Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Megyénk kommunális ellátottsága A negyedik ötéves terv egyik alávető gazdaságpolitikai célkitűzése a lakosság kommunális ellátottságának fokozása. A közelmúltban a megyei tanácsülés foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a vitában elhangzott hozzászólások csak megerősítették azt a gondolatot, hogy ezzel a témával nem lehet eleget foglalkozni, hiszen a lakosságot közvetlenül érintő fejlesztésekről és beruházásokról van szó. Somogy kommunális ellátottságának helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket hét szakágazatban ismertette a jelentés, ezek: a területgazdál- kodás, zöldterületek létesítése és fenntartása, az energiaellátás és a helyi közlekedés, valamint a lakás- és épület-, a víz és településegészségi gazdálkodás. Az elmúlt években a gazdaságos területgazdálkodást az hátráltatta, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő rendezési tervek. 1957 és 1960 között stagnált a várostervezési munka, mert nem volt rá fedezet, de korszerűtlenek voltak a járási székhelyek, és a Balaton-parti községek rendezési tervei is. Súlyosbította a helyzetet, hogy településeink zöme 60—80 évvel ezelőtt készült alaptérképeikkel rendelkezik. A városrendezési munka a harmadik ötéves terv időszakában vett kedvező fordulatot, amikor a megyei tanács évi négymillió forintot biztosított térképek, tervek elkészítésére. Ez az ütem azt jelenti, hogy 1975-ig va’ameny- nyi jelentős település alapfokú "s részleges alapfokú rendezési tervekkel fog rendelkezni. A község és a városkép kialakításában fontos szerep jut a zöldterületeknek, talán z - t is foglalkoztunk olyan gyakran és alaposan a kaposvári parkokkal. A magyében megfelelőnek mondható a kialakított zöldterület (mind terüle- i, mind ped'g minőségi szempontból), de Kaposváron ennél valamivel rosszabb jelenleg a helyzet Az elmúlt évben hatmillió forintot költöttünk a parkokra, ligetekre, a negyedik ötéves terv évi igénye azonban már ennek a kétszerese. A kommunális ellátottság vizsgálatában kiemelt feladat — a legnagyobb politikai .jelentőségű — a lakás- és épü- ’.etgazdálkodás. Somogybán az ötvenes-hatvanas években hatalmas lemaradást kellett behozni, hiszen az épületek nagy része földszintes, a lakások ötvenhat százaléka pedig szoba nélküli, illetve egyszobás volt 1960-ban megkezdődtek a társasház-, majd az állami építkezések, így lakásállományunk 1970 végéig eléri a száztizenhat ezret. Ennek ellenére — ped;g erőteljes ütemet diktáltunk — a megye lakásállományának 14.8 százaléka elavult, lebontandó. 45 százaléka pedig korszerűtlen. Csak Kaposváron 622 azoknak a lakásoknak a száma, ameLeszerelés után Éles, hideg szél seper végig az udvaron. A fal mellé állított asztalnál — mit sem törődve az idővel — magas, jóvágású fiatalember szorgoskodik. Kezében üvegvágó. A gyémánt halkan szalad végig az asztalra fektetett üveglapon, néhány pillanat, s a pontos méretre vágott táblát az ablakkeretbe illeszti. Megszokott, gyakorlott mozdulatain senki nem venné észre, hogy jónéhány hónap kiesése volt Csete Lászlónak, amíg a néphadseregben teljesítette tényleges katonai szolgálatát, s alig néhány hete, hogy az egyenruhát levetette. Tisztelettudó magatartásán, fegyelmezett válaszain azonban érződik a katonaság, illetve az, hogy olyan nevelőiskolában volt része, ahol emberré formálódott — Nagyon sokat jelentett s hadseregben eltöltött idő. Ott értettem meg igazán, mennyire fontos, hogy az emberek segítsék, becsüljék egymást. Csak szépemlékeim vannak a katonaságról, • megkomolyodtam. Megtanultam gondolkodni, azt is megtanultam, hogy egy-egy fontos dologban csak alapos megfontolás után határozzak. .. Bevonulása után parancsnokai hamarosan észrevették, hogy Csete Lászlóra lehet számítani, és rajparancsnoki feladattal bízták meg. Ezt a bizalmat azzal viszonozta, hogy előbb rajával, utána pedig egyénileg teljesítette az élenjáró katonai szint föltételeit. Gyorsan suhantak egymás után a hónapok. Főleg azért, mert olyan egységhez kerülhetett, ahol kamatoztatni tudta az MHSZ ejtőernyős klubjában szerzett tudását, tapasztalatait. S azért is, mert egy kedvére Való szakmát tanulhatott — rádiótávirász lett, I. osztályú fokozatot ért el —, s ennek a polgári életben is hasznát veheti. Persze azért a hadsereggel — bármennyire szerette — ő is úgy volt, mint a többi, tényleges szolgálatot teljesítő társa. Számolgatták a visszalévő hónapokat, napokat, végül már az órákat Már nem BÚ m SJ sok idő volt W^mmí§ hátra, amikor .. sor került a fegyveres erők napjának ünnepségére. Nagyon meglepődött, amikor parancsnoka, Bárócz János őrnagy az egység ünnepségén az ő nevét olvasta, s átnyújtotta neki a Néphadsereg kiváló katonája kitüntetést. Már búcsúztak a laktanyától, egymástól, amikor a parancsnoki irodába hívták. — Azt kérem, hogy a polgári életben, munkahelyén is ilyen becsületesen dolgozzon, mint a hadseregben; álljon helyt úgy, ahogyan a néphadsereg kiváló katonájához illik! — mondotta Csete szakaszvezetőnek a parancsnok. Kezet szorított vele, megköszönve ezzel is a hadseregben tanúsított helytállást. Nem sokat pihent, néhány nap múlva jelentkezett régi munkahelyén, a kaposvári Építőipari Ktsz üveges részlegénél, s folytatta a munkát bevonulás előtti szakmájában. Munkatársad — az idősebbek és a fiatalalbbak is — szeretettel fogadták, s osztoztak vele abban az örömben, hogy kiváló katonaként szerelt le. Kozári Kálmán részlegvezető — bár betegállománybain van — már az első nap meglátogatta, hogy gratuláljon, na meg azért is, hogy lássa: felejtett-e valamit a szakmából. — Nálam, a kezem alatt tanúit három évig. Tanuló korában is lelkiismeretes munkás volt, iparkodott, hogy a szakmát alaposan elsajátítsa. Sikerült is. Mindenkor elégedett voltam vele, s nagyon örülök, hogy a ktsz-hez jött vissza, és ahogy tapasztaltam: szakmai tudása a régi, semmit sem felejtett. Az első napok szorgos, lelkiismeretes munkája alapján bátran lehet ama következtetni. hogy Csete Lászlóról volt parancsnokai csak jó véleményt, kedvező elismerést kaphatnak majd Szalai László lyeket nem érdemes felújítani. Az a legfőbb feladat, hogy a lakásépítéseket meggyorsítsuk, egyre több emeletes épület nőjön ki a íö.dből, s mindehhez rendelkezzünk megfelelő építési kapacitással. A helyi energiaellátás területén is van pótolnivaló. Bár a falvak villamosítása korábban már befejeződött, huszonkilenc külterületi települést még be kell kapcsolni, és a belterületi hálózatok bővítésével, korszerűsítésével is számolni kell. A városi és községi tanácsok kezelésében lévő úthálózat 1257 kilométer, s ennek 21,7 százaléka szilárd burkolatú (az országos átlag . 20,4 százalék). A közlekedésfejlesztés irányelvei szerint tizenöt év alatt biztosítani kell a belterületi gyűjtőutak száz százalékos, helyi és egyéb utak hatvan százalékos kiépítését, valamint a fa- és téglabolto- zatú hidak ötven százalékának átépítését. A helyi tömegközlekedésben (Kaposvár, Siófok és Fonyód) még a kaposvári sem mondható városiasnak, mert 1—1,5 óránként követik egymást az autóbuszok, de 1905-ig itt is nagy ütemben fejlesztenek, sőt egy magántaxi-fuvarozási szövetkezet is alakul. A parkolóhelyek és garázsok hiánya lassítja a közlekedést, itt viszont csak a városrendezési tervek megvalósulásakor lehet a gondokon enyhíteni. A vízellátás az 1950-es éveik végéig a legelmaradottab kommunláis ágazat volt, Kaposváron kívül mindössze hét településen volt vízmű. Az ivóvízellátottság mélyen az országos átlag alatt áll: és sajnos az a törpevízmű-építési program, amely a községeket egészséges ivóvízzel látná éL, sem pénzügyi, sem pedig anyagellátási keretek hiányában nem valósítható meg. Az évi hat törpevízmű helyett jó t ha ötöt tudunk építeni, (ez pedig nagyon kevés), így nehezen biztosítható, hogy 1985- i-g a megye lakosságának hetvenöt százaléka egészséges ivóvízhez jusson. A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén országosan szintén hátul kullogunk; sokkal gyorsabb ütemű fejlesztésre van szükség. Ha dióhéjban is, de a leglényegesebb és legsürgősehb feladatokról adtunk számot, s miután ezt a jelentést a megyei tanács elfogadta és jóváhagyta. lehetőségeinken és erőnkön múlik, hogy mi mikor valósul meg. S. G. Gázliftesei szárítják a kdilíÜ Kelcsen Csővezetéken Jut a gái a szárítóberendezésbe. A gázfogadóház. A Hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik, ahol bátran, de megfontoltan kísérleteznek új eljárásokkal, hogy a tagok munkája egyre könnyebb legyen. Már bontakoznak a leendő sertéstelep körvonalai. Eredetileg kétezer férőhelyesre tervezték, de a tervet módosítják, mert szeretnék, ha a férőhelyek száma háromezer lenne. A korszerűség követelményeinek megfelelően, s az adott lehetőségek kihasználásával gáz fűti majd a hizlaldák és a fiaztató épületeit. — Jelenleg egy TGSZ—06- os szárító próbaüzemelése folyik — feléli kérdésemre Kis- pál József főállattenyésztő. — Ez már gázfűtésű. Kukoricát szárítunk vele. Egy napig lu- eemakészitéshez is felKevés értekezlet vonzott annyira, mint legutóbb a vasutas kommunistáké. Lapunkban többször volt napirenden a kaposvári állomás sok problémája, és minden esetben hangoztattuk, hogy az utazóközönség — harmincezer ember — érdekében szólunk. Ezt azonban igyekeznek erejüktől telhetőén képviselni a vasutasok is. De a harmincezer ember érdeke mellett nem szabad megfeledkezni a néhány száz vasutaséról sem. Hiszen munka- körülményeik és bérezésük éppen feladatuk eredményes elvégzésének a feltételei. Azt már mondanunk sem kell, hogy ez pedig a biztonságos közlekedés alapfeltétele. Most a vasutasgond került előtérbe. Amely a vasúté is: az ember és az intézmény érdeke összefonódva. Ezért örültem annak, hogy meghívtak az értekezletre, melyen az MSZMP kaposvári csomóponti bizottsága, a csomóponti részlegek tömegszervezeteinek képviselői — Betlehem László párttitkár vezetésével — a gondokról tárgyaltait, felmérték, hogy a vasút milyen nagy munkaerő-hiánnyal küzd. És azt is, hogy miért. /. A jelentés megállapítja például, hogy romlott a dolgozók hangulata. Nagy az igazolatlan távoliét aránya. A kocsirendezőknél a munkás létszám fele annak, mint amennyi kellene. 1968 januárjától 114 ember ment el, »ebből 86 felmondás...« Vasutasgondok huszonketten mentek él olyanok, akik már csaknem tíz éve dolgoznak a vasúton. És mivél a probléma gyökere nem számszerű, hanem minőségi, alapvetően az, hogy milyenek a munkakörülmények, a bérék, ezért elgondolkodtató az is, hogy két olyan munkás hagyta ott a vasutat, akik már több, mint húsz éve dolgoztak itt És az értékelés. »A törzsiét- szám minimális a vándorlók létszámához képest«. »A létszám ilyen mérvű változása a fegyelem megszilárdításának akadálya...« És a jelenlevők. Civilben, kék egyenruhában. Belül mindegyik ízig-vérig vasutas. Megfontoltak, de azért kemény minden szavuk. A pályafenntartóktól, a fűtőházból, a kocsikísérőktől jöttek. Mindegyik hozzászólásában világosan érződik, hogy magukkal hozták a közösség igényeit, gondjait. Megbeszélték az emberekkel, hogy mit fognak itt mondani. Mer kei Lajos motorvonatvezető: —• Kevesen jönnek a vasútra, igaz. Érthető, mert itt a legnehezebbek a körülmények. Veszélyes a munka, a bérezés neun a legjobb. Jön egy fiatal, körülnéz és azt mondja: ezért a pénzért dolgozhatom gyárban is, ahol fekete-fehér öltöző és mosdó van. És higgyék el, hogy igaza van. De még elszomorítóbb, hogy öreg vasutasok, akik hozzánőttek az állomáshoz, azok is mennek. Segíteni kell ezen! Hiffner Ferenc, a vontatási főnökség párttitkára: — A röptetőt nem kapják meg a fütőháziak. Fagyban, sárban dolgoznak az emberek. És a munkakörülményeik?! Nézzek meg, hogyan épül a mi szociális létesítményünk! Benőtte a sás, a gaz az alapokat. Vagy a bérek?! Merev bér- kategóriák vannak. Van munkahely, ahol sokkal többet kellene adni az embereknek. Hiszen a vasút érdeke is ezt diktálja. De nincs önállóságuk a gazdasági vezetőknek ebben. Miért? Fonyódi Nándor munkaügyi vezető: — Nem lehet válogatni a munkaerőben. Nézzenek beje néhány 'munkakönyvbe. Tele van beírással Egy csomó vállalattól elküldték már, azért jött ide. A pályafenntartóknál történt. Felkelték hajnali háromkor, mert a megye másik részébe mentek dolgozni. Hazaértek éjfélkor. Kinek van ilyen hosszú munkaideje az országban? »Orvosolták« ezeknek az embereknek a problémáit. Hogy ne kelljen korán kelniük, kaptak egy teherautót. De fáztak rajta, és kérték rá egy ponyvát Mi lett belőle? Elvették a teherautót! Indok persze volt rá... Csak más kérdés az, hogy ezt megértették-e az emberek. Csoda, hogy elmenek a vasútról?! Ha így »orvosolják« a problémákat.. És amit többen is elmondtak3 —1 Kapunk egy utasítást. Utána tömegével jönek a módosítások, javítások. Túl nagy a bürokrácia. És mintha beleesnének ebbe a betegségbe azok is, akik valamikor pályamunkásként vagy fűtőként kezdték... 3. Nem panaszkodtak a jelenlevők. .Csak felsorolták a gondokat. És végül a párttitkár: — Óriásiak a problémák. Lehet, hogy túl nagy nehézséggel kell megküzdenünk, de a vonatoknak mennie kelL És megy is. Emellett hitet teszünk. De elvárjuk — és a jegyzőkönyvre mutatott —, hogy ezek a gondok igazi orvoslást nyerjenek. Az igazgatóság elé visszük. Súlyosak a gondok. De a vonatnak mégis mennie kell, valóban. És érkezni pontosan, balesetmentesen. De emberek vezetik. S emberek másznak a kocsik alá. hogy összekapcsolják a vagonokat. Az ő gondjaikat szólaltatták meg itt. Kommunista módon. A közlekedés, a munka egy pillanatra sem állhat meg. De jogaikért, emberibb körülménveikért kiálltak Ezért őrültem annyira, hogy meghívtak a vasutaskommu- n!sták- Tröszt Tibor használtuk. Automata berendezéssel működik, a hőmeny- ny iséget is maga szabályozza. A gázfogyasztás óránként leolvasható. Kisbóli Tibor főagronómus a szakosított sertéstelepről ezt mondja: — Az építkezés 1972-re fejeződik be. Készen van már a hatvan férőhelyes fiaztató és a hatszázas hizlalda Nyolcvan százalékos a készenléti állapota az egyik ezerkétszáz férőhelyes hizlaldának is. Az automata berendezés egy része már megérkezett a Szovjetunióból. Ez bekészíti a takarmányt, feldolgozza, kihordja a trágyát. Áll már a korszerű szúró-boncoló épület is. A hozzá tartozó hűtőtároló is üzemel már. Aztán a távlati tervekről beszélünk. Idővel a faluba szeretnék bevezetni a gázt. Ehhez kooperációra lesz szükség a községi tanáccsal. A délelőtti esőtől felázott talajon lépdelünk a hatalmas épület felé, melyben a szárítóberendezés próbaüzemelése folyik. Lenes Ernőt, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár géplakatosát és Horváth Imre szárítókezelőt munkában találjuk. . — Csak a próbaüzemelés ideje alatt tartózkodom Hetesen — mondja Lenes Ernő. — Már ezen a héten szeretnénk a berendezést átadni. Nyolcórás üzemeljást figyelembe véve 150 mázsa kukoricát szárít- meg. Ennél több is lehetséges, mert az egy hét alatt csak minimális nyomású gázzal szárítottunk. Horváth Imre arról beszél, mi mindent sajátított el Mosonmagyaróváron, ahol gépkezelői kiképzést kapott — Az égőfej osztrák gyártmány, Ausztriából jött szakember állította be — mutatja be a szárítóberendezést. — A két hatalmas ezüstszínű tartály egyikében a gáz ég, a másikban a kukorica forog. A dobból ventillátor szívja fed a sárga szemeket A nagy ciklonból a forgócellás adagoló továbbítja a hűtőciklonba. Lucernaliszt készítésekor csak annyi a változás, hogy egy darálót is bekapcsolnak. Kilépve a szárítóházből a szemnek is tetszetős, gázfogadó állomás épületére látunk. Udvarán szapora mozgású munkások dolgoznak. L fi. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. november 16. /
