Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

Reggeltől estig a kombájnon

A határban egyre nagyabbak a feketés- barna foltok. A növények üdezöldje, érettsárgája lassan eltűnik. Nem messze az úttól emberek dolgoznak. Zeto- rok pöfögése, kombájn duru- zsolása jut el fülünkhöz. A kombájnon nagy, kémény- saerű kürtőn zuhog a pótkocsikba a szecska. Fent az ülésein kék munkaruhás, barna sapkás ember ül, Cpincsi Imre, a Kaposvári Állami Gazdaság bőszén fal üzemegységének kombájnasa. Egyszer csak leáll a gép, vezetője vizsgálgat- ja:

— Baj van — mondja. — A szecskázók)® leszakadt. Sajnos, helyben nem is lehet megjavítani. Egy óra munka a gépműhelyben.

Esteledik már. Az úton négyöt Zetor nyomában halad a hatalmas kombájn a gépjavító műhely felé. Ott már hallották a hírt, szerelők várják a meghibásodott gépet.

— A munkám minden reggel a kombájn karbantartásával kezdődik — feleli kérdé semre Csincsi Imre. — Az ösz- szes alkatrészt átnézzük ilyenkor. Olajszintellenőrzést is tartunk. Ma a Törjékben silóztunk. így hívják ezt a területet.

Üjra vizsgálni kezdi a gépét, s magyarázza a szerkezetét:

— A motollarész hajtja a kaszára a kukoricat. Kényes jó szág a kombájn. Délben szállók le először róla. Akkor ismét be kell zsíroznom az alkatrészeit. Megkívánja a gondos bánásmódok

A kukorica silózását a múlt hónap közepén Dénesmajorban kezdték. A nyáron csépelt Csincsi Imre.

— Ezek a mostani reggelek mái- hidegek — mondja. — Az idő általában ilyen szokott lenni az őszi munkáknál. A munkát el kell végeznünk. Csöpögő esőben is vágtunk már az idén. Amíg a talaj bírja és nem ázik át teljesen, addig dolgozunk. Szeretem az őszi munkákat. 1946-ban jöttem a gazdaságba. 1952 óta vagyok traktoros. A kombájn nyergében három év óta ülök. Ha evvel a munkával végzünk, ismét Zetorral dolgozom majd. Ha választanom kellene a ■ két gép között, a Zetort választanám. Már váram is, mikor mehetek szántani, tárcsázni, vetni. A kombájn nehezebb mozgású, nagy figyelmet kívánó

— Szerelem az őszi munkákat.

gép. Itt nem lehet elmólázni munka közben, összhangnál', kell lenni köztem és a Zetor vezetője között is. Együtt kell haladnunk, amíg a pótkocsija megtelik szecskával, Így aztán egymásra vagyunk utalva a munkában. Szocialista brigádban dolgozom, ez jó. Egymás iránti fokozott felelősséget jelent a munkában, a magánéletben egyaránt Ha valakinek a gépe kinn a területen meghibásodik, s a javítás helyben elvégezhető, akkor hár- man-négyem segítünk neki, hogy minél előbb be tudjon állni újra.

Vissza-vásszatór gépéhez, aggódó arccal vlzsgálgatja. Megérkezik a fia is.

— Az utánpótlás biztosított — mosolyog Csincsi Imre. — A fiam is traktoros. Jelenleg a szántásban vesz részt.

Együtt mennek be a műhelybe, hogy megbeszéljék, mi történt reggeltől estig, amíg nem látták egymást.

L. L.

ÉVADNYITÓ ELŐADÁS

Füredi komédiások

Költő szavai keltek szárnyra az évadnyitó premier előtt; Petőfit — aki maga is próbálkozott a színészimesterséggel — idézte meg a Színész — Csíkos Gábor —, hogy vele együtt vallja: «Afi szép a mi föladatunk...« A váratlan köszöntő, hitvallás és a színpad lányainak szegfűajándékai meglepték a közönséget, hisz eddig nem szenteltek különösebb ünnepélyességet az évad- nyitásnak. És ez a függöny előtti jelenet mondhatni előjátéka is volt a kortina mögött megelevenedő előadásnak, hisz az is többek között azt hirdeti, hogy »A színház csoda, és nekünk ebben hinni kell.. .* A Füredi komédiások eny- nyiben több a szoikványos operettnél, de mindjárt hozzá kell tennem, annyiban meg szegényebb. hogy a librettóhoz nem sikerült olyan jó muzsikát írni, amely kellemes zenei élménnyel is megajándékozna

szperan ie

A

z Egyetemes Eszperantó Szövetség elnöke, dr. Ivó Lapenna 1966. október 6-án New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében átnyújtotta beadványát, amelyben az eszperantó nyelvnek a nemzetközi kapcsolatokban való használatát kérték. Akkor 74 országból 920 ezer személy, köztük 114 államfő és miniszter, 993 nyelvész, 6879 egyetemi és főiskolai tanár volt az aláíró. Alig három év telt el azóta, és milliók támogatják a kezdeményezést. Sorolhatnánk itt a tudósok egész sorát, akik mind arról nyilatkoztak, hogy az eszperantó nyelv a nemzetközi kapcsolatok és a világ népeinek egy máshoz való közeledésében az egyik legfontosabb szerepet tölti be.

Az eszperantó mozgalomnak ma már olyan erős bázisa; vannak Somogy megyében is, hogy nyugodtan hivatkozhatunk példákra, amelyek túlnőttek megyénk határain. Elég lesz talán, ha a sok közül csak egyet, dr. Tiszamarti Antal főorvos nemrég elhangzott nyilatkozatát idézzük, xBeszélem a német, francia, angol, olasz és spanyol nyelvei, de úgy érzem, hogy szivemhez a legközelebb áll és legjobban az eszperantót szeretem.«

Mi is élteti ezt a nemzetközi, mesterségesnek nevezett nyel vet és az egyre jobban fejlődő eszperantó mozgalmat? Lev Tolsztoj szavai szerint: »Az áldozat, melyet az ember az eszperantó megtanulására fordít, olyan csekély, és az eredmény, amelyet elérhet, olyan nagy. hogy ezt a kísérletet senkinek sem szabad viszauiasitani.« —

Az eszperantónak legalább 450 elődje volt, melyek mind sorra elmúltak, még mielőtt igazi nyelvvé váltak volna, de az eszperantó él, és ma már a világ jninden nagyobb városában szervezetei vannak, szerte a világon beszélik. Az eszperantónak voltak ellenséged a cári Oroszországban, Hitler Németországában, de a nyelv túlélte a háborúk pusztítását és a társadalmak összeomlását A száguldás és a Holdat járó űrhajók világában egyre gyorsabban nő az eszperantó ereje is.

Az xesperanto« reménykedőt jelent, de ma már élő valóság és megcáfolhatatlan tény, hogy az eszperantó a megértés és a megbékülés szellemét szolgálja

Ludoviko Lazaro Zámeniiof (1859—1917) lengyel szemorvos volt e nyelv alkotója és az eszperantó mozgalom vezére. Közeledünk ahhoz az időhöz — és ez a ma élő eszperantisták harcának lényege —, amikor az eszperantó lesz a. nemzetközi politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, sport és turisztikai érintkezés első számú eszköze. Ezért kell tanulni ma, hogy hasznát vehessük holnap. Megyénkben ma már minden járási könyvtár felvilágosítást tud adni arról, hogyan lehet elsajátítani az eszperantó nyelvi ismereteket.

Az első eszperantó világkongresszus 1905-ben egy franciaországi kisvárosban, Boulogne sur Merben volt és az ötvenegyedik Budapesten,

1966-ban. Az eszperantisták magyarországi tábora is koSzőlőparadicsomban

AMERRE A SZEM ELLÁT,

mindenfelé szabályos szőlőtáblák sorakoznak. A szemlélőt hatalmas sakktáblára emlékeztetik a hatvan-hetven holdas négyzetek. A nemrég még csöndes berencsei lankák megtelnek a szünetelők v:dám kacagásával, zsivajával. Több száz fiú és lány jön ide minden ősszel egy-két napra, hogy a Balatonboglári Állami Gazdaság nagy idénymunkájából, a szőlőszedésből kivegye részét. A Veszprémi Vendéglátóipari Szakiskola, a kéthe- ly' és kaposvári gimnazisták után most a kaposvári közép- és felsőfokú mezőgazdasági technikum hallgatóin van a sor. Három nap egy szőlőpara- dicsomban; mert nyugodtan lehet annak nevezni, hisz a különféle borszőlőktől a leg- ízletesebb csemegeszőlőig minden megtalálható. Élnek is a kóstolgatási lehetőséggel, de nemcsak ezt csinálják.

A hosszú sorokból két csapzott, izzadt fiú igyekszik kifelé. Kezükben rudakon tizenkét láda. Néha kibukkan egy-egy fej, hogy kiáltásával serkentse szegény hordárokat.

— Gyerünk azokkal az üres ládákkal. Mozgás lajhárok,

lejár a személyi igazolványotok.

Nem nagyon merem őket zavarni, de úgy látszik, szerencsém van, mert rágyújtanak agyomnyomorodott cigarettáikra, és lopva körülnézve leülnek egy tőke tövébe.

— Már reggel fél hatkor kelünk. Reggeli után irány a leányka.

Furcsán nézhettem rájuk, mert nevetve magyarázzák:

— Ugyanis így hívják ezt az apró szemű borszőlőt, s leánykákat csak ebben a formában látunk.

A fiúk őszinte sajnálatára a lányokat Lengyeltótiban helyezték el, s az tőlük tizenöt kilométerre van.

— Mennyit kerestek?

— A leánykánál harminc, a chasselasnál 25 fillért kapunk kilónként Ez nem valami sok, lehetne több is. Szerencsére nem nagyon megerőltető munka, s ennek a Leenz Mooser- módszernek óriási előnye, hogy nem kell hajolgatni — mutatnak a magas tőkék felé.

Sajnos, beszélgetésünk csak fél cigaretta erejéig tartott, mert a csöndesnek nem mondható hívások nekik szóltak. Az idő múlik, a nap lassan a fejük

fölé kúszik, és az izzadó fiúk sorban vetik le a pulóvereket, ingeket. Délben már mind többen teklntgetnek az országút felé. Hamarosan feltűnik érdeklődésük tárgya, egy kis gépkocsi. Az ebédet hozták. Pillanatok alatt terjed a hír, s néhány másodperc múlva özönlenek a szünetelők. Mire a »kaját« kikészíti a két szakácsnő, már kisebb tömeg fogja körül őket.

Fél négy felé változik a kép. A tempó lassul, egyre több a cigarettaszünet.

AZ UTOLSÓ NEGYEDÓRÁBAN Gulyás Mária műszaki vezető a gazdaság, Németh László pedig a hallgatók részéről járja végig a sorok végén tornyosuló ládahegyeket. Értékelik a csapatok közti »nem hivatalos« verseny eredményét. A nap győztese a második évfolyam negyedik csoportja 341 ládával, de összetettben a harmadik csoport győzött. A győztesek örömri- valgását a busz hívogató dudája töri meg. Nem telik bele öt perc, és a többszáz holdas domboldal elnéptelenedik. A lassan terjedő félhomály már csak a kihalt sorokat találja.

Győri András

moly sikerekre hivatkozhat Kalocsay Kálmán eszperantó nyelven megírt János vitézét vagy Madách művét, Az ember tragédiáját, William Auld esz- perar.tista költő az eszperantó nyelvű fordítások alapján máris a világ nagy irodalmi alkotása közé sorolja. A Horthy- konszak idején a magyar munkásmozgalom társat és védőbástyát lelt az eszperantó mozgalomban. Kilián György es Hámán Kató lelkes eszperantisták voltak. Korunknak kötelessége továbbfejleszteni és gondozni ezt a meggyökerese- dett fácsliát. összegezésképpen hangsúlyozzuk, hogy az eszperantó nemzetközi nyelv, s az összes élő nyelvek között a legkönnyebb, nyelvtana a legrövidebb és leglogikusabb.

Az eszperantó nyelvű könyvek száma kb. harmincezer. Havonta több mint száz irodalmi, tudományos és szakmai újság jelenik meg a világ minden táján. 1966-ig nyolcvan- négy nyelven je’entek meg eszperantó nyelvkönyvek. Tizennyolc ország huszonöt rádióállomása ad hetenként negyvennyolcszor eszperantó nyelvű műsort

I

de kívánkoznak még Kádár János szavai, melyeket 1961-ben a Hun- gara Vivo című folyóiratnak üdvözletként küldött: »4z eszperantó nyelv művelői és terjesztői nemes ügyet szolgálnak, mert különböző nemzetiségű embeiek sok százezres tömegét kapcsolják össze; a népeket elválasztó nemzeti elzárkózott- ság felszámolását, a népek közti közeledést, a barátság és szolidaritás elmélyítését mozdítják elő.

Bártfai Györgyi

Az előbbit Kaszó Elek és Tóth Miklós, az utóbbit Hajdú Júlia írta — pontosan tíz évvel ezelőtt Megőrzi az operett szabályát persze mindvégig a mű; könnyű, szórakoztató... Csak a púder alatt rándulna’k meg igazán az arcizmok: a füredi komédiások, a Dunántúli Színjátszó Társaság kedves, rokonszenves figurái egy- egy fintor között is az önálló magyar színház megteremtéséért küzdenek. Ezért xkell« a szerelmeseknek is oly sokat Szenvedniük, Pataky Vilmának és Sümeghy Károly ulá- nus kapitánynak, Málikának és Bogdánnak... öártük izgulunk, és létrejött házasságukkor együtt örvendhetünk a füredi kőszíniház megszületésének Is.

E két párhuzamos szál mel lé sok érzelgős figurát állíthatott volna a rendező, de elkerülte ezt a buktatót. Megismerte az operett igazi értékét, s azt inkább látványban — az igaz pillanatokat egyszerűen — igyekezett felmutatni. Képei az egész színpadot betöltik Fontos szerepet kapott a tánckar, amely az új színházi évadra fiatalokkal frissült föl. Boross István, a táncok koreográfusa első számú munkatársa lett a rendezőnek, Gyó- kössy Zsoltnak. Kettőjük ötleteitől, Poós Éva látványospompás jelmezeitől, a színészek kedvteli játékától, a néhány szép díszlettől lett sokkal több az előadás, mint az alapul szolgáló szövegkönyv és zene ígérete.

Pataky Vilma színésznő szerepében Pálfy Alizt, Sümeghy kapitány szerepében Bajor Ferencet. Duducz Gerő szerepében Csorba István Jászai-dí- jast láttuk; mindhármuk sok szeretettel formálta meg a rábízott figurát. Farkas Anny Jászai-díjas és Faragó Sári Duduczné, illetve lánya, Mákká alakítói, sokszínűségükkel tűntek ki, akárcsak Varga Tibor, aki erőteljes karakterével lepi meg a nézőt, míg Garay József éppen finom, pontosan kidolgozott ' játékával; Komlós István újra törekvő humorával. A tánckar a szokásosnál nagyobb szerepet is könnyedén, sikerrel oldotta meg. A zenekar elsősorban az ő kíséretükben tűnt ki, a muzsikusoknak egyébként kisebb föladattal kellett megbirkózniuk. Somoss István vezényletével hallottuk őket. a bemutatón.

Horányi Barna

Rostock

— kijárat a nagyvilágba

Kigggggg : * «i

50 ország hajói futnak be rendszeresen az NDK legnagyobb kikötőjébe, mely mint «gyors kikötő«, általános nemzetközi hírnévnek örvend.

Alexandra és a kalóz

Alexandra volt a legszebb nő Siófokon. Olyan szép, mintha egy képes magazinból vágták volna ki. Különben tényleg onnan vágták ki: mane- ken volt ugyanis. A magassága 175, a mellbősége 110, a csípője 50 cm, a haja derékig ért és fekete volt, a bőre arany barna, a szeme pedig égszínkék.

A férje gyáros. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek, Siófok Alexandra körül forgott. Az étteremben minden szem és száj feléje fordult, gyermekeikkel labdázó atyák kezéből feléje szálltak a pirospöttyös gömbök, s a víz is hozzá sodorta a gyengébb úszókat, akik között föltűnően sok volt a férfi.

Egy filmet forgattak éppen ott, s a film férfi főszereplői is Alexandra körül kezdtek forogni.

A férj odaadása nem ismer4, határt. A színészcsoportot minden este vendégül látta a bárban, mert Alexandra szeretett táncolni. Délelőttre harminc személyes vitorlás- hajót bérelt, délutánra motorcsónakot és vízisit, estére egy könnyűbúvárt, akinek az volt a feladata, hogy Alexandra horgára feltűzdelje a közeli halászati szövetkezettől vásárolt óriás pontyokat.

A férfi igazán bőkezű volt. gavállérosan fizetett mindenkinek, forinttal, szivarral, vacsorameghívássai, pezsgővel.

Egy napon Alexandra egyedül gázolt bele a vízbe. A férj a partról nyugodt fölénnyel nézte szép alakját. Hirtelen azonban kis vitorlás hajó bukkant föl a fürdőzők között, és kecsesen Alexandrához siklott.

Három óra múlva tűntek

föl ismét. A férj vastag pénztárcáját megmarkolva eléjük sietett.

— Darling! — kiáltotta a nő a férjének. — Ez volt a legkellemesebb napom ezen a nyáron. Ha tudnád, micsoda különbség van e kis kalózhajó és azok között a nagy, behemót, harminc személyes vitorlások között! Köszönd meg te is ennek a fiúnak!

— Thank You! — mondta a gyáros, és végignézett a félmeztelen, nyurga, farmer- nadrágos fickón. Aztán tárcájába nyúlt, elővett tíz darab százforintost, és legyező- szerúen széttárva a fiú felé nyújtotta — rábízván a döntést, hogy mennyit akar.

A fickó elpirult, foltcr. és festékes farmerja zsebébe nyúlt, előhúzott néhány tízest, szétnyitotta, mint a kártyalapokat, és megkínálta velük a férjet.

— Thank You! —’ mondta még egyszer a férfi, és eltette a százasokat.

Töprengve ment vissza a partra. Sehogyan sem tudta megérteni a fiút.

Szalay Károly

SOMOGYI NÉPLAP

Szerda, 1969. október 8.