Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

Tányérsapka A tányérsapka készítéséhez Rokka-fonalat használhatunk. 1. sor: 4 láncszemet körbe zárunk, bele 1 láncszemet és 1 rövidpálcát horgolunk nyolc­szor. 2. sor: Minden láncszembe 1 szorosszem, 2 láncszem, 1 szorosszem. 3. sor: Minden ívbe 1 szo­rosszem, 3 láncszem, 1 szo­rosszem. 4. sor: Minden ívbe 1 szo­rosszem, 3 láncszem, 2 szo­rosszem, 3 láncszem, 1 szo­rosszem. 5. sor: Minden ívbe 1 szo­rosszem, 3 láncszem, 1 szo­rosszem. 6. sor: Az ívbe 1 szoros­szem, 3 láncszem, 1 szoros­szem, 3 láncszem, a kővet­kező ívbe 2 szorosszem, 3 láncszem, 1 szorosszem, ezt ismételni. 7., 8. és 9. sor: Mint az 5. sor. 10. sor: Minden ívbe 1 szo- roszsem, 1 láncszem, 1 szo­rosszem. Diós sütemények DIÖS LEPÉNY. 2 egész to­jást 15 deka porcukorral ha­bosra keverünk. Belevegyí­tünk 15 deka apróra vágott diót és 12 deka grízes lisztet. Vajjal kikent, meglisztezett tepsiben egyenletesen szétken- jük, és mérsékelten meleg sü­tőben sütjük. Melegen szele­teljük föl és hintjük meg va­níliás porcukorral. HABOS DIÖS SZELET. 20 deka vajat elmorzsolunk 25 deka liszttel, egy csipetnyi só­val és 5 deka porcukorral, s 1 tojássárgájával és 2 evőkanál­nyi tejföllel, vagy tejjel jól kidolgozott tésztát készítünk. Kinyújtva, megvajazott, lisz­tezett tepsibe fektetjük és a következő habos tölteléket kenjük rá: 4 tojássárgáját 20 deka porcukorral, 20 deka da­rált dióval, 1 kanál erős feke­tekávéval és rummal ízesítve, kb. fél órán át habosra ke­verjük, majd hozzávegyítjük a 4 tojás kemény habját. Me­leg sütőben sütjük. DIÖS LINZER. 20 deka vaj­ból, 20 deka liszttel és 10 de­ka porcukorral elmorzsolva, 2 egész tojással linzertésztát gyúrunk. 'Egy lapban kinyújt­va félig megsütjük és a tepsi­ben forrón megkenjük ba­rack- vagy ribizliízzel, s a következő tölteléket kenjük rá: 3 tojásfehérjét 15 deka porcukorral gőz felett kemény habbá verünk. Vaníliás cu­korral vagy citromhéjjal íze­sítjük. Hozzáadunk 10 deka darált diót és egy kanál grí­zes lisztet. Gyenge tűznél előbb 10 percig csali szárít- j-.-.k. majd meleg sütőben 10— 1 v rp-cig még sütjük. Végül 4 soron rövidpálcá­val körülhorgoljuk és a szá­lat el varrjuk. A tetejére pom- pont készítünk. Római sapka Körülbelül 10 dkg erős szá­lú, vastag gyapjúfonallal hor­goljuk. Négy láncszemet kör­be zárunk, minden sort 3 láncszemmel kezdünk és minden sort szorosszemmel zárunk a kezdő harmadik láncszemhez. 1. sor: 12 egyráhajtásos pálcát öltünk a körbe. 2. sor: 12 csomós pálca (rá­hajtunk a tűre, leöltünk a pálcára, felhúzzuk a fonalat kb. 2 centiméterre, ráhajtunk a tűre, leöltjük a pálcára, fel­húzzuk a fonalat, ráhajtjuk a tűre, leöltjük a pálcára, ezt ismételjük, míg a tűnkön 9 hurok lesz, akkor ismét rá­hajtunk a tűre és minden hurkon egyszerre húzzuk át.) 3. sor: Mint a 2. sor. 4. sor- A második csomós pálcától bezárólag a 11.-ig minden csomós pálcára 2 cso­mós pálcát horgolunk az el­sőre és 12.-re csak 1—1-et 5., 6. és 7. sorok szaporítás nélkül. 6. sor: Szaporítás nélkül, de csak 15 pálcán keresztül dolgozunk, akkor a szálat el­vágjuk és újra kezdjük a sort ezen a 15 csomós pálcán ke­resztül. Négy sort készítünk így, azután az egészet körül­horgoljuk 1 sor szorosszem­mel. Gonosz mandulák? — Nézze, asszonyom, én nem vitatkozom magával. Nekem az orvos azt mondta, hogy nem kell kivenni a gyerek manduláját, mert jó, ha meg­van, és én azt hiszem el, amit aj orvos mond. — Én pedig nem hiszek senkinek, csak annak, amit látok. Márpedig sok olyan gye­reket láttam, akik állandóan betegek voltak, amíg a man­dulájuk megvolt. S amióta ki­vették, kutya bajuk sincs. A régi betegségek is elmúltak, a gyerek megerősödött, még meg is hízott. Én sem nyugszom addig, amíg a kislányomét ki nem vetetem. De miért is kell mandulákkal születni? Valóban, a szülők gyakran szeretnék, ha az orvos eltávo- lítaná a gyermek manduláját. Nagy a tájékozatlanság azzal kapcsolatban, hogy mikor szükséges, illetve mikor aján­latos eltávolítani a mandulát. Az anyukák nehezen tudják megérteni, hogy az orvos az egyik mamának nemmel vá­laszol, a másiknak viszont azt mondja, hogy már régen ki kellett volna dobatni, mert nagy bajt okozhat a rossz to­rokmandula. az orvosok, hogy a mandula góccá vált. Most már könnyű felelni a kérdésre, hogy mikor kell a mandulát eltávolítani. Nem szabad kiszedni addig, míg harcképes és védi a szerveze­tet, ugyanis eltávolítása után a támadások közvetlenül a légutakat érik. Nem fölösle­ges, sőt nagyon is fontos szer­vünk — amíg betölti szerepét. Haladéktalanul el kell tá­volítani akkor, ha már nem véd, hanem gennyes góc, és maga is szórja a fertőzést. El kell távolítani a man­dulát, akkor is, ha gócnak ugyan még nem nevezhető, de gyakori gyuladásainál fog­va igen nagy, és akadályozza a légzést és a nyelést. “Tehát, hogy a vitatkozó anyukák közül melyiknek van igaza, azt mindenkor az orvos dönti el a gyermek vizsgálata után. TABI LÁSZLÓ I DALIÁS Mi itt az igazság? Mikor kell eltávolítani őket? Nézzük meg, mi a mandula szerepe a szervezetben. A mandula a garat beme­netében álló kétoldali nyirok­szerv. Arra szolgál, hogy a szervezet kapujában, ahol a legtöbb a fertőzés, útját állja IDŐK Üzletemberek kórokozóknak és megsem- isítse őket. Mint védekező ,erv, bizony sok nehéz csa- t vív a kórokozókkal. Ha a aták túl gyakoriak, a man- íla alul is maradhat a köz­iemben. Ilyenkor akárcsak : igazi csatatéren, a kóroko- >k elárasztják, elfoglalják a :ervezet védőbástyáját és sa- t támaszpontukká teszik, men aztán a vér- és nyirok- ;ringés útján megtámadják szervezet más szerveit. Leg- -akrabban a szívet, vesét, ületeket. Ilyenkor mondják Nagyon örültem, hogy rövi­desen komoly jövedelemre te­szek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi kö­zelebbit. Csak annyit mondott, hogy egy bizonyos vállalko­zásról van szó, rátermett em­berek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja, nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk. I összeülünk! Ez nagyon biz- tatólag hatott rám. Bizonyos | ügyben összeülni — ez régi ^vágyam volt. Ha néhány ille­tté bizonyos ügyben megfelelő A társastánc A MAI TÁRSASTÁNC Franciaországból származik. Bár már évszázadok óta hoz­zátartozott az udvari ceremó­niákhoz, szélesebb körben csak a XVIII. század elején terjedt el. Ettől kezdve a vá­rosokban egymás után kelet­keztek a tánctermek, ahol ösz- szejöveteleket tartottak. A mozdulat és a hang az ember legősibb kifejező esz­köze. A tánc eredete is a tör­ténelem előtti időkig nyúlik vissza: kultikus szertartások része volt. A bronzkori bar­langrajzok már sok tánc jele­OTTHON CSALÁD netet ábrázolnak. Az őskori táncok nyomait ma is meg­találhatjuk a primitív népek harci és varázstáncaiban, s egyes motívumait a modern népek népi táncai máig is őr­zik. A modem társastáncnak alig van közös vonása a népi tánccal vagy a balettel, a mű­vészi tánccal. Az utóbbiak kifejező ereje a mozdulatok­ban, az egész test kifejező mozgásában és az arcjátékban (idegen szóval: pantomimika) rejlik. A népi tánc és a balett egyes mozdulatai — inkább mint díszítő elemek — itt-ott azonban a modem táncokban is fellelhetők. Helyenként és időnként sikerrel igyekeznek a több száz éves tánckultúra táncanyagát »parkettképessé" tenni, például i dél-amerikai szambát, a csa-csa-csát, a görög szirtakit, vagy a mi csárdásunkat. De ezeket a táncokat is — a népi hagyo­mánnyal ellentétben — nem egyedül vagy csoportban, ha­nem párosán táncolják. Tágabb értelemben a tár­sastánc nemcsak meghatáro­zott szabályok szerinti moz­dulatok sora, hanem bizo­nyos életstílust is kifejez, és tartalmazza a társas kapcso­latok történelmileg kialakult illemszabályait. Nem vélet­len, hogy valaha a táncolást tánc- és illemtanórákon taní­tották. A táncolás megtanít emberek között mozogni és szinte kötelez az udvariasság­ra. Kellemes izgalmat jelent a táncra való készülődés is. A táncra ugyanis a divat, sőt a kozmetika is rányomja bélye­gét. Egy bál, egy táncestély vagy akár csupán egy táncos összejövetel nehezen képzel­hető el szép ruhák, divatos frizurák nélkül. A versenytánc tulajdonkép­pen már sportnak számít. Eh­hez különös tehetség és sok­sok gyakorlat szükséges. A kettő együtt meghozhatja a sport mestereinek kijáró di­csőséget. A fiatalság körében a hagyományos társastánc mellett nagyon népszerű az erőteljes ritmusú beattánc is. A hangulat fesztelen, elvetik a merev formákat, és na­gyobb szerepet kap a rögtön­zés. Ehhez a tánchoz nem il­lenek a libegő estélyi ruhák, az ünnepélyes öltönyök és a lakkcipők. De csak idő kér­dése, és a mindenkori fiatalok is lehiggadnak, megállapod­nak, és visszatérnek a tár­sastánc, korhoz nem kötött szelídebb formáihoz. Az akvárium gondozása A nagy gonddal, nem kis fáradsággal berendezett és be­népesített akvárium elveszti szépségét, vonzását, ha a me­dencét és annak lakóit nem gondozzuk kellő hozzáértés­sel, szeretettel és türelemmel. Az akváriumnak — kicsiny mérete miatt — nincs olyan öntisztulása, mint a természe­tes vizeknek, a felhalmozódó szerves hulladék, az algásodás, káros állatok (hidrák, csilló- sok) elszaporodása gyorsan felboríthatja az egyensúlyt. Mindezek természetesen nem- csajt vízbiológiai, hanem esz­tétikai okok miatt is szüksé­gessé teszik a rendszeres »ta­karítást«. Az akvárium gondozásának is megvannak természetesen a maga szabályai. Alapelv, hogy inkább naponta foglal­kozzunk vele néhány percet, mint hathetenként kénysze­rüljünk — esetleges vízcseré- ”el összekötött — teljes fel­újításra. A napi munkák közül legfontosabb a reggeli és az esti ellenőrzés, az etetés, és — szükség esetén — a ki­sebb tisztogatás. Minden reg­gel ellenőriznünk kell, hogy szivárog-e valah ,1 az akvá­rium, ha igen, akváriumgittel szigeteljük. Ellenőriznünk kell az akvárium hőfokát, en­nek megfelelően ki- vagy be­kapcsolni fűtőberendezésün­hélyen összeül, abból komoly pénz szokott származni. * » • Harmadnap sürgönyt kap­tam Jafrinektől: legyek más­nap este 9 órakor a kőbányai Kékhordában. Pontosan megjelentem. Jaí- rinek bemutatott négy úrnak, azután összeültünk. — Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy fekete baju­szos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk. — Nade. hogyan gondol­juk? — okveteüenkedtem. — Nem az a lényeg — mondta Jafrinek. — Mert az, hogy hogyan gondoljuk, kizá­rólag a lehetőségektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is. A fő csak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dolgot. — Ügy van — bólintottak ?. többiek hevesen. — Nade, mikor volna az a kellő idő? — firtattam meré­szen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelt egy cso­kornyakkendős. — De fonto­sabb ennél, hogy ragaszkod­junk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebonyo­ket. Meg kell néznünk, hogy nem zavaros vagy zöldes-e az akváriumi víz színe, ha igen, legkésőbb délután kicseréljük. Célszerű meggyőződni, jól működnek-e az akvárium mű­szaki berendezései (fűtés, szellőztetés, világítás). Végül rápillantunk a halakra, egész­séges benyomást keltenek-e, nem pusztult-e el közülük az éjszaka folyamán. Ha igen, azt sürgősen el kell távolítanunk. Reggel csak annyi eleséget adjunk, amennyit halaink né­hány óra alatt elfogyasztanak. A túletetés ui. megbonthatja a vízben a biológiai egyen­súlyt. Este megismételjük a regge­li ellenőrzést, kiegészítjük a reggeli etetést, a napközben felgyülemlett ételmaradékot és egyéb hulladékot iszaplopóval eltávolítjuk, és végül a me­dence elülső falán napközben képződött algaréteget lekapar­juk. A naponkénti teendők mel­lett hetenként egy alkalommal — legcélszerűbb a hét végén — vizsgáljuk meg, nem vál­tozott-e meg akváriumvizünk vegyi jellege (a víz kemény­sége, semlegessége, képző­dött-e a vízben káros hatású ammónia). Ellenőrizzük azt is, »V lítjuk.. Azt hiszem, uraim — fordult a többiekhez —, első megbeszélésre ennyi elég is. Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy négy nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halász­kertben. • * • — Nos — mondotta itt a csokornyakkendős —, a leg­főbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója? Föltettem a kezem: — Miről is volna szó tu­lajdonképpen? — Arról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszéljük sze­mélyi vonalon, nincsenek-e akadályok a feltételeket ille­tően. — Márminthogy minő fel­tételekről van szó? — kérdez­tem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak ak­kor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás jo­gát illetően. Mi ezt a vállal­kozást nem a levegőbe csinál­juk. Mindenképpen ragaszko­dunk az eredeti tervekhez Csak az adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e te­kintetben. hogyan fejlődött a hét folya­mán a növényzet, ha túltere­bélyesedett, ollóval vágjuk vissza, ha a leveleken zöld bevonat képződött, pálcikával óvatosan leveregetjük és iszap­lopóval eltávolítjuk. Ha nem, vagy gyengén fejlődik, növel­jük a mesterséges világítás időtartamát, esetleg tápoldatot tegyünk az akváriumvízbe. Abban az esetben, ha na­ponta nem fordítottunk volna kellő időt a medencék tiszto­gatására, meg kell néznünk, hogy nem rakódott-e algabe­vonat az üvegfalra, és távolít­suk el azt. Ugyancsak távolít­suk el az esetleges ottmaradt ételmaradékokat. Lehetőleg azonos időpont­ban, havonta, egyszer a szokásos heti munkákat ki­egészíthetjük azzal, hogy a medencék vizének egyötöd ré­szét kicseréljük: szűrőráccsal ellátott gumicsövön leereszt­jük, és azonos hőfokú friss vízzel pótoljuk. Az összetö- mődött, a kövek alatt fekete, bomlásos, felső talajréteget fellazítjuk, és iszaplopóval el­távolítjuk. Az elszaporodott csigaállományt megritkítjuk, a fölöslegeseket hosszú szárú csipesszel kiemeljük. Végül a fedő üveglapot a portól, víz­kőtől ecetes-sós vízzel meg­tisztítjuk, leöblítjük és szá­razra töröljük. — Nade, mik azok a körül­mények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt legközelebb beszéljük meg. Mához két hétre össze­ülünk az újpesti Trabuco-ká- véházban. Kezet szorítottunk egymás­sal, és szétszéledtünk. A Trabuco kávéházba már nem mentem el. * * * * Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva. —Vég­re belekezd egy üzleti vállal­kozásba, s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba ? — Ne ugrasson! — felel­tem. — Minek mentem vol­na? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott nyolcezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem. — Vigye az ördög — legyin­tettem bosszúsan —, de leg­alább most már mondja meg, hogy miféle vállalkozásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt ■'felejtettük megbeszélni... Beleült borsózöld autójába, és elhajtott. B omogvi n é r l a f Szerda, 1969. október Í9.

Next

/
Thumbnails
Contents