Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

'döój'Oni pÁi'ízií. niődeJl Fokozol) türelemmel és szeretettel... A testileg fogyatékos gyermek neveléséről Hogyan nevelje a szülő a nydmor^K gyermeket, rn.it engedjen meg neki, mitől tiltsa el? Ezt a kérdést boncolgatva dr. Buga László a következőket mondja: Utcai várakozásom közben egy nagymama mellé kerül­tem, aki öt-hat éves unoká­ját is magával hozta. A gyermek az egyik lábára sántítva, gépben járt. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a többi gyermeket ál­landóan ne bosszantsa. Hol az egyiket rángatta, hol a másikra öltögette a nyelvét. fi OTTHON CSALAD de ha bármelyik tiltakozott vagy szembefordult vele, hangosan méltatlankodott: — Bántott, megütött. Vádolt,. védekezett és köz­ben támadott, ahelyett, hogy békén maradt volna. Ellensé­gévé, üldözöttjévé, egyben bosszantójává vált környeze­tének, pedig ha okosan, egész­ségesen nevelik, nem jutott volna ide. Hogyan nevelje a szülő a nyomorék gyermeket? — hangzik a kérdés. Kezdjük talán azzal, hogy már a név, a meghatározás sem helyes, vagy ha eleinte helyes is, veszedelmessé vál­hat, ha a gyermek a nyomo­rék szót megtanulja, és rá­döbben annak értelmére. Lám, a falu lakossága meg­találta a kevésbé éles szót. Fa­lun nem mondják, hogy nyo­morék. azt mondják: hibás. Hibás a sánta, a púpos, a tör­pe, de hibás a rövidlátó és a süket is. Sőt, akinek a gon­dolkodásmódja nem egészen tiszta, arra is azt mondják: hibás. Az ilyen hibásnak pedig megkülönböztetett gon­dosság, szeretet, kímélet, fo­kozott emberség, segítség és támogatás jár. A SZOBÁBA SZORULT cserepes növényeink, amelyek zöldjükkel vagy éppen nyíló virágaikkal a havas télben is tavaszias hangulatot varázsol­nak lakásunkba, csak akkor díszlenek szépen és telelnek át károsodás nélkül, ha igényeik­nek megfelelően gondozzuk, ha biztosítjuk fény-, hő- és víz­igényüket. A fényt szinte egyformán igénylik, ezért helyezzük a növényeket a szoba legvilágo­sabb részébe, ablak elé vagy az ablak közelébe. A hö_ és vízigényük azonban a valami­kori származási helyüktől füg­gően különböző. A kaktuszok, az aszpará­gusz, a kukoricalevél (aspi­distra), a begóniafélék, a vi­rágzó ciklámen, a borostyán, a íátsia a hűvösebb, 8—12 C-fok- nál nem melegebb világos he­lyiségben telelnek a legszeb­ben. Ha más megoldás nincs, a fűtött szobában ezek kerül­jenek a fűtőtesttől a legtávo­labb, a szoba viszonylag hűvö­sebb részébe, az ablakpárkány­ra vagy ablakmélyedésbe. Mér­sékelten meleg, de egyenletes hőmérsékletet kívánnak a clo­Sssobanövényeink téli ápolása rophitum (zöldike), a filodend ronfélék, pálmák, páfrányok. Meleg szobában a levelei meg­sárgulnak, elszáradnak és le­hullanak. A nagy párologtatás révén a gyökerei nem tudnak annyi nedvességet biztosítani a levezetnek, amennyire szük­sége lenne. Melegebb, 18—20 fokos, egyenletesen fűtött he­lyiségben telelnek jól: a fikusz, a diffenbachia, a broméliafé- lék, az aglaonema és a sanse- veri-ák. A növényeket lehetőleg hő­igényüknek megfelelően he­lyezzük el a lakásban, s ha már a kellő fényt és hőt biz­tosítottuk. az öntözésükre kell vigyáznunk. Arról se feled­kezzünk meg. hogy a nagyobb hőmérsékletingadozásra min­den növény érzékeny. Éppen ezért a szellőztetéssel járó közvetlen légcserétől és huzat­tól nagyon óvjuk növényeinket. Ne nyissunk rájuk közvetlenül ablakot, ha más mód nincs, amíg szellőztetünk, vigyük a lakás védett részébe. A közvet­len hideghatástól, huzattól a növény elpusztulhat, a fikusz, diffenbachia is lehullatja a le­velét A NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSÉ­RE pontos receptet nem adha­tunk. A nagyobb levelű, nagy párologtató felületű növények általában több nedvességet igényelnek, meleg helyiségben gyakrabban, hűvös helyen rit­kábban öntözzük. Ügy öntöz­zük, hogy a cserép földlabdá­ja átnedvesedjék, de ne legyen túl nedves. A vízipálmákat ki­véve — ezeknek a cseréptartó­jában mindig álljon víz — a cseréptartóban ne legyen víz. A túlöntözés éppúgy, mint a kevés víz, a növény sárgulá- sát. száradását és pusztulását okozhatja. Ha ujjunkkal tapo­gatva a földet gyengén ned­vesnek, ruganyosnak érezzük, még ne adjunk vizet a növény­nek. Csak szobameleg vízzel szabad öntözni. Ha túlságosan száraz a szoba levegője, elő­fordul, how” a cserép alján levő föld kiszárad, s a felül éltömődött föld nem vezet elég nedvességet az alsó gyökerek­hez. Ezért a talaj felső rétegét ajánlatos időnként meglazítani, a cserepet pedig állítsuk víz­zel telt edénybe, hogy földje alulról is átnedvesedjék. Na­gyon jót tesz a növényeknek a levelek vízzel való permetezése is, különösen száraz levegőjű szobában. A nedvességtől fel­üdülnek, a vízzel való lemosás a portól is megtisztítja a le­veleket, és szabaddá teszi a levelek esetleg éltömődött lég­zőnyílásait. A LEGTÖBB SZOBANÖ­VÉNY TÉLEN nem fejlődik csak vegetál. Tápanyagra azon­ban mindegyiknek szüksége van. A levélvégek száradása gyakran a tápanyaghiányt is jelzi. Kéthetenként különösen a fejlődő növényeket tápsós ol­dattal (Foriika virágtápsó ol­datával) is ajánlatos megön­tözni, hogy tápanyaghiánytól se szenvedjenek. Mi Sem használjuk szíve­sen a »-nyomorék« szót. Mond­juk inkább helyette: fogya­tékos. Testi vagy szellemi fogyatékos, és követeljük meg mi is a fokozott szeretetet, a megkülönböztetett bánás­módot, a különleges gondos­kodást és a fokozott kímé­letet, de okosan, célraveze­tőén. Hogyan neveljük a fo­gyatékost? Fokozott türelem­mel és szeretettel, de ezt csak gyakoroljuk és ne hangoz­tassuk. A fogyatékos gyer­mekben semmi esetre sem szabad fogyatékosságtudatot kinevelni, és megismertetni azzal, hogy előnyöket szerez­het magának. A kezelő- vagy tanácsadó orvossal szót ért­ve, fel kell mérni, milyen feladatok elvégzésére alkal­mas a fogyatékos gyermek is, és azt minden körülmé­nyek között meg kell köve­telni tőle, különben zsarno­kává válik környezetének. A gyermek természetes adott­ságainál fogva társaságba vá­gyik, a gyermekközösségbe. Ha csak egyetlen mód is van rá, nem szabad elvonni onnét, s ügyelnünk kell arra, hogy vele egyenlő képessé­gűek közé kerüljön, nehogy kisebbrendűségi érzés fejlőd­jék ki benne. Tanulja meg, hogy fogyatékosságát mint körülményt nézze, hiszen mindenki megtanulja azt 1st hogy . vannak magasabbak, erősebbek, talpraesettebbek nála. De lehet, hogy neki meg olyan tulajdonságai van­nak, amelyek másnak nin­csenek. És ha ezeket fejlesz­ti, akkor fogyatékossága el­lenére is bárki mással egyen­értékűvé válhat. Annak idején egy kis sán­ta gyerek járt a mi osztá­lyunkba, aki már akkor is ügyesen forgatta a ceruzát, de futballozni nem tudott, pedig nagyon szeretett vol­na. Sajnos, a kőszívű vas­gyúrók sohase vették be a csapatba, de ő vállalta még az egyszerű utcasarki játék­nál is a határbíró szerepét, és ott csetlett-botlott a jár­da szélén, csak azért, hogy a többivel legyen. Nem is lett magába zárkózó, ember^vű- lölő. és ma kiváló festőmű­vész, aki még csak nem is »-hi­bás«, legfeljebb »biccent a lá­bára«. Szeretet, nagyon sok szeretet kell a fogyatékos gyer­mek neveléséhez, hogy ő is megtanulja a közösség szerete- tét, és úgy illeszkedjen a tár­sadalomba, hogy minden előnyt megkapjon, ami fogya­tékossága következtében kijár neki, de úgy viszonyuljon em­bertársaihoz, mintha ő is tel­jesen egészséges volna. Csigák az akváriumban A halak mellett az akváriu­mok kedves lakói a csigák is, ezek a szénsavas mészből »épült« házukat állandóan ma­gukon viselő állatok. A csiga­ház nyújtotta védelem lehető­vé tette, hogy a csigák a leg­különbözőbb életfeltételekhez is jól alkalmazkodtak. Való­ban csiga midenütt él: a ha­vasok törpe fáinak a kérge alatt, a sivatag homokján és több ezer méter mélyen a ten­gerben, a homály birodalmá­ban. Megtaláljuk őket a föld­be fúródva, állati tetemek csontjai között, országutak mentén vagy a városi parkok féltve őrzött dísznövényeinek a levelein is. Ha csiga mindenütt van, nem csoda, hogy megtalálhat­juk az akváriumokban is. Va­lamennyi vízicsigafaj többé- kevésbé alkalmas az akváriu­mi tartásra, mégis leginkább azokat a fajokat kedvelik, amelyek nem túl nagy terme- tűek, de nem is olyan aprók, lllll Tóth Sándor mi Éh jöttek a felszabadítók iimasimmuiiimiiiiaiiiimuiiii 9. A zászlóalj előtt szabaddá vált az út. November 29-én este a 110. gárda lövészhadosz­tály benyomult Egerbe, s másnap reggelre befejezte a Város felszabadítását. ifyen hőstettek százával szü­lettek azokban a küzdelmes napokban. A felszabadító kül­detés teljesítése során tudato­san vállalt íWelá1d''»ás f le­hetetlen példáit megőrizték a had'íelentések. amelyek sorra beszámolnak a »Rosa-Karola« állás felszámolásáért vívott harcokról. Hatvan, Balassa­gyarmat, Drégelypalánk, Pász­tó, Szécsény és más községek nehéz állomásai voltak ennek a harctevékenységnek, a Pli- jev-csoport és az 53. hadsereg arcvonalszakaszán. December végére ezek a csapatok kiju­tottak az Ipoly és a Garam vo­nalára. Wöhler tábornok had­műveleti csoportja — nagy veszteségeket szenvedve — kénytelen volt elhagyni utolsó, természetes védőállásait: Észak-Magyarország területén. Átkelés a Dunán Hazánik felszabadításába 1944 novemberében bekapcso­lódtak a Tolbuchin marsall vezette 3. Ukrán Front csa­patai is. A belgrádi hadműve­let befejezése után ezek a csapatok a Dráva—Száva kö­zött nyomultak előre, majd november 7-én Apatim, két nappal később pedig Batina körzetében megkezdték az át­kelést a Dunán. Velük szem­ben a túlsó parton viszonylag kis erők: a »Brandenburg« harccsoport, a 31. SS gyalo­gos hadosztály, a magyar 54. portyázó osztály és a lépcső­zetesen beérkező 44. »Hoch und Deutschmeister« hadosz­tály 'egységei védekeztek. Az átkelést jobbára csak éjszakánként tudták végre­hajtani. A német ágyúk és aknavetők ugyanis nappal ál­landóan lőtték, a repülők pe­dig bombázták az egyetlen pontanhidat, a két gőzkompot és a mocsaras terepen hoz­zájuk vezető utat. Nehezítet­te a he’yzetet az is, hogy a folyó több helyen átszakítot­ta a gátat és elárasztotta az ellenséges állások megközelí­tési útjait. Elsőként néhány század kelt át a parton talált ladikok és a helyszínen készített tutajok segítségével. Az általuk 1 el­foglalt két kis hídfőben az­után több mint két héten át elkeseredett harc tombolt. Előnyomulása során Dolgopo- lov százados zászlóalját a szemközti magaslatról erős tüzérségi és aknavetőtűz árasztotta eL A támadás el­akadt. Lazarev vezérőrnagy, a 19. lövészhadosztály parancsnoka látta, hogy a németek a ma­gaslatról az egész hadosztályt megállásra kényszeríthetik. Ezért utasította a századost: jobbról, a vízzel elárasztott terepen kerülje meg és meg- lepetósszerű rajtaütéssel fog­lalja el az ellenséges tám­pontot. V Dolgopolov zászlóalja mel­lig érő hideg vízben két kilo­métert gázolt előre, magával cipelve a golyószórókat, az aknavetőket és a lőszert. A németek oldalába kerülve tü­zet nyitottak, és megroha­mozták őket. Csapásuk várat­lanul érte a támpont védőit, akik nagy veszteség árán kénytelenek voltak visszavo­nulná. Ilyen harcok közepette egyesítették a két hídfőt no­vember 23-ra az 57. hadsereg csapata-', s ezzel biztosították a 3. Ukrán Front összes erői­nek átkelését a Dunán. Ezt követően az 57. hadseregnek hogy a díszhalak »keretszben lenyeljék« őket. Fontos az is, hogy a vízinövényeket lehető­leg ne rágják le, de ugyanak­kor szorgalmasan pusztítsák az algákat. Előnyben részesül­nek a különböző hőmérsékletű, különböző összetételű, vízhez alkalmazkodó fajok, amelyek sok nemzedéken keresztül ak­váriumban nevelt törzseket szolgáltatnak. Vízi csigáink egy része ál­landóan a talajon, a vízfenék kövein vagy a növényeken tar­tózkodnak. Mások időnként feljönnek a felszínre levegőért: ezek a tüdőscsigák. A vízi élei­hez tökéletesen alkalmazko­dott fajok légzése viszont ko- poltyúval történik. Kevés állat reagál olyan élénken a környezeti tényezők változására, mint a vízicsigák. A víz sósűrűsége, kémiai jellege és a hőmérséklete is döntő. A meleg vízben élő csigák min­dig kisebbek, mint a hideg vi­zű fajtársaik. A meleg víz ugyanis egész télen át kedve- . zőbb életfeltételeket biztosít, a mint a hideg. A meleg vízben i így minden, egyébként élet- J képtelen csiga tovább szaporo- J dik. és átörökli utódainak I csökkentértékűségét. I A hazai csigafajok közül a ■ fekete bödöncsiga jól bírja a hőszabályozóval működtetett akváriumokat, de hasonlókép­pen hálás a torony alakú fo­lyami csiga is, annak ellenére, hogy folyóvízben honos. A ko­poltyús csigák közül talán leg­gyakrabban a közönséges sá­torcsigát tartják akváriumban. Külön előnye, hogy előszere­tettel fogyasztja a talajon ösz- szegyűlt hordalékot. Nemcsak a díszhalak, hanem 4 a vízicsigák között is akad­ja nak elevenszülők. Ilyen a pe- 4 remecsiga és az 5 cm nagysá- 4 got is elérő fialócsiga. Mi d- 4 két faj jellemző tulajdonsága, 4 hogy télen beássák magukat a 4 talajba, még akkor is, ha fű;- 4 jük az akváriumot. A tü Ts 4 csigák közül az akváriumb n legjobban tarthatók a hók : - csigák, a mocsári csigák és a tányércsigák. A hólyagosig' t az akvárium »utcaseprői-% mert szorgalmas algapusztítók. Rágási nyomaik az elalgáso- dott üvegtáblákon jól mutat­ják reszelő nyelvük negatív- ját. A mocsári csigák kevéssí 4 előnyösek az akváriumban 4 mert rágják a vízinövényeket 4 Nagyon dekoratívan hatnak £ 4 vízinövények levelein mát z- 4 káló fülcsigák és nagyszám prj cfó jr Nagykanizsa irányába kellett Jtt', , , , támadnia. A Mohács-Dana- ' á^defnesCT aP htalak "lelle ne’ , „ .. r , , . . hány csigafajt is beszel* z­szekcso vonalara felzárkózott , nflnk az akváriumba, mert kü- 4. gárdahadsereg feladata volt, lön gondozást nem igényelnek ugyanakkor csapást mérni / tisztítják az akváriumot, « Székesfehérvár felé. 4 hasznos biológiai megfigyelő 4 seket végezhetünk velük kap (Folytatjuk) 4 csolatban is. □ SOMOGYI Szerda, 1969. NÉPLAP 17.

Next

/
Thumbnails
Contents