Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

ÉVEK, EMLÉKEK Göröngyös út után Otolecz János. Istvándí egyik utcájában a szélső ház Otolecz Ferencéké. A szép, modem téglaépület még nincs bevakolva, az udva­ron szivattyús kút, a ház előtt őszirózsák. Három generáció él itt. A nyolcvanhárom éves Otolecz János és felesége, gyerekük, Ferenc és felesége, és három unokájuk. A legkisebb tízesz­tendős. Éppen annyi idős, mint a szövetkezet. — Hm, mikor született — mereng el a fiatalasszony —, nehéz idők voltak azok! Segély, szabadság — ki gondolt akkor arra... A papával ketten vol­tunk a szövetkezetben. Férjem már korábban Pécsen dolgo­zott. Két évvel később haza­jött, ő is belépett. Otolecz János munkától el­gémberedett, kidolgozott kezét nézem. Most a konyhaasztalon pihen. Olyan barnára égette a nap, hogy azt hiszem, nincs az a pihenés, amely kisimíthatná a ráncokat, visszafehéríthetné a bői t. Ki tudná számba ven­ni, hogy nyolcvanhárom év alatt mit dolgozott, mit te­remtett elő ez a kéz?! — Bizony eleinte nagyon ne­héz volt — koppannak a sza­vai. — Volt úgy, hogy semmit sem kaptunk, sőt nekünk kel­lett visszafizetni. Igaz, voltunk még annál rosszabb életben is, mikor cselédek voltunk. De hál mégis nehéz volt elviselni a kezdetet, sok bánat gyűlt az emberbe... Menye, akivel azokban az el­ső időkben ketten indultak el a szövetkezeti úton, bólint. Va­lahová messze néz. — Sokan elmentek akkor Istvánéiból. Nem sok érő volt a szövetkezet munkája, válto­gatták egymást az elnökök. — Ki volt a hibás? — Ki? Hát hibásak voltak a vezetők is meg a népek is... De hát nem is jó máma már erre gondolni. — Azért azt megmondom — szól közbe Otolecz János —, nem hittem volna álékor, hogy ilyen jóra fordul, így kialakul minden. — Mikor indult el. mikor kezdődött a változás? — Hát talán akkor, amikor a szuloki elnök jött ide is elnök­nek. Az egy kicsit kiemelt bennünket. Otolecz Ferenc eddig hallga­tott, most beleszól ő is a be­szélgetésbe. — Hazajöttem. Mert hiába kerestem ott többet, a fele el­ment. Meg különben sem jó dolog az ... Eleinte nemegyszer bánattal telve, de mindig reménykedve mentek dolgozni. És lassacskán gyűltek a forintok; éppúgy, mint ahogy a szövetkezettel egyidős legkisebb gyerek is cseperedett. — Nekiálltunk építkezni. Két szobával, konyhával, elő­szobával toldották meg a meg­levő régi kis épületet. — Ha az ember így vissza­gondol — szinte magának mondja az asszony, olyan csen­desen jegyzi meg —, azért tíz év alatt szépen lábra álltunk. Mit ahogy lábra állt a szövet­kezet is. Voltak az irodában? — kapja fel a fejét. Aztán az igenlő feleleteit hallva elégedett büszkeséggel folytatja. — Ilyen iroda, azt hiszem, kevés helyen van. És ez is mutat valamit! Az ember valahogy jobb érzés­sel megy be abban a szép, ren­dezett épületbe. Pillanatnyi csönd telepedett közénk. Arra gondoltam, hogy volt idő. amikor vihar támadt a közgyűlésen’ ha arról volt szó, hogy az irodába kell ven­ni egy szekrényt. Hal vagyunk már ettől az időtől?! Mennyi mindent jelent az, hogy most büszkék a perzsaszőnyegre és a bőrgarnitúrára... — A fűrésznél dolgozunk most mind a ketten. Jó ez ne künk, állandó munkát jelent. Otolecz Ferencnc. A kukoricabetakarítás helyzete, gondjai „Ä kukoricaszedés­sel talán húsvétra készen le­szünk« — mondta egy tsz-el- nök kérdésemre. Még néhány szövetkezetben járva hasonló választ kaptam, csaiknem min­denütt »■Félét szedtük még csak le... Hetven százaléka még visszavan ... A burgonyát már felszedtük, értékesítettük, de a kukoricával baj van ... A termés olyan nagy, amilyen évek óta nem volt...« Valóban. A termés ebben az évben bőséges. Amerre gépko­csink elhaladt a hatalmas táb­lák között, egészséges szemű kukoricafejek sárgultak ki a levélek közül. Embert, gépet alig láttunk ezeken a terüle­teken. »Az időjárástól félünk« — mondta egyik szövetkezeti ve­zető. Igen, az időjárás, a hi­deg, az eső, a korán lehulló első hó — ezek azok az ér­vek, amelyekre évek óta lehe­tett hivatkozni, ha karácsony­kor termésüket tartogató ku­koricaszárakat láttunk a föl­deken. Az idei ősz azonban derűs, hosszú. A munkák el­végzésének halasztásáért tehát az-időjárást nem lehet felhoz­ni érvként. Marad tehát a bő termés, mint érv. De csak azért állnának szedetlenül a táblák sok szövetkezetben? Gergő Sándor, a Dél-somo­gyi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének főagronó- rnusa összetettebben látja ezt a kérdést. Elmondta, hogy a szö­vetség területén tavasszal öt­ven kukoricavető gép, tizen- négy-tizenötezer holdat vetett be. A jövőt a betakarításnál is a gépi munkában látja. Igye­keztek segíteni a termelőszö­vetkezeteket' ezek beszerzésé­ben. Jelenleg 26 ZMÄJ cső­törő, nyolc FKA—2,6 és 3 Braun típusú adapter végzi a betakarítást. Ez utóbbiak kombájnra szerelve szemes kukoricát adnak. Leginkább a Braun típusú adapter vált be. A csöves kukoricát betakarító gépnél előny pillanatnyilag, hogy a csaknem minden tsz- ben megépített kukoricagórók- ban tárolni tudják a termést. A szemes kukoricánál gondot okoz a szárítás. Így aztán van olyan szövetkezet, ahol csak fél napokat üzemel a nagy tel­jesítményű Braun adapter. Gyakran beszélnek arról is a tsz-ek vezetői, hogy a tagok átlagéletkora egyre inkább nő. kevés a fiatal. S a kevés fiatal munkaerő nagyobb része is a gépek nyergében ül, vagy sze­reléssel foglalkozik. Növény­termesztési munkát végző alig akad. Ha van a közelben na­gyobb település, bejárnak oda az üzemekbe, néha kisebb jö­vedelemért is. A jobb munka­körülmények vonzzák őket. Minden amellett szól, hogy a szövetkezetek vezetői a maxi­mális gépesítésre törekedje­nek. Az idei ősz is ezt az igaz­ságot bizonyította. A burgo­nyaszedés után válogatni kel­lett, az asszonyok nagy része néhány helyen még mindig ezzel foglalkozik. Így a kuko­ricaszedés ismét késön vagy ki­sebb munkaerővel kezdődött meg. A következmény: az őszi mélyszántást néhány he­lyen nem lehet időben elvé­gezni. Sok szövetkezet gép­parkja elavult, korszerűtlen. Köztudott, hogy megyénk me­zőgazdasága a gépesítésben országos viszonylatban a gyen­gék közé tartozik. A munkára mór alkalmatlan, vagy mini­mális mértékben alkalmas erő­gépeket pótolni kell. Megszívlelendő Gergő Sán­dor tanácsa. Arról beszélt, hogy néhány szövetkezetben nincs összhang az állattenyész­tés és a növ ény termesztés kö­zött. Korszerűen berendezett telepeket építenek, ugyanakkor a gépparkjuk szinte használha­tatlan állapotban van. Nem a modern állat­tartás ellen szólt, amikor azt mondta, hogy összhangot kel­lene keresniük a szövetkeze­tek vezetőinek, megtalálni a helyes arányt, hogy a mező- gazdaság egyik ága se legyen mellőzött a másik miatt. Leskó László Otolecz Ferenc. — Mennyi a keresetük? — A feleségem olyan tizesn- négy-tizenötezer forintot keres évente, nekem huszonkétezer körül megvan. — Aki most nem tud megél­ni, az nem élt meg a múltban sem, meg soha nem is fog se­hol. — Ha így lett volna tíz év­vel ezelőtt, akkor ki tudja már hol tartanánk! Na de ne le­gyen elégedetlen az ember, mi­kor látja, hogy mindig jobb egy kicsit. Aztán arról beszélnek, mi­lyen szép termések voltak, mennyi takarmány van a kö­zösben, meg hogy most épül megint két új, szép istálló. — És a családi tervek? — Egyik szobában új bútor van, a másikban még a régi. Szeretnénk kicserélni azt is. Terv... — sóhajt az asszony. — Hiszen terve annyi van az embernek! Csak legyen egész­ség, tudjunk dolgozni, meg ne legyen soha többet olyan nehéz idő, mint eleinte volt... Ak­kor majd lassan megvalósul min fieri. Tíz év egy ember életében hosszú idő, de mégis olyan ha­mar elszalad. Az akkor szüle­tett gyerek már negyedikbe jár. és mikor kopott ruháról, nehéz napokról mesélnek neki, akkor hitetlenkedő csodálko­zással néz... Vörös Márta Felelős vezetők felelőtlen Ígérgetése Vállalják, nem BARCSON A DRÁVA-HÍD MEGNYITÁSÁVAL megsok­szorozódott a gépjárműforga­lom. Hazai és külföldi turis­ták ezrei kelnek át itt Ju­goszláviába, vagy térnek erre vissza otthonukba. És mint mindenütt, a barcsi járásban is egyre több gépkocsit, mo­torkerékpárt vásárolnak, üze­meltetnek, s a legközelebbi szerviz, javítóműhely Nagy­atádon vagy Pécsen van. Ez tette szükségessé, hogy napirendre kerüljön egy szer­vizállomás megépítése a híd­nál levő töltőállomás közelé­ben. A községi és a járási ta­nács meg az OKISZ is támo­gatta a javaslatot tevő Barcsi Építőipari Ktsz-t. Több tár­gyalás után állapodtak meg abban, hogy melyik szerv mi­lyen mértékű anyagi segítsé­get nyújt. Ennek alapján re­mélték, hogy az építés hama- marosan megkezdődik. Nagy volt azonban a meg­lepetés, amikor november 10- én levelet kézbesítettek dr. Papp Ferenc járási tanácsel­nöknek. Írója, feladója az épí­tőipari szövetkezet volt. »Közöljük T. Címmel, hogy a szervizállomás építését nem vállaljuk, mert a ránk jutó hitelrészt magasnak találjuk. Ha ezt az 1,6 millió forintot igénybe vennénk, akkor tíz évig nem tudnánk mást építe­ni, gépeink elavulnának, az épületek tönkremennének. Kü­lönben sem tudnánk megfele­lő szakembereket biztosítani. Ezért a hitelt nem igényeljük meg, s nem építjük meg a szervizt sem. A szövetkezet vezetősége nevében: Bruckner István elnök«. Helyesebben 'tette volna a szövetkezet vezetősége, ha e levél megírása helyett gazda­ságossági számítást végez. A szerviz ép-'tésd költsége a terveik szerint 4,3 millió fo­rint. A megvalósításhoz az OKISZ a kölcsönös támogatá­si alapból 2,3 millió, a járási tanács pedig 300 000 forintot ad. A községi tanács azzal se­gíti a szövetkezetét, hogy ki­lenc évre elengedi a kommu­nális adóját, ez félmillió fo­rintot jelent. Ha a munkát saját brigádjuk végzi el, a költségek 20 százalékkal ki­sebbek Így a ktsz nyolc-ki- lencszázezer forint hitel igénybevételével juthatna egy modern szerviz birtokába. Nem érné ez meg? Ilyen föl­tételek mellett nem tudnák a hitelt visszatéríteni, s emel­lett még a szövetkezet más ágazatát is fejleszteni? Nem erről van itt szó, hi­szen a kevésbé hozzáértőknek is világosan beszélnek a szá­mok A már említett levél­ben ugyanis a szövetkezet ar­ra szólította fel a járási ta­nácsot, hogy az OKISZ és a tanács által korábiDan fel­ajánlott összeg mellé a még hiányzó pénzt is adja meg, akkor vállalkoznának a mun­ka elvégzésére. Ez így nagyon könnyű és agyszerű feladat lenne. Azon­ban egy járási székhely fejlő­déséért, gazdagodásáért, a szolgáltatás színvonalának emeléséért nemcsak a párt- és állami szervek felelősek, hanem azok is, akikre ez a munka tartozik Igaz, sokkal könnyebb a készbe beleülni, mint annak megvalósításáért valamit tenni. Ha így gondolkoztak volna a Barcsi Vegyesipari Ktsz ve­zetői, akkor ők is vissza tán­cotok volna, s nem vállalják — csaknem hasonló feltételek mellett — a tízmillió forintba kerülő szolgáltatóház fölépí­tését. E furcsa ügyről még any- nyit kell elmondani, hogy az építőipari ktsz főkönyvelője november 11-én, a levél meg­írását követő napon egy föl­jegyzést juttatott el dr. Papp Ferenchez, amelyben ígéretet tettek az elnökkel, hogy a ve­zetőség határozata ellenére, saját felelősségükre vállalják a szerviz fölépítését, ezzel együtt a hitel megigénylését is. Az elnök és a főkönyvelő vállalja, a vezetőség nem! EZ AZ ÜGY TEHAT MÉG MINDIG NINCS végleg el­döntve. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy egy fejlődő, városiasodó község fontos kis­ipari szövetkezetének rí yen gondolkodású vezetősége mi­kénttud megfelelni a jövőben azoknak a feladatoknak, ame­lyek a szolgáltatás színvona­lának emelésében rájuk vár­nak! Szalai László Lépésről lépésre Épül az asztalosárukat gyár­tó üzem Csurgón, és ha min­den a tervek szerint történik, akkor a jövő év közepén meg­kezdi próbaüzemelését a kor­szerű ablak-ajtó gyár a Dél­Koordinációs irodát hoznak létre a TÖVÁL-ok Könnyítetlek az anyagbeszerzés gondjain A termelőszövetkezeti közös, önálló építőipari vállalkozások vezetőinek sok gondot okoz, hogy az elvállalt munkákhoz a szükséges anyagokat beszerez­zék. Gyakran több száz kilo­métert utaznak, amíg sikerül mindent megvásárolniuk, de még így is elhúzódik egy-egy beruházás befejezése különféle hiánycikkek miatt. A közelmúltban tanácsko­zást rendezett Kéthelyen a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az AGRO­TRÜSZT meg a Beton- és Vas- be tojó pari Művek. Tizenhét TÖVÁL vezetőd vettek részt az összejövetelen az ország min­den részéből — köztük hat somogyi vállalkozás vezetője —. s úgy határoztak, hogy egyelőre kísérleti jelleggel koordinációs irodát létesítenek a fővárosban a jobb anyagellá­tás érdekében. Az iroda felada­ta, hogy összegyűjtse a vállal hozásoktól érkező igényeket, s mint »nagy megrendelő« nagy tételben igényeljen az ipartól. Ugyanis kis tételekkel nem szívesen foglalkozik a gyártó cég, azonkívül így drágább is, mintha ugyanazt nagyban vá­sárolják. Az előzetes elképzelések sze­rint az iroda ezért a tevékeny­ségéért a lebonyolítási érték öt százalékát kapja. Megyénk TÖVÁL-jai — a bogláriakal kivéve — támogatták az elkép­zelést; csatlakoztak hozzá a szegedi; a bajai, a szombathe­lyi. a sárbogárdi és a lenti vál­lalkozás vezetői, mások még megfontolják a döntést. Tény azonban, hogy a kéthelyi ta­nácskozás óta is jelezték csat­lakozási szándékukat TÖVÁL- ok az ország különböző részei­ből November végén ülnek ösz- sze Budapesten a kéthelyi megállapodást helyeslő vállal­kozások képviselői, s ekkor vi­tatják meg a jogászok által készített működési szabályza­tot. magyarországi Fűrészek csur­gói telepén. Jóllehet időben még messze vagyunk a folya­matos termelés indulásának dátumától, a hátralevő időben még sok tennivaló vár az üzem gazdáira, az egyesülés részvevőire. Az időközönként összehívott igazgatósági ülésen mindig a sorrendben legfontosabb fel­adatokat vitatják meg. A pén­teken Csurgón tartott ülésen elsőként az üzemeltetéshez nélkülözhetetlenül szükséges tmk sorsáról döntöttek. Az ere­deti elképzeléssel szemben — mely szerint a csarnok terüle­ten korszerű javító-karbantar­tó részleget alakítanak lei — felvetődött, hogy a telep meg­levő tmk-műhelyének bővíté­sével, jobb fölszerelésével ol­csóbban is megoldható a rend­szeres karbantartás gondja. Az igazgatósági ülésen ezzel szem­ben égy döntöttek, hogy a ter­vezett tmk-t eredeti helyén 216 négyzetméteren építik meg. A szociális létesítmények ki­alakításánál is több lehetőség közül kellett választani. Szó volt egy emeletes irodaházról, amelyben az öltözők, a mosdók is helyet kaptak volna, és az étkezde is közel lenne a csar­nokhoz. Az igazgatóság úgy döntött hogy csak az öltözők és a mos­dók kerülnek az üzem közvet­len szomszédságába, az iroda- rész később készülne el a por­tánál levő épület bővítésével korszerűsítésével. Speciális helyzetet teremt a tervező számára, hogy az új üzem egy meglévő telep terü­letére kerül, s itt kell megte­remteni újabb kétszáz dolgo­zó számára a szociális ellátás feltétéleit. A MÉM hárommillió fontol­tál segíti majd az épülő üzem tevékenységét. Mégpedig olyan módon, hogy az ablak, ajtó ké­szítésére használt nyárfa fel- dolgozási kísérleteit támogatja ezzel a jelentős összeggel. A Soproni Épületasztalos­ipari Vállalat a szerelés, az indulás idejére ígért segítséget a csurgói üzem vezetőinek, műszaki kollektívájának, ame­lyik a következő hónapokban alakul ki véglegesen. A megrendelt gépek leszállí­tása előreláthatólag nem ütkö­zik akadályba. Ez pedig el­sődleges biztositéka a terve- vett indulásnak. A tervezők március közepére ígérik a föld­szintes szociális épület tervei­nek elkészítését, az építők pe­dig igyekeznek majd az átadas időpontját minél közelebb hoz­ná az indulás időpontjához. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat »gyárépí­tő« brigádja, a Csepregi-brigád jól halad a nagy üzem csarnok összeszerelésével, annak elle­nére is, hogy néha hátráltatja a munkákat az országosan je­lentkező anyaghiány, a cement akadozó érkezése. Az üzem indulása előtt ja­nuárban ül össze ismét a* igazgatóság, hogy a még tisz­tázásra váró kérd-V^'b«« dönt­se t Na*" ■ * -séf SOMOGYI néplap Csütörtök, 1969. november 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents