Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
OLVASÓ NÉPÉRT Mozgalom vagy művelődési feladat? Az önkormányzat és a hatalom JÖ IDEJE HALLUNK. OLVASUNK az Olvasó Népért nagyobb távlatú művelődési feladat kibontakozásáról. Jó és hasznos, hogy most a .Somogyi Néplap is vitára bocsátotta a dolgot azzal, hogy. a »-tetteken a sor«. A cselekvés azooban nem olyan egyszerű, mint az eddigi civasómaagalrnaknál volt. Eddig olvasókat toboroztunk, könyveket adtunk a kezükbe, így több lett az olvasó és több a -kölcsönzött könyvek száma. Most nemcsak ennyiből áll a mozgalom. Nemcsak könyvet árulunk kampányszerűen, úttörők és KISZ-esek segítségével; és nem elég az sem, ha kissé többet foglalkozunk az irodalommal a klubban. Sokkal többet és tartalmasabbat kell tennünk ezután az olvasó népért. Így ez az akció már több, mint egyszerű mozgalom. Ezért egész művelődési munkánkkal szükséges az ügyet szolgálni. Az országos elképzelések, megfogalmazások után szükséges, hogy a megyében is tudatosan megtervezzük tennivalóinkat. A könyvbarátbizottsá- gok megújításával, az ügyért szolgálni kész társadalmi munkásokkal együtt kell felmérnünk a megye olvasottsági helyzetét. Ezután a munkát fontossági sorrendben megtervezzük — és ezit már a tettek követhetik. Az Olvasó népárt jegyében folyik faár most is az M3ZBT jubileumi olvasómozgalma és a KISZ Játék és vallomás című olvasónapló-pályázata. Mindkét mozgalomban szép számmal vesznek részt, elsősorban fiatalok. Ám mindkettőnél hiányoltuk a szervezettséget, a tervszerű indítást. AZ OLVASÓ NÉP MEGTEREMTÉSE, az értő olvasók nevelése szép és nemes feladat. Társadalmi szükséglet ma már, hogy az ismeretterjesztés, a klubmunka, a szakmai képzés, valamint a műkedvelő művészeti munka sokféleségében; az iskolában és az iskoláin kívüli oktatásban is úgy irányítsuk és végezzük munkánkat, hogy azzal mindig kapcsolódjunk a könvhöz, az irodalomhoz. A hosszú időre tervezett munkához sok időszerű feladat megoldása szükséges. Például könyvtáraink korszerűsítése: megjelelő klubkönyvtárak létesítése és jó néhány mostoha és elhanyagolt falusi-városi könyvtár megfelelő elhelyezése. A jó feltételekkel és megfelelő nyitvatartási időben dolgozó könyvtárak önmagukat Új pantomimműsor az Egyetemi Színpadon A nagy sikerű hollandiai fesztivál után új műsort muta* be Köllő Miklós és Domino együttese. Karinthy Frigyes »Cirkusz« c. novellája alapján Ránky György Kossuth-díjas zeneszerző azonos című zenemüvét Költő Miklós újszerű fel- dolgozásában mutatja be az együttes. Jelenet a műsorból. CONCERTO Ha találkozunk, kissé oldalra hajtja a fejét, rám néz, aztán csöndesen szúrkálódva elkezdi. i — Olvastam az anyagodat... Ez tetszett. Persze, lehetne néha keményebb is ... Vagy: — Lehet, most egy kicsit túllőttél a célon ... Nem használ kritikusi terminológiát. Egyszerűen és igazságosan beszél. Én pedig mindig számon kérem rajta az irodalmat. Mit írsz? Hogyan írsz? Mi van a versekkel? Hiszen ezek a dolgok kísérték végig barátságunk egész történetét... Versek, könyvek, politika. Valahol kamaszkorban a világ- megváltással kezdődött az egész, amely most csöndes, de alapos beszélgetésekké szelídült. Vagy inkább érett. Irtunk mind a ketten. Főleg verseket. És ezeket kérem számon tőle. A múltkor is. — Versek?! Értekezlet, tanácskozás, megbeszélés késő estig. Vagy járom a határt. És másnap megint elölről kezdődik. Harmadnap megint,. És negyednap újra... — Unod?! — Ki mondta? Csak azt mondom, hogy nincs időm versekre... No persze, aki egyszer megízlelte vagy inkább ízlelgette a szép szó kovácsolásának örömét, nemigen tud lemondani róla. Így a felsorolás után hozzáteszi mindig: — Majd egyszer, ha szabadságon leszek. Vagy majd később. Most ha írok is, inkább kis hétköznapi pillanatokat. Azt is ritkán. Hiszen jön megint egy értekezlet, egy beszámoló, egy vita... ö makacs kritikus, én makacs követelő vagyok. És a minap megint számon kértem tőle a verseket. — Gyere el egy éjszakai ellenőrzésre velem — mondta. A mostani éjszakák nem hidegek. A földeken mintha ottrmaajánlják; oda szívesen térnek be az emberek. Somogybán van ilyenre is jó néhány példa. Gondot okoz könyvtáraink- ián, hogy nem tudnak kellő mennyiségű újságra, hírlapra előfizetni. Ezen segíteni kell. mindenekelőtt a helyi erőforrásokból. A fejlődés, a jobb termelés érdekében több gazdasági vezetőnek, szakembernek föl kell ismernie a szakKönyv, a szak- irodalom segítő fontosságát. Szívesen látják a könyvtárak a szocialista brigádokat, a tsz- szakemberek vezette csoportokat, hogy ismerkedjenek a könyveiddel és éljenek a könyvtárak adta lehetőségekkel. A jövő olvasó népe érdekében feltétlenül meg kell javítani az iskolai könyvtárak helyzetét. Megyénkben nincs egyetlen sem új, sem régi általános iskolánk, ahol korszerű otthon jutott volna az ifjúsági könyvtárnak. HASZNOS LENNE AZ AKCIÓ KERETÉBEN egy-két korszerű iskolai könyvtárt is létrehozni és a magyar irodalom tanításán kívül a többi tantárgyat is a könyvhöz, a kiegészítő irodalomhoz kapcsolni. Itt kellene megtanítani olvasni, könyvel használni és könyvet megbecsülni minden általános iskolást. Szita Ferenc. a Palmtro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese Kácz Éva ellenőrző kőrútján az általános iskolások tanulószobájában, bai Gizella III. gimnáziumi tanuló. J Az asztalnál HerA diákotthon igazgatója. Horváth István, széttárja kezeit: — Én a mai napon nem vágyóik illetékes. Talán forduljunk az ügyeletes nevelőhöz. Éva, gyere csak! Rácz Éva harmadikos gimnazista az egyik. Arany Miklós II. osztályos a másik »nevelőtanár« ezen a napon. A diáktanács ugyanis kéthavönként egyszer huszonnégy óráig teljhatalmat kap a diákotthon területén. Az önkormányzati szerv, a diák tanács érettségének szintjét, a hatalommal járó felelősségérzetet mérik ezzel is. Elsősorban ők, saját magukon, illetve nevelőik utólagos értékelése alapján. Azt vizsgálják a gyakorlatban, hogy milyen a diáktanács tekintélye, mennyi a bizalom iránta. Áll-e a közösség olyan színvonalon, hogy élni is tudjon a kapott hatalommal? A kísérlet érdekes, nézzük, miben áll: Az ügyeletes nevelő-kislány szolgálata tegnap este kezdődött. — Felelőseik vagyunk a napirendért. Ébresztés, reggeli torna, reggeliztetés, szobarend, szilenciumok ... Vagyis ellátjuk a nevelőtanári felügyeletet. és ellenőrizzük a korrepetálást. Este pedig elkészítjük a beszámolót Szemfényvesztés „Amatőr írók" a gáton T izenegy hónap alatt huszonöt helyen szerepeltek a váci Radnóti Miklós írókör mellé felsorakozott »amatőr költők és írók«. Mindaddig nem hallattunk róluk, amíg valami úton-módon Kaposvárra nem igyekeztek. Illetve: az »amatőr írok« augusztusi, váci egyhetes sereg szemléjén ejtette el a szót a kaposvári FÉK képviselője hogy szeretettel látják őket Somogybán is. A váciak nyilván örültek az egyben elismerést is kifejező meghívásnak, Kaposváron pedig megkezdődtek az előkészületek a gálaest — ha lúd, legyen kövér — megrendezésére. Kiosztották a verseket, novellákat a műkedvelő versmondóknak. A főpróbát (!) Katymáron tartották — immár közösen. S innen indult el az »amatőr írók« kritikája is. A petőfi Népe című megyei újságban kapott hangot először a »vigyázat!«. Amatőr író« nem létezik — az amatőr a francia nyelvből vándorolt át a miénkbe és műkedvelőt jelent —, csak író éadt volna a nyári szénaillatból valami. De a hantok között, a töredezett tarlón ott bújkált a kíméletlen ősz. A dűlők kanyarulataiban megvillantak a tócsák. És a hor- hókban már dagasztottuk a sarat. Istállókat jártunk végig, nagy szemű borjúk, malacok ébredeztek a hirtelen felvillant fényben. Éjjeliőrökkel beszélgetett. Aztán, amikor együtt maradtunk, azt hittem a verszkről beszél majd. Nekidőlt egy boglyának. És figyelt. Az éjszaka tele volt ámulattal, zenével, zörejekkel, bizonytalan mozdulással, halkan rebbenő neszekkel. Nekidőlt a boglyának és figyelt. — Concerto — mondta aztán. Föllélegeztem. Hallgatott csöndben... aztán Összevonta szemöldökét. — Hallod? Az éjszaka zenéjére gondolhat. — Hallom. Nagyon szép... — Figyelj csak ... valakit fognak a kutyák a majorban! Hol a fenében csámboroghat az éjjeliőr?! Tröszt Tibor van. S ennek igazolása csak egyféleképpen történhet: alkotással. »Amatőr író« csak a szoba négy falán belül leltet valaki — a családi kritika előtt. Katymár után nyilvánvaló — talán önkritikusan — feszélyezett zárkózottsággal rendezték meg a vendéglátók az »amatőr írók« gálaestjét Kaposváron, a FÉK-ben. Különös háromszöget alkotott a közönség, a szavalok és az »írók«. Nem ültek többen a nézőtéren, mint a háromszög másik két szárában összesen. Huszonhét vers és novella hangzott el a kaposvári versmondók tolmácsolásában — t'zenhat »amatőr író, költő« műkedvelő írása. Míg fogalmain c között ismert az amatőr versmondó, a műkedvelő színjátszó, az »amatőr író« ismeretlen, s valószínűleg nem is fogadjuk el soha. A műkedvelő véremen - lóknak, illetve a műkedvelő mozgalomnak megvan a helye a népművelésben, a »műkedvelő irodalomé« se ott, se az irodalomban. És nem azért ágálok ón is a »műkedvelő irodalom« ellen, mert az új jelenségeket képtelen vagyok föl'smemi — nem is új jelenség a kedvtelésből író. Az »amatőr írók« bemutatkozása (bocsánat, gálaestje) olyan »simán« lezajlott, hogy alig emlékeztem rögtön utána is megragadó sorokra, hangulatokra. Nem nyújtottak élményt az elhangzott írások. Esetleg olvasva ... talán ... — nem olyan egyszerű a művel való találkozás mondom, talán, s akkor is csak úgy foglalkoztathat, mint kísérlet, szárnypróbálgatás. e az »amatőr írók« nem azért nevezik magukat »amatőr íróknak«, hogy ezt elismerjék, hogy bevalla- nák műkedvelő próbálgatásaikat, hanem azt állítják, ők az igaz írók, s ezért ragaszkodnak a megkülönböztető jelzőhöz. A »profi írókkal« nem kívánnak együtt tartani. Nem szerénységből, hanem »tisztaságuk« mutogatásáért. Az a véleményük, hogy még a Kos- suth-díjasok is csak pénzforrásnak tekintik az irodalmat, míg ők — mindenképpen tiszták ... Még d»'goznak is. A gálaest vitáján kitört az, amitől mindenki félt. A versek értékét elsősorban azok D vonták kétségbe, akik néhány perccel előbb szavalták azokat. (Miért mondták el?...) Az »amatőr írók« pedig már kikelve magukból védelmezték az új hangjukat, amit elsődlegesnek tartanak az irodalomban, hiszen már mindent elmondtak az elődök ... — »Nem verset írok, új hangon írok — mondta az egyik —, mindegy, hogy mit«. És: »A mad olvasó nem ér rá szép verseket olvasni, csak jó verseket...« Igaz örömömre szolgált, hogy a műkedvelő versmondók biztosan és vitához illő szenvedéllyel védték meg az irodalom örök, klasszikus értékeit és a mai irodalmat. Az »amatőr írók az irodalom és a mad költölc, írók pocskondiázá- sával válaszoltak. A vita egyre magasabbra csapott, s hogy a házigazda elkerülje a terem fölboru’ását, engedélyt adott a zenekarnak a játékra. Így a muzsikusok húztak tust az »amatőr írók« kaposvári gálaestjének végére. De nem tekinthetjük ezt megoldásnak, mint ahogy e cikk sem tehet pontot az »amatőr írók« országos vándorlásénak végére. Csak igényelhetjük ezt Magyarországon az írásművek bírálatára megvan a lehetőség, a fórum. Ezek a folyóiratok, az újságok, a kiadók mellett működő lektorátusok. (Ezeket elvből kerülik az »amatőrök«, mondják, lemondanak a megjelenésről, ellentétben a »profikkal«.) Hogyan engedhető meg az írásművek szóbeli terjesztése lektori vélemény nélkül az irodalom leple alatt? Aligha fogadható el az irodalomban önértékelés: »Én kérem, író vagyok«. S nem ringathatjuk magunkat abban, hogy ártalmatlanok az »amatőrök«, nem árthatnak az igaz irodalomnak. Igenis lejárathatják, s a kóklerséget tüntethetik föl valós irodalmi értéknek azok előtt, akik nincsenek tisztában az igazi értékekkel. (Az Olvasó népért mozgalom sikeréért küzdünk.) A ugusztusban a váci Radnóti Miklós írókor rendezte meg az »amatőr írók« országos fesztiválját. Kihagyott alkalom volt az »amatőr írók« mozgalmának helyretétele szempontjából. De most már nem mulasztható feladat. Horányi Barna — Mit tapasztaltak eddig? — Reggel a szobák rendben voltak. Egy-két helyen ugyan ■ nem szellőztettek. Benne lesznek a naposkönyvben... Megszólal a csengő. Délután 4 óra. Kezdődik a háromórás tanulási idő. Rácz Éva elnézést kér. mennie kell. Társával végiglátogatja a tanulószobákat, és ha minden rendben, ők is leülnek a saját könyveik, füzeteik mellé. Mi is elindulunk. Az intézet igazgatóját az eddigi tapasztalatokról kérdezem. Elmondja: a diáid anács igen komolyan veszi a feladatát, s a közösség is nemi tevésbe a diáktanácsot. Az összes nevelői teendőt gyéreitek látják el ezen a napon. Sok olyan apróságra is felfigyelnek, amely elkerüli a nevelőtanárok figyelmét. Pontosak, lelkiismeretesek — ez az eddigi mérleg. Persze, néha túlkapásokra is hajlamos némelyik fiatal. Igyekszik »megmutai(vű a hatalmát« .. i Ám az értékelésen megvitatták ért is; maga a diák tanács is okosan törekszik helyére tenni a dolgokat ölt is rájönnek, észreveszik ás el is mondj ált például, hogy »goromba voltál«; ezt vagy azt »finomabban is megmondhattad volna ...« Az irodában a naposkönyvet lapozgatjuk. Bejegyzések a napok történetéről, eseményeiről. Itt-ott fegyelmi kérdések is. Az egyik kislány egyszer szekrényt- izi tn él a s/4omszédjáét akarta megmu- ta|ni a sajátja helyett. Az ugyanis rendben volt... A határozat szigorú: kimen őel vonásban részesült és nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie társától. Egy éve avatták föl ezt a szép, modern intézményt. 186 közép- és általános iskolás, illetve ipari tanuló él itt. Azonban még csalt diákotthon. Milyenek a kollégiummá avatás esélyei? — A tanulmányi követelményt két tizeddel meghaladtuk. Ha sikerül tartani és a közösségi nevelésben is elérjük a szükséges mértéket, akkor reménykedünk, hogy a tavasz- szal szocialista kollégium lesz a nagyatádi diákotthon — mondja az Igazgató. A szocialista nevelés fontos alkotóeleme az új típusú tanár —diák viszony. Vagyis az olyan kapcsolat, amellyel a nevelőmunka együttes tevékenység; s ebben a pedagógus segítőtársának is tekinti a diákot — és viszont. Éz sikeres-e Nagyatádon? — Jelenleg az igazgató és a diáktanács között igen. De ez eléggé szűk kör. Bennem a nagyobb közösség a nevelési program végrehajtóját látja még. Ám a kisebb, a halótermi közösségekkel való meghittebb, őszinte beszélgetéseink azt a másik kapcsolatot egyengetik, erősítik ... Az előcsarnokba látogató érkezik. Az igazgató az ügyeletes »nevelő«-höz küldi. Fogas kérdés: szilencium alatt? A két diák összedugja a fejét, majd a kislány udvariasan közli az eredményt: — Hát, öt percre kihívjuk. Addig tessék helyet foglalni... Wall inger Endre SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1960, november 19.