Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
Vállalati nyereség és áruellátás Nem kielégítő sem a termelővállalatok, sem a kereskedelem árpolitikája. Igaz, hogy az év első háromnegyedében — a múlt év azonos időszakához képest — 270 millió forinttal nőtt a megye kiskereskedelmi forgalma, de nem javult az ellátás. A fogyasztók úgy fogalmaznak, hogy drágább lett az élet. A megyei tanács végrehajtó bizottságának az áruellátás helyzetével és az árszínvonal alakulásával foglalkozó tegnapi ülésén azt is megfogalmazták, hogy ezt az életkörülmények megváltozása, a kényelmesebb életforma magyarázza: a gázfűtés, a magasabb szintű lakáskultúra, a sűrűn változó divat érthetően többletköltséggel jár. A családi költségvetés kiadásainak emelkedésében ez játszik döntően szerepet, természetesen a kereskedelmi árak alakulása is befolyásolja ezt. összességében — mint a jelentés megállapította — a megyében sem emelkedett az országos 1,5—2 százaléknál nagyobb mértékben az árszínvonal. Ez azonban nem egyformán érint minden réteget. Válasrtékh'ány — magasabb árszínvonal A MÉK közismert és sokat bírált tavaszi árfelhajtó tevékenysége nem elfogadható, s amikor örülünk annak, hogy jobb volt az ellátás déli gyümölcsből, halból, kakaóból, bosszankodni is lehet: a hús iránt gyorsabban nőtt az igény, mint a kielégítés lehetősége. A húst helyettesítő konzervek és a baromfi pedig nem helyettesített megfelelően. Az élelmiszerek mellett a ruházatban is jelentkezett a választék- hiány. Kevés volt a konfekció, a cipő, a kötöttáru és a szőnyeg. Ennek ellenére — vagy éppen ezért? — itt volt a legnagyobb az áremelkedés. A női ruhák nagykereskedelmi átlagára 19, a kosztümöké 40, a férfi öltönyöké pedig 50 (!) százalékkal volt magasabb az év első háromnegyedében a tavalyinál. Ez azt is jelenti, hogy a korszerűbb alapanyagú, magasabb használati értéket képviselő, divatos cikkekből fogyott a korábbinál több. Ez kedvező jelenség. Az azonban már elítélendő, hogy ez a gyors változás azért következett be, mert a boltokból eltűntek az olcsóbb méteráruk, konfekciók, cipők. A fogyasztó ezért a kiskereskedelmet szidja, pedig a tapasztalatok szerint az árakat nem a boltok, hanem az ipar és a nagykereskedelem emeli. Csökkenő készletek és hi ny A növekvő igények jobb kielégítését az óvatos készletgazdálkodás is nehezítette. A TÜ- ZÉP-nél nincs megfelelő választék a szénből. Miért? A tavalyinál 47 százalékkal ' kisebb a készlet. A készletek csökkentésére való törekvés az igények kielégítését is megelőzi. A Dél-dunántúli Textilnagykereskedelmi Vállalat háromnegyed éves zárókészlete negyven, a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalaté negyvenegy százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban. A kiskereskedelem is csak gyorsan fogyó árut rendel, s emiatt egy-egy idényre való felkészülés gyorsabb ütemű, és hiányos is. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy az év első felében 35—40 millió forint értékű kielégítetlen kereslet volt a megyében. Oka ennek az is, hogy — éppen a készletcsökkentésre való hivatkozással — az év elején nem rendeltek a kereskedők az ipartól, s ezért a vállalatok külföldön kötötték le kapacitásukat. Segítenek a iobb ellátásban Gyakran a kereskedelmi vállalatok közötti ellentétet a fogyasztó érezte meg. Tevékenységüket a korábbi éveknél sokkal jobban titokban tartották, s emiatt a tanácsok is csak akkor vették észre a helytelen gazdálkodást, amikor egy-egy cikk eltűnt a boltokból. A végrehajtó bizottság tapasztalatai szerint a viszony főleg a Somogy—Zala megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat és a partnerei között romlott meg. Az önálló vállalati gazdálkodást ezután is figyelembe veszik a megyei tanács kereskedelmi osztályán, de megkeresik a lehetőségét annak, hogy a mechanizmus elveivel össze nem egyeztethető tevékenységet folytató vállalatok vezetőit felelősségre vonják, hiszen elvárható, hogy a megyén belüli áruellátási kötelezettségeiknek tegyenek eleget. Ebben a verseny kibontakoztatása, az egyes területeken még meglevő monopolhelyzet megszüntetése segíthet: a végrehajtó bizottság ezt minden eszközzel segíti. Kercza Imre Évek, emlékek Számvetés Kapolyon — Most több pénzhez jut az ember. Még nem szakadozott fel a reggeli köd, amikor Kapolyra érkeztünk. Szürkeségbe burkolóztak a fák, a házak. Csak a művelődési otthon nagyobb épületének meleg színe győz a köd szürkéjén. A Haladás Termelőszövetkezet udvarán beszélgető emberek állnak. Közöttük van az elnök. Gelencsér Lajos is. Az iroda egyik helyiségében Sárközi Sándor mélyed számításaiba. Március óta látja el, a főmezőgazdász munkakörét. Akkor egyesült a kapolyi szövetkezet a somogymeggyesivel. — Az első termésünk jó — mondja. — A tervezettnél több. Példának az őszi búzát hozom. Nem egészen tizennégy mázsát terveztünk, és több mint tizenötöt takaríthattunk be holdanként. A szántással, J vetéssel már kevés a gondunk. Valamennyivel végzünk hamarosan. Minden héten megbeszélést tartunk az üzemegységvezetőkkel. Éppen tegnap is volt egy ilyen. Átcsoportosítottuk a gépeket, ahogy a szükség kívánta. Az idén a silózás is jól sikerült. A beszélgetéshez Gelencsér Lajos is csatlakozik: — A tsz 1959-ben alakult. Azelőtt is volt itt szövetkezet. A Szabadság Tsz-t már 1952- ben megalapították. A falu két tsz-e 1961-ben egyesült, Űj Élet néven. Én öt éve vagyak elnök. Azelőtt brigádvezető voltam. Bár pénzügyi dolgokkal akkor még nem foglalkoztam, jól ismertem a szövetkezet életét. Csak néhány számadat a tízéves fejlődés érzékeltetésére: 1961-ben tizenkét forintot ért egy munkaegység. A tavalyi évben egy munkanapra átlagban 79 forint 50 fillért fizettünk. A tagok összrészesedése 4 millió 66 ezer forint, ez pedig csaknem hárommillióval több mint. lo^íY^ci. Az épülő szerelőműhely. VITA Valóban kevés a szakember? ÖRÖMMEL OLVASTAM A SOMOGYI NÉPLAPBAN megjelent vitaindító cikket a megye agrárszakemiber-ellá- tottságáról, helyesebben a meglevő hiányosságokról, gondokról. A vitának — gondolom — nincs vége, hiszen jómagam is váram, hogy elmondják véleményüket azok az irányítók — megyei, járási, üzemi vezetők —, akik erkölcsileg is, anyagilag is a legtö- bet tehetnek e probléma megoldásáért. A témával kapcsolatban néhány dolgot szeretnék elmondani; egyrészt javaslatként, másrészt azért, mert emberileg is közvetlenül érint. Elöljáróban egynéhány gondolatot a kezdő szakemberekről. Szerintem a szakemberek megszerzését már valahol az egyetem padjai között kellene elkezdeni. Figyelemmel kísérni azokat, akik a megyéből mennek az agrárjellegű főiskolákra, és tanulmányaik vége felé megkeresni, visszahívni őket Jó az, ha az emberelőre érzi, hogy számon tartják és szükség van rá. 1963-ban kaptam agrármérnöki diplomát Gödöllőn, jól emlékszem, hogy egy kicsit irigyen néztem Tolna megyei évfolyamtársaimat, akiket megkerestek a megyei vezetők, elbeszélgettek velük. Apróságnak tűnhet ez, de megítélésem szerint feltétlenül hasznos és fontos lenne. Lehet az is, hogy »-nyílt kapukat« döngetek, egyszer régebben olvastam ilyen jellegű összejövetelről, melyet megyei vezetőink a keszthelyi akadémián tanulókkal folytattak. De vajon eljutottak-e más mezőgazdasági jellegű iskolákra is? A következő, amit legalább ennyire fontosnak tartanék az, hogy a friss diplomások a gyakorlati időre lehetőleg jól képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező szakemberek mellé kerüljenek. Így a kezdő nem a maga kárán, hanem a másik tapasztalatának segítségével sajátítja el azokat a gyakorlati tudnivalókat, amiket kétségtelenül nem lehet az egyetemen megtanulni, amire a mindennapok munkája neveli az embert. Ilyen előképzés után a fiatal szakember nyugodtan elfoglalhatja helyét a munkájára igényt tartó üzemben. S >tt szeretném mindjárt megjegyezni azt, hogy szinte valamennyi állás- hirdetésben benne van — mint követelmény — a négy-öt éves gyakorlat. Nem egiészen tartom ezt helyesnek. Hiszen valahol csak el kell kezdeni, valahol csak meg kell szerezni a gyakorlatot! Mire gondolok? Egy kicsit több megértésre, több türelemre a fiatal szakemberek iránt! Természetesen most azokat a kezdőket értem ez alatt, akik szíwel- lélekkel tenni akarnak, s akiket érdemes átsegíteni a kezdés nehézségein. Ezek után szeretnék rátérni arra, ami személyesen is érint. Ahogy említettem, agrármérnök vagyok. Igaz, »csak« nő, és ráadásul két gyermek anyja. Kicsit keserű szájízzel mondom ezt, és nem alaptalanul. Az üzemek a női szakemberektől félnek, jóllehet a mezőgazdaságnak nem egy olyan ága van, ahol nagyszerűen megállnák ők- is a helyüket. Gondolok itt többek között a kisállattenyésztésre, a növényvédelemre, az itatásos borjú nevelésre, a sertéstenyésztésre, vagy a mind ielentősebbé váló, üzemgazdá- szi munkakörre. És sorolhatnám tovább. Nem egészen érthető tehát ez az idegenkedés, ám az én szomorú példám is bizonyítja: nagyon is megvan, létezik. TÁRSADALMI ÖSZTÖNDÍJ-SZERZŐDÉSSEL kerültem Kaposvárra az egyik vállalathoz. Talán azért is beszéltem korábban a kezdő szakemberek fogadásának módjáról, mert engem úgy fogadtak itt, ami visszájára fordított mindent. »Adjon neki munkát, aki ide küldte, vagy ide hozta, nekem nem kell«. — Jól emlékszem ma is ezekre a szavakra. Ám az ösztöndíj kötött. Kellemetlenségeimet, hátrányos helyzetemet nem kívánom részletezni. Sem erkölcsiekben, sem anyagiakban nem kaptam meg azt a minimumot, amire számítottam. Elkedvetlenedtem, és azt vártam, mikor jár le a szerződésem, és helyezkedhetem el olyan munkakörben, ahol végre hasznosíthatom, amit tanultam, ami valóban a szakmám. Mert bár egyszer sem vehettem részt továbbképzésen, vagy szakmai tanácskozásokon, folyóiratokból, szakkönyvekből igyekeztem tájékozódni, lépést tartani az idővel. Jelenleg gyermekgondozási szabadságon vagyok, s tavasz- szal jár le a három év. Mivel közeleg az idő, az utóbbi hetekben sok helyen próbálkoztam elhelyezkedni. Második csalódásom ez a kálvária. Mindenhonnan elutasítanak. Az elutasítások a következőképpen hangzanak: ...»a szükséges előfeltételek hiányában ...« »... belső átszervezéssel oldottuk meg« — és ilyen is van, igaz, csak szóban: »Ne fáradjon, női szakember szóba sem jöhet!« MIKOR ELBOCSÁTOTTÁK BENNÜNKET az egyetemről, jól emlékszem, azt mondták, ne felejtsük el, hogy taníttatásunk több mint százezer forintjában van az államnak, s a mi dolgunk, hogy a munkánkkal viszonozzuk ezt Nekem nem igen volt módom arra, hogy valóban tegyek valamit. Végre szeretnék a szakmámban elhelyezkedni, — s iám, mint említettem, igen nehezen megy. Felvetődött bennem a kérdés, amikor olvastam a vitaindító cikket: f valóban kevés a szakember Somogybán? Több mint négyszázzal kevesebb, mint ameny- nyire szükség volna? Ha így van, akkor miért találkozom mindenütt az elutasítással? A négyszáz hiányból egyet sem pótolhatnék én?! Lehoczky Józsefné Kaposvár — A fiatalok máshol látják a jövőt — töpreng Mészáros János. Szinte percenként cseng a telefon, egy régi készülék. Az elnök többször is elmagyarázza beszélgető partnerének a tennivalókat. — Sajnos, a munkafegyelemmel baj van nálunk — világosít fel. — Az emberek egyre inkább idegenkednek a mező- gazdasági munkától. Vonzza őket az üzem, a gyár. Tabra, de még Kaposvárra is eljárnak. A közelben települ a Budapesti Vegyi Gépgyár egysége. Már most szippantja fel az embereket, akik tanfolyamon sajátítják el majdani tennivalóikat. — A taglétszámunk hatszáz — válaszolja kérdésemre a főagronómus. Aztán javítanak: — Már csak 584. Ezek közül a rendszeresen dolgozók háromszázan vannak. Azon töprengünk most már hetek óta. hogyan tudjuk az embereket itthon tartani. Az előállított javak negyedrészét munkabérben kifizetjük. De a pénznél is nagyobb vonzerő az. hogy az üzemi munkahelyek tiszták, sártalanok. Beutaznak csinos ruhában, ott átöltöznek. Műszak végén pedig várja őket a meleg zuhany. Ezt mi nem tudjuk biztosítani. Most épül egy szerelőműhelyünk még ebben az évben szeretnénk, ha építőbrigádunk átadná, hogy a téli gépjavítást már jobb körülmények között tudjuk végezni, mint eddig. Fürdő is lesz benne. Autó- és kisgépszerelést is akarunk végezni itt. Eddig a javítás úgyszólván két nagy fa alatt folyt nyáridőben. — A lányaimnak tizenöt rend ruhájuk van — mondja Vörös Géza. Vörös Géza mezőőr kilenc éve tagja a szövetkezetnek. — .Pestről jöttem haza — meséli. — Én már megtanultam, hogy itthon a legjobb. A kereset sem rossz. Többféle munkát végeztem a tsz-beri, mielőtt mezőőr lettem. Voltam már állatgondozó, rakodömun- kás, darálós. Mindegyik helyen lehet keresni, ha szorgalmasan dolgozik az ember. Nagyot, nagyot változott a falu ez alatt a néhány év alatt. A lakáskultúra fejlődése, a sok televízió, személygépkocsi mind bizonyíték erre. A mezei tolvaj lásokról kérdezem. — Csak néhány kisebb lopás történt ebben az évben — válaszolja. — Régebben kocsiszám vitték a kukoricát meg a fát az erdőről. Mészáros Jánost a tehénistálló környékén találjuk meg. — Az alapítás óta dolgozom a szövetkezetben. Állatgondozó vagyok, már kilenc éve. Ebben a munkában rajtam kívül csak Pór Ferenc tartott ki ilyen sokáig. A többiek lemorzsolódtak. Mi ketten jól megértjük egymást. A fiatalok már máshol látják a jövőt. Itt nincs elegáns munkahely. Az átlagéletkor is közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez a tsz-ben. Régebben terményben többet kaptunk. Igaz, már nincs szükség rá, az asszonyok nem sütnek. Borza János növénytermesztő is csatlakozik hozzánk: — Én már 1954 óta vagyok szövetkezeti tag. Lemérhetet- len a fejlődés a kezdeti időkhöz viszonyítva. Most több pénzhez jut az ember, s így könnyebben vesz nagyobb dolgokat is. Mi is beszereztük a mosógépet, rádiót. Építkeztünk, még nem egészen kész a házunk. Üjra Vörös Géza szólal meg: — Két lányom van. Régen a gyerekeknek, ha két öltözet ruhájuk volt, az már soknak számított. Nekik legalább tizenöt rend ruhájuk lóg a szekrényben, meg nyolc pár lábbeli. Én azt mondom: aki dolgozik, itthon is lépést tud tartani a korral ilyen téren is. Felszakadozott a köd. A falu házai barátságosan hunyorognak a késő őszi napfényben. Leskó László A szovjet ipar fejlődése A szovjet ipar eredményeit és fejlődésének főbb irányzatait ismerteit az a Moszkvában kiadott közlemény, amely az 1969. évi első kilenchavi és harmadik negyedévi ipari tervteiljesítést összegezi. A legtöbb terméknél túlteljesítették az értékesítési és a gyártási feladatot. Az év elejétől 2,7 milliárd rubel értékben juttattak a piacra — terven felül — ipari terméket. A múlt év megfelelő időszakához viszonyítva a kilenchavi termelés 7 százalékkal növekedett. Az elmúlt nyolc év alatt az ipari termelés több mint kétszeresére nőtt. A mennyiségi növekedést minőségi javulás kísérte. Az átlagosnál 10—12 százalékkal gyorsabban fejlődnek azok az iparágak, amelyektől az egész gazdaság előrehaladása függ: a villanyáramtermelés, a vegyipar, a petrokémia, a gép- és fémipar. Ugyanilyen gyors fejlődés tapasztalható az autógyártásnál is. Megemlítendő a műszeripar, az auto- unatikai eszközök és a számítógépek gyártásának gyors (18 százalékos) növekedése az elmúlt kilenc hónap alatt Az SZKP gazdaságpolitikájának továbbra is fő kérdése a munkatermelékenység folyamatos és gyors növelése. A múlt év első kilenc hónapjához viszonyítva a munkatermelékenység 4,6 százalékkal növekedett. Az 1966—68-as években, vagyis az ötéves terv első három esztendejében a munkatermelékenység átlag évi növekedése 5,7 százalék voV, tehát a jelenlegi eredmény nem túlságosan kielégítő. Az állami tervhivatal szerint a nehézipar egyes fontos részlegednél — így például á gépiparban — a munkatermelékenység növekedése még nem megfelelő. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. november 12.
