Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-11 / 261. szám
ünnepség Nagyatádon Megnyitották a politikai könyvkónapat Nagyatádon rendezte meg n politikai könyvhónap megyei megnyitóját az MSZMP Somogy megyei Bizottságának propaganda és művelődési osztálya, a Paimiro Togliatti Megyei Könyvtár és a Kossuth Könyvkiadó. A nagyatádi járási pártbizottság székházának nagytermét propagandisták, könyvterjesztők, művelődési vezetők és párttitkárok töltötték meg. Részt vett az ünnepélyes megnyitón Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára, Kovács Ferenc, a járási tanács vb-el- nöike, Remete Ibolya, a Kossuth Könyvkiadó szerkesztője, Ragya Béla, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetője. A gimnázium kamarakórusa Bánhidi—Rossa »Emlékezünk« című dalát szólaltatta meg, majd Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte a megjelenteket. Ezután Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára mondott megnyitó beszédet — 1964 óta ismétlődő, kedves színfoltja a megye politikai és társadalmi életének a politikai könyvhónap. E rendezvénysorozatunk célja, hogy fölkeltse az olvasó, a művelődni vágyó emberek érdeklődését a politikai irodalom iránt, másrészt néhány különösen fontos műre ráirányítsa az olvasók egy se szélesedő táborának figyelmét öt évvel ezelőtt mintegy ötszázezer lorint értékű könyvet terjesztett a megyében a Kossuth Könyvkiadó, tavaly pedig már lcilencszázezer forint értékűt. 1964-ben két forint hetvenhat fillér, tavaly pedig öt forint huszonkét fillér értékű forgalom jutott egy somogyi emberre. — Mi a politikai irodalom terjesztését nem pusztán könyvárusításnak tekintjük, hanem a forgalom nagyságával a politizálás iránt növekvő érdeklődést, az eszmék hatványozott terjesztését mérjük. Mi a könyvek terjesztését csak eszköznek tartjuk, lehetőségnek, hogy eljuttassuk a tudás kincses tárházát, az igaz, szó szót, az igazságot hirdető műveket az emberek széies tömegeihez. Azért, hogy segítsük az ú.j gondolkodásmod formálását, az emberi értelem tágulását, gazdagodását, pártunk poll tálcájának megértetését, a feladatok lelkes végrehajtását. A megyei pártbizottság titkára ezután arról szólott, hogy a jövő évi politikai könyvnapok rendezvényei gazdagítják a felszabadulás és a Lenin - centenárium ünnepségeit. Röviden áttekintette a politikai könyvkiadás és -terjesztés tör- lénetét. Méltatta a huszonöt évvel ezelőtt megalakult Szikra Könyvkiadó jelentőségét. — A Szikra — illetve annak örököse a Kossuth — hasznos, eredményes tevékenységével jól szolgálta a nemes célt. Elismeréssel kell szólni a kiadó megyei kirendeltségét segítő névtelen pártaktivisták táboráról, amely eredményesen tér csztetle a politikai műveiket. Bíró Gyula felhívta az ünnepség részvevőinek a figyel mét a hamarosan megjelenő jubileumi könyvekre, majd beszédét így fejezte be: — A mi feladatunk az, hogy ezeket a műveket olvassuk, olvastassuk, hogy az írás, a betű anyagi erővé váljon és segítse, gyorsítsa szocialista hazánk építését, népünk boldogulását. -Legyen ez az ünnepélyes megnyitó egy eredményes munka első állomása! Ehhez kívánok minden elvtársunknak, a politikai könyvek lelkes terjesztőinek eredményes, jé munkát! Az ünnepi műsorban Brecht, József Attila, Romját' Aladár, Pap Lajos, Radnóti Miklós, Szabó Pál, Nagy László, Garai Gábor, Mezei András műveit szólaltatta meg a gimnázium irodalmi színpada és a Csiky Gergely Színház két művésze, Hőgye Zsuzsa és Varga Tibor. A magas színvonalú műsor befejezéseként a kamarakórus az Intemacionálét énekelte el. Ezután a megnyitó közönsége megtekintette a Kossuth Könyvkiadó és a járási könyvtár »25 éves a hazai marxista könyvkiadás« című kiállítását. L. G. MAI KOMMENTÁRUNK Több emberséggel Az elmúlt hetekben meg- rendben. A tsz-ek a háztáji vizsgálták a marcali járás termelőszövetkezeteiben, hogy milyen lehetőség kínálkozik a tsz-ekbe bedolgozók taggá szervezésére. Fölmérték azt is, hogy az idős termelőszövetkezeti tagok milyen anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek. A helyzet számos visszásságot tükröz. A tsz-ek nem szorgalmazzák a bedolgozó családtagok fölvételét — sokszor anyagi meggondolás miatt. A bedolgozók után ugyanis nem kell SZTK-járu- lékot fizetni, nem jogosultak a háztáji földre, és szociális, kulturális juttatást is csak akkor kell nyújtani számukra, ha — a munka teljesítésétől függően — arra a tszszel megállapodást kötöttek. Vagyis: a szövetkezeteknek hozzávetőlegesen 1200 főnyi tartaléksereg áll rendelkezésükre, amely a munkacsúcsok idején bekapcsolható a munkába — anélkül, hogy beteges nyugdíjbiztosítás szempontjából gondoskodni kellene róluk. Az ö munkájuk önköltsége így jóval alacsonyabb, mint a szövetkezeti tagoké; igénybevételük hasznossága pedig a szövetkezet —ámára nyilvánvaló. Tudják ezt jól a pusztakovácsi, a csö- mendi és a libickozmai tsz- ben, ahol a bedolgozók munkanapja évente meghaladja a százat. A családtagokhoz hasonlóan az idős tsz-tagok megbecsülése körül sincs minden földek nagyságának meghatározásakor általában nem veszik figyelembe a tagok szociális és személyi körülményeit. Egyetlen tsz-nél sine» példa a járásban arra, hogy idős, egyedülálló tsz-tagnak — egyéni elbírálás alapján —t nagyobb háztáji földet biztosítottak volna. Ezenkívül az idős tagoknak jobb minőségű, a lakóhelyükhöz közelebb eső, könnyebben művelhető földet juttathatnának. Még arra is akad példa, hogy a háztáji fuvarozást végző szövetkezeti traktorosok, fogatosok külön díjazást — borravalót — várnak el as idősebb tagoktól! A marcali járás helyzete nem egyedülálló, hasonló jelenségekkel találkozhatunk s megye más vidékein is. Megbékélni azonban sehol sem lehet velük. Hiányozhat a döntésekből a megértés, a segítő szándék? Lehetséges, hogy a közösségi érzést elnyomja az apró, egyéni érdek? Nem, ez a gyakorlat nem nyerhet polgárjogot a szocialista mezőgazdaság üzemeinél! A termelőszövetkezeti parasztság nemcsak a termelésre szövetkezeit, hanem arra is, hogy közös fáradozással szebbé, gazdagabbá, gondtalanabbá tegye a közösség tagjainak életét. S ehhez adva van minden eszköz és let 2 tőség. Csak élni kell velük, jó szívvel, több emberséggel. B. T. Munkáslakótelep Amikor Kaposvár iparának első nagy létesítménye — a textiimüvek — megkezdte munkáját, akkor az állandó munkást étszám kialakítása megkövetelte, hogy a gyár közvetlen közelében az itt dolgozók részére lakótelepet alakítsanak ki. Ez a Városépítési Tudományos és Tervező Vállalat tervei alapján meg is történt — családi házas, illetve ikerházas beépítéssel. Az egyszerű és könnyen kivitelezhető program szépen haladt, de az alapfokú közintézmények valahogyan kimaradtak. Tíz évvel az első épületek fölépítése után került sor a könyvtár és az orvosi rendelő megépítésére, de sem üzlet (még szerencse, hogy a fonoda mellett van élelmiszerbolt!), sem pedig egyéb kommunális ellátást biztosító létesítmény nincs a lakótelepen. Ha egy lakóterületen nagyarányú építkezések folynak, rendszerint úgy fogalmazunk, hegy gomba módra nőnek a házak. Ezt a jelzőt a Ságvári- lakótelepre is ráakaszthatjuk, de módosítva. »Mérges gomba« módjára nőnek ki az összeesz- kábált melléképületek, nyári konyhák és felsorolni is lehetetlen, hány fajta és -rendeltetésű építmény — természetesen ém'tésí engedély nélkül. Ha azt szeretnénk, hogy egy lakótelep szemre is tetszetős legyen — márpedig ezt szeretnénk —, akkor ahhoz nemcsak az utcafront és a virágoskert tartozik, hanem a ház háta mögötti terület is. Egy éve kezdődött meg a tanács és a lakók közötti ádáz csatározás az engedély nélküli épületek lebontása körül, s tart ma is — váltakozó eredménnyel. A VÄTI eredeti terve — és a módosítások is — munkáslakótelep kialakítását célozták: virágoskerteket derűs, hangulatos családi mázakat vagy ikerlakásokat, amelyekre nemcsak ránézni öröim, hanem bennük lakni is pihenés és felüdülés. 1970-ben megkezdődik a kereskedelmi központ kiépítése: kis ÁBC-áruházat, zöldségboltot. postát, tejboltot és eszpresszót kap a telep, s a második ütemben megépül az óvoda és a gyógyszertár is. Ez így nagyon szépen hangzik — mondhatná bárki (s mondja is). Be mi lesz a közművesítéssel és az utakkal (hogy csak a legalapvetőbb kommunális igényeket említsük)? Egyedül a Ságvári Endre utca rendelkezik zártszelvényű csapadékvíz-elvezetéssel, a bekötő utcák még nem. A szennyvízelvezetést is meg lehet oldani helyi derítéssel, de hosszú távon ez már kevés. Szintén a Ságvári utca az, amely portalanított ugyan, de felújításra vár. A többi földes. Esős időben gépkocsival járhatatlan. Ha lesz rá pénz, akkor a negyedik ötéves tervben ezeket az igényeket is kielégíti a tanács. A városi tanács végrehajtó bizottsága hosszas vita után hozott határozatokat a lakótelep fejlesztésére. Megrendelték a telep végleges kialakításának tervét, és nem bánnak kesztyűs kézzel az engedély nélkül építkezőkkel sem. Saly Géza Lehet számítani rájuk „Törzsgárda lett a miénk" A göllei Béke Tsz-ben egy egész délelőtt beszélgettünk a szövetkezet traktorosainak szocialista brigádjával. Puska József elnökhelyettes elmondta, hogy majd csak az őszi munkák befejezése után kap nevet ez a 33 tagú közösség. Csoportvezetőjük, Banda János, a megalakulásra így emlékezett vissza: — Hatvanhat március 6-ától dolgozunk szocialista brigádként. Tizenhat taggal alakultunk meg. Mindannyian traktorosok vagyunk, ezért nem talált minket a gépműhelyben. Már kora reggeltől kint dolgozunk a földeken. Ilyenkor tizenhat órát is gépen töltünk, ha a munka megkívánja. Talán csak a tavaszi tennivalók befejezése és a nyári idény megkedzése közötti nehány hétben van egy kis szabad időnk. , — Az eltelt három és fél év alatt hogyan fejlődött a brigád? — Az idei féléves értékeléskor kitűnt, hogy a norma szerint felhasználható üzemanyag 83 470 kilogramm, de ebből csak 73 729-et ■' használtunk fel. így majdnem tízezer kilót megtakarítottunk. Ez mintegy 23 000 forint értéket jelent. — És hogyan érték el ezt a megtakarítást? — A munka jobb megszervezésével, a rendszeres karbantartással. a .szervizműhely beállításával. Más traktorosokhoz viszonyítva tizenöt százalékkal többet teljesítettünk. — Az alakulás óta megkétszereződött a brigád létszáma. További növekedés várható-e? — Feltétlenül. De a fölvételnél figyelembe vesszük a szakképzettséget és a politikaiszakmai oktatásban való részvételt. Azt is meg kell néznünk, képes-e a jelentkező az előírt tervek teljesítésére, emberileg milyen tulajdonságai vannak, hajlandó-e éves viszonylatban bizonyos mennyiségű társadalmi munkát végezni. Vasárnap például majdnem az egész brigád kint volt a földeken. Tárcsáztunk. NáKorszerűen és olcsón »A KORSZERŰ TEJTERMELÉS A VETÉSNÉL KEZDŐDIK« — hallottam egy mezőgazdasági szakemberek körében lezajlott értekezleten ezt az első (hallásra kicsit meghökkentő mondatot. Pedig igazsága nyilvánvaló. Korszerű állattartást csalk így tudunk megvalósítani mezőgazdasági üzemeinkben, ilyen széles körű, nagy távlatokat átfogó gondolkodással. Így van-e ez mindenütt? Sajnos nincs. Vidéki útjaimon — különböző szövetkezetekben járva — alakult ki bennem ez a tagadó válasz. Egyes helyeken nem fordítanak megfelelő gondot az állattenyésztésre, még akkor sem, ha ezt vallják fő profiljuknak. Láttam persze modem technikájú. a követelményeknek megfelelő telepeket is. Nagybajomban például most épül egy, ahol az elnök jogosan büszke a készülő istállóra. Igaz, hogy egy tehénférőhely költsége meglehetősen drága — az országban átlagosan 67—70 ezer forint körül Van. Adott tehát a feladat: keresni kell azokat a módokat, olcsóbb megoldásokat, amelyeknél kevesebb ráfordítás esetén is biztosíthatják a korszerű állattenyésztés feltételeit. Láttam másfajta tehenészeteket, sertéshizlaldákat is. Elavultak voltak, és szemmel láthatóan a szövetkezet vezetői még azt sem tették meg, hogy lehetőségeik szerint javítsák a körülményeket. S mennyivel nagyobb eredmények érhetők el a korszerű, jól fölszerelt, tiszta mezőgazdasági üzemben! Ezekben — tapasztalatom szerint — jobb a gondozók munkához állása is. Egyik nap is valamelyik szövetkezetbe nagy vita közepére érkeztem. Az állatgondozók elégedetlenkedtek a munkakörülmények miatt. Azt is hangoztatta nem egy közülük, hogy helytelen így állatokat tenyészteni, s ennek nemcsak a szarvasmarhák látják kárát, hanem a szövetkezet is. TÉNY AZ, HOGY KEVÉS MEZŐGAZDASÁGI ÜZEM tud milliókat leakasztani egy összegben a szögről. Az állam segítsége is véges. Ezek a tényezők azonban nem jelenthetik azt, hogy az istállók táján semmi se történjék a korszerűsítés érdekében. A jó példa Segesden kínálkozott. Tisztám meszelt ólakat látni, a lehetőségeket jól használják ki, és állandóan kísérleteznek az eredményesebb tenyésztés érdekében. Egyre több szövetkezet igényli a szaktanácsadást állattenyésztő-telepének korszerűsítéséhez és automatizálásához. Ez örvendetes tény. A megyei könyvtárban lezajlott szarvasmarha-tenyésztési értekezlet diavetítésén olyan, modern gépeket ismerhettek meg a megjelent szakemberek, melyekkel biztosítható a fejlődés, és ez számszerű eredményekben is lemérhető. Böbék József, a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum kutatóosztályának vezetője a karbamid- etetés és az önetetés összefüggéseire is felhívta a figyelmet. A CÉLSZERŰ TAKARMÁNYKEVERÉKEK elkészítése és az önetető-berendezé- sek feltöltése költséges beruházást nem igénylő gépekkel is elvégezhető. Csak némi leleményesség kell, s a kézenfekvő megoldások tucatjai kerülhetnek elő egyéb vonatkozásokban is. »A korszerű tejtermelés a vetésnél kezdődik« — írtam le az idézetet fentebb. S a folytatás? — A meglevő lehetőségek jobb kihasználásával, ésszerű »házi újításokkal«, az arra illetékes intézmények szakvéleményének kikérésével korszerűbb, olcsóbb lesz a szövetkezetek állattenyésztése. U L. lünk igazolatlanul nem hiányzik senki sem. — Ha a fenti szempontoknak teljes egészében eleget tesznek, az értékelő bizottság semmilyen hiányosságot nem talál, milyen jutalmazásra számíthatnak? — Az eredménytől függően tízezer forint jutalomra is számíthatunk. A kitűzött feladatok teljesítése nagyobb erőfeszítést kíván, de ugyanakkor előnyt is jelent. — Mint brigádvezetö, elegeden a brigád munkájával? — Igen. Lényegében már törzsgárda lett a miénk. Tíz- tizenkét éve traktoros valamennyi. Még a középfokú vezetői jogosítványa is megvan mindenkinek. A jó munka eredménye sem maradt el, hiszen tíz órára számítva a munkaidőt, naponta 110 forint körül keresünk. — Miben látja a további fejlődést? — Szakmai tanfolyamon veszünk részt, megismerjük az új géptípusokat, lépést tartunk a fejlődéssel. A brigádunk fele párttag. Az átlagéletkor 33 év. Eddig elért eredményeink vonzóak — ezért is szeretnének egyre többen belépni a mi szocialista brigádunkba. Kint a földeken Ábrahám János, a tizenhat alapító tag egyike, Vincze Lajos kom báj* nos, Pál Kovács József és a többiek ugyanígy vélekednek brigádjukról. Puska József elnökhelyettes ezt mondta róluk: — Nálunk nemcsak papírforma szerint alakult meg ez a brigád. A gazdasági vonatkozás mellett a közösségi szellem kialakulása talán még fontosabb. Mi az embereinkre bármikor számíthatunk. A beszélgetésekből lépten- nyomon ezt a gondolatot éreztem kicsendülni. A gölleiek között megvan már az az igény, amely arra ösztönzi őket, hogy ne csak a leírt vagy szóban elhangzott kategóriák irányítsák életüket, de a mindennapi szorgos munka percei is. És ezeken a szorgos hétköznapokon formálódik, erősödik köztük az együvé tartozás érzése, a kollektív szellem. Mészáros István SOMOGYI néplap Kedd, 1969, november 1L
