Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Jankovich Ferenc: PINCESZEREN Két ága van a Holdnak, pinceszeren danáinak, őszi tó és aranyhíd, rózsa feje hanyatlik. A Nap-rózsa hanyatlik: vörös fény az aranyhíd .. j Vashengerek garatja fürtök raját zúzatja. Beton kádban gerezdek, íröccsé loccsant keresztel ■ vaskereket szerkesztek, rám tűz az ég, vereslek. Gyertya lobja a késen, táncol a szeg a présen Vörös fény az aranyhíd. a Nap-rózsa hanyatlik. Pinceszeren danolnak — most indul el a Csolnak öt ága van, hat ága van, száz ága van a Holdnak: CSURKA ISTVÁN: t Pesti vasárnap asárnap délután, ami­kor a kasszagépek monoton sürgéssel el­kezdik ontani a tiketteket (tétjegyeket) hat-nyolc ezer ember nyüzsög a budapesti galopp-pályán. Szívet-lelket gyönyörködtető látvány ez a hatalmas pálya, A zöld gyep, az egyenletesen, szépen nyíri, zöld sövények, a tér üde tá­gassága és a nagytribün ódon fensége jókedvet, derűt és op­timizmust lop még annak az embernek a szívébe is, aki­nek a verseny nem izgalom. Egy-egy ünnepi alkalomra igen előkelő társaság gyűlik össze a lelátón. A Magyar Derbynek például állandó vendége a mindenkori angol követ. Igaz. hogy sokat vesz­tett az idők folyamán társa­dalmi jelentőségéből a galopp, de hívei joggal bízhatnak benne, hogy ezt az elvesztett tekintélyt a már apaméni szolgálatot teljesítő Imperial révén és az Imperiáléhoz ha­sonló képességű lovak te­nyésztése révén (még nincse­nek ilyen lovaink, csak a le­hetőségünk van meg, hogy ilyeneket tenyésszünk) előbb- utóbb visszaszerezi. Azért a galopp már most is esemény. Egy-egy vasárnap délután tíz futamot tartanak. A fo­gadók, a játékosok részéről minden futamot (illetve min­den fogadást) gondos tanul­mányozás előz meg. A fogadó, kezében a már otthon is gondosan áttanulmá­nyozott és kellően preparált programmal — ülve vagy áll­jxj _ mélyen gondolkodik, alaposan szemügyre veszi a lovat, nézi a kondícióját, megnézi, hogy nem. izzad-e (ha izzad, az rossz jel, akkor a ló ideges, gyenge, nemigen nyer; persze ez sem törvény), és mindenekelőtt fülel: mit mondanak a bennfentesek, a jólértesültek, »az okosok-». Melyik lóban bíznak az is­tállói körök? Sok fogadónál ez döntő szempont, de a gya­korlati jelentősége elég cse­kély: a versenyzés és a fo­gadás legdöntőbb tényezője mindmáig a szerencse, és ez igy van rendjén, ez teszi széppé, nyílttá és érdekessé a küzdelmet. A ló és lovas küz­delmét az elsőségért éppen ügy, mint a fogadó elszánt küzdelmét a nyereségért, a fogadói dicsőségért Mert. ilyen is van. Egy-egy befutó eltalálása nemcsak anyagi fel­lendülés, hanem erkölcsi si­ker is a fogadónak. S amíg a fogadók igy té- pelődnek a versenyzés dolgo­zói, az idomárok és a zsokék a jár tatóban készülnek a ver­senyre. Az idomár, a mester pontos Iovaglási utasítást ad a zsokénak, aiaglWlT^H vele a követendő taktikát. A lovak körbejárnak a jártatóban, az idomár még egyszer megiga­zítja a szerelést, és aztán a lovak kigaloppoznak a start­hoz. Ezután a dolog mechanikus része következik: a fogadó a kasszához sétál, zsebébe nyúl. Van aki jó mélyen belenyúl, és megjátssza elképzeléseit. A legkisebb címletű tikett kétforintos, a legnagyobb öi- venforintos, és mindegyikből annyit vesz a fogadó és any- nyifélét, amennyit akar. Per­sze, az értékek relatívak. A kispénzű embernek a kettő öt-tíz forintos tét éppen olyan-fontos, drámái, esetleg létkérdés, mint a másiknak a nehéz százasok. Es n szeren­cse — amint ez köztudomású — vak. Eltelik egy negyedóra, az­tán az indító megadja a jeli a lovasoknak a felállásra megszólal a gong. és n. foga­dásokat be kell fejezni, mer' elkezdődött a verseny. A hatalmas pályán a futás első szakaszát csak távcsővel lehet látni, és a fogadónál, aki ad is magára valamit, van is távcső, ő elejétől vé­gig látja a drámát. Mert ek­kor valóban dráma kezdődik el. Az izgalomnak fokozatai vannak. Amikor a lovak be­fordulnak a célegyenesbe, ak­kor a legnagyobb az izgalom. A célegyenes a pesti pályán nyolcszáz méter hosszú, s ezt a lovak, versenyben általában negyvenhat-negyvennyolc másodperc, alatt teszik meg. Ez a majdnem percnyi idő drámai fordulatokkal teljes. Van, akit igazol ez a perc, és van, akit porig aláz. gy ló mindig győz. és a fogadók egy része mindig nyer. »Hát, ezt behúztam« — mondja a boldog nyertes szaknyelven; a győztes zsokénak és ido­márnak pedig a kollégák gra­tulálnak. Aztán kezdődik elölről * tart egészen alko­nyaiig. Amikor az utolso futamot is lefutották, az utolsó nye­reményeket is kifizették, ki­ürül a pálya, s a földön csak az eldobott tikettek ezrei he­vernek. Ezernyi vágy, rémény és ezernyi csalódás. A foga­dósereget különvillamosok és autóbuszok várják odakint a kapu előtt, és a gadókat elnyeli a város. A fogadó vissz ~y­szerű honpolo- ~n reggel műnk megkeresse a nagyot- szép remek szóra): >:ís, de *Titi .term lel,"4 beirt" Korompai évek óta vágyó­dott az ilyen nyaralásra. So­sem hite volna, hogy menny gyötrelem is zsúfolódik a ki gyózó napokba. Harc a hiva tallal, a privát élettel, a köz­élettel, az egészséggel, a ba­rátokkal, s a váratlanul fel­bukkanó ellenfelekkel, akiket tegnap még barátoknak hitt. Vágyódott erre a bolyon- gós, céltalan és ötletszerű or­szágjárásra. Igen, pontosan ilyenek álmodta azokban a nehéz napokban a nyaralást, mint amilyen ez volt, vagy legalábbis annak ígérkezett. Alapjában véve idillre vá­gyott Azokra a varázslatos impressziókra, amelyek tája­kon, erdőkön, mezőkön, fal­vakon és kis városok hangu­latán át visszavarázsolják az ember szívébe azt az egysze­rű jó érzést, amitől gyermek­korunk múltával lényegében örökre el kell búcsúznunk. Szinte már az első nap vé­gére eltűntek azok a tornyo­sodó problémák, amelyek zűrzavaros bábéiként emel­kedtek életébe. Eltűnt látszó­lag a folytonos számvetés a múlttal: »Mit tettem jól? Mit rosszul? Minek volt értelme? S hogyan indokolom magam előtt egy-egy tettemnek jó­szándékát, mikor a siralmas eredmény semmit sem bizo­nyít. Milyen szigorúak az emberek, ha másokról szólnak, milyen szimplán veszik aj­kukra a tisztesség, a becsü­letesség. a bölcsesség és a többi mérhetetlenül bonyolult fogalmat, amit valójában az ember igazán sohasem tud megfejteni, ha önmaga meg­ítéléséről van szó. A kalauz­nak is van hatalma a vona­ton. az elárusítónak is a pult mögött. A mesterségek tör­vényei közé tartozik, hogy mindenki kifürkészi tevé­kenységének hatalmi lehető­ségeit.« Vajon Korompai azzal a hi­vatali hatalommal, amely a kereskedelmi életben, «z el­lenőri teendőkre c . mindig úgy já”* ";nJ ahogyan a hr.c-’ ’á':r ■" értéke azt meg" ' ? ... De gyönyörűek a x>ükk er­dei, romantikus útjai, a vá­ratlan tisztások, amelyekre szinte biblikusán süt rá a nap. körülvéve a bükkerdö papos fáitól. S milyen jó mindebben a természeti ren-. geteg'oen bakancsosán járkál­ni, és elmerülni abban az ezer csodában, ami minden múzeumnál sr.á s.:or vonzób­ban izgatja s pihenteti a ván- iort. Milyen jó a csomóra jtözött zsebkendőt a patak . izébe mártani, s befedni ve- 'e a felforrt koponyát. S mi­lyen jó a patak vizének íze! Jobb minden alkoholnál, szinte népmeséi zamata van. amint kristálytisztán medrét mutogatva vágtat a maga ki­szabott útján! Korompai ahogyan leheve- redett a fűre és üzemi étkez­dékhez szokott ínye összeta­lálkozott a kenyér s a jó kol­bász ízével: máris megtör­tént a csoda, amely a gyerek­kort idézte, a falusi házat, a fehérre meszelt tornácon a piros paprikafüzért. A kol­básznak ilyen a varázsa. A colbász íze és szaga (a lágy okhagyma benne ilyen cso­dálatos varázsló) nagyobb, mint a mesék repülő szőnye­ge, mert szinte röpülnie sem kell vissza a múltba, s már­is ott van minden, ami él, és mindenki, aki élt, és lám: nem is élt hiába. és tudja, merre van az a hely, amelyre úgy mondják; ott­hon. Hiszen éppen ez az idill lé­nyege! A varázslat? Vonzód­ni az új ismeretlenhez, amely nem lehet más, csak jó, mert az idill lényege, hogy jóvá- és széppé varázsol mindent, elhódítja a képzelet alatto­mos ördögeit, megbékíti az embert önmagával, vagy leg­Goda Gábor: IDILL Korompai nyújtózott, es azt gondolta magában: lám, ez aztán az idill, a mennyei, amely kiszűri a bánatot, a betegségeket, az idő múlását, s csak azt érzi, ami szép és jó volt. Egy lompos szőrű kutya állt meg mellette. Szép volt a szőre, s a szeme igazi szo­morú kutyaszeme. Korompai kolbásszal kínálta, a kutya megette: Korompai felkelt, és immár ketten indultak to­vább. Egy órát bandukoltak így, — némán, de mégsem szótlanul, mert azért mére­gették egymást, ismerkedtek. A kék turistajelzés útján halad tak. A kutya egyszerre megállt, s mintha ezzel a megállással jelezni akarja volna, hogy az ó útja másfelé vezet. Korompai elköszönt tőle. egészen úgy, mint ahogyan az egyik vándor a másiktól. De a kutya kettőt vakkantoít. ami kétségtelenül hívogató szó volt, mintha mondta vol­na: — Arra gyere, amerre én. s ne félj, jó helyre viszlek! Egymásba botlott ismét te­kintetük, és Korompainak eszébe jutott az a régi Bodri kutya, odahaza a faluban, aki — nem véletlenül mondjuk így — úgy tud ét nézni, hogy tekinteténe! h ogató sugara átível két fél évtizeden Korompai akkor tizenegy éves volt, most harminchat éves. Bodri pedig akármilyen ■aggastyánkort: ért is el. éle­tének tizennegyedik évében megboldogult, mint akárme­lyik kivénhedt kedves rokon. Hát ez a kutya, ez is cső. .vő volt, mint minden, ami beletartozik az idillbe. És mindez Korompait menten valami jóra és szépre csábította, és nem is gondolt arra a hatalomra, amellyel odahaza rendelkezik, s ami­től emberek 20—50—100 fo­rint pénzbírságot is fizethet­nek. A kutya az ösvényre tért. " mely megőrizte a szekér nyomát, éppúgy, mint a lá­bakét. A kis lábakat és a nagy lábakat, amikből Ko- '•ompai megtudta, hogy ez a kutya nem tévedt el a Bükk erdei közt. nem bolondították meg a fák egyformaságukkal. alább eltolja azt a nagy via­dalt, amelyet az ember ön­magával vív. Történetünkben mind idillikus. Ki csodálkoznék h azon a festői házacska amely magányosan áll á bük­kös közepén, s csak a be­avatott tudja, hogy félórá­nyira van tőle egy ismert fürdőhely. S jött az ember meg az asszony, és a háztól balra újra feltűnt a kanyar­gó patak. Leírnánk szívesen a fogad­tatást, a meleg szavakat. És egyszerre olyan idillikus vol­na minden, mintha egy an­zikszlapot küldenénk, amely­nek kerítői feladata van. Meg az kel), hogy egy szép lány is legyen a házban, és Korompai megtessék-ennek a lánynak. No meg viszont. S az éj leple alatt a horkolások közben a kutya őrző álmának fedezéke alatt kibomlik a vá­ratlan szerelem, amely nem vár jegygyűrűkre. misére, mert türelmetlen és semmire sem vár. Mire is várna?! Csend van, a csillagok megte­szik a magukét, s a holdban is van annyi idill, hogy csak fél karéjjal világítja meg a heg}' oldalán sorakozó glédas fenyőket. Egyszóval minden van. ami az idillhez kell. Uramisten, de giccsessé tu­dod tenni a világot! De jaj annak, aki tagadná a giccs realitását, a lányok tüzét, a fiatal emberek könnyen éleszthető vágyát, az erdők varázslatos illatát, a magány hirtelen bomlását; a szerel­met, a csókot, a . telhetetlen - séget és mindazt, amit az if­júság magában hord. Hát mi itt az igaz? Az idill, amely valóság, vagy a valóság, amely a fantáziátla­nok számára csupán csak ócs­ka giccs s csak a képzelet égi mása? Óh, barátaim, ha láttátok volna Korompait, amint a házi kenyeret olyan mohón ette. mint gyerekkorában, és ahogyan a mákostésztát elké­pesztő mennyiségben fogyasz­totta, s ahogy kibújt belőle vérbő természetének telhetet- lensége, amelyet csak táplál­tak az éjszaka varázslatos fé­nyei, hangjai! Novemberi napsütés Égi jelt óh, mennyire szeretnftss úgy befejezni történetemet, hogy Korompait s az ifjú leányt csakugyan leheverte- tem a pázsitra, s oly boldog­gá teszem őket — írói adott­ságomnál fogva —, ameny- nyire csak képes vagyok, ha nem lép közbe történetünk­be egy váratlan fordulat, amely nem engedi az idillt tökéletes egésszé kerekedni, amely nem engedi az író örö­mét sem kiteljesíteni. Mert akármilyenek a mi vágyaink, úgy látszik, ezek az erdei manók mégsem képviselik Amor finomságait, és fájda­lom, még nála is százszor ta­lálékonyabbak. Korsós úr — így, hívták a ház gazdáját — a rengeteg mákostészta elfogyasztása után így szólt Korompaihoz: — Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy kegyedet há­zunkban üdvözölhetjük, és meg kell mondanom, hogy jazán csodának tartom, hogy ez az öreg, rideg kutya, aki már annyi embert elmart a háztól, önt ebbe a magányos viskóba vezette. kellene lát- _ _ nőm ebben, ha egyáltalában volna hajla­mom az efféle égi jelek kellő értékeléséhez. Hanem, ha már így vagyunk, megkér­dezném öntől: tud-e lórumoz- ni? — Tudok — mondta Ko­rompai, És alighogy kimond­ta e szót, érezte, hogy ezzel az őszinte vallomással szét­törte az‘idill varázsát. Igen, a lány is határozot­tan elszomorodott. talán csak az anyában támadtuk bizal­mi érzések férje te-vei iránt, és szófogadóati elköszöntek a vendégtől, midőn Korsós azt mondta: — Lehet ám kettesben is lórumozni, méghozzá pompá­sán, de az asszony és a lá­nyom már álmosak, és nem veszi rossznéven, ha aludni küldöm őket. Az asztalra újabb és újabb bor került, és már nadrág­tartóig vetkeztek. Korsós fé­lelmetes játékosnak bizo­nyult. Előbb csak éjfélt ütött az óra, aztán ment a maga útján tovább hangosan ke­tyegve. A lorumot,., a 21,-esre vál­tották. Korsós előtí tornyosodéit a pénz. Korompairól folyt a víz. Mintha az idill verejték­ké változott volna, akármit csinált, —,. semmi sem sike­rült. Ha húsznál megállt, Korsósnak huszonegye volt. Már a tárgyakra került sor. S akkor Korompai holmi ősi babonás szöveget mor­molt, amely az átok és áldás szavaiból fonódott össze. Gya­nút fogtak. Negyed három volt. Korsós azt mondta: * — Maga csal. Az ellenőr tudta, hogy csal, de nem volt mit tenni, mert nem engedte kicsúszni a ny ralás örömeit a keze közül, ügyesen, okosan csalt. Azt mondta: — Es ha csalok?! Jobban csalok, mint maga. Ennyi az egész. Az asztal felborult. Az aszony és a leány elő­De a két férfi úgy állt j::emben egymással, mint akik közül az egyik végez a másikkal. A többi részlet. A lényeg: hajnalodott, s a hajnal jötté­vel a természet mindent a maga rendjén hajtott végre Megélénkültek a madarak a szellő szabályosan suho­gott, mintha költögette volní az erdőt, a hegyeket és a há­rom ember mély, közép é: magas hangon ,üvöltötte Ko­rompai után: — Ez a csaló ... csaló .. At f»rrln han°os vo1 eruu ettől a szó L. Korompai zsebregyűrte j nzt, pontosan annyil lennyivel ideérkezett, elin A kutya szomorúan követ te. Elkísérte a kék turista jelzésig, és még egyszer fel nézett rá. Szeretet és elnéző volt a szemében. Talán vala miféle bocsánatkérés is. Az tán vakkantott egyet, mint ha azt kérdezte volna: — Idill, hát ilyen az i<W ezen a világon? 8 SOMOGYI NÉFLAl vasárnap- 19M. «emm bér 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents