Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
i A GYAKORLAT APRÓPÉNZE MAI KOMMENTÁRUNK Figyelemre méltó iavaslat A jelenlegi gazdasági mechanizmus hatékony ki- bcmtatkoztatásáről, az 19(59. évi termelési előirányzatok teljesítéséről, a jövő esztendőre történő felkészülésről, a IV. ötéves terv kialakításáról gyakran esik szó mostanában a pártszervek, a pártalapszer- vezetek ülésein. S ahányszor gazdasági témák kerülnek a taggyűlések, a vezető testületek asztalára, annyiszor újrafogalmazzák a cselekvésre mozdító feladatokat: segítsék a kommunisták a vállalatoknál a helyes közgazdasági szemlélet kialakítását, ügyeljenek a népgazdasági és a helyi érdekek összhangjára, támogassák az üzemi tervek, programok elkészítését, a belső tartalékok feltárását. A párt magasabb, alsóbb fórumainak állásfoglalásai híven tükrözik azt a szükségszerű tendenciát, melyet a gazdasági hangsúly felerősödése jelent az alapszervezetek mindennapi életében. A párttagság, az alapszervezeti vezetők megismerték már az új gazdaságirányítási rendszer alapelveit, mind közvetlenebbül érzékelik a korábbi irányítási rendtől elkanyarodó változásokat. Általános iránytűként ott áll előttünk pártunk IX. kongresszusának határozata, -nely megállapította: »Előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítése.« Ami gondot okoz, azt nem is az elvi tételek körül kell keresni. A bizonytalanságot, tétovázást előidéző kérdés az alapszervezeteknél inkább így hangzik: hogyan lehetne az elmélet bankóját a gyakorlat aprópénzére átváltani? Nos, általános érvényű eligazítást adni nem tanácsos, hiszen a megnövekedett vállalati önállóság egyebek között azt is jelenti, hogy a sajátos, a helyi vonások megizmosodnak az üzemek tevékenységében. S mivel a politikai munka csak akkor hatásos, ha módszereiben — az átfogó cél és az eszme érintetlenül tartása mellett — az adott körülményekhez igazodik, él kell vetni a sablonokat, a kritikátlan másolást. Néhány eredményt ígérő, haszonnal alkalmazható cselekvési gyakorlat azonban mind határozottabb vonalakkal rajzolódik elő. Annak ellenére, hogy gazdasági mechanizmusunk kiteljesedése általában sikeresen halad, egyik-másik üzemnél akadozik néhány fogaskerék. Az év első há.rom negyedében a somogyi üzemek a hétszázalékos termelési felfutást nyolcszázalékos létszámemeléssel érték él; a rövidített munkaidőre való áttérés a vállalatok nagy részénél nem járt együtt a gazdálkodás hatékonyságának javulásával; a túlzott munkaerő-vándorlás hátrányosan befolyásolta a termelékenység alakulásit, és lehetne folytatni még hosszasan a sort, mely gazdálkodásunk fogyatékosságaira világít rá. Ezeket a gondokat, , az előbukkanó feszültségeket csak alapos előkészítés után és csupán akkor lehet feloldani, ha a vezetők mélyreható elemzéssel tárják elő a visszahúzó tényezőket Azok járnak ei helyesen és csak azok számíthatnak eredményes változásra, akik nem a külső körülményekben vagy éppen a gazdasági szabályozókban, hanem mindenekelőtt a saját portájukon keresik a nehézségek gyökerét, és ott lelnek rá a megoldás módjaira is. Szükségszerű, hogy a párt- alapszervezeték álljanak az üzemi lelkiismeret-vizsgálatot végző gazdasági vezetők mellé. bátorítsák őket ebben a tevékenységükben. Ha felszínre kerül, el kell oszlatni azt a téves nézetet, mely szerint a következő év kezdetévei szigorúbbak lesznek az előírások vagy éppen teljesíthetetlenek az állam iránti kötelezettségek. Igaz, a követelmények fokozódnak, s a munka sem lesz kevesebb. De ezt nem is ígérte senki. A párt arra hívja fel a figyelmet, hogy a szabályozókkal működtetett gazdasági mechanizmus önmagában nem oldja meg a termelési problémákat, hogy a változott viszonyok között alaposabb, átgondoltabb irányításra, több kockázatvállalásra, a társadalmi szükségletekhez és a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodásra van szükség. A vizsgálódás mikroszkópja alá tellát elsősorban ne a helyes központi intézkedéseket, hanem — azokkal összefüggésben — a vállalati tényezőket, a megújulásra szoruló helyi gyakorlatot helyezzék a vezetők, és ebben az álapszervezet ne közeli szemlélő hanem kezdeménye, ző legyen. A gazdasági tevékenység felé forduló érdeklődés szükségszerűen magával hozza, hogy a pártalap- szervezetek taggyűlései rendszeresen, felelősséggel tanácskozzanak a termelési kérdésekről. A vállalat egészét vagy egyes részlegeit érintő információk elsősorban á gazdasági vezetőkhöz futnak be. Ök tájékoztassák hát a párttagságot a gazdálkodás kérdéseiről, 5' adjanak feleletet az eredményekkel, » < e I r.ielésst,, a munkaszervezéssel, a soron következő felada+okkal kapcsolatos kérdésekre. A pártszervezet az áttekintést nyújtó, őszinte tájékoztatásra, a helyi szomA MEGVE MEZÖGAZDA- SÁGABAN DOLGOZOK, szakmai irányítók előtt nem ismeretlenek azok a nehézségek, gondok, melyek hosszú időn keresztül gátolták, fékezték a csurgói járás szövetkezeteinek kibontakozását. Több tényezőnek — kedvezőtlen természeti, közgazdasági adottságok, vezetési hibák, fegyelmezetlenségeik — együttes következménye volt, hogy nehéz helyzetbe kerül a járás szövetkezetednek, s ezzel együtt természetesen az itt lakó, dolgo- gó emberek többsége is. Felsorolni szinte lehetetlen azokat az intézkedéseket, erőfeszítéseket, melyeket tettek megyei, járási, szövetkezeti vezetők azért, hogy kikerüljenek a hullámvölgyből ezek a nagyüzemek. 1966 októberében járási pártértekezleten vitatták meg a tennivalókat, elemezték a helyzetet és meghatározták a legfőbb feladatokat. Legutóbbi ülésén a csurgói járási pártbizottság testületé azt tette mérlegre, hogy mi történt a határozatok szellemében az elmúlt három évben, mennyiben sikerült megvalósítani a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló főbb célkitűzéseket, s milyen további tennivalók várnak az itt dolgotokra. Mindenekelőtt egyértelműen azt kell megállapítani — és igy pontokat a népgazdasági célokkal összehangoló előirányzatokra csali egyféleképpen válaszolhat: állásfoglalásával megerősíti a gazdasági vezetést tervei, cselekvési irányvonala helyességében, s figyelemmel kíséri, hathatósan segíti annak megvalósításában. A vállalatoknál a Miniszter- tanács friss határozata nyomán a közeli hetekben előtérbe kerülnek az anyagi ösztönzők, a részesedési alap fel- használásának gyakorlati kérdései. Helyesen cselekszenek az alapszervezetek, ha ügyelnek arra, hogy azért ne szorulj apak háttérbe az erkölcsi és a politikai ösztönzők sem. Nincs olyan szocialista termelési mechanizmus, amelynek erejét, hatékonyságát ne fokozná a munkaverseny, a növekvő eredményekért, a tiszta erkölcsi magaslatokért küzdő brigádmozgalom. És a mai gazdasági viszonyok között sem változik meg a régi tétel igazsága: a szocialista célokért való munkálkodásban a szocialista tudat a fő hajtóerő. x A pártalapszervezet összeforrt kollektíva, állásfoglalása önmagában is meghatározó jelentőségű a vállalat, az üzem életében. Az alapszervezet tagjai azonban ott tevékenykednek a szakszervezeti bizottságban, az ifjúsági szervezetben, a tömegszervezetekben is. s ez tott kifejezésre a számáé hozzászólásban —, hogy az eltelt három év alatt jelentősen fejlődött a járás mezőgazdasága. Sok eredményt hozott ez az időszak, rengeteg fáradsággal, küszködéssel, erőfeszítéssel járt, és megbecsülést, tiszteletet érdemelnek azok a vezetők és szövetkezeti tagok, akik alkotó végrehajtói voltak a feladatoknak. Elsődleges és nagyon lényeges volt a szövetkezeti vezetés megszilárdítása és színvonalának javítása. A jól nyomon követhető fejlődésben nagy része van annak, hogy megszűnt a korábbi időszakot jellemző gyakori vezetőcsere. Három szövetkezet kivételével évek óta ugyanazok az irányítók állnak a gazdasagok élén. Amikor ezt az örvendetes tényt nyugtázzuk, meg kell jegyezni azt Ss, hogy mind a jelenleg helyzet, mind a jövő újabb követelményeket támaszt. A szövetkezeti egyesülések, az egyre növekvő feladatok új helyzetet teremtenek; egyrészt, néikülozlie tetteti körülmény megnyújtja a cselekvés hatósugarát. A jelenlegi gazdasági klíma, a kiteljesedett vállalati önállóság tág teret biztosít a munkakörülmények javításához, a szociális ellátottság kellő szintjének megteremtéséhez, a helyes érdekeltségi rendszer érvényre juttatásához — egyszóval az olyan üzemi légkör kialakításához, mely egyaránt elősegíti a napi feladatok megoldását és a távolabbi célkitűzések elérését. Ezekből részt vállalni: minden kommunistának megtisztelő kötelessége. A elmondottakból előtűnik: az alapszervezetek tevékenységében sem látványos fordulatokra, sem tartalmi megújulásra nincs szükség ahhoz, hogy hathatósan szolgálják a szocialista építés meggyorsításának ügyét. Annak a kommunista közösségnek tárcájában szaporodik elsősorban az eredményes gyakorlati cselekvés aprópénze, amelyik — nem térve el az évek során kipróbált politikai irányvonaltól — rátalál a társadalmi. a kollektív és az egyéni érdek helyi, üzemi csomóira, s igyekezetét, módszereit megújítva fáradozik azért, hogy a dolgozók összességével együtt érjenek fel az elviideológiai és a gazdasági gyarapodás új magaslataira. B. T. nül szükség van a szakmai irányítók számbeli növelésére, másrészt a még következetesebb továbbképzésre. Különösen sok tennivaló van a mai igényeknek megfelelő középszintű vezetőgárda kialakításánál A NÖVÉNYTERMESZTÉSI HOZAMOK NÖVELÉSE érdekében teendő intézkedések között egyik legfontosabb feladatként határozták meg a céltudatosabb talajerő-gazdálkodást és a gépesítés fokozását. Ez utóbbit nemcsak a korszerűbb technológiák alkalmazása indokolta, hanem a szövetkezeti tagság fokozatos elöregedése is. A pártértekezlet óta eltelt időszakban a gépesítés számottevő mennyiségi és minőségi változáson ment át. Például 1966-ban egy traktoregységre 106,1, 1968-ban 84,1 hold szántóterület jutott Ez az arány még igy is rosszabb, mint a megyei átlag, ezért szinte magától értetődően jelöli meg a további tennivalót A gépesítés további növe»A jövő évi termést nem kockáztathatjuk azzal, hogy a munkák biológiai és szervezési okokból való néhány hetes elcsúszása miatt a jövő évi növényeink egy része gyenge minőségű őszi szántásba, vagy éppen tavaszi szántásba kerüljön. Nem egy állami gazdaság, termelőszövetkezet már november közepén is a vége felé járt az őszi mélyszántásnak, és így szántótraktorainak egy részét kedvező bérleti feltételek mellett kölcsön tudná adni, akár távolabbi vidékekkel történő kooperáció alapján is...« A Magyar Mezőgazdaság legutóbbi számából szó szerint idéztem ezeket a mondatokat. Nem véletlenül. Termelőszövetkezeteink többségében meglehetősen nagy gondok, problémák vannak ezzel a fontos késő őszi munkával. Általánosságban úgy lehetne jellemezni, hogy nem mostanában volt ilyen számottevő lemaradás az őszi mélyszántásban, mint az idén. A magyarázatok sorában akad elfogadható, altad elgondolkodtató és nem egészen érthető indok is. Nem célom ezekkel részletesen foglallcozni, hiszen végső soron gazdasági vezetőink maguk ismerik a legjobban — ha önkritikusan felülbírálják üzemük őszi munkáit. Egy dolog azonban kikívánkozik belőlem: az utóbbi időkben különböző fórumokon találkoztam azzal a magyarázattal: »Nemcsak a ku- koricabetakaritás vontatott- sága idézte elő az őszi mélyszántásnál a nagyfokú lemaradást, hanem a szántótraktoroknál jelentkező hibák Hogyan tehetne többet a fa-1 lu lakossága a gazdasági és a kulturális fejlődésért? Ezt a témái tárgyalta meg a felső-1 mocsoládi pártszervezeteit csúcsvezetősége a közelmúltban. Itt született az a gondolat, hogy utazzanak el a partszervezetek, a tanács és a termelőszövetkezet vezetői tapasztalatcserére Regölybe, mivel országra stoló eredményt értek el ott példamutató társadalmi összefogással. Szebbé, kényelmesebbé tette életüket a megépített törpe vízmű, művelődési otthon, strandfürdő, öregek napközi otthona. Ezenkívül utat és csatornát is építettek, s nagyon szépen parkosították a községet. Mindezt túlnyomó részben salése a mezőgazdaság fejlesztésének kulcskérdése. Ha a főbb növények terméshozamait elemezzük megállapíthatjuk, hogy a hosszú évek következetes munkája meghozta eredményét. Fokozatosan, egységesen nőttek a termésátlagok, mindinkább megközelítve a megyei szintet Ahogy a gépesítésnél, e téren is arra figyelmeztet ez a tény, hogy a megkezdett munkát tovább kell folytatni; hiszen még mindig vannak kihasználatlan lehetőségek, adottságok. Bár a pártértekezleten meghatározott célok között első helyen állt az állattenyésztés fejlesztése, talán ez az ágazat az, ahol a legtöbb nehézség jelentkezett; nem sikerült teljes mértékben végrehajtani a feladatokat. Helyesen ítélik meg a járás mezőgazdasági irányítói, mikor az elkövetkezendő időszak fő céljának tekintik az állattenyésztés fejlesztését. Ennek érdekében már a mostani időszakban sok hasznos, figyelemre méltó lépést tettek — gondolunk itt elsősorban is.« A siófoki járásban a szövetkezetek erőgépeinek negyven százaléka hat évnél idősebb; a csurgói Zrínyi Tsz hatvankét erőgépéből csaknem negyvenet már csak nulla értékben tartanak nyilván; a marcali járásban a négyszáz erőgépből naponta legalább kétszáz áll több-kevesebb ideig meghibásodás miatt... De sorolhatnám tovább a példákat, amelyek mind egyértelműen bizonyítják, hogy az erősen kiöregedő gépeknek csökkent a teljesítménye, s ez a körülmény — ahogy mondani szokás — »vastagon« közrejátszik a mostani lemaradásban. Magyarázatnak érthető ez, de korántsem azt jelepti: nagyon természetes, hogy ez az állapot bekövetkezett (!). Viszont most ez az erő áll rendelkezésre, ezzel kell számolni és végezni a jövő évi gazdálkodás eredményét nagyban befolyásoló kesö őszi munkákat. Illetve itt van egy nagyon kézenfekvő és figyelemre méltó javaslat: a köl- csöntraktor. Az együttműködésnek, az egymást segítésének igen célravezető, hasznos gondolatát veti föl a Magyar Mezőgazdaság ezzel. Olyan módszer ez, amire érdemes fölfigyelni — és aminek megvalósításáért sokat tehetnek a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Nem vészharangkongatás, úgy vélem, reális megállapítás: baj van az őszi mélyszántással. Ha pedig igy van, akkor ne szégyelljünk, olyan partnert keresni, aki segíteni tud. ját erőből, társadalmi összefogással valósult meg. A felsómocsoládiak képviselői azért utaztak el Regölyre, hogy a helyszínen tanulmányozzák e nemes összefogást, s a községükben kamatoztassák a tapasztaltakat. A termelőszövetkezet vállalta a tapasztalatcsere költségeit, amelyre a pártszervezetek, a tanács, a tsz és a tömegszervezetek minden vezetőjét elvitték. Csalt elismeréssel lehet beszélni a felsőmocsoládi párt- szervezetek csúcsvezet őségének kezdeményezéséről. Biztos, hogy a tapasztalatcsere nyomán a regölyiekbez hasonló példás tettekről adhat hírt lapunk is a társadalmi összefogás eredményeképpen. a szakosított telepek folyamatban levő kialakítására. Az elmondottakkal nem tértünk, nem térhettünk ki a járás mezőgazdaságát jellemző minden mozzanatra. Megítélésünk szerint az elemzett legfontosabb ágazatok híven tükrözik az itt tapasztalható fejlődést. Ezt mulatja egyébivént — mintegy összegezve — a szövetkezetek pénzügyi megszilárdulása, a vagyoni helyzet javulása és az is, hogy míg a járás szövetkezetei 1966-ban 129 699 000, a múlt évben már 171 465 000 forint értékű halmozott termelési értéket állítottak elő. Ám a tapasztalatokból, a vizsgálatból kitűnik az is, hogy a korábbinál semmivel sem kevesebb feladat elvégzése vár a csurgói járás szövetkezeteire. Ahogy a pártbizottsági ülésen is állást foglaltak, az eredményeket el kell ismerni, de úgy, hogy a kitartó, következetes munka nem fejeződött be. ILYEN ÉRTÉKELÉSEKRE. ELEMZÉSEKRE SZÜKSÉG VAN. főiként azért, hogy még kézzelfoghatóbbá, világosabbá váljék, hogy melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyeket a mezőgazdasági termelés növelése, az itt élők, dolgozók életkörülményeinek javítása érdekében el kell végezni. Vörös Marta SOMOGYI NÉPLAP Fentek, 1969. november 28. Elkészült a Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat siófoki kirendeltsége. A járási székhely »gázos-« házának három emeletén lakások vannak, a földszinten pedig irodák és bemutatóterem kapnak helyet. Mérlegen a csurgói járás mezőgazdaságának elmúlt három éve Az eredmények további munkára ösztönöznek foglalt állást a testület, ez juV. M. Példás kezdeményezés Felsőmocsoládiak Regölyben
