés, azt hiszem éppen az akadályok leküzdése adta meg az alaphangulatot. Csak a iVegek és az öregek maradtak ’•íthon. Pedig az egyes kerületekben sem együtt laknak az emberek. Szétszórtan élnek inkább. Azt hiszem a két napirendi pont is vonzotta őket. A Központi Bizottság november 26—28-i üléséről én tartottam tájékoztatót, a gazdaság háromnegyed éves tervteljesítéséről Eszter- hai Sándor igazgató elvtárs. A hozzászólások alaposan átgondoltak voltak, minden ágazatot felöleltek. Este öt órakor indultunk vissza, mert a rossz idő sürgetett. Pedig sok embernek még volt mondanivalója. Jóleső érzés volt hallgatni segítőszándékkal mondott szavaikat a gazdaság belső mechanizmusáról, a gépesítésről, a műszaki fejlesztésről, a csökkentett munkaidő végrehajtásáról, a következő évi feladatokról. Nagy eredményként értékeljük azt, hogy tavaly 24 dolgozó lépett sorainkba, s pártépítő munkánk idén is sikeres volt. Eddig húsz tagot vettünk föl, s most következnek a decemberi taggyűléseken az újabb felvételek. Jelenleg 166 párttagunk van: Kocsink neki-nekirugasz- kodva halad a Dénesmajor felé vezető úton. Először Fazekas György traktorossal beszélgetünk. — Egy éve vagyok tagja a pártnak — mondja magáról. — Most először vettem részt ösz- szevont taggyűlésen. Hát bizony, nagy hó volt aznap. Négy DT és három Szuper Ze- tor takarította az utat. Amíg Tatomba értünk, egyszer még tolni is kellett a járműveket. Otthon éreztem magam ezen az összevont taggyűlésen. Olyan emberekkel voltam együtt, akik ugyanúgy gondolkodnak mint én. Engem különösen a gazdaság jövő évi terve fogott meg és a sok hozzászólás. Egy percig sem gondoltam arra, hogy ez a taggyűlés elmaradhat. Bíztunk a központban dolgozókban, hogy találnak megoldást. Bözsöny János, a dénesma- jori alapszervezet titkára is így vélekedik. Aztán ezt mondja: — Jó volt, hogy az akadályt legyőzve összejöttünk, meghozz sokan. Innen is tizenkettőn mentünk. Amíg Tátompuszta felé tartunk, Kardos János arról beszél, hogy kilencedikén telefonálták a pusztára: várják Bözsöny János. forró teával az átfázott embereket. Tátompusztán a központi szerelőműhelyben Csullag Jenő műhelyvezető fogad bennünket. — Mi, tátomiak egytől egyig ott voltunk a .taggyűlésen, ez természetes. Érzésem szerint nagyon eredményes délután volt. Minden területről szó Csullag Jenő. esett, még a segédüzemágról sem feledkeztek meg. A »hogyan tovább« gondja mindenkit egyformán izgat. De az is, hogy miről tárgyalt a Központi Bizottság. Egyformán érinti az embereket, hogy menynyiért kapnak jövőre egy pár cipőt, de az is, hogy milyen mértékű lesz a gazdaságban a műszaki fejlesztés. Erről beszél apa és fia, idősebb és ifjabb Korb György is, akik egyszerre léptek be a pártha 1958-ban. — Jó érzés volt hallgatni a beszámolókat és a hozzászólásokat. Azt bizonyították, hogy az alapszervezetek tagjai nemcsak a maguk területén látnak világosan, de a más munkaterületek gondjairól is segítő- szándékkal tudnak beszélni. Hópihék kezdenek szállingózni, amikor hazafelé tartunk. Leskó László Iparfejlesztés területfejlesztés A kormány által biztosított iparának technikai színvonala • * üzemvezetők a szakmunkásképző intézetben A szakmau nk ás ta nuló-törvény sikeres végrehajtása érdekében a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója tapasztalatcserére hívta meg a város ipari üzemeinek vezetőit, mert a törvény alapján össze akarják hangolni azokat a tennivalókat, amelyeket az intézetnek és a vállalatoknak kell megoldaniuk. Pintér Kálmán igazgató többek között elmondta, hogy az intézet saját tanműhelyében az ipari üzemek által kért szakmunkástanulóknak mintegy 30 százalékát képes oktatni. A vállalatoknak az a leiadatuk, hegy elsősorban az emelt szintű oktatásban részt vevő ipari tanulók részére önálló üzemi tanműhelyeket hozzanak létre, vagy az eddigieket bővítsék. Alapos felmérés, alapján már most tervezzék meg, hogy 1970. szeptember 1-ig milyen intézkedésekre wn szükség az új első évesek, illetve másodévesek fogadására. A tapasztalatcserén reszt vevő üzemek vezetői megtekintették az intézet tanműhelyében folyó oktatómunkát is. Idősebb és ifjabb Korb György. iparfejlesztési külön keret fel- használásának tapasztalatairól tanácskozott tegnap — idei utolsó ülésén — a Somogy megyei Tanács. Az 1968—70 közötti évekre 73 millió forint iparfejlesztési külön keretet kapott a megye. Az ennek segítségével megvalósult és szerződésben rögzített beruházások összértéke meghaladja a 360 millió forintot, s csupán a külön keret felhasználásával négyezerrel sikerült növelni a harmadik ötéves terv időszaka alatt az ipari foglalkoztatottak létszámát Somogybán. Ezt a pénzt — mint az előterjesztés hangsúlyozza — a Politikai Bizottság Somogy fejlesztésével foglalkozó 1965. január 12-i, valamint a megyei pártbizottság és a megyei tanács határozatai alapján használták fel, s eddig tizenkét beruházást támogattak. A beruházások eredménye A legjelentősebbek: az Egyesült Izzó kaposvári rádiócsőgyára. amelyik a. mostani Híradástechnikai Ifcillalat helyén január 1-től működik, a Mechanikai Művek marcali olaj- kályhagyára, a Budapesti Vegyipari Gépgyár tahi gyára, amelynek beruházása már elkezdődött, s a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyára. E négy vállalat letelepítésére használták fel egyébként a külön keret 71,2 százalékát. Az itt termelt áruk korszerűsége a biztosíték ai'ra, hogy ezután is növelni tudják a foglalkoztatottságot. Ezeknek a beruházásoknak a megvalósulása révén a munkaerő kínálata és kereslete közötti különbség jelentősen csökkent Kaposváron. Tabon a most folyó beruházások megvalósulása után nem okoz gondot a volt járási székhelyen és a környékén l'*,ó emberek elhelyezése. Marcaliban a megvalósult ’ fejlesztés lehetővé teszi, hogy a távlati célkitűzések megvalósítását az oda települt ipar is segítse. Az iparfejlesztési alap célszerű felhasználása lehetővé tette, hogy egyes vállalatok helyzete stabilizálódjon. A Kaposvári Ruhagyár, a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat, és néhány ktsz éppen ennek a pénznek a segítségével segített csökkenteni a megye foglalkoztatási gordjait. Helyesek voltak az elképzelések A foglalkoztatottság javítása mellett emelkedett a megye is, hiszen a beruházások 83,3 százaléka modem gépipari üzem, s az újonnan létesített munkahelyek, csaknem háromnegyed részén korszerű termékeket állítanak majd elő. A beruházásoknak több mint a fele Kaposváron valósult, illetve valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a mostani ótéves terv végén még mindig a megyeszékhelyen dolgozik a somogyi munkásak ötven százaléka. Ez a tény feladatként jelöli meg: a fejlesztéssel foglalkozó szervek a jövőben arra törekedjenek, hogy a támogatás területi megoszlása a vidék javára tolódjon el. »Az eddigi erőfeszítések ellenére a többi területhez viszonyítva Somogy a korábbi elmaradottság szintjén áll. Csupán arra volt elég a fejlesztés — mondta összefoglalójában Böhm József vb-elnök —, hogy a megye az országos rangsorban elfoglalt helyét megtartsa. Törekvéseink azonban egybeesnek az országos vezető szentek elképzeléseivel, s ezért megvan a reményünk arra, hogy a negyedik ötéves tervben közelíteni tudunk az országos átlaghoz, de ezt elérni néhány évtized küzdelmes munkájára lesz szükség. Jó dolog, hogy ez a tevékenységünk a lakosság egyetértésével találkozik. Az idő azokat igazolta, akik a termelőága?- “ok fejlesztésére törekedtek. Fejlesztési elképzeléseinket kiváló partnerek segítik: tőkeerősék, termékeik korszerűek. Ezek a vállalatok hatással lesznek a városokra, községekre is. Az Egyesült Izzó például kulturális és sportcélokra is ad pénzt a városnak, s — meggyőződésem — ad a többi vállalat is.« Köszönet a segítségért A megyei tanács tegnapi ülésén elismerését és- köszönetét fejezte ki azoknak a vállalatoknak, amelyek az iparfejlesztésért a legtöbbet tették. Indokoltnak tartotta azt is, hogy a kormány a negyedik ötéves tervben is biztosítson az elmaradott megyék részére külön keretet, hiszen ebben az időszakban a megyében — az intenzív fejlesztés ellenére — mintegy tízezerrel kel.l növelni a foglalkoztatottak számát, s ezt csak a termelőerők fejlesztésével lehet elérni. A megye adottságainak megfelelően elsősorban a' gépipar — ezen belül a híradástechnikai cikkeket gyártó ipar —. az élelmiszeripar, a könnyűipar — főleg a faipar — gyors ütemű fejlesztésére kell törekedni. Kercza Imre Üj tejgyár száz millióért Felépült az új tejgyár Szeged ipari övezetében. Befejezték a gépek, berendezések felszerelését, s csütörtökön megkezdték az egyes gépsorok próbaüzemelését. Az NDK-beli gépeket felszerelő német szakemberek elsőként az óránként 4000 tejesüveget megtöltő palackozó gépsort próbálták ki — melegvízzel. A több mint 100 millió forintos beruházással épült üzemben a jövő óv elejétől naponta 100 000 liter tejet dolgoznak fel. A írói panaszkodik a termelőszövetkezeti párttá tkár, hogy bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügyben eljárnia. Kell, mert különben nem mozdulna semmi, maradna, ahogyan van. Az üzemi pártszervezetben arról hallunk, hogy döcög a munka, mert a reszortfelelősök csak töredékét végzik, el annak, ami feladatként vár rájuk. Másutt viszont azt vetik a gazdasági vezetők szemére, hogy csakis és kizárólag a pártszervezet titkárával tárgyalnak, mintha a pártvezetőség többi tagja, s a közöttük levő munkamegosztás nem létezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyenlő viselése az egészséges, a gyakorlatban érvényesülő munkamegosztás, a vezetés kollektivitása a párt- alapszervezetek egy részében tény, másik részében viszont óhaj csupán. Ézekiben a kommunista közösségekben vezetőség ugyan van, de: nem vezet. Sokféle ága-boga van annak, mi mindentől függ a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesítése. Kétségtelenül nagy szerepet játszik benne a vezetőség tagjainak okos, igényes kiválasztása. Nem jó dolog öt vagy hat tisztség mellé egy újabbat adni és vállalni. Az sem biztató, ha valakit csak hosszas Közös és egyéni felelősség kapacitálás után lehet megnyerni a vezetőség tagjának, s még kevésbé, ha a feladatkörök egymás közötti megosztásakor figyelmen kívül hagyják a rátermettséget, tudást, tapasztalatot. A jó választás, a közösség igényessége a bizalom megadásában már alap az eredményes tevékenykedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegészül még valami veL Az átgondolt, tervszerű munka igényével, s az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Napjainkban, az egyre bonyolultabbá váló gazdasági tevékenység, a hivatalokkal szembeni megnövekedett követelmények nem adnak módot arra, hogy a kommunista közösségek' ötletszerűen nyúljanak egyik vagy másik kérdéshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezetőség nem fontolta meg, mit és hogyan akar, nem határozta meg, tagjai miért és miként felelősek. Ha így, az eseményekkel sodródva dolgozik a vezetőség, nem képes többre maga az egész pártszervezet sem. Ezért nem formai, szerkidolgozására, taggyűlésen, való alapos megvitatására, vagy csak a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit. Érdekes tapasztalatot fogalmazott meg az egyik üzemi pártszervezet titkára. Miközben arra ügyeltünk — mondotta —, nehogv elsikkadjon a vezetőség közös felelőssége a tagság előtt a végzett munkáért, illetve azért, amit elmulasztottunk, figyelmen kívül hagytuk a vezetőség tagjainak egyéni felelősségét. Azt, hogy elsősorban tőle kell számon kérni, mi történt a rábízott területen, az oktatásban éppúgy, mint a tagdíjfizetésnél. A tapasztalat, melyet tömören megfogalmaztunk, aligha csak egyetlen helyen érvényes. A kollektivitás, mint vezetési stílus, munka- módszer, nem áll ellentétben az egyéni felelősséggel, sőt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. pártalapszervezetek némelyikében éppen erről feledkeznek el. Arról, hogy világosan elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki miért felel személyesen. Ahogy maga a tagság sem gyakorolja azt a A vezeti, hanem nagyon is tar- . jogát, hogy a vezetőség egy- talmi kérdés: a vezetőség | egy tagjától kér számadást, gondot fordít-e a munka terv 1 taggyűlésen. Beéri azzal: a vezetőség ezt tette, vagy azt nem tette. Holott elsősorban egy-egy reszortfelelős munkájáról, esetleg mulasztásáról van szó, s csak másodsorban a vezetőség, mint közösség, mint testület tevékenységéről. Ami szorosan ehhez tartozik: a vezetőségnek állandó és szigorú kontroll alatt kell dolgoznia. A tagság figyelme ez a kontroll. Ne álljon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezetőség csak a kétévenként sorra kerülő vezetőségválasztó taggyűlésen kap elismerést és kritikát, Az időben elhangzott szó mindennél többet ér! Ha valahol ázt látják, hogy a titkár futkos minden után — akár 'azért, mert csakis magában bízik, akár azért, mert a többiek ráhagyják a munkát —, ne várjanak a figyelmeztetéssel. Kérjék számon^ miért a titkár egymaga jelenti a vezetőséget? Furcsának tűnhet a megfogalmazás. de: jogos. Senki nem születik úgy, hogy tudja. ismerje egy közösség irányításának minden csínját- binját. A vezetés tudomány és művészet, ma már ez közhely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden formáját — tanulni kell. Tanulni, minden lehetséges módon. Például úgy is, hogy a pártveze tőségek tagjai ne rostelljék a szomszédban tett látogatást Igen sok, hasznos, útmutató tapasztalat halmozódik föl egy-egy helyen. Olykor a szomszédban, a másik műhely, a másik termelőszövetkezet kommunista közösségében, Mégis, kivételnek számít az az eset, amikor a példa követésre, a módszer átvevőre talál. Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségek működnek egymás mellett, s bizony pazarlás veszni hagyni azt, ami könnyen megszerezhető lenne: a szomszédok eredményeinek, sikereinek titkát. E gyéni adottságok és a közös megértés, a teendők világos meghatározása, a bizalomra érdemesek iránti igényesség, s a közeg, amelyben tevékenykedni kell — külön is, együttesen is befolyásolói annak, veaét-e, s miként vezet azok csoportja, alak az elsők az egyenlők között. Állandó megújulást, tudás- és magatartásbeli készenlétet kívánó feladat a pártvezetőség tagjának lenni. S mind többen vannak; akik így vállalják a tisztséget, akik nem csak tudják, de gyakorolják is, hogy a vezetőségnek, annak minden tagjának a választóik bizalmának megfelel felelősséggel‘vezetnie kell! M. O. SOMÖGII NÉPLAP Péntek, 1969. december 19. 0 I
