Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
Mi lesz a haszna a vásáriénak? S okan fölteszik ma a kérdést, hallván a szocialista integrációról, hogy abból mi haszna lesz a fogyasztónak? S el lehetne intézni a választ azzal, hogy a fogyasztónak lesz belőle haszna, hiszen minden, ami a nemzeti és nemzetközi gazdasági életben haladást jelent, végső soron a fogyasztót szolgálja. A termelés célja is a lakosság szükségleteinek kielégítése, s ha még általánosabbak akarunk lenni, mondhatjuk, hogy minden a fogyasztóért történik. Éppen ezért az olvasó joggal lehet kiváncsi a részletekre is. Ma még mindennapos tapasztalatunk, hogy vagy kevés az üzletekben található fogyasztási cikk, vagy nem abban*a választékban található, amit a vásárló keres. S utazásiunk során bizonyosságot nyerünk arról is, hogy a szomszédos szocialista országokban ‘alapjában ugyanez a hélyzet. S ezen már hosszú ideje — bár a helyzet állandóan javul — mi sem tudtunk változtatni. A hazai ipar nem termelt eleget, s a hiányt importból nem tudjuk fedezni. Jellemző ebből a szempontból, hogy pl. az' ipari fogyasztási cikkek importja az európai népi demokatikus országok összes importjában mintegy 6—7 százalék. A Szovjetunió aránya jobb, ifiért ott , az importban körülbelül 20 százaléknyi az ipari fogyasztási cikkek hányada. A fogyasztási cikkek viszonylag szerény mértékű importjának több oka van, amiből néhányat kiemelünk. Közismert, hogy éveken át önellátására törekvő iparosítás folyt a' legtöbb szocialista országban. Ehhez sok gépre és sok nyersanyagra volt szükség, amit jelentős részben importból biztosítottak. Így az iparosításhoz szükséges két árucsoport lényegében lefoglalta az importot, és a fogyasztási cikkek vásárlása háttérbe szorult. Erősítette ezt a tendenciát, hogy a külkereskedelemben is érvényesült az egyensúlyra törekvés, azaz ha az egyik ország pl. 100 darab gépet akart eladni, akkor 100 darab gépet vásárolnia is kellett. Általában azonos áruk álltak egymással szemben. Így azután, ha az egyik ország fogyasztási cikket kívánt vásárolni, akkor többnyire ugyanannyi fogyasztási cikket kértek tőle ellentételként. A részletekbe menő egyensúlyra törekvés gátolta az ipari fogyasztási cikkek importját. De talán ennyire közrejátszott az is, hogy a legtöbb szocialista országban hosszú ideig nagyobb súlyt helyeztek a nehéziparra, annak biztosították gyorsabb ütemű fejlődését, és kisebb gondot fordítottak a fogyasztási cikket gyártó iparra. Az aránytalan fejlődés következményeként választékában és összességében kevés a fogyasztási cikkeknek az a mennyisége, melyet az egyes országok jelenleg gyártanak és a közeljövőben gyártani tudnak. Állíthatjuk, hogy ebeket a problémákat minden országban látják és igyekeznek megoldani. Ez azonban csupán belső erőkre támaszkodva nem képzelhető el. Nemzetközi ösz- szeíogásra, az országok közötti koordinált cselekvésre van szükség, aminek ma a fő eszköze a gazdasági integráció. Mégpedig úgy, hogy a központi tervek, az államközi megegyezések mellett a piaci hatások — a kereslet és a kínálat — is erőteljesen érvényesüljön. Természetesen ez távlatokra szóló perspektíva, s nem a közvetlen valóság. Az integráció programját — nagy számú és nagy horderejű gazdasági, politikai összefüggések miatt nem lehet elhamarkodottan kidolgozni és nem lehet gyorsan az életbe átültetni. Több éves előkészítő munkára van szükség és a program fokozatos megvalósítására. a z integráció előkészítő A4 szakaszában .is van ... azonban mód rá, hogy a fogyasztó érezze a kedvező hatásokat, hogy úgy mondjuk az -integráció előszelét-. Ez pedig a fogyasztási cikkek vá- lasztekcseréje. A vásárló gyakori tapasztalata ugyanis; nem az a baj, hogy amit keres, nem kapható, hanem inkái, b az, hogy éppen van, de r»em olyan, amilyet keres. Magyarán szólva: a választék kicsj. pedig bővítése lehetséges. Vegyünk egy példát: mosógépet minden szocialista ország készít különböző típusban, s a termelés a szükségletet éppen kielégíti. A vásárló azonban nem a megszokottat, hanem mást keres, például azt, amit a szomszédos államban járva a kirakatban meglátott. Mi az akadálya annak, hogy legyen a hazai üzletekben is? Valójában semmi. Az egyes országoknak ki kell cserélni egymással bizonyos típusú mosógépből megfelelő számú darabot. Ezzel ugyan nem lesz töb mosógép az üzletekben, de a választék nagyobbá válik. S ennek a hatása a vásárlóra rendkívül kedvező. Ugyanez vonatkozik sok más fogyasztási cikkre is. Nem is szólva arról, hogy a választékcserének a hazai iparra is jó hatása van, mert újabb típusok gyártására ösztönöz, versenyt támaszt, s emellett a külföldi piaci eladás lehetősége a több termelésre serkent. S ez már az új mechanizmus érvényesülése, ha tetszik, nemzetközi méretekben is. Egy ilyen akcióból — ha kiterjedten alkalmazzák — fokozatosan integráció is kisarjadhat. Nemcsak úgy, hogy az eddig alkalmazott külkereskedelmi formákat rugalmasabbá teszi, hanem elsősorban a termelés oldaláról. Ugyanis a vállalat, megismerve a külföldön gyártott termékeket, megkeresheti a szomszédos országok azonos vállalatait, és a kölcsönös előnyökre építve közvetlen kooperációs megállapodásokat létesíthet velük. S ez már a termelés lassú, de határozott integrációját eredményezheti, természetesen egyéb feltételek változása mellett. Hasonló irányba tájolja a fejlődést a fogyasztási cikkek külkereskedelmének kiszélesítése. Közismert ugyanis, hogy a szocialista országok közötti külkereskedelem több évre megkötött szerződések alapján bonyolódik le. Ezekben többnyire mennyiségileg, vagy értékben meghatározzák az egyes cikkcsoportok, esetleg cikkek kölcsönös forgalmát. Szaknyelven szólva: kontingenseket állapítanak meg. Ennek a módszernek előnyeit és hátrányait akár csak felsorolni is messze vezetne. Lényeg azonban az, hogy a kontingensek merevvé, kötötté teszik a forgalmat. Nem érvényesülhet a kereslet _ változása, a lakosság aktuális ég esetenkénti átmeneti igényeinek hatása. E zért járható út a fogyasztási cikkek forgalmának fokozatos felszabadítása, ami azt jelenti, hogy ezekben a cikkekben az országok szabadon szállíthatnak egymásnak, ahogy a lakosság szükséglete és annak változásai megkövetelik. Ezzel mód nyílnék nemcsak a szükséglet jobb kielégítésére, hanem a keresett cikkek esetében a termelés jelentős bővítésére is. t, Gy. I. A kis földalatti A földalatti Vörösmarty téri ban. Azért róla is essek szó... A kis földalattiról. Mert már a neve lassan így megy át a szóhasználatba: »kis földalatti«. Amióta a nagy épül, gyakori híradás jelenik meg a Budapestet átszelő »igazi« földalattiról, azóta biggyesztjük neve mellé a »kis« jelzőt. Pedig nem volt ez olyan kicsi születésekor, sőt neve mellett a »leg«-et is odate- hettük: kontinensünk legelső földalattija volt ez a budapesti. Születését a villamosnak köszönheti. S két vállalat versengésének. Az első villamos Budapesten 1887. november 29-én indult el a Nyugati pályaudvartól, s zörögte végig rövidke útját a mai Majakovszkij utcáig. Megindult a harc a lóvasút és a villamosvasút között. Egy ideig állta is a versenyt a lóvasút: leszállította a viteldíját. De mégsem bírt a villamossal. A BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút Rt.) utasforgalma 1889-ben ötmillió-nyolcszázezer volt, 91-ben már 8,6 millió, a milleneum esztendejében pedig már a 22,3 milliót is eléri. Ekkor lép egyet a lóvasút társaság is, vagyis a BKVT (a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság). Elhatározzák, hogy a lóvasutat villamosítják. Most a két társaság tovább versenyez; a BKVT ismét fölveti a Sugárút (ma Népköztársaság útja) közlekedésének megoldását. »Ismét« mondom, mert már 1873-ban is kérte a Közmunka Tanácsot, hogy a Sugárúton lóvasutat építsen. A Közmunka Tanács ezt nem engedélyezte, de a Kontinensünk legelső földalatti villamosvasútjának építése Budapesten a Sugárút (mai Népköztársaság útja) alatt 1895- ben. főváros közgyűlésén sikerült a tervet elfogadtatni. Szerencsére mégsem lett a lóvasútiból semmi; a belügyminiszter élt a vétó jogával. Húsz évig pihent ez a terv, s most, hogy már két villa- mosvasút-társaság működött a városban, a 21-ik esztendőben közös ajánlatot tettek: a Gizella tértől (a mai Vörösmarty tér) á Városligetig villamosvasút vezessen. Ezt is elutasították. De nem városszépészeti szempontból! Idézek az elutasító végzésből: » ... a sétakocsizás céljára fenntartott úton vasút építés egyáltalán nem engedhető meg.« Ekkor utazik háromtagú bizottság Londonba, a város földalattijának, a tube-nak tanulmányozására. A londoni földalatti úgy épült, hogy végállomásának lejárata 1890kocsikázást lehetetlenné teen- di«. Nagy csatározások után 1894 májusától az engedélyezést kiadták. A 3,73 km vonal építésére, 3 300 000 forintot irányoztak eiő. A város vezetőinek a legfontosabb kikötése az volt: a milleneum évére el kell, készüljön a földalatti. 1894. augusztus 13-án kezdtek a munkához és a kontinens első földalattiját 1896. május 2-án át is adták. A milleneumi ünnepségek megnyitásakor Ferenc József is végigutazott az akkor még egyáltalán nem kis földalattin, sőt, külön kocsit is építettek a királynak. Ébenfa berakásos kocsit, tükrökkel, kétoldalt bejáróval. Ez a kocsi ma is forgalomban van, sokáig a 20-as számot viselte. Emlékbeszéd-e ez a kis írás az új születésekor a kicsi öregről? Nem az, mert a kis földalatti — ami ugyan pontosabban kéreg alatti vasút, pályáját felülről ásták ki — hamarosan új korszak ' elé néz. Meghosszabbítják és korszerűsítik. Újjászületését két ok indokolja.* Az egyik: a most felépülő új budapesti lakótelep, a Páskamligeti és a csaknem teljesen elkészült Ka- csóh Pongrácz telep összekapcsolása a városközponttal. Tehát meg kell hosszabbítani az öreg földalattit. A másik: a kocsik is kiszolgáltak, megérettek a cserére. Az új kocsillagok franciául és angolul Az Egri A vetítőből már elment, a vágóterembe még nem érkezett meg. A produkciós szobában is kerestem, de éppen az operatőrrel tanácskozott a filmgyár egy másik sarkában, Amikor végre megtaláltam Várkonyi Zoltánt, már a ki- jáiat felé sietett — Már három óra, s nekem negyed négyre a Vfgben kell lennem. Tessék, szálljon be a kocsiba, amíg a színházhoz érünk, nyugodtan beszélgethetünk. — Az első téma az Egri csillagok. — A film sikerére nem panaszkodna tóm. Igazi nézőcsúcs! Eddig 3 millióan nézték meg. s minthogy kétrészes filmről van szó. dupla helyárakkal. Az Egri csillagokra ban volt részünk egy kedves kis ünnepségben, a Művelődésügyi Minisztérium fogadást adott az Egri csillagok alkotógárdájának tiszteletére. — Túl a hazai sikereken milyen a külföldi érdeklődés? — A közelmúltban részt vettem egy spanyolországi bemutatón, s mondhatom, a közönség és a szakemberek nagy tetszéssel fogadták a spanyol feliratú Egri csillagokat. Persze az az igazság, hogy az ilyen kétrészes filmeket nem szívesen veszik meg külföldön. Éppen ezért érdekes kísérletbe fogtunk. Lerövidítettem, vagy ahogyan mi mondjuk, «megvágtam« az Egri csillagokat Kivágtam a filmből á mellékcselekményeket, megrövidítettem a csatajele— Hogyan sikerült a vágás, milyen lett az a másfél órás film? — Nem akarom azt mondani, hogy jobb mint az ere-' deli, de ami igaz, igaz, a film cselekménye nem annyira szerteágazó, tömörebb lett, és tek ntettel arra, hogy a csatajelenetekből csak a legizgalmasabbakat, a legérdekesebbeket hagytam meg, a vár ostroma is élénkebb, mozgalmasabb lett Különben ebből a másfél órás változatból is szeretnénk majd tartani hazai bemutatót Elújságolhatok még egy kezdeményezést. Párizsban létrehoztunk egy szinkronirodát, ahol elkészítik az Egri csillagok angol és francia szinkronját, természetesen angol, illetve francia színészekkel. Az így szinkronizált Egri csillagok iránt már van érdeklődés, többek között Kanadából, a dél-amerikai országokból és máshonnan is. —. Az Egri csillagokat nem valami lelkesen fogadta a kritika. Ezzel kapcsolatban kérdezem, ennek a negatív fogadtatásnak van-e része abban, hogy most a filmgyártásban is a nehéz műfajhoz nyúlt? — Erre a kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni. Elhatározásomhoz bizonyos mértékig hozzájárultak romantikus filmjeim kritikai fogadtatásai is. De azt hiszem, ennél sokkal fontosabb az, hogy elolvastam Dobozy Imre Eljött a tavasz című drámáját és nagyon megtetszett. Meggyőződésem, hogy jó filmet lehet belőle csinálni. Színes film lesz. Már napok óta forgatunk. — Hogyan lehetne egy mondatban megfogalmazni a készülő film mondanivalóját? — Egy mondatban nehéz, de azért megpróbálom. A film a felelősségről, a felelősség vállalásáról s?ól, arról, hogy a második viágháború utolsó napjaiban az egyes embereknek hogyan kellett volna vállalniuk a döhtés felelősségét. Ügy érzem, ez a film is jól beillik filmgyártásunknak abba az önvizsgáló folyamatába, amely tulajdonképpen a Hideg napokkal kezdődött. — A további tervek? — Ismét egy kis romantika. Nagyon szeretném filmre vinni Heltai Jenő gyönyörű színpadi művét, A néma leventét, de sajnos a megfilmesítés joga amerikai cég birtokában van. Ilyen körülmények között ezt a filmet csak akkor tudjuk megcsinálni, ha megfelelő koprodukciós partnert találunk. Addig is reálisabb tervvel foglalkozom, előkészítem Jókai Mór Fekete gyémántok című regényének filmváltozatát. (márkusz) millió jegyet adtak el a neteket, s az ereameny: mas- Imsíánlházak. Épp a napok- fél órás Egri csillagok. Értesítjük a termelőszövetkezeteket, a termelőszövetkezeti tagokat és egyéni gazdákat, hogy gyártelepünkön J6%-os szarazanyag-tartajmn nyersszelet bármilyen mennyiségben wőssarolfiatö A nyersszelet ára 12,20 Ft/q. A nyersszelet elszállítása történhet közúton, sgjat járművel, és megrendelés alapján vasúton. MAGVAR CUKORIPAR KAPOSVÁRI CUKORGYÁRA ' (9427) SOMOGVI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 23. A világvárosi forgalmat már nem győzte a földalatti villamos sem egyetlen kocsiból álló szerelvényekkel. Ezért néhány évvel ezelőtt pótkocsikat is üzembe állítottak, hogy kétszeresére növelhessék a szállítható utasok számát. minden szakaszára más és más társaság kapott engedélyt. 1894-ben újabb közös ajánlatot tesz a két társaság, de már: földalatti vasút építésére. A főváros közgyűlése az engedélyt megadta, de a Közmunkás Tanácsa ezt is elutasította. Mégpedig ilyen' indokkal : »... A boltozatot tartó vasszerkezet rugalmas mozgásai folytán az utcaburkolat megromlik és így az út séta- kocsizásra alkalmatlanná válhat, továbbá az alagút pinceszerű építmény lesz, amely a kocsik alatt oly mértékben fog dübörögni, hogy a sétacsik gondozása pedig a régi műhelyben lehetetlen, a remiz korszerűsítésére a fővárosi tanács nem adott engedélyt, hanem új kocsiszín építését rendelte el. A ben. házási program szerint a földalatti újjászületése 300 millió forintba kerül. A munkákat legkésőbb 1972 közepéi-e be kell fejezni, mert erre az időre elkészülnek a csuklósán összekapcsolt, 33 méter hosszú metrószerelvények, s ezek már csak az új kocsiszínben tudnának éjszakázni. Kőbányai György
