Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

diwixt Diétázik a baba MNP** — Sok folyadék — víz, ás­ványvíz, híg tea, almaié, limonádé, reszelt alma, sárga­répaleves, vizes kakaó, rizs- nyákos kakaó. Így szól a doktor bácsi ver­se azokhoz a mamákhoz, akik­nek a babája elrontotta a gyomrát. A kicsiknél bizony elég gyakori a gyomorrontás. Ha a táplálék mennyisége, össze­tétele, minősége nem kielégí­tő, máris zavar keletkezhet az emésztésben. Ha a gyermek túl sokat eszik, ha az elfogyasztott étel összetétele nem megfelelő (túl cukrozott vagy túl zsírozott) Ai őszi divat slágere. Bővülő szárú szövet nadrágkosztüm, aranylánc övvel. Bakfis télikabát, az elején és az alján fehér műszőrme díszí­téssel, fehér műszőrme kucsmával. OTTHON CSALAD Lazán karcsúsított, sima vonalú selyem alkalmi ruha. Nyak­kivágását és elejét gyöngyvarrás díszíti. (A Női és Leánykaruha Nagy­kereskedelmi Vállalat őszi-téli di­va tkollekció j ából.) A vadász legfőbb segítőtársa Milyen kutyafajtákat sorol­hatunk a vadászebek közé, és milyen feladat elvégzésére al­kalmasak? A vérebeket a meglőtt vad üldözésére hasz­nálják. Igen erőteljes, nagy­vad üldözésére is alkalmas fajtája a hannoveri véreb. Ki­veszőben van a régebben nél­külözhetetlen kopó (bracke), amelynek különböző fajtáit is­merik Angliában. Ezek a ku­tyák kiszimatolják a vad nyo­mát, üldözőbe veszik és han­gos ugatással kergetik. Szá­mos képzőművészeti alkotás őrizte meg az egykori falka- vadászatok emlékéj:, az agarak, a rókakopók nagyszerű telje­sítményét. Sokan nem is gondolják, hogy kedvelt városi kutyájuk, a tacskó, a spániel és a fox- terrier is a vadászkutyák cso­portjába tartozik. A rövid lá­bú, komikus megjelenésű, de kedves tacskó feladata, hogy behatoljon a rókák, üregi nyu- lak és borzok tanyájára. Gyak­ran nemcsak a vadász elé te­reli, kikergeti a vadat, hanem kemény párviadalban meg is mérkőzik vele a föld mélyé­ben. A hosszú, puha szőrű spá­nielek is kiváló vadászkutyák. A vadász előtt járva tel verik Nyomkeresés vadászkutyával. a vadat, rövid ideig üldözőbe veszik, és a lelőtt állatot gaz­dájukhoz is viszik. Természe­tesen csak apróvadra használ­hatók, de a vízi szárnyasoknál is jól megállják a helyüket A burgonya históriája Napjainkban a burgonya — főleg Európában, de a világ oamos más pontján is — az egyik legfontosabb népélelme­zési cikk. Olcsósága, gyors és könnyű elkészítési módjai mindennapos táplálékunkká tették. Izét és tápértékét jól ismerjük, de kultúrtörténetét annál kevésbé. A burgonya eredete nem kétséges; megállapították, hogy az amerikai földrész szülötte. Az egykor virágzó inka bi­rodalom lakói nemesítették ki egy vadon termő növényből. Az amerikai kontinensen te­hát a mai Peru földjéről terjedt el. Arra a kérdésre, hogy ki hoz­ta át elsőként az értékes gu­mót Európába, már nem ad­ható ilyen egyértelmű válasz. Offenburg német városkában szobor áll ugyan, melyet Francis Drake híres angol ten­gerésznek, mint a burgonya európai atyjának emeltek, ám az érdem kétséges. Sokkal va­lószínűbb. hogy a spanyol zsoártosvezér, Pizarro volt az első »burgonya-importőr«, Drake-nál mintegy 50 évvel korábban. Drake érdeme ab­ba ’ismerésben van, hogy a afogyasztással el le­het ülni a veszedelmes skorou. betegséget (C-vitamin hiánya), s ezért hajóin már akkor kötelezővé is tette a burgonyával készült ételek ké­szítését. Akik a burgonyával előszór találkoztak, más terményekhez hasonlóan, a zöld részeit akar­ták fogyasztani, de arról ha­marosan kiderült, hogy mér­gező. Ez nagyon sokáig bizal­matlanságot szült a gumóval szemben is. Népszerűsítéséhez több országban királyi segédletre volt szükség. fgy esett meg Franciaország­ban a nevezetes jelenet, hogy XIV. Lajos 1783-ban egy ud­vari fogadáson a burgonya vi­rágát tűzte ki a gomblyukába. Poroszországban ugyancsak uralkodói pártfogásba került a burgonya. Nagy Frigyes ma­ga bizonyította be a népnek, hogy nem mérgező, amikor óriási tömeg előtt nagy tál burgonyát fogyasztott el. A nép ennek ellenére csak ne­hezen szokott rá a burgo­nyára, de ez aztán később olyannyira sikerült, hogy ma már azon a vidéken szinte el­képzelhetetlen burgonya nél­küli terített asztal. Kezdetben hazánkban sem becsülték sokra a burgonyát. Néhány — akik Németország­ból tértek haza — protestáns deákot 1654-ben letartóztat­tak azért, mert tarisznyájuk­ban titokzatos növényt ta­láltak. Később Wesselényi Fe­renc nádor, majd III. Fer- dinánd lett az értékes növény pártfogója, ám a sváb tök - nek elnevezett burgonyán még így sem kapott senki, jó ideig legföljebb csak állatte­nyésztésre használták. Bezzeg megnőtt a becsülete egy-egy szűk esztendő elérkez- tével, így kedvelte meg az­után fokról fokra a nép. A »földi körte« egyik német el­nevezésének (Grundbime) el­ferdítéséből alakult ki a krumpli név. A hivatalos bur­gonya elnevezés viszont a francia Bourgogne nevét őr­zi, ahonnan német közvetí­téssel Magyarországra szár­mazott az értékes gumó. A múlt század kezdetére a burgonya már végleges győ­zelmet aratott Európában. Ré­gi receptkönyvekben lapoz­gatva az elkészítés száz meg száz változatára bukkanha­tunk. A világhírű magyar konyhát is számos kitűnő fo­gással gazdagította, az egy­szerű paprikáskrumplitól a különleges körítésekig, tész­tákig. Habár a burgonya elsősor­ban mint népélelmezési cikk jön számításba, az ipar és az állattenyésztés is jó hasz­nát látja. A kenAényítő- és szeszgyártásnak nélkülözhetet­len alapanyaga lett, de jócs­kán felhasználják takarmá­nyozásra is. A legáltalánosabban hasz­nálható, többféle feladatra is alkalmas vadászebünk a vizs­la. Az a vadász, aki csak egy­féle kutyát tud tartani, nem választhat mást, csak a vizs­lát. Tervszerűen felkutatja a terepet, különösen a mezei nyúl, a tyúkfélék (fácán, fo­goly), a vízi vadak keresésére alkalmas. »Állják a vadat« a vadász megérkezéséig. Számos kitűnő fajtatját tenyésztették ki Európában, például a rövid és hosszú szőrű német vizslát, a német fürjészvizslát, az an­gol pointert és a különböze (angol, skót, ír) szettereket. Nekünk azonban a legkedve­sebb és mindenben felveszi a versenyt a külföldi fajtákkal — zsemlyesárga színű magyar vizsla. Hazánkban a kialakult természeti és vadászati ténye­zőknek megfelelően leginkább ezt érdemes tartani, _ az átla­gos vadász ne kísérletezzen mással. Ezt természetesen nem zárja ki, hogy speciális fel­adatokra a hivatásos vadász ne vegye igénybe a jól bevált tacskót vagy éppen egyes he­lyeken a vérebet is. Fontos, hogy a vadász ne rontsa el a vizsláját. Ez a kutya nem agár, nem az a dolga, hogy sikertelen lövé­sünk után helyettünk megfog­ja a nyulat. A vizslának az orra a fő értéke. Ha rosszul nevelik, minden elé kerülő vadat megkerget és több bosz- szúságot, mint örömet okoz. Érdemes kímélni és csak a tényleges szükségletek szerint kell »bevetni«. Csak a követ­kezetes, nyugodt idomítást vi­seli el. Könnyen elrontható — és akkor nem segítőtársa, ha­nem zavarója, tehertétele lesz a vadásznak. vagy nehezen emészthető, pél­dául sok éretlen gyümölcsöt kap, akkor a gyomoroan a bél felső szakaszában pang az étel. Ennek következménye a rendellenes emésztés, a rend­ellenes bélmozgás lesz, amely azután hányást, hasmenést okoz. A gyógyítás a betegség oká­ból következik. Legfontosabb a pangás megszüntetése és az emésztőszervek tehermentesí­tése. Ennek érdekében a gyom­rot, sőt a belet is ki kell ürí­teni. A hashajtók hatását le­hetőleg kerülni kell, mert kis­ded korban ezek ártalmasak lehetnek. A gyógyítás legfontosabb része a diéta. Ezt leghelye­sebb 12—14 órás koplaltatás- sal kezdeni. Miből áll a koplaltatás? Az orvos bácsi verse azt so­rolta fel, hogy a diéta első napján a koplaltatáskor mit kaphat a kicsi. Csak folyadék­félét. De nemcsak kaphat, ha­nem igyekezni kell, hogy meg is igya a gyermek, mert a koplaló napokon rendszerint nem szívesen issza a sok fo­lyadékot. A só hiány miatt nincs szomjúságérzése. Szor­galmasam kell tehát kínálgatni babánkat. Helyes, ha a sót is pótoljuk. A teába is tehetünk, azonkívül adhatunk kissé erősebben megsózott, zsírtalan levest is a kicsinek. A beteg állapotának javu­lásával párhuzamosan fokoza­tosan kerülnek vissza az ét­rendbe az emésztés szempont­jából nagyobb terhet jelentő ételek. A diéta bővítése a kö­vetkezőképpen történik; aho­gyan a beteg állapota javul, a második étélsort adhatjuk egy­két napig: nyáklevest, rántott­levest, zöldséglevest, egyhar­mados-feles tejben kakaót, da­rált rizst, kétszersültet, pirí­tott péksüteményt, burgonya­pürét. A harmadik ételsor — szin­tén egy-két napig — a kö­vetkező: zsírtalan levesek, so­vány tejes fiakó, darás vagy rizses burgonyapüré, párolt főzelék, lágy tojás, sovány son­ka, sovány5 sajt, túró. Későbbiekben a kornak meg­felelő ételeket adunk, de egy darabig még a kifejezetten zsíros, vajas, tejszínes ételek mellőzésével. A diétás kezelésnél különö­sen két szempontot kell szem előtt tartanunk: az emésztő­rendszer gyógyulása érdeké­ben az étrend lassú bővítése kívánatos, másrészt a fejlődő szervezettől semmilyen táp­anyagot nem szabad tartósan megvonni. Kifényesedett ruhák felfrissítése Ruházatunk gondozásához az is hozzátartozik, hogy a jobban igénybevett helyek ki­fényesedését megszüntessük. Erre többféle módszer van. Tisza vízbe öntsünk kevés ecetet, majd mártsunk félke­mény fehér kefét az oldatba, s azzal * néhányszor dörzsöljük át a fényes részeket A vasalás is tompítja a íé- nyesedést, ha vizies ruh t használunk hozzás (ha ne ) vizes a ruha, vasalás ut még fényesebb lesz az anya Vastagabb szövetből készü : ruháról finom csiszolópapirral is eltüntethetjük a fényessé­get. Lassan, óvatosan dörzsöl - jük, vigyázva, nehogy kisza­kadjon az anyag. A velúr és velúrbánsony ru­hák fényességét gőzöléssel le­het eltüntetni. Egy nagyo 0 lábasban forraljunk vr el­tartsuk fölé a ruhát és k - ben puha kefével dörzsöl A fényesedé« megszűnt­nek egy kevésbé is módja talán különösnr' szik, mindenesetre a 1 sosabb. Másfél liter öntsünk kb. 0,5 dl sza! szeszt és adjunk hozzá r marhaepét, hogy az old enyhén megfesse. A folyatí kai kenjük be a ki fényesed helyeket, és jó erősen keféljüc bele az any agba. 2—3 ó ai állás után nedves szivaccsal dörzsöljük át a szövetet, majd szárítsuk meg. A vasalást ugyancsak vizes ruhán át vé­gezzük. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. október 1. t (

Next

/
Thumbnails
Contents