Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

Betonelem születik MAI KOMMENTÁRUNK ....... Mint az acélharang” ASdk a daruk tövében dol­goznak, inasként kezdték va­lamelyik kőműves mellett. Az idős művezető is, aki néhány évtizede úgy tudta még, hogy falat csak téglából lehet rak­ni, a kőművesszerszám pedig kálapács és nagykanál. »Itt a földre fektetve rakjuk a falat« — mondta nevetve, mikor kö- rülkísárt a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat balatanlellei betonelemgyárá- ban. A gyárnak (kevés a munká­sa, de van, ami pótolja őket: az óriás öttonnás — ahogy itt nevezik. Másképpen speciál- daru. Hogy mit csinál? Kihordja a sódert, rászórja a szappanos vízzel lemosott betonra. Azért mossák, nehogy rákössön az új anyag. Utána jön a terege- tés. Ez itt a falrakás. A vas­rácsozat bordái közé szórják szét a sódert, amely betonná érik majd. »Szívesen dolgoz­nak itt?« Még a segédmunká­sok mosolyából is látszik, hogy milyen nyilvánvaló a vá­lasz. Hogy mennyire más ez, mint a betonkeverés vagy a téglahordás az igazi falrakás­Mégis van megoldás nál. Pedig ez sem könnyű, nincs is felelősség nélkül. Ro­hammunka kell ide is. »Az építőipar könyörtelenül köve­teli a betonelemeket« — je­gyezte meg valaki beszélgetés közben. A daru betölti az egész üze­met, mindenhol látszik belőle valami. Hol a kemény acél­fogakkal összekapcsolt lábazat, hol az óriás tetőrész, melyről liánként csüngnek le a veze­tékek, éltető erejét, a villanyt juttatják a daru óriási vas- markába. Gúlaként futnak össze az acélsodronyú kábe­lek. Súlytalannak látszik a be­tonelem, amikor a magasba emelik. A betonelem. Az igazi fő­szereplője a telepnek. Minden érte van. Hogy minél több, minél szilárdabb legyen. És minél hamarabb kikerüljön innen a gyermekágyából. Több mint tíz típust mutatott a művezető. Könyörtelen követelő az építőipar. A sóder szétszórá­sa, az atmoszférákat nyomó vibrátor simítózása után érik, pihen az elem. Legalábbis pi­hennie kellene Huszonegy na­pot De csak három-négy na­pig száradhat, utána már tel­jesítenie kell hivatását Szük­ség van rá. »Majd kiszárad, ha már áll a többi házfal mel­lett«. »És biztos, hogy jó így az elem?« »Nem engedném ki Késői indulás után Jó eredmények az Útépítő Vállalatnál Minden hét ajándék ilyen­kor ősszel a szabadban dolgo­zó útépítőknek. Az esős idő, a korán hidegre forduló ősz a munkák végső határidejét je­lentheti egyik hétről a másik­ra. Plusz tíz fok alatt már nem lehet aszfaltburkolatot készíteni. Az idén sem a megrendelők, sem az idő nem sürgetik a Somogy megyei Tanácsi Út­építő Vállalatot. Mint ahogy évek óta, az idén sem volt egyetlen határidőcsúszásuk. Pedig nehéz esztendőnek in­dult. Máskor már január kö­zepén is kezdhették a mun­kát. az idén c:-ak március ele­jétől dolgozhattak folyamato­san a hosszú tél miatt. 70 millió forint értékű út-, híd­építést, . " ‘""vesítést tervez­tek. A mezőgazdasági üzemekben, állami gazdaságokban, tsz-ek- ben folytatták azokat a belső úthálózabbővítési munkákat, amelyeket annakidején a Ba- latonboglári Állami Gazdaság rendelt meg náluk elsőként. Megyénk nagy szőlő- és gyü­mölcstermelő gazdasága a be- rencsi és a rádpusztai utak kiépítése után korszerű belső úthálózattal rendelkezik, ami lehetővé teszi a szőlő- és gyümölcstáblák melletti gyors rakodást. A camionok szinte a fa alól viszik el külföldi úticéljukig friss rakományu­kat. A bogiáriak után a lábo­di, a kaposvári állami gazda­ság és több tsz is kiépítteti, bővítteti belső úthálózatát. Az épülő út sokszor a na­gyobb beruházások hírnöke. A készülő nagyatádi kórház tömbje körül két útvonal ki­építését végzi el a vállalat. A fejlődő járási székhelyek köz­művesítéséből is évről évre nagyobb szerepet vállal az út­építő. Az új utak mellett a járdák, a csatornázás kiépíté­se Marcaliban is a program szerint halad. A vállalat kezd­te el annak idején a közmű­vesítést, és a tervezett ütem­ben végzi évről évre, minit az idén is. Kaposváron a csatornázási munkája, az épülő Finommechanikai Vál­lalat távfűtésének csatomaké- szítése is az útépítők keze nyomán készül eL Nemcsak az új létesítmények telepítése előtt, a bővítés, a fejlesztés stádiumában is új utakra van szükség, hiszen a korszerű szállítás enélkül elképzelhetet­len. Végig a Balaton-parton a vasúti peronokat korszerűsítik Balatonlellétől egész Fejér megyéig. A késői indulás nem vetette vissza a vállalatot. Eredmé­nyeik megfelelnek az év eleji elképzeléseknek. A 70 milliós tervből 10 millió forint érté­ket tesz ki a közművesítés. Egy speciális, nem minden­napos feladat vár a vállalat dolgozóira a Vörös Hadsereg útjának csatornázása során. A vágóhídi - állomásnál ugyanis 35 méter hosszúságban a föld alatt kell átpréselni a csőve­zetéket úgy, hogy a vasúti közlekedésben a legkisebb za­vart se okozzák. A hidraulikus berendezés segítségével tervezett csőfek­tetés annyira ritkaságszámiba megy, hogy a Somogy megyei Tanácsi Útépítő Vállalat még ezt a módszert nem is alkal­mazta, s ritkán kerül sor még a Hídépítő Vállalatnál is ilyen hosszúságban a talaj átfúrásá­ra. Ezt a munkát a műszakilag ipartelep j-jól felszerelt vállalat a közel­jövőben kezdi meg. N. J. különben a telepről. Jöjjön csak! Hallgassuk meg, mit válaszol.« A kalapáccsal ráüt a száradó blokkra. Tompa, mély a hangja. És ráüt arra is, melyet néhány perc múlva már emel a daru. Cseng az ütés nyomán, élesen, kemé­nyen. »Mint az acél — ha­rang« — jegyzi meg a műve­zető. »Finnek már mindegy, hogy hol szárad tovább.« És már emeli is a daru. Sür­getően berreg a teherautó motorja. Ráereszti a platóra, és most látom csak, hogy a könnyűnek látszó elem milyen nehéz. Belapultak a gumik, mikor a másodikat is ráeresz­tették. »Ideális szállítás mel­lett csak egyet vihet a teher­autó«. Visszacseng a mondáit: Követel az építőipar. T. T. Amikor a szabási Béke Termelőszövetkezetnek az oxigénpalack-ellátással kap­csolatos panaszát vizsgáltuk, találkoztunk egy kategorikus és nem éppen udvarias kije­lentéssel: »Írhatnak annyi cikket, amennyit akarnak, a szabási tsz mégsem Jog kapni palackot.« Telefonon hangzott el ez, írásos nyoma nincs és talán feledésbe is merült vol­na, ha másképp alakulnak a dolgok. Mivel a panaszt jogosnak találtuk, a fent említett ki­jelentés ellenére augusztus 28-i lapunkban »Még egyszer az oxigénpalackügyről« cím­mel másodszorra is cikket ír­tunk. Ebből idézünk: »... a vállalat egyszerűen megta­gadja az oxigén kiadását, mondván: addig nincs palack, amíg a szövetkezet ki nem fi­zeti a kért összeget, vagy alá nem ír egy azonnali inkasszó- nyilatkozatot — ami lényegé­ben ugyanazt jelenti. Megíté­lésünk szerint a jogvitának és a szolgáltatásnak egy egészen furcsa és korántsem helyesel­hető összekapcsolása ez.« A cikket ezzel zártuk: » ... vá­lasszák szét a szolgáltatástól a jogvitát. És tekintettel az őszi nagy munkákra, ne hol­nap, hanem még ma hozzanak döntést ebben az ügyben.« Az Oxigén- és Dissousgáz- gyár igazgatójától választ kaptunk, és megítélésünk sze­rint érdemes ebből a válasz­levélből szó szerint idézni: »■Vállalatunk az azonnali in­kasszónyilatkozattal azt kí­vánja elérni — írja az igaz­gató —, hogy a jogosan ki­számlázott palackállási pén­zeket felesleges huzavona nélkül kiegyenlítsék. Am a lerakatainknak, így a kapos­vári lerakatnak, sem adtunk olyan utasítást, hogy a nyilat­kozat aláírásának hiányában az oxigén kiszállítását meg­tagadjál!). A kaposvári lera­kattál augusztus 19-én külön közöltük, hogy ilyen ok miatt nem lehet az áru kiszolgálá­sát megtagadni.« A levél to­vábbi részében elmondja OM igazgató, hogy szeptember Th­en telefonon, majd 23-án le­vélben ismét 1 elhívták a ka» posvári lerakalot, hogy az azonnali inkasszónyilatkozat hiánya miatt ne tagadja mag a szabási Béke Tsz részére sem a szolgáltatást. Röviden csak annyit mond­hatunk, hogy örömmel fogad­tuk a hírt, jó érzéssel nyug­táztuk azt a lelkiismeretes utánjárást, amely a gázgyár igazgatójának válaszleveléből kitűnik, s nem kevésbé meg­nyugodva vettük tudomásul* hogy lám, mégis van megol­dás! Ez a tény juttatta eszünkbe a cikk elején emlí­tett, korántsem a segitöszán- dékról tanúskodó szavakat, miszerint teljesen hiábavaló a fáradozás. De akaratlanul eszébe jut az embernek más is: vajon mi indítja a helyi gáncsoskodást? És mi lett volna, ha a szövetkezei is, mi is szó nélkül tudomásul vesz- szük a kategorikus kijelen­tést: »Írhatnak annyi cikket, amennyit akarnak, a szabási tsz mégsem fog kapni palac­kot.« Mindenképpen elgondol­kodtató és figyelmeztető tör­ténet ez. Bár a tanulságoknak hosszú sora lenne, ezúttal csak egyet szeretnék kiemel­ni. Végső következményeiben akár jogos, akár jogtalan egy panasz, alapvető, hogy minél rövidebb idő alatt érdemben, és természetesen elvi alapo­kon foglalkozzunk vele. Ha így történik, akkor bizonyára ez a szabási probléma sem alakul »üggyé», amit csak­nem egy féléves huzavona után sikerült megoldani. A hosszas levelezgelés, utánjá­rás mindegyik félnek csak gondot, bosszúságot okoz. S kinek, jó ez? Senkinek! És különösen így van akkor, ami­kor igenis van kézenfekvő megoldás — ahogy tanúsította ezt a cikkünkre kapott vá­laszlevél. Az aranyérmes autóbusz Egy születendő nagy család aranyéremmel és diplomával kitüntetett »gyermeke« haza - érkezett Lipcséből. Az út po­rát aranysárga-bordó ruhájá­ról már lemosták, külföldi ér­deklődők, vevők karéjában all már szülőhelyén, Fehérváron, az Ikarusz-gyár itteni gyár­egységében. Az aranyérmes ugyanis a legújabb Ikarus— 242-es autóbusz. »Születendő nagy család« — mutatom be a kitüntetettet, ugvanis autóbuszgyártásunk — az Ikarus — a jövőben telje­sen a 200-as típuscsaládra tér át: a legkisebbektől, a 210- esektől a 280-asig csak ezeket az építőszekrény-elvre épült, ugyanazon elemekből összeál­lítható kocsikat készítik majd. Milyen is ez az egyik első »újszülött«? (Az egyik első, mert például a 250-es Luxus turistaautóbusz Nizzában, a nagy nemzetközi autókiállítá­son szintén aranyérmet nyert.) Először is: városi, elővárosi autóbusz. Vagyis a városi köz­lekedés segítője lesz, csaknem 120 személyt kényelmesen szállít a nagyvárosi forgalom­ban. 192 lóerős Rába—Man li- cenc motor hajtja. Szokatla­nul nagyméretű szélvédői és ablakai az utas kényelmét szolgálják. De hogy tudta a nagy nemzetközi kiállításon — ahol nem kevesen versenyez­tek a márka nevét öregbítő cí­mért — a legmagasabb kitün­tetést megkapni? Erdélyi Györggyel, az Ikarus műszaki tájékoztató osztályának veze­tőjével beszélgetünk erről. — Az aranyérmes nem vá­ratlanul hozta el Lipcséből a nagydíjat Hosszú próbákon, kísérleteken bizonyította be kiválóságát. Tulajdonképpen az igazán első 242-es nem is jelent meg Lipcse porondján, az első — pontosabban az el­sők —, a kísértetik már »men­ni sem tudnak«, ugyanis mi­előtt egy-egy típussal porond­ra, piacra lépnénk, élőbb igen nehéz próbáknak tesszük ki. Az első — a legrosszabb uta­kon — tehát jóval rosszabb utakon, mint a városi utak, ahová pedig hivatása szólítja majd — több mint százezer kilométert futott. Mégpedig vastömbökkel, homokzsákok­kal megrakva, hogy a teher- próha még a pestf csúcsidők zsúfoltságán is túltegyen. Út­ja során pedig műszerek re­gisztrálták, melyik része ho­gyan viselkedik. Naplókba rögzítették minden jellemző­jét, ezt eljuttatták a tervezők­höz, a szerkesztőkhöz, akik a tapasztalatokat felhasználták, a tanulságokat a sorozatgyár­tásnál figyelembe vették. A gyötrelme® futópróbával pár­huzamosan egy másik kísér­leti példányt ugyancsak több hónapos »műszerkísérleti« próbának teszünk ki. Teljes, de még meztelen vázát kisér­eti műhelyünkben vizsgálják: itt mesterségesen olyan igény- bevételt állítanak elő a készü­lékek, amelyek a valóságban szinte sosem történhetnek meg. Ferdüléseket, csavarodá­sokat, torzulásokat hogyan vi­sel el a váz? Ezután a vizsga után leme­zelve kell ugyanezeket a tűré­seiket elviselnie. Ez a lemeze- léses próba igen fontos, hiszen szeptember 1-től az Ikarus­ban — Európában először csak itt, mi dolgozunk így — újfaj­ta lemezelési módszert vezet­tünk be, A lemezszalag egyik végét elektromos úton odahe- gesztik a vázhoz. Aztán elakt- romagnetikus úton fölhevítik a szalagot, ettől a lemez, vagyis a busz borítója 10—15 milli­métert megnyúlik, kiterjed. Ebben a kiterjedt állapotban hegesztik a másik végéhez is a lemezt. Éltkor hagyjuk, hogy kihűljön. Elképzelhetjük: ho­gyan húzódik össze a lemez, valósággal ráfeszül a vázra. Mint a befőttes üvegen a ce­lofán. Ezzel a módszerrel nem­csak rugalmasabb karosszériát kapunk, de míg az eddig al­kalmazott lemezeléshez 5 óra idő kellett, ezzel a módszerrel már csak körülbelül 15 perc­re van szükség. A harmadik próbát már ablakokkal, ajtók­kal végezzük. Ezeket a próbá­kat a kitüntetett busztípus ki­tűnően állta. — S mikor láthatjuk a hazai utakon is már ezeket az új kétszázasokat? — Éppen most tartottunk a gyárunkban nagy vevőinkkel — a MOGÜRT-tel, a KPM- mel, az ATUKI-val és a többi céggel — egy ankétot. Ismer­tettük terveinket. Jövőre fo­lyamatosan megkezdjük az Űí típus gyártását. 1973-tól már egyetlen olyan típust sem gyártunk, ami ma közlekedik. Az új típussorozat tizenegy tagból áll majd, tehát válasz­ték bőven lesz. R. Gy. IOMOGTI NÉPLAP Szerda, 1909. október 8. 3

Next

/
Thumbnails
Contents