Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
VITA Még egyszer a növényvédő szakemberekről Amikor elolvastam a Somogy megyei Növényvédő Állomás igazgatójának írását a Somogyi Néplapban, rögtön arra gondoltam, hogy ehhez a vitához nekeim is csatlakoznom kell. Főként azért, mert termelőszövetkezeteink növényvédő problémáit a siófoki járás területén elég jól ismerem. Előző munkahelyem ugyanis a Siófoki Járás Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya volt. Ügy vélem, mindenki előtt világos az a tény, hogy gazdaságaink egyre nagyobb mértékben biztosítják a népgazdaság számára a különböző mezőgazdasági termiékeket. Ezeknek a javaknak a hiánytalan megtermelése évről évre nagyobb feladatot jelent a szakemberek számára. Szántóföldi növényeinket nem elég csak elvetni, hanem ápolásukról, védelmükről is gondoskodni kell. Ugyanúgy az állattenyésztésben a jó takarmányozás és az ésszerű állattartási viszonyok mellett biztosítanunk kell a korszerű egészségvédelmet is. A mind belterjesebbé váló szántóföldi munka egyre gyakrabban ütközik a kártevők és a betegségek okozta akadályokba. Magyarország állatvilágának 354 faja alkalmi vagy rendszeres kártevő, ugyanakkor több száz betegséget okozó vims, gomba vagy baktérium kártételére is számítanunk kell. A tudományos kutatás, az ipar mindent elkövet, hogy újabb, még hatékonyabb szereket bocsásson a mezőgazdasági szakember rendelkezésére. ! A növényvédelem eszköz a mezőgazdasági szakember kezében, s annak tökéletes megismerésével fokozhatja a termés biztonságát. A gyakorlat azonban sok helyütt mást mutat. A növényvédő szerek alkalmazásával egyes üzemek inkább ártanak a termésbiztonságnak, minthogy használnának. A '“növényvédelmi szereik hatóanyagai kártevőket pusztító mérgeik. Ezeknek a szereknek szabálytalan tárolása, felhasználósa foglalkozási mérgezéseket idéz elő, fenyegeti az embereket, az állatokat is. Erre már számos üzemben volt példa. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért történik meg ez, miért fordulnak elő heveny, illetve félheveny mérgezések. Erre a választ a növényvédő állomás igazgatója megadta: üzemeinkből hiányoznak a felső, illetve középkáderek vagy szakmunkások. Ha a gyakorlat oldaláról világítjuk meg üzemeink növényvédelmi szakemberhelyzetét, elszomorító képet kapunk. Sok tsz-ben szakmunkás sincs. Nem tudom elképzelni vezető beosztásban levő agronómusok felelősségérzetét akkor, amikor hozzá nem értő emberekre bízzák a veszélyes mérgek kezelését, illetve fel- használását. Nagyon örülünk a vitának, mert tudom, hogy ez az igen fontos kezdeményezés elgondolkodásra készteti a tsz-ek vezetőit. Olyan szempontból is, hogy a fárasztó munkával életre hozott szakmunkásiskolákba embereket delegáljanak! Biztosan tudom, hogy a méreg- raktár-kezelői tanfolyamot végzett szakmunkásokra rá lehet bízni a raktárak kezelését, csak olyan méregraktár kell ehhez, amely az ezt szabályozó rendeletnek is megfelel. Ügy tudom, hogy a méreg- raktárat építtető üzemek állami kedvezményt is kapnak, csak élni kell ezzel a lehetőséggel. Azt is biztosan kijelenthetem, hogy azok az üzemek, amelyek nem rendelkeznek szakmunkásokkal, 1970. március 1-e után nagyon nehéz helyeztben lesznek. Mit kémek a növényvédelemmel foglalkozó alsó és felső káderek? Nagyobb megbecsülést! Ha ezt megkapják erkölcsileg, de anyagilag is, akkor bátrabban jelentkeznek és el is mennek a növényvédelmi szaktanfolyamokra. A növény, védő szakember nagyon sokat adhat az üzemeknek, ezt példákkal is alá lehetne támasztani, de ennek a vitának gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak. A növényvédelmi szakemberképzés, a növényeinket károsító szervezetek mélyebb biológiai megismerése meghozza a kívánt eredményi, kialakítja termelőszövetkezeteinkben a korszerű növényvédelmi szemléletet. A növényvédelemben ez az út lesz, amely összeköt; az elméletet a gyakorlattal. Csak törődni kell vele! Jakab János, főagronómus, pusztaszemesi Búzakalász Tsz A számok mögött emberek vannak Javult a megye munkavédelmi helyzete — A soron következő feladatok W«j* A megyei munkavédelmi ankétot vetélkedő követte. Tegnap délután hirdettek eredményt. A megyei munkavédelmi vetélkedő első díját Posfai István, a Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat dolgozója szerezte meg; 1600 forinttal jutalmazták. A második helyezett Katona Imre, az Építő-gépjavító és Gépgyártó Vállalat barcsi gyárának a dolgozója; 1200 forinttal jutalmazták. A harmadik helyezett Tihanyi János, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat gépésztechnikusa; 800 forint pénzjutalomban részesült. A verseny három helyezettjét megjutalmazta saját vállalata is. Negyven brigád a múlttal ismerkedik Munkások és technikusok, adminisztrátorok és mérnökök bújják hetek óta a felszabadulással, a Lenin életével foglalkozó könyveket és kiadványokat. Műhelyek, szocialista brigádok mérik össze tudásukat az üzemekben társaik szurkolása és buzdítása közepette. A HVDSZ felszabadulási vetélkedőjén nyolc vállalat és tíz kisipari szövetkezet vesz részt a megyében, összesen negyven brigád nevezett be. Az eddig megrendezett üzemi vetélkedőkön csaknem hatszá- zan hallgatták meg társaikat, akik alaposan felkészültek, minden kérdésre tömör és találó választ adtak. A színvonalról tanúskodott, hogy csaknem mindenhol kiegészítő villámkérdéseket volt kénytelen föltenni a zsűri, mert különben nem dőlt volna el, ki végez az első helyen. Hétfőn a tíz kisipari szövetkezet brigádjai is megtartották vetélkedőjüket. Az üzemi elődöntők legjobbjai — tizenkét brigád — vetélkednek! majd a megyei döntőn, amelyet a HVDSZ megyei bizottsága januárban vagy februárban rendez meg. Dolgos Gyula titkár elmondta, hogy nagyon alaposan szeretnék megszervezni ezt a találkozót. Arra is gondot fordítanak, hogy ne legyen unalmas a vetélkedő a közönségnek sem, a játékvezető őket is bekapcsolja az izgalmas tudáspróbába. Űj módszereket is felhasználnak a sorrend eldöntéséhez. Például filmet vetítenek, s ennek alapján válaszolnak a versenyzők, táblázatokat használnak a »vizsgáztatáshoz« stb. A verseny eddigi szakaszában közel kerültek egymáshoz a törzsgárda tagjai közül kikerülő versenyzők és a nézőként lelkesedő és szurkoló munkatársak. A megyei bizottság reméli, hogy a középdöntőn még jobban üsszekovácsc- lódnak az üzemi közösségek. A megyei vetélkedőn legjobban szereplő brigádok jutnak to vább, s vesznek részt az országos vetélkedőn, amelyet márciusban a fővárosban rendez meg a HVDSZ központja. A korábbi évekhez viszonyítva javult a somogyi üzemek munkavédelmi helyzete: a munkások és a vezetők többsége megértette, hogy nem lehet csak a termelést szem előtt tartani, hanem törődni kell az emberek testi épségével, egészségvédelmével és szociális ellátásával is. Ehhez a felismeréshez az intenzívebb társadalmi ellenőrzés, a felvilágosító mun Ica és a jogszabályok fokozottabb számonkérése is segített. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa — mint azt tegnap a megyei munkavédelmi ankét vitaindítójában Suhajda János munkavédelmi felügyelő hangsúlyozta — úgy ítéli meg, hogy az ezzel kapcsolatos szervezési és nevelési feladatokat meg tudják oldani az üzemek. A tanácskozás, amelyet dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára nyitott meg, mérlegelte az eddigi eredményeket Ezek számszerű adatai is szépek: a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöksége és a különböző megyei bizottságok mellett száz társadalmi aktíva segíti ennek a munkának a hatékonyságát. Az üzemekben pedig csaknem ezer- ötszáz társadalmi felügyelő, munkásvédelmi őr dolgozik. Érthető, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak ezeknek az embereknek a továbbképzésére, de az oktatásból nem maradnak ki azok sem, akik a munkapad mellett dolgoznak. Egy év alatt kétszázhatvan olyan filmet vetítettek le a vállalatoknál, amelyik a munkavédelemmel foglalkozik, s ezt háromszázezer ember látta. A felvilágosításon túl biztonságtechnikai újítások, az üzemegészségügyi problémák megoldása is segíti ezt a munkát. Csak az építőipar területén ebben az évben tíz munkavédelmi újítást és négy pályázatot fogadtak el. A Kaposvári Húskombinát pedig kísérleteket folytat olyan padozat készítésére, amelyiken nem csúszik meg a munkás. Azokat, akik ezzel foglalkoznak, egyre inkább megbecsülik: a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat az idés huszonötezer forintot költött erre. Az építőipari vállalatoknál, az élelmiszeriparban és a különböző helyiipari vállalatoknál ötvenezer forint jutalmat osztottak ki a munkavédelmi vetélkedők győztesei között. S itt érdemes megemlíteni, hogy a felvilágosításnak ez a módja egyre nagyobb teret hódít: az idén körülbelül nyolc-kilencezer ember vett részt ezeken a rendezvényeken. A közvetlen haszon nem itt mutatkozik meg, hanem abban, hogy kevesebb a baleset: három évvel ezelőtt egy év alatt ezer emberből harminckilencet ért három napon túl gyógyuló sérülés. A' múlt évben ez az átlag alig haladta meg a harmincötöt. Az állami iparban 1966-ban üzemi baleset következtében 17 ember vesztette életét, a múlt évben kilenc embert ért halálos baleset. Az idén — az eddigi adatok szerint — tovább szilárdult a munkavédelem helyzete. S ha a statisztikát nem a számokon, hanem a családokon, sorsokon keresztül vizsgáljuk, akkor a szerény eredményék is -nagyobbá, válnak. S ezért érdemes újabb feladatokat is vállalni: a társadalmi ellenőrzés szélesítését, olyan egészségügyi és munkavédelmi tervek készítését — ez egyébként éppen a következő hetek feladata —, amelyek jelentősen előreviszik ezt a munkát, A műszaki fejlesztés, a technológiai eljárások tökéletesítése, a nehéz fizikai munka és az egészségre ártalmas munka- folyamatok gépesítése sokat segít. Többek között ezt határozza meg feladatként a tegnapi ankét. K. I. A pártoktatás tapasztalatai (Tudósítónktól.) A pártoktatási év megkezdése óta szerzett tapasztalatokat összegezte a járási pártvégrehajtó bizottság Barcson. Megállapította, hogy eredményes volt az előkészítés. Az eíső foglalkozások színvonalasak voltaik, megfelelő létszámban megjelentek a hallgatók. A végrehajtó bizottság véleménye szerint most az a legfontosabb, hogy tovább emeljék az oktatás színvonalát, minél jobban felkészítsék egy-egy témára a propagandistákat, ellássák őket járási és helyi anyaggal. A végrehajtó bizottság ülésén felszólalt Kocsis László, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője. Felhívta a figyelmet arra, hogy sokkal jobban aknázzák ki a tv-tanfolyamok- han rejlő lehetőségeket. Ami tovább tart az ünnepeknél Néhány perce még arról beszélgettem Kassai László igazgatóval, hogy egyre több a Patyolat munkája, egyre korszerűbb gépek kellenek a kaposvári üzembe is. Aztán meggyőződtem róla. A centrifuga úgy zúgott, zakatolt, hogy majd a helyéből ugrott ki. A mosógépekben habtenger hánykolódott. És valahol a gépek mögött van egy kis asztal, rajta kefe, szappan, vegyszerek. — Nem lehet mindent gépesíteni. A legszennye- sebb ruhaneműkhöz kéz kell. És tegyük hozzá őszintén, megszokás is. Egy asszony végzi ezt a munkát. Kidolgozott kezét hófehérre, kissé talán érdesre marták a víz meg a mosószerek. Látszik, nem most kezdte. Igaz, nem a mosópad mellett, hanem a raktárban találkoztunk. — Kerestem még egy kis munkát magamnak, mielőtt vége a műszaknak, hiszen már negyed kettő — mondja Szentesi Lajosné. Félreülünk egy padra. Először almába harapott, aztán megigazította, haját a fényképezőgép lencséjé előtt. Látszott, hogy fáradt, de mégis elevenség volt minden mozdulatában. Ezt a szívósság teszi. Minek tagadjam? József Attila mosóasszonyát láttam magam előtt. És tagadtam is egyszerre. Igaz, a hasonlat, ha a békés asszonyi tekintetre meg a jóságos mosolyra gondolok. De amit mond, az cáfol minden összehasonlítást. Törékenynek látszik és halk szavú. De csendességében olyan belső határozottság van, hogy az első szavak után meglepődik tőle az ember . . . »A vőlegényemet kivitték a frontra. A nagymama gyümölcsöt árult akkoriban Rózsa úróknál. Tisztítóüzemük volt Kaposváron. Beajánlott engem. Akkor kerültem a szakmába. Volt száraz tisztítás is benzinnel. Meg tolltisztítás. Főleg az (Mesél. Szemével számolja a szemközti asztalon a lepedőket, egészen addig, amíg végleg belefeledkezik a múltba.) Lány voltam. És nem volt rossz hely a Rózsa-gyárban, nem volt nehéz a munka sem. Egyszer szól a nagyságos asszony (megbotlik a szónál)... szóval a nagyságos asszony, akkor még így mondtuk. — Te, Rózsika! Nem kezelnéd le a mi ágyneműnket is? — Jó, nagyságos asszony, de én dolgozom a száraz tisztítóban meg a mosodában is. Majd ha lesz időm. — De ezt azonnal kellene! Hát mi vagyok én?! — gondoltam. Szedtem a cókmóko- mat és otthagytam a gyárat. Akkor, azonnal. Fiatal voltam. * * * A vőlegényem meghalt a fronton. Véget ért a háború. Sokáig gyászoltam. De dolgozni azt muszáj volt. Akkoriban munkás kellett a kefegyárhoz, a kőműves mellett dolgoztam. Aztán ott meglátott Kamarás úr. Neki is tisztítóüzeme voit. Egy forgót igazítottam éppen. — Maga ért ehhez? — kérdezte. Igent mondtam, és nemsokára ott dolgoztam nála. Aztán ötventől a Patyolatnál. Férjhez mentem. A kisfiam tizenhat éves. Látom, mosolyog. Hát persze, nem kisfiú már, de nekem az marad. Mindig ... A férjem a TRANSZVILL- ban ... dehogy, a BKV-ban, no nézze már, olyan nehéz kimondani, a VBKM-ben dolgozik, a tisztítóban. Régóta ő is. És becsületesen. Nemigen változtatunk munkahelyet, minek. Itt jó. Meg így jó. Most már a nyugdíjig. Hatvanhétben bementem az igazgató elvtárshoz és mondtam, hogy szeretnék szakmunkásvizsgát tenni. — Segítek magának, Rózsi- ka — mondta. Azóta szakmunkás vagyok. Házunk van. Három szoba, összkomfort, a Szigetvári utcában. Bebútoroztuk. Hogy milyen színt szerelek? Hát tudja, csak szép legyen. Van sötét is, világos is. Igaz, a Békés garnitúra talán a legszebb. Dolgozgatunk. Hogy mi van még vissza? Hát... Tévé az van. Rádió is. Ja, igen! A fürdőszoba. Azt még bepucoltat- juk. A fiam“kőműves lesz.« Az óra mutatója veszedelmesen kúszott a kettes számhoz. Csak két nagyon megszokott kérdésre futja. De mindkettő kikívánkozik belőlem. — Mi volt a legszebb? — Hát a család ... — Nem úgy értem! A munkában mi volt eddig a legszebb. — A négyes szakmunkásvizsga. — És mit szeretne karácsonyra? A kérdésre kérdéssel válaszok — Mit kívánhat karácsonyra egy édesanya? Békességet. . . karácsonyi békességet. Amelyik túléli az ünnepeket. Tröszt Tibor SOMOGII NÉPLAP Szerda. 1969. december 17. 0
