Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
Megkezdődtek a szovjet—tanzániai tárgyalások TRIBUNA Tegnap a Kremlben megkezdődték a tárgyalások a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó tanzániai küldöttség és a szovjet vezetők között. A tárgyalásokon részt vesz Julius Ny er ere tanzániai köz- társasági elnök, Stephen Mhando külügyi államminiszter, Paul Bomani gazdaság- és tervezésügyi miniszter. A szovjet fél részéről Nyikolaj Pod- gornij, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a minisztertanács elnökének első helyettese és Andrej Gromiko külügyminiszter vesz részt a tárgyalásokon. Podgomij hangsúlyozta azt, hogy a Szovjetunió és Tanzánia egyformán ítéli meg a nagy fontosságú nemzetközi problémák egész sorát, és ez kedvezően hat a kapcsolatok fejlődésére. Ny eresre kifejezte reményét, hogy látogatása elő fogja mozdítani a Szovjetunió és Tanzánia kölcsönös megértésének további erősödését. Beszélt arról is, hogy Tanzánia a béke megszilárdítására, az afrikai egység erősítésére törekszik, s ebben a törekvésében lelkesítőleg hatnak a Szovjetunió tapasztalatai. (MTI) HÍREK az ensz-böl 0 párt jelenlegi feladatairól Kivel együtt és ki ellen ? Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakának általános politikai vitájában kedden felszólalt Líbia küldötte, s hangsúlyozta a hazájában végbement politikai változások jelentőségét. Mint elmondotta, kormánya úgy határozott, hogy nem újítja meg a területén levő külföldi katonai támaszpontok használatára vonatkozó szerződést. »'A szeptemberi forradalmi fordulat megszabadította Líbia népét a reakció uralmától és a külföldi imperializmus befolyásától« — mondotta. Líbia állandó ENSZ-képvi- selője utalt a feszült, robbanással fenyegető közel-keleti helyzetre, amelyért a felelősséget a Biztonsági Tanács határozatait figyelmen kívül hagyó Izraelnek kell vállalnia. • • • Mauritánia küldötte élesen elítélte az amerikai imperializmus vietnami háborúját, és támogatásáról biztosította az ENSZ közgyűlése elé terjesztett szovjet javaslatokat. Paraguay képviselője kormányának aggodalmát fejezte ki a fegyverkezési verseny kapcsán. Amerikai szenátorok követelik a csapatkivonások gyorsítását Tegnap újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben o szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Frank Church demokrata és Mark Hatfield republikánus szenátorok tegnap előterjesztették közös határozati javaslatukat, amely nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli — olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat, és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. A Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának politikai és ideológiai hetilapja, tegnapi vezércikkét annak a kérdésnek szenteli, hogy a pártnak kikkel együtt és kik ellen kell érvényesítenie politikáját. A cikk szerzője, Oldrich Svestka, ezzel összefüggésben áttekintést ad a munkásosztálynak, a parasztságnak és az értelmiségnek a közelmúltban ég a jelenben betöltött szerepéről. — Hisszük — állapítja meg —. hogy pártunk politikáját mindinkább támogatni fogja társadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájékoztatott és félrevezetett állampolgárok is, akiknek nemzeti érzéseivel visszaélték. Sohasem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az emberek a nyilvános tájékoztatás alapján alakítják ki állásfoglalásaikat és nézeteiket. Ám tavaly a tájékoztatást a párt és az állam akkori vezetőségének tagjai irányították. Ezért elnéző magatartást kell tanúsítanunk e paldátlan manipuláció szenvedő alanyai iránt, viszont annál szigorúbban kell eljárnunk azokkal szemben, akik ezt tudatosan, erkölcsi aggályok nélkül, a saját hatalmukért vívott könyörtelen harcban megszervezték. Az igazságot már sokan kezdik felismerni, de még sokan félnek a jövőtől és tartanak a megtorlástól. Még fülükbe cseng azoknak a jobboldali szocialistaellenes erőknek a propagandája, akik félelmüket (és gyávaságukat is, mert hiszen alapjában véve minden opportunista gyáva, és menekül a felelősségrervonás elől) igyekeztek és mindmáig igyekeznek átvinni az ország becsületes állampolgárainak tudatába. Ezért beszélnek a január előtti viszonyokhoz, sőt az ötvenes évek gyakorlatához való visszatérésről. Politikánkkal naponta el kell oszlatni az emberek félelmét és aggodalmait, meg kell szüntetnünk tájékozatlanságukat. Az embereknek saját tapasztalataik alapján meg kell győződniük arról, hogy a jelenlegi vezetés határozottan helyes, biztos és demokratikus úton halad. A cikk szerzője megemlíti, hogy a kommunistákra háruló nagyobb felelősség miatt nem lehet azonos mércével mérni párttagot és párton kívülit. A követelmények alapján határozhatjuk meg a párt ká- derpoliíikájának alapelveit is. Tagadhatatlan, hogy a párt a szocializmus hatalmi pozícióit kommunistákkal kívánja biztosítani. Másrészről azonban a párt megszünteti az úgynevezett káderplafont, lehetőséget nyújt valamennyi becsületes állampolgárnak az érvényesülésre az élet minden területén Szükséges, hogy a pártvezetés és a pártszervek pontosan felmérjék az osztályerők hely- z'etét, valamint a munkásság, a parasztság, az értelmiség és a fiatalság tudatának fejlettségét. Svestka a továbbiakban kiemeli, hogy nemcsak a pártaktíva jelentős részénél, hanem a munkásosztály tagjainál, a párttagoknál és a párton kívülieknél egyaránt jelentős változás tapasztalható a közelmúlt eseményeinek felismerésében. Tavaly a munkásosztály állt ellen legtovább a tömegtájékoztatási eszközök ráhatásának. Az ennek tudatában levő jobboldal, különösképpen az augusztus előtti időszakban, különféle hazafias jelszavakkal igyekezett megnyerni a munkásosztály, amely ez ellen nem volt mindig felvértez ve. A munkásság tudatában végbement változás a stabili záció egyik legfontosabb té nyezője. A parasztság helytállásának rövid elemzése után a cikk írója az értelmiségről megállapítja: — Értelmiségünk jelenleg bonyolult és fájdalmas folyamatot él át, s ezt azzal a segítő szándékkal figyeljük, hogy megszabadítsuk illúzióitól. Jól tudjuk, hogy az értelmiség bizonyos csoportjai — elsősorban a párton belül — túl mesz- szire mentek, s még ma is ellenséges magatartást tanúsítanak a pártvezetés jelenlegi politikájával szemben. Az értelmiség sokkal nagyobb részének megnyeréséért azonban — a bírálat jogának fenntartásával — kitartó harcot folytatunk, és hisszük, hogy megértik, mi is történt az elmúlt időszakban — állapítja meg Svetska. (MTI) Laoszban is harcolnak az amerikaiak Nem hangzott el hivatalos amerikai közlemény Nixon elnök és Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök keddi tanácskozásairól. (Souvanna Phouma Rogers amerikai külügyminiszterrel is megbeszélést tartott.) Nem hivatalos közlések szerint a laoszi miniszterelnök újabb katonai segítséget kért az Egyesült Államoktól — a laoszi kormány hadseregének megerősítésére. Azt is kérte, hogy az Egyesült Álla- mo': indítson az eddiginél nagyobb légitámadást a hazafias erők ellen vívott háborúban. A laoszi miniszterelnök látogatása csak napokkal előzi meg azt a kongresszusi vizsgálatot, amelyet az Egyesült Államok laoszi »-titkos háborújáról« kívánnak folytatni. A szenátusi bizottságok rendelkezésére álló adatok szerint az USA nagy erőkkel avatkozik be a laoszi polgárháborúba, beleértve amerikai katonai egységek felhasználását is. (MTI) Jugoszlávia gazdasági életéről és a köztársaság szerepéről Borítják a barikádokat Belgrádiban nyilvánosságra hozták Marko Nikezicsnek, a Szerb KSZ, KB elnökének a központi bizottság legutóbbi ülésén elmondott zárszavát, amelyben a jugoszláv belpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozott. Nikezics egyebeik mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének minden erejét latba kell vetnie a nagy ipari létesítmények erősítéséért, a gazdaság egyesítéséért. Leszögezte, hogy Jugoszlávia túljutott azon az időszakon, amikor minden nehézséget a rendszerbeli fogyatékosságok es a hiányos szövetségi intézkedések számlájára lehetett írni; megállapította, hogy szigorú mércéket kell alkalmazni a beruházásoknál, s hogy általában a gazdasági kérdések vonatkozásában komoly munka vár a Jugoszláv Kommunisták Szövetségére. A Szerb KSZ KB elnöke foglalkozott a jugoszláv tag- köztársaságok szerepének erősödésével, s hangoztatta: »Az önigazgatás nem erősödik meg, újabb hatósági. vagy pénzügyi góc alakul ki. ezúttal köztársasági szinten a köztársasági intézményekben, sőt mondhatnám, hogy a köztársasági vezető körben. Ez nem lesz kevésbé állammonopol'sta, mint amilyen a szövetségi volt. Csak annyiban fog különbözni tőle, ho'jy a politikai viszonyok. a politikai tudat területén ez a köztársasági monopólium akarva.-akara Hanul nacionalista koncepciót fog szülni a centralista koncepció helyett .« Nikezics a megoldást abban látja, hogv Jugoszláviában minden erőt össze kell fogni, és okosan kell beosztani, ily módon lehet rendezni a köztársaságok, a Jugoszláviát alkotó nemzetek közti viszonyt — a köztársaságok és a föderáció kapcsolatát. Lényegében hasonló értelemben beszélt az ország egy sor problémájáról Zágrábban Vlagyimir Balcarics, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja is, aki a JKSZ kulcsfeladatának azt minősítette, hogy megőrizze a munkásosztály történelmi útja során megszerzett vívmányait, s ennek alapján fejlessze tovább a szocialista önigazgatási viszonyokat. Az észak-írországi Belfastban a legutóbbi protestáns—katolikus összecsapások idején újra barikádokat emeltek. Most az angol csapatok parancsnokságának irányitásával újra lebontják a barikádokat. (Telefotó: AP—MTI—KS) 4s új brazil elnök politikai programja Emilio Garrastazu Medici, aid a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15- én foglalja el az elnöki széket a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, rádió- és tv- beszédében ismertette politikai programját. Beszédében »szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet« ígért, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fel fog lépni mindenfajta »felforgató és terrorista« tevékenység ellen. .»Amint a .diákok, politikusok és újságírók felhagynak az ilyesfajta tevékenységgel, megteremtem szabadságuk feltételeit« — mondotta a tábornok. Magyarul ez azt jelenti: ha az elnök biztosítottnak látja, hogy a felsoroltak csak azt mondják, amit ő jónak lát, akkor megszólalhatnak. A ‘beszéd semmilyen értelemben nem keltett meglepetést. Nemcsak Medici tábornok gondolkodásmódját tükrözi, hanem azt a rendkívül bonyolult helyzetet is, amelyben elhangzott. Az új elnök csak arra vigyázott, hogy egyetlen csoportot se bántson meg, és né is kötelezze-el-magát valamilyen irányban. Senki sem várhatta — nem is várta —, hogy ebből a beszédből megtudja Medici szándékait. Rockefeller javaslata Sajtójelentések szerint Rockefeller New York-i kormányzó, aki a nyár elején viharos »ténymegállapító körutat« tett Latin-Amerikában, bizalmas jelentésében javasolja, hogy az Egyesült Államok növelje a latinamerikai országokba irányuló fegyverszállításait és erősítse meg több latin-amerikai országban az uralkodó katonai tokát. csoporAz Egyesült Államok — hivatalos adatok szerint — 1946 óta körülbelül 1,1 .milliárd dollár értékű katonai segélyt nyújtott Latin-Amerikának — fegyverszállítások, kiképzők, tanácsadók küldése formájában: Több latin-amerikai országban azonban a tábornokok most azt hangoztatják, hogy a korábban szállított amerikai fegyverzet elavult. 'MTI) Törökország a választások előtt Vasárnap Törökországban választásokat tartanak, amelyeknek kimenetele jelentős befolyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő délkeleti szárnyának további helyzetére. Ahhoz, hogy a török választás tétjeit és a választási harc sajátos ellentmondásait megismerhessük, visz- sza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökországban Kemál Atatürk reálpolitikájának utódja a Köztársasági Néppárt és ennek vezetője, Inönü volt. 1946-ban viszont egy, a még a felemás reformkísérleteket is elutasító (s mindenekelőtt a föld- birtokosok érdekeit képviselő) párt lépett porondra Dayar és Menderesz vezetésével. Ez volt az úgynevezett demokrata párt, amely 1950-ben hatalomra került. A Menderesz-korszak tíz esztendeje alatt Törökország »abszolút atlanti« politikát folytatott: Washington minden akcióra hajlandó szövetségesének bizonyult. A NATO délkeleti szárnya ebben az időszakban egyértelműen és szilárdan támaszkodhatott Törökországra. A jelenlegi helyzet megértéséhez tudni kell, hogy e szolgai külpolitikai magatartás ellenére Menderesz pártja rendkívül erős tömegbázissal rendelkezett. Ennek a magyarázata az, Hogy az elmaradott, javarészt analfabéta parasztok széles tömegeinek támogatását élvezte, akiket a mohamedán papok és a földesurak rövid pórázon tartottak. A Menderesz— Dayar-rezsimnek egy katonai felkelés vetett véget. S ez nem volt véletlen: Törökországban a parasztok és az alsóbb rétegek fiainak számára az osztálykorlátokból való kitörés és a hatalom centrumához való közeledés egyetlen lehetséges útja a hadseregen át vezetett. Ilyen viszonyok között a reformista, sőt a radikális politikai gondolkodás is természetesen a tisztikarban terjedt, amelyben különböző árnyalatú frakciók alakultak. 1960-ban ezek a frakciók rövid időre egységesen léptek fel, hogy elsöpörjék a Menderesz-rezsimet. A kétéves katonai interregnum után 1962 júniusában választásokat rendeztek, s ezeken Inönü Köztársasági Néppártja győzelmet aratott. E párt útkeresése azonban továbbra is túlságosan bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy magával ragadja a tömegeket. A falura, a belső mozdulatlanságot őrző nagy támaszpontra pedig nem tudott igazán betörni. így Inönü kabinetje 1965 tavaszán megbukott, s rövid átmeneti korszak után az úgynevezett Igazság Párt kezébe került a hatalom. Ez a párt Menderesz korábbi pártjának alapjaira épült, de olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Menderesz hagyományaitól, és egyre határozottabban fordult a realitások felé. Demirel miniszterelnöknek, az Igazság Párt vezetőjének irányítása alatt lazítottak a török külpolitika egyoldalú kötelezettségein. Törökország NATO-tagsága sohasem vált kérdésessé, de fölvetették a NATO- támaszpontok jogi státusának rendezését, a támaszpontok helyzetét, és bizonyos titkos katonai szerződések felülvizsgálását. A realitás elemei még jobban megmutatkoztak abban, hogy ekkor minden szempontból rendezettebbé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. Demirel és a Szovjetunió vezetői több ízben magas szintű megbeszéléseken találkoztak (sőt: Törökország szovjet beruházási hitelt is kapott). Mindez természetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Törökország kapcsolatai is megjavultak. A mostani választásokra a külpolitikájában figyelemre méltó vonásokat mutató Igazság Párt a győzelem esélyével indul. Általában azt tartják, hogy a török választók 65 —70 százaléka a párt mögött áll. A helyzet rendkívüli belső ellentmondása az, hogy ennek a 65—70 százaléknak csak egy töredéke értékeli az igazságpárti kormány realista külpolitikáját. Nagy többségük azért áll a párt mögött, mert belpolitikai szempontból a vallási hagyományok őrzőjének tartja, s úgy véli, hogy ez a párt a negyvenezer török falu — hodzsák és agák kormányozta — életének konzervatív őrzője. A választások pontos arányai és mindenekelőtt (a választások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig tudja fenntartani ezt a kettősséget. A török külpolitika utóbbi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az Igazság Párt a választások után — ha óvatosan is — elindul a belső reformok útján. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1S69. október i.
