Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

Szabálysértési ügyek intézése a községekben A szabálysértésekről s^óló 1868. évi I. törvény meg­alkotása szocialista jogrend­szerünk fejlődésének jelentős állomása volt. Az új szabályozás közérthe­tősége és áttekinthetősége foly­tán nemcsak a jogalkalmazók­nak nyújt nagy segítséget, ha­nem arra is alkalmas, hogy az abban foglalt magatartási és eljárási szabályokat az állam- polgárok minden különösebb nehézség nélkül megismerhe­tik. A szabálysértési kódexben foglaltak igen sok állampolgárt érintenek, mert évenként — a helyszíni bírságolásokat is be­leértve — egymilliónál több esetben indul szabálysértési eljárás. így a rendelkezések széles körben való megismeré­sének igen nagy jelentősége van. Az ügyek intézésének kor­szerűsítését jelenti a szabály- sértések miatt eljáró szervek körének kiszélesítése a közsé­gi tanácsokkal. A törvény ha­tályba lépése óta a községi ta­nácsok járnak el a saját rende- leteikben megállapított sza­bálysértési ügyekben. Ezen túlmenően a törvény hatáskö­rükbe utalt 37 szabálysértést, így például a községi tanácsok járnak el a tulajdon elleni, köztisztasági, növényvédelmi, lakásügyi, mezőrendészeti, ál­lategészségügyi, erdőrendésze­ti, méhészeti szabálysértések, továbbá csentfháborítás, jogo­sulatlan halászat vagy horgá- I szat, vásárlók megkárosítása, tankötelezettség megszegése, határjelhamisítás és jelrongá- lás szabálysértések esetén. E példálózó felsorolásból is meg­állapítható, hogy a községi ta­nácsok hatáskörébe általában olyan szabálysértések kerül­tek, amelyek a községekben gyakrabban fordulnak elő, s megítélésüknél nem elsősor­ban a különös szakértelemnek, mint inkább a helyi körülmé­nyek ismeretének, az életta­pasztalatnak van jelentősége. A szabálysértési ügyekben korábban a szabálysértési ha­tóság részéről egy személy döntött, bár számos helyen az ügyek intézésébe társadalmi aktívákat is bevontak eseten­ként. Az új törvény az ered­ményes, gyors eljárás érdeké­ben általánosságban fenntar­totta az egyszemélyi döntést, azonban a nevelő hatás foko­zása, az ügyek elfogulatlan el­bírálása végett lehetővé tette, hogy a községekben a tanács által meghatározott szabálysér­tési ügyekben választott bi­zottság járjon el. Ez újabb lé­pés abban a folyamatban, amelynek célja, hogy az állami ügyek intézésében a lakosság Gondozójuk a tsz ••• A legutóbbi összesítések adatai szerint az ország termelőszövetkezeti gazdaságai 346 ezer 500 nyug­díjas és járadékos tsz-tagot tartanak nyilván — ez az össz- taglétszámnak több mint 30 százaléka. Az évről évre össze­gyűjtött adatokból azt is tud­juk, hogy ebben a szektorban évenként lO-r-12 ezren öreg­szenek ki a munkából. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy ezek az emberek, most már egyáltalán nem dol­goznak. Az öregek valósaggal kapaszkodnak a munkáért. Ha testi erejük engedi, elvégzik azt is, amit a fiatalabbak vég­képp nem vállalnak. A fent említett 346 ezerből is többé;; kevésbé rendszeres munkadíj­elszámolásban részesül tek 114 ezren az elmúlt év folyamán. Ilyenformán 232 ezer azoknak a száma, akik a közös tévé- ' kenységben gyakorlatilag nem vesznek részt, vagyis tsz-en- ként átlagban 75—80 idős em­bernek csaknem egyedüli jö­vedelme a nyugdíj vagy a já­radék. S inkább ez utóbbi, hi­szen a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt az öregek több­sége még nem tudta megsze- rezni. , Sokan úgy próbálják elaltat­ni magukban a felelősséget, hogy az öregek a járadék vagy a nyugdíj mellett föld járadé­kot is kapnak, s emellett a háztájiból származó jövedel­mük is számottevő. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a földjáradék összegét nagyrészt fölemészti a háztáji megmű­velésének költsége. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk, hogy a háztáiiban többnyire csak ku­koricát termelnek — kiderül, hogy az öregek összes jöve­delme általában nem éri el a munkakénes dolgozó tsz-tagok jövedelmének egyötödét. Azok az öregek, akik ilyen arányú megélhetési gondokkal küzdenek, jogosan vetik föl, hogy több támogatást érde­melnének a szövetkezettől, már csak azárt is, mert a já­radék fölemelése állami úton nem lehetséges. A járadék összege pedig a termelőszövet­kezet rendszeres támogatása nélkül nem elég a megélhetés­re. i Ezt az egyébként teljesen lo­gikus konzekvenciát a közös gazdaságok többsége ma meg nem vonta le. Vannak ugyan jó példák: helyenként megva­lósult, hogy a tsz minden hó­napban kiegészíti a járadék összevét egy-kétszáz forinttal. Néhány tsz ennél is tovább ment: tartási szerződéseket kö­töttek hozzátartozó nélküli idős tagjaikkal, és ennek alap­ján nemcsak járadékukat vagy nyugdíjukat egészítik ki rend­szeresen jelentős készpénzzel, valamint egyéb juttatásokkal, hanem szükség esetén gondos­kodnak ápolásukról, környeze­tük tisztán tartásáról és a na­pi meleg ételükről. De máshol — és ma még nem kevés az ilyen tsz — összehasonlíthatat­lanul többet költenek repre­zentációra, mint az öregek tá­mogatására. A rendszeres anyagi támo­gatás a segítségnyújtás leg­fontosabb, de korántsem egyet­len formája. Az idős tsz-tagoknak sokat se­gíthetünk olyan látszólag ap­ró figyelmességekkel is, ame­lyek forintban alig kifejezhe- tők, mégis sokat jelentenek — erkölcsi értelemben. Ilyen például, ha a vezetősé­gi tagok — az elnököt is be­leértve — néha-néha megláto­gatják őket, megkérdezik, nincs-e valami ügyük-bajuk, amit könnyen elintéz az, aki­nek a tanácshoz beszólni nem jelent különösebb fáradságot. Ide tartozik, hogy gondoskod­janak friss húsról, tejről, az olyan egyedüálló öregek szá­mára is, akiknek nincs erejük ahhoz, hogy a boltba elmen­jenek érte. A szociális ügyek felelősei sokat tudnának beszélni ar­ról, milyen jólesik az öregek­nek egy-egy kellő időben biz­tosított fogat, amely az orvos­hoz beviszi őket Milyen so­kat jelent egy kocsiderék szal­ma a szalmazsák megtömésére, vagy néhány apró ház körüli munka elvégzése — favágás, házfaltapasztás, a háztető meg­javítása —, amire egyedül már nem képesek, elfogyott az erejük. Külön kötelesség, amit előír­ni nem lehet ugyan, de pa­rancsnak számít az íratlan tör­vények sorában, hogy a szövet­kezet arra illetékes vezetői kí­sérjék figyelemmel: miként tö­rődnek szüleikkel a maguk szárnyára bocsátott gyerekek. Figyelmeztessék azokat, akik erre okot adnak, mivel tartoz­nak szüleiknek támogatás, gyermeki figyelmesség tekinte­tében. Sajnos elég sok gyereket külön kell erre is emlékeztet­ni, de ne mulasszuk el: a kö­zösség felelősségérzete soka - kát térített már jó útra. M ondjuk ki tehát kere­ken: a körülmények le­hetővé, sőt szükségessé teszik, hogy az öregeknek gon­dozójuk legyen a tsz. Ezt Ígér­tük nem is olyan régen. Már­pedig az ígéretekről nem illik megfeledkezni. K. L | minél nagy obb mértékben I vegyen részt. A széles körben gyűjtött ta­pasztalatok szerint a községi tanácsok a várakozáson felül oldották meg feladataikat. A községi szakigazgatási szervek a kezdeti nehézségeken rövid idő alatt túljutottak. Eljárásuk során a garanciális szabályokai általában betartják, a tényál­lást kellően felderítik, megala­pozott határozatokat hoznak Mindezeken felül igen nagyra kell értékelni azt, hogy a bün­tetések és az intézkedések al­kalmazása során kellően diffe­renciálnál?. Megfelelően érté­kelik a cselekmény és az elkö­vető társadalmi veszélyességét, az adott szabálysértés előfor­dulásának gyakoriságát, az el­követő személyi, szociális kö­rülményeit, s ezáltal gyakor­latuk alkalmas az általános megelőzésre is. Így a bírságolási gyakorla­tot a társadalmi tulajdon el­leni szabálysértéseknél megszi­gorították, figyelembe véve azok gyakoriságát (az összes szabálysértések negyven szá­zaléka), az átlagosnál nagyobb társadalmi veszélyességet. A bírságolás összegsze­rűségét azonban nemcsak az említett tárgyi körülmények­hez igazították, hanem értékel­ték az alanyi oldalt is. Ennek "keretében enyhítő körülmény­ként vették figyelembe az első elkövetést, a súlyos anyagi helyzetet, a nehéz családi kö­rülményeket, az okozott kár megtérülését, a megbánást; ezek ellentétét pedig súlyosbí- tónak. Igen örvendetes tény, hogy az alanyi oldalon külö­nös figyelemmel kísérték és értékelték, hogy a szabálysér­téseket sértésnemenként más és más körülmények között követték el, de még az azonos szabálysértéseken balül is vál­tozik az elkövetés indoka. így például egyes helyeken a tu­lajdon elleni szabálysértések elkövetői között nem, -vagy alig található — az egyébként emberileg elfogadható — rá­szorult, viszont máshol e sza­bálysértést a vitathatatlanul rossz anyagi helyzetük miatt követték el. Az elkövetési in­dokok figyelembevételét iga­zolja az a tény, hogy az előbb említett szabálysértési hatósá­goknál a tulajdon elleni sza­bálysértések bírságolási átlaga lényegesen magasabb volt, mint az utóbbiaké. Tekintettel arra, hogy a me- ,gye községeiben előfordult több mint kétezer szabálysér­tési ügy nyolcvanöt százaléka, ban bizottságok jártak el, így az említett pozitív megállapí­tások is döntő részben rájuk vonatkoznak. Ebből most már egyértelműen az is következik, hogy a lakosság széles réte­geinek az állami ügyek inté­zésébe való fokozatos bevoná­sa nemcsak helyes és indokolt hanem szükséges is. Az egy személy által hozott döntésék körében ugyancsak pozitívum az, hogy a községi szabálysértési hatóságok a ki­sebb szabálysértések elbírálá­sa során az eljárás egyszerű­sítése és gyorsítása érdekében bátran éltek azzal a lehetőség­gel, hogy pénzbírságot tárgya­lás nélkül is kiszabhatnak. Ennek alkalmazását a törvény két feltételhez kötötte, éspedig ahhoz, hogy a szabálysértés tényállása tisztázott és a ne­velő hatás tárgyalás nélkül is elérhető legyen, E garanciális rendelkezésekre valamennyi szabálysértési hatóság figye­lemmel volt és törvénysértés nélkül járt el. így helyeaih jártéi a bala­tonszemesi szabálysértési ha­tóság is abban az ügyben, amelyet éppen a tárgyalás nél­kül kiszabott bírság miatt bí­rált meg egy balatonszemesi olvasó a Somogyi Néplapnak küldött levelében (megjelent az 1969. szeptember 23-i szám­ban, Lepkevadászat — forint­vadászat címmel). Ennek az egyébként jó szándékú bírálat­nak az indítéka a jogszabály- ismeret hiánya volt, ez pedig arra utal, hogy az. állampolgá­rok tájékoztatására kifejtett jogpropaganda nem volt elég hatékony. . Az új feladatok végzése so­rán hiba is előfordul. Ezek természetesen a községek sza­bálysértési ügyintézési gyakor­latában is szép számban föllél- hetők. A pozitív értékelés ál­talános jellegű, ezen belül nagy a szóródás. Akadnak olyan községek, amelyekben az ügyek számához viszonyítva igen jelentős a törvénysérté­sek száma, továbbá olyanok is, ahol csak egyes anyagi, illető­leg eljárási jogi vonatkozásban 'sértik meg a törvényt, végül pedig ismét más községekben fordul elő az ingadozó, sablo­nos, sőt néha a szubjektiviz­mustól sem mentes bírságolási gyakorlat. Elég sok szabálysér­tési hatóságnál — különösen a kezdeti időben — baj volt az ügyintézési fegyelemmel is. Ez azonban fokozatosan javult, és késedelmes ügyintézés miatti elévülés mindössze pár szerv­nél fordult elő. A megelőzés érdekében rendkívül nagy fontosságú a lakosság körében a jogpropa­ganda, ezért indokolt ennek a munkának a fokozása, hatéko­nyabbá tétele. Dr. Kecskés Rezső, főügyészségi ügyész Téli feladatok Somogyszentpálon Bár a hirtelen beköszöntött havas december sok gondot okoz a mezőgazdaságnak, a termelőszövetkezetek nagy ré­sze már a téli feladatokra is gondol. Sok községben az őszi betakarítás után a tagság többnyire otthon, a ház körül keres magának elfoglaltságot, mert a termelőszövetkezetek nem tudnak a téli idényben munkát adni. Somogyszentpá­lon a foglalkoztatás nem okoz különösebb fejtörést a terme­lőszövetkezetek vezetőinek. Annak ellenére, hogy nincs számottevő melléküzemági te vékenység a faluban, s az egyéb lehetőség sem több, mint másutt, mégis ritka, hogy va­laki azért kopogtatna az iro­da ajtaján, mert nincs munká­ja Mohácsi Barna, a termelő- szövetkezet föagronómusa sze­rint a foglalkoztatási gondo­kat legfőképpen az enyhíti, hogy Szentpálon fejlett a ház­táji 'gazdaság és ezen belül az állattenyésztés. A tagság leg­nagyobb részének ez csaknem egész télre állandó lekötöttsé­get jelent Így a fennmaradó munkaerőnek már könnyebben tudnak folyamatos elfoglaltsá­got biztosítani. Pillanatnyilag a füzesvágás ad munkalehető­séget Csaknem egy hónapon keresztül mintegy 15—20 em­bernek állandó időtöltést je­lent. Mivel a termelőszövetke­zet állattenyésztése is fejlett 90—100 tagnak itt is állandóan megvan a munkája. A terme­lőszövetkezet építőbrigádja 10 fővel dolgozik. A téli belső javításokkal és a karbantartó munkálatokkal nekik is meg­van az elfoglaltságuk. A szerelőműhelyben már hozzáláttak a munkagépek ja­vításához. Folyamatosan vég­zik az erőgépek téli karban­tartását is. A hosszú téli esték nem múl­nak el tétlenül. A termelőszö­vetkezet irányítja és megszer­vezi a tagság politikai és szak­mai képzését Az adminisztrá­ciós munka és a pontosabb adatszolgáltatás érdekében munkabér- és munkaegység- elszámolási ankétokat szervez­nek. K. V. J. MAI KOMMENTÁRUNK Ösztönző intézkedés A közvéleményt már hóna­pok óta élénken foglalkoztat­ja a húsellátás; szárnyra kelt többféle találgatás, híreszte­lés. Nem kell mezőgazdasági szakembernek vagy jól kép­zett közgazdásznak lenni ah­hoz, hogy érezzük: az állat- tenyésztés fejlődésében és en­nek következményeképpen a húsgazdálkodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most ha­tározatot hozott az állatte­nyésztés fejlődésével össze­függő kérdésekben. Mi hát a gond? A legutóbbi években, de különösen a gazdaságirányí­tási reform bevezetése óta megfigyelhető, hogy a mező- gazdaságban a növényter­mesztési ágazat jó ütemben, kiegyensúlyozottan fejlődik. A tervezettnél nagyobb ütem­ben növekedtek a termésho­zamok és a jövedelmezőség is mind kedvezőbben alakul. Már tavaly is, de az idén kü­lönösen gazdaságos, kifizető­dő körülmények között bősé­gesen termett szálas és sze­mes takarmány. Ebből lógi- kusan annak kellene követ­keznie, hogy ugyanilyen ked­vezően alakul az állatte­nyésztés, az állati termékek előállítása is. Mégsem ez tör­tént. Az állattenyésztés nem követte a növénytermesztés biztató fejlődését, sőt egyes ágazatokban és bizonyos idő­szakokban stagnálást, vagy éppen kisebb visszaesést ta­pasztalhatunk. E tényeket mérlegelve in­tézkedett most a kormány, hogy 1970. január 1-től emeli a szarvasmarha, a vágósertés, a vágó juh és a tej hatósági felvásárlási árát. Ezzel egy időben szabaddá válik min­denféle takarmányforgalom, igy a hazai előállítású és as importból származó fehérje- takarmányok és koncentráiu- mok forgalma is. Talán sokan úgy vélik, hogy ez a felvásárlási áreme­lés egy újabb állami támo­gatás a mezőgaz da sag n U: c. Nem erői van szó. Hiszen a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felvásárlási árak eme­lését pénzügyileg magának a mezőgazdaságnak kell fedez­nie. Ezért az árrendezéssel egy időben a nt jyiizcmi ál­lattenyésztési telepek építésé­nek állami támogatása a költségek eddigi 70 százalé­káról 50 százalékra csökken; megszűnik a gép javítási ked­vezmény; a termelőszövetke­zeti alkalmazottaknál a munkabér után megnövelt és a népgazdaság más ■őrüle­tein foglalkoztatottakéval azonos mértékű: 8 százalé­kos adót vezetnek be; továb­bá megszűnik a fehérjetakar­mányok eddigi állami ártá­mogatása. Ilyen módon tehát a felvásárlási árnövekedés nem terheli sem az állami költségvetést, sem a lakossá­got, mert a fogyasztói hús­árak 1970-ben nem változnak. H. L. Megkezdődött a gépjavítás A napokban kezdődött meg a Kaposvári Állami Gaz­daság tátompusztai gépjavító központjában a gazdaság erőgépeinek karbantartása és javítása. Csullag Jenő mű­helyvezető elmondta, hogy a gazdaság mintegy 3,5 millió forint értékben vásárolt alkatrészeket a felújításra váró gépekhez. A gazdaság hat kerületéből 67 gépet generáloz- nak még. a tél folyamán. A műhely szakembergárdája azonban nem teljes, a hiányt a mezőgazdasági munkából felszabadult traktorosokkal próbálják pótolni. Jelenleg négy traktoros dolgozik a műhelyben. MTZ 50-es típusú traktor nagyjavítás közben. A korszerű, programvezérlésű marógépen egyes speciális darabok megmunkálása folyi k. A villamossági részlegnél modern beméröpadon ellenőr;-i ­a megjavított dinamó forgórészeit. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök. 1969. december 18. 3

Next

/
Thumbnails
Contents