Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
Korea népe elutasítja a koreai kérdésben hozott ENSZ-„határozatot“ A KNDK külügyminisztériumának nyilatkozata A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma tegnap nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a KNDK kormánya és az egész koreai nép elutasítja és érvénytelennek tekinti azt a "határozatot-«, amelyet az amerikai imperialisták erőszakoltak ki az úgynevezett koreai kérdésben — november 17-én az ENSZ- közgyűlés politikai bizottságában. A nyilatkozat megállapítja, hogy a szóbanforgó »-határozatot« a KNDK képviselőinek részvétele és hozzájárulása nélkül, a koreai nép akarata ellenére fogadták el. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Korea egyesítésének kérdése a koreai nép belső ügye, amelybe senkinek sincs joga beavatkozni. Az egyesítést békés úton, demokratikus alapokon magának a koreai népnek kell megvalósítania — minden külső beavatkozás nélkül. A nyilatkozat követeli, hogy vonják ki az amerikai imperialisták agresszív csapatait Dél-Koreából. haladéktalanul oszlassák föl a fent említett koreai ENSZ-bizottságot, amely az amerikai imperialis- mus agressziójának eszköze, és szüntessék be a »koreai kérdés« törvénytelen megvitatását az ENSZ-ben. (MTI) Tö me ggyilkosság Dél-Vietnamban Szinte az egész világsajtó foglalkozik azzal a tömeggyil- kossággal. amelyet reguláris amerikai egységek követték el még 1968 tavaszán, és amely most került a nyilvánosság elé. A színhely My Dai dél-vietnami falucska volt, amelyben ide-oda hullámzottak a harcok. A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint az egyik amerikai benyomuláskor a lakosságot teljesen ötletszerűen három csoportra osztották. A legnagyobbra, mintegy kétszáz férfira, nőre és gyermekre géppuskából tüzet nyitottak az amerikaiak. Aki életben maradt — hangsúlyozza a Reuter — csak azért menekülhetett meg, mert a rázuhanó holttestek eltakarták. Az így megmenekültek száma körülbelül huszonöt — teszi hozzá a tekintélyes brit hírügynökség. A vietnami háború egyik legnagyobb rémtettéröl a közvélemény egy Hónaid Riden- hour nevű katona levele nyomán szerzett tudomást, aki leszerelése után lelkiismerete be szavára hallgatva számolt a My Latban történtekiőL Számos megfigyelő rámutat: ha Washington akarta volm, már régen megtorolhatta volna ezt a rémtettet. A megtorlás azonban mindeddig elmaradt. A legújabb jelentések szerint egészen másfajta »bűnösök« megleokéztetésére készül az Egyesült Államok igazságügy- minisztériuma: szeretne leszámolni a vietnami háború elleni két hatalmas tömegtüntetés (az úgynevezett moratóriumok) szervezőivel. Mitchell igazságügy-miniszter minden bizonnyal a chicagói esetre hivatkozva kéri majd a bírósági vizsgálat lefolytatását, »összeesküvés és lázadás« vádjával.'' A tavaly nyári nagy chicagói demonstráció vezetőit ugyanis ilyen alapon állították bíróság elé. A My Latban elkövetett tömeggyilkosság tetteseinek büntetlensége és ti békeharcosok üldözése ugyanannak az éremnek a két oldala. Sztrájkok és tiltakozások Franciaországban A CGT által kiadott 24 órás sztrájkfelhívás következtében kedd este óta fokozatosan csökkent Franciaországban az elektromos energia és a gáz termelése. Tegnap reggelre csaknem megszűnt az áramszolgáltatás. A létfontosságú intézmények áramellátását azonban továbbra is biztosítják. Újabb 24 órával meghoszSikeresen leszállt a holdkomp mondották tréfálkozva. A porréteg a ruhán azért veszélyes, mert csökkenti a világos színű védőöltözet fényvisszaverő hatását, és a ruha felmelegedését okozhatja. Ez azonban nem történt meg. Conradi és . Bean nem jelezte, hogy különöseb ben melege lenne. Az Intrepid utasainak legérdekesebb megfigyelése első holdsétájuk során az volt, hogy olyan kisebb krátereket láttak, amelyek feltehetően, vulkanikus eredetűek. A tudományos mérőműszerek elhelyezése a tervnek megfelelően ment végbe. Miközben a két űrhajós a Hold felszínén van, harmadik társuk, Gordon. 32 órán át kering a Hold körül az anya- űrha jóval. Gordon egyébként pályamódosítást hajtott végre, hogy a ma visszainduló holdkomp számára megközelíthetőbbé tegye az anyaűrhajót, amelyhez csatlakozniuk kell, hogy együtt visszaindulhassanak a Földre. (MTI) nauiDEii Prágában, a KGST most megnyílt szemináriumán a szakemberek hatékony foglalkoztatásénak népgazdasági problémáit vitatják, meg. A szeminárium munkájában több csehszlovák és külföldi szakember vesz részt. A brazil katolikus egyház vezetői Sao Paulóban üléseznek. hogy megvitassák a brazil katonai konnány »terro- risteellenes« kampányának az egyházat sújtó következményeit. Jelenleg ugyanis számos pap és egy apácazárda, fenöknője ül börtönben »terrorista cselekményekben« való állítólagos részvétel miatt. A chilei főváros egyik börtönében véres ütközetre került s-or a foglyok és őrzőik között. Az összecsapásnak egy halálos áldozata és hatvan sebesültje van. Az amerikai képviselőház megszavazta azt a 96 millió dollárt, amelyet Nixon elnök az amerikai szuperszónikus szállítógép-program további finanszírozására kért. Az utolsó akadály azonban még hátravan: a szenátusban — a megfigyelők szerint — kisebbségben vannak a program támogatói. P>, n áás*. Képünkön (balról jobbra): Alan L. Bean és Charles Conrad, az Apollo—12 holdkompjának uta ai, akik kiléptek a Holdra. (Telefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az J. oldalról) vu társa, Bean is követte. A két űrhajós a tegnapi napon az első holdséta alkalmával csaknem négy órát töltött a holdkomp kabinján kívül. Ma magyar idő szerint a hajnali órákban kerül majd sor a második kinntartózko- dásukra. Az első három és fél órát azzal töltik, hogy talajmintákat gyűjtenek (a földi központ összehasonlítást akar végezni az Apollo—11 által begyűjtött minták és a mostaniak között), majd elhelyezik a Hold felszínén a tudományos műszereket. A mai űrséta feladata lesz fölkeresni az 1967 áprilisában a Holdra küldött Surveyor—3 amerikai holdszondát, amely valamivel több mint 200 méterre, látótávolságban van a holdkomp tartózkodási helyétőL Az űrhajósok arra panaszkodtak, hogy a Hold pora ra: telepszik védőöltözetükre, és »igen piszkosak lesznek«. »Kefére lenne szükségünk« — Világvi&szkang a helsinki párbeszédről A világsajtó Helsinkiből keltezett tudósításai egyöntetűen elismerik a szovjet— amerikai párbeszéd jelentőségét. A párizsi Aurore »fegyverkezési Jaltáról« írt, a Neue Zürcher Zeitung mérsékeltebb hangvételben, de szintén megállapította, hogy »komoly, szükséges és sürgős erőfeszítésekről« van szó. Vitán felül áll a Helsinkiben napirenden levő kérdés bonyolultsága és az, hogy e tárgyalások sikere vagy kudarca nem egyhamar dől el. Az angol Sunday Times azonban szándékos kétértelműséggel máris arról írt, hogy Helsinkiben »fagypont körüli a hőmérséklet«. Sajtóorgánumok egész sora tudni véli, hogy a helsinki tárgyalásokon a stratégiai fegyvereik meghatározása a kiindulópont. Szovjet részről mindem jel olyan felfogásmódra utal, amely kölcsönös érdeket lát a mostani tárgyalásokban és azok eredményességében. Nem a »fölény« és a »lemaradás« kategóriáiban elemzi a tárgyalások indítékait, hanem a józan célszerűségre apellál. (MTI) As Egyesült Államok és Latin-Amerika Bankó sztaniolban Az 1969-es év eseményei ero- eljeren megrendítették az Amerikai Egyesült Államok latin-amerikai befolyását. Az amerikai tőke behatolása egyre fokozódó kizsákmányolást és elszegényedést idézett elő, mivel Latin-Amerikát elsősorban nyersanyag-lelőhelyként belpolitikát alakítanak ki, hogy elejét vegyék nagyobb fokú forradalmi mozgalmaknak. Így történt Peru. Chile, Bolívia esetében, ahol az amerikai monopóliumok tulajdonát államosították (Peru az International Petroleum Co. — IPC szaibbították a tömeges elbocsátások ellen tiltakozó sztrájkjukat a francia atomenergia konmánybiztossághoz tartozó intézmények dolgozói. A Haute-de-Seine megyei fiatal tanítók Párizsban tüntettek az oktatásügyi minisztérium épülete előtt. A tüntetés oka, hogy a tanév kezdete óta még nem kaptak egyáltalán fizetést. (MTI) A japán miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban Washingtonban tegnap megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Nixon elnök és Szato japán miniszterelnök között. Nixon a Fehér Háznál ünnepélyes fogadtatásban részesítette a japán miniszterelnököt, majd hosszabb megbeszélést folytatott vele. A tárgyalások ma érnek véget. Szato más amerikai politikusokkal is tanácskozik, így Rogers külügyminiszterrel. A tárgyalások középpontjában Okinawa kérdése áll. Nixon és Szato jelenlegi megbeszélésie azonban előreláthatólag túlmegy az okina- wai kérdésen és a japán—amerikai katonai kapcsolatok egész problémáját felöleli. Amerikai részről azt kívánják, hogy Japán vállaljon az eddiginél nagyobb szerepet a Csendes-óceán térségében az USA által kidolgozott katonai tervek megvalósításában, s ennek megfelelően növelje katonai erőit is. Nix- * elnök ugyanis a japán miniszterelnököt fogadva kijelentette, hogy a »csendes-óceáni térség helyzetének a'akulá- sától függ elsősorban a világ békéjének sorsa«, — és utalt arra, hogy ebben Japánnak nagyabb szerepet kell vállalnia. tartják számon az amerikai monopóliumok. Mindez elégedetlenseget es a partizán mozgalmak erősödését idézte elő, amit az amerikai katonai segélyek és a tanácsadók segítségével sem tudnak a latin-amerikai kormányok felszámolni. Egyes kormányok felismerték, hogy a bajok forrása az Amerikai Egyesült Államoktól való függés, önállóbb gazdasági, kül- és — vagyonát, Chile az Anaconda rézmonopóliumot Bolivia pedig a Gulf Oil társaságot államosította), és más országokkal együtt ki akarják fejleszteni kereskedelmi, gazdasági kapcsolataikat a szociaVsta országokkal is. Az eddig lazább gazdasági integrálódáson belül szorosabban együttműködő csoport is kialakult Andok Közös Piaca néven. Az Egyesült Államok: kormánya most »új alapokra« helyezi lat-n-amerikai politikáját A Kennedy-időkben született »Szövetség a haladásért« terv helyét átveszi a Nixon- korszak jelszava, amely a »Szövetség« szót az »Akciö«-val cseréli fel. Nixon elnök, aki november első napján beszédben vázolta fel, mit ért az »Akción a haladásért«, a korábban hirdetett »segélypolitiká«-ról lényegéiben a »Segíts magadon!« lovára nyergeit át. Különmegbízottja, Rockefeller kormányzó pedig, aki a nyáron latin-amerikai tény- megállapító körúton járt, a napokban nyilvánosságra hozott javaslataiban az elnöki programot katonai vonatkozá- 1 sok kiemelésével egészítette ki. Nyilvánvaló, hogy a Rockefel- ler-jelentés szervesen illeszkedik a Nixon-konmányzat — hivatalosan esetleg kimondatlan — elképzeléseibe. A Nixan-terv a Rockefeller- jelentésnak abból a tételéből indul ki, hogy a »Szövetség a haladásért« elvetélt reform tervei ellenére fokozódik a szembenállás az Egyesült Államokkal. és növekszik az -újabb Kubák« megszületésének — Washington számára nem kellemes — esélye. A Rockefeller- jelentés ezért nyíltan a katonai segélyek növelésére szól; tott fel, a hivatalos Nixon - program pedig a fennálló latin-amerikai rendszerek tudomásulvételére — akkor is, ha a legsötétebb katonai diktatúrákról van szó. Arról van ugyanis szó, hogy a latin-amerikai országok az idén nyáron gazdasági természetű ultimátumot intéztek Washingtonhoz. Az »Akció a haladásért« lényegében erre az ultimátumra válaszol. A Nixon-program utal rá, hogy az amerikai töke aligha fog új hiteleket adni olyan országoknak, ahol az államosítás veszélye fenyegeti. Ez a figyelmeztetés nyilván azt jelenti, hogy Washington a jövő hónapban esedékes Ame- rika-közi tárgyalásait küszöbén azt mondja majd partnereinek: »ha tetszik, elfogadjátok a felajánlott feltételeket, ha nem, úgy is jó. De ha válaszul esetleg perui típusú államosításon törnétek a fejeteket. magatokra vessetek.« így találkozik a Rockefeller- jelentés a Nixon-program mélyén meghúzódó »rámenősebb- politikai elképzeléssel. Az Egyesült Államok latinamerikai politikáját, úgy látszik, egyfajta ciklusosság jel lemzi. Előbb volt a furkósbot Az nem vált be. Erre jött a re form terv. Most kiderült, hogi az sem segített. Előkerül tehá újra — bár egyelőre még ném sztaniolha csomagolva — a ko rábbi bunkó. A kérdés csak az hogy Washington csupán »meg mutatni« akarja-e, vagy hasz nálni is. Mert Latin-Ameriká ban az utóbbi tíz esztendőbe egyik sem vált be. S. P. SOMOGII NÉPLAP Csütörtök, 1969. november 2%
