Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

A Szovjetunió ENSZ-képviselőjének felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) nek a javaslatnak samini köze sincs az agresszív katonai töm­bökhöz, és semmilyen mérték­ben sem irányul egyes álla­mok vagy országcsoportok el­len. Nyilvánvaló az is — mon­dotta Malik —, hogy csak az adott földrajzi térséghez tar­tozó országok hozhatnak vég­leges döntéseket a regionális biztonsági rendszer megterem­tésének lehetőségeivel és cél­szerűségével kapcsolatban. Természetesen a regionális biz­tonsági rendszereknek az ENSZ-alapokmánnyal szigo­rúan összhangban kell létre­jönniük — mutatott rá a szov­jet küldött. Malik megelégedését fejezte lei azzal összefüggésben, hogy a küldöttek túlnyomó többsége állást foglalt a Biztonsági Ta­nács szerepének megerősítésé­vel és az ENSZ hatékonyságá­nak fokozásával kapcsolatos szovjet javaslatok mellett A Szovjetunió változatlanul síkraszáll a gyarmatosítás és a fajüldözés gyökeres megsem­misítése mellett, amellett, hogy megszűnjék azok bűnös tevékenysége, akik idegen föl­dekre hatolnak be, elűzik on­nan a helybeli lakosságot, meg­fosztják szabadságától és füg­getlenségétől. Malik kijelentette, hogy a Szovjetunió álláspontja szerint a nemzetközi biztonság meg­erősítésével kapcsolatos prob­léma áttekintését a közgyűlés jelenlegi ülésszakán be kellene fejezni. A szovjet küldöttség kész eszmecserét folytatni a többi küldöttséggel az általa felve­tett, a nemzetközi biztonság megerősítését érintő javasla­tokról annak érdekében, hogy e kérdésben konkrét határozat jöhessen létre. Tárgyalások Kairóban Tűzszünet Libanonban tek. Ammanban viszont közzé­tették az El Fatah Palesztinái szervezet felhívását a libanoni kormányhoz. A felhívás szerint az El Fatah követelései: 1. Fel kell oldani a Palesz­tináink libanoni mozgássza­badságának korlátozását; 2. meg kell szüntetni a szem­benállást a libanoni határokon a kommandó-akciókkal; 3. ki kell vizsgálni a Liba­noni hadsereg vezérkari főnö­ke által javasolt tűzszünetet — közölte tegnap este a PFSZ rádiója, amely Kairóból sugá­rozza adásait. A libanoni ve­zérkari főnök az adás szerint tegnap déli 12 óra 30 perctől javasolt 24 órás fegyvernyug­vást. Libanon kairói nagykövete tegnap este közölte, hogy az egyiptomi fővárosba várják nonbfln elkövetett mérszárlá- főszer Arafatot, a Palesztinái sokat. (A közlemény nem rész­letezi, hogy mi értendő ezen. — Szerk.) A Palesztinái felszabadítási szervezetek elfogadták a liba­Felszabadítási Szervezet elnö­két, illetve az ő személyes kép­viselőjét, továbbá Karamit, a volt libanoni miniszterelnököt. (MTI) Olasz sztrájkok A hírügynökségek jelentései arról számolnak be, hogy sú­lyos összecsapások zajlottak le tegnap a sztrájkoló olasz munkások és a gyári őrségek között. A Reuter jelentése szerint a Fiat két torinói üzemében mintegy 1500 ember behatolt a műhelyekbe, megrongált fu­tószalagokat és mintegy száz új gépkocsit. Az igazgatóság »-szélsőséges agitátoroknak« minősítette az akció részvevőit. A szakszer­vezetek egyelőre nem foglal­tak állást. Nápolyban a sztrájkoló munkások barikádokat épí­tettek régi autógumikból, és felgyújtották azokat. Görög politikai foglyok levele Segélykiáltás a börtönökből Az MTI londoni tudósítójához eljuttatták azt a két ki­csempészett levelet, amelyet a Lerósz szigetén levő kon­centrációs tábor, illetve az athéni Averof-börtön politikai foglyai intéztek a görög kormányhoz és a világ közvéle­ményéhez. A leroszi foglyok tiltakoz­nak amiatt, hogy vádirat és ítélet nélkül Immár harmadik éve jog­talanul koncentrációs tá­borban tartják őket Megállapítják: a görög kor­mány megszegte azt a saját, korábbi nyilatkozatát, hogy őrizetbevételük csupán a szük­ségállapot megkövetelte-ideiglenes óvintézkedés« volt. A -rövid lejáratú-« sza­badságvesztésből állandó rabság lett, a politikai foglyok politikai túszokká váltak. sokkal rosszabb feltételek között sínylőd­nek, mint a közönséges bűnözők. Körülbelül ötven idős, 50 éven felüli embert tartanak több mint két éve összezsúfol­va két szűk épületben, ame­lyet az olasz fasiszták is csu­pán fegyverraktárnak hasz­náltak a megszállás idején. Még az egészségesek is hamar megbetegednek. Sok rab a letartóztatás napjá- t'l fogva nem levelezhet hoz­zátartozóival. Több fogoly nem bírta ki az embertelen körülményeket A halottak között van Hrisztopulosz, Szo- tiropulosz és Guzelosz. Az athéni börtön rabjai­nak hozzátartozóit a rend­őrség az utóbbi időben gestapomódszerekkel val­latja. A rabtartók visszaküldik a hozzátartozók pénzküldemé­nyeit, amivel tovább súlyos­bítják az amúgy is elviselhe­tetlen börtönéletet. Azt írják:-így még a német meg­szállók sem bántak ve­lünk.« Mindkét kicsempészett levél aláírói követelik a foglyok azonnali szabadonbocsátását. (MTI) Arafat, az El Fatah gerilla­szervezet vezetője Tegnap szinte egész nap folytak a tárgyalások Busztani tábornok, a libanoni hadsereg főparancsnoka, és az egyiptomi vezetők között a Libanonban kialakult helyzetről. A megbeszélésen az EAK-ot Mohamed Favzi tábornok, az egyiptomi hadsereg főparancs­noka, Mahmud Riad külügy­miniszter és Szabri el-Kholi, Nasszer elnök személyes meg­bízottja képviselte. Tájékozott forrásokra hivat­kozva az AFP azt jelenti, hogy a tárgyalások ma folytatódnak, és esetleg bővül a részvevők köre. A két fél álláspontjáról hi­vatalosan semmit sem közöl­NYUGAT-NÉMETORSZÁG Vihar a Bundestagban A Brandt-kormány programnyilatkozatáról rendezett ] vita első napján már viharos jelenetekre került sor a | bonni Bundestagban, s a helyzet rendkívül feszültté vált. A vita nyugalmasan kezdő­dött. Barzel, a CDU—CSU par­lamenti csoportjának elnöke, a vita első szónoka tárgyilagos ellenzéki szerepet jelzett az unió részéről. Bár támadta a kormányprogram több pontját — főleg azt. hogy Brandt két német államról beszélt —, de támadásai nem volnak különö­sen élesek. Mischnick és Wehner (a két kormánypárt frakcióelnöke) sem mondott sok újat a kormánynyilatko­zathoz képest. • Tito elnök a földrengés színhelyén KÖZÖS PIAC A luxemburgi kompromisszum A francia fővárosban vegyes érzelmekkel. aggodalmakkal teli helyesléssel fogadták a kö­zös piaci minisztereknek a nyugatnémet mezőgazdaság tá­mogatására hozott intézkedé­seit. örülnek annak, hogy egy kompromisszummal ismét si­került megmenteni a Közös Piacot, nem rejtik azonban véka alá rossz érzéseiket amiatt, hogy ha aránylag nem nagy mértékben, de a Közös Piac tagállamainak — elsősor­ban Franciaországnak — kell anyagilag támogatnia a gazdag Nyugat-Németország mezőgaz­daságát Az Human itében Fernand Clavaud hangsúlyozta: — A legyőzött, de gazdag Németország, amely eláraszt bennünket ipari termékeivel, hagyja, hogy magunk birkóz­zunk meg mezőgazdasági fe­leslegeink problémáival. Az a Németország, amely uralja a Közös Piacot és kénye-kedvére kezében tartja gazdaságunkat, az a Németország ráadásul még segítséget is kap most at­tól a Franciaországtól, ame­lyiknek mégis csak súlyos gaz­dasági és pénzügyi nehézségei vanna.k. A lap élesen bírálja, hogy a luxemburgi tanácskozáson a francia képviselők (ellentétben az olasz és a belga miniszte­rekkel) meg sem kíséreltek küzdeni azért, hogy ne kelljen részt venni a nyugatnémet me­zőgazdaság finanszírozásának költségeiben. (MTI) Utána azonban Brandt vála­szolt a szónokoknak. A kancellár éles támadást intézett a teremben je­len nem levő Franz Josef Strauss ellen. Először azt mondta, hogy a márka fölértékelésének elhúzódá­sa sokba került az NSZK- nak, s az elhúzódás oka Strauss -nacionalista« ellenkezese volt. Ekkor a CDU—CSU még csak közbekiáltásokkal reagált. Utána azonban Brandt kijelentette: amel­lett van, hogy a parla­mentben élesen vitázza­nak, nem pedig úgy, hogy -a Bun­destagban finomkodjanak, és odakint a Bayern-Kurierban meg Hugonberget is árnyékba szorítsák«. Erre azonnal lütör* a vihar, mert közismert, hogy Hugenberg, a szélsőjobboldali újságkirály egyike volt azok­nak, akik elősegítették Hitler hatál ómra j utasát. A CDU—CSU padsoraiból ütemes -pfuj« kiáltások hangzottak. Barzel föltet­te a kérdést, hogy vajon Brandt tudatosan akar­ja-e a légkört megmér­gezni, Brandt felszólította Strausst, mondja meg, fenntarlja-e azt, amit Amerikában állított, hogy Brandték -kiárusítják az NSZK érdekeit«. A kormánypárti és az ellen­zéki képviselők egymás után rohantak a szónoki emelvény­re, és kölcsönösen rágalmazás­sal vádolták egymást. Barzel végül is azt javasolta, hogy napolják el az ülést. Ezt a javaslatot azonban a ko- mánykolíció leszavazta, pedig ügyrendi kérdésekben azelőtt sohasem került szavazásra a sor. A tegnap délelőtti viharos jelenetek után bizonyos, hogy a közeljövőben mind a parla­mentben, mind az országban éles összecsapásokra kerül sor a kormány és az ellenzék kö­zött. (MTI) SOI halott — 30 millió dollárnyi kár Természeti csapások Tunéziában Tito jugoszláv elnök (jobbról a második) október 28-án meglátogatta a földrengés sújtotta Banja Luka várost. A képen: Tito és kísérete Banja Luka főutcáján. I (Telefotó: AP—MTI—KS) A tunéziai kormány szóvivő­je tegnap közölte, hogy az íté­letidő az országban egy hónap alatt a kormány adatai szerint 501 ember halálát okozta, 132 008 személy hajléktalanná vált, 55 000 lakóépület pedig megsemmisült. A legtöbbet szenvedett terü­leten, Sousse kormányzóságban a tegnapra virradó éjjel ismét hatalmas eső zúdult le. ösz- szesen több mint 30 millió dol­lárnyi kár keletkezett a köz­utakon, a vasútvonalakon, va­lamint a villany- és telefon- vezetékekben. Legalább három évre van szüksége az országnak ennek kiheveréséhez. A súlyos helyzet ellenére — mint kedden este közölték — a vasárnapra kitűzött elnök- és törvényhozási választásokat időben megtartják. Burgiba el­nök megpályázza a harmadik ötesztendős ciklust is. (MTI) CHILE ÉS BOLÍVIA Két puccs a nyugtalan kontinensen Latin-Amerikában, a krónikusan nyugtalan kontinensen a közelmúlt­ban két ország, Chile és Bolívia ke rült az érdeklődés központjába. Chile elnökválasztás előtti és egy katonai minipuccs utáni -állapotban« van. Éppen ezért igen sok találgatás hangzott el arról, hogy mi volt a tu­lajdonképpeni mozgató rugója a puccsnak, és milyen kihatása lesz a rövid idő alatt meghiúsított felkelés­nek a választásokra. Mint Latin- Amtrilkában oly sok alkalommal. Ciliiében is katonák akarták átvenni a hatalmat, kimondott követeléseik anyagi jellegűek voltak. Azt mond­ták, hogy még a tisztikart is olyan rosszul űzetik, hogy képtelen meg­élni. Elképzelhető, hogy a tisztek egy része valóban rossz körülmények kö­zött él, o lényeg azonban, az, hogy a jelenlegi mérsékeltebb irányzatú chi­lei kormányzat félreáliitása érdeké­ben a szélsőjobboldal már huzamo­sabb ideje próbálkozni azzal, hogy politikai töket kovácsoljon a kato­nák elégedetlenségeből. A baloldal viszont, elsősorban a kommunista párt több ízben rámutatott arra, hogy a fennálló gazdasági problémákat nem lehet elválasztani egymástól. Meg kell fékezni a folytonos inflá­ciót. a megélhetési költségek emelke­dését. És ha ez sikerrel jár, a folya­mat a bérből, munkából, fizetésből élők valamennyi rétegiére jótékonyan hathat. Akadtak olyan jelek, hogy a chi­lei kormány nem zárkózik el mere­ven a gazdasági helyzet mélyebb át­értékelésének követelése elől. sőt az is elképzelhető, hogy ezt a készséget a katonai puccs az eddiginél jobban ébren tartja. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy Chile kormányának külpolitikai sí­kon is voltak pozitív előjelű kezde­ményezései. Amikor niagas szintű de­legáció járt Brazíliában, a chilei kül­döttség kifejtette, hogy ma egyre in­kább szükség van a szilárd gazdasá­gi és politikai egységre a latin-ameri­kai államok között. Amennyiben ez az egység léit ejönne, ennek a föld­résznek népei egyenjogú tárgyaló fel­ként folytathatnának párbeszédet partnereikkel. Az adott helyzetben persze nem lehet látványos fordula­tot várni az említett chilei indítvány­tól. a kérdésnek azonban elvi jelen­tősége van, hiszen amikor ezen a kontinensen fölvetik; az »egyenjogú tárgyalófél« gondolatát a célzás au VSA felé irányul. Bolíviában is államcsíny zajlott le, de ez már sikeres volt. Az előzmé­nyek itt is a közelmúltba nyúlnak, túszén amióta Barrientos elnök re- pülőszerencsétlenség áldozata lett, és Salinas, a korábbi elnökhelyettes ke­rült az állam élére, szánté a beikta­tással egyidőben napvilágot láttak a hírek, hogy az ügy ezzel nem zárult le. Csak pillanatokon múlhat — álla­pította meg Stewart Kellerman, az UPI ottani tudósítja —, hogy az or­szág -erős embere«. Óvandó tábor­nak egy 14 ezer fős hadsereg pa­rancsnoka, átvegye a hatalmat. A megfigyelők legfeljebb azon vitatkoz­tak, hogy meddig vár a generális. Nos, kiderült, hogy türelme nem soká tartott. Kihasznállak az alkal­mat, amikor Salinas Santa Cruz tar­tományban tartózkodott, és villám­gyors katonai, illetve rendőri akció­val elfoglalták az ország stratégiai pontjait, és átvették a hatalmat. A vórtelen puccs után pedig hamarosan napvilágot iútiak az első intézkedé­sek. Első lépésként eltörölték az úgyne­vezett olajkcd&xet, amely szinte kor­látlan jogokat biztosított az amerikai olajtársaságoknak. Nem véletlen, hogy ez az intézkedés Washington­ban nyugtalanságot keltett. Ezt kö vették az államosítási intézkedések, amelyeknél azonban Óvandó már bi­zonyos óvatosságot tanúsított. Olyan rendelkezések is napvilágot láttak, amelyek az eddiginél nagyobb sza­badságot biztosítanak a szakszerve­zeteknek. A múltban követett gya­korlattal szemben mostcmól kezdve a kormány nem avatkozik be a mun­kások és munkáltatók tárgyalásaiba. Óvandó arra is ígéretet tett, hogy egyes bányákból, amelyeket két év­vel ezelőtt — a viharos sztrájkmeg­mozdulások miatt — katonai ellen­őrzés alá helyeztek, hamarosan visz- szavonja az egységeket. Milyen lesz a folytatás Bolíviá­ban? A történelmi tapasztalatok arra utalnak, hogy a nagy olajtársaságok általában nem könnyen veszik tudo­másul, ha jogaikat megnyirbálják. Ovandónak tehát igen ügyesen kell politizálnia. Óvakodnia kell attól, hogy nyílt törésre kerüljön sor a gaz­daságilag amúgy is sebezhető ország és a külföldi tőke között A bolíviai fordulat után az illeté­kes amerikaiak mindenesetre annyit megállapítottak, hogy a puccs olyan helyzetet teremtett, amely akadá­lyozza -a megfelelő fejlődést«. Wa­shingtonnak ez a negatív értékelése viszont Bolívia számára pozitívum­nak számit. Sümegi Endre SO.VIOGl'1 NÉPLAP Csütörtök. 1968. október 30.

Next

/
Thumbnails
Contents