Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

Elindult útjára a .második amerikai holdexpedíció Szakadó esőben lőtték fel az Apollo—12-t A szolidaritás ereje A floridai Kennedy-fokról penteken, magyar idő szerint 17 óra 22 perckor, szakadó esőben fellőtték az Apollo— 12 amerikai űrhajót, a má­sodik amerikai Hold-expedí­ció tagjaivaL Charles Conrad és Alan Bean, az űr-expedí­ció parancsnoka és a hold- komp pilótája a tervek sze­rint november 19-én száll le a Holdra, a Viharok óceánja térségében. Harmadik társuk, Richard Gordon pedig az űr­kabinnal holdkerülő pályán várja meg társait Az Apollo—12 sok szem­pontból megismétli az első holdexpedíció kísérleteit, más vonatkozásokban viszont el­térő. Az űrhajó más pályán közelíti meg a Holdat. A Holdra szálló expedíció tag­jai pedig jelentősen nagyobb időt — 22 óra helyett 31 és fél órát — töltenek az égi­testen. Ennek következtében az Apollo—12 utasai mint­egy két nappal többet tölte­nek a világűrben, mint elő­deik, Armstrong, Aldrin és Collins. Az űrhajósok megkísérlik, hogy pontosan a megadott körzetben érjék el a Holdat. Ha ez sikerű), megkereshetik a Surveyor amerikai automa­ta űrállomás Holdra szállt részét, amely 1986-ban eresz­kedett le az égitestre, és an­nak egyes felszereléseit visz- szahozhatják a Földre. Kibő­vült a magukkal vitt tudo­mányos műszerek listája is. Conrad és Bean csaknem 800 méterre távolodik majd el az űrkabintól a két, egyenként három és fél órás űrséta so­rán, nagyobb mennyiségű kőzetet gyűjt be és színes tv- közvetítést szándékozik adni a Holdról. Mindhárom űrhajós a ha­ditengerészeti légierő volt oilótája. Bean újonc az űr­utazásokban, Conrad és Gor­don azonban az amerikai program veteránja, és ko­rábban együtt is hajtottak végre űrrepülést. Az űrhajó indulását az utol­só pillanatokban kétségessé tette a vihar, amely átvonult Kennedy-fok felett. Mintegy félmillió néző tekintette meg az űrhajó indulását. A nézők között volt Nixon elnök is. Tizenegy perccel felbocsá­tása után az Apollo—12 űr­hajó Föld körüli pályára 1 'Tt. A pálya csaknem kör a "u ,vú. Az Apollo—12 leszállásá­nak tervezett ideje novem­ber 24. (MTI) Az AFP saigoni tudósítója az ottani amerikai parancs­nokság szóvivőjét idézi jelen­tősében, aki szerint az elmúlt 24 óra alatt a harcok köze­ledtek Saigonhoz, és a partizá­nok két alkalommal a főváros­tól alig 45 kilométerrel dél­nyugatra ütköztek meg az ame­rikai 9. gyalogos hadosztály több alakulatával. Súlyos har­cok voltak a Vietnam két ré­szét elválasztó demilitarizált övezettől délre. A tudósító sze­rint Dél-Vietnamban több Megkezdte tanácskozását a LEMP KB plénuma Varsóban pénteken összeült a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának plénuma. A bővített, teljes ülés Wladyslaw Gomulkának, a központi bizottság első tit­kárának javaslatára egyhan­gúlag elfogadta a plénum következő napirendj ét: 1. A tudományos kutatások hatékonyságának növelése és a műszaki—szervezési fejlesz­tés a népgazdaságban; 2. Határozat V. 1. Lenin születése 100. évfordulójának lengyelországi megünneplésé­ről. A politikai bizottságnak az első napirendi pont témájáról szóló beszámolóját és a ha­tározattervezeteket írásban terjesztették az ülés részve­vői elé. A vitaindító beszá­molót Jan Kaczmarek, az or­szágos tudományos és műsza­ki bizottság elnöke tartotta meg. Az első napi vitában tíz felszólalás hangzott el. (MTI) mint egy éve nem voltak ilyen súlyos harcok., A B—52-es amerikai straté­giai bombázók — amerikai ka­tonai szóvivő szerint — csök­kentették légitámadásaik üte­mét, ugyanis a közlést meg­előző 12 órában »mindössze« három hullámban támadtak különböző célpontokat Dél- vietnaranak Kambodzsával ha­táros területein, a dél-vietnami fennsík előhegyeiben, Dúc Lap és Ban Me Thuot között IV/f eg enüékezetes annak a _LTJ' haragnak és megdöbbe­nésnek a hulláma, amelyet Ni­xon közelmúltban elhangzott, cinikus, gyűlölködő kijelenté­se világszerte kiváltott: az amerikai kormány nem hagyja magát befolyásolni a vietnami kérdés békés rendezését köve­telő tüntetésektől és tömeg- mozgalmaktól. Válaszul ma, november 15-én minden eddi­ginél nagyobb nemzetközi mé­retű választ kap a Fenér Ház: a stockholmi Vietnam-konfe- rencia felhívására valamennyi kontinensen megrendezik a vi­lág szolidaritás napját Vietna­mért. A szolidaritás napján hatal • más erővel fejeződik ki a föld­kerekség bókeszerető népeinek az a követelése, hogy az Egye­sült Államok szüntesse meg haladéktalanul és feltétel nél­kül azt a bűnös háborút, ame­lyet a nemzetközi kapcsolatok és a jog minden normájának sárbatiprásával évek óta foly­tat a vietnami nép ellen. 'T' ávozzék Vietnamból A csatlósaival együtt mert jelenléte a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak, függetlenségének, területi szu­verenitásának szüntelen meg­sértését jelenti, s ha annyi bűn elkövetése után egyáltalán lehetséges jóvátétel, akkor an­nak első lépése az agresszió azonnali megszüntetése kell, hogy legyen. Ezt követelik a mai napion felvonuló tömegek, axneri ká­ban éjien ügy, mint a világ más országaiban. S ezt a kö­vetelést talán éppen az Egye­sült Államokban, azon a de­monstráción fejezik ki a leg­drámaibb erővel, amelyben negyvenezer békeharcos, negy­venezer olyan amerikai kato­nának a nevével vonul fel, aki Vietnamban vesztette életét. Az agresszió megszüntetését követeljük mi. a Magyar Nép- köztársaság állampolgárai is. s e követelés jegyében rendez­zük meg a szolidaritás napját Budapesten" és az ország sok városában, falujában. Félre­érthetetlenül fejezzük ki: a vietnami néppel vagyunk, min­den támogatást megadunk hő­si harcához és elítéljük, meg­bélyegezzük az amerikai ag­ressziót. Ma már teljesen világos, hogy azok a manőverek, amelyeket Nixon csapatkivo­násnak szeretne feltüntetni, a legkisebb mértékben sem visz­nek közelebb a békés megol­dáshoz. Helyette békeszólamokat hangoztat. A frázisok azonban éppúgy hatástalanok marad­nak, mint azok a bárdolatlan szidalmak, amelyekkel egyes amerikai vezetők a békemoz­galmak híveit igyekeznek le­járatni. A z amerikai kormánynak számolnia kell azzal, hogy a vietnami kérdésben egyre inkább elszigetelődik nemcsak Amerikában, hanem a nemzetközi politikában is. A világszolidaritási napon em- berrmlliók hallatják hangju­kat, és mondanak hangos nem-et az amerikai agresszió­ra, és igent-t a vietnami nép hősi harcára, győzelmére, a bé­kés rendezésre. Az Apollo—12 személyzete (balról jobbra): Charles Con­rad (parancsnok), Richard F. Gordon és Alan L. Bean űrhajósok. (Telefotó: AP—MTI— KS) Súlyos harcok Dél-Vietnamban ENSZ-közgyűlés: Feszült a hangulat Washingtonban A mai tüntetés előtt megle­hetősen feszült a hangulat az amerikai fővárosban. Bár a tüntetést szervező új mozgósí­tási bizottság több ízben is ki­jelentette, hogy csupán békés demonstrációra kerül sor, a hatóságok hatalmas rendőri és katonai erőket mozgósítottak. Kilencezer ejtőernyős és ten­gerészgyalogos érkezeit már távoli támaszpontokról Wa­shingtonba, a helyi rendőrség és a nemzett gárda megerősí­tésére. Összesen mintegy negyvenezer főnyi katonai ala­kulat áll készen a beavatko­zásra. Japán: Politikai sztrájk Japán történetének legna­gyobb politikai sztrájkja zaj­lott le csütörtökön a sziget- országban — és pénteken folytatódtak a tüntetések Szato miniszterelnök hétfőn kezdődő Egyesült Államok­beli látogatása ellen. A rendőrség 325 diákot, köztük 29 lányt tartóztatott le az ország különböző váro­saiban. amikor országszerte — hivatalos adatok szerint — 838 000 ember lépett sztrájk­ba. Számos városban leállt a közlekedés, a kikötőkben be­szüntették a munkát a dokk­munkások, számos helyen be­zártak a hivatalok, sok he­lyütt megszűnt a tanítás az iskolákban. A letartóztatásokra akkor került sor, amikor egyes diákcsoportok valóságos ge­rilla-akciókat hajtottak végre a fővárosban és más váro­sokban, benzin bombákat do­báltak és megbénították a közlekedést. Okinawa szige­tén, az amerikai támaszpont előtt összecsapásra került sor a tüntető tömeg és a rendőrség között, amikor a tiltakozók ülősztrájkot kezd­tek a bejáratnál. Pénteken reggel öt sisakos tüntető behatolt egy tokiói bíróságra és a tárgyalást megzavarva tiltakozott a mi­niszterelnök amerikai útja el­len. (MTI) Vita a jogi és a politikai bizottságban Az NDK jogainak elisme­réséért szállt síkra azENSZ- közgyűlés jogi bizottságában a magyar d-'-gátus. Ustor Er.'’-:, iidzánk képviselője határozott szavakkal ítélte el azt a hidegháborús gyakor­latot, amellyel egyes álla­mok elzárják az általános ér­dekű, több oldalú nemzetkö­zi szerződésekben való rész­vétel lehetőségét azon szo­cialista országok elől, ame­lyek nem tagjai a világszer­vezetnek. Ez a gyakorlat el­lentétes az ENSZ alapokmá­nyának elveivel és a nemzet­közi jog általános érvényesí­tésének érdekével is — álla­pította meg. Leszögezte: az alapokmány az államok együttműködésének, békés Hl VtJÍa nslyik gyakran han­goztatott állítása hitelét vesztve tart­hatatlanná válik, a polgári propa­ganda igen rugalmasan, új elméle­tet dolgoz ki helyette. Hosszú ideig például azzal ijesztgette a tömege­ket, hogy a kommunisták háborút, zűrzavart, káoszt teremtenek. De amikor az embereket a tapasztala­taik arról győzték meg, hogy a kommunisták az igazságos és em­berséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszinte hívei, és már nem süt­hették rájuk a »»békebontók«, a »»vér­szomjasok«, a »háború megszállot­tái« jelzőt, a tőkés világ propagan­da központjaiban fordítottak egyet a lemezen. Most megpróbálják el­altatni a békéért aggódók ébersé­gét, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nemlétező ördögöt fes­tenek a falra, amikor az imperia­lizmust vádolják háborús szándé­kokkal. Ilyen porhintést végez az ameri­kai kormány a vietnamiakkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon annak idején a háború gyors befe­jezésére tett ígéretekkel használta ki a választásokon a Johnson-féle vietnami politika kudarcát, most pedig különböző létszámcsökkentési bejelentésekkel kívánja igazolni »őszinte békevágyát«. Közben azon­ban gátlástalanul folytatja az agresz- sziót Dél-Vietnamban. A Közel-Ke­leten az Egyesült Államok a fegy­verszállítások kölcsönös korlátozásá­ra tesz kétes ajánlatokat, azzal a sanda szándékkal, hogy megőrizze A kommunisták és a béke szövetségese pillanatnyi katonai fö­lényét, és továbbra is az agresszor diktálhasson az áldozatnak. Terje­delmes kijelentéseket hallunk tő­lük a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséről, miközben gátlástala­nul folytatják a nukleáris rakéta erők fejlesztését. Az úgynevezett kelet—nyugati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten elodázzák vagy üres szócsépléssé változtatják az érdemi tárgyaláso­kat. Persze az Imperialisták »béke­szándéka«, »tárgyalási hajlandósá­ga« távolról sem propagandafogás csupán. Oda kényszerültek és kény­szerülnek a tárgyalóasztalhoz. Erre szorítja őket a vietnami fronton el­szenvedett vereségük, fokozódó el­szigetelődésük az arab világban, el- • képzeléseik kudarca Csehszlovákiá­ban, és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjetunió, a kommu­nista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegy­veres támadás politikáját, csupán alkalmazkodnak az új feltételekhez, és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpönyegfor­gatók, igyekeznek a kényszerű lé­péseiket is a maguk javára fordí­tani. A kommunista- és munkás­pártok moszkvai tanácskozásukon félreérthetetlen marxista értelmezé­sét adták a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politika — hangsúlyozza a test­vérpártok által jóváhagyott fő do­kumentum — a nemzetközi osztály­harc szerves része, amely gátat vet az imperializmus azon kísérleteinek, hogy belső ellentmondásait a nem­zetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszítá­sának útján küzdje le. Vagyis igyek­szik kiütni az imperialisták kezéből az államok közötti fegyeveres ösz- szeütközés. az ellenforradalom ex­portjának eszközét, kikényszeríti a szocialista, valamint a függetlensé­get kivívott, s a haladás útját vá­lasztó fiatal államok létének tudo­másul vételét, és rászorítja a tőkés világ agresszív köreit arra, hogy le­mondjanak a megdöntésükre irá­nyuló fegyveres támadásról. A bé­kés egymás mellett élés politikája nem jelenti sem a társadalmi és po­litikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését, nem áll ell elitében az elnyomott népek­nek azzal a jogával, hogy a felsza­badulásukért vívott harcban szaba­don válasszak meg a szükségesnek a koreai kérdés vitája. M. Alván, Irak küldötte rámuta­tott, hogy az Egyesült Álla­mok fegyveres erőinek jelen­léte Dél-Koreában Korea új­raegyesítésének legfőbb aka­dályát jelenti, s ellentmond az ENSZ alapokmányának. Algéria küldötte, H. Bazzut élesen helytelenítette, hogy a politikai bizottság vitájára nem hívták meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság küldöttét. Az algériai küldött követelte az amerikai csapatok kivonását Dél-Ko- reábcl. Felszólalt a vitában a szöuli rezsim megbízottja is, válaszolva Malik szovjet i • i . ENSZ-delegátus korábbi fel­kai bizottságában folytatódott szólalására. A dél-koreai kül­----------------------------------—--------—dőlt szovjetellenes kirohaná­sokat ismételgetett, és védel­mezte az amerikai csapatok dél-koreai jelenlétét. A z ENSZ-közgyűlés hivata­los okmányaként körözték csütörtökön az NDK kormá­nyának nyilatkozatát arról az ENSZ-határozatról, amely szerint a lehető legrövidebb időn belül meg kell vizsgálni a vegyi és bakteriológiai fegyverek teljes eltiltásának kérdését. egymás mellett élésének, jó­szomszédságának elveire épül. Az ENSZ-ben mindmáig foly­tatott gyakorlat ezeknek az elveknek megsértését jelenti. A magyar küldött támo­gatta azt a szovjet javasla­tot, amely lehetővé tenné, hogy — az atomstop- szerződ és mintájára — az ENSZ-ben elfogadott többol­dalú szerződésekhez minden állam csatlakozhassák. A szovjet javaslat nagy ér­deklődést és heves vitát vál­tott ki a jogi bizottságban. A bizottság állásfoglalása a közeli napokban várható. » * • Az ENSZ-közgyűlés politi­tartott utat. A dolgozó tömegek és kommunista pártjaik elidegeníthe­tetlen joga és kötelessége, hogy a kapitalista országokban határozott osztály!) arcot folytassanak a mono­póliumok hatalmának felszámolásá­ért, a valóban demokratikus rend­szer megszilárdításáért, a szocialis­ta hatalom létrehozásáért, bármi­lyen út vezessen is e cél eléréséhez. Az antiimperialista erőknek min­dig világosan kell érezniük és ta­pasztalniuk, hogy a kommunisták, a szocialista országok nem alkudoz­nak rovásukra, hanem minden két­értelműség nélkül állnak mellettük. A kommunista politika a napi és a helyi érdekek elé helyezi a szocia­lista és a békeszerető erők közös ügyét, velük együtt, velük összhang­ban lép fel. A békéért vívott harcban kü­lönös felelősség hárul a derékhadra, a szocialista országokra, mindenek­előtt a Szovjetunióra, amely a nuk­leáris háború elhárításának csak­nem az összes terhét viseli. Ez a fe­lelősség mindenekelőtt azt írja elő. hogy valamennyi szocialista ország gondosan válassza meg és mérle­gelje minden lépését. Csak az ilyen körültekintő, a közös érdeket szem előtt tartó politika tömörítheti az imperialistaellenes és békeszerető erőket, és garantálhatja, hogy a há­ború megszállottái nem tűrnek át. r V. F. Államosítás Líbiában A Líbiai Forradalmi Ta­nács pénteken rendeleti úton államostíotta az összes kül­földi tulajdonban levő ban­kot. A rendelet kimondja, hogy a külföldi bankoknak líbiai részvénytársaságokká kell alakulniuk; a részvények 51 százalékának líbiai tulajdon­ban kell lennie; az igazgató tanácsok tagjainak többségét líbiaiaknak kell alkotniuk; az igazgatótanácsok élén líbiai illetőségű személy állhat. (MTI) 0 SOMOGT1 MÍFLAP Szombat, 1969. mwember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents