Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-13 / 263. szám

gemutatiük népközt rsasagunk ínlézményeit Az országgyűlési képviselő A SZOCIALISTA ORSZÁG­GYŰLÉS TAGJAI a nép képviselői, a választók küldöt­tei, akik működésükért, ma­gatartásukért elsősorban vá­lasztóiknak tartoznak felelős­séggel. A néptől kapott felha­talmazás alapján választóik névében vesznek részt az or­szággyűlés munkájában. Ezt csak akkor végezhetik el ered­ményesen, ha állandóan élő kapcsolatban állnak az őket megválasztó állampolgárokkal. A képviselői megbízás a vá­lasztás törvényes lefolytatásá­nak eredményeként jön létre, és azzal válik teljessé, hogy az arra illetékes választási szerv' a megválasztott képvi­selőnek a megbízólevelet ki­adja. A képviselőt megillető jo­gok közül a legfontosabbak azok, amelyek a testületi tevé- kenys ^gben való teljes jogú részvételt biztosítják. Ennek megfe'e’ően a képviselők részt vehetnek az országgyűlés egész munkájában, az ülése­ken javaslatokat terjeszthet­nek elő, felszólalhatnak, tör­vényeket kezdeményezhetnek, és szavazataik alapján szület­nek meg az országgyűlés ha­tározatai. törvényei. Külön meg kell említenünk a képviselő interpellációs jo­gát. Az alkotmány kimondja: -Az országgyűlés tagjai a Mi­nisztertanácshoz, annak elnö­kéhez vagy bármely tagjához feladatkörükbe tartozó min­den ügyben kérdéseket intéz­hetnek. amelyekre azok az or­szággyűlésen kötelesek felvi­lágosítást adni«. Ez a kérdés az interpelláció. A MEGINTERPELLALT MINISZTER vagy más vezető a kérdésre az országgyűlés plénumán (teljes ülésén) vá­laszol: ezután a kérdést fel­tevő képviselőnek viszontvá­laszra van joga. Az ország- gyűlés ezt követően dönt, hogy a választ tudomásul veszi-e. vagy pedig az ügyet részlete­sebb tárgyalás céljából napi­vendre tűzi. A kérdezettnek csak indokolt esetben — ki­vételesen — van joga ahhoz, hogy ne szóban, hanem írás­ban válaszoljon; az írásbeli választ harminc napon belül közölni kell az interpelláló ^viselővel és az országgyű­lés elnökével. (A képviselő er­re a válaszra is nyilatkozhat, viszontválaszt adhat az or­szággyűlés következő ülésén.! Alkotmányos előírás, hogy működéséről a megválasztott képviselő köteles választóinak beszámolni. A képviselők kö­telessége választóikkal állandó W Iskola az Allatkertben Sok nézője akad az óríiiskígy nár: Mészáros Andi ás. ■»iskolagyakorlatának«. A ta­kapcsolatot tartani, jogos pa­naszaik ügyében eljárni, szó­szólójuk lenni az országgyűlé­sen és azon kívül. A válasz­tók közérdekű megbízásait a képviselőknek teljesíteniük kell. Mindennek természetesen fontos előfeltétele, hogy ala­posan ismerjék választókerü­letük helyzetét, az ott élők problémáit. E tájékozottság fontos feltétele, hogy folyama­tosan kapcsolatban legyenek a tanácsokkal, az államhatalom helyi szerveivel. Az ésszerű munkamegosztást, a képviselői munka továbbfejlesztését szol­gálja az is, hogy minden me­gyében (és természetesen Bu­dapesten is) képviselői cso­portba tömörülnek az ország- gyűlési képviselők, és rend­szeres ősze jöveteleken vi­tat iák meg a feladatokat. Az országgyűlési képviselőt mentelmi jog illeti meg. Ez biztosítja a képviselői tevé­kenység zavartalanságát, és felelősségteljes megbízatásuk­nak megfelelően megvédi őket minden zaklatástól. Alkotmá­nyaink fogalmazása szerint »az országgvűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy elle­ne bűnvádi eljárást indítani — tettenérés esetét kivéve — nem lehet«. A KÉPVISELŐ MEGBÍZÁ­SA egyébként a Jrövetkező esetekben szűnhet meg: or­szággyűlési mandátumának le­jártával, visszahívás alapján, összeférhetetlenség kimondá­sával, a választójog elvesztésé­vel, a képviselő lemondása folytán, illetve halálával. Dr. Ü. L. Túl a megyehatáron Hétköznapi paradicsom A padok támlájára nedves faleveleket ragasztott a szél. A tavon kis híd iveit át. Pénzt dobnak róla a vízbe. Szeretné­nek még egyszer visszatérni. A fák gyökerét körülfonja az út szürke betonja. Ünnepzöld és hétköznapszürke színek. Ap­ró részletek. Semmitmondóak talán. Az is lehet, hogy békén hagyják a figyelmet. Egy szabadtéri színpad ázott széksorai. Egy félig szakadt múzeumi plakát. Az egyetem is alig bontako­zott ki még a reggeli párából. Késő ősz. És mire a *vonat kicsattog a Hajdúságból, összeáll a kép. Újra járod a Nagyerdőt (Deb­recen büszkeségét). És ha me­gint visszatérsz, akkor isme­rős a pad, a színház, az egye­tem. A nagy és az apró rész­letek. . És ha éveket töltesz itt, ak­kor megérted, hogy miért pa­radicsom ez. Az egyetemisták hétköznapi paradicsoma. Megérted, hogy miért büsz­kesége a debrecenieknek. És miért hozta ide diákjait egykor Csokonai a kollégium szürke falai közül. 1. — Vigyázzon mán, fiam, süpped itt a homok!... Csak két éve ültettük a csemetéket... Alföldi izű az öreg minden szava. — És miért tölgyet ültettek? — Hajaj.. . Régi szívfájdal­muk ez a debrecenieknek. Év­százados mocsári tölgyek áll­tak a Vigadó mellett, de sokat ki kellett szedni. Némelyik tör­zsét feltépte a gránát. Nagy harc volt itt Az egyetemet akarták lebombázni, mert itt tanyázott le a Gestapo. Az egyetem ép maradt, de a tölgyek megsínylették a srap- nellt. Meg némelyiket megha­sogatta a villám is. Ezért van itt ez a cserjés ... (Az unoká­jára nézhet így az öreg, ahogy a csenevész tölgycsemetéket simogatja tekintetével. Néhány mocsári tölgy kihallgatta sza­vait ... Bólintgattak ágaikkal.) 2. Több rádiót, kevesebb televíziót vásárolunk Hárotnillió forinttal növel­te forgalmát az év első há­romnegyedében — a múlt évi­hez viszonyítva — a Kapos­vári Rádió- és Villamossági Bolt. örvendetes, hogy elsősor­ban a tartós fogyasztási cikkek forgalma nőtt meg. Jól mutat­ja ezt néhány összehasonlító adat. A múlt év első kilenc hónapjában 786, az idén 1114 porszívó fogyott el. Hűtőszek­rényből több mint ezerötszá­zat adtak el a tavalyi 822-vel szemben. A televízió iránt is a korábbi éveknél nagyobb volt az érdeklődés, a bolt azon­ban nem tudta zökkenők nél­kül biztosítani az ellátást: akadozott a szállítás. Ez meg­látszik a számokon is. Tavaly t'(99, az idén pedig csak 1064 televíziót adtak e|, A rádiók iránt a kereslet ugrásszerűen nő. Amíg a múlt évben 981, az idén 2197 (különböző típusú) zsebrádió fogyott el. S a rá­diósoknak jó hírrel is szolgál­tak a boltban. A ceruzaelem­ből 12 000 darab érkezett a ta­valyi négy-ótszázzal szemben. Javult a négy és fél voltos la­poselemből is az ellátás. A Budapesti őszi Vásáron mutatta be először a székesfe­hérvári Videoton Rádió- ás Te­levíziógyár az Inter Favorjjt és az Inter Sztár elnevezésű új készüléket. Mind a kettő alkal­mas a színes adás fekete-fe­hér vételére, és ezekbe a ké­szülékekbe már beépítették a zágrábi és a gráci hangot is. A bolt most kezdte meg az áru­sításukat. Rendkívül jó az el­látás csilláiból, viszont mag­netofont, villanyboylert szinte egész éven át alig lehetett kap­ni. Ha néhány darab érkezik a boltba, órák alatt elfogj’.-Az egyetemet akarták le­bombázni«. Mi, akik debreceni diákoknak mondtuk magunkat, ma is azt valljuk, hogy Közép- Európa legszebb egj'etema’ a Kossuth Lajos Tudományegye­tem. Lehet, hogy csak az egyik legszebb. De ez már egészen biztos. Az egyetem itt van a Nagj'- erdő ölében. Körülfogják, át­ölelik a fák. És átölelik a ter­mészettudományi kar űj, csu- paüveg épületét is. Meg a tu­dós professzorok szobrait is. Betakarják sárga-barna leve­lekkel a tudomány harcosait. Megállók a lépcsőfordulón. Aztán föl a nyelvészeti inté­zetbe. Néhány fa koronája föl­ér egészen idáig, az ablakig. Néptelen még az intézet. De egy pillanatnyi idő alatt meg­telt körülöttem hangokkal. Is­merős arcok villantak fel a könyvszekrény üvegén. Fel­harsant a régi nevetés. Belo­pódzott ide a nagy nyelvjárás­gyűjtések hangulata. Minden, amit úgy foglal össze az em­ber, hogy diákélet, diákévek. Szétszóródtunk az ország­ban. Került belőlünk győri, miskolci, csurgói katedrára. És ismét a földszinten járok már. Az előcsarnokban az Egyetemi Élet hasábjai a be­csületkassza előtt. Fiatal lány jön — másodéves lehet —, föl­emel egy lapot és egy kabát­gombot tesz a kasszába. Rám néz és megszólal: — Nem lopok . .. Kritizá­lok. No igen, azért utánunk sem állt meg az élet. 3. Egyszer egy kolleginával va­sárnap délelőtt a legfelső eme­letről néztük az egyetem előtti teret. Emberek mentek le a lépcsőn. Egy pöttömnyi cigánygyerek koldult odalenn Mezítláb állt a kövön. Később bejött az egyetemre is. (Meg­tudtuk, hogy van cipője, csak ez jó módszer. A nagyanyja ötlete. A szülei pedig dolgoz­nak, és nem tudják, hogy ő nit csinál napközben.) Hecc­ből beküldtük az egyik szigo­rú professzorhoz. Sokáig volt benn az öregnél. Egy útkanyarulatnái megint elémibukkant. Most receptet tartott a ke­zében. — Csak egy forint hatvanat tessék adni! ... Ennyi kell, hogy kiválthassam. — Ez is a nagyanyád ötlete? Megismert. Elfutott. Egészen a másik pádig, Ott fiatal pár ült. Mutatta a receptet. Pénzt is kapott, és visszanézett dia­dalittas arccal. Néhány száz méterrel odébb pedig a nagyanyó jósolt. Fia­taloknak. Az egyik azt kérdezte: — No, hova kerülök taní­tani? Nagyot nevettek a »jövőjü- kön«. 4. A Vígadóból cigányzene hal­latszik. Szemközt betonkeverő zúg. Ü j szórakozókombinát épül a Nagyerdőn. A szél pe­dig gyógyszerillatot hoz. A Biogaltól. Az ország egyik leg­nagyobb gyógyszergyára. Az is itt van a Nagyerdőn. Az egyik pad felől hangok hallatszanak. HaUgatózom. — Egyél már! — Mondtam, hogy ettem. — Neked hoztam le a ka ját. — Jó, de te is egyél... — Mondtam már, hogy ne­ked hoztam le! Miért vettél hangversenybérletet a menza­jegy árából? Most csak ne önérzeteskedj!... 5. Egyetemisták és emlékek. Elkísérnek a villanások, a pil­lanatok. Egy utolsó még. öreg este van. Két alak botladozik a fák között. Az egyik apró, fe­hérkabátos gyerek. A másik ismerős, utolsó éves egyete­mista. Apa. — Tudod, öregem, nem fá­rad el eléggé napközben a gyerek. Ide hozom ki, hadd ugráljon lefekvés előtt» A kicsi dünnyög és sival- kodik. És ugrándozik a nagy sötét fák felé. Már nem látom őket. Elmaradtak a padok, el a Nagyerdő. Csak a gyerek kö­vetelődző hangját hallom még. Még maradni akar. , . Tröszt Tibor TABI LÁSZLÓ DAUAS A puma-nebuló példás fegyelme megkönnyíti a tanító dol­gát. S IDŐ Nemcsak az iskolapadokban, de az allatkert »ketreceiben« is megkezdődött a tanítás. Az »órákat« az állatkert szakem­berei tartják, pontos időbe­osztás szerint, és mindennap a nyilvánosság előtt. Az állat­tanulók közölt találhatjuk például a struccot, az óriáskí­gyót, - csimpánzt, a puma és fekete párduc kölykét, tigrise­ket és oroszlánokat. A tanítás eredménye: az állatok barát­ságosabbak ápolóikhoz., jobb a kondíciójuk és szelídebbek, mint a többi társuk. Magyar daruk Kubának A Magyar Hajó- és Daru- . gyárban 2,1 millió dollár érté­kű kubai exportról írtak alá szerződést a gyár és a havan­nai Conslru.mport vállalat képviselői. A havannai kikötő tovább- fejlesítésáre kidolgozott prog­ram megvalósításának részét képzed a most aláírt kereske­delmi megállapodás, amelynek értelmében a Magyar Hajó- és Darugyár 1971 -bér 14, a gém- kinyúlástól függően 6—12 ton- .ja teherbírású kikötői portál- darut. te abbá markolókat, a daru felszerel .lséhez, karban­tartásához szül »égés kompiéit berendezéseket szállít. A ha­vannai kikötőnek azt a partfa­lát, illetve móló ját, ahol a ma­gyar danik dolgoznak majd, Budapest rakpartnak kívánják elnevezné. Százötven billió r i Azzal kezdődött, hogy este vhét órakor megjelent a laká- V somon Gcbicze Tibor, régi adó­csőm, és leszámolt elém tizenöt 'darab ropogós tizbállióst. A 'varatlan pénz természetesen v kétségbe ejtett. Éppen akkor 'tudtam meg, hogy az adópen- fgő 300 százalékkal emelkiedett. ' A százötven billió tehát haj- 'nalhasadás után már csak öt- ' \ enbiilió lesz — erre gondol­atain mély szomorúsággal. Át- * koztam ezt a gazember Göbii- , czet. hiszen bíztam a tisztes- íségtolenségében. És íme. el­ír jón és fizet. Szerencsémre a s »Meleg otthon« érkezde nyit- ~ va volt még. Most folytatom ott, hogy fél­óra múlva verejtékezve és két­ségbeesve ültem az asztalnál Két előétel, három adag főze­lék és nyolc tojásból rántotta volt előttem, holott már ak­itar sem voltam éhes, ami kor nelökezdtem. A gyomrom majd szétpattant, időnkint le­vegő után kapkodtam, a tér­deim reszkettek És még min­dig csak százbill iánál tartot­tam. Beszélni már nem tud­tam, mert tele volt a szám to­jással. Leírtam egy darab pa­pírra, hogy kérek még három adag túróscsuszát, s odaadtam a pincérnek. Másfél adag csu­szát még el tudtam helyezni a nyelőcsövemben, a másik más­fél adagot beletömködíem a gallérom mögé. Bágyadtan in­tettem a fizetőnek. 142 billiót kért. A hátralévő 8 billióért — hogy másnapira el ne érték­telenedjék — vettem két sár­gabarackot, és elhelyeztem a íülember. A vendéglős felse­gített a székről, és a falhoz támaszkodva kivánszorogtam. Kint azonnal ös-szeestem, és hason csúszva haladtam to­vább. Amint így megyek-men- degélek a kellemes esti leve­gőn, hát ki jön velem szem­ben hason csúszva? Nyavalyek Guszti az első emeletről. — Mi az Guszti? — nyöszö­rögtem. — Mi az, hogy így ha- soncsiiszva vánszorog a Viseg­rádi utcában? — Tudja — felelte elhaló hangon —, az a piszok Göbicze tartozott nekem százötven bil­lióval, és tegnapelőtt este megadta. A nyomorult! — Nekem mondja? — nyö­szörögtem. — Persze maga is agyonzabálta magát... Könnyek csordultak ki a sze­méből: — Gúnyolódik? Félóra múl­va éhen hadok. Harmadnapja nem ettem. — De, Guszti, az Istenért... Hát miért nem evett harmad­napja, hu annjd pénzt kapott? Alig hallhatóan lehelte: — Adópengő-jegyben fizetett a nyomorult! Amikor a pénzt megadta, éhes voltam, de gon­doltam, csal; másnap eszem, mert az adópengő nagyot ug­rott Másnap aztán arra gon­doltam, hogy egy napot böj­tölhet az ember, hadd legyen a százötven billióból ötszáz. Mert aznap már kétszázötven volt. És szamár fejjel meg egy napot akartam várni . .. De most este összeestem az éh­ségtől. Le akartam jönni ide, a »Meleg Otthonba«, de fél­úton összeestem, és azóta így csúszok hason. Mondja, mesz- sze van még? Nem tudtam felelni neki, mert forogni kezdett velem a világ. Az a szömjMséges meny - nyiségű eledel, amit magamba tömtem, egyre jobban döngette a gyomor falamat. — Éhen halok! — jajdult föl mellettem Nyavalyek Guszti, és tovább próbált csúszni, de nem volt ereje. — Agyonettem magam — nyöszörögtem, és forró hom­lokomat odaszoritottam a hi­deg aszfalthoz — Bár elköltöttem volna a pénzt! — nyögte Nyavalyák, ét mohón nyalta az aszfaltot ott ahol egy kis port talalt Ezt is abbahagyta. Eszmé­letét veszte lie. Segítsegérl akartam csúszni, de hirtele: vér tódult az agyamra, és sö­tét lett előttem minden. Nem tudom, mennyi ideig heverhettünk ott a fai mellett Csak arra emlékszem, hogy va­laki egyszer csak lehajolt hoz­zánk, és megrázta Guszti vál­lát. Mély férfihang szólal meg: — Mi van magával, hé?! — Éhen halok — njntuíta k egy pillanatra a szemét Gá­ti. Aztán hozzám fordult a pa sas; — És magával? — Annyit ettem, hogy bele­halok. • A pasas erre odafordult kíséretében lévő másik alak­hoz: — Látod, Jóska — mandU vidáman —, csak aranybar szabad spekulálni... Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. november 13.

Next

/
Thumbnails
Contents