Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

JEGYZETEK JAPJtKRÚL

Japánban minden vagy nagyon új, vagy nagyon régi, nagyon modern, vagy ősi, hagyományos. Átmenet alig akad. De az új és a régi szerves, harmonikus egységben él. Egyáltalán nem zavaró, inkább különös varázsú összhangot áraszt. Mint a csavart tetejű, vasbeton vázas, szupermodern stadionok, bankok. iskolák és a bambusznáddal fedett faházak, a ki- monóba öltözött, teaszertartást celebráló és a számológépet kezelő programozó lányok, a szobájukban mezítláb tipegő emberek és a 250 kilométeres sebességgel száguldó szuper-expresszvonatok, a sztrájkoló munkások és a bűnbqcsánat-cédulát vásárló hívők.

Az a Japán, amely évszázadokig mereven elzárkózott minden külföldi hatástól, az 1868-tól 1912-ig terjedő Meiji- korszak idején — alig néhány évtized alatt — korszerű ipart teremtett, s olyan tudományos. technikai vívmányokat és politikai intézményeket vett áj a művelt Nyugattól, amelyeket ott évszázadok alatt fejlesztettek ki. A második világháború óta Japán többé nemcsak »-utánzója-« a fejlett tőkés hatalmaknak, hanem mindinkább egyenrangú partnere. sőt minden eddiginél ve? edelmesebb világpiaci vetél* társa.

gépek, az áramfejlesztők gyártásában. A japán külkereskedelem technológiai eljárásokat exportál — közlekedési, távközlési, elektronikai és vegyipari témákban. És bár az ország területének csak 16 százaléka művelhető — a fejlett technika, a nemesített vetőmagok és műtrágyák széles körű felhasználása a japán mezőgazdaságot a legtermékenyebbek közé emeli az egész világon.

A Sony-gyár a világhírű rádiók, televíziók, sztereo- magnetofonok műhelye. A hatalmas, világos falú műhelyekben nagyon gyors futószalagon dolgoznak a munkások. Hozzájuk szólni, fényképezni, dohányozni nem szabad. Némán vezetnek végiga gyáron, majd utólag kérdezhetek.

— Milyen sok itt a nő, az egészen fiatal lány.

— Igen, mert ha férjhez mennek, akkor már nem dolgoznak tovább a gyárban. Legföljebb otthon, mint bedolgozók kapcsolódnak a termeléshez.

És a férfiak? — Ötvenöt éves komikban elbocsátják őket. Akkor tetemes összegű végkielégítést kapnak — aztán se nyugdíj, se más kereseti lehetőség. Ki kell költözniük a gyár vagy intézmény szolgálati lakásból, 55 évesen új életet kell kezdeniük. A

Japánban építik a világ legnagyobb hajóit.

Itt építik a világ legnagyobb hajóit, szuper-expressz- vonatai a világon a leggyorsabbak. Első helyen áll a háztartások villamosításában, a fényképezőgép- és a repülő- gépgyártásban. Néhány hónap alatt földalatti vasutakat, felüljárókat, 8—10 sávos autó- utakat építenek. Elsőnek rendszeresítették a színes tv- adást. Japánban konstruáltak először televíziós elektromik- roszkópot.

Amiben nem a legelső, abban második, harmadik: a gépkocsigyártásban, a nyersacéltermelésben, a vegyi alapanyagok, az elektromos

végkielégítés összege a vállalatnál eltöltött időtől függ. Ezért aztán alig változtatnak mun'.iahelyet a japán munkások, hivatalnokok. Iskoláinak elvégzése után nagyon alacsony fizetéssel szerződik el a mérnök, a technikus. Később az eltöltött évek arányában nő a fizetésük.

(Japánban sok az egyetemet végzett fiatal, gyakorlatilag nincs analfabéta, és a tankötelezettség kilenc évre 6-tól 15 éves korig terjed.)

A Canon-gyárban ugyanolyan a fogadtatás, mint a Sony-ban. Tea, névjegycsere, hajlongás — aztán végigveAlul- és felüljárók, 8—10 zák be a fővárost.

sávos gyorsforgalmi utak hálózzetnek egy üzemrészen. Itt is fehérköpenyes fiatal lányok ülnek a szalag mellett. Itt sem néznek föl a látogató jöttére, és itt is csak kívül kérdezhetek. Itt nem rádiót, tv-t szerelnek, hanem 'ényképező- gépet, filmfelvevőt.

A Canormak kevesebb reklámját láttam, a Sonynak emeletes háznyi fényreklámja van a Ginzán — Tokió belvárosában. Mindkét gyárban miniatűr modelleket, csak nagyítóval látható alkatrészeket mutattak. És olyan reklámfilmet vetítettek, amely érdekes volt, szakszerű és kedvcsináló. Bemutatták a gyár alkalmazottainak életét: a nők — akiknek nagy része vidékről jött — hipermodern, ragyogó, tiszta munkásszálláson laknak. Itt vásárolhat, tanulhat, tornázhat, úszhat, ikeba- na (virágrendezési) tanfolyamra járhat a bentlakó.

A legapróbb részletig gépesített modern gyárak után annál furcsább, de szívet-lel- ket gyönyörködtető látvány volt Kyotóbam az ezerhatszáz buddhista templom, és az ős* kézműves mesterségek városában, a Kamo-folyóban úszó színes selymek hullámzása. A folyó olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amelyek rögzítik a színeket — a kimonók alapanyagát ezért a kézi festés után így fixálják. (Azt tartják, hogy a kyotói lányok a Kamo-folyó vizétől kapják arcuk hamvasságát, szépségét.)

Mintha örökké ünnep, karnevál lenne a tokiói Aszaku- , sza virágfüzéres, lampionos f bazársora1 ban. Ezüst szálak," papírvirágok, millió csillogó» villanykörte. Az egyik felvi- f rágzott utca pirosra festett f

shintóista szentélyhez vezet. A feljárat előtt kút ivóedényekkel — csak szájöblítés, kézmosás után illik az istenek elé járulni. A késő esti órákban sokan keresik föl a templomot. Fiatalok modern öltözékben, gyerekek, felnőttek, öregek. Fölmennek a lépcsőn, meghajolnak, tapsolnak (így hívják föl magukra az istenek figyelmét), egy keresztrácsos ládába pénzt dobnak, néhány percig elmélkedve állnak, aztán folytatják útjukat — ki a közeli vidámparkba, ki vendéglőbe, teaházba, haza.

Haza, ahol a japán férfit térdelve fogadja a felesége. Ahol vendégeivel órák hosz- szat néma csendben ül egy- egy váza előtt a ház ura. Ahol mezítláb járnak a rizsszalma gyékényen, és térdelve pihennek a zabutonon (ülőpárnán), de természetesen légkondicionáló berendezés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet

Japán, ahol minden vagy nagyon régi, vagy nagyon új...

Kádár Marta

Következik:

Tejkrém a sumo-meccsen.

Debrecen emlékezik

i

D

ebrecen hatszázéves történetében 1944. december 21-e fordulópontot jelentett. De ez a huszonöt évvel ezelőtti december hazánk történelmének is kiemelkedő állomása. 1944. október 19-én — amikor Debrecen felszabadult — az ország területének nagy részén még tombolt a fasizmus. Hazánk fővárosában, Budapesten még dúlt a háború, de a Tiszántúl ősi városa, Debrecen már szabadon lélegzett. Debrecen felszabadulása jelentős esemény volt a fasizmus elleni harcban, mert reményt adott az ország többi részén tnég rabságban sínylő- dőknek erőt kölcsönzött a fasizmus elnyomása ellen küzdő hazafiaknak.

Debrecen mindig híven őrizte több évszázados múltjának, a felvilágosodásért, a haladásért folytatott küzdelmének nagyszerű hagyományait. Debrecen történelme 1944 őszén új eseménnyel gazdagodott. A fel- szabadulást követő viharos napokban e városban valami új volt születőben. Egy új haza megteremtésének első lépései indultak ki innen. Itt jelent meg 1944. november 15-én a felszabadult országrész első kommunista napilapja, a Néplap, s benne november 30-án a Magyar Kommunista Párt javaslata az ország demokratikus újjáépítésére. S hogy a legjelentősebb évfordulót említsem — melynek megünneplésére e napokban a város nagyban készül: az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulása. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása, az Ideiglenes Kormány megalakulása történelmi jelentőségű tény, hiszen az új, a mai Magyarország alapkövének letételét jelenti. Utána alig két hónap múlva Debrecenben alkották meg a földreform törvényt. amely a parasztság évszázados perét eldöntötte, és a földet jogos tulajdonos, a nép birtokába juttatta.

Az ünnepi megemlékezés tulajdonképpen már októberben kezdődött, amikor a megye városai és falvai felszabadulásuk negyedszázados évfor dulóját ünnepelték. Debrecen ben ekkor ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a város fel- szabadulásáról. Az ünnepségen Kállai Gyula elvtárs, a város egyik kerületének képviselője mondott beszédet. Ez az ünnepi tanácsülés fogadta el a város új címerét is. Az új címer megőrizte a régi elemeket, melyeknek talán legszimboliku- sabb része a napba néző, szárnyát kiterjesztő főnixmadár, amely a lángokból úiiáéledve hirdeti az örök megújhodást.

A város felszabadulásában jelentős állomás volt a mai

Napló elődjének, a Debreceni

Néplapnak a megjelenése 1944. november 15-én. Az évforduló alkalmával a városi Hírlapolvasóban kiállítás nyílt a Néplap régi számaiból. December 15-én újabb fontos megemlékezés sorozatra került sor Debrecenben. Az MSZMP megyei bizottsága és oktatási igazgatósága közös rendezésében háromnapos tudományos ülésszak kezdődött a Kossuth Lajos Tudományegyelem aulájában. Az ülésszakon — különböző szekciókban — Debrecen tudósai, társadalmi és gazdasági életének neves képviselői tartottak előadásokat a város és a megye felszabadulásáról, az élet megindításával összefüggő elméleti kérdésekről, illetve a 25 éves fejlődés társadalmi-gazdasági jelentőségéről. Az előadók sorában több neves szovjet tudós nevét is megtalálhattuk.

A debreceni megemlékezéssorozat legkiemelkedőbb állomása lesz december 20-án a református kollégium oratóriumában tartandó ünnepi gyűlés. Mint ismeretes, ebben az ősi múltú teremben — ah'ol több mint száz évvel ezelőtt Kossuth Lajos javaslatára elhatározták a Habsburg-ház trónfosztását — ült össze 1944. december 21-én kétnapos tanácskozásra az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az ünnepi megemlékezés alkalmával a kormány, az országgyűlés tisztikara. a Hazafias Népfront Országos Elnöksége ünnepi megemlékezést tart az oratóriumban, Az ülésen részt vesznek az MSZMP Politikai Bizottságának. az Elnöki Tanácsnak a képviselői, valamint sokan azok közül, akik huszonöt évvel ezelőtt az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai voltak. Jelen lesz a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport, a parlament küldöttsége, a diplomáciai testület számos képviselője, a szovjet nép képviselői, és természetesen Hajdú-Bihar megye párt-, állami és tömegszervezeteinek vezetői és sokan azok közül, akik huszonöt áv küzdelmeiből oroszlánrészt vállaltak.

H

uszonöt évvel ezelőtt Debrecen több mint három hónapig — immár másodszor — az ország fővárosa volt. Negyvennyolc után másodszor dobogott itt az ország szíve. Kossuth a várost a szabadság őrvárosának nevezte. A mi nemzedékünk az új állami élet bölcsőjének tekinti Debrecent. Ilyen gondolatok jegyében ünnepli Debrecen 1944. december nagy eseményét, az ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulását.

Pallás Imre

ISIIII TÓTH SÁNDOR Bili

jöttek

a felszabadítók iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíi

Tokióból egysínű vasút száguld a repülőtérre.

10.

A német hadvezetés kapkodó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfelől a balkáni csapatainak visszavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Budapest védelmére létrehozott csoportosítást fenyegette. Jugoszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadsereg törzsét, s megbízta a Balaton—Dráva közötti arcvo- nalszakasz védelmének meg- l szervezésével. A hadseiregpa- rancsnok, De Angelds tüzérségi tábornok azonban nem sokat segíthetett a kialakult helyzeten. Meg’evő erői elégtelenek voltak a feladat megoldására, a más arcvonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkezessük sorrendjében, részenként ^kényszerült harcba vetni, r Ezek a német csapatok szí- TVósan védekeztek, sőt ismételt elleniökésekkel, és a lakott helységekben erősen megkapaszkodva mindent elkövettek a szovjet előnyomulás megállítására. Próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak.

Sarohin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lövész- hadteste és a 4. gárda hadsereg 41. gárda lövészhadosztálya már november 26-án kiverte a 44. gránátos hadosztályt Mohácsról.

Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadsereg pedig Báta- széket szabadította fel. E harcokban a 44. gránátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen fe’morzsoló- dott. Richard Schultze őrvezető a 44. hadosztályból, fogságba esése után erről így beszélt: »A hadosztályunk által elszenvedett veszteségek iszonyúak. Így például a 131. ezredben, ahová engem mint rádióst osztottak be, két napi harc után mindössze 26 fő maradt.«

Bátaszék—A ball got között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Lezárásával hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arzvonalon megállíthatatlanul törtek előre a szovjet csapatok.

December 1-ón az 57. hadsereg 6. gárda lövészhadteste felszabadította Dombóvári, és még aznap este több ponton átkelt a Kapós folyón. Helyemként a németek erős tűzzel igyekeztek az átkelést megakadályozni.

Ez történt Döbrököznél is, ahol néhány géppuska sűrű golyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Pe reverzev gárdista önként vállalta, hogy elhallgattatja az egyiket, s a többire is rögtön akadt jelentkező. Üszva haladtak a túlsó part felé a tűzesőben. Partot érve a géppuska- fészkekhez kúsztak, és kézitusában megsemmisítették a kezelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő németek ellen fordították, s megtörték azok ellenállását. A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthatták az átkelést.

(Folytatjuk)

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1989. december ti