Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
CSANÁDY JÁNOS: Egy pillanat a Szent Márk téren Mezítláb, mint az indiánok, — rézszín villódzás bőrükön — a Palazzo San Marcón álltak, mellettük tenger, fényözön; özön-nép, néptenger a téren, hangok, egy magyar hegedű, s a reneszánsz-bizánci oszlopok aranyában a puritán, vöröstéglával borított óratorony; becövekelve kiáltó jelként az időbe, amely munkára sürget! — Kihajt az oszlopcsarnokok öleléséből: vár a tenger, a nagyvilág, India, Afrika, Szicília, a Peloponézosz. Ó-Velence Köztársasága: visszaérzel pár-ezer évet, forró napjára vár a tenger; ketten a felhabzó tömegből mezítláb, mint az indiánok, — a csípőre hurkolt pulóver, mint ős-asszonyok bőr kötője, lágyan ölelte át a lányt ott. — Ök ketten tudták, pillanat csak, míg állnak a népözönben fényözönben a Szent Márk téren, azután, mint akit kilöktek, talpuk alatt suhan a tenger, jöhet Gibraltár, azután a nyílt Atlanti Óceán; egy farm lllionisban, egy egyetem New York dzsungelében, egy új város Szibériában, vagy talán Murmanszk, Vlagyivosztok, Leningrád, Moszkva; — egy pillanat csak, egy pillanat a Szent Márk téren, míg elmozdul a Világ-óra Napra-szerelt Nagymutatója, s karcsú testük aranyat perget a végtelen idő porába. Kiss Zoltán: Vitorlás Fehér felhőfoszlányt lopott az égről a pajkos tó. Hullám babusgatja, lágy szellő ringatja barná mahagóni testét. ölé1 n tiszta szerelem terem. S az elcsent felhő, a feszülő vászon a nyugalom és béke patyolatzászlójaként lobog. Tóth Éva: TŰNŐDŐ Ha felébredek ebben a nyugodt őszben, mindjárt tudom, hogy nem vagy itt. Végignézem hát félkönyökre dőlten a hegyek vonulásait Ablakom kínálja a tájat, egy vadgalamb az ág hegyén eltakarja a kaszárnyákat ring a közelség tenyerén, ám elrebbenti sóhajom — el is szégyellem magam érte. De visszavonom mosolyom, hisz úgysem venné senki észre. A fény és árnyék mestere Rembrandt van Háromszáz éve halt meg Amsterdamban az újkor egyik legnagyobb festője, Rembrandt van Rijn. Hagyatékában nem találtak mást mint festőszereket és néhány viseletes ruhadarabot Életpályája nemcsak egy festő sorsa: Rembrandt önarcképsorozata — haláláig körülbelül hatvan önarcképet festett — valóságos vádirat korának társadalma ellen, amint képei rögzítik a fiatal, majd az élete teljében lévő és végül a korai öregségbe kergetett festő arcának változásait »A szabadság édessége oly nagy itt, mint sehol másutt-« — írta a hágai francia követ Hollandiáról a XVI. század végén. A spanyol uralom alól felszabadult Németalföldön valóban kibontakoztak egy addig ismeretlen társadalom körvonalai. A messziről jött utazóik nem győzték dicsérni a holland városok egyszerű, de mégsem szegényes kultúráját, tisztaságát, megalapozott bőségét Ezekben a házakban mindenütt találni képeket Kialakúi a modem értelemben vett — nemzetközi szintű — régiség- és képkereskedelem. Itália és Németalföld között a XVII. század közepén állandósul a képek és metszetek forgalma. Az ember azt gondolná, hogy ez a képek iránt érdeklődő társadalom fényesen megfizette a festőket. Nem így történt Az úgynevezett holland kismesterek nagy része hivatalosan csak műkedvelő volt; mivel csupán festésből nem lehetett megélni, valamilyen polgári foglalkozást is űztek. Ha akadt olyan művész, aki teljesen a festészetnek szentelhette magát, akkor ennek oka örökölt vagyon, vagy dús hozomány volt Maga Rembrandt sem »hivatásos festő«. Rembrandt, »a festéssel is foglalkozó műkereskedő« eleinte a szerencse fia volt Szegény molnár családból származott, a jelentéktelen Lei- denbőL Anyja egy pék lánya, ő maga ötödik gyerek — csak éles eszének köszönhette, hogy tanulhatott, és nem fogták iparos pályára, mint testvéreit Amsterdamban a tisztes tudású Pieter Lastmannál tanult, aki megismertette tanítványait a korabeli olasz festők, elsősorban a realista Caravaggio stílusával Rembrandt nem formai megoldásokat, hanem a valóságábrázolás igényét az akadémikus hagyományoktól való szabadulás vágyát tanulta el Caravaggiotól. Érdemes elolvasni egy pártfogó kortárs, a tudós Constantin Huygens jellemzését Lastmann fiatal tanítványáról: Futólag a következőket mondhatom: Rembrandt ízlésben és az érzés megelevemegújította a csoportos polgári arckép akkoriban igen népszerű, de általában mereven, iskolásán megoldott műfaját Tekintélyes, elismert festő, s nemcsak műkereskedő, hanem műgyűjtő is. Egy 1659- ből származó utólagos vanítésében Lievens felett áll, az pedig ötletgazdagságban, a témák és figurák vakmerőségében emelkedik Rembrandt fölé«. Huszonöt éves volt Rembrandt, amikor átköltözött a gazdag kereskedővárosba, Amsterdamba. Ekkor kezdődött élete boldog korszaka. Kapcsolatba került Uylen- burgh műkereskedővel, akinek révén nemcsak ismertté váltak művei, hanem ő is megismerkedett az Uylenburgh- család egyik kedves fiatal nőtagjával, SaskiávaL 1634- ben feleségül vette Saskiát, bőséges hozományt kapott, művészetét elismerték, műkereskedése jövedelmező volt, házassága pedig boldog Túl volt már akkor a Tulp doktor anatómiája címen ismert vásznán, amelyen teljesen gyonbecslés szerint »s papír műtárgyak (metszetek stb.) régiségek, ritkaságok, érmek és tengeri növények, amelyek a nevezett Rembrandt van Rijn tulajdonában voltak, 1640-től 1650-ig becslésünk szerint mintegy 11000 gulden értékűek 1< lettek. A képek pedig mintegy 6400 guldent érhettek — mindkét tétel inkább többet, mint kevesebbet ...« Nem tudni, mi hívta ki előbb a takarékos és szűk- látókörű holland polgárok ellenszenvét: a festői látás vagy az életmód nagyvonalúsága. A gazdag Uylenburgh család pert indított Rembrandt ellen, pazarlónak bélyegezve gazdálkodását Ez volt a tragédiák sorozatának kezdete. Saskia gyermekei egymás után haltak meg; csupán a negyedik maradt ■Mnek virágzó testét a Leningrad twin őrzött Danaé alakjában örökítette meg Rembrandt, súlyosan megbetegedett Betegségének időszaka, a negyvenes évek eleje egybeesik két nagy mű, az úgynevezett Százforintos rézkarc — egy bonyolult és csodálatosan finoman kidolgozott vallásos kompozíció — és egy rendelésre készült csoportkép születésével. Ez a csoportkép , az Éjjeli őrjárat néven ismert festmény, és az amsierdami lövészegylet tagjait ábrázolja. Az 1642-es év két tragédiával terhes. Az egyik a szeretett Saskia halála, a másik az Éjjeli őrjárat felháborodott gúnyos visszautasítása. A szűklátókörű kispolgárok nem értették a képet, amelyen Rembrandt mesterien játszik a fény és árnyék hatásaival. Akinek fél- árnyékban volt az arca, visszakövetelte a honoráriumot Rembrandt elindul t a szegénység felé vezető úton. A »jó társaság« kiközösített^ és ő is visszahúzódott a gazdag kereskedőktől. Szegényebb környékre költözött, és dúsain fizetett portrék helyett öreg koldusokat, egyszerű tájakat metszett rézbe, hatalmas kifejező erővel és tiszta, finom .vonalakkal. És újra megfestettemege»ls„ eoó újra meg újra megfestette a legolcsóbb, mindig kéznél lévő modellt; saját öregedő vonásait Semmi sem menthette volna meg az adósságaiban fuldokló festőt a végső nyomortól és kétségbeeséstől, ha be nem lép életébe egy másik asszony egy árva cselédlány, Hendrickje Stoffels. Nemsokára élettársa lett, és egy kislányt szült neki: Cornell - át, Rembrandt utolsó, keserű évének egyetlen tanúját Üjabb botrány volt ez a szigorú erkölcsű polgárok szemében. Többször is megidézték egyházi hatóságok elé, de Rembrandt senkivel nem törődött már, csak a festészettel. Megelőzte karát Drámai erejű képei felülemelkedtek mind a barokk, mind a klasszicista szépségideálokon. XVIIL századi méltatói néha az ízlés hiányát vetik szemére, túlságosan közönségesnek tartják témaválasztását ecsetkezelését Vagyis épp azt amiben előre mutatott Minden egyéni tragédia, betegség és szegénység ellenére hatalmas életművet hagyott az utókorra. Tehetséges tanítványai közül senki sem tudta méltóképpen folytatni munkásságát Ez az életmű hatszáz festményt 1400 rajzot és csaknem 300 rézkarcot jelent Valamennyi hű tükre tiszta egyéniségének, kivételes festői zsenijének. e. a. Műkedvelő színjátszás Az elmúlt nyáron Egerben, ez év tavaszán Székesfehérvárott, szeptember végén pedig Visegrádon adtak egymásnak találkozót a műkedvelő színjátszó együttesek legjobbjai. A tavalyi egri program két kérdésre keresett választ: megfér-e egymás mellett a játék (színjátszás) és a szó (irodalmi színpad) művészete; valamint arra, hogy tud-e alkalmazkodni napjaink amatőr művészete a közönségigényekhez? Mindkét kérdésre igenlő választ kaptunk. Az egri piacon a Pathelin mesternek, lengyel népi komédiáknak, hope de Vega és Móricz Zsigmond népi ihletésű vígjátékainak tapsolt a közönség; a várban a Svejk színpadi változatát, modern regényfeldolgozást, az Agria Taverna borpincéjében verses irodalmi összeállításokat, a művelődési házban dokumen- tumjatékot láthattunk. Ez a találkozó bizonyította: az irodalmi színpad nem jelent külön műfajt, a verses összeállítások, irodalmi oratóriumok o színjátszás formái. Tisztázódott az is, hogy a színházi ismeretekben kevéssé jártas rétegekhez is el lehet juttatni értékes irodalmi-színpadi műveket, ha megtaláljuk az előadás megfelelő helyét, lehetőségét. Tavasszal Székesfehérvárott az a kérdés foglalkoztatta a részvevőket: tud-e a műkedvelő színjátszás alkalmazkodni a korszerű népművelési keretekhez, a klubokhoz, könyvtárakhoz — tehát meg tudja-e keresni a már meglévő közösségeket, vagy megmaradva a színpadon bevárni kényszerül-e közönségét? A Székesfehérvári Pódiumfesztivál válasza ismét pozitív; a pódiumjátékok, lírai oratóriumok, egyfelvonásosok előadása az eddigiektől eltérő rendezői munkát, játékstílust kíván ugyan, de ezek a műfajok valóságos színi élményt nyújthatnak, a színházitól egészen eltérő játékkeretek között is. A jelzéses eszközökkel megvalósított színjátszás az amatőrök számára könnyebb, a díszlet- és jelmezigény minimális: a produkció tqhát könnyen mozgatható, könnyen vihető bármilyen közönség elé. Visegrádon — a községi tanács és a szentendrei járás rendezésében, a Népművelési Intézet szakmai közreműködésével — a most megrendezett bemutatósorozat mintegy összefoglalója volt az eddigieknek. Nem véletlen, hogy a korábbi kísérleteket . látva a színjátszók munkájára felfigyelt az írószövetség is, és a visegrádi találkozó az Olvasó népért mozgalom jegyében zajlott le. Az idesereg- lett együttesek magas színvonalú előadásokkal igazolták, hogy a műkedvelő színjátszás élő, hatásos irodalmat képes eljuttatni a legszélesebb közönségrétegekhez. Klasszikus költészetünk délelőtti program keretében szólt a közönséghez: Petőfi, Ady és József Attila költészete új megvilágításban került előadásra, három kitűnő csoport (Pécsvárad, a Budapesti Schőiiherz Kollégium, Kaposvári Fonómunkás) tolmácsolásában. Darvas József: »A térképen nem található* című dokumentumdrámáját az országban másodszorra műkedvelők mutatták be, s ha a darab előadása nem is volt mindenben kifogástalan, mindenesetre a műkedvelés gyors reagálási készségét, mozgékonyságát, társadalmi hatásokra való törekvését bizonyította. Örkény István, Fábián Zoltán és Kolozsvári Grandpierre Emil novelláinak dramatizált változatát a Danuvia színjátszóinak előadásában élvezhette az a közönség, amely egyébként irodalmi folyóiratokat talán sohasem olvas. Két ősbemutatót is láthattunk: nagy sikerrel vitte színre a tatabányai Bányász Szín%>ad H. Bar- ta Lajos: Békesség, ámen! című riportdrámáját; s a műkedvelés sajátos lehetőségeit bizonyították a pécsiek Cris- topher Fry: Nem ritka a főnix című egyfelvonásosának színrevitelével Mátyás király kútjánál (mint alkalmi pódiumon) most az anekdó- tabeli alakból népi komédiahőssé vált Mátyás király foglalt helyet, nagy játéklehetőséget adva a kissé profán színjátékhoz. Mi kell a színjátszáshoz? — kérdezte több száz évvel czőtt Lope de Vega. »Három deszka, két szereplő, egy szenvedély« adta meg rá a feleletet. Ügy tűnik, a mai modem műkedvelő színjátszás megfogadta ezt a bölcs tanácsot. A műkedvelők munkájának fontosságát aláhúzza, hogy a hivatásos színházak egyre kevesebb községbe tájolnak, a több százezernyi tanyai lakos szinte csak általuk láthat előadásokat, a munkásszállások, ifjúsági klubok programjai gazdagodhatnak fellépésük során. Népünnepélyek, falunapok, piacok közönsége állhat meg az egy-egy alkalomra ácsolt pódium előtt, s olyan müveket ismerhet meg a közönség, amilyenekkel egyébként sohasem találkozna. Az országban ma mintegy 4000 csoport működik, 70—80 000 taggal; — aktívan művelődő s másokat művelni-szórakoztatni akaró emberekkel. Bicskei Gábor életben: a sokszor megfestett, finom vanású Titus. Saskia, Tegnap nyitották meg Budapesten a Szépművészeti Múzeumban a Rembrandt-emlékkiállltást. Sámson megfenyeget! apósát. (Berlin, részlet) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 12.
