Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
EffaeScir Jsaaicss prsagsai ssast®B©H"S©ic@ai©te (Folytatás az 1. oldalról) síik el, Magyarországon a nyílt váltság 1953 nyarán kezdődött, s egyre fokozódó mértékben 1956 őszéig. több mint három esztendőn át tartott a revizionista eszmei és lélekrom- bolás, amelynek célja az volt, hogy megingassa a szocializmus híveinek önbizalmát, megzavarja világos, céltudatos gondolkodását. az előbbiek a megfelelő oldalra kerültek:' a nép, a-szocializmus ügye mellé álltak. Hosszan lehetne fejtegetni a kérdést, de ezúttal csak any- nyit: különös fontosságúnak tartjuk, hogy a célt nyíltan hirdetve, Ebből következik azután, hogy a valódi fasisztáknak, imperialista ügynököknek, háborús bőnösöknek sikerült mozgósítaniuk bizonyos számú megtévesztett fiatalt, egyete- . mi hallgatókat és másokat, akik szubjektív szándékaik ellenére léptek fel az ellenforradalom erőiként. A harcban legfontosabbnak azt tartottuk, hogy — az események lényegére nyíltan rámutatva és álláspontunkat hirdetve — mielőbb világos legyen az emberek előtt, miről van szó, s ilymódon ki-ki a maga helyére kerüljön. Az ellenforradalom ugyan nem tudott nagy tömegeket mozgósítani, de utcai tüntetéseket tudott szervezni. Előfordult, hogy 400—500 ember is felvonult valahol, és az ellenforradalmárok tetszetős, álcázott jelszavait hirdették. Volt ott mindenféle jelszó, még olyan is, hogy »Éljen István király« — akj ezer éve, meghalt —, meg hogy »Minden magyar testvér...« csak olyan nem volt, hogy »Éljen az ellenforradalom«. Jött a tüntető tömeg, s előttünk állt a kérdés: mit csináljunk? A hatalmat illetően megalkuvás nincs. Aki a munkáshatalom, a szocialista rendszer ellen támad — legyen bármilyen származású, legyen párttag vágy párton kívüli, ha erővel támad, erővel kell visszaverni. Ilyen vonatkozásban megalkudni nem lehet. Ami az események másik lenyeges vonását illeti, véle- '-jnényem a Következő•’ „h A szocializmus hívei közé nem csupán a kommunisták, a marxisták—leninisták tartoznak, a szocializmus eszméi a nép sokkal szélesebb tömegeiben gyökereztek meg. A szocializmus híveinek ilyen helyzetben azt kell. tenniük, amit a maga részéről az osztályel- lenség is tett. Arra gondolok: rendszerünk különböző ellenségei között vannak véleményeltérések. De ha elérkezettnek vélik a történelmi pillanatot, amikor a siker reményében indulhatnak rohamra a szocialista rendszer, a munkáshatalom ellen, véleményeltéréseiket félretéve egyesítik • erőiket osztálycóljaik elérése érdekében. Most a szocializmus hívei között is vannak egyes kérdésekben eltérő felfogások, elképzelések. Ha azonban az ellenség támadásával állunk szemben a kommunistáknak, a szocializmus minden hívének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, minden tisztességes embernek össze kell fognia, s mindent az egyetlen, központi célnak kell alárendelnie: a népi hatalom és a szocializmus vívmányai védelmének. a hatalom kérdésében jottányit sem alkudva differenciáljunk a harcban az igazi osztályellenség és a megtévesztettek, a véletlenül odasedródottak között. Így könnyebb az ellenséget leleplezni és a harcot sikerrel megvívni,.. Oldrich Svestka, a Tribuna főszerkesztője arról érdeklődött: az MSZMP az el- lenforadalom leverése után hogyan tudta megnyerni a dolgozók, a magyar néo teljes bizalmát, hogyan vált az ország elismert vezető erejévé? 1956 novemberében—decemberében sok mindent nem láttunk világosan. Voltak különböző elképzelések. Ezekkel azonban akkor nem fpglalkoztunk. Azt mondtuk, most a szocializmus minden hívének, minden tisztességes embernek egyesítenie kell erejét a munkáshatalom, a szocialista rend vívmányai védelmében, s majd ha ezt a harcot sikerrel megvívtuk, vitatkozhatunk, tárgyalhatunk arról, hogyan, miképpen haladhatunk tovább. Nemcsak az igazi ellenforradalmárok jöttek, hanem mások is, s mi döntőnek tartottuk. hogy szétválasszuk őket. Pártunk harcának legfőbb eredménye, hogy sikerült röind idő alatt leválasztani " nem tudatosan ellenséges, megtévesztett embereket a politikailag tudatos ellenségtől, s KÁDÁR JÁNOS válaszában kifejtette: arra törekedtünk, hogy a harc alapvető és fontos kérdéseiben torzulásmentes, marxista-leninista álláspontot képviseljünk. Politikánkat nyíltan hirdettük, és a társadalom minden rétegével őszinte. dialógust folytattunk. Persze, meg kell jegyezni: a harc különlegesen kiélezett fázisában nincs lehetőség hosszú eszmécserére, beszédekre, nincs mód arra, hogy a felvetődő kérdések tömegét megválaszoljuk. Arra azonban nem szabad sajnálni a /fáradságot, hogy minden lenyeges kérdést behatóan megvilágítsunk, s megvitassunk a dolgozókkal, a munkás- és parasztemberekkel, az értelmiségi dolgozókkal, az ifjúsággal, a társadalom minden fontos rétegével. . A párt harcának eredményességét' döntően az elvi szilárdság biztosította. Alapvető kérdésekben nem voltunk tekintettel arra, hogy az az adott pillanatban népszerű-e vagy sem. Marxista—leninista, kommunista, internacionalista pozíciót foglaltunk el — megalkuvás nélkül, függetlenül attól, hogy tapsoltak, vagy hurrog- tak. Mint Önök is tudják, 1956- ban harcunkhoz a Szovjetunió 'fegyveres segítségét kértük. Az ilyenfajta kérdésekről sokat filozofálgathat az, akiinek van rá ideje. A mi logikánk azon-, ban nagyon egyszerű. Számunkra drága a nép minden vívmánya, drága a nép vére. Döntőnek azt tartottuk, hogy minél rö- videbb idő alatt legyőzzük az ellenforradalmi felkelést. Ezért kértük a segítséget. A másik oldala a dolognak: -hogyha 1919-ben a kapitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hívjon külső fegyveres erőt, antant seregeket — talán tudják, hogy annak idején Szegeden francia csapatok, Szenegál lövészek állomásoztak, s áz volt az ellenforradalom fegyveres ereje —, egyszóval, ha ezt annak idején megtehette a burzsoázia, akkor a munkásosztálynak is joga, hogy nemzetközi osztálytestvéreihez forduljon segítségért; kötelessége hogy rendet teremtsen és meghiúsítsa az ellenforradalmi kísérleteket. forradalmi munkás-paraszt kormánynak a határozott fellépéséért, a szocialista vívmányok megvédéséért, köztük olyanok is, akik 1956-ban nem értettek egyet ‘Cselekedeteinkkel. Az emberek szigorú mérce szerint ítélik meg a vezetést. Csak az olyan vezetésnek van becsülete, amely a demagógiával is szembe mer szállni. . A pártunk és kormányunk iránti bizalom és elismerés forrása, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos, törvényes rendjét, a szocialista törvén yesságetk helyreállítottuk, a dolgozó nép vívmányait megőriztük, Hozzáteszem, hogy rendkívül fontos a • fellépés módja, ahogy mondani szokás: a pártmunka stílusa. Nem akarom ezt részletesen kifejteni, csupán annyit: sokszor előfordul egyes emberek — olykor nemcsak egyes emberek — vonatkozásában az a szerencsétlen eset, hogy igaz és helyes ügyet, például a szocializmus igaz és jó ügyét úgy képviselik, hogy közben nem megnyerik, hanem elriasztják az embereket. A fellépésnek, a harc módjának, a párt általános hangvételének. tehát rendkívül nagy a jelentősége. Nemcsak a párt számára kértünk bizalmat, mi magunk is bíztunk .a munkás- és paraszttömegekben, az értelmiségiekben, bíztunk akkor is, amikor a külső jelek alapján joggal lehetett volna kérdezni: mire alapul ez a bizalom? 1957 elején az illetékes pártfórumon például azon vitatkoztunk, hogy létrehozzuk-e a munkásőrséget. Komoly vita zajlott ekörül. Az események ugyanis úgy alakultak, hogy száz és ézer számra voltak kinn fegyverek, s nem lehetett tudni, hogy kiknél. A vitatkozók között volt, aki azt mondta: most nem az a feladat, hogy kiosztogassuk a fegyvereket, hanem az, hogy összeszedjük, ami kint van. Mi azt mondtuk: nem. Bíztunk a munkásokban, a parasztokban, az alkalmazottakban és az ér- teJmiséfí ekben. Sí ztunk bennük, és;.létrehoztuk a munkásőrségei;,', pedig nagyon zűrzavaros volt a helyzet. Nem tudnám mégniondani, hány, fegyvert osztottunk ki, hogy »társadalmi1 munkában« védjék rendszerünket a munkások és a parasztok, az értelmiségiek. A2t azonban tudom, hogy immár jónéhány eves ez a: munkásőrség, s egyetlen esetben sem fordult elő; hogy tulajdonosa fegyverét a munkáshatalom éllen, a. nép ügye ellen fordította volna. Szilárd meggyőződésünk, hogy csak mély és kölcsönös bizalom alapján lehet dolgozni, csak úgy, ha a dolgozó emberek bíznak a pártban, a párt pedig bízik a tömegekben. Mindez azt jelenti, hogy bízunk eszméink igazságában és erejében. Láttam Önöknél áz elnöki címert, és a huszita jelszót: »Az igazság győzni fog!« Mi ugyanezt a jelszót »fordítottuk le« a mi szocialista igazságunk nyelvére. Mi 1956 végén, a legsúlyosabb és. legkritikusabb helyzetben is bíztunk a szocialista eszme erejében, , a munkásosztály öntudatában, a becsületes embereknek a szocializmus iránti hűségében. Bizonyosak voltunk abban, hogy az* igazság győzni fog. Győzni fogunk — pedig akkor nem is vöt olyan világos a helyzet. Voltak, akik a forradalmi munkás-paraszt kormánynák egy hetet adtak, voltak, akik hármat. Nos, a forradalmi munkás-paraszt kormány ma is létezik. 1 Jan Zelenka, a csehszlovák tv vezérigazgatója a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö lés fejlesztésé^ uelí lehetőségeiről érdeklődött. KÁDÁR JÁNOS válaszában rámutatott, hogy a két ország gazdasági - együttműködésében az elmúlt évben bekövetkezett lanyhulás, után 1968 végén megkezdődött és ebben az esztendőben erőteljesen folytatódott a gazdasági kapcsolatok helyreállítása. Ma már elmondhatjuk, hogy a kapcsolatok normalizálódnak. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együttműködésének kiszélesítésére rendkívül kedvezőek a lehetőségek. Adódik ez a két ország gazdasági struktúrájából is. Az együttműködés fejlesztése mellett szol, hogy közvetlen szomszédok vagyunk. Szerintünk megérett a helyzet arra, hogy a forgalom nagy részét kitevő egyszerű árucseréről fokozatosan áttérjünk a termelési kooperációra és szakosításra. E kérdés a csehszlovák népgazdaság fejlődésében is napirenden van, s hasonló a helyzet a mi népgazdaságunkban, továbbá a többi szocialista or- saág'/'feazdasígibaii'is.' Ä magasabb szín tű- gazdasági együttműködés kétdídnlű kapcsola-!. tain.kban és a KGST-ben egyaránt napirenden van. Kádár T-' - megjegyezte, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatokat illetően a kormányközi vegyesbizottság közelmúltban megtartott ülésén is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, s a most lezajlott eszmecsere' alkalmával is szóba került, hogy á két ország között meg kell gyorsítani a gazdasági együttműködés magasabb formájának térhódítását. Erre az elhatározottság és a szándék magyar és csehszlovák részről egyaránt megvan. Chnoupek, a csehszlovák rádió vezérigazgatója. KÁDÁR JÁNOS: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának hivatalos értékelése és személyes meggyőződéseim szerint a kommunista és munkáspártok ez év júniusában megtartott moszkvai értekezlete igen nagy jelentőségű, pozitív lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom életében. Majd így folytatta: A tanácskozást elvileg szilárd és határozott, közös anti- imperialista állásfoglalás jellemezte. Mint ismeretes, a találkozó a kebT-m-vv«’- v mozgalom 75 pártjának részvételivel zajloa ie, s a vérpártok elvtársi, szabad légkörben tárgyaltak, fejtették ki álláspontjukat a különböző kérdésekben. Valamennyi testvérpárt állásfoglalásában kifejezésre jutott a sürgető óhaj és törekvés a kommunista világmozgalom szilárdságának erősítésére. Ugyanez nyilvánult meg a szocialista országok együttműködésének és egységének erősítését illetően, s teljesen világos és egyértelmű állásfoglalás született ate- tb~n hogy a kommunista világmozgákm minden harci osztagának hazai munkájában és nemzetközi tevékenységében érvényesülnie kell annak a törekvésnek, hogy tömörüljön minden antiimpe- rialista erő a társadalmi haladás és a béke védelmére. Miben látja Kádár elvtárs a kommunista és munkáspártok ez év nyarán Moszkvában megtartott tanácskoT sásának jelentőségét? ,— tette fel a kérdést Bohus Ismeretes, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban az utóbbi időben különböző nézeteltérések jelentkeztek, és nyilvánulnak meg még ma. is. Ennek ellenére a testvérpár- tok ez évi moszkvai tanácskozása azt bizonyította, hogy nagyon erős a törekvés a nézetek közelítésére, az egység megerősítésére, áz erők tömörítésére. Az imperialista sajtó alaposan felfújta azt, hogy néhány testvérpárt nem a teljes szöveget' fogadta 'él, álírfak egyik vagy másik szakaszát nem írta alá. A nyugati sajtó ezt igyekezett úgy feltüntetni, hogy »nincs egység«. Aki jelen volt a tanácskozáson, tanúsíthatja, s — aki az .okmányokkal megismerkedett, azokat tanulmányozta — megállapíthatja, hogy a moszkvai^ találkozó erősítette az egységet, hogy napjainkban a nemzetközi kérdések között központi helyet foglal el az imperialisták vietnami agressziója, valamint a közel-keleti térségben kialakult helyzet — Köztudott azonban — folytatta —, hogy a világon ma létező legnagyobb katonai erőcsoportosu’ások itt, Európában néznek farkasszemet egymással. Ez nem mehet így az idők végtelenségéig. A helyzet feltétlenül feloldódást, változást kíván. Mélj'séges meggyőződésünk, hogy nem a Varsói Szerződés sajátos érdelveiről, nem is a kommunisták valamiben pártügyéről van szó,_ hanem a szó szoros értelmében Európa népeinek létérdekeiről. Ebben az összefüggésben különös súllyal vetődik fel a kérdés, hogy képesek va- gyünk-e normális viszonyt, kölcsönösen hasznos és előnyös gazdasági, kulturáli; kapcsolatokat kiépíteni és stabilizálni vagy sem. Meggyőződésem, hogy mindinkább növekszik a felismerés — nemcsak az európai országok, hanem más országok közvéleményében is —, hogy lépéseket kell tennünk a hety- zet megjavítása, Európa szilárdabb biztonsága érdekében. Ügy vélem, természetes és szükségszerű, hogy e nagyje-, lentőségű akció kezdeménye-' zői a Varsói Szerződés tagországai. A budapesti felhívás, a külügyminiszterek prágai állásfoglalása és a mostani találkozónkról kiadott kommüniké világos képet ad arról, hogy az európai realitásokat figyelembe vevő, komoly tárgyalásokra gondolunk, olyan megállapodásra és biztonsági rendszerre, amely Európa minden országa számára elfogadható. Bízom ennek sikerében.. Bedrich Kacirek, a Práce főszerkesztője arról érdeklődött, milyen eredménnyel ■ jártai» Kádár elvtárs mostani prágai megbeszélései? KÁDÁR JÁNOS elöljáróban elmondta, hogy az MSZMP Központi; Bizottsága és személy szerint 5 maga is örömmel vette a meghívást, S nagy várakozással tekintett a megbeszélések elé. —• Elmondhatom, hogy várakozásainknak és , reményeinknek megfelelően nagyon jó légkörű, elvtársias, szívélyes találkozóra és eszmecserére került sor. Ügy vélem, ídőszeés komoly reményt nyújtott1 rü v<?^- ez a találkozó, s jól arra, hogy. ebben a tekintet- I Ugatta partjaink internacio- ben kedvező lesz a következő | balista, testvéri egységét, őrévek fejlődése is. Külön is szeretném megemlíteni: küldöttségünk jóleső érzéssel nyugtázta, hogy csehszlovák testvérpártunk küldöttsége a moszkvai tanácskozáson teljesen egyenrangú, tekintélyes párt delegációjaként vett részt, és jelentősen hozzájárult a tanácskozás sikeréhez. Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy Aliként szereztük meg a nép bizalmát és megbecsülését: nem akarok semmiféle célzást tenni a jelenlegi csehszlovákiai helyzetre, valamilyen összefüggésben azonban a megbeszéléseken említettem egyik tapasztalatunkat. Ez pedig az volt, hogy minket sok olyan dologért becsültek később, amiért korábban bíráltak. Bíztunk abban, hogy az emberek megértenek bennünket, még akkor is, ha abban a pillanatban nem is értették, miért kell ezt, vagy azt tenni. A nép gondolkodó, művelt, s tudja értékelni a következetes magatartást. Kádár János ezután arról beszélt, hogy az ellenforradalom utáni években sokán köszönetét mond talc a pártnak, a A hét testvérpárt Moszkvában megtartott decemberi tanácskozására, az összeurópai értekezlet kilátásai Pozitív mérleg Véget ért az ENSZ közgyűlésének 24. ülésszaka New Yorkban befejeződött az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 24. ülésszaka. A három hónapos tanácskozáson több mint 100 napirendi kérdést vitattak meg, beleértve a leszerelést, a gyarmati kérdést, ' a nemzetközi helyzet számos problémáját. A közgyűlés, plénuma több mint nyolcvan ülést tartott, a különböző bizottságok pedig több száz ülésen vitatták meg a napirendi javaslatokat. A közgyűlés záró ülése közép-európai Idő szerint'szerdán délután nyílt meg. Az ülés a többi között elfogadta U Thant főtitkár jelentését a világszervezet munkájáról. A közgyűlési ülésszakot Angie Broöks,' az ülésszak libériái elnöknője járta be. Az ENSZ munkája azonban ezt követően is folytatódott: szerdán délután — magyar jdő szerint este — újból összeült a Biztorr- sági Tanács Guineának Portugália ellen emelt panasza ügyében. szágaink együttműködését, népeink barátságának ügyét. Kádár János elmondotta, hogy a két párt kapcsolatainak és együttműködésének minden lényeges területét áttekintették. s megtárgyalták a nemzetközi kérdések egész sorát, amelyekben egyformán érdekeit a magyar és a csehszlovák párt. — Ami a csehszlovákiai helyzetet illeti: nem tagadjuk, ebben mi is érdekeltek vagyunk. Csehszlovákia fejlődére, az európai béke és biz- j a csehszlovák párt prob tonság megteremtesenek fel-! lémáit illetően azt reméljük, tételeire vonatkozott a kö- | hogy azok marxista—leninista vetkező kérdés, amelyet pozsonyi Pravda szerkesztősége tett fel. KÁDÁR JÁNOS válaszában kiemelte, hogy a Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok pártjainak és kormányainak képviselői Moszkvában sikeres és eredményes tanácskozást folytattak. Hangoz, tatta: meggyőződésem, hogy e tanácskozás nagyban segíti további közös harcunkat, együtmegoldást nyernek. Bízunk abban, hogy Csehszlovákia gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb kérdéseit szocialista módon oldjak meg. Meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népe együtt halad a szocializmus építésének útján. A történelem megtanított A nehézségek ellenére az ENSZ közgyűlés 24. ülésszaka pozitív mérleggel zárul. A világszervezet sok tagja juttatta kifejezésre azt a reményét, hogy a jövő évi, jubileumi ülésszak, amely a világszervezet megalakulásának 25. évfordulóját lesz hivatott megünnepelni, számos nemzetközi kérdésbén haladást érhet el, ér hozzájárul a világszervezet tekintélye, .gyakorlati befolyása megnövekedéséhez. (MTI) tes fellépésünket és önálló j bennünket arra, hogy sorskö- kezdeményézéseinket egyaránt, zösségben éljünk, és arra is, A továbbiakban arról beszélt, I hogy nem érhetünk el • ered- hogy a moszkvai tanácskozó- ! ményt a másik ország rováson különösen nagy hangsúlyt j sára. Együtt keú haladnunk és kapott a vietnami probléma és együtt kell boldogulnunk. áz európai biztonság kérdése Emlékeztetett arra, hogy az Európa népeihez és kormányaihoz intézett budapesti felhívás rendkívül pozitív visszhangot váltott ki kontinensünk közvéleményében. Mély meggyőződésem szerin t érlelődnek a feltételek, hogy Kádár János befejezésül sok sikert, boldogulást kívánt a csehszlovák munkásosztálynak, parasztságnak és értelmiségnek. Hangsúlyozta: bizonyosak vagyunk abban, hogy a testvéri cseh és szlovák nép határozottan, gyorsan halad előre a szocializmus építésében. A sajtókonferencia Miroslav ezen a téren előre lépjünk, s Mucnak, a Rudé Právo főszeremé sürgetően szükség is van. kesztőjének A továbbiakban arról szólt,1 véget. zárszavával ért SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. december 19.
