Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
A KONAKOYÓI ÓRIÁS Szárnyashajó suhan a Volgán- A táj ma is ugyanolyan csodálatos erre, mint évszázadokkal ezelőtt, csak éppen ■megváltozott. Biztosan meg- hökkenne a szélesen hömpölygő folyót írásaiban oly színesen megelevenítő Szaltikov- Scsendrin, a meseszép pagonyokat, erdőket, számtalanszor megörökítő Iszaak ll)ic$ Lem- ten tájképfestő, ha meglátná a Felső-Volga jobb partján az eget szinte alátámasztó kétszázötven méteres kéményeket, amelyek kilométerebre előre jelzik a konakovói hőerőművet. Nagyfeszültségű vezetékek szállítják az ország szívébe, Moszkvába és a forradalom bölcsőjébe, Lemingrádba a Ko- nakovóban termeli áramot S nem akármennyit, hiszen a hőerőmű teljesítménye kétmillió-négyszázezer kilowatt, s évenként csaknem tizenhat- milliárd (!) kilowattóra áramot ad az országnak. Sem Angliában, sem Franciaországban, sem Olaszországban nincs ilyen nagy erőmű; ez a legnagyobb Európában, s méltán büszkék rá testvér-megyénknek, a kalinyiai területnek lakót Gagarin herceg kalapot emel Néhány évvel ezelőtt hazalátogatott Londonból Cí. G. Ga- garinnak, a múlt század neves festőművészének a dédunokája. Sok minden meglepte,.. de legjobban a konakovoi erőmű. Megkérdezte a kísérője töt mennyi a teljesítménye. A válasz hallatán meglepődve kapta fel a fejét — Várjon, várjon ... Nem botlott meg a nyelve? A londoni vendég idegenvezetője mosolyogva közölte, hogy a konakovói hőerőmű három blokkja annyi áramot termel. mint a forradalom előtt Oroszország összes erőműve. Erre Gagarin herceg leemelte a kalapját az óriási kémények, távvezetékek, transzformátorok, üzemanyagtárolók; szivattyútelepek és lakótömbök előtt. S nemcsak Gagarin herceg ismerte el a konakovói hőerőművet, amely a tudomány és a technika legújabb eredményeit testesíti meg, hanem az amerikai, az angol és más nemzetiségű szakemberek is. S megirigyelték az építkezés ütemét Rózsák! /ilághírű újdonságok* öt- :záz különleges fajta. Tulipánhagymák, íegyven holland újdonság. Ezüstfenyők gyönyörű tormák, térje díjmentes, színes, ts- nertetó nagy árjegyzékünket Szállítás postán, szálkái dísznövénykertészet, -iudapesf, VI., Népköztársaság útja 8, (9276) is, hiszen hét évvel ezelőtt.még pagonyok, mezők, mocsaruk terpeszkedtek a Volga partján, ahol most füstöt okádnak a kémények, éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk, búgnak a turbogenerator ok. Az elsS és utolsó puttony föld Az erőműépítők örökké emlékezni fognak 1962 január 20- ra. Ezen a fagyos napon emelte ki Alekszaridr Ruljov exkavátora az első puttony földet a jövendő hőerőmű helyén. 1969. augusztus 21-én ugyancsak jelképes ünnep volt Konakovó- ban: Viktor Jakovleoics Las in kiemelte az utolsó puttony földet A két dátum között az itt dolgozó több száz munkagép tizenkétmillió köbméter földet termelt ki,, az építők pedig hét- százhetvenötezer tonna beton- és vasbetonelemet építettek be az erőműbe. Konakovóban nyolc r— egyesiként háromszázezer kilowatt teljesítményű — blokkot építettek tel Mindegyiknek megvan a története. Az első 1964. október 17-én adott először áramot. Páratlan rekorddal iratkoztak fel a hőerőmű-építők 1965-ben a világ- listásra; egy év alatt két biok kot helyezték üzembe. S 1968- batn megismételték ezt a rekordot A több ezer földmunkagep- kezelő, építő, szerelő, gépmester sziwel-lelekkel dolgozott Konakovóban. A harmadik blokkot az SZKP XXIII. kongresszusának tiszteletére adták át 1965. december 4-én, az ötödiket az októberi forradalom ötvenedik születésnapjára, a hatodikat pedig a lenini Kom- szomol megalakulásának fél évszázados jubileumara. A falban elhelyeztek egy tokot a XXI. század kom&zomolistái- nak és fiataljainak szóló felhívással. Megháromszorozódott a lakosság Vlagyimir Iljics Lenin születésének századik évfordulójának tiszteletére bontakozott ki a legnagyobb méretű szocialista munkaverseny Konakovó- ban. A munkások, a technikusok és a mérnökök vállalták, hogy 1970, április 22-re átadják a hőerőművet, A múlt ev szeptemberében megkezdeti i erseny szép eredményt hozott néhány héttel ezelőtt; üzemire helyezték az utolsó blokkot is, es azóta kétmilliónégyszázezer kilowatt teljesítménnyel dolgozik Európa Legnagyobb hőerőműve. Kon&kovót az egész ország segítette. A mérnökök, technikusok, szerelők, akik a Volga partjára tódultak az erőmüvet építeni. A leningráüi Elektroszila Gyár, a XXII. kongresszus Fémművek, a po- dolsáki Ordszomikidze Gyár szakemberei, akik a meghökkentően kisméretű, túlhevített gőzzel működő turbogenerátorokat készítették. Ma pedig már Konakovó segít az országnak. Áramot ad, és tapasztalt szakembereket a Tripolban, Kosztrcmáhan megkezdett erőművek építkezésére. Hét évvel ezelőtt jelentéktelen helyiség volt a Kalinyintól délkeletre fekvő Konakovó. Ma iiarmincezres város. Több mint hárömezer lakás, két iskola, energetikai technikum, kórház, szálloda, sok üzlet, étterem, bölcsőde és óvoda épült. S még mindig kevés. Az itt letelepedő építőknek újabb lakásokat, sőt gyárakat építenek. Egy Lenin-szobor és egy díszes könyv vándorol műhelyről műhelyre Konakovóban. Ebbe írják bele a brigádok a jelentősüket, és azt. hogy teljesítették-e, amit vállaltai-’ Biztos, hogy 1970. április 22-én egyetlen szót jegyeznek föl; Avatás. Lajos Géza Őszi hajóút A hajó lassan, halkuló dohogással ért kikötőt. A hatalmas test engedelmesen simult a parthoz. A kirándulók vidám lármáját egy iaóre felerősítette a megérkezés adta elröppenő izgalom, ami a kiszállással együtt fokozatosan halkult el. Kiszállt áz utolsó vendég is. Sudár, szóke, fiatal legény szép lányt terelt udvariasan maga elé, majd belekarolt. és elindult vele a hosszú fasorban A lámpák ritmikusan villantották fel egyre kisebbedé, ós&zemosódó-búiö alakjukat. Halkult lépéseik zaja, az őszi pára felszívta, a hulló levelei! finom neszével burkolta be a kettős koppariásokat. Egy vidám leheletvékony nevetőst dobtak, még hátra, majd eltűntek a puha, feketés szürkeség függönyében. Az idős kapitány fenn állt a parancsnoki hídon, nézett utánuk. Keményen fogta a korlatot, mélyeket es egyre nehezebben lélegzett. Magas, szál- egyenes alakja kissé meggörnyedt, sokat látott, okos, kék szeme megszűkülve nézett az elhalt nevetés irányába. Tökéletes csend vette körül. Emberei a köteleknél, a kormánynál, a gépnél álltak, és a világért sem néztek rá. Komoly hallgatásba burkolóztak. Ez szorongató, kemény, férfias kapcsolatba fogta őket, és tartotta egybe mindennél erősebben néhány másodpercre a kilenc férfit »Mire vártok? Fordítunk!« Keményen pattant a szó, lépcsőn vágódó kavicsként hangzott minden szóiag. Feloldotta a feszültséget, ami leplezte a férfiakban belül takargatott gyöngédséget. amelyet csak érezni szabad, mutatm nem — az ősi szokások szerint Ugrott mindenki. Begyakorlott, szép munka folyt néhány percen át A motor basszusa és a kötelek pattogása kísérte, meg néhány rövid parancsszó. Ügy dolgoztak, mint egy bemutatón, bár itt a nézőkét csupán a parti kormányos és néhány nagy sirály képviselte tisztes távolban. A hajó a helyen, kikötve. A matrózok gondosan helyére raktak mindent A fedélzet- mester szóltlanul körülnézett Nem volt mit mondania. Felballagott a parancsnokhoz jelentést tenni a régi szokás szerint, lövődéin.; »Jelentein, tart mindenütt«. A magas, ősz ember fogadta a jelentést Röviden válaszolt: »Holnap a hajó leszerel, telelőbe áll. Készítsétek elő! Mára végeztünk"- • • • Nincs tovább szó, az ember tiszteleg, megfordul és lassan, vontatottan megindul Vár még valamire, nem is hiába. Száll utána a hang, érzésektől fátyolozott, rekedtes, nem szolgálati: »Köszönöm, fiam, az iparkodást, mondd meg a többieknek is.« Ennyire telik, többet nem mondhat Mindéimek meg kell adni a formáját, úgy kerek a világ. Szt tanulta sultyóiegeny korában az első feketeszalagos hajóssapkával a fején, s ezt tanította egy életen át Most az utolsó út után, közvetlenül a nyugdíj előtt sem teheti nősként A fedélzetmester a kormányossal jóéjszakát kíván és sorsán eltűnik. Tudjak, hogy a férfiúiét nehéz pillanatait űgyeuül kell megélni. Nincs -sarát vagy rokon, alá segíthetne; magányos pillanatoK ezek. A hajöt újból megüli a csend, álhal a személyzet lépéséinek zaja Alsóörs felöl bejön a kod a kikötőbe, és lassan, nesztelenül beteríti. A mólólámpa erőlködik egy ideig, majd az is elmerül benne. Eléri lassan a hajót, felkúszik a lépcsőkön, körülfogja az öregembert Mennie kéne. A hideg para bebúvik az _ esőköpeny ala. Gyöngyharmat csillog körül mindenen, lecsapódott a köd. Elindul lassan, de határozottan megy a lejáró fel-é a hideg, őszi ködben. Hirtelen ránehezedik az a több mint negyven ev, amit a tavon és a hajókon eltöltött. Meglasulva lépégét, bárhogyan hárította volna is, rátörnek az emlékek. Azokuól is a súlyosak. Most érzi a balatoni viharok felelőssegét és legyőzött iszonyatát. A háborút a nyomorúságával, az elet sok nehéz gondját. Leért a lépcsőn, önkéntelenül arra nézett, amerre az a fiatal, szép pár, az ő igazán utolsó utasai, a legkedvesebbek eltűntek. Ettől valami derű költözött a szemébe. Feloldódott a nyomás. Hirtelen családja képe villant eleje; felesége, lánya, fia. unokái. Köny- nyebb az út így s kajütig Második otthona volt ez. Sokféle illatában is felismerhetően áradt be a nyitott, kerek ablakon a tiszta, nagy víz friss lehelet«. • • • Halkan kopogtak. Ott voltak mind. Kemény kézszorítással, csillogó szemmel inkább, mini szavakkal köszöntötték, es boldog életet kívántait El búcsúztatják majd később hivatalosan is. ahogyan illik. Az igazi azonban ez a nehány per c ilt, amikor a szeretett hajon mondják el keresetlen szavakkal, amit szívük diktál. A hajón, amelyet az igazán szakmájukat szerető hajósok élőlénynek tekintenek, azért is látják el nevekkel azokat. Mennél hosszabb időt töltenek el egy-egy hajón, annál szorosabbá válik vele a kapcsolat. A hajó órtő jószág, és ma mintha maga is búcsúztatta volna parancsnokát Szabó Jánost E zek után könnyebb szívvel szedegette össze apróságait. majd kilépett a Béteiannásziról a ködbe. Valami szomorkás-csendes derűvel. az arcán tért haza az ismerős, sokszor megjárt uteakon. Tartása a régi. Kimért, tempós lépésekkel ment, kezében régi táskájával. Öröm ugyan nem kísérte, de keserűség sem. Csupán valami furcsa, fanyar éfzés, amihez még szoknia keli. Ebben a szakmában a legnehezebb az átállás. Hiszen a hajót mi pótolhatná? Pedig ezt tudomásul kell vennie. Az akarat, az erő és az önuralom nehéz próbája előtt áll. Ezen gondolkodott, amíg hazaért Plnczehelyi Károly OLVASÓINK ELNÉZÉSÉT KÉRJÜK, amiért ismét a postai hírlapkézbesítők helyzetével foglalkozunk, az utóbbi hónapokban most már több alkatommal is^ De tesszük ezt azért, mert az elmúlt hónapok során a hírlapikézbesítés terén aggasztó jelenségek mutatkoztak — megyénk országosan is vezetett ebben —, s ez q™*il járt, hogy sok régi olvasónk, előfizetőnk mondta le lapunk és más lapok előfizetését is. S talán ezért is fogadták örömmel nemcsak a postai hírlapkézbesítők és a szerkesztőségek dolgozói, hanem az olvasók is a posta vezérigazgatóságánál! azt a nemrég elhangzott tájékoztatását, hogy rendezik a hírlapkézbesítők bérét, javítják munkakörülményeiket, s ezzel talán elérik, hogy megszűnik a kézbesítők elvándorlása, és jobban ragaszkodnak majd a postához a dolgozók. Megyénkben még nehéz lenne megfelelő tájékoztatást adni az október 1-én életbeléptetett rendelkezésről, hiszen a fölmérések, javaslatok csak Ismét a hírlapterjesztésről Magasabb bérezés — javuló munkamorál most folynak. A kaposvári postahivatal vezetőit kerestük meg, hogy tőlük kapjunk felvilágosítást az űj rendelkezés eddigi eredményeiről, Béke fi István hivatalvezető érdeklődésünkre így válaszolt: — Az új rendelkezésnek talán egyik legfontosabb része az, hogy Budapesthez hasonlóan A—B—-C kategóriába sorolta a vidéket, s ezzel megszüntette a bel-, illetve külterületi meghatározást, ami azt segíti elő, hogy a, nehezebb körülmények között dolgozó kézbesítők több fizetést kapjanak. S ha valaki megbetegszik vagy szabadságra megy, most már szívesen vállalkoznak helyettük is munkájuk elvégzésére, mert ezért megfelelő díjazást kaphatnak. Jó dolog áz is, hogy anyag) lehetőséget teremtettek a kiemelkedő munkát végző hírlapkézbesítők jutalmazására Is — eddig ■ ilyen nem volt —, ami ugyancsak ösztönzőleg érezteti hatását. Amikör a hírlap- kézbesítésnek ezt a rendszerét bevezettük, naponta majd száz panasz is érkezett, hogy késve, rendszertelenül (vagy egyáltalán nem) kapják előfizetőink az újságokat. Most havonta alig néhány ilyen jellegű panasz érkezik a hivatalhoz; AZ OKTOBER 1-ÉN ÉLETBE LÉPTETETT, óin majdnem ötmilliós bérrendezés országosan nem sok. A kaposvári hírlapkézbesítőkre — har- minchatan, vannak — ebből havonta 4500—4700 forint jut A hivatal vezetői az elosztást úgy javasolták, hogy a legnehezebb körzetben dolgozók kapjanak legtöbbet ebből. Például a taposs zent j a kabi járás — így nevezik a kézbesítők területeit — hírlaposa eddig 1200 forintot keresett, a javas lat jóváhagyása után fizetésié eléri az 1430 forintot. A rendelet kötelezővé teszi, hogy a hírlapkézbesítők részére kézikocsit, kerékpárt bdzto sí teáinak, munkaidejüket minden évben alaposan fölmérjék, és a szükséges időt szerződésben rögzítsék. A kaposvári hivatal már eddig negyven kézikocsit szerzett be, most állapítják meg azt, hogy hány kerékpárra van szükség. Jelentősen meggyorsítja majd a hírlapkézbesítést, megszünteti a jelenlegi zsúfoltságot, hogy januárra elkészül az állomáson egy új felvevő hivatal —: igaz, csak egy épület átalakításóval —, s ez lehetővé teszi, hogy a Donnerba, a Cserbe és a Gorkij utca környékére induló hírlapkézbesítők itt kaphassák meg az újságot, s ne kelljen nekik a főpostán várakozni. A távlati- tervekben pedig motoros jár- művek beszerzése szerepel, ugyanis szükséges volna a nagy terjedelmű újságcsoma. gokat előre kiszállítani valamelyik házhoz, hogy ne kéíl- 'en azt a kézbesítőknek egész úton. végigcipelniük. Reméli»- tőleg ez is megoldódik a Közeljövőben. Örömmel hallottuk Kovács Ferenctől, a hírlapcsoport vezetőjétől, hogy augusztusban 8767, jelenleg pedig 9099 előfizetője van már Kaposváron a Somogyi Néplapnak, s lapunkból az utcai árusítással együtt naponta 11000 példány kel el Kaposváron. Novemberre is kilencven új előfizető jelentkezett PERSZE A H1RLAPKÉZ- BESÍTÉSSEL nemcsak Kaposváron, hanem az egész megyében gondok voltak, s még vannak is. Ez a bérrendezés nem oldott meg, nem szüntetett meg minden gondot. Egy lépés volt, amelyet a jövőben továbbiaknak kell majd követniük. j _ Szálai László SOIUÖGYI NÉPLAP Péntek, 1969. november 7«
