Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
CSEHSZLOVÁKIA A szakszervezeti konszolidációról Szerdán este Prágában véget ért á csehszlovák szakszervezetek központi tanácsának kétnapos ülésszaka. A küldöttek megvitatták Karel Pola- ceknak, a központi tanács elnökének a szakszervezeti konszolidáció kérdéseiről előterjesztett beszámolóját, majd határozatokat fogadtak el. A küldöttek értékelték a 7. szakszervezeti kongersszus munkáját, és kifejtették, hogy a kongresszus nem osztályszempontból, nem objektívan bírálta el az akkori politikai helyzetet. A plénum érvénytelenítette a 7. kongresszusnak a szocialista vállalatokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos állásfoglalását. Teljes egészében semmisnek nyilvánították ezenkívül a szakszervezetek központi tanácsának 1968. augusztus 30-án megtartott rendkívüli, 8. ülésén az akkori politikai helyzetről hozott határozatát. A népgazdasági tervről szólva megállapították, hogy a terv nemcsak a társadalom számára szükséges anyagi erőforrások létrehozásának módjait fejezi ki, hanem egyúttal az erőforrások felhasználását is — a dolgozók életszükségleteinek kielégítésére. A küldöttek végül megvitatták azt a kérdést, hogy a szak- szervezeti V szervek minként biztosíthatják a CSKP KB és a központi tanács munkakezdeményezési és szocialista versenyt elhívásának teljesítését. (MTI) fl BNFF támadása katonai létesítmények ellen A tegnapra virradó éjjel robbanások zaja riasztotta fel a dél-vietnami főváros lakóit. A B—52-es amerikai stratégiai bombázók ugyanis Saigon középpontjától 45 kilométerre fekvő területeket támadtak. A felderítőszolgálat már korábban azt jelentette, hogy a partizánok e térségben csapatösszevonásokat hajtottak vég-' re, s erődítményeket és kiképzőtáborokat létesítettek. Ugyancsak a tegnapra virradó éjszaka a szabadságharcosok Saigontól 15 kilométerrel északra több ízben összecsaptak a saigoni bábhadsereg egységeivel és az amerikai csapatokkal. A DNPF fegyveres egységei összesen ötször támadták rakétákkal és aknavetőkkel az ellenséges katonai létesítményeket A Dúc Lap melletti tábor ellen intézett támadás az ellenségnek jelentős anyagi károkat okozott CAFP) Parin akadémikus nyilatkozata Tíz embert Az Apollo expedícióról Parin akadémikus, a szovjet tudományos akadémia alelnö- ke, a Pravda tegnapi számában közölt nyilatkozatában elismerő szavakkal szólt az Apollo—12 amerikai holdexpedícióról. A tudós rámutat: az ember holdralépése a mai tudomány és technika nagy sikere. A szovjet tudósok — húzza alá — a kimagasló eredmény alkalmából üdvözlik az amerikai kozmonautákat, tudósokat és mérnököket. A szovjet akadémikus jelentősnek tartja, hogy Conrad és Bean sokkal hosszabb ideig tartózkodott a Holdon, mint elődeik, s így »lioídkőgyűjte- ményük- sokrétűbb és gazdagabb. A szovjet tudós figyelmeztet arra Is, hogy az eddig vizsgált kőzetminták alapján még nem lehet végérvényesen meghatározni a Hold eredetét. Az ember ho'drepülése — mint Parin akadémikus megállapítja — jelentősen kiegészíti a Holdról alkotott ismereteket. így a Földre juttatott kőzetminták elemzése olvadásból származó kristályosodást mutatott, vagyis ezek a kőzetek a mélységből kerültek a felszínre, s ebből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy a Holdnak van szilárd burka — a holdréteg. A holdexpedíciók előtt a legtöbb kutató ezt az égitestet egynemű, kéregre nem differenciálódó tömegként fogta fel. Az Apollo—12 amerikai űrhajó három utasa — Conrad, Gordon és Bean — jó hangulatban tölti az időt a Hawaiiszigetek felé teljes gőzzel haladó Hornet repülőgép-anyahajó fedélzetén a biológiai karanténban. A három űrhajós folytatja a holdutazással kapcsolatos élmények magnószalagra diktálását. Szabad idejüket pedig olvasással, beszélgetéssel, a televízió nézésével töltik. Szórakozásukat legújabban filmek nézése egészíti ki. A Hőmet szerdán átszelte az egyenlítőt, s ekkor Conrad és Bean régi tengerészszokás szerint »-megkeresztelte« Gordont, aki most haladt át első ízben hajón az egyenlítő vonalán. HOUSTON A houstoni űrkutatási központban szerdán este nyitották ki a Conrad és Bean által a Hold felszínén gyűjtött kőzetmintákat tartalmazó első két ládát. A houstoni űrközpontban őrség vigyáz az értékes rakományra, amely az Apollo—12 utasai által a Holdon gyűjtött anyagokat tartalmazza. (Telefotó: AP—MTI—KS) Christopher Kraftot, az amerikai űrrepülések egyik irányítóját a houstoni űrkutatási központ helyettes igazgatójává nevezték ki. (MTI) lőtt agyon A 22 éves jacksoni (USA) Vemado Simpson az újságírók kérdéseire válaszolva elmondja, hogy a dél-vietnami My Lai-ban »egy tiszt utasítására« 10 polgári lakost lőtt agyon. (Telefotó: AP—MTI—KS) Hasznos tárgyalások A Német Kommunista Pari küldöttsége, amely Kurt Bachmann pártelnök vezetésévé hanzákban tartózkodik, tegnaj hangsúlyozta, hogy a magyal vezetőkkel folytatott tárgyaié- saik igen eredményesek voltak. A legteljesebb egye tértéi nyilvánult meg az'európai po. litikai élet legfontosabb kérdéseinek .megítélésében, és azonos az álláspontjuk a nyugat-németországi választásai! után kialakult helyzetről. Rogers tu-nyilotkozota Rogers amerikai külügyminiszter szerdán este elhangzott televízió» nyilatkozatában 1 elismerte, hogy a Szovjetunió Sajtóértekezlet Párizsban A vietnami kérdés rendezésének akadályairól Doung Dinh Tao, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány képviselője a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet 44. plenáris ülésének befejeztével egy sajtókonferencián kijelentette, hogy az Egyesült Államok fokozza agresszióját 'Vietnamban, és ezzel akadályozza a vietnami kérdés békés és igazságos meg-: oldását. program két alapvető pontjának teljesítését. Pontosabban: az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonását, és egy délvietnami ideiglenes koalíciós kormány létrehozását. E két feltétel teljesítése lehetőséget nyújtana a párizsi tanácskozás előtt fekvő többi kérdés további megvitatására. (MTI) pozitív magatartást tanúsít a tíz nappal ezelőtt Helsinkiben megkezdett fegyverkoriátozá- si tárgyalásokon. A külügyminiszter szerint a Helsinkiben jelen levő amerikai küldötteknek az a véleménye, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között még sohasem folyt ilyen kedvező hangvételű párbeszéd, mint ezúttal Helsinkiben. A tárgyalások komolyak, nem polami- zálóak. William Rogers ugyanakkor nem tartotta valószínűnek, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok már a közeljövőben megállapodást írjon alá az egyszerre több nukleáris töltetet szállító rakétákkal folytatott kísérletek leállításáról. Ezt azzal indokolta, hogy »egyik fél sem biztos abban, mennyire haladt előre a másik fél e fegyverzetek kipróbálásában«. A külügyminiszter nyilatkozatában kitért a vietnami helyzetre is. Szó szerint a következőket mondotta: »Nixon él« nőknek az a politikája, hogy az Egyesült Államok kivonja magát a vietnami konfliktusból, kedvezőbben alakul, mint ahogyan bánmikor gondoltam volna.-« hangoztatta, hogy Nixon »időrendet« állított ösz- sze az amerikai csapatok kivonására, és »ez az időrend némileg módosulna, ha a DNFF egységei újabb offen- uMTI) Dél-Jemen vádolja Szaúd-Arábiát A Dél-jemeni Népi Köztársaság és a royalista—feudális elemeket támogatásban részesítő Szaúd-Arábia viszonya szerdán a fegyveres összetűzésekig éleződött. Aderd közlés szerint szerdán hajnalban egy szaúd-ará- biai kommandóegység behatolt a Dél-jemeni Népi Köztársaság területére, és megkísérelt egy jemeni őrállást elfoglalni. Az ' ellencsapás eredményeként a támadók 12 katonája fogságba esett. Szerdán este újabb szaúd- arábiai egységele indultak a dél-jemeni terület ellen, ezúttal már nehéztüzérség és a légierő támogatásával. Aden- ben közölték, hogy ennek — a hajnalinál sokkal véresebb — összecsapásnak szaúd-ará biai részről legalább 13 ha lottja, illetve sebesültje volt. A harcok a tegnapra virra dó éjjel is foly tatód tak. A Dél-jemeni Népi Köztár saság már a szerdai esemé nyékét megelőzően is számo esetben vádolta Szaúd-Ará biát azzal, hogy összejátszik függetlenség kikiáltása utá elűzött szultánokkal, és zsol dósokat, valamint fegyverei« szállít a royalisták áltel el lenőrzött határterületekn hogy onnan intézzenek tárna dást a Dél-jemeni Népi Köz társaság ellen. Aden a maga részéről kéri az Arab Liga összehívását (MTI) Az úgynevezett dél-vietnami szabad választásokról szóló javaslattal kapcsolatban Duong Dinh Tao hangsúlyozta. hogy a dél-vietnami nép mint durva tréfát elveti a javaslatot. A jelenlegi sa'^ ni bábkormány ellenőrzése alatt lehetetlen ilyen választások megtartása. Különösen az amerikai csapatok jelenlétében. \ Nguyen Thanh Le, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselője teljes támogatásáról biztosította a vietnami kérdés megoldásának a DNFF által javasolt programját. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok makacsul visszautasítja a Svájc és az ENSZ kapcsolatáról A svájci államtanács, a parlament felsőháza szerdán jóváhagyta az ENSZ-szel kapcsolatos svájci politikát, amelyet Willy Spühler külügyminiszter terjesztett az államtanács elé. E szerint Svájc most nem csatlakozik a világszervezethez, de a jövőre nézve tervbe veszi ezt a lépést; de addig is együttmiíködik az ENSZ szakosított szervezeteivel. A Nixon—Szato alku Szato japán miniszterelnök befejezte washingtoni tárgyalásait Nixon elnökkel, s ezzel felvázolta a legközelebbi évek amerikai—japán kapcsolatainak körvonalait. A washingtoni megbeszélések legfontosabb témája az amerikai megszállás alatt álló Okinawa és néhány más, apróbb sziget visszaszolgáltatása volt. Szato miniszterelnöknek ezt a kérdést sürgősen rendeznie kellett. A japán—amerikai szerződés ugyanis 1970 közepén elvileg felmondhatóvá válik. Az országban óriási tömegek és széles politikai körök utasitják el ezt a szerződést, amely politikailag és katonailag az Egyesült Államokhoz láncolja Japánt, és módot nyújt az amerikaiaknak nagyszabású támaszpontrendszer fenntartására a távol-keleti szigetországban. A japán—amerikai szerződéssel szemben megnyilvánuló ellenzék azonban nem azonos forrásokból táplálkozik — sem a közvéleményben, sem pedig a különböző politikai pártok esetében. A kommunisták, a szocialisták, a buddhista beütésű Komeito párt például a szerződés elvetését és az amerikai támaszpontok eltávolítását követeli. Spühler csak úgy csatlakozhat az ENSZ-hez, hogy _ egyidejűleg sértetlenül megőrizze az ország semlegességét; a világszervezet jövőbeni fejlődése fogja meghatározni Svájcnak — mint semleges, de aktív partnernek — az együttműködését. (MTI) A jobboldali szociáldemokraták pártja már csak enyhébb módosítási követelésekkel lépett fel. Az uralkodó liberális-demokrata párton belüli (Szato miniszterelnöktől »balra álló«) frakció még szerényebb igényeket támasztottak. Viszont a szerződés valamennyi ellenzője követeli, hogy az amerikaiak adják vissza Okinawát Japánnak. Szato és az amerikai hivatalos politika közös érdeke volt tehát az, hogy Okinawa visz- szaadásával a japán—amerikai szerződés jobboldali nacionalista ellenzékét már 1970 előtt kielégítsék, és megakadályozzák Okinawa ügyének »zászlóvá« válását, amely alatt egységfront jöhetne létre a japán—amerikai szerződés ellen. Ez a magyarázata annak az alapvető alkunak, amely Washingtonban Szato és az amerikai vezetők között megszületett. Tehát 1972-ig az Egyesült Államok visszaadja Okinawát Japánnak, cserébe Szato — az uralkodó párt nevében és megerősödő többségében bízva — kötelezettséget vállal a japán— amerikai szerződés érvényességének fenntartására. Az alkunak ez a részé tehát világos. Szándékosan elködösítették azonban a másik problémát: azt, hogy Okinawa milyen feltételek között és milyen katonai helyzetben keT rül vissza Japánhoz. Márpedig ez nemcsak a japán belpolitikát, hanem az egész távol-keleti helyzetet érinti. A japán felségterületeken levő amerikai támaszpontok és az Okinawán levő bázisok között ugyanis jelentős különbség van. A japán kormány már hosszú évekkel ezelőtt kötelezettséget vállalt, hogy Éppen ez az a pont, amelyben Szato és Nixon washingtoni megbeszélései nem adtak Világos választ Japán — és a világ — közvéleményének. Sőt, nemcsak lemond az atomfegyver gyártásáról, hanem felségterületén sem engedi meg az atomfegyverek jelenlétét. A Japánban levő amerikai támaszpontok tehát e pillanatban nem atombázisak. Más a helyzet Okinawával. Miután ez nem tartozott és ma sem tartozik még japáij fennhatóság alá, az amerikaiak itt hozták létre legnagyobb távol-keleti atombázisukat. A kérdés tehát az volt: Okinawa az atomtámaszpontokkal együtt kerül-e vissza Japánhoz, vagy azok nélkül? A japán kormány helyzete ebből a szempontból már kényesebb volt, mint a japán— amerikai szerződés ügyében. Nemcsak a jobboldali szociáldemokraták. hanem áz uralkodó liberális-demokrata párt néhány vezető frakciója is azt követelte: amikor az amerikaiak visszaadják Okinawát, szereljék le az atomtámaszpontokat, és az okinawai bázisok — jellegüket tekintve — ne különbözzenek többé a japán felségterületen levő többi támaszponttól a Szato—Nlxon-záróközle- mény egyes pontjai rendkívül tágan értelmezhetőek. Arról beszélnek ugyanis, hogy »kritikus helyzetben« a japán kormány nem akadályozza majd az Egyesült Államokat a Távol-Keleten katonai kötelezettségeinek teljesítésében. (Azt, hogy a helyzet mikor »kritikus«, természetesen az amerikai hatóságok döntik el. És persze azt is, hogy szükség van-e atomfegyverre az említett »kötelezettségek« teljesítéséhez.) A japán—amerikai közlemény ily módon szándékosan nem mondotta ki az okinawai atomtámaszpontok átváltoztatását »hagyományos« bázissá.-»rt* OKINAWA— S ■ ÓCFÁ A ^ e! ______SÖÓ k Ezt nem lehet véletlen mulasztásnak tekinteni. Az atomtámaszpontok leszerelésének leszögezését tehát kihagyták a közleményből. Okinawa: A Hyukyu sziget" (területe 2196 négyzetkilométer. ] kossága 965 000 fő), legnagyobb 1170 km* területű, 600 000 1 kosú — szigete. Legjelentőse városa a 260 000 lakosú Nal amely a szigetcsoport közigazg tási központja. A Kínai Népki társaság partvidékétől 700 km- fekvő szigeten 117 katonai létes mény van (65 katonai tábor, légitámaszpont, 15 haditengerész bázis és 13 hadikikötő) összes 209 négyzetkilométer területen. Okinawán állomáso ó ameril katonák száma 15 000 fő. s ez a tény önmagában is megerősíti azt a gyanút, hogy valamilyen formában meg akarják azokat őrizni! Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy immár Japán felségterülete potenciális atomtámaszponttá válhat. Csaknem bizonyosra vehető,hogy Japánban heves belpolitikai küzdelem robban ki megegyezés miatt. Ennek e jele az volt, hogy a komn niste párt, a szocialisták, a jobboldali szociáldemok ták is élesen támadták a S to—Nixon megegyezést. Elk1 zelhető, hogy Szato és a ki zervatív párt derékhada akarja majd használni az O nawa visszaadását üdvözlő ső nacionalista hullámot viszonylag gyorsan választó kát ír ki. _ SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. november 28. \
