Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

REFORM ÉS MIMAVERSENY Fotocella és ezer fok Jelenleg két munka- verseny folyik párhuzamosan. Az egyiket a Tanácsköztársa­ság 5G. évfordulója tiszteletére szervezték, s 1969. végéig tart. A másik a kibontakozóban levő máris szabadságunk 25. esztendejének, 1970-nek jobb megalapozására hivatott. E kettős verseny is jelzi, hogy a dolgozók tömeg- mozgalma tartós folyamat, és nem buzdít hajrára, roham­munkára. Mindinkább hul­lámzástól mentes kollektív magatartássá válik. Az új mechanizmus viszo­nyai közepette sem a válla­latok, sem a versenymozgalom konkrét feladatait nem szab­ják meg központilag. A dol­gozók vállalásai szorosan kap­csolódnak a vállalat által ki­dolgozott tervekhez. S mivel a szuverén tervek eleve számba vették a belső tartalékokat, a verseny lehetőségeit is, így a vállalások általában nem a terven felüli, hanem az ezen belüli feladatok elvégzésére szorítkoznak. Olyan feladatok elvégzésére, amelyek a válla­lat piaci helyzetét, a munka hatékonyságát leginkább ked­vezően befolyásolják, s alaku­lásukra a dolgozók közvetle­nül hatást gyakorolhatnak. Ezek a versenyfeladatok nem­csak vállalatonként, hanem azon belül, munkahelyenként is változhatnak. Ami konkrétan a jubileumi felszabadulási verseny céljait illeti, annak homlokterében népgazdaságunk nemzetközi piacképességének fokozása, a lakosság életszínvonalának emelése áll. Ezúttal nem csu­pán áttételesen, mint végső cél, hanem közvetlenül is. Mert kívánatos, hogy a reform harmadik, a harmadik ötéves terv utolsó évében és a szabadságnak 2'5. esztende­jében a lakosság széles rétegei közvetlenül anyagi helyzetü­kön érzékeljék: országunkban a terv, az új mechanizmus, a verseny és minden őérettük van. A vállalatok öntevé­kenysége, a dolgozók kezde­ményezése — akár közvetve az eredményesebb világpiaci szereplés révén, akár közvet­lenül — hozzájárulhat a bel­kereskedelem jobb áruellátá­sához, a választék, a szolgál­tatások körének bővítéséhez, a minőség javulásához. Mindez egyben a szállító, a szolgálta­tó vállalat jó hírnevét, piaci helyzetét is javítja, és hozzá­járul a nyereség, a részese­dési alap, a helyi munka- és életkörülmények javításához. A hatékony a népgaz­daságokig hasznos munka a legtöbb esetben a vállalat: nyereségben is tükröződik. Ezért sem lehet érdektelen a versenyzők számára az ex- portkötelezetts égek telj esítése, a munkatermelékenység eme­lése, a takarékos készlet- és anyaggazdálkodás. A kollektí­vák tehát a jobb munkával közvetlenül is megalapozzák saját életszínvonalukat, hiszen a személyi jövedelmek növe­lésének, a vállalat gyorsabb fejlődésének a nagyobb nye­reség az alapja. A vállalati nyereség azonban nem növe­kedhet érdemtelenül a fo­gyasztók, a vevők rovására (például ellentétel nélküli ár­emelése). Ez ellen a dolgozók, mint vásárlók joggal tiltakoz­hatnak, bár mint termelők át­menetileg esetleg haszonélve­zői az áremeléseknek. Mit kaptuk, Hit várunk a siófoki járás vezetiitől ? A verseny, a feladatok tu­datos vállalása jó alkalmat kínál a társadalmi, a gazda­sági összefüggések, a szemé­lyes, a vállalati s a népgaz­dasági érdekek közötti kap­csolat, a reformelvek megis­merésére. E felismerést segíti, ha a vállalat vezetői a dolgo­zók széles rétegei számára ért­hető nyelvezetre fordítják, cselekvésre késztető jelszavak­ra bontják a vállalatra háruló feladatokat. Ha a verseny leg­jobbjai nem csupán erkölcsi, hanem kellő anyagi elismerés­ben is részesülnek. (Jó for­mája ennek például az úgy­nevezett részjegyes rendszer, amelyben előre meghatározott pénzösszeg felvételére jogosító utalványokat adnak a legjob­baknak az évvégi nyereségré­szesedés terhére). A felszabadulásunk 25. év­fordulója tiszteletére indított munkaversenyben máris több, említésre méltó kezdeményezés született. Most, hogy a helyi öntevékenységnek közvetlenül az érintett kollektívák és azok legjobbjai látják hasz­nát, s a nagyobb vállalati önállósággal lebontották az ésszerű munka útjában álló korlátokat, igazán alkalom nyílik a szocialista munkaver­senyre, a tömeges kezdemé­nyezésekre. Persze ez a lehe­tőség csak ott és akkor válik valósággá, ahol és amikor helyileg megteremtik a folyam matos, zavartalan munka szer­vezeti, technikai és személyi feltételeit. A felszabadulási ver­senyben így mindenekelőtt a vállalatok, a gyárak, az üze­mek vezetői vizsgáznak — bi­zonyítva, hogy felszabadulá­sunk után 25 esztendővel a munka ésszerű, emberhez, tu­lajdonoshoz méltó, a magunk örömére és hasznára végez­hetjük. A modern vonalú szerelő- csarnok forma épületre se­hogy sem illik a név: tégla­gyár. Gyermekkorom csupa- sár vályogvetőit éppen úgy hiába keresem, mint a porral szinte felismerhetetlenségig belepett, kegyetlenül izzadó kemencemunkásokat. —• A nehéz munka itt a gépeké — mondja lakonikus rövidséggel a fiatal üzemmér­nök: Szabó Ferenc. — Vala- lamikor a téglagyárakban a munkásfelvételnél az erőt néz­ték. Az volt a fontos, hogy mennyit bír az ember, amikor ide kerestünk munkásokat azt kutattuk, rájuk lehet-e bízni a drága gépeket. A két módszert egy világ választja el. Ahol az üzem­mérnök szavait jegyzem, nap­fény ragyog be az ablakon. Jó kőhajításnyira fekszik Bala- tonszentgyörgy, s ugyaneny- nyire az őszi színekben pom­pázó erdő. Az új gyár majd az erdő felé igyekszik, de ahogy nekem egy kotrógép ár­nyékában sebtiben kiszámol­ták, ötven év is beletelik mi­re megközelíti. Addig évente negyvenezer köbméter földet eszik meg a gyár. Tizennyolc- millió kisméretű tégla készül ebből. Sok? Kevés? A szom­szédos gyárat hívjuk segítsé­gül: innen csak a kéménye látszik, lent van a dombok között, s évente nyolcmilliót küld szét a Balaton-partra. Ott ötven ember dolgozik. Az újban majd hatvan. Termelé­kenyebb lesz itt a munka. — Nemcsak ez a fontos — mondják —, hanem az embe­ribb körülmények. Hogy nem kell a nyolcvanfokos kemen­céből kézzel kihordani a tég­lát, az nagyon sokat számít A jövő idő itt érthető. Az új alagútkemencés balaton­szentgyörgyi téglagyár most született, s a mérnök legjel­lemzőbbnek azt tartja, hogy függetlenítik a termelést az időjárástól. »-Nem kell figyelni a napot, hogy szárad-e a nyerstégla, s az eső sem mossa szét. A kemence hulla­dékhőjével fűtünk a szárító­ban. Negyven-ötven óra alatt végigér rajta az égetésre váró tégla, s közben megszárad, mehet a kemecébe.« Kellett az új gyár, mert a tégla — úgy látszik — reneszánszát éli. Hogy miért? »Betonból sok min­dent meg léhet építeni, de ez az anyag délen jó igazán. Nálunk hideg. Meg rideg is. Ha a beton megköt, csak rombolással lehet a for­mát megváltoztatni. A tégla hajlik az ember keze alá. S hogy miért itt Balatonszent- györgyön épült meg az a gyár? Mert van anyag, jó a föld, s a Nyugat-Balaton környékén nagy az igény. Ha pedig gyá­rat építünk akkor csak kor­szerűt érdemes. Itt a gépeké a szó.-« A domboldalon, ahonnan először látni lehet a gyárat, az ember még nem érti, ho­gyan lehetett ezért negyven­egymillió forintot elkölteni. Itt bent, a csarnokforma nyersgyárban azt nem érti, hogyan lehetett ennyiből ki­hozni. Gombnyomásra indul a szeletelőgép, s fotocella irá­nyítja a rakodást. A munkás A TABI ÉS A SIÓFOKI JÁRÁST tizenegy hónappal ezelőtt egyesítették, új és megnövekedett feladat elé állítva a járási tanács veze­tőit. Hogyan állták meg a helyüket, milyen munkamód­szerekkel irányítják a hatal­mas járást, és milyen válto­zásokra van szükség? — Er­ről tárgyalt legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A korábbi években a járási tanács szakigazgatási szervei­nek vezetői egymásnak adták a kilincset, három végrehaj­tó bizottsági vezető és1 négy osztályvezető cserélődött, s ez rányomta bélyegét a munká­ra. Az átszervezés lényeges minőségi változást hozott. A megfelelő emberek a megfe­lelő helyre kerültek, és a tervek, elképzelések birtoká­ban biztosított már a járás ágazatonként egységes fej­lesztése. Februárban határoz­ta el a járási- vb-vezetés, hogy rendszeressé teszi a szakigazgatási szervek _ mun­kájának átfogó értékelését — háromé már szerepelt is na­pirenden —, a korálbbi mód­szert azonban nem tartják ki­elégítőnek ezen változtatni kell. Azonkívül, hogy a végre­hajtó bizottság beszámoltatja a szakigazgatási szervek ve­zetőit, vb-vezetői megbeszélé­seken is számon kérik a rész­feladatok állását és a végre­hajtás módszereit. Ebbe a munkába a pártvezetőség is bekapcsolódott. Az előterjesztés fölötti vi­tában Műdig István arról be­szélt, hogy a tanácsi appa­rátus összetétele javult, de még mindig nem foglalkoz- - nak eleget a Balaton-parti speciális feladatokkal, így az idényházadók és üdülőhelyi díjak befizetettségével és az engedély nélküli épületek le­bontásával. Amíg a járási apparátusiban csökkent a fluktuáció, addig a községek­ben nőtt, és az osztályokon belül is nagy aránytalansá­gok vannak. Az ügyirat-for­galom az építési, közlkedési és vízügyi osztályon a legna­gyobb. Itt csak hatan dolgoz­nak, míg a pénzügyi osztá­lyon — ahol közel sincs any- nyi akta — ennél jóval töb­ben. Belső átcsoportosítások­kal kell felszámolni a lét­számgondot, mert a közsé­gektől nem szabad elvenni a státuszokat, és a megyei ta­nács sem ad béralapok A járási vb a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsü­lésére, valamint a törzsgárda kialakítására törekszik. No­vember 7-ép húszezer forint jutalmat fizettek ki a törzs- gárda-tagofcnak, s külföldi ju- talomutakra küldik a kiváló dolgozókat. A vitát Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke úgy ■összegezte, hogy a siófoki já­rás jelenlegi vezetése többre képes, és többet is várnak tőlük. HA A TESTÜLETI TEVÉ­KENYSÉGRE nagyobb gon­dot fordítanak és nagyobb következetességet tűznek ki célul maguk elé, akkor mind­azt nyújtani tudják, amit a felsőbb vezetés és a lakos­ság egyaránt elvár a siófoki járás tanácsi dolgozóitól és vezetőitől. S. G. itt kétszer nyúl a téglához, amíg kikerül a kemencéből. Néhány száz méterre innen a régi gyárban ötször fogja meg. A kemencében már ég a tűz. A begyújtás ünnep volt. A gyáraiak ünnepe. A száz méter hosszú alagútban ezer foknak kell lenni, hogy jó le­gyen az áru. A tűztérben fel­falaztak egy téglakocsit, s ab­ban addig fűtenek, amíg át nem izzik a szomszédos nyers­téglákkal teli kocsi. Aztán már magát tartja fenn a ke­mence. A szén ugyanis a tég­lákban van. Valahol a szele­telő és a bánya között egy sokat tudó gép keverte Össze. A szén aztán elég, a tégla pe­dig jobb lesz, mint másutt. Az üzem most vizsgázik. Egy hónapig tart a gépek számadása. Az ember már megtette ezt azzal, hogy olyan gépeket küldött ide a domb­tetőre, amelyek könnyebbé teszik a munkát. Iíercza Imre Fényképezte: Grábner Gyula Meg vizsgálták a berzencei nőtanács tevékenységét A csurgói járási nőtanács végrehajtó bizottsága első íz­ben tartott ülést vidéken. Berzencén két témát vitattak meg, a Dél-magyarországi Fűrészek csurgói telepén dol­gozó nők helyzetét, valamint a berzencei községi nőtanács munkáját. Szabó Gyuláné, a megyei nőtanács tagja el­mondta, hogy a fűrészeknél a dolgozók negyven százaléka nő. Munkakörülményeik vizs­gálatánál szembetűnő, hogy keresetük alacsonyabb, mint a férfiaké, az irodában dolgo­zók és a fizikai munkát vég­zők fizetése között is van fe­szültség. De a vállalatnál el­fogadott tilalmi jegyzék biz­tosítja majd. hogy a nehéz fi­zikai munkát követelő mun­kahelyeken ne dolgozzon aß. Az üzemben javult a szo­ciális helyzet, az üzemorvos azonban nem a telepen ren­del, mert nincs megfelelő rendelője. A berzencei községi nőta­nács munkájáról Kakrik Já­nosáé titkár számolt be. A községben százhúsz lány és asszony tevékenykedik a köz­életben; a negyvennyolc ta­nácstagból azonban csak há­rom a nő, és sem a tanács végrehajtó bizottságának, sem pedig a termelőszövetke­zet vezetőségének nincs nő­tagja. A titkár ismertette a nőtariács eddig végzett mun­káját, szólt az előadások, rendezvények és szakkörök látogatottságáról, majd a munkaterv megvalósítását is­mertette. Növényvédelmi tájékoztató Veszélyeztetnek a kukorica kártevői Az idei viszonylag száraz, meleg ősz nem kedvezett a kukoricát megbetegítő Fusa­rium elszaporodásának. Ál­talában fertőzésük alacsony, de laposabban fekvő, nyirko­sabb területeken termesztett kukoricánál számítani lehet nagyobb fokú csőfertőzésre. A gomba termelte toxin az ál­latoknál étvágytalanságot, nyugtalanságot, elvetélést okozhat. Védekezésül a fertő­zött tételeket tárolás előtt mesterségesen kell szárítani, és száraz, csapadéktól védett helyen kell tárolni. Szintén a kukoricát káro­sítja a Nigrospora oryzae ne­vű gomba. Fertőzése a múlt évihez képest erősödött. Kár­tétele töréskor a csövek szét­töredezésében könnyen felis­merhető. A szemek is lehul­lanak a fertőzött csőről. Vé­dekezésül javasolható az erő­sen fertőzött, takarmányozás­ra szánt tételeknek 60 fokon történő szárítása. Vetőmag­nak fertőzéstől mentes, TMTD-j- Lindán porcsávázóval kezelt kukoricát használjunk! Kiemelkedően erős volt ez évben a kukorica legjelentő­sebb állati kártevőjének, a kukoricamolynak a rajzása. A megye középső és déli ré­szén kiterjedten lépett föl a főként csövet károsító máso­dik nemzedéke is. A kárte­vő áttelelése a szár alsó íz­közeiben —- lárva alakban — történik. A kukoricamoly el­leni rendeletileg kötelező vé­dekezés értelmében a kuko­rica- és cirokszárat a törés­sel egy időben a föld színén le kell vágni, és legkésőbb 20 napon belül be kell hordani. Jó módszer, ha feltépve trá­gyát készítenek belőle, vagy a helyszínen mélyen a földbe szántják. Ha takarmányozás­ra szánják a kukorica- és ci­rokszárat, akkor a jövő év május 15-ig kell megetetni. Ha addig nem fogy el, csak úgy szabad tovább tárolni; ha fél méter vastagon szal­mával és e fölött fél méte­res földréteggel borítják be. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. november 15. El I

Next

/
Thumbnails
Contents