Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

V. BARÁTSÁG HÍDJA FOTmiÁLLÍTÁS Tárlatvezetés helyett... A Somogyi Foto- és Film­klub immár ötödször rendezte meg a Barátság Hídja ncmzetr közi fotokiállilást. Saját kez­deményezésű. kétévenként is­métlődő kiállításuk értékes tradíció, haladó flotóshagyo- mánv. Erre a megnyilvánulás­ra szükségünk van, mert mi ta­gadás: hazánk fotóművészeti életét hovatovább a színvona­las amatórfotográfia reprezen­tálja. Fotókiállításaink s ámá- nak és színvonalának állandó növekedése is ezt bizonyítja. Jó lenne, ha hivatásos fotográfu­saink (a kivételnek tisztelet!) felzárkóznának. Kaposváron 156 fotó került falra. Külországbeli és a helyi szerződ: művei. Nemzetközi ki­állítás kapcsán mindig felve­tődik: a bemutatott anyag reprezentalja-e — és milyen mértékben — a szerzőt, a foto- klubot, az adott ország fötomű- vészetét? Az értő néző a Látot­tak ismeretében igyekszik vá­laszolni a kérdésekre, próbál kitekinteni, általánosítani. Ne­héz vállalkozás! Ez a tárlat is keresztmetszeti kép, mégis sej­tet valami általános, objektív összefüggést A külföldiek képeiről Szánté valamennyi fotnmű- faj éi, továbbél, újraszületik változatos előadásban. A tech­nikai és esztétikai eszközök parttalan lehetőségeinek művé­szi felhasználása, a fotószerű gondolatközvetítés persze a kiállítóktól függően más és más, olykor ingadozó. A jugo­szláv fotók többségén riport- szérűén. a szociofotókra emlé­keztető realizmussal jelenik meg az ember. Az NDK-beli képeket talán a természeti és az ipari tájak jellemzik legin­kább. A román és a csehszlo­vák kollekció »-arcát-« már ne­hezebb felrajzolni, kevésbé egységesek: »mindenből egy ki­csit«. A szovjet anyagra ez kü­lönösen vonatkozik, ezért koc­kázatos volna bármiféle álta­lánosítás. Az emberpusztító korszakot idézi a jugoszláv (Maii bor) szerző, Dragisa Modrinjak: Emlékezés apámra című arany­érmes műve. A múlt és az em­lékező jelen egyidejűségét a montázstechnika érzékletesen jeleníti meg. Más szerzők em­berábrázolásai mögött társa­dalmi-egyéni összefüggések lappanganak (Ibrahimov, a ke­reskedő II; Banánárus; Csak egy líra (Peter Lesnik képei), továbbá Marjan Hlevom: Cím nélkül, es Simon Tihec: Egy pohár sor). A típusokat a jel­lemző ..ornyezet teszi még hi­telesebbé. Keserű igazságot fel­táró portré Stojan Kerbler Egyedül-je, az ócska kalap alatt megbúvó maszatos kisfiú. Humánus hangvételű Ivan Dvorsal; felvétele (Öregség): »érzékeny objektív« láttat egy derűs anyókát ódon háza táján. Vinko Vedlin bronzérmes mű­ve — Kilenc kereszt — a meg­fáradt arcvonásokban is képes az erő érzékéi tetősére. Kerbler képe (Nézők) a városi tél hangulatát, Dvorsak bronz­érmes fotója, a Téli nap pedig az évszak atmoszféráját közve­títi artisztikusan. A tér hang- súlyozására »ítélt« staffázs visszaköszönő (bár esztétikus) megoldásai a Cím nélkül (Ved- hn) meg a Kő és az émber (Dvorsak) című felvételek. A Fehér vitorla, valamint a Nád- játék esztétikus technikai ta­nulmány — semmi több. Indo­kolt izohélia a Cigánypartré; a Daniela viszont inkább kom­pozíció. mint emberábrázolás (Ivó Cerle fotói). Bár néhány fotó a szellem- szegény képeslapok kipiája­ként hat, a német (Berlin, Binz, Drezda-Freital) tájképek több­sége mégis fotószerű Ilyen Harro Schach: Zsurlószárak cí­mű mikrotája, és a geometri­kus tá.i. Marianne Jungnickel Szántóföldje (bronzérem). Az ipari létesítmények mind gyak­rabban szerepelnek a fotocsz- tétikum hordozóiként: Hans Joachim Mirschl munkája, a Cím nélkül, é> Horst Thcran ezüstérmes Ipari táj-a. A fe­lületek és a szűkített tónus elemeiből építkezik Siegfried Huth Széntelepen című fotója, melyen a szénhogy és az épü­let formai hasonlósága fejezi ki a tartalmat. Sokszáz lábnyom a fövenyen — így idézi fel a fürdőzoket Klaus Ender (Nyomok a par­ton). Egy »szélesvásznú« fotó ritmusát a frízbe rendezett kisfiúk teremtik meg Heinz Smerda » ... es most fürödni« című képén. Humort szeretne szülni, cíe csupán a vajúdásig jut el Helmut Renel a Próba című alkotása: két fölösleges előtérfigura mögött erőlködik a tátatt szájú énekes, a fo­tográfus segítsége nélkül. Vi­szont Werner Schroder Üzlet­zárás után című művén a vas­redőny előtt álló hurkásnyakú férfi keresetlenül is kedves hu­morú. Mosolyt fakaszt a Hel­mut Coordt fotóján (Tempó) a száguldó, szőrpamacsnak »ál­cázott« kutya. Hans Vhlemann felvételén (A szkeptikus) egy képtári látogató a fejét vakar­va néz íarkasszemet egy akt­csiga társaságában hosszú ha­jú, szélcszes leány — amolyan sellőportré. A hóbasűppedt épület fekete háromszöge teszi hatásos mér­tani kompozícióvá Polizache Vasile Geometria című művét Ami a Beton monumentalitása című fotónak (S. Mendrea) nem sikerült azt cinre szeret­né kifejezni — de ez kevés. Hangulatos, G. Vintilá képe (Leány esernyővel), a szecesz- sziós lámpasor alatt sétáló mai bakfis. Kedves, de nem fotó a fehér semmiben maszkként le­begő kutyaportré (Cahane Oseph: Ásítás) Az Ablak L (Torna Parvulescu) hóban sé­táló fekete macskája a sötétlő, csukott ablakok jó térbeli el­lenpontja. A színekben rejlő óriási fo­tólehetőségek felhasználása nélkül készült (bár monokróm képként sem állná meg a he lyét) színcsfotó Adleff Richard Szerzetese. Tudatosabb színes- fotó Spitzer Clara: Lépcsők cí­mű műve, amelyet diszkrét színvilág és mértani szerkezet jellemez. Dr Frandin Napo­leon drótkeretes szemüvegű, kendős öregasszonya (Portré) a németalföldi piktúra hangula­Dragisa Modrinjak (Maribor) EMLÉKEZÉS APÁMRA (Aranyérem) festménnyel. Hogy műélmény helyett a szkepszist éli át, az lehet, de hagy a másik fest­mény jelenléte a képen fölös­leges, az biztos. Koromfekete űrben vakító kontúrok, lisztfehér arcok, pla­kátra emlékeztető tónus- redukció Huth Gyerekek című fotója. Idegen a gyermek vilá­gától, érzékelhető indok nél­kül, motiválatlanul ijesztően torz. Talán az egyetlen portré Horst Schmeling Regina cír" ü képe. A szőke modell tetszilc, a hlgh-kcy-szerű megjelenítés indokolt lehetne, a megoldás hiánya sajnálatos. Zárjuk a sportfotókkal: H. J. Glawe: Játszatok rögbit! című kepe megszokottan jó pillanat — a napi sajtófotó színvonalán. A Még három for­duló (Dieter Gersdorf) kifeje­zően ábrázolja a küszködő táv­gyaloglót, de a jelenlévő szá­mozott táblák csökkentik a hatást. A megfogott pillanat ritkasági értekével rendelkező sportfotó Ulrich Kohls Ugrás Tokió felé című ezüstérmes képe. A román (Bukarest) anyag legjobb képe talán dr. G. Lo- custeanu Modern kompozíció­ja. A modem szobor szervesen illeszkedik a korszerű foto- kompozíeióhoz; a centrikus és geometrikus beállítás, a jól hangolt tónusok, a fehér női szobor és a feketeruhás férfi egy testté szerkesztése még a fotógroteszk értékeivel is ren­delkezik. Érdekes felfogású a szerző másik képe, a Leány csigával: a nagy fehér tengeri tát idéri — főként a megre­pesztett, színes emulzióval. De miért akar egy fotó festmény- nyé válni? A csehszlovák (Bmo) fo­tográfus, L. Tibor a vörös és a zöld levelek kontrasztjában ke­resi az ősz színdinamikáját (Az ősz költészete) Eleven, kedves­csúnya srác röhög felénk apja sonkás vállai mögül Vladimir Skoupil Apa és fia című ké­pén. Másik műve, az Ap^ és nagyapa a pszichológiai rokon­vonásokat gyűjti képpé. Egy­szerűségében is kifejező em­berábrázolás. A fotószerű szer­kesztés szép példája Sona Skoupilova Kompozíció-ja, a háztető létrákkal, ablakkal. A szerző Flört című fotóján pe­dig egv férfi és egy nő — a ter­mészet parányi részeként — tekint egymásra a sziluett £a­törzsrer.getegben. Két csesz» kávé tekint ránk mosolygó kif­li-szájával. kerek tálca-arcá­val Jaroslav Várta Arc című antropomorf csendéletérőL Rostislav Silány Jazz című képe nem a zene sajátos hatá­sát kutatja, hanem a zenészek játékos árnyékát rendezi rit­mikus elemmé. Persze ezt is szabad — sót: mindent sza­bad, ami a koncepció szem­pontjából indokolt — minden jelenség végtelenül sokarcú— Végül egy eredendően fo­tográfiai termék: Skoupil mű­ve (Roham). Egy füves réten, égbemagasodó férfi próbál labdába rúgni. Kedves szeren­csétlen: vézna, szemüveges en- tellektüel — ráadásul (a kari- kírozó expozíció jóvoltából) féllábúnak is látszik. És éppen az a lába hiányaik, amelyikkel rúgni akar. Mégis megpróbál­ja! Ha van emberi hangvételű irónia, eleven humorú fotó- grotészk — ez az! A szovjet fotográfiát a talli- ná STODOM íotócsoport lcépvi- , seli. Rem Maran Ö camű ezüst­érmes alkotása szuggesztív ha­tású izohélia: a beszí-des kezek, a sajátos mimika felfokozott érzelmi állapotot tükröz, a megszállott átélés pillanatát A szerző Cím nélkül című ké­pe a hasonló arckifejezésben keresi anya és gyermek belső kapcsolatát Fogalmi metafora szülötte lehet Tatjana Dobro­Jávori Béla (Kaposvár) AFRIKA MOSOLYA (Ezüstérem) pergő homokszemek, tatás, megfelelően alkalmazott Megfordítom a képet — a sok tónuszű kites. Talán kevésbé si­vissza pereg. _ Andreis Dobrovolski Szauna volskaja FortreHa: egy üszkös Ja a szituációval indokolja * került absztrakció Gyertyás Lendülete. A kulturált grafi­kai kompozíció inkább az al­facsonk mögött látható csukott n°k meztelenséget, de ez a mű- nlint „ önálló fotó Peeler Too- veszi mnnoseghez kévés. Maran «armazou, mini az onauo iow mfnpUAsszonyok című relief Fotogram-ja fekete alapon ké- műfaja Valós elemeket felis- íotóját megszámlálhatatlanul keszöld platánlevelek lenyo- mérhetően átalakító mikrosz- - - mata; a másik színes fénykép, kopikus hatású Kompozíció (szintén fekete sok, koncentrikusan elrende­zett női fej tölti ki. Érett nap­raforgó tányérjára emlékeztető háttéren) két bíborvörös pa- kép. Hogy mi a szerző szándé- Jade közölt mutat egy tintake­ka, alig értem. K aljú Suur szemcsés akt, valóban emlé­keztet az ősi órára A szelle­mes belelátás iniokolja a to - zítást is. A kihangsúlyozott Filmklub szemcsék — ha úgy tetszik — kezett — kollekciója A m képanyagunk Sokszínű, mégis Országos hírű fotóki uhunk a nemzetközi mezőnyben is meg­»struktúrafo- tóá a Fehér vonalak és a Ná­das (Nagy Lajos). A fotográfus kömyezetszere- tetéröl, értő érzelmeiről vall a Zselic című mű (Jávori). Poé- zis — tájképben: madártávlat­ból látható parányi házak pil­lantást vetnek a szemközti domboldalon kapaszkodó te­metőre. Szürraaiisztdkus kép dr. Torma Ákos műve, a Ba- rá tóm portréja. Mindegyik stónbecfa mantázseleim a fényképezéssel két Mind a két kép ujjgya- Homokórája korlat Versenyen kívül került be­mutatásra a Kalinyini Fotó- és határidő után ér­»kilép a képből« Az arca mö­gött látható kis virág: kant­áilja helyét méltón reprezen- raszt és harmónia. Gyertyás tálja hazai fotóművészetünket László Bacsó Pátere találó jel­ég az ábrázolt fotóssal kapcso­latos —, mert a szerző barátja is fotós. Rozslay Mesemadara a kaposváriak lemrajz (Bacsót ismerem, különös metaforává tette az ilyen). Az ismert személyiség- önmagában fordítva türköződő, Kétségtelen: kollekciója kiemelkedik az egész anyagból. Markáns tó- re gyakran — énjét elfedő — S alakú pulykaportrék. A szer- nusvilág, lényegre szorítkozó álarcot borítanak korán képkivágás, tartalmi igény jel- vori azonban a maszk: lerazi alkotásaikat A műfaji pillant Bemáth Aurél gazdagság, a többségben lévő alkotásán a festőt kertjében, emberábrázolás jól megfér a modern technikai kísérletek­kel. A zsűri (Bencze Pál, Féjja Sándor, Réti Pál, Topor Zol­tán, Újvári Jenő) a fotóeszté- ’ tikaj közlés lehetőségének két »hétkoznapian« látjuk, amint érzékeny mozdulattal emeld fel csészéjét — őszintén, am- rágpár és bérién. Nagy Lajos Merkur munkája izgalmas kísérlet: játszó naplemente, »fotószobor«. Valóben asszo­ző Színvázlatok (a Népművelé­si Intézet tiszteletdíja) című triádja — Virág, A tó, Fények — kettős színkomplementer hatású: pókhálórajzú kék vi- egy »bemozdult« zöld erdő hűvös színei közé című komponált tüzes narancsban határozott vonulatát kívánta ciáltatja a mitológiai alakot, méltányolni és tudatosítani, miközben a meszes tónusok A kiállított anyag, a 15 szer­zőtől elfogadott 156 fotó — jól­amikor a másik aranyérmet kőszoborrá formálják a mo- lehet általános érvényű kép Rozslay Géza Mozgás és nyu- delit. A szerző Meseillusztrá- galom című művének adta. ció című negatív fotóján erdei Míg az egyik (a jugoszláv kép- tóban szalmatetős házikó tűk­nek szóló) aranyérem az artisz- röződik: valóban meseszerű tikumon áttörő, jól közvetített kép — alakok költhetők hozzá, gondolatot jutalmazta, addig ez Eredeti felfogású, víziószerű a fotószerűen elvonatkoztatott fotó (káoszba kapaszkodó gör- artisztikus képnek szólt. Jávori Béla ezüstérmes mun­kája — az »Afrika mosolya« — szerző másik műve (Cím n él­markán s, kifejező emberábrá­zolás, tipizáló négermosoly, szinte feszíti a kép határait esős ágak) Csónka Béla bronz­érmes képe (Cím nélkül II.). A megbízható felrajzolásához ke­vés — bizonyos tendenciák és kísérletek felvázolását (úgy ér­zem) lehetővé tette. Élményt nyújtott gondolatokat ébresz­tett Hogy a művészet az em­berről szól az embernek — fo­tóművészetünkben is egyre nyilvánvalóbb. Már nem csu­pán magát az embert közvetle­Zágon Bertalan képének (Ab- lószerűség világát jelzi. Remek lakban) női alakja mintha kompozíció. — De milyen tar­konfliktust hordozna, vakító talmat hordoz? kül I.) — úgy tűnik — átlépte karórája felszólító jellegű. Balogh József Angélá-ja im­Nagy László Természetes és mesterséges című fotója sajá­lentik az emberábrázolást; külföldön sem. itthon sem. A közlés lehetőségei mindinkább tágulnak. A fotószerű átköltés- ben az ember világa is (fel­kább a fotografikus közlésmód tos hangulatú csendélet; egy használva a legújabb felvétel­studiunia. mint megoldott em­berábrázolás. Baksa Ferenc törött betoncső mellett virágzó növényele Reggeli műszak cí­János bá'-ja (a FOTO tisztelet- mű képe motivált elvonatkoz­Rozslay Géza (Kaposvár) MOZGÁS ÉS NYUGALOM (Aranyérem) és labortechnikai metódusokat) az emljerröl szól. A változatos ipari tájak, az antropomorf tárgyfotók és csendéletek, az »átlelkesített« témák sokasága — a legtágabban vett környe­zet humánus igényű láttatáaa jellemzi ezt a fiatal, fejlődő művészetet Fotográfiánk egy­re inkább képes a közvetett emberábrázolásra is. Korszerű kiállítás ez. A né­pék közötti barátságnak egy, a művészettel kapcsolatos Hídja. Tovább segítette a fotóművé­szet, és az ember szeretetét, megismerését, és hogy mind- gyakrabban igényeljük a ké­pek közelségét, hiszen »amit ismerünk, arra vágyódunk is.« FÉJJA SANDOB SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 16.

Next

/
Thumbnails
Contents