Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

DEMOKRATIKUSAN FIGYELEMREMÉLTÓ TÉ­MÁT TÁRGYALT legutóbbi elnökségi ülésén az Észak- ■otnogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnök ságe. A két évvel ezelőtt meg­jelent új szövetkezeti törvén} érvényesülésének, a szövetke­zeti önigazgatásnak a tapasz­talatait vitatták meg. Hogy mennyire időszerű volt ilyen fórumain felelősséggel elemez­ni a nagyüzem belső életét, azt nemcsak a kialakult, el­mélyült vita tanúsítja, hanem azok a következtetések is, melyeket a tanácskozás végső összegezéseként megállapítha­tunk. Ismert, hogy az új gazda ságirányitási rendszer beveze­tésével egyidejűleg lépett élet be a szövetkezetekről szóló III. törvény. Ez az új jogi szabályozás megteremtette a feltételét annak, hogy a tsz- ek maguk szervezhessék meg belső igazgatásukat, vezetési módszereiket, hogy minden korábbinál jobban érvényesül­hessen a demokrácia. A szö­vetkezeti demokrácia szerves része az egész társadalmunk­ban érvényesülő szocialista demokráciának, lényegében ezen alapszik termelőszóvet kezeteink működése, irányi tása, a gazdálkodás ellenőrzé­se. A korábbitól eltérően sok újait hozott ez a törvény, — ám ezúttal nem az a célunk, hogy részletes értékelést ad­junk. Most csaknem két év távlatából sokkal inkább azt célszerű vizsgálni, hogy a tör­vényben lefektetett elvek ho­gyan hatnak, érvényesülnek a gyakorlatban. Ha egy mondatban kellene a választ megfogalmazni, ak­kor így lehetne összegem!. mind a gazdálkodásban, mind a törvényesség betartásában jelentős fejlődés tapasztalható megyénkben. így igaz ez; erő­södött, igazibb tartalmat nyert a szövetkezeti demokrácia. De nyomban hozzá kell termi azt is; nem fogy atékosságmentes, nem mindenütt és nem min­den esetben érvényesülnek azok az elvek, melyek benne vannak az új törvényben. Ez a tény indít arra, hogy ne a fejlődést tanúsító példákat sorakoztassam, hanem a fi­gyelmet egynéhány — ezen a tanácskozáson is kifejezésre jutó — gondra irányítsam. összegező tapasztalatként hangzott el az a megállapítás, amivel kezdeni szeretném: a hibák, az elő-el őforduló hiá­nyosságok abból fakadnak hogy egynéhány szövetkezet­ben még mindig nem ismerik eléggé részletesen, alaposan a törvényben biztosított jogoka: és kötelezettségeket. Vagy ha ismerik is, nem érvényesülnek ezek kellően a gyakorlatban. itt van példának a vezetőség bizottsága körül kialakult fel­fogásbeli zavar. Ez a bizott­ság arra hivatott, hogy a szövetkezet és a tagok közötti vitákban első fokon döntsön A törvény tulajdonképpen ez­zel azt célozza, hogy a veze­tőség egészét bizonyos mér tőkig tehermentesítse, s a ta gok ügyes-bajos dolgaival csupán 3—5 vezetőségi tag foglalkozzon. Ügy is mondhat­nánk: egyíajta ésszerű mun­kamegosztást biztosít a ren­delkezés. Ahogy a jelentésből ás a vitából is kitűnt, szövet­kezeteink -egy részében nem értelmezik ezt helyesen, en­nek következtében a bizott­ság helyett még ma is a tel­jes vezetőség' jár el. Ez a fo­gyatékosság aztán maga után von olyan következményt hogy a vezetőség muhkájr szétaprózódik, a figyelem szét forgácsolódik. De lehetne hozni más pél­dát is. Itt is, ott is találkoz­tam ilyen panasszal: »össze hívtuk a közgyűlést, nem vol határozatképes, meg kelle' ismételni.« A közgyűlés a sző vetkezet legfőbb testületi ve zető szerve. Korábban a rész vételt szövetkezeti tagjain inkább jognak tekintették. A? új törvény értelmében ez < tag alapvető kötelezettsége- közé tartozik.: Jóllehet az vol­na a helyes, mégsem igen volt rá példa, hogy az indo­kolatlan távolmaradást fe­gyelmi vétségként kezeljék Pedig egy meghiúsult közgyű­lés nem csupán erkölcsileg káros, hanem forintokban is kifejezhető hátrányokat okoz, hiszen a szövetkezet gazdái kodásával törődő, egy sor be­csületesen dolgozó ember arra az időre kiesik a munkából, — s a felelősség csak azoka1. terheli akik távolmaradásuk­kal hátráltatták a testület te­vékenységét EGYIK SZÖVETKEZETI VEZETŐNK így mondta: »most tanuljuk a szakmát, most tanulunk élni a lehető­ségeinkkel.-« Az elmondott né­hány — kiragadott — példa arra int, van még mit tanul­ná. Egy termelőszövetkezei, mindennemű tevékenysége láneszemként kapcsolódik egy­máshoz. Megfelelő, jó gazdál­kodás csak a szövetkezeti de­mokrácia elveinek teljes ér­vényesülésével alakulhat ki ehhez pedig az szükséges hogy megszűnjenek egy kö­zösség belső életében, önigaz­gatásában még elő-előfordulo hibák Vörös Márta A tanácsi dolgozók megbecsülése \ körzeti községi tanácsok kir alakítása során egy sor olyan kérdés merült fel, amely egy­formán érinti a községek la­kosságát és a tanácsi, dolgozó­kat. Hogyan hajtották végre az összevonásokat, gondoskod­tak-e a fölöslegessé vált taná­csi dolgozók elhelyezéséről, milyen körülményeket terem­tettek az új munkahelyeken, s a jelenlegi szakapparátus ké- pes-e ellátni a megnövekedett feladatokat? Ezekről a kérdé- íekről már az átszervezés so­rán is sok szó esett, s a közel­múltban a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bi­zottsága is napirendre tűzte. Somogybán jelenleg száz­negyvennégy községi tanács működik, kilencven önálló és ötvennégy közös községi ta­nács, négyszázötvenkilenc dol­gozóval. Igaz, hogy a me­gyénkben élő háromszázhat­vanezer lakoshoz képest elenyé­szően kicsi ez a szám, de ha azt vesszük figyelembe, hogy hány ember ügyes-bajos dol­gát intézik, akkor érthető munkakörülményeik vizsgála­tának időszerűsége. A szakszervezet megyei bi­zottsága valamennyi járásban megkereste az érdekelt taná­csi dolgozókát, beszélgették velük, és összegezésként azt állapíthatták meg, hogy a vb- vezetők — egy-két kivételtől eltekintve — elégedettek az elhelyezésükkel, a bérükkel, de a vb-vezetőkből lett ügy­intézők és a régi ügyintézők között bérfeszültség keletke­zett, s ennek a régi apparátus tagjai is hangot adnak. Itt foglalkozott a bizottság azzal a szomorú ténnyel is, hogy az államigazgatási pálya nem vonzó a fiatalok körében, a pályaválasztáskor szóba se jön ez a munkalehetőség, s ennek megfelelően a közép- káderképzés gyakorlatilag nulla. Az országban jelenleg 240 000 közszolgálatban álló dolgozó tevékenykedik, de az utánpótlás neveléséről és kép­zéséről nem beszélhetünk. Az alacsony bérek miatt viszont a tanácsok »átmenő« munka­helyet jelentenek, s a dolgozó, aki néhány évet eltöltött itt, államigazgatási ismeretet szer­zett, habozás nélkül eltávozik egy másik munkahelyre, 400- 1000 forinttal magasabb fize­tésért. Munkakörülményeiket ele­mezve nagyon szomorú képet [kaptunk. A községi tanácsok 1 dolgozói csaknem valamennyi­en az asztalfiókból esznek, mert meleg ételhez nem igen jutnak. A művelődésügyi mi­niszter rendelete tiltja, hogy a gyermekintézmények kony­háját igénybe vegyék, a napi tkezési hozzájárulás (szégyel­lem ideírni: 58 fillér) két sze­let kenyér ára, s az amúgy is alacsony fizetésből egyre töb­bet kell kiadni az élelemre. Máig sem rendezett az úti­átalány (van aki kap, van, aki nem), valamint a magán- járművek használati díjának megállapítása. Gyakran tesszük szóvá a kulturált ügyintézéssel egeidé­ben a kulturált ügyfélfogadást. A jelentés megállapította, hogy negyvenkilenc községi tanács­házból tizenkilenc egyáltalán nem felel meg a követelmé­nyeknek. Ezért a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 1970-től megkezdi az átépíté­süket, felújításukat, illetve újak építését, és erre tízmillió forintot áldoz. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bizottsá­ga különös gonddal foglalko­zik a tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sával. és azon fáradozik, hogy az államigazgatás dolgozói er­kölcsi és anyagi elismerésben egyaránt megkapják mindazt, amit megérdemelnek. S. G. Tv-készülék a zákánytelepi pajtásoknak (Tudósítónktól.) A zákánytelepi szakszerve­zeti művelődési otthon benső­séges ünnepség színhelye volt a napokban. Szülők és úttörő ruhába öltözött pajtások gyü­lekeztek, hogy részt vehesse­nek a televízió átadásán. Hor­váth József, a községi tanács vb-elnöke köszöntötte az ün­nepség részvevőit, majd Nyíri Lajos határőralezredes emelke­dett szólásra. Hangsúlyozta, hogy a lakosság és a határőr­ség együttműködése tovább javult A határőr úttörőszaka­szok tevékenysége egyre ered­ményesebb. Mindezeket figye­lembe véve nagy örömmel kapcsolódtak be a Televíziót az iskoláknak!-mozgalomba. A tisztek, tiszthelyettesek és a sorállomány által felajánlott és társadalmi munkával szer­zett összegből egy Victoria tv-készüléket vásároltak a zá­kánytelepi iskolának. Horváth Béla az iskola igazgatója kö­szönte meg az ajándékot a tanulók és a szülői munkakö­zösség nevében. Bozsits Attila nyolcadik osztályos tanuló tár­sai nevében mondott köszöne­tét és a tanulmányi eredmé­nyükkel fejezik ki hálájukat a határőröknek. Ezt követően az énekkar, a kamarakórus az úttörőzenekar és a szavalok adtak műsort. Az ünnepséget az iskola honvédelmi szakkörénék raké­tabemutatója fejezte be. Az előítéletekről „Ka /cr/i írtunk már a Mikrofórum lányokról és fiatalasszonyok­ról szóló adássorozatáról. A műsorok azonban olyannyira érdekesek, élő és létező gon­dokat tárnak föl, hogy egy- egy adásra' külön Is érdemes figyelmet szentelni. Legutóbb a munkahelyeken, a családban és a mindennapi életben is tapasztalható élői le­letekről vitatkoztak a rádió stúdiójába meghívott vendé­gek. Különböző beosztású, ál­lású, és képzettségű nők szólaltak meg, s különöskép­pen csaknem valamennyien azzal kezdték mondandójukat: »Ha férfi lennék, sokkal köny- nyebb, egyszerűbb lenne«. Érdemes erre a »sóhajra« odafigyelni, mert rávilágít egy­fajta káros szemléletre. Idé­zem néhány riportalany sza­vait; »Egy nő beosztottnak jó, Princ és a televízió Vannak katonák, akiknek a kalandjaira, vagy az arcára mindig vissza tudunk emlé­kezni. Princ a jóindulatú, de fékezhetett énül vagány ka­tona több hónapon keresztül tartotta izgalomban a televí­zió nézőit, s alakítója Ernyei Béla nevét így ismerte meg a közönség. A Ki mit tud dön­tőjében — ha civilben is — Sáfrán István akrobatamutat­ványai állították el a léleg­zetünket, s valamennyien drukkoltunk sikeréért. Princz László tizedes egyelőre még csak 3 neve után ismerős, a munkájáról és képességeiről nem győződhetett meg a nagy- k ózönség. Rövidesen viszont erre is sor kerül, ugyanis a megyében sorkatonai szolgála­tot teljesítő fiatalember egyik részvevője a Szakma ifjú mes­tere vetélkedő nyolcas döntő­jének, amely a televízió ka­merái előtt zajlik le. —• Hogyan sikerült bejutnia a legjobb versenyzők közé? — 1966-ban tettem villany- szerelő szakvizsgát, majd a budapesti ÉVIG gyárba kerül­tem, ahonnan nyolc hónapra kiküldtek az NDK-ba dolgoz­ni. Amikor hazaértem, már várt a behívó. A vetélkedő meghirdetésekor jelentkeztem az alakulat KISZ-titkáránál. ■\ kaposvári városi versenden második lettem. Miután a vá­rosi KISZ-esek úgy tudták, hogy ez a vetélkedő a hadse­regen belül is folyik, a me­gyei versenyre nem hívtak meg. Kikönyörögtem, hogy né­zőként mégis elmehessek a megyei versenyre, sőt a zsűri elnöke azzal biztatott, hogy ha nem lesz meg a tervezett lét­szám, akkor versenyen kívül elindulhatok. Kevesebben je­lentek meg: elindultam és megnyertem. Persze verse­nyen kívül, így a második he­lyezett utazott külfödre, én pedig maradtam. Ismét a KISZ-hez fordul­tam segítségért, és parancsno­kaim támogatásával ügyem el­jutott a KISZ központi bi­zottságához is. Mivel a had­seregből én voltam az egyet­len részvevő, meghívtak az országos selejtezőre —• Onnan már csak egy ug­rás volt a nyolcas döntő? — Nem is olyan kis ugrás — válaszolta —, két napon át ötvenhármán vetélkedtünk a nyolc helyért. Alig hittem el, amikor a nevemet felolvasták, és megkaptam a televízió hi­vatalos megbízólevelét a nyíl vános döntőre. — Mint katonának és mint alapszervezeti KISZ-titkárnak. hogy volt ideje felkészülni? — Ebben a vállalatomnak tartozom nagy hálával, ^.mi­kor ugyanis megtudták, mi­lyen eredményt értem el, vál­lalatunk KISZ-titkára megke­reste az alakulat parancsnok­ságát, és közölte, hogy az üzem hajlandó minden segít­séget megadni a felkészülés­hez. Parancsnokaim sem lát­ták akadályát annak, hogy ta­nulhassak, gyakoroljak. Ezek után érthető, ha nagyon fo­gok »hajtani«, nehogy szé­gyent. hozzak a vállalatomra és a honvédségre.. Ennyi ked­vezményt illik meghálálni... — Az eddigi eredményeit mind a képzettségének kö­szönheti? — Nyugodtan elmondhatom, hogy a szerencsével sem áll­tam hadilábon. Az országos selejtezőn én húztam az öt venhármas számot, s reggel hattól este fél tizenegyig iz­gultam, mire rám került a sor. Érdemes volt annyira szurkolni... Princz László tizedes a no­vember 23-án kezdődő vetél­kedőben nemcsak vállalatát és a honvédséget, hanem az egész Somogy megyét is kép­viseli. Bízunk abban, hogy szakmai tudása és képzettsége nem hagyja cserben a kame­rák előtt sem, ha ehhez For­tuna segítsége is párosul... Szurkolunk érted tizedes... E Gy. kedves. De például már cso­portvezetőnek is »agyonrostál­ják«, s az eredmény általá­ban ugyanaz: alkalmatlan. A férfi könnyebben juthat a ve­zetői székbe, mert az, hogy férfi, ai közfelfogás szerint ele­ve képessé teszi arra, hogy ve­zessen. A nőnek viszont tíz­ezer annyi utat kell megtennie a vezető beosztásig, mert ké­peznie kell magát, s többféle fórumon is vizsgáztatják ve­zetésből. Kétszeresen kell bi­zonyítania, hogy dolgozik. Ez nem baj, legyen a mérce ma­gas, de ne csak a nőknek!« Amit elmondtak, igaz. Az előítéletek megkeserítik a kor­szerű elveket hangoztató nők életét, hiszen visszahúzó erő lehet maga a család is, amely kényelmesebb, nőiesebb életet szánt a lányának, mint diri­gálni, felelősséget és álmatlan éjszakákat magára vállalni. Az előítéletek csírái jelentkezne' már az iskolás korban, ami­kor a kislányt lebeszélik az ipari, mezőgazdasági szak­máról a pályaválasztásnál. A falusi családokban még min­dig csak a fiú tanulhat elő­ször tovább. Így .folytatódik' azután a munkahelyeken és a nő saját családjában is. De vajon korszerű-e az olyan nő, illetve ember, aki ez ellen a szemlélet ellen nem tesz sem­mit? Dicséretére válik a műsor­nak, hogy kimondta: bizony a nők is sok esetben hibásak. Mert szóvá teszik ugyan az előítéleteket, de legtöbbször maguk is tele vannak ilyenek­kel. .Gondoljunk csak arra, hány és hány nő bélyegzi- még ma is törtetőnek a veze- oaösztású nőt! Vagy azokra :.z esetekre, amikor nem me­rik szóvá tenni — féltve 'enlegi pozíciójukat — az igaz­ságtalanságot és jogtalanságot, íppen bátorta1 ansá'zuk. meg- hunyászkodásuk engedi tovább élni és terebélyesedni ezeket a • társadalmunktól idegen, ratian »törvényeket«. Nem- nr íré majd folytatják a fiatalok. Vi­tathatatlan. hogy sok üzemben és gyárban, de termelőszövet­kezetekben is »hátrányos hely­zetben« vannak a nők, nem érvényesül az egyenlő munká­ért egyenlő bért elve; nem ad­nak lehetőséget szakmai to­vábbképzésükre. Sok helyen még mindig csak a férfit köny­velik el családfenntartónak, az ő fizetését emelik. S ha egyfelől így sóhajtanak is fel a nők: »ha férfi lennék«, ad­dig másfelől be kell ismer­niük: ők sem tettek eleget azért, hogy a köztudatban is r?y éljen: a férfias cseleke­detekhez nem mindig szük­séges férfinak lenni. Bán Zsuzsa Úttörőmunka a zamárdi nevelőintézetben Színes, pezsgő élet fogadott bennünket a Zamárdiban mű­ködő Fővárosi Gyermekneve­lő Intézetben. Az úttörőcsa­pat terve különösen sok érde­kes ötletet tartalmaz. A gyer­meknevelő intézet pajtásai is a két nagy évfordulóra készü­lődnek. Központi műsorvázla­tot készítettek, s a rajok eb­ből választanak egy-egy fel­adatot. Pályázati felhívást ad­tak ki irodalmi, képzőművé­szeti és történelmi pályamun­kákra. A díjazott műveket ki­állítják majd. Raj- és csapat­vetélkedőt rendeznek a fel- szabadulásról és Lenin életé- ; ől, munkásságáról. Az évforduló jegyében meg­kezdődött a bukásmentes őrsi mozgalom. Részt vesznek az olvasónapló-pályázaton is. Az úttörőszobában ezekben a hó­napokban szabadpolcos könyv­tár áll a gyermekek rendel kezesére. A csapatfaliújságon Büszkeségeink címmel képes riportokat közölnek az intézet legszorgalmasabb, legjobb diákjairól. Szorgosan tevékenykedik az intézet tizennégy szakköre is. Rajzszakkörük, amelynek munkái tavaly a moszkvai gyermekrajz-kiállításon is sze­repeltek, az idén is szeretne méltó maradni jó híréhez. Az intézetben a rendszeres test­edzésre is gondolnak. A kézi­labda és négytusa bajnokság után most az országos úttörő­olimpiára készülnek. SOMOGYI Péatek, 1969. NÉPLAP november 7. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents