Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

A tejipar „lelkiismereíe46 Amíg az emeletet másztam és láttam a keskeny ablako­kat, azon tűnődtem, hogyan dolgozhat egy minőségvizsgáló laboratórium ilyen gyér világí­tásban. A Tejipari Tröszt Tej- termékeilenőrző Állomása a sajtüzem területén van. — Nekem elhiheti, hogy a sajtüzemnek sincs pardon. Es egyik üzemnek sem. A műsze­rek, amelyek mérik a zsírtar­talmat, a tisztaságot, kimutat­ják a fertőzést, hasznosanyag- tartalmat — kíméletlenül őszinték. És mi kíméletlenül gyorsak vagyunk, ha nem stimmeil valami Telefon és jegyzőkönyv azonnal... — mondja az állomás vezetője, dr. Jamsits Endréné. — És van foganatja? — Hogy van-e?! A jegyző­könyv az egyik döntő bizonyí­ték a vállalatok értékeléséinél a trösztben. És a vizsgálatok eredményét gyaikran közösen elemezzük a vállalat illetéke­seivel ... — Tehát vétójoguk van a tennék forgalmazásában? — Igen. A minőség és a fo­gyasztók érdekében. A kis asztalon tejfölös flako­nok sorakoznak. Mellettük ap­ró üvegtálcák. Azokon már csak cseppjei a tejfölnek — al­kotóelemeire bontva. Árulkodó alkotóelemekre... — A tejföl nagyon kényes árucikk. Gyorsan romlik. Nem ártana a gyártasd technológiát zárt rendszerben megoldani. Van még tennivaló és javíta­nivaló is e téren bőven. Az üzemellenőrrel, Nagy Jó­zsef nával és az állomás veze­tőjével a tapasztalataikról be­szélgettem. Elég gyakori a vi­déki, szúrópróbaszerű ellenőr­zés. És bizony a falusi tej- gyűjtökben nemcsak a műsze­res vizsgalat a fontos, hanem gyakran arra is fel kell hív­niuk a figyelmet, hogy a falat meszeljék ki. A tsz-ek tejhá­zait is tovább kell 'korszerűsí­teni, nagyobb gondot kell for­dítaniuk a tisztaságra. — Milyenek a somogyi tej­üzemek? — Általában jók. Nincs kü­lönösebb baj a termékekkel. A sajtnál előfordult ugyan az egyik üzemben baktériivmíer- tőzsés, de ezt azonnal jelezzük. Elég ritka az ilyesmi. Az állomáson külön export­ellenőr dolgozik. — Ez azt jelentené, hogy az exporttermékek megkülönböz­tetett bánásmódot igényelnek, Vodila Olga a tejüzemből került a laboratóriumba. Dr. Jantsits Endréné: A műszerek kíméletlenül őszinték. és a belföldi piacra jó a gyen­gébb minőség is? — Ne gondolja. A külföldi cégeknek speciális kívánságaik vannak. És azt vizsgáljuk, hogy ezeknek eleget tettek-e az üze­mek A kis helyiség mellett van egy másik, hasonlóan kicsi la­boratórium. Fiatal lány áll a vizsgálóasztal előtt pipettával a kezében. A vegyszerek sa- vanykás szaga mellett ott úszik a levegőben a kávéillat is. — Az üzemből kerültem föl nemrég — mutatkozik be Vo­dila Olga —. kannákat mos­tam, sajtot raktam... — És itt jobb? — Világos, hogy jobb. Es el­hiheti, hogy izgalmasabb is... A liarisnyáját mutatja. Jó néhány helyen kilyukadt — Tudja, a kénsav. Mikor ki ön töm a pipettából, egy-egy csepp hagy egy kis emléket... — Szűkösen vannak itt — fordulok a vezetőhöz. — Ezek a helyiségek erede­tileg irattárnak készültek. Az előbb azt mondta, hogy ez a tejipar »lelkiismerete" Nem tudom, ilyennek képzelte-e? Nem éppen korszerű körülmé­nyek között dolgozunk. Azon Szakembereink és a mezőgazdaság A fejlődés alapja a tanulás SZÁMTALAN HELYEN ÉS SZÁMTALAN ALKALOM­MAL nangzik el a már köz­hellyé kopott megállapítás, hogy a technika fejlődése, a »gyorsuló idő" olyan embere­ket kíván, akik lépést tudnak tartani a korral. így van ez a mezőgazdaságban is. Nem vonom kétségbe, hogy lehet valakiből jó brigádvezető nyolc osztállyal is. Ha így van, akkor ez bizonyítja azt is, hogy technikusi oklevéllel még kiválóbb brigádvezető le­het az illető. Szakterületét maximálisan át tudja tekinte­ni, s bizonyos vagyok benne, hogy ha bánásmódja beosz­tottjaival addig jó volt, 3 technikum elvégzése után még jobb lesz. A tanulás problémája gya­korta fölvetődik a szocialista brigádoknál is. A hármas jel­szó e része néha elsikkad, nem valósul meg. Fontossága pedig azt hiszem, nem kíván magyarázatot. Az az ember, aki tanul, szélesíteni akarja látókörét, fölismerte az igaz­ságot: a magukat képezni nem akarókat lekörözi az idő, s saját korukban sem fogják már otthon érezni magukat. Az emberek nagy részében van egészséges hajtóerő. Más részükben ez hiányzik, s gyak­ran nem tudnak felnőni rájuk bízott feladataik elvégzéséhez, ök azok, akik biztatásra szo­rulnak. akiket ösztökélni kell arra, hogy saját érdekükben szerezzék meg a megfelelő tu­dást. Minden területen meg­található a kétfajta embertí­pus. Azok, akik még saját szakterületük könyveit sem hajlandók kezükbe venni, és azok, akik átkacsingatnak más területekre is, és nem zárkóz­nak el a humán tudományok­tól sem. (Ha csak néhány iro­dalmi értékű könyv olvasá­sáig, vagy film megnézéséig is.) Találkoztam olyan esettel, amikor tsz-tagok panaszkod­tak arra, hogy brigád- vagy más vezetőjük kérdéseikre fö­lényesen felelt, vagy elutasí­totta őket. Gyanújuk az volt (s valószínű így is van), hogy a megkérdezett sem tudott többet, mint ők. Az ilyen ve­zető tekintélye csökken be­osztottjai szemében, ez tör­vényszerű. De csökken a tsz- tagé is, ha gyerekei vagy fia­talabb munkatársai kérdését megválaszolatlanul hagyja, vagy csak részlegesen kielégí­tő választ ad. KIMŰVELT EMBERFŐK SOKASÁGA adja meg egy ország jólétének alapjait — régi igazság ez. Ugyanez a helyzet egy megye, vagy éppen egy apró falu esetében is. A gazdasági mechanizmus kere­tei között fokozottan érvénye­sül ez a tétel, tovább bontva az egységeket termelőszövet­kezetekre, gazdaságokra. Me­gyénk szakemberhelyzete a mezőgazdaságot tekintve nem megfelelő. A szövetkezeti eredmények átlagban mégis jók. Elgondolkodtató, hogy mennyivel jobbak lehetnének még, ha mindenütt megfelelő képzettségű szakemberek len nének találhatók a tsz-vezető- ségekben és a középszintű ve­zetők között. Hozzászámítva ehhez a tagok művelődését, olyan szellemi energia lenne ez, melynek előrevivő ereje ugrásszerű eredményjavulás­ban mutatkozna meg. Fölis­merte ezt már sok vezető is. Egyre többet hallunk olyanok­ról, akik technikumba, főisko­lára iratkoztak be. Nem vé­letlen a tsz-főkönyvelők ré­széről jelentkező igény a ma­gasabb fokú, szélesebb látó­kört biztosító képzésre, amit a Közép-somogyi Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége — nagyon helyesen — biztosított is nekik megfelelő képzettsé­gű, országosan is elismert szaktekintélyek előadásaival. A brigádmozgalom a jubi­leumi évben — ezt már most érezni — új lendületet kap. A termelésiben elért eredmé­nyek mellé sorakozzon fel a szocialista életmódra törekvés és a tanulás is. Legyenek ezekben is ösztönzők a bri­gádvezetők és a tsz-ek vezetői. NÖVEKVŐ MŰVELTSÉ­GŰK HAT MAJD teljesítmé­nyükre i is. A homo sapiens messze maga mögött hagyja a hosszabb távlatokban nem gondolkodó társakat. Leskő László az ablakon például becsorog az eső. Javítani kellene ezen ... A tejfölös flakonok mellett vizsgálnak más termékeket is. Például a Fincsit. — Csak műszerekkel folyik az elemzés? — Nem. Először érzékszervi vizsgálatot tartunk. Megkóstol­juk, hogy milyen az íze. Maga is azzal kezdi, nem? Tröszt Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Akinek nem inge...1 Nemrégiben néhány szö­vetkezetben arról érdeklőd­tem, hogyan állnak a tsz-ta- gok a kötelező munkanapok teljesítésével. Közeledik az év vége, egyre inkább égető probléma lesz ez. A kép kedvező volt. A legtöbb szö­vetkezetben jobb lett a mun­kamorál, nőtt a rendszeresen dolgozó tagok száma. Nem jelent problémát a kötelező munkanapok számának telje­sítése. Mindenkinek saját ér­deke, hogy dolgozzék, hiszen a kötelező munkanapszám évi teljesítése egy-egy nyug­díjévét jelent. Megnyugtató ez az állapot, erről tanúsko­dik a szövetkezetek vezetői­nek és tagjainak optimizmu­sa a közelgő zárszámadást illetően is. Mégsem szabad csukotl szemmel elmennünk egy ne­gatív jelenség mellett. Volt néhány hely, ahol arról pa­naszkodtak, hogy az új tsz- törvény életbe lépése óta ro­hamosan emelkedni kezdett a betegek száma. Egyes szövet­kezetekben háromszorosa- négyszerese a régebbi évek betegösszlétszámának. Egye­sek — s talán nem is keve­sen — abból próbálnak hasz­not húzni, hogy indokolatla­nul beteget jelentenek. Ez is e9V fajtája a munkafegyelem megsértésének. Olyan esetek­ről is beszéltek, amikor az állítólagos betegsége miatt nem dolgozó tsz-tag a ház­tájiban már nem érezte a ba­ját. A betegellenőr ott talál­ta. De olyan ember is volt, aki valószínűleg éppen fájó torkát kúrálta a helybeli ital­boltban. Ilyenkor természete­sen megindítják ellenük a megfelelő eljárást. Egy elnök- helyettes arról is beszámolt, hogy próbáltak beszélni ilyen problémákról a falu orvosá­val. 0 azonban mereven el­zárkózott mondva, hogy a betegség megállapítása rá tartozik. Ez így van, ezen vi­tatkozni nem lehet. Olyan eset is előfordult, hogy a be- tegellenör adatai megalapo­zatlanok voltak. A vezetö- sego: i alakult bizottság in­tézkedett is a betegellenőr­zés munkájának megjavítá­sára. Mi mégis e néhány esetből a tanulság? Hogy a betegsegélyt húzó, de munka helyett ilalozgatö, maszekold tsz-tagokat szigorúan felelős­ségre kell vonni. Felmerül az orvosi felelős­ség kérdése is. Hogy ez mi­lyen nagy, mindannyian tud­juk, segítségük hasznát ta­pasztalatból ismerjük. A kel­lő vizsgálat után szigorúan el kell utasítaniuk azokat, akikről kiderül, hogy »üdül­ni" akarnak néhány hetet. Ez nem könnyű, hiszen egy­két betegséget kiválóan lehet imitálni, s ezt meg is teszik néhányon. A pár nap vagy hét »üdülés« a szövetkeze­tek zsebéből húzza ki a pénzt. Tudjuk, hogy nagyon kevés helyen -engedékeny-1 ezeklcel az emberekkel az orvos. De a munkaidőben be­tegsegélyt húzó iddogálókkal, maszekotokkal szemben szük­séges is a szigor. Aki a szö­vetkezetben beteg dolgozni, az legyen beteg a rokonsága házát építeni is abban az idő­szakban, amíg a betegsegélyt élvezi. L. L. információ és vezetés A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Vállalat központi és fiókigaz­gatósági vezetői sűrű időközök­ben és rendszeresen tájékoztat­ják egymást a termelő vállala­tokkal folytatott tárgyalások eredményeiről, a várható szál­lításokról, azok ütemezéséről, illetve a vevőik igényeiről, a raktárak árukészletéről, a szállító és vásárló partnerek véleményéről. — Száznegyven millió forint­tal szeretnénk túlhaladni tava­lyi áruforgalmi eredményün­ket — hangoztatják. A vállalat a jelek szerint forgalmi elő­irányzatát az év végéig telje­síti, s általánosan elfogadott véleményt mond ki az a meg­állapítás is, mely szerint az élelmiszerellátásban akad a legkevesebb kifogásolni való. Hogyan függnek össze az elöljáróban említett belső, gya­kori megbeszélések az ellátás színvonalával? — kérdezheti bárki, s nyomban válaszolni kell rá: a legszorosabban. Eze­ken a munkaértekezleteken hangzanak el a megalapozott gazdálkodáshoz szükséges kül­ső és belső információk. A külső — felsőbb hatósá­goktól, fogyasztói piacról stb érkező — információk a meg­alapozott vállalati döntésekhez nélkülözhetetlenek. Egy-egy termelőüzemben például meg­bízható ismerettel kell rendel­kezni arról, hogy milyen cik­keket igényel a piac, hogyan alakulnak az árviszonyok, mi­lyen kínálattal kell számolni más vállalatok részéről, mi a gyártott cikkekről a közönség véleménye, és így tovább. Csak az ezek, illetve a feldolgozásuk során kialakult variánsok is­meretében született határoza­tok alkalmasak arra, hogy mind a népgazdaság követel­ményeinek, mind a svűkebb üzemi, vállalati kollektíva ér­dekeinek megfeleljenek. A döntés: a vezetés egyik legfőbb feladata. A megalapo­zott döntés: az üzem, termelő- egység alapvető érdeke. S e te­kintetben a friss, az objektív információk áramlási mecha­nizmusa mellé be kell kapcsol­ni egy további fogaskereket is. Arra van ugyanis szükség, hogy a döntéseket ott mondják ki, ahol a kellő információk a legnagyobb mértékben ren­delkezésre állnak. Helytelen lenne, ha a Idsebb jelentőségű, kevéssé ismert részkérdésekben is a magasabb gazdasági veze­tés tartaná fenn magának a döntés jogát. Ebben az esetben aligha marad ideje a valóban felső szintű állásfoglalást igénylő kérdések tanulmányo­zására. Erős, megbízható lfö- zép- és alsó szintű vezetés ese­tében a kisebb horderejű, vagy részkérdések döntési jogát cél­szerű ezekre az alsóbb parancs­nokokra bízni — s persze eh­hez a szükséges hatáskört is biztosítani kell számukra. A döntések végrehajtásának ellenőrzésére, kifejtett hatá­suk fölmérésére elengedhetet­lenül szükség van. Ehhez áll­nak rendelkezésre a belső in­formációk., melyek a jelensé­geket, eseményeket, eredmé­nyeket rögzítik, s amelyek nem csupán a termelési föl vá­rnátok, piaci kapcsolatok gyorsfényképei, hanem újabb állásfoglalások ösztönzői is le­hetnek. A döntés és a kockázat- vállalás — édes testvé­rek. Szükségszerű kap­csolatuk abból adódik, hogy a döntést meghatározó vala­mennyi információ szinte so­hasem áll a vezető rendelke­zésére; vagy a múlt ismerete hiányos, vagy a lehetséges- al­ternatívák, illetve a várható következmények köre nem tel­jes. Ez a helyzet alapvetően tükröződhet a vezetői maga­tartásban. Ha a vezetés dina­mikus szemléletű, akkor a munka hatékonyságát igyek­szik javítani, s döntésében — természetesen körültekintő mérlegelés után — vállalja az ésszerű kockázatot. Ellentétele ennek a vezetői bizonytalanság, amikor a statikus magatartás csupán az adott helyzet kon­zerválására, a nyereség biztosí­tásának kényelmesebb formái­ra — állami támogatás, gyárt­mánystruktúra változatlanul hagyása stb. koncentrál. Nyil­vánvaló, hogy társadalmi szem­pontból ítélve, az utóbbi a káros. Gazdálkodó szerveinknél kezd általánossá válni az a gyakorlat, hogy a vezetők rend­szeresen tanácskoznak dolgo­zóikkal, ezek során részben tá­jékoztatást nyújtanak a válla­lat időszerű kérdéseiről, a so­ron következő feladatról, a gazdálkodás helyzetéről, más­részt a munkások, alkalmazot­tak mondanak véleményt az őket foglalkoztató kérdésekről. Korábban a termelési tanács­kozások lényegét formális vo­nások torzították el, s a dol­gozók jobbára csak egyéni problémáikkal jelentkeztek. Űjabban szaporodnak a közös tennivalókat érintő vélemé­nyek, a nyílt és segítő szándé­kú javaslatok. Igv ezek a ta­nácskozások a kétoldalú in­formáció fórumává válnak, s egyaránt hasznosan mozdítják elő a feladatok megértését, el­fogadását, valamint a helyes vezetői állásfoglalások, dönté­sek kialakítását. A megyei pártbizottság múlt heti aktívaülásén hangzott el az a megállapítás, hogy noha a felsőbb szervektől az üze­mek. vállalatok felé áramló információk sem elégségesek, elsősorban az üzemen belüli tájékoztatásban akad javítani­való. S nehéz is vitatkozni az­zal az állásponttal, mely sze­rint számos problémát lehetne megelőzni, jobb munkahelyi közérzetet lehetne teremteni, ha a dolgozok a vállalatról, annak kifejlődéséről, az őket közvetlenül érintő kérdésekről időben elhangzó, pontos tájé­koztatást kapnának. Korábban a vezetői dönté­sekhez kevés információra volt szükség. A gazdálkodás tervutasításos remdje csekély döntési lehetőséget biztosított a vezetőnek. A jelenlegi gaz­daságirányítási rendszerben a tájékozódás, az adatok és in­formációk ismerete paran­csoló szükségszerűség a haté­kony vezetés számára. S távolabbra tekintve a termelési kérdéseknél: a kétoldalú információ nem nélkülözhető többé az üzemi demokrácia kibontakoz­tatásában, a megfelelő üzemi légkör kialakításában sem. Bánhidi Tibor SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. október 29.

Next

/
Thumbnails
Contents