Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

Új szervezeti forma: a nagyközség Az idén áprilisban látott napvilágot az a kormányhatá­rozat, amely bevezette a tele­pülések új szervezeti formáját, a nagyközséget. — Mi tette szükségessé és melyek a jellemzői? — tettük föl a kérdést dr. Tóth Sándor­nak, a megyei tanács osztály- vezetőjének. — Az országban és így me­gyénkben is egyformán község névvel illettük mind a kétszáz, mind a tízezer lakosú telepü­léseket, jóllehet a kettő között óriási a különbség. A kor­mányhatározat egyúttal jogi kérdést is rendezett, amikor lehetőséget ad arra, hogy az ötezres lélekszámúnál nagyobb községeket, járási székhelye­ket, városiasodó településeket, valamint az országos jelentő­ségű gyógy- és üdülőhelyeket nagyközséggé szervezzék át. — Mit jelent ez a helyi ta­nácsoknak? — Először is nagyobb fel­adatokat, nagyobb önállóságot és ezzel együtt nagyobb hatás­kört Biztosítaniuk kell, hogy a lakosság kommunális, ellá­tási és kulturális igényeit a városi színvonalnak megfele­lően elégítsék ki. — Az előbb említette a na­gyobb önállóságot és hatáskört. Milyen területeken jelentke­zik ez? — A nagyközség tanácsa ön­állóan dönt a községfejlesztés és a községgazdálkodás alap­vető kérdéseiben, például a lakásépítésekben, a közműve­sítésben. utak, hidak építésé­ben stb. Szükség esetén költ­ségvetési üzemet hozhat létre, vagy állami, szövetkezeti vál­lalatokkal közös vállalkozás­ba kezdhet. Saját fenntartásá­ba kerülnek át a község igé­nyeit kielégítő egészségügyi, szociális és oktatási intézmé­nyek, önállóan készíti el kö­zéptávú terveit és az évi költ­ségvetését. Összehangolja a területi beruházásokat is. — Ez lesz tehát a feladat. A régi létszámmal és appa­rátussal meg lehet ezt való­sítani? — Az apparátus bizonyos átszervezésére nyilván szük­ség lesz, de a községek lét- számerősítést is kapnak. Élje­nek az önállósággal, és nevel­jenek saját, jól képzett elő­adókat, ügyintézőket, akiknek nyugodtan le lehet tenni az asztalára az építési engedé­lyek, gyámügyek, iparengedé­lyek aktáit. Persze úgy, hogy azokat időben és reklamáció nélkül elintézzék. — Miután erről a témáról beszélgetünk, térjünk rá a lé­nyegre: Somogybán hány nagyközség lesz? — _ A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a kormány- határozat útmutatásai alapján megvizsgálta a ngyközséggé szervezhető településeket és úgy döntött, hogy Barcs, Mar­cali és Tab megkaphatja ezt a »címet«. A megyei tanács december tizedikén dönt, és ha elfogadják a javaslatot, ak­kor január elsejével már oda- illeszthetik a nagyközség jel­zőt a nevük után. — A két járási székhelyen és Tabon kít'ül reménykedhet­nek más telep-ülések is? — A jövő évben újabb át­szervezésekre kerül sor, s a közös községi tanácsok kiala­kításával, valamint a nagy­községgé szervezéssel befej e­— egyelőre — Somogy közigazgatásának korszerűsí­tése — fejezte be nyilatkoza­tát dr. Tóth Sándor. S. G. VÉGIG A FELSZABADÍTÓK ÚTVONALÁN Katonai eskü és díszfelvonulás a Kossuth téren szovjet, román, bolgár, jugo­szláv hősökre, saját harcosaira, akik megnyitották előtte a sza­badság kapuit. Bárki, bárhol körültekinthet ebben az országban, sok újat és szépet lát, amelyeket ez a termékeny 25 esztendő terem­tett Az építőmunka eredmé-' nyeinek értékét csak növeli az a tény, hogy az osztályharc bonyolult körülményei között értük el ezeket. Az imperia­lista agresszió a második vi­lágháború óta számtalan tűz- csóvát gyújtott a világ térké­pén, helyi háborúkat robban­tott ki, ezért a negyedszázados jubileumot köszöntve egy pil­lanatig sem szabid megfeled­kezni a haza fegyveres védel­mének szükségességéről. Hangozzanak fel tehát a vá­ros főterén a haza védelmére tett katonai eskü szavai! Kívá­nom az esküt tevő fiatal kato­náknak, hogy legyenek egy életre erősek, s képesek meg­tartani fogadalmukat. Lelke, sítse önöket az a tudat, hogy ezt a fogadalmat milliók vall­ják magukénak. Évin Sándor ezredes beszéde után a zászlóőrség a csapat­— Szeretettel üdvözlöm önöket abból az alkalomból, hogy letették a katonai esküt Ez a fogadalom nemcsak kato­naidejükre kötelezi önöket, ha­nem az egész katonaköteles életkorra. A nép azzal, hogy a haza védelmére szükséges fegyvereket és technikát az ezzel járó felelősséggel együtt az önök kezébe adja, érett fér­fiaknak ismeri el önöket, és bi­zalmával tiszteli meg mind- annyiukat. Ezután a katonaélet követel­ményeiről és nehézségeiről be­szélt, majd így folytatta: — Kaposvár régi helyőrség. A vá­ros lakossága szereti a katoná­kat, mert tudja, hogy fontos és nehéz szolgálatot látnak ef Közvetlen katonai tevékenysé­gükön túl látjuk és köszönettel fogadjuk a termelőmunkában és az építésben nyújtott gya­kori segítségüket. Bírunk ben­ne, hogy most esküt tett fiatal Katonák tovább öregbítik vá­rosunkban a néphadsereg egyenruhájának becsületét, munkájukkal, magatartásuk­kal tovább szilárdítják a nép és a hadsereg egységét. Kívá­Előadássorozat a Hadtörténelmi Intézetben Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Hadtörténelmi Intézet és Mú­zeum tíz előadásból álló soro­zatot rendez. A témák között szerepel Magyarország kato­na-politikai helyzete a felsza­badulás előestéjén; A debre­ceni hadművelet és a Tiszán­túl felszabadítása; A budapesti hadművelet; Harcok a Dunán­túlon, Magyarország felszaba­dításának befejezése; A ro­mán, jugoszláv és bolgár csa­patok hozzájárulása Magyar- ország felszabadításához; El­lenállási mozgalom és parti­zánharc Magyarországon; A Magyar Néphadsereg megszü­letése és részvétele a fasizmus elleni harcban. Pattogó indulók ébresztették a megyeszékhely lakóit tegnap reggel. Hideg szél fújta a pi- linkélő havat a sántosi em­lékműnél, meg-meglengett a két vörös és a nemzetiszínű zászló az ágyú mögött Kürt­szó és dobpergés jelezte az úttörőünnepség kezdetét Az emlékműnél felsorakozott ka­posvári pajtásokat és az úttö­rők országos felszabadulási emlékstafétáját Visnyei Zol­tánná városi úttörőtitkár kö­szöntötte. — A »Szabad hazában — Lenin útján« mozgalomban jelentős állomáshoz érkeztünk, Kaposvár város felszabadulá­sának 25. évfordulójához. E napon szabadult fel a kapos­vári járás több községe, így Taszár is. Ezen az úton jött a Vörö6 Hadsereg, hogy felsza­badítsa városunkat Ennek emlékére áll itt ez a korabeli páncéltörő ágyú, amelynek csöve a dicsőséges szovjet csapatok útirányát mutatja. A felszabadulás 25. évfordulójá­nak tiszteletére felszabadulási emlékstafétát indított a Ma­gyar Út törőle Szövetsége, hogy minden úttörőcsapat a stafé­tabotra kösse a hála szalag­ját Az első szalagot Batto- nyán kötötték rá a pajtások szeptember 23-án. Azóta sok­Aiadják a stafétabotot a kaposvári pajtásoknak. sok szalagot visznek már a stafétavivők, s egy időben több úton halad a staféta, Felkötik az eutlékszalagot a Tóth Lajos iskola előtt hogy 25 év után végigjárja a felszabadító Vörös Hadsereg útját Városunk felszabadulá­sának 25. évfordulójára a ta- szári pajtások hozták el a sta­fétát, hogy átadják nekünk. Beszéljenek e szalagok min­den kisdobos és úttörő he­lyett, mondják el azt, hogy szabadon, békében élhettek, tanulhattok, játszhattok, s ezt a hős szovjet népnek köszön­hetjük. Megható, szép mozzanat kö­vetkezett ezután. A taszári pajtások átadták a felszalago­zott stafétabotot a kaposvári úttörőknek. Ezután a szentja- kabi Móricz Zsigmond Műve­lődési Otthon képviselői ko­szorút helyeztek el az emlék­műnél. Dal szállt a magasba, s az emlékstaféta elindult a városba. Amerre elhaladt a szél lo­bogtatta kis vörös zászlóival a stafétát vivő három páncél­kocsi, mindenki megállt a jár­dán. A staféta első állomása a szentjakabi, a következő pe­dig a Vöröshadsereg úti isko­la volt. A kórus elénekelte a Vörös Hadsereg útján című dalt. közben a pajtások felkö­tötték a hála szalagját a sta­fétabotra. A Tóth Lajos isko­la előtt állt meg ezután a há­rom páncélkocsi, majd a Le­nin és a Damjanich utca sar­kán. Ezen a két állomáson kötötték fel az emlékszalago­kat a város többi úttörőcsa­patának képviselői. Az első páncélkocsi vitte a kürtösöket. Jelükre minden megálláskor megelevenedett a behavazott utca. A boltokból, irodákból kijöttek a felnőttek, s meghatottan nézték az úttö­rők ünnepségét. L. Cv A tegnap reggeli meteoroló­giai jelentés hófúvásokról és erős havazásokról számolt be országszerte, s ha Kaposváron nem is temetett el bennünket a hó, a metszőén hideg szél és a mínusz négy-öt fok alaposan próbára tette az arcokat és lá­bakat A kiskatanák hajnali két órakor kezdtek hozzá a Kos­suth téren a hó eltakarításá­hoz, s a köztisztaságiakkal együtt ki tudja hány kilo­gramm sót szórtak szét, de csak a latyak lett nagyobb, a beton nem tisztult meg. Végül is az egyik vegyi védelmi ala­kulat rövid időn belül tisztá­ra varázsolta a főteret. Tizenegy órakor mintegy másfél ezer ember figyelte az eskütételre felsorakozott kato­nákat. A városi tanács épülete előtt felállított emelvényen ott vol­tak a megye és a város politi­kai, gazdasági vezetői, a társa­dalmi és tömegszervezetek ve­zetői, magas rangú honvéd-, rendőr- és munkásőrtisztek, a kalinyini pártmurikásdelegáció tagjai. Énin Sándor honvéd ez­redes üdvözölte a nyilvános es­kütétel valamennyi részvevő­jét, a katonák szüleit és hozzá­tartozóit — Ez év szeptember 23-án zajlott le Battonyán az első felszabadulási ünnepség. Ma a mi városunk emlékezik meg történelmi sorsfordulójáról. Népünk hálával emlékezik a zászlóval a tribün elé vonult, és Valnicsek István honvéd en­gedélyt kért a parancsnoktól az eskü letételére. Az eskü sza­vait mintegy félezer honvéd is - mételte. Miután elhangzott az eskü utolsó mondata, Somogyi Jó­zsef, a városi pártbizottság el­ső titkára lépett a mikrofon­hoz: nők ehhez önöknek jó erőt, egészséget, katonaszerencsét, a szolgálatban pedig sok sikert — fejezte be üdvözlő beszédé! a városi pártbizottság első tit­kára. A díszegység ismét vigyázz- ba merevedett, amikor megszó­lalt a Himnusz, közben ötszö. dördült el a tisztelgő sortűz. Az ünnepség ezután az egy­ségek díszmenetével folytató­dott, majd felvonult a hadi­technika is. Ejtőernyős de- szantegységek, kétéltű gépko­csik haladtak el az emelvény előtt, majd az Ady Endre ut­cában feldübörögtek a páncé­losok. és szürke füstbe burko­lózva haladtak át a főtéren. A tömeg lassan szétszéledt. Az esküt tett katonák gépko­csira szállva visszamentek a laktanyába, ahol szüleik és hozzátartozóik várták őket. A téren déli tizenkettőkor már csak az üres emelvény vörös drapériáját, a sok-sok nemze­tiszínű és vörös zászlót és a hatalmas transzparenseket ci- bálta az északi szél. Páncélosokon érkezett az SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 196». december 3. 5

Next

/
Thumbnails
Contents