Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

A KONAKOYÓI ÓRIÁS Szárnyashajó suhan a Vol­gán- A táj ma is ugyanolyan csodálatos erre, mint évszáza­dokkal ezelőtt, csak éppen ■megváltozott. Biztosan meg- hökkenne a szélesen hömpöly­gő folyót írásaiban oly színe­sen megelevenítő Szaltikov- Scsendrin, a meseszép pago­nyokat, erdőket, számtalanszor megörökítő Iszaak ll)ic$ Lem- ten tájképfestő, ha meglátná a Felső-Volga jobb partján az eget szinte alátámasztó két­százötven méteres kéményeket, amelyek kilométerebre előre jelzik a konakovói hőerőmű­vet. Nagyfeszültségű vezetékek szállítják az ország szívébe, Moszkvába és a forradalom bölcsőjébe, Lemingrádba a Ko- nakovóban termeli áramot S nem akármennyit, hiszen a hőerőmű teljesítménye kétmil­lió-négyszázezer kilowatt, s évenként csaknem tizenhat- milliárd (!) kilowattóra áramot ad az országnak. Sem Angliá­ban, sem Franciaországban, sem Olaszországban nincs ilyen nagy erőmű; ez a legna­gyobb Európában, s méltán büszkék rá testvér-megyénk­nek, a kalinyiai területnek la­kót Gagarin herceg kalapot emel Néhány évvel ezelőtt hazalá­togatott Londonból Cí. G. Ga- garinnak, a múlt század neves festőművészének a dédunoká­ja. Sok minden meglepte,.. de legjobban a konakovoi erőmű. Megkérdezte a kísérője töt mennyi a teljesítménye. A vá­lasz hallatán meglepődve kap­ta fel a fejét — Várjon, várjon ... Nem botlott meg a nyelve? A londoni vendég idegenve­zetője mosolyogva közölte, hogy a konakovói hőerőmű há­rom blokkja annyi áramot ter­mel. mint a forradalom előtt Oroszország összes erőműve. Erre Gagarin herceg leemelte a kalapját az óriási kémények, távvezetékek, transzformáto­rok, üzemanyagtárolók; szi­vattyútelepek és lakótömbök előtt. S nemcsak Gagarin herceg ismerte el a konakovói hőerő­művet, amely a tudomány és a technika legújabb eredményeit testesíti meg, hanem az ameri­kai, az angol és más nemzeti­ségű szakemberek is. S meg­irigyelték az építkezés ütemét Rózsák! /ilághírű újdonságok* öt- :záz különleges fajta. Tulipánhagymák, íegyven holland újdonság. Ezüstfenyők gyönyörű tormák, térje díjmentes, színes, ts- nertetó nagy árjegyzékün­ket Szállítás postán, szálkái dísznövénykertészet, -iudapesf, VI., Népköztársa­ság útja 8, (9276) is, hiszen hét évvel ezelőtt.még pagonyok, mezők, mocsaruk terpeszkedtek a Volga partján, ahol most füstöt okádnak a kémények, éjjel-nappal dol­goznak a szivattyúk, búgnak a turbogenerator ok. Az elsS és utolsó puttony föld Az erőműépítők örökké em­lékezni fognak 1962 január 20- ra. Ezen a fagyos napon emel­te ki Alekszaridr Ruljov exka­vátora az első puttony földet a jövendő hőerőmű helyén. 1969. augusztus 21-én ugyancsak jel­képes ünnep volt Konakovó- ban: Viktor Jakovleoics Las in kiemelte az utolsó puttony föl­det A két dátum között az itt dolgozó több száz munkagép tizenkétmillió köbméter földet termelt ki,, az építők pedig hét- százhetvenötezer tonna beton- és vasbetonelemet építettek be az erőműbe. Konakovóban nyolc r— egyesiként háromszázezer ki­lowatt teljesítményű — blok­kot építettek tel Mindegyik­nek megvan a története. Az el­ső 1964. október 17-én adott először áramot. Páratlan re­korddal iratkoztak fel a hő­erőmű-építők 1965-ben a világ- listásra; egy év alatt két biok kot helyezték üzembe. S 1968- batn megismételték ezt a rekor­dot A több ezer földmunkagep- kezelő, építő, szerelő, gépmes­ter sziwel-lelekkel dolgozott Konakovóban. A harmadik blokkot az SZKP XXIII. kong­resszusának tiszteletére adták át 1965. december 4-én, az ötö­diket az októberi forradalom ötvenedik születésnapjára, a hatodikat pedig a lenini Kom- szomol megalakulásának fél évszázados jubileumara. A fal­ban elhelyeztek egy tokot a XXI. század kom&zomolistái- nak és fiataljainak szóló felhí­vással. Megháromszorozódott a lakosság Vlagyimir Iljics Lenin szüle­tésének századik évfordulójá­nak tiszteletére bontakozott ki a legnagyobb méretű szocialis­ta munkaverseny Konakovó- ban. A munkások, a techniku­sok és a mérnökök vállalták, hogy 1970, április 22-re átad­ják a hőerőművet, A múlt ev szeptemberében megkezdeti i erseny szép eredményt ho­zott néhány héttel ezelőtt; üzemire helyezték az utolsó blokkot is, es azóta kétmillió­négyszázezer kilowatt teljesít­ménnyel dolgozik Európa Leg­nagyobb hőerőműve. Kon&kovót az egész ország segítette. A mérnökök, techni­kusok, szerelők, akik a Volga partjára tódultak az erőmü­vet építeni. A leningráüi Elektroszila Gyár, a XXII. kongresszus Fémművek, a po- dolsáki Ordszomikidze Gyár szakemberei, akik a meghök­kentően kisméretű, túlhevített gőzzel működő turbogeneráto­rokat készítették. Ma pedig már Konakovó segít az ország­nak. Áramot ad, és tapasztalt szakembereket a Tripolban, Kosztrcmáhan megkezdett erő­művek építkezésére. ­Hét évvel ezelőtt jelentékte­len helyiség volt a Kalinyintól délkeletre fekvő Konakovó. Ma iiarmincezres város. Több mint hárömezer lakás, két iskola, energetikai technikum, kórház, szálloda, sok üzlet, étterem, bölcsőde és óvoda épült. S még mindig kevés. Az itt letelepedő építőknek újabb lakásokat, sőt gyárakat építenek. Egy Lenin-szobor és egy dí­szes könyv vándorol műhely­ről műhelyre Konakovóban. Ebbe írják bele a brigádok a jelentősüket, és azt. hogy tel­jesítették-e, amit vállaltai-’ Biztos, hogy 1970. április 22-én egyetlen szót jegyeznek föl; Avatás. Lajos Géza Őszi hajóút A hajó lassan, halkuló dohogással ért kikötőt. A hatalmas test enge­delmesen simult a parthoz. A kirándulók vidám lármáját egy iaóre felerősítette a meg­érkezés adta elröppenő izga­lom, ami a kiszállással együtt fokozatosan halkult el. Ki­szállt áz utolsó vendég is. Su­dár, szóke, fiatal legény szép lányt terelt udvariasan maga elé, majd belekarolt. és el­indult vele a hosszú fasorban A lámpák ritmikusan villan­tották fel egyre kisebbedé, ós&zemosódó-búiö alakjukat. Halkult lépéseik zaja, az őszi pára felszívta, a hulló levelei! finom neszével burkolta be a kettős koppariásokat. Egy vi­dám leheletvékony nevetőst dobtak, még hátra, majd el­tűntek a puha, feketés szürke­ség függönyében. Az idős kapitány fenn állt a parancsnoki hídon, nézett utá­nuk. Keményen fogta a korla­tot, mélyeket es egyre nehe­zebben lélegzett. Magas, szál- egyenes alakja kissé meggör­nyedt, sokat látott, okos, kék szeme megszűkülve nézett az elhalt nevetés irányába. Töké­letes csend vette körül. Embe­rei a köteleknél, a kormány­nál, a gépnél álltak, és a vilá­gért sem néztek rá. Komoly hallgatásba burkolóztak. Ez szorongató, kemény, férfias kapcsolatba fogta őket, és tar­totta egybe mindennél erőseb­ben néhány másodpercre a ki­lenc férfit »Mire vártok? Fordítunk!« Keményen pattant a szó, lép­csőn vágódó kavicsként hang­zott minden szóiag. Feloldotta a feszültséget, ami leplezte a férfiakban belül takargatott gyöngédséget. amelyet csak érezni szabad, mutatm nem — az ősi szokások szerint Ugrott mindenki. Begyakor­lott, szép munka folyt néhány percen át A motor basszusa és a kötelek pattogása kísérte, meg néhány rövid parancsszó. Ügy dolgoztak, mint egy be­mutatón, bár itt a nézőkét csu­pán a parti kormányos és né­hány nagy sirály képviselte tisztes távolban. A hajó a helyen, kikötve. A matrózok gondosan helyére raktak mindent A fedélzet- mester szóltlanul körülnézett Nem volt mit mondania. Fel­ballagott a parancsnokhoz je­lentést tenni a régi szokás sze­rint, lövődéin.; »Jelentein, tart mindenütt«. A magas, ősz ember fogadta a jelentést Röviden válaszolt: »Holnap a hajó leszerel, tele­lőbe áll. Készítsétek elő! Má­ra végeztünk"- • • • Nincs tovább szó, az ember tiszteleg, megfordul és lassan, vontatottan megindul Vár még valamire, nem is hiába. Száll utána a hang, érzésektől fátyo­lozott, rekedtes, nem szolgála­ti: »Köszönöm, fiam, az ipar­kodást, mondd meg a többiek­nek is.« Ennyire telik, többet nem mondhat Mindéimek meg kell adni a formáját, úgy kerek a világ. Szt tanulta sultyóiegeny korában az első feketeszalagos hajóssapkával a fején, s ezt tanította egy életen át Most az utolsó út után, közvetlenül a nyugdíj előtt sem teheti nősként A fedélzetmester a kormá­nyossal jóéjszakát kíván és sorsán eltűnik. Tudjak, hogy a férfiúiét nehéz pillanatait űgyeuül kell megélni. Nincs -sarát vagy rokon, alá segíthet­ne; magányos pillanatoK ezek. A hajöt újból megüli a csend, álhal a személyzet lépéséinek zaja Alsóörs felöl bejön a kod a kikötőbe, és lassan, nesztele­nül beteríti. A mólólámpa erőlködik egy ideig, majd az is elmerül benne. Eléri las­san a hajót, felkúszik a lépcső­kön, körülfogja az öregembert Mennie kéne. A hideg para bebúvik az _ esőköpeny ala. Gyöngyharmat csillog körül mindenen, lecsapódott a köd. Elindul lassan, de határozottan megy a lejáró fel-é a hideg, őszi ködben. Hirtelen ránehe­zedik az a több mint negyven ev, amit a tavon és a hajókon eltöltött. Meglasulva lépégét, bárhogyan hárította volna is, rátörnek az emlékek. Azokuól is a súlyosak. Most érzi a ba­latoni viharok felelőssegét és legyőzött iszonyatát. A hábo­rút a nyomorúságával, az elet sok nehéz gondját. Leért a lépcsőn, önkéntele­nül arra nézett, amerre az a fiatal, szép pár, az ő igazán utolsó utasai, a legkedveseb­bek eltűntek. Ettől valami de­rű költözött a szemébe. Felol­dódott a nyomás. Hirtelen csa­ládja képe villant eleje; fele­sége, lánya, fia. unokái. Köny- nyebb az út így s kajütig Má­sodik otthona volt ez. Sokféle illatában is felismerhetően áradt be a nyitott, kerek abla­kon a tiszta, nagy víz friss le­helet«. • • • Halkan kopogtak. Ott voltak mind. Kemény kézszorítással, csillogó szemmel inkább, mini szavakkal köszöntötték, es boldog életet kívántait El bú­csúztatják majd később hiva­talosan is. ahogyan illik. Az igazi azonban ez a nehány per c ilt, amikor a szeretett hajon mondják el keresetlen szavak­kal, amit szívük diktál. A ha­jón, amelyet az igazán szak­májukat szerető hajósok élő­lénynek tekintenek, azért is látják el nevekkel azokat. Mennél hosszabb időt töltenek el egy-egy hajón, annál szoro­sabbá válik vele a kapcsolat. A hajó órtő jószág, és ma mintha maga is búcsúztatta volna pa­rancsnokát Szabó Jánost E zek után könnyebb szív­vel szedegette össze ap­róságait. majd kilépett a Béteiannásziról a ködbe. Va­lami szomorkás-csendes derű­vel. az arcán tért haza az isme­rős, sokszor megjárt uteakon. Tartása a régi. Kimért, tem­pós lépésekkel ment, kezében régi táskájával. Öröm ugyan nem kísérte, de keserűség sem. Csupán valami furcsa, fanyar éfzés, amihez még szoknia keli. Ebben a szakmában a legnehe­zebb az átállás. Hiszen a hajót mi pótolhatná? Pedig ezt tudo­másul kell vennie. Az akarat, az erő és az önuralom nehéz próbája előtt áll. Ezen gondolkodott, amíg ha­zaért Plnczehelyi Károly OLVASÓINK ELNÉZÉSÉT KÉRJÜK, amiért ismét a pos­tai hírlapkézbesítők helyzeté­vel foglalkozunk, az utóbbi hónapokban most már több alkatommal is^ De tesszük ezt azért, mert az elmúlt hónapok során a hírlapikézbesítés terén aggasztó jelenségek mutatkoz­tak — megyénk országosan is vezetett ebben —, s ez q™*il járt, hogy sok régi olvasónk, előfizetőnk mondta le lapunk és más lapok előfizetését is. S talán ezért is fogadták örömmel nemcsak a postai hírlapkézbesítők és a szerkesz­tőségek dolgozói, hanem az ol­vasók is a posta vezérigazga­tóságánál! azt a nemrég el­hangzott tájékoztatását, hogy rendezik a hírlapkézbesítők bérét, javítják munkakörül­ményeiket, s ezzel talán el­érik, hogy megszűnik a kéz­besítők elvándorlása, és job­ban ragaszkodnak majd a postához a dolgozók. Megyénkben még nehéz len­ne megfelelő tájékoztatást ad­ni az október 1-én életbelép­tetett rendelkezésről, hiszen a fölmérések, javaslatok csak Ismét a hírlapterjesztésről Magasabb bérezés — javuló munkamorál most folynak. A kaposvári postahivatal vezetőit kerestük meg, hogy tőlük kapjunk fel­világosítást az űj rendelkezés eddigi eredményeiről, Béke fi István hivatalvezető érdeklődésünkre így válaszolt: — Az új rendelkezésnek ta­lán egyik legfontosabb része az, hogy Budapesthez hason­lóan A—B—-C kategóriába so­rolta a vidéket, s ezzel meg­szüntette a bel-, illetve külte­rületi meghatározást, ami azt segíti elő, hogy a, nehezebb körülmények között dolgozó kézbesítők több fizetést kap­janak. S ha valaki megbeteg­szik vagy szabadságra megy, most már szívesen vállalkoz­nak helyettük is munkájuk el­végzésére, mert ezért megfe­lelő díjazást kaphatnak. Jó dolog áz is, hogy anyag) lehe­tőséget teremtettek a kiemel­kedő munkát végző hírlapkéz­besítők jutalmazására Is — eddig ■ ilyen nem volt —, ami ugyancsak ösztönzőleg érez­teti hatását. Amikör a hírlap- kézbesítésnek ezt a rendszerét bevezettük, naponta majd száz panasz is érkezett, hogy kés­ve, rendszertelenül (vagy egy­általán nem) kapják előfize­tőink az újságokat. Most ha­vonta alig néhány ilyen jelle­gű panasz érkezik a hivatal­hoz; AZ OKTOBER 1-ÉN ÉLET­BE LÉPTETETT, óin majd­nem ötmilliós bérrendezés or­szágosan nem sok. A kaposvá­ri hírlapkézbesítőkre — har- minchatan, vannak — ebből havonta 4500—4700 forint jut A hivatal vezetői az elosztást úgy javasolták, hogy a legne­hezebb körzetben dolgozók kapjanak legtöbbet ebből. Pél­dául a taposs zent j a kabi járás — így nevezik a kézbesítők területeit — hírlaposa eddig 1200 forintot keresett, a javas lat jóváhagyása után fizetésié eléri az 1430 forintot. A rendelet kötelezővé teszi, hogy a hírlapkézbesítők részé­re kézikocsit, kerékpárt bdzto sí teáinak, munkaidejüket min­den évben alaposan fölmér­jék, és a szükséges időt szer­ződésben rögzítsék. A kapos­vári hivatal már eddig negy­ven kézikocsit szerzett be, most állapítják meg azt, hogy hány kerékpárra van szükség. Jelentősen meggyorsítja majd a hírlapkézbesítést, megszün­teti a jelenlegi zsúfoltságot, hogy januárra elkészül az ál­lomáson egy új felvevő hiva­tal —: igaz, csak egy épület átalakításóval —, s ez lehető­vé teszi, hogy a Donnerba, a Cserbe és a Gorkij utca kör­nyékére induló hírlapkézbesí­tők itt kaphassák meg az új­ságot, s ne kelljen nekik a fő­postán várakozni. A távlati- tervekben pedig motoros jár- művek beszerzése szerepel, ugyanis szükséges volna a nagy terjedelmű újságcsoma. gokat előre kiszállítani vala­melyik házhoz, hogy ne kéíl- 'en azt a kézbesítőknek egész úton. végigcipelniük. Reméli»- tőleg ez is megoldódik a Kö­zeljövőben. Örömmel hallottuk Kovács Ferenctől, a hírlapcsoport ve­zetőjétől, hogy augusztusban 8767, jelenleg pedig 9099 elő­fizetője van már Kaposváron a Somogyi Néplapnak, s la­punkból az utcai árusítással együtt naponta 11000 példány kel el Kaposváron. November­re is kilencven új előfizető je­lentkezett PERSZE A H1RLAPKÉZ- BESÍTÉSSEL nemcsak Kapos­váron, hanem az egész megyé­ben gondok voltak, s még van­nak is. Ez a bérrendezés nem oldott meg, nem szüntetett meg minden gondot. Egy lé­pés volt, amelyet a jövőben továbbiaknak kell majd kö­vetniük. j _ Szálai László SOIUÖGYI NÉPLAP Péntek, 1969. november 7«

Next

/
Thumbnails
Contents