Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

GAZBALKQDOS ES PÁRTVEZETÉS MEZÖGAZDASÄGI ÜZE­MEINK TÖBBSÉGE a terme­lésben egyre szétíb eredmé­nyeket ér el. Az utóbbi évek­ben soha nem tapasztalt fej­lődés tanúi lehettünk. A tech­nika utat tört ezen a terüle­ten is. Gyakran beszélünk változó tudatról, a munkához való viszony minőségi javulá­sé, ól. Hogyan segítenek a mezőgazdasági üzemek párt- szervezetei ebben a folyamat­ban? Milyen gátló tényezők merülnek föl? Erről is szó esett a Balatonboglári Állami Gazdaság szöllőskislaki érte­kezletén, ahol a fonyódi járás pártalapszervezeteinek, csúcs­vezetőségeinek párttitkárait látták vendégül A pártmunka és az üzem gazdálkodása egymástól el nem választható, szervesen kapcsolódik egymáshoz. Soós Árpád, a gazdaság csúcstitká­ra is ebből a nézőpontból vizs­gálta a kérdést Mezőgazdasá­gi üzemük ötezer holdas te­rületén szőlő-, gyümölcs- és szaporítóanyag-termesztés fo­lyik. A termelési érték 1965- b»n 91 millió forint volt, l»68«ban már 154 millió, A k&vetkező évben még ezt is emelni szeretnék. A gazdaságirányítás jelenle­gi rendszerében dinamikus fejlődésre van szükség. Ez pe­dig a termelési ütem gyorsítá­sával, a technológia további fejlesztésével érhető el. Fon­tos feladatuk van és lesz eb­ben a párt alapszervezeteinek. Nekik kell elsősorban a felvi­lágosító munkát elvégezni, s mint mindig, jó példával elöl járni. Ez a legnagyobb ösz­tönző erő. Mindig akadnak előre nem látott események, amelyek gátolják a munkát. Mezőgazdasági üzemet alapul véve ilyenek például a termé­szeti csapások. A lengyeltóti kerületben tavaly április 14- én például a fagy okozott kárt. Természetes törekvés, hogy egy üzem lehetőleg pó­tolni igyekszik a kiesését. A párt kezdeményezésére a ve­zetők kidolgoztak egy tervet az anyagi veszteség elkerülé­sére. S hogy végül nyereség­gel zártak, abban nagy szere­pük van az alapszervezet tag­jainak, akik megértették, majd másokkal is megérttették a terv jelentőségét. Példájuk­kal lelkiismeretes munkára késztették a gazdaság többi dolgozóját is. A bogiári gaz­daság három alapszervezeté­ben százharminc kommunista tevékenykedik. Olyan energiák hordozói ők, melyek minden téren előreviszik a gazdaság ügyét. Az eredmények mellett azonban a gondokat is látni kell mind a termelőszövetke­zetekben, mind az állami gaz­daságiikban. Néhány helyen például vergődik a szocialista brigádmczgalom. A hármas jelszóból csak egy, a szocialis­ta módon, eredményesen el­végzett munka érvényesül. A másik kettőre kevesebb gon­dot fordítanak a brigadtagok. A pártalapszervezeteknek fel­adatuk elsősorban, hogy ma­ximálisan segítsenek kifeje­zésre juttatni a szocialista brigádmozgalom mindhárom elvét. Fontos, hogy a gazdasági vezetés és a pártvezetés kö­zött összhang legyen. Ez biz­tosítéka a születendő eredmé­nyeknek. Jó példa erre a bog­iári gazdaság. A párt vezető­sége gazdasági funkciót is el­lát, így minden vonatkozásá­ban jól ismeri a felmerülő problémákat, s ezekre köny- nyebben megtalálja a megol­dást is. NEM JELENTHETI AZON­BAN A PARTVEZETÖSÉ­GEK feladatát — amúgy is szerteágazó munkájukban — a rendezvények szervezése és lebonyolítása. Ahogy Nemes János járási első titkár mond­ta: mostanában szinte »divat­tá« vált, hogy a tömegszerve­zetek erre kérik a pártalap- szervezetek vezetőit Ennek I fordítva kell történnie. Az a célravezető, ha a pártszerve­zetek elvi útmutatást, segítsé­get adnak mind a tömegszer­vezeteknek, mind a gazdasági vezetőknek. L. L. 82 millió vevő és húsz év A jubileumon nem volt nagy ! A szobában, ahol beszélge­ünneplés, csupán néhány nyugdíjas jött össze: koccin­tottak és emlékeztek a kezdés­re. Akkor nem egészen kétszá­zan voltak. Most több mint hatszáz ember dolgozik a Sq- mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalatnál. A vál­lalat egyik alapítóját, dr. Nagy Gyula áruforgalmi főosztály­vezetőt kérdem a húsz év ta­pasztalatáról: — A mi fejlődésünk egy ki­csit a gazdasági élet fejlődését is mutatja. Az ötvenes évek­ben az elosztó szerepét vállal­tuk csak. Megmondták, hol vásárolhatunk, mit és mennyit. Közvetítők voltunk a gyár és a fogyasztók között. Ez volt, semmi több. A szó igazi értel­mében kereskedni csak a hat­vanas években kezdtünk. És azt is mondhatom, hogy eb­ben az időben kezdték megta­nulni az emberek, mit jelent kereskedni. Az elosztókból ke­reskedők lettek, s ez minőségi változás. tünk, mechanizmus- jogszabá­lyok takarják az asztalt. Az új áruház építéséről folyik a szó. S ebbe a jövőtervezgetésbe is­mét belevág a múlt A vállalat megalakulása után csak Ka­posváron működött, később kapta meg a járási székhelyek egy részét és a Balaton-partot. 1954-ben áruházat épített Ka­posváron, s ez volt az egyetlen nagy boltja 1962-ig. Ma szál­loda áll az áruház helyén. A kis boltokra viszont egyre na­gyobb feladat vár. A szám ma­gában is sokat mond: az el­múlt húsz év alatt 32 millió vevő fordult meg a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedel- mi Vállalat boltjaiban, s csak­nem 6 milliárd 300 millió fo­rint értékű árut adtak el — Az új áruház már nem várhatott tovább — mondta Rajta Mihály igazgató. — A kereskedelmi élet fejlődött, s a kereskedelmi hálózatnak is fej­lődnie kell, hogy lépést tart­hasson az igényekkel. K. L 4 szarvasmarha-tenyésztés időszerű kérdései Szakemberek országos tanácskozása Kaposváron A szarvasmarha-takarmá­nyozás és -tartás időszerű kér­déseit vitatták meg tegnap a megyei könyvtárban az ország minden részéből összesereglett szakemberek azon a tanácsko­záson, amelyet a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum és a Magyar Mezőgaz­daság című szaklap szerkesz­tősége rendezett a Magyar Ag­rártudományi Egyesülettel, a MÉM mezőgazdasági műszaki fejlesztési és termelési főosz­tályokkal, valamint az MGM Szentgotthárdi Gyáregységé­vel együttműködve. Dr. Guba Sándor, a Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum igazgatója, megnyitójában elmondta, hogy a szarvasmar­ha-tenyésztésben nem olyan egységesek az álláspontok, mint a többi állatfajtánál. A szakemberek több úton igye­keznek megtalálni a megoldást. Súgnak az igazgatónak? Az igazgató, bár egy személyben felelős a vállalat gazdálkodásáért, mégsem ért­het mindenhez. Nem is tudhat mindenről. Ezért szüksége van a vállalati apparátus, a társa­dalmi szervek tájékoztatására, véleményére, tanácsaira, ese­tenként az egyetértésére. Ter­mészetes tehát, ha az igazgató fontos döntései előtt személyi, gazdálkodási, szervezeti ügyek­ben. tanácskozik munkatársai­val. Nemcsak a körültekintés, a szakszerűség, hanem a veze­tés demokratizmusa is azt igényli. Egészen másról van szó vi­szont, amikor arról suttognak a folyosón vagy nyíltan beszél­nek az irodákban, hogy »súg­nak az igazgatónak«. Ilyenkor tulajdonképpen szubjektiviz­musra. részrehajlásra gyana­kodnak, arra célozva, hogy a vezetői döntést illetéktelenek, »titkos tanácsadók« befolyásol­ják. A súgás természeté bő! adódik, hogy ez az eszmecsere nem az írott ügyrendi szabá­lyoknak és az íratlan szocialis­ta vezetési normáknak megfe­lelően zajlik. Általában nem is bírja el a munlcaértefoezle- tek, a vélemények sokoldalú összecsapásának nyilvánossá­gát. „ A súgó lehet, szürke eminen ­ciás és dolgozhat a vállalat va­lamelyik vezető posztján, le­het az igazgató földije vagy ré­gi szak társa, barátja, befolyá­sa mindenképpen egyoldalú. sérti a kollektíva igazságérze­tét. És jogigal sérti azokat a véleménynyilvánításra iűleté - kés vezetőket, társadalmi mun­kásokat, akiket az igazgató nem, vagy csak formálisan hallgat meg. Még a leglelkiis­meretesebben előkészített ve­zetői döntés után is adódhat félreértés, sértődés. Hiszen a vezető végül is a sokoldalú eszmecsere nyomán, a nézetek összecsapásából kialakítja sa­ját véleményét és eszerint dönt. Egyesek ilyenkor úgy érezhetik: hiába beszéltek, nem hallgattak rájuk, mert taná­csaikkal ellentétei elhatározás született. A jó vezető persze komolyan vesz minden véle­ményt. nyílt vitában foglal ál­lást, és nyomós érveivel képes meggyőzni, vagy legalábbis megingatni az övével ellenté­tes álláspont képviselőit. A Vezetői elhatározások persze óhatatlanul szubjektív mozzanatokat is tartalmaznak, még ha ez a szubjektivizmus nem a véleményezők iránti ro- konszenvből vagy ellenszenv­ből táplálkozik is. Ez a szub­jektivizmus egyrészt úgy csök­kenthető. hogy a vezető dönté­seit minden esetben — kellő információ birtokában — a műszaki, termelési, értékesíté­si, pénzügyi, személyzeti szak­apparátussal egyetértésben igyekszik meghozni. Ha szük­séges, nem sajnálja az erőt, az időt a vitától, a meggyőzéstől sem. Másrészt a vezetői szub­Árvízvédeími bemutató A soroksári Duna-ág partján árvízvédelmi szakemberek ré­szére szádfplverési bemutatót rendez pénteken a budapesti Francia Műszaki és Tudomá­nyos Tájékoztatási Központ, valamint az Országos Vízügyi Hivatal két francia cég, a De Wendel és a Procédés Tech­niques de Construction közre­működésével. A látottakat a bemutatás után a francia és a magyar szakemberek kerék­asztal konferencián vitatják meg j ektivizmus és az ebből adódó félreértés úgy csökkenthető, hogy a hatásköröket elosztó ügyrend nem csupán a döntés­re jogosult vezetőt nevezi meg, hanem a véleményezésre, egyetértésre jogosult személye­ket, szerveket is. Előfordulhat, hogy a velemé- nyezésra jogosult személynek nincs vagy használhatatlan a véleménye, s a vezető ezért kénytelen az ügyrendtől eltér­ni, »illetéktelen tanácsadókra« hallgatná. Az ilyen ismétlődő esetek viszont arra vallanak, hogy a vezető nem jól választ­ja meg munkatársaik A kö­vetkeztetés magátol adódik: kerüljön minden posztra a leg­rátermettebb ember. Aki tájé­kozott, hozzáértő, aki bonyo­lult ügyekben is képes helye­sen állást foglalni, bátran vé­leményezni, fölötteseinek is ellentmondani, és nem utolsó­sorban. akiben megbízik, aki­re hallgat az igazgató, a veze­tő. A szocialista normák, a de­mokratikus játékszabályok be­tartására tehát csak az a veze­tő alkalmas, aki nyílt, őszinte és következetes a döntést elő­készítő vitában csakúgy, mint a személyzeti munkában. A de­mokratizmus, a beosztottak vé­leményének, szókimondó birá laténak őszinte igénylése és meghallgatása viszont a veze­tő számára nem frázis, hanem belső szükséglet. Mert csak úgy születhetnek jó döntések, és a neiyes elhatározások vég­rehajtása is akkor lesz sikeres, ha a vezető összhangban és egyetértésben dolgozik az irá­nyítása alá tartozó kollektívá­val Az eredményes együtt­működés alapja pedig, hogy a vezető képes — és ez bizony már rátermettséget igenyel — a kollektíva érdekeit felismer­ni, megértetni, elfogadtatni és érvényre juttatni. K. 3. Beszédében indokolta, hogy ne az egy tehénre jutó tejterme­lés növelésében keressék a me­zőgazdasági üzemek a gazda­ságosságot. hanem olyan kor­szerű tartást valósítsanak meg, amely ezt elősegíti. Böbék József igazgatóhelyet­tes beszámolójában szólt arról az elvégzett számításról, mely azt bizonyítja, hogy 1980-ban, ha Magyarország lakossága 13 millióra növekszik, evvel ará­nyosan a tejfogyasztás is nő, így ötszázötvenezer tehénre lenne szükség másfél évtized múlva. A mezőgazdasági üze­mek szükségszerűen speciali­zálódnak. Eljön az idő, amikor külön üzemként jelennek meg a marhahizlaló gazdaságok is. Ezekben a jövendő üzemekben a termelés csak akkor lehet megfelelő, ha minden más ágazatot a fő cél megvalósítá­sának vetnek alá. A korszerű -tejtermelés — bár furcsán hangzik — már a vetésnél kez­dődik. Olyan növényeket kell vetni, amelyek alkalmasak a nagyobb tejtermelés elősegíté­sére. Diaképek vetítésével szemléltette a modern, gazda­ságos takarmányozást és állat­tartást. Imre József, a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár Szentgotthárdi Gyáregy­ségének vezetője ismertette az etetést, itatást, almozást, ta­karmányozást elvégző gépeket. Anker Alfonz, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tu­dományos munkatársa a KA— HYB sertések kitenyésztésének eddigi eredményeiről tájékoz­tatta a részvevőket. A számos hozzászólás után Horváth Sán­dor, a Magyar Mezőgazdaság főszerkesztője zárszavában ér­tékelte a tanácskozás munká­ját. A program tegnap délután a Kaposvári Állami Gazdaság is tó i 1 ógépesí t ésének megtekin­tésével folytatódott, ma pedig az attalai, a balatonszabadi és a polgárdi tsz-ben teendő láto­gatással ér véget. L. L. Ipari tanműhely a huskembináthai Ipari tanműhelyt létesített a Kaposvári Húskombinát a tanulók gyakorlati foglalkoztatására. Az idén "tven tanulót vettek föl, így összesen kilencvenkét fiatalt foglalkoztatnak. Felső képünk: Dömötör István, Horváth László. Csiga László harmadéves ipari tanulók olasz szalámit töltenek és köt íznek. Alsó képünk: Eperjesi József első éves ipari ta­nulóval a csontozás fortélyait ismerteti Gimesi István ta- nulóíelelős. A mernyei társulások a jobb áruellátásért (Tudósítónktól.) A mernyei fogyasztási szö­vetkezetben négy társulás se­gít fokozni az árutermelést. Sármezei Ferenc felvásárlási osztályvezető tájékoztatott er­ről Két tojástermelő társulá­suk működik. Az egyik, a ré­gebbi, Felsőmocsoládon. a má­sik, az erősebb, Somogyaszaló- ban. Az utóbbi egy éve ala­kult, és a 22 tagnak összesen 1150 Schawer tojóhibridje van. Jelentős fejlődéssel számolnak. Az 5000 fölé növekedett állo­mánytól évente 1,2 millió to­jást várnak. A társulás tagjai jól kihasz­nálják a lehetőségeket: az elő­Húsz éve igazgatósági tag — Ha azt akarjuk, hogy egy rendezvény jól sikerüljön a körzetünkben — mondotta Czink Gyula, a balatonmáriai fogyasztási szövetkezet elnöke —. akkor azt Balatonújlakon tartjuk. A helyi vezetőség, és főleg Börczi Gyula igazgatósá­gi tag a biztosíték arra, hogy nem vallunk szégyent... 1955-től 1966-ig új bolt, ven­déglátó üzlet, felvásárló hely épült Balatonújlakon, a szesz­főzdét pedig korszerűsítették. A megvalósításhoz Börczi Gyula harmincezer forint ér­tékű társadalmi munkát szer­vezett. A községben 256 tagja van a fogyasztási szövetkezet­nek, és gyűléseik mindig hatá­rozatképesek. Megalakult és 92 fővél jól működik a kertvé­delmi társulás. Van nyúlte- nyésztő szakcsoportjuk is. Ba­latonújlakon jól szervezett a növényvédelem a háztáji terü­leteken, ahol sok a szőlő, a kajszi, a szilva. Mindebben nagy érdeme van Börczi Gyu­lának. Munkahelye a posta, ő a ba- latonújlalci hivatal vezetője. 1947-ben már szövetkezeti tag volt, 1949-től pedig tagja az igazgatóságnak. Húsz éve dol­gozik a mozgalomban. Munka és becsület — ez az életcélja. Börczi Gyula tagja a tanács­nak, elnöke a Hazafias Nép­frontnak és részt vesz egyéb szervezetek tevékenységében is. Rászolgált arra a jutalomra, melyet nemrég kapott a szö­vetkezettől: két hétig a Szov­jetunióban járt egy szövetke­zeti küldöttséggel. D. Z. nevelt tojáshibrideket erre a célra átalakított istállókban helyezték el. így aztán Hideg hajós, Sipos Gyula, Nagy Sán­dor és Decsi Sándor meg a többiek bíznak abban, hogy az eredmény sem marad el. A fo­gyasztási szövetkezet értékesí­tési szerződést kötött velük, és a tojás napi értékén kívül fel­árat is kapnak. A felsőmocsoládi szakcsoport már hároméves, itt Baksai La­ms tanár, a szakcsoport elnöke terjesztette elő a zárt tartásos tojástenmel-ést. Példáját jelen- 'eg tízen követik a faluban. Ök a nagyobb állományfejlesztést a jövő évre tervezik. •». ­17 szövetkezeti tag foglalko­zik nyúltenyésztéssel. Ez a tár­sulás Mernyén alakult meg 1966-ban. Már most kötik az 1970-re szóló szerződéseket; október közepéig 1500 nyúl jö­vő évi szállítására írtak alá megállapodásokat. A szövetke­zet táp beszerzésével és előle­gekkel segíti a tenyésztést. Az eddigi legjobb esztendőt zárták a mernyei körzet méhé­szei. A 40 tag 155 mázsa mézet adott el, melyet a szövetkezet továbbszállított az Országos Méhészeti Szövetkezeti Köz­pontnak. A méztermelők 300 ezer forintot kaptak. Értékben és mennyiségben egyaránt je­lentős árut adnak a társulá­sok a mernyei fogyasztási szö­vetkezetnek. Érthető, hogy a szövetkezet a korábbi évekhez hasonlóan szakmailag is segíti a tagokat. A TIT-tel közösen rendeznek az idén is előadá­sokat a társulások tagjai ré­szére. SOMOGTI NÉPLAP Csütörtök, 1969. október 30. 3

Next

/
Thumbnails
Contents