Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
Betonelem születik MAI KOMMENTÁRUNK ....... Mint az acélharang” ASdk a daruk tövében dolgoznak, inasként kezdték valamelyik kőműves mellett. Az idős művezető is, aki néhány évtizede úgy tudta még, hogy falat csak téglából lehet rakni, a kőművesszerszám pedig kálapács és nagykanál. »Itt a földre fektetve rakjuk a falat« — mondta nevetve, mikor kö- rülkísárt a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat balatanlellei betonelemgyárá- ban. A gyárnak (kevés a munkása, de van, ami pótolja őket: az óriás öttonnás — ahogy itt nevezik. Másképpen speciál- daru. Hogy mit csinál? Kihordja a sódert, rászórja a szappanos vízzel lemosott betonra. Azért mossák, nehogy rákössön az új anyag. Utána jön a terege- tés. Ez itt a falrakás. A vasrácsozat bordái közé szórják szét a sódert, amely betonná érik majd. »Szívesen dolgoznak itt?« Még a segédmunkások mosolyából is látszik, hogy milyen nyilvánvaló a válasz. Hogy mennyire más ez, mint a betonkeverés vagy a téglahordás az igazi falrakásMégis van megoldás nál. Pedig ez sem könnyű, nincs is felelősség nélkül. Rohammunka kell ide is. »Az építőipar könyörtelenül követeli a betonelemeket« — jegyezte meg valaki beszélgetés közben. A daru betölti az egész üzemet, mindenhol látszik belőle valami. Hol a kemény acélfogakkal összekapcsolt lábazat, hol az óriás tetőrész, melyről liánként csüngnek le a vezetékek, éltető erejét, a villanyt juttatják a daru óriási vas- markába. Gúlaként futnak össze az acélsodronyú kábelek. Súlytalannak látszik a betonelem, amikor a magasba emelik. A betonelem. Az igazi főszereplője a telepnek. Minden érte van. Hogy minél több, minél szilárdabb legyen. És minél hamarabb kikerüljön innen a gyermekágyából. Több mint tíz típust mutatott a művezető. Könyörtelen követelő az építőipar. A sóder szétszórása, az atmoszférákat nyomó vibrátor simítózása után érik, pihen az elem. Legalábbis pihennie kellene Huszonegy napot De csak három-négy napig száradhat, utána már teljesítenie kell hivatását Szükség van rá. »Majd kiszárad, ha már áll a többi házfal mellett«. »És biztos, hogy jó így az elem?« »Nem engedném ki Késői indulás után Jó eredmények az Útépítő Vállalatnál Minden hét ajándék ilyenkor ősszel a szabadban dolgozó útépítőknek. Az esős idő, a korán hidegre forduló ősz a munkák végső határidejét jelentheti egyik hétről a másikra. Plusz tíz fok alatt már nem lehet aszfaltburkolatot készíteni. Az idén sem a megrendelők, sem az idő nem sürgetik a Somogy megyei Tanácsi Útépítő Vállalatot. Mint ahogy évek óta, az idén sem volt egyetlen határidőcsúszásuk. Pedig nehéz esztendőnek indult. Máskor már január közepén is kezdhették a munkát. az idén c:-ak március elejétől dolgozhattak folyamatosan a hosszú tél miatt. 70 millió forint értékű út-, hídépítést, . " ‘""vesítést terveztek. A mezőgazdasági üzemekben, állami gazdaságokban, tsz-ek- ben folytatták azokat a belső úthálózabbővítési munkákat, amelyeket annakidején a Ba- latonboglári Állami Gazdaság rendelt meg náluk elsőként. Megyénk nagy szőlő- és gyümölcstermelő gazdasága a be- rencsi és a rádpusztai utak kiépítése után korszerű belső úthálózattal rendelkezik, ami lehetővé teszi a szőlő- és gyümölcstáblák melletti gyors rakodást. A camionok szinte a fa alól viszik el külföldi úticéljukig friss rakományukat. A bogiáriak után a lábodi, a kaposvári állami gazdaság és több tsz is kiépítteti, bővítteti belső úthálózatát. Az épülő út sokszor a nagyobb beruházások hírnöke. A készülő nagyatádi kórház tömbje körül két útvonal kiépítését végzi el a vállalat. A fejlődő járási székhelyek közművesítéséből is évről évre nagyobb szerepet vállal az útépítő. Az új utak mellett a járdák, a csatornázás kiépítése Marcaliban is a program szerint halad. A vállalat kezdte el annak idején a közművesítést, és a tervezett ütemben végzi évről évre, minit az idén is. Kaposváron a csatornázási munkája, az épülő Finommechanikai Vállalat távfűtésének csatomaké- szítése is az útépítők keze nyomán készül eL Nemcsak az új létesítmények telepítése előtt, a bővítés, a fejlesztés stádiumában is új utakra van szükség, hiszen a korszerű szállítás enélkül elképzelhetetlen. Végig a Balaton-parton a vasúti peronokat korszerűsítik Balatonlellétől egész Fejér megyéig. A késői indulás nem vetette vissza a vállalatot. Eredményeik megfelelnek az év eleji elképzeléseknek. A 70 milliós tervből 10 millió forint értéket tesz ki a közművesítés. Egy speciális, nem mindennapos feladat vár a vállalat dolgozóira a Vörös Hadsereg útjának csatornázása során. A vágóhídi - állomásnál ugyanis 35 méter hosszúságban a föld alatt kell átpréselni a csővezetéket úgy, hogy a vasúti közlekedésben a legkisebb zavart se okozzák. A hidraulikus berendezés segítségével tervezett csőfektetés annyira ritkaságszámiba megy, hogy a Somogy megyei Tanácsi Útépítő Vállalat még ezt a módszert nem is alkalmazta, s ritkán kerül sor még a Hídépítő Vállalatnál is ilyen hosszúságban a talaj átfúrására. Ezt a munkát a műszakilag ipartelep j-jól felszerelt vállalat a közeljövőben kezdi meg. N. J. különben a telepről. Jöjjön csak! Hallgassuk meg, mit válaszol.« A kalapáccsal ráüt a száradó blokkra. Tompa, mély a hangja. És ráüt arra is, melyet néhány perc múlva már emel a daru. Cseng az ütés nyomán, élesen, keményen. »Mint az acél — harang« — jegyzi meg a művezető. »Finnek már mindegy, hogy hol szárad tovább.« És már emeli is a daru. Sürgetően berreg a teherautó motorja. Ráereszti a platóra, és most látom csak, hogy a könnyűnek látszó elem milyen nehéz. Belapultak a gumik, mikor a másodikat is ráeresztették. »Ideális szállítás mellett csak egyet vihet a teherautó«. Visszacseng a mondáit: Követel az építőipar. T. T. Amikor a szabási Béke Termelőszövetkezetnek az oxigénpalack-ellátással kapcsolatos panaszát vizsgáltuk, találkoztunk egy kategorikus és nem éppen udvarias kijelentéssel: »Írhatnak annyi cikket, amennyit akarnak, a szabási tsz mégsem Jog kapni palackot.« Telefonon hangzott el ez, írásos nyoma nincs és talán feledésbe is merült volna, ha másképp alakulnak a dolgok. Mivel a panaszt jogosnak találtuk, a fent említett kijelentés ellenére augusztus 28-i lapunkban »Még egyszer az oxigénpalackügyről« címmel másodszorra is cikket írtunk. Ebből idézünk: »... a vállalat egyszerűen megtagadja az oxigén kiadását, mondván: addig nincs palack, amíg a szövetkezet ki nem fizeti a kért összeget, vagy alá nem ír egy azonnali inkasszó- nyilatkozatot — ami lényegében ugyanazt jelenti. Megítélésünk szerint a jogvitának és a szolgáltatásnak egy egészen furcsa és korántsem helyeselhető összekapcsolása ez.« A cikket ezzel zártuk: » ... válasszák szét a szolgáltatástól a jogvitát. És tekintettel az őszi nagy munkákra, ne holnap, hanem még ma hozzanak döntést ebben az ügyben.« Az Oxigén- és Dissousgáz- gyár igazgatójától választ kaptunk, és megítélésünk szerint érdemes ebből a válaszlevélből szó szerint idézni: »■Vállalatunk az azonnali inkasszónyilatkozattal azt kívánja elérni — írja az igazgató —, hogy a jogosan kiszámlázott palackállási pénzeket felesleges huzavona nélkül kiegyenlítsék. Am a lerakatainknak, így a kaposvári lerakatnak, sem adtunk olyan utasítást, hogy a nyilatkozat aláírásának hiányában az oxigén kiszállítását megtagadjál!). A kaposvári lerakattál augusztus 19-én külön közöltük, hogy ilyen ok miatt nem lehet az áru kiszolgálását megtagadni.« A levél további részében elmondja OM igazgató, hogy szeptember Then telefonon, majd 23-án levélben ismét 1 elhívták a ka» posvári lerakalot, hogy az azonnali inkasszónyilatkozat hiánya miatt ne tagadja mag a szabási Béke Tsz részére sem a szolgáltatást. Röviden csak annyit mondhatunk, hogy örömmel fogadtuk a hírt, jó érzéssel nyugtáztuk azt a lelkiismeretes utánjárást, amely a gázgyár igazgatójának válaszleveléből kitűnik, s nem kevésbé megnyugodva vettük tudomásul* hogy lám, mégis van megoldás! Ez a tény juttatta eszünkbe a cikk elején említett, korántsem a segitöszán- dékról tanúskodó szavakat, miszerint teljesen hiábavaló a fáradozás. De akaratlanul eszébe jut az embernek más is: vajon mi indítja a helyi gáncsoskodást? És mi lett volna, ha a szövetkezei is, mi is szó nélkül tudomásul vesz- szük a kategorikus kijelentést: »Írhatnak annyi cikket, amennyit akarnak, a szabási tsz mégsem fog kapni palackot.« Mindenképpen elgondolkodtató és figyelmeztető történet ez. Bár a tanulságoknak hosszú sora lenne, ezúttal csak egyet szeretnék kiemelni. Végső következményeiben akár jogos, akár jogtalan egy panasz, alapvető, hogy minél rövidebb idő alatt érdemben, és természetesen elvi alapokon foglalkozzunk vele. Ha így történik, akkor bizonyára ez a szabási probléma sem alakul »üggyé», amit csaknem egy féléves huzavona után sikerült megoldani. A hosszas levelezgelés, utánjárás mindegyik félnek csak gondot, bosszúságot okoz. S kinek, jó ez? Senkinek! És különösen így van akkor, amikor igenis van kézenfekvő megoldás — ahogy tanúsította ezt a cikkünkre kapott válaszlevél. Az aranyérmes autóbusz Egy születendő nagy család aranyéremmel és diplomával kitüntetett »gyermeke« haza - érkezett Lipcséből. Az út porát aranysárga-bordó ruhájáról már lemosták, külföldi érdeklődők, vevők karéjában all már szülőhelyén, Fehérváron, az Ikarusz-gyár itteni gyáregységében. Az aranyérmes ugyanis a legújabb Ikarus— 242-es autóbusz. »Születendő nagy család« — mutatom be a kitüntetettet, ugvanis autóbuszgyártásunk — az Ikarus — a jövőben teljesen a 200-as típuscsaládra tér át: a legkisebbektől, a 210- esektől a 280-asig csak ezeket az építőszekrény-elvre épült, ugyanazon elemekből összeállítható kocsikat készítik majd. Milyen is ez az egyik első »újszülött«? (Az egyik első, mert például a 250-es Luxus turistaautóbusz Nizzában, a nagy nemzetközi autókiállításon szintén aranyérmet nyert.) Először is: városi, elővárosi autóbusz. Vagyis a városi közlekedés segítője lesz, csaknem 120 személyt kényelmesen szállít a nagyvárosi forgalomban. 192 lóerős Rába—Man li- cenc motor hajtja. Szokatlanul nagyméretű szélvédői és ablakai az utas kényelmét szolgálják. De hogy tudta a nagy nemzetközi kiállításon — ahol nem kevesen versenyeztek a márka nevét öregbítő címért — a legmagasabb kitüntetést megkapni? Erdélyi Györggyel, az Ikarus műszaki tájékoztató osztályának vezetőjével beszélgetünk erről. — Az aranyérmes nem váratlanul hozta el Lipcséből a nagydíjat Hosszú próbákon, kísérleteken bizonyította be kiválóságát. Tulajdonképpen az igazán első 242-es nem is jelent meg Lipcse porondján, az első — pontosabban az elsők —, a kísértetik már »menni sem tudnak«, ugyanis mielőtt egy-egy típussal porondra, piacra lépnénk, élőbb igen nehéz próbáknak tesszük ki. Az első — a legrosszabb utakon — tehát jóval rosszabb utakon, mint a városi utak, ahová pedig hivatása szólítja majd — több mint százezer kilométert futott. Mégpedig vastömbökkel, homokzsákokkal megrakva, hogy a teher- próha még a pestf csúcsidők zsúfoltságán is túltegyen. Útja során pedig műszerek regisztrálták, melyik része hogyan viselkedik. Naplókba rögzítették minden jellemzőjét, ezt eljuttatták a tervezőkhöz, a szerkesztőkhöz, akik a tapasztalatokat felhasználták, a tanulságokat a sorozatgyártásnál figyelembe vették. A gyötrelme® futópróbával párhuzamosan egy másik kísérleti példányt ugyancsak több hónapos »műszerkísérleti« próbának teszünk ki. Teljes, de még meztelen vázát kiséreti műhelyünkben vizsgálják: itt mesterségesen olyan igény- bevételt állítanak elő a készülékek, amelyek a valóságban szinte sosem történhetnek meg. Ferdüléseket, csavarodásokat, torzulásokat hogyan visel el a váz? Ezután a vizsga után lemezelve kell ugyanezeket a tűréseiket elviselnie. Ez a lemeze- léses próba igen fontos, hiszen szeptember 1-től az Ikarusban — Európában először csak itt, mi dolgozunk így — újfajta lemezelési módszert vezettünk be, A lemezszalag egyik végét elektromos úton odahe- gesztik a vázhoz. Aztán elakt- romagnetikus úton fölhevítik a szalagot, ettől a lemez, vagyis a busz borítója 10—15 millimétert megnyúlik, kiterjed. Ebben a kiterjedt állapotban hegesztik a másik végéhez is a lemezt. Éltkor hagyjuk, hogy kihűljön. Elképzelhetjük: hogyan húzódik össze a lemez, valósággal ráfeszül a vázra. Mint a befőttes üvegen a celofán. Ezzel a módszerrel nemcsak rugalmasabb karosszériát kapunk, de míg az eddig alkalmazott lemezeléshez 5 óra idő kellett, ezzel a módszerrel már csak körülbelül 15 percre van szükség. A harmadik próbát már ablakokkal, ajtókkal végezzük. Ezeket a próbákat a kitüntetett busztípus kitűnően állta. — S mikor láthatjuk a hazai utakon is már ezeket az új kétszázasokat? — Éppen most tartottunk a gyárunkban nagy vevőinkkel — a MOGÜRT-tel, a KPM- mel, az ATUKI-val és a többi céggel — egy ankétot. Ismertettük terveinket. Jövőre folyamatosan megkezdjük az Űí típus gyártását. 1973-tól már egyetlen olyan típust sem gyártunk, ami ma közlekedik. Az új típussorozat tizenegy tagból áll majd, tehát választék bőven lesz. R. Gy. IOMOGTI NÉPLAP Szerda, 1909. október 8. 3
